Pest Megyei Hirlap, 1960. december (4. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-18 / 298. szám
I960. DECEMBER 18. VASÁRNAP Mccrrt s FILMEKRŐL MEGHASONLÁS WOLFGANG BORCHERT: A FALIÓRA T émájában Igen bátor, művészi megvalósításban viszont felemás film — így foglalhatnánk össze a most bemutatott szovjet filmalkotásról véleményünket. Egy ember, aki fiatal életének minden percét a harcnak, az új társadalom építésének szenteli, messze, távol a rendezett, már megnyugodott körülményektől, Kelet-Szibér iában, a huszas évek elején, amikor ott még banditák garázdálkodnak. A harc sikerrel jár, mert megszabadítják a banditáktól a környék lakosságát, de a hős mégis: meghasonlik önmagában, s fegyverét maga ellen fordítja. A tragikus vég ábrázolása nem pesszimista a filmben. Bár a hős elbukott, bukása nem törvényszerű, s nem ismétlődhető! Éppen azt érzékelteti, hogy többé nem kerülhetnek emberek ilyen helyzetbe, nem kell csalódniok eszményeikben, s társaikban. XXXX\NNV\XX\X\XXXXXX\>X\>XXXVvXXX>XVvXX\.XX>J a ffele se füle, se farka an- zl goi vígjáték ez a filmújdonság, egy sor helyzetkomikummal, amelyek legtöbbje azonban már eléggé elcsépelt, mosolyt alig fakasztó. Ebben az esztendőben szép számmal mutattuvSk be angol Csuka Zoltán: villanyt, hallottam, hogy élrakja a tányérokat. Minden éjjel ezt csinálta. És rendszerint mindig fél háromkor. Egészen természetesnek tartottam, hogy éjjel fél háromkor elkészíti nekem a konyhában az ennivalót. Egészen természetesnek tartottam. Hisz mindig megtette. És sose mondott mást, csak: „Megint ilyen későn.” De ezt mindig elmondta. És azt hittem, mindig így lesz. Olyan természetesnek tartottam az egészet. Hisz mindig így volt. Amíg lélegzetet vett, mély csend volt a pádon. Aztán halkan így szólt: — És most? — A többiek felé fordult, de azok nem néztek rá. Akkor az óra kék-fehér kerek arcába nézett, és halkan folytatta: — Most már tudom, hogy az volt a Paradicsom. Az igazi Paradicsom. A pádon mély csend volt. Aztán az asszony megkérdezte: — És a családja? Zavartan rámosolygott. — Ó, a szüléimét gondolja? Hát igen, a szüleim is elpusztultak. Minden elpusztult. Minden, képzelje el. Minden elpusztult. ZAVARTAN MOSOLYGOTT hoi ^ egyikre, hol a másikra, de senki se nézett rá. Akkor megint felemelte az órát, és megint nevetett. Nevetett: — Csak ez maradt. Csak ez. És a legérdekesebb, hogy pont fél háromkor állt meg. Pont fél háromkor. Aztán nem szólt többé semmit. És az arca egészen öreg volt. A mellette ülő férfi pedig a cipőjét bámulta. De nem látta a cipőjét. Egyre csak arra a szóra gondolt: Paradicsom. KEPES FILMVILÁG Gérard Philipe és Dany Carol rövidesen bemutatásra kerü- Tisztes úriház című francia film egyik jelenetében. ,XNXXXXXxxxxxxxxxxxxxxxxxx\xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxvxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx'xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxNxxxvxxx>x,Xx>xxx>>^NX>^xxxxxxxxx>xxxxxxxxvxvvxvvxxx'xxxvv>xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxv\xxxxxx-yx elcsak be a beszélgetést, kísértem hazáig. Sajnáltam? Nem hiszem. Tisztelettel néztem rá, pedig ötven esztendős voltam akkor, s igencsak megtanultam az életben, hogy mit kell tisztelni, mit nem. De ezt a gyereklányt nagyon tiszteltem. Eszembe jutott az a sok-sok tizenhét éves, akiknek semmire semmi gondja, hacsak arra nem, hogy milyen ruhát kérjen, milyen cipője legyen, s a válogatás: melyik egyetemre menjen. Hát szégyelltem magam. De mit is tehettem volna? Titokban, amikor hazakísértem, meglestem a címet. És otthonról küldtem egy csomagot, rengeteg gyerekholmival, játékkal. Talán a lelkiismeretem akartam elaltatni? Nem tudom. De Annuskáról meséltem a hallgatóimnak, amikor oktattam őket. Meséltem a feleségemnek is. Hívni akartuk, de azutan mégsem. Hiszen el sem tudott volna jönni. Ki van akkor a négy testvérrel? Lassan pedig a sok-sok gond kiverte a fejemből An- nuskát. Bevallom, elfelejtettem. Elhallgatott. Kérdően néztünk rá, hiszen Annuska története szép volt. de valahogyan befejezetlennek tunt. Igaz: példája az akaraterőnek, a kitartásnak, a helytállásnak is, de valahogyan mi nagyobbat, hősiesebbet vártunk. Idős barátunk azonban a szemüvegét törölgette, nem sok ügyet vetett ránk. Már- már ott tartottunk, hogy valaki megtöri a csendet, s tovább gördül a beszélgetés, amikor felkapta a fejét, végigvillantotta rajtunk a tekintetét, s mintha olvasott volna gondolatainkban, azt mondta: — Most arra gondoltok, hogy mi van ebben nagyszerű, igaz? No, várjatok csak, nincsen vége. És mesélt tovább. asszonyok csak persze, férfi egy fia sem. No, kiforgatnak ezek itt engem, morfondíroztam magamban. Jó volt az előadás, sikerem volt, annyit ‘kérdeztek, alig győztem a választ, kifárasztott, hiába, hatvan esztendős vagyok, még annyi csinos nő között sem fiatalodtam meg. Jól esett hát, amikor a nőbizottság elnöke meginvitált egy feketére, s bementünk a szakszervezeti szobába. Beszélgetünk ott, voltunk vagy négyen, amikor ránknyitják az Hatvan esztendős vagyok. Konok, bogaras öregember. Mondják, hogy kemény szívű is Szigorú orvos — ezt mondják a betegeim. A hallgatóim félnek, ha vizsgáztatom őket. No. csak azért mondom ezt, hogy mérni tudjátok, mit jelent, ha én elsírom magam. Mert a napokban ezt tettem. És nem ok nélkül. Mert újra találkoztam An- nuskával. Egyik kutatóintézetünkbe hívtak meg, a nőbizottság egészségügyi előadást szervezett, engem kértek fel a megtartására. Nem szívesen vállaltam, dehát mindegy, valahogyan bei'clattam a többi dolog közé. Elmentem. Tele a terem, ajtót. Nagyon szép, fehér köpenyes, fiatal nő lépett be. — A párttitkárunk — mondja a nőbizottsági elnök. — Annuska! — kiáltottam föl, s magam sem tudom, hogyan történt, de már öleltem Annuskát, s hullott a könnyem, mint egy taknyosé. A többiek meglepetten néztek ránk. Ismerjük egymást? Annuska megismert. Ott volt az előadáson, de nem szólt, leste, hogy találkozzon velem. Dehát mégsem akart a kapu előtt várni, ide jött. Annuska! Szép most is, mint akkor volt. Talán még szebb. És: vegyészmérnök. Párttitkár. Két gyerek anyja. Tudományos kutató! Az én virágárus, síró, hősiesen helytálló, de szerintem akkor vereségre ítélt Annuska! Annuska győzött! Az asszonyok csak néztek, talán azt hitték, megzavarodtam, úgy örültem, azt sem tudtam, mit beszélek, mit kérdezek. Karonfogtam, nem engedtem, együtt mentünk el a férjéért, s úgy állítottunk be a feleségemhez. Ott mondott el mindent. A győzelmét, s az én hitetlenségem vereségét. Ott kezdte, hogy megkapta a csomagot — és sírt. Sírt, mert örült, s mert nem tudta kinek megköszönni, hiszen nem tudott rólam semmit. De arra emlékezett, hogy én mennyire biztattam. És nem bukott bele a harcba, hanem győzött, leérettségizett és el végezte az egyetemet. Felnőt- y », , „ tek a testvérei, kettő már £ MyUm^Demongeot, az Androférjhezment, egy öccse-----meda cimu flImljenk atona, egy húga pedig érettségizik. Elvégezte az egyetemet, akkor került fel a fővárosba, ^ professzora ajánlotta a kutató- 'f intézetnek, mint rendkívüli íf tehetséget! jí A virágárus Annuskát! ff Férjhezment, férje is mér- ff nők, két szép gyerekük van. ff És lakásuk. Mindenük. Bol- ff dogságuk. ^ És nincsenek könnyek. ff Mosolygó Annuska van. ff Győzedelmes, mosolygó An-^ nuska. Persze: tudom én, ff hogy mindaz, ami történt, * nemcsak Annuska érdeme. ^ ........................ ^ H anem a társadalomé is. Hi-f szén a társadalom biztosítót-í ®ar^ara Éwiatovvska, a len- ta a lehetőségeket, a körűimé- \ gyel film^ártas legnépszerűbb nyékét. De az emberi akarat,^ sz.arja. az Annuska típusú emberek ff csak nálunk teremtődtek meg. ^ Milyen filmeket láthatunk csak nálunk, a mi társadal- j 1961-ben ? inunkban vannak ilyen em- ’• berek. y , 4 Hát ezt tartom én az emberi f akarat nagyon szép példájá-^ nak. S bárhol ilyenről kerül- ff ne szó, csak Annuska példáját £ mondanám el. Elhallgattunk valamennyien. Szívtuk a cigarettát, s gondoltunk, hogy az életnek sok útja. s útvesztője van. csak az kerül útvesztőbe, aki nem. hisz. akinek nincsen rka- f rata. Erre tanított bennünket Annuska története. Alba Regia (Szamojlova. Gábor Miklós) — magyar Zápor (Bara. Bessenyei. Paper) — magyar. P ró baút (K re n csey, Sinko- vics) — magyar, ff Az el nem küldött levél arra$ (Szamojlova) — szovjet. DP ff Warrenné mestersége (Lilli *, Palmer) — nyugatnémet. Tiszteljük hát valamennyien Annuskát. Annuskát, az új, minden nehézséget legyőző embert. ^ Babette háborúba megjJ * (Brigitte Bardot) — francia, ff Kenyér, szerelem, Andalúzia Yt — olasz. Bulgáriai utazás Élmény élmény után; száguldó zuhatag, táj táj után forog, lelkemre rászakad, s akár a turbinát forgatja, pörgeti, és már egész valóm árammal tölti ki. Érzem: ujjam hegyén mint izzó szikra ég, ó, hol vagy toll, papír, megváltó vezeték, vidd el szavam, vezesd az izzó áramot, mit bennem ez a táj, s a nép felhalmozott, építő erejét ezrekbe öntsed át, s az alkotó hitet npni>mnfik add tovább. vígjátékokat, de közülük éppen az utolsó a — leggyengébb. Pedig a film alkotói igyekeztek, hogy a forgató- könyv ötlettelenségét enyhítsék, s olykor ötlettűzijátékot rendeznek egy-egy képsoron belül, de ez is csak a közepes szintre emeli a filmet. A különös kirándulás régi, ötven évvel ezelőtti autókkal közlekedők klubja által rendezett emlékverseny történetét mondja el, némi erőltetett — és helyenként érthetetlen ■— szerelmi szállal bonyolítva. A A filmet W. Rose írta, H.j Cornelius rendezte. Kenneth: More, a neves angol komikus: nemigen találja magát félre-: szabott, rosszul megírt szere-i pében, hogy mégis kedves, azt': egyedül tehetségének köszön-] hetjwk. John Gregson, More] filmbeli barátja szintén nem rossz színész, de rossz szerepé- ] vei ő sem tud sokat kezdeni. A két női szereplőnek — Dinah Sheridan és Kay Kendall — inkább csak illusztratív szerepe van. (mottó) Különös kirándulás Mert Malisev, a fiatal íőíhös, éppen parancsnokában s néhány társában csalódott, s csalódott szerelmesében is. Ezt a remek tragédialehetőséget sajnos a film alkotói nem aknázták ki eléggé. Először Baukin, a haramia tragédiája — mondhatnánk úgy is — meghasonlása bontakozik ki szemünk előtt, majd az alkotók hirtelen elejtve ezt a szálat, Malisev tragédiáját, meg- hasonlását ábrázolják. Ez a következetlenség okozza, hogy a néző lényegében két tragédiát lát, de egyiket sem eléggé kibontva, eléggé elmélyül- ten ábrázolva, s éppen ezért nem eléggé hitelesen. Hozzájárul ehhez még az is, hogy a Baukint alakító Borisz And- rejev színészi nagysága, játékának ereje annyira lenyűgözi a nézőt, hogy Malisev alakítója, a bár nagyon igyekvő Georgij Jumatov nem tudja a játéknak ezt a hőfokát elérni. Könyvben sokkal jobb volt — ezzel az érzéssel jövünk ki a moziból, a filmet ugyanis Pavel Nyilin nagy sikert arató Kegyetlenség című regénye alapján készítették, Nyilin írta a forgatókönyvet is. I FELTŰNŐ ALAKJA már messzi! rőZ magára vonta a figyelmet. ! Az arca vagyon öreg volt, de i járásán látszott, hogy még \ csak húszéves, öreg arcá- í val odaült melléjük a padra. ! Aztán megmutatta, mi van ; a kezében. í — Ez volt a falióránk a l konyhában — mondta, és ! sorban ránézett mindegyik- ! re, ahogy ott ültek a nap- \ fényben a pádon. — Igen, l ezt még megtaláltam. Ez meg- ! maradt. \ Kerek, fehérzománcos fali- \ órát tartott maga elé, s ujjá- ; val megérintette a kékre \ festett számoltat. ' — Tulajdonképpen semmit í sem ér — mentegetőzött —, < azt én is tudom.. Meg nem is ; valami szép. Olyan, mint egy \ tányér, egy fehérzománcos \ tányér. De úgy gondolom, a ; kék számok egész csinosak. ! A mutatók persze csak bá- ! dogból vannak. És már ne-m \ is járnak. Nem. A szerkezet í tönkrement, az biztos. De kii- i lönben éppen olyan, mint ! régen. Még ha nem is jár. \ Ujja hegyével óvatosan kö- ! riiltapogatta a tányéralakú ! óra peremét. És hallzan azt ; mondta: — És ez megma- : radt. \ MIK OTT ÖLTEK „ napfény. : ben a pádon, nem néztek rá. I Az egyik a cipőjét bámulta, az : asszony pedig a gyerekkocsi : fölé hajolt. Aztán megszólalt i valaki: — Különben mindene odaveszett? — Igen, igen — mondta örvendezve —, képzelje el. minden, de minden! .Csak ez maradt meg. — És újra felemelte az órát, mintha a többiek még nem látták volna. JV — De hisz már nem jár — í mondta az asszony. — Nem, nem, már nem jár. § Tudom, hogy tönkrement. De | különben éppen olyan mint ^ régen: fehér és kék. És újra % megmutatta az óráját. — És % ami a légérdekesebb — foly- ^ ; tatta izgatottan —, arról még *5 : nem is beszéltem. A legér- ^ ; delcesebb még csak most kö- $! ; vetkezik: képzeljék csak el, $ fél háromkor állt meg. Kép- ^ | zeljék csak el, pont fél há- $ ] romkor. $ ; — Nyilván fél háromkor $ ; találták el a házukat — j! | mondta a férfi, s fontoskod\ va előre tolta alsó ajkát. — ^ | Már sokszor hallottam ilyes- ^ | miről. Amikor a bomba le- $ | zuhan, az órák megállnak. A ^ > légnyomástól. $ történet végén persze minden rendbejön, még akkor is, ha az] öreg autók tönkrementek. A két barát közötti konflik-] tus igencsak gyenge lábon áll,. s sok a filmben a zavaró, ért-: hetetlen elem is, több kérdés-; re nem leap választ a néző,] A másik az órájára nézett, s fölényesen megrázta a fejét. — Nem, tisztelt uram, nem, most téved. Ennek semmi köze a bombákhoz. Nem kell mindig a bombákról beszélni. Nem. Fél háromkor egész más történt, csak maga nem tud. róla. Hisz éppen az a vicc, hogy pont fél háromkor állt meg. • És nem negyed ötkor vagy hétkor. Ugyanis én mindig fél háromkor értem haza. Mármint éjjel. Csaknem mindig fél háromkor. Épp ez a vicc. RÁNÉZETT a többiekre, de ezek elfordították tekintetüket. Nem néztek rá. Aklcor odábólvntott az órájának. — Ilyenkor persze éhes voltam, nem igaz? És mindjárt egyenest a konyhába. mentem. Csaknem mindig fél három volt. És akkor, akkor jött ki az anyám. Akármilyen halkan nyitottam az ajtót, mindig meghallotta. És amikor a sötét konyhában valami ennivalót kerestem, egyszerre meggyuladt a villany. Ott állt, a kis kötött kabátjában, nyakában piros sállal. És mezítláb. Mindig mezítláb. Pedig a konyhánk köves volt. És hunyorgott a villanykörte éles fényében. Mert már aludt. Hisz éjszaka volt. „Megint ilyen későn” — mondta aztán. Mást sose mondott. Csak: ,,Megint ilyen későn.” Aztán megmelegítette a vacsorát s nézte, ahogy eszem. Közben mindig egymáshoz dörzsölte a lábát, mert olyan hideg volt a kő. Sose húzott cipőt. És addig ült mellettem, míg csak jól nem laktam. És mikor már leoltottam a szobámban a
