Pest Megyei Hirlap, 1960. december (4. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-25 / 304. szám

I 1960. DECEMBER 25. VASARNAP PEST SI EC 'ipf&rkip 13 TJ etedik éve folyik a vér Algériában, hetedik esztendeje ' * folytatja hősi küzdelmét az egész világ csodálatára az algériai nép — szabadságáért, függetlenségéért, a francia gyar­mati uralom ellen. Több, mint egymillió áldozatot követelt az elmúlt hat esztendő során a háború, s jelenleg a francia hadse­reg és rendőrség közel 700 ezer főt számláló mammut-ármá- diája állomásozik az alig 10 millió lakosú Algériában, hogy biztosítsa az imperializmus uralmát, az arabok kizsákmányo­lását, Algéria és a Szahara kincseinek, olajának szabad rablását, a milliónyi francia telepes és ultra érdekei­nek védelmét, s a NATO rendelkezésére bocsátott lcatonai bá­zisokat. Algéria népe egész Afrika szabadságáért harcol, hi­szen szomszédai nem vallhatják magukat igazán függetlennek, nem érezhetik magukat biztonságban, amíg algériai földön a francia gyarmatosítók garázdálkodnak. A francia imperializ­mus, amely a nemzeti felszabadító mozgalom száguldó előre­törése nyomán oly sok hadállását vesztette el a legutóbbi esztendőkben Afrikában, minden módon ragszkodik Algéria és a Szahara kinseihez. A francia hadsereg provokációkat kö­vet el Tunézia és Marokkó ellen is, Algériában pedig szere­zett népirtásra rendezkedett be. Franciaország jelenlegi kormánya. De Gaulle elnök, kép­telen az algériai béke helyreállítására. Az algériai kérdés nem­zetközi kérdés lett — ezt bizonyította az ENSZ mostani köz­gyűlésének vitája is, amely az ENSZ áltál ellenőrzött népsza­vazást követelt Algériában. A nemzetközi érdeklődés előterébe állította az algériai kérdést a franciák legutóbbi tömegvéreng­zése is, amely megmutatta: az algériaiak a Ferhat Abbasz ve­zette köztársasági kormányt támogatják. Algéria területe 295 ezer négyzetkilométer, lakossága 9 millió 873 ezer fö, amelynek 10 százaléka európai (többségében francia, kisebbrészt spanyol és olasz származású) telepes. Al­géria jelenleg a „Francia Köz­társaság szerves része” Észak- Afrikában. Székhelye Algír. A kabslok üzenete „Ha az a tervük, hogy bir­tokukba vegyék egész Algé­riát, ha arra törekszenek, hogy leigázzák a hegyekbe, s a szik­lák közé menekült embereket, azt mondjuk önöknek: Allah keze hosszabb, mint az önö­ké. Tudják meg, hogy a vesz­teség és a nyereség bennünket nem érdekel. Megszoktuk, hogy elviseljük a száműze­tést vagy a halált. Hatalmas hegyeink láncszerűen húzód­nak egész Tunéziáig. Ha nem tudunk ellenállni önökkel szemben, ide húzódunk visz- sza.. .** Több mint száz évvel ez­előtt küldték ezt az üzenetet a francia gyarmatosítóknak az Algériában élő kabil törzs harcosai. S hetedik esztend.eA&> ismét harcban állnak a kabi- lok, berberek — Algéria arab­jai — a gyarmatosítókkal. Ez­úttal azonban nem vonultak vissza a hegyekbe, hanem har­cosaik, egységeik Algéria je­lentős részét ellenőrzik és napról napra rajtaütnek a francia hadállásokon, az olaj- kutakat a Szaharában őrző idegenlégiós egységeken, az országutakon feltűnő teher­autó- és páncéloskaraváno­kon, olykor pedig frontális tá­madást intéznek a megszállók ellen. Hétszázezer főnyi fran­cia fegyveres erőt köt le Al­gériában az FLN alig 120 ezer főt számláló hadserege. Kik ezek az emberek, akik vérüket nem kímélve száll­nak szembe a túlélőben ie vő s repülőgépekkel és heli- koDterekkel, nehézfegyverek­kel rendelkező francia had­erővel? Kik ezek az embeiek, akik nem hátrálnak, s addig nem teszik le a fegyvert, amíg Algéria el nem nyeri függet­lenségét? „Egységes, egyenruha» hadsereg" Egy angol újságíró, aki há­rom esztendővel ezelőtt járt a szabadságharcosok között, így ír róluk: ..Néhány napot töltöttem a második algériai hadtest fő­hadiszállásán, egy erdős hegy­csúcson, amelyről kézben tar­tották az egész környező vidé­két. Nem banditák ezek az emberek, ahogyan a francia propaganda állítja. A leg­szebb katonái tradíciók sze­rinti egységes, engyenruhás hadsereg ez. A katonák akik­kel találkoztam, az algériai társadalom minden réteget képviselték. Voltak itt taní­tok, diákok, a párizsi es mas egyetemek hallgatói, radiosze- relőlc. Sok paraszt volt köz­tük, akik megszöktek, amikor a francia csapatok felégettek házaikat és legyilkollak, csa­ládjaikat. Sok nő van so­raikban, akárcsak a nacielle- nes európai ellenállási mozga­lomban volt. Néhány helyen női századok állomásoznak...^ Az algériai felszabadító hadsereg — amely a népből kapja állandó ember-után- pótlását — ma már ren­delkezik ágyúkkal, légelhá- rító fegyvereikkel, sőt pán- céloísoikkal is. Fegyvereik nagy részét a franciáiktól zsákmányolták, mint aho­gyan a franciáktól „szerez­nek” gépkocsikat, tankokat és más nagyobb fegyvereket is, ha ilyenekre szükség van. A hosszú háború különböző szakaszaiban más és más módszerekkel vívják harcu­kat, olykor általános offen­zívat indítanak a franciák ellen, gyakorta azonban ki­sebb — egymásután a legkü­lönbözőbb helyeken állomá­sozó franciákon rajta ütő- támadásokat rendeznek. A Hassi-Messaudtól és más olajlelő, illetve földgázlelő bázisoktól a tengermenti ki­kötőkig húzódó csővezetékek* az ismételten megerősített Őrségek, helikopteres őrjára­tok ellenére gyakran meg­szakadnak az FLN tagjainak robbantásaitól. A légiósok „szórakoznak"... Kis. gyorsan mozgó egysé­gek támadják meg a franciá­kat, s hétről hétre súlyos veszteségeket okoznak az óriási hadseregnek, amely valóságos népirtást folytat az algériaiakkal szemben. A francia egységek köziül a leg- vadállatitob módon az ide­genlégiósok és az ejtőernyő­sök, az úgynevezett „párák”, a hírhedt, s Algériából vissza- vezónyelit Massu terror] é gú­nyéi viselkednek. Az ide­genlégióban különösen sok német szolgál: az igazságszol­gáltatás elől megszökött ná­cik, SS-ek. De magyarok is, sokan vannak köztük: félre­vezetett és megtévedt fiata­lok ezek döntő többségükben, akik közül egyre többen szöknek át az FLN harcosai­hoz, ahol biztosítják hazaté­vésüket. így jutott haza 1959 végén Lehőcz István pécsi fiatal is, aki többek között a követke­zőket beszélte el az idegenlé­gió kegyetlenkedéseiről: .. Egy alkalommal a he­gyekben elfogtak néhány arab pásztort. A tisztek, aki­ket gyötört a homoksivatag egyhangúsága — szórakozni vágytak. Meg kell monda­nom, hogy a tisztek közül számosán SS-alakulat oknál Algériai kép: humuszos arabok őrjáraton a sivatag szélén ... Aliig felfegyverzett francia rohamrendőrök szálltak szem­be a tüntető arabokkal Algír­ban. Baráti kapcsolat uralkodik az algériai nemzeti felszaba­dító hadsereg katonái és az arab lakosság között. Képün­kön a felszabadító hadsereg katonái és parasztok beszél­getnek. Algéria nagyobb városai, amelyekben az elmúlt hetekben nagy tüntetések voltak a francia gyarmatosítók ellen. szolgáltak egykor a náci hadseregbe n. „Szórakozásaik” — mint rövidesen tapos, ztal- hattuk — ennek megfelelőek voltak. Az elfogott arabokat nagy rugdosások közben be­terelték egy faviskóba. Azután benzinnel alaposan leöntöttek az alkotmányt és felgyújtották. A kunyhó pilla­natok alatt lobogva égett. A tűzhalálra ítélt emberek ha­lálordítását a légionisták har­sány röhejjel hallgatták, őket mulattatta a dolog ... Amerre a légiósok és ejtő­ernyősök „operációs” alaku­latai jártak, felperzselt falvak, szétlőtt házikók, agyonlőtt emberek maradtak. A szörnyű szenvedés azonban nem tudja megtörni az algériai nép el­lenállását. A gyarmatosítók elleni gyűlöletük fokozódik, s a harcban a hősök ezrei szü­letnek. Dzsamilla Buhired a nyaktiló előtt Dzsamilla Buhired, egy nagyszemű, fekete, huszonkét éves lány, akit 1957 áprilisá­ban Algír város arab negye­dében, a Casbah-ban portyázó őrjárat fogott el, nem árulta el társait az ejtőernyősök kín­zásai s a Barberousse-erőd udvarán felállított nyaktiló fenyegetése ellenére sem. Dzsamilla két társával sétált a Casbah egyik utcáján, ami­kor rájuktörtek az ejtőernyő­sök. Két társának sikerült megszöknie, de ő az utánuk küldött sortűztől találva sebe­sülten maradt a kövezeten. A börtönkórházban azonban nem kezelték, nem gyógyították — hanem kínozták őt! Hamis ál­lítások alapján — amelyek szerint Dzsamilla bevallotta volna, hogy fegyveresen részt vett egy franciaellenes fegy­veres akcióban — guillotine általi halálra ítélték őt. A nemzetközi tiltakozás szeren­csére megmentette Dzsamilla Buhired életét. Most egy al­gériai börtön cellájában szen­ved, bízva a felszabadulás­ban. Audin nincs többé... A szabadságharc szinte meg­számlálhatatlan hősei közül Henri Alleg neve is bejárta a világot. Könyve, amelyet Algír város polgári börtöné­nek 72. cellájában írt, magyar nyelven is megjelent. Alleg kommunista újságíró, akit az ejtőernyősök kegyetlenül meg­kínoztak, mégsem tudták rá- bríni, hogy elárulja elvtársait. A tiltakozás és szolidaritás kimentette a „párák” kezéből, a hadbíróság azonban súlyos börtönre ítélte őt. Harcostár­sát, Maurim Audint, a fiatal matematikust és oly sok más bátor embert, akik szembe­szálltak a gyarmatosítók, az ultrák önkényével, azonban már nem menthettek meg. Végeztek velük az ejtőernyő­sök, az idegenlégiósok ... Algéria győzni fog! De a harc folyik tovább. Hogyan Is üzenték az algé­riaiak évszázaddal ezelőtt a franciáknak? „A veszteség és a nyereség bennünket nem ér­dekel ...” Vérüket nem kí­mélve kivívják a szabadságot! S ez a nap eg-yre közeledik. Algéria legszélesebb társadal­mi rétegei' vesznek részt a gyarmatosítók elleni harcban, amely a legváltozatosabb mód­szerekkel folyik: nyílt fegyve­res csatában és partizánharc­ban, tüntetésekkel és sztráj­kokkal, áktív és passzív ellen­állással. S az algériaiak mel­lett ott áll a „szennyes háború” ellenzőinek egyre hatalmasodó franciaországi frontja: kommu­nisták, szocialisták, katoliku­sok és a legkülönbözőbb párt- állásúak, akik értelmetlennek és szégyenteljesnek tartják az algériaiak irtását. Békét köve­telnek, tárgyalásokat az algé­riai nép egyetlen hivatott kép­viselőjével, a Ferhat Abbasz vezette ideiglenes algériai köztársasági kormánnyal, te­hát az FLN képviselőivel. Ezt sürgetik a népek és mind több kormány is, mint ezt az ENSZ közgyűlésében legutóbb lefolytatott viták és szavazások is bizonyították. A világszer­vezet politikai bizottsága meg­szavazta az ENSZ ellenőrzésé­vel Algériában rendezendő népszavazásra vonatkozó hatá­rozatot, s a közgyűlésen a gyarmatosítók minden zsarolá­sára, ígérgetésére szükség volt, hogy egyes — Franciaország­tól és más imperialista orszá­goktól még függő — államok visszakozzanak. De a függetlenség közeleg Algériában is. Százmilliók áll­nak ö harcoló algériai nép mel­lett, s igaz ügyük győzni fog! Sebes Tibor Partok : Nemzeti Felszabadulás Frontja — FLN: 1954-ben alakult az algé­riai nemzeti burzsoázia legjelen­tősebb politikai szervezete, a fegy­veres felszabadító harc vezetője, amely több párt és szervezet egye­süléséből jött létre. Célja a teljes nemzeti függetlenség, a szuverén algériai demokratikus köztársaság megteremtése. Az FLN fegyveres ereje, a nemzeti felszabadító hadsereg 1959-ben 120 ezer fegy­veressel rendelkezett. Az FLN hozta létre a Ferhat Abbasz ve­zette kormányt. Algériai Nemzeti Mozgalom — MN A: 19’515-ben alakult burzsoá- |í nacionalista párt, amely hajlik a r franciákkal való kompromisszum­ra. Vezetője, Meszali Hadzs, Franciaországban él, felügyelet alatt. Algériai Kommunista Párt: 1920­ban alakult, mint a Francia TCP szekciója. 1956 óta önálló párt, tagjai arab és európai dolgozók egyaránt. 1955-ben betiltották, azóta illegálisan tevékenykedik. Főtitkára: Larbi Buhaii. jÉMÉÍ Ferhat Abbasz, az ideiglenes algériai kormány elnöke. I. e. 46 _ i. u. 40 között a mai A lgéria területe római uralom alá került, 534-ben a bizánciak foglalják el a területet, 709: az arab hódítás eléri a mai Algéria területét, s hosszú harc­ban legyőzi a berbereket, akik azután felveszik a mohamedán vallást. Megkezdődik, majd a 11. században tömegessé válik az arabok letelepedése, s uralko­dóvá lesz az arab nyelv. 1518—1830 között Algéria névleg török fennhatóság alatt volt. valójában független, élén a „dej”-jel. x 1830-ban Franciaország meg­kezdi Algéria meghódítását, amely az arabok szívós ellen­állása miatt negyven esztendeig tart. 1832—1847 között Abd el Kader vezetésével nemzeti méretű és jellegű szabadságharc a francia gyarmatosítók ellen. 1900_1916 között a franciák el­f oglalják a szaharai területeket, amelyeket Algériához csatolnak. 1940_1942: az algériai francia t elepesek Pétain fasiszta és németbarát uralmát támogatják. 1942. november 8: Amerikai és brit csapatok szállnak partra Algériában. 1942—1944 között Algír ... * fran­cia ideiglenes kormány szék­helye. 1945 májusában a francia fegy­veresek brutális kegyetlenséggel vérbefojtják az arab lakosság békés tüntetését. 40 ezer arabot gyilkolnak le. 1947: Algéria új statútuma ér­telmében Franciaország 3 ten­gerentúli megyéjét képezi, saját törvényhozó gyűléssel. 1954 novemberében megkezdő­dik az algériaiak fegyveres sza­badságharca. 1955: a franciák betiltják Algé­ria Kommunista Pártját. 1956: Algériát 12 megyére oszt­ják, majd 1957-ben leválasztják a szaharai területeket. 1956. október 22: a franciák a nemzetközi jogszokások ellenére leszállítják azt a repülőgépet, amely az FLN öt vezetőjét vitte Marokkóból Tunéziába. Ben Bel­lát és társait börtönbe vetik. 1958. »május 13: Massu ejtő­ernyősei és a francia telepesek fasiszta puccsot robbantanak ki, amelynek eredményeként De Gaulle került hatalomra. 1958. szeptember 18: Kairóban megalakul az Algériai Köztársa­ság ideiglenes kormánya, élén Ferhat Abbasszal. 1959. szeptember 16: De Gaulle elismeri elvben, de fenntartások­kal, az algériai nép önrendelke­zési jogát. 1960 április: az algériai ideigle­nes kormány elhatározza, hogy nemzetiségre való tekintet nél­kül elfogadja külföldi önkéntes csapatok támogatását az algériai felszabadító hadsereg számára. 1960 június: Franciaországban (Melunban) sikertelen előzetes tárgyalások folytak a francia és az ideiglenes algériai kormány közötti megbeszélések előkészíté­sére. 1960 december: Algéria számos városában a Szabad Algéria zöld-fehér zászlajával tüntettek az algériaiak ezrei a francia gyarmati uralom ellen. A fran­ciák kegyetlen mészárlást vé­geztek a tüntetők körében. Történelem - diókéiban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom