Pest Megyei Hirlap, 1960. november (4. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-18 / 272. szám

1960. NOVEMBER 18. PÉNTEK

x/fMao

— A régi elnök barátságosabb volt — véli Horváth József.^

— Mindenkivel engedékenyen bánt — toldja Ple&ser János.

— Az igaz! Talán inkább így: haverkodott! — veti ellen Dénes Gábor.

— Azt senki nem mondja, hogy jó elnök volt — igazítják ki előbbi véleményüket a többiek.

— Az igaz. Azt csinálhatott mindenki, amit akart.

— A fegyelemtartáshoz sem konyított.

— Fejetetején állt minden.

— Azért vannak, akik szívesen emlegetik.

— Hát persze, hogy vannak. Akiknek büdös a fegyelem!

A szigetújfalui Béke Tsz mai elnökét. Karika Károlyt és a régit — akitől a tagság iriegvonta a bizalmát — ha- sonlítgatják ígv a tagok. Még azt is hozzáteszik:

— Hiába haveroskodott a régi, a munkát nem értette. Dehogy nyúlt volna maga valamilyen szerszámhoz! Elnök volt és kész. Azt hitte, a szerszám használata, nem. csupán megfogása csorbát ejtene elnöki méltóságán. Pedig az az igazság, hogy tekintélyét épp a rossz irányítás tette semmivé.

— És Karika Károly? érdeklődöm.

— Karika? Ha kell traktorra ül. volt. hogy cementeszsá- kokaí cipelt.

— Gerendákat i* hordott.

— A munka a mindene. De másoknál sem tűri. hogy csak kóstolgassák. Aki lóg. vagy a munka könnyebbik végét keresi, az nem állhat meg előtte. Azokat lehordja.

— Le az. a sárga földig.

— Kiabál, hogy csak úgy

Sőgor-komaság helyett

tanyai istállóban, a kukoricazsákolásnál folytatott beszéb getésre:

— Itt mindenkinek a munka az első. Az elnök is folyvást azon töri magát, miből csináljon több pénzt.

Jóleső érzés fog el, ahogy Karika Károly kiejti:

— Százötvenhatezer forintba került a gépkocsink, kétszázezerbe az öntöző, a traktorra 260 ezer forintot adtunk, jó pénzt vitt el a műtrágyaszóró is.

Amikor az osztás kerül szóba, a könyvelő negjrven forintot emleget. A tanácselnök is úgy tudja. A tagok azt mondják: örülnek, ha eny- nyi lesz. Csak az elnök mosolyog sejtelmesen. Előbb nem akarja elárulni, mert nem kíván elébevágni a dolgoknak, hátha nem sikerül, azután csak megsúgja:

— Ha jól megy, jóval negyven felett osztunk.

— Pedig ahogy visszagondolok, de nehezen indultunk — gondolkodik el Gordies Jó- zsefné, akinek máig 524 munkaegysége van és hét esztendeje tsz-tag. Egy éve, hogy a Petőfi és a József Attila egyesült. Az egyikben megvolt az istálló, a gépek — a másikban a tapasztalt, de üreskezű gazdák. Amíg az ,.összeházasult"’. emberek megszoktak, eltelt egy kis idő.

— Barbaró Mihály, Barba- ró István, Palheim Boldog, Huffnaigel István nélkül nem sokra mentünk volna.

hagyni, nagyon szorgalmasak — mondja Raffael János, aki tíz esztendeje van már a közösben.

Hegedűs Jánosnét, Szeltner ödönnét, Kiczinger Gáspár- [ nét (az ő nyelvükön: Rici né- I

sertésállományt, bővítik a férőhelyet. U—28-as traktort akarnak venni...

Mert az alap jó: az emberek egymáshoz és a gazdálkodáshoz való viszonya. A felsőbb szervek segítsége, a vezetés összhangja is olyan, ahogyan azt a „nagy könyvben” megírták. Ha akadnak is ma még hibák: az elnök hirtelen haragja, munkaszervezés okozta

Gomba-ionból elégtelen...

A sóderbánya is segít növelni a forintokat.

nit), Lerner Ferencnét emlegetik. Sorolnának többet is, egy sem maradna ki, mert az az igazság, hogy a tsz-ben a fegyelem az úr.

Míg azelőtt divat volt a nyolcórai kezdés, most senkinek sem jut eszébe hat óránál később érkezni. Ezért olyan szép a baromfiállományuk. Ezért vásárolhattak annyi mindent. Ezért halad jól az őszi szántás-vetés és a betakarítás. Ezért fizetett jól a kertészet. És ezért tervezhetnek a jövőre úgy, hogy felújítják a

bajok (tavasszal későn szórták a műtrágyát, húzódik a siló elkészítése, nem teljesítették a hizlalási tervet, kiesés volt az aprómagvaknál) — ezek nem aggasztóak.

Ahol nem a sógor-komaság, hanem a munkában szerzett becsület dönti el kinek-kinek helyét a gazdaságban, ott nem kétséges: már az első közös esztendő biztos, gazdag jövőt fest a szigetújfalui tsz-tagok elé.

Sági Agnes

Még a nyugdíjasok is zsákolják a kukoricát, csakhogy mi* előbb a padlásra kerüljön.

Ezek a jó gazdák mindenben segítettek. Még a kevésbé gyakorlott tagokat is munkára serkentették.

— Az asszonyok, meg kell

Három és félmillió köbméter silótakarmányt tároltak a szövetkezetek a közös állatállomány ellátására

A Földművelésügyi Minisztérium állattenyésztési főigazgatóságának tájékoztatása szerint a silózás az egész országban nagy iramban folytatódik, s a legutóbbi összegezés szerint máris körülbelül három és félmillió köbméter silótakarmányt tároltak a termelőszövetkezetek a közös állatállomány téli, kora tavaszi ellátására. A takarmány elraktározására eddig több mint 350 állandó jellegű új silóépítményt vettek használatba: az új építményele térfogata meghaladja az 56 000 köbmétert. Legtöbbet Zalában. Baranyában, továbbá Somogy. Pest, Hajdú-Bihar, Szabolcs és Borsod megyében építettek. Igen sok, jó silótakarmányt raktároztak el az idén ideiglenes tárolókban, illetve a kazlak közé is. (MTI)

Miért nem fogyasztható a csengettyű gomba? Miről lehet megismerni a párduc- galócát? Milyen gombák okoznak gyomor- cs bcltüne- teket?

így szóltak a kérdések, amelyekre 19 vizsgázónak kellett volna felelnie szerdán délután, a megyei tanács dísztermének előterében. Idestova hat esztendeje ugyanis, hogy az Egészségügyi Minisztérium rendeletben írta elő: valamennyi piacon csakis szakemberek által megvizsgált, fogyasztásra alkalmas gombákat lehet árusítani. A szükséges szakembereket pedig — írta a rendelet — a megyei tanácsok kereskedelmi osztályai által szervezett szaktanfolyamokon kell kiképezni, járási és városi egészségőrökből, illetve piaci ellenőrökből.

A tanfolyamét másfél évvel ezelőtt megyénkben is megtartották. Tananyagot, c’őadókat a gombaszakoktatási bizottság biztosított. Hallgatókat a megye: tizenegy járásból, négy városból összesen 19-et. Valljuk meg, már ez sem volt egy magas

szám. De még ennél is kevesebb a 12. Ennyien jelentek meg ugyanis a szerdai vizsgán. Ha hozzátesszük, hogy a megjelentekből vállalkozott a vizsgára hét. s a hétből sem felelt meg mindenki — nem éppen megnyugtató képet kapunk.

Tudom, sokan erre azt válaszolják: évtizedekig senki sem vizsgálta a gombát, s úgyis jó volt. Igaz, de ma már nem jó, ami régen az volt. Ma már kloroeid- kcnöcsöt teszünk a nyílt sebre, nem meszes pókhálót, mint régen. A gombamérgezést sem ráolvasással gyógyítják napjainkban, hanem injekcióval. Vagy — ami még hatásosabb — megelőzéssel.

Például úgy, bőgj’ csakis szakemberek által megvizsgált gombát engedünk árusítani. Nem kell hozzá más, mindössze szakember. Mégpedig olyan, aki — ha már elvégezte a 64 órás tanfolyamot — elmegy a vizsgára, vállalkozik is rá, s eredményesen le is teszi.

Minél előbb, annál jobb.

Ny. É.

Újfajta talajjavító eke gyártását kezdték meg Győrött

Szovjet tapasztalatok alapján megkezdték az úgynevezett rétegbe szántó eke sorozatgyártását a Győri Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatnál. Az új talajművelő gép lánctalpas traktorral vontatva 60—70 centiméter mélységben forgatja meg a földet. Három ekefej lépcsőzetesen mélyülő három réteget szánt ugyanazon barázdában. A Földművelésügyi Minisztérium megrendelésére egyelőre 150 ilyen ekét gyártanak és ebből ötvenet még az idén átadnak a mezőgazdaságnak. Elsősorban az állami gazdaságok használják majd az új ekét talajjavításhoz. (MTI)

Önkiszolgáló bolt nyilt Kocséron

Ceglédtől 28 kilométerre fekszik a járás és a megye egyik legtávolabbi községe, a 4000 lakosú Ko- csér. A télen a község lakossága egyöntetűen belépett a Petőfi és az Uj Elet Tsz-be.

A f öldművesszövetkezet is igyekszik úgy dolgozni, hogy ennek megfelelően alakítsa ki bolthálózatát. Részjegy-befizetési tervüket már most teljesítették és lehetőség nyűt arra, hogy a község központjában

levő vegyesboltot önkiszolgálóvá alakítsák át.

Tegnap a falu apraja-mgyja. q*. átalakított önki- szolgáló bolt elölt várakozott a megnyitásra. A bolt dolgozói a neonfényes üzletben az utolsó simításokat végezték. Az üzletben a legkorszerűbb követelményeknek megfelelően alakították ki a berendezést. Tíz órakor Tatai István, az igazgatóság elnöke adta át a közönségnek az új boltot.

Az első vásárló Ragó Lajosné tsz-tag volt,. s nagy elismeréssel beszélt az új üzletről. Róza Já- nosné tsz-tag annak örült, hogy így sokkal gyorsabban kapják meg az árut.

Tatai István elmondotta, még ebben a hónapban megnyitják az új kultúr cikk-boltot is, mert ma már a falu lakossága is igényli a könyveket és a hanglemezeket.

szívében, agyában kitörölhetetlen nyomot hagyott.

Ahogy így elgondolkodva baktatunk az épület felé, egy- szercsak ízes magyarsággal ránkköszön valaki:

— Jónapot!

í elkapjuk a fejünket, s csodálkozunk. Mert aki köszönt, az lengyel egyenruhát hord, mégis magyarul beszél.

Azután kiderül minden, öt' esztendőt töltött magyarok Között, Magyarországon, mégpedig Nyírszabolcson. Menekült volt. Nagybirtokon dolgozott, megjárt internálótábort, börtönt, a Horthy-rend- szer poklát, de a magyar szót. s az egyszerű magyarok sze- retetét nem feledte el. Egy pillanatra végignéz rajtunk, azután átöleli az egyik utas vállát, s azt mondja:

— Nagyon szeretem magukat!

Ez a rövidke mondat, ez a máskor talán pufogó frázisnak ható három szó végigkísért bennünket lengyel- országi utunkon.

Autóbusz erőlködik befelé velünk, elég rozoga jószág, valljuk be. De nem is baj, hogy lassan haladunk. Legalább már bámészkodhatunk. Hirtelen megszólal valaki:

— Úristen! Nézzétek!

És mutogatott, mint aki iszonyatosat lát. Odakapjuk a tekintetünket. És valóban iszonyatos az, amit látunk:* egy

moltam, húszemeletes. Szemben vele hatemeletes, modern palota, három is. Most végzik, rajtuk az utolsó simításokat. De már a lakók birtokukba vették. Arrébb megyünk egy utcával, ott is új házak. Modernek, olykor igaz. sematikusak. De ezt már csak az okve- tetlenkedés mondatja velünk, hiszen ilyen méretű építkezésnél nem lehet minden háznak „jellege”. (Mint később kiderült, a „sematikus’’ házak négy-öt esztendővel ezelőtt épültek. Most már nem építenék ilyen kocka házakat, ahogy mondják: nagyobbak lettek az igények, s most már figyelembe is lehet venni az igényeket.)

Mennyit építenek itt? Csodálkozva nézünk egymásra, s illetődötten gondolunk arra, hogy itt egy fővárost kellett felépíteni! Egv egészen új várost. ahol a háború poklának elvonulása után alig volt más, mint rom. rom. rom.

Ahogv jó hangosan beszélgetve bámészkodunk az utcán. ránkszól valaki:

— Tetszik?

Odakapjuk a fejünket, szimpatikus. nyurga fiú néz ránk, karjába fejesége karja fonódik, s mosolyognak. Nosza. kezdődik az utcai ismerkedés. a fiatal lengyel fiú mérnök, aki tavaly is három hónapot töltött hazánkban a Ganz—MÁVAG egyik szakszervezeti funkcionáriusának vendégeként, de ottegész háztömb romokban. Leszakadt falak törmelék, kormos kémény csonkok, a háború intő jeleként.

Lengyel kísérőink észreveszik csodálkozásunkat. És egyikük, aki hű tolmácsként végigkísért bennünket az országon, megszólal:

— Igen. Ilyet még sokat fognak látni. Varsó nyolcvanöt százaléka — rom volt.

Elhallgatunk. A pusztítás, a szenvedés csendet, tiszteletet parancsol azok iránt, akik végigszenvedték mindezt. Vadonatúj házakból álló utcán fut végig a busz. És megszólal megint kísérőnk:

— De ilyet is sokat fognak látni! Mert a város jó részét már felépít ettük!

A Marszalkowskára. Varsó főútvonalára érünk. Ott magasodik előttünk a Tudomány és Kultúra harminchárom emeletes, gyönyörű palotája, a szovjet nép ajándéka lengyel barátaiknak. Csúcsán hatalmas ötágú csillag, rubinpirosa messzire világít a varsói éjszakába.

Nem is lennénk vendégek, ha egy nagyja mosdás után nem rohannánk az utcára, hogy még vacsora előtt, legalább a környéket megismerjük.

Az utca végén hatalmas, modern épület: Hotel Warszawa, Varsó legelegánsabb szállodáinak egyike. Ha jól száhon, Varsóban is rendszeresen látogatja a Magyar Kultúra helyiségeit, s ha törve is beszél magyarul, de nagyon büszke rá.

Mellénk szegődnek, s mutogatják \ az ő városukat, amit — mint mondják — nagyon szeretnek. Mindkettőjük szülei itt pusztultak el. sírjuk — sírjuk nincsen. Nem volt, aki eltemesse őket, áldozatok voltak t többi nyolcszázezer között, aki Varsó ■ vandál elpusztításakor vesztette életét.

Mellbevág bennünket az iszonyatos számadat: nyolc- százezer ember!

Mennyi kín, mennyi szenvedés, mennyi gyász. És mennyi gonoszság, a szabadjára engedett fasiszta fe- nevad milyen hatalmas méretű gyilkossága! Hamar másra terelik a szót. Arra, hogy bár ma sem könnyű, ma is sok a gond. ők nagyon elégedettek. Hogy ennyire jutottak. Egész városrészeket építettek fel, munkát, megélhetést biztosítottak mindenkinek. s ma már Varsó mindinkább befedi a háború ütötte sebeket, feledteti a szenvedéseket.

— Budapest szép város. Nektek az a legszebb. Varsó is szép város, nekünk az a legszebb — mondja a fiatal mérnök, s hozzáteszi: — Ti

is, mi is sokat szenvedtünk. De ti se, mi se akarunk többet szenvedni, igaz?! Lenni béke, s akkor minden jó.

Igen, akkor minden jó.

(Folytatjuk)

Mészáros Oltó

LEAGYELORSZÁGI ŰTINAPLÓ „(I.)

Jónapot!

A testvéri népi demokra- ^ tikus országokban járni min- ^ dig jó dolog. Barát találkozik ^ a baráttal, s bár először jár ^ itt az ember, mégsem idegen. ^ Ha kiejti a varázsszót, hogy ^ magyar, azonnal nyitott szí- ^ vekre talál. Tudom, hogy ^ előttem már „felfedezték” ^ mindazt, amit én felfedeztem. ^ Mégis: annyi élmény, emlék, ^ annyi látnivaló, hogy az em- ^ bérből akaratlanul is kikíván- ^ kozik. Hogy azután tetszik-e,

^ amit mond, azt az olvasó 4 dönti el.

y „

£ A repülőgép puhán ereszke- p dik le a betonra, a motorok 4 dübörgése alábbhagy, a repü- ? lőtér épülete elé fordulunk, p Lengyelország.

% A MEDOSZ által szervezett ^ szakszervezeti csoport tagja- ^ ként lengyel földön vagyok.

^ Útitársaim, gépállomás-igaz- ^ gatók, élenjáró kombájnosok,

^ mezőgazdasági mérnökök,

4y kapkodnak a fényképezőgép ^ után, hogy megörökítsék a ^ megérkezést. Baktatunk a be- ^ tonon végig, s egyszercsak £ megszólal valaki:

y

p — Ha húsz esztendeje azt p mondja valaki, hogy ilyen bé~ p késen utazunk Lengyelország- p ba, azt bolondnak nézem.

^ Először értetlenül nézünk ^rá. Azután megértjük. Húsz ^esztendeje. 1940. A háború $ pokla. Lengyel menekültek ^Magyarországon. Valóban: na- ^ gyón távoli, messzi az a húsz 4 esztendő.

y

p De ennek az iszonyatos ha- V borúnak ezernyi emlékével . p találkoznunk kellett Lengyeléi országban. És ez a találkozó,, tg azt hiszem, valamennyiünk

zeng a környék. Persze, jó lenne, ha másképp tenné, mert így haragost is szerez. De sajnos van olyan, aki csak így ért a szóból.

— Másnapra lehiggad az elnök. olyan, mint egy falat kenyér. Elpárolog a mérge.

Amikor szembetalálom magam Karika Károllyal, épp a traktortól ion. Kelletlenül veszi tudomásul a vendéget. Hiába, azok mindig rosszkor jönnek. Mintha mindig kiválasztanák a legnagyobb dologidőt. Mert mikor nincs az? Karikát magas, sovány, komor. szúróstekintetű, morcos embernek képzeltem. Ehelyett jól megtermett, keménykötésű. pirospozsgás arcú. huncutszemű, amolyan igazi parasztembert találtam. Azelőtt a tizennégy holdján gazdálkodott. Most több mint ezer holddal vesződik. Van is vele son dia elég. Másoktól érdeklődtem: vajon szívesen csinálja-e? Azok mondták:

— Van. hogy egy héten át csak éjszaka vetődik haza. Néha ugratják is: nincs-e menyecske a dologban?

Józan ésszel, magabiztosan Igazgat. Nem mintha nem bíz* na a brigádvezetőkben, de azért mindenen rajta a szeme. nehogy valaminek híja legyen Ő maga is bevallja:

— Sokszor nagyon keménv. nyers vagvok. De hígSV© e.. csak azokkal, akik nehezen értenek. Van olyan fogato- sunk. akivel már sokszor meggyűlt a baiom. mert iszik, mégsem sértődik me<y Sőt. ő jön. hogv igazam volt.

n#» hprqpudiak rá.

_ Fegyelem, rend nélkül

s

emmire se mentünk volna — mondja Hajnal János.^

— Az elnök nem kivételez senkivel. Az nem sógor-komá- zik — ezt mondja Kenvér Já- nosné, az állattenyésztési brigád vezető.

A délutáni beszélgetésre gondolok, ott a «óderbánvnnál. a permetező esőben, vagy a