Pest Megyei Hirlap, 1960. október (4. évfolyam, 232-245. szám)

1960-10-02 / 233. szám

1*30. OKTÓBER 2, VASÁRNAP "TÄfclD 3 Forintok millióiba kerülnek a „keresztbeszállítások” — A DCM-gpítkezésnél az olcsó, gazdaságosabb, vízi úton való szállítás lehetősé­geit eddig még megfelelő módon nem használták ki. — 1960 áprilisában Szobról Szentendrére szállítottak kö­vet vasúton, holott Szentendrén Is van kőbánja. — 373 tonna salaknak Bu­dapestről való beszerzése sem indokolt a DCM-nél, mert töltésre alkalmas salak a váci gyáraknál és a vasúti fűtő­háznál is akad. Ilyen és hasonló megállapí­tások egész sorát olvashatjuk a Pest megyei Népi Ellenőr­zési Bizottság vizsgálati anya­gában, amely a különböző szállítások gazdaságosságát tárgyalja. Igaz, hogy a vizs­gálat csak a szobi kőbányá­ban, az ÉM 1. sz. Mélyépítő és a 31. sz. Állami Építőipari Vállalatnál, a Dunai Cement­es Mészmű építkezésén szer­zett tapasztalatokat tartal­mazza, mégis érdemesnek tartjuk, hogy foglalkozzunk az anyag legfőbb tanulságai­val. Másutt is okulhatnak azokból. Egy jelentés feladata, hogy a tényeket és az azokból ere­dő tanulságokat röviden, tár­gyilagosan közölje. Mégis ezt a jelentést olvasva minde­nekelőtt azon csodálkoznak, hogyan tudtak a jelentés írói a fentiekhez hasonló tények­ről ennyire tárgyilagosan írni, hiszen nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy — idéz­zük a jelentést — „Ha a DCM-nél az előzőekben vá­zolt visszásságokat ki lehetne küszöbölni, úgy körülbelül 10 millió tonna-kilométer nagy­ságrendű fuvarozás megtaka­rítása lenne elérhető, az épít­kezés tartama alatt. Körülbe­lül 2,80 forintot véve alapul tonna-kilométerenként, ez 28 millió forintnak felel meg.” El lehet-e kerülni az ilyen hatalmas többletköltségeket? A jelentés határozott igennel felel a kérdésre. Mert például a váci építkezéshez hárommillió téglát Mohácsról szállítottak. Igaz, hogy az ol­csóbb víziutat vették igénybe, mégis olcsóbban is meg lehe­tett volna oldani a szállítást, ha a környék téglagyáraiból, Erdőkertesről, Örszentmiklós- ról, vagy a váci mészhomok­téglagyárból szerzik be az anyagot. Ez persze nem olyan világ­rengető felfedezés, amelyre az illetékesek ne jöhettek volna rá. Mégis, miért nem az ész­szerűbb utat választották? A jelentés szerint: ,.A Mohács­tól történő téglaszállítás az ÉM Anyagellátó Vállalat ide­ges, kapkodó munkájának az eredménye és arra vezethető vissza, hogy a többletfuvart a fuvarkassza viseli”. Leírják, hogy ez a vállalat nem eléggé átgondoltan disz­ponálja az anyagot. Nem a népgazdasági érdekeket he­lyezi előtérbe, hanem, ha va­lahol bizonyos készlet felgyü­lemlik, azt bármilyen áron elszállítja a tőle független, úgynevezett fuvarkassza ter­hére. Azt állítják a jelentés írói, hogy fokozottabb ellenőrzés­sel lehetne ezen változtatni, de belátják, hogy örökké nem lehetnek az illetékesek sarká­ban az ellenőrök. Ezért azt javasolják, hogy heljes lenne megteremteni a közös anyagellátó, kiter­melő, esetleg szállító szervet. A fuvarkassza jelenlegi rend­szere mellett sem a kivite­lező, sem az anyagellátó nem érdekelt a szállítási költségek csökkentésében. „A jelenlegi rendszer egye­nesen a gazdaságtalan szállí­tásra ösztönöz’’ — olvashat­juk a jelentésben. Hogy miért' A következőkkel indokolják Ha helyi anyaglelőhelyeke' 'ennék igénybe, köbméteren. ként 50—90 forintot vissza kellene adniok a beruházónak. Ellenben, ha máshonnan hoz­nak anyagot, akkor 90—130 forint szállítási költséget szá­míthatnak fel köbméteren­ként. ami beleszámít pénzügyi tervük teljesítésébe. A kivite­lező vállalat például nem szí­vesen használ feltöltésre hely­ben beszerezhető kazánsaia- kot, mert ha idegenből szer­zik be. köbméterenként 132—156 forint felszámítására nyílik lehetőség. Ha ilyesmit szóvá tesz az ember, elég gyakran találko­zik olyan véleménnyel, hogv; „ez a pénz nem vész el, egyik zsebből a másikba kerül.” Ez az zsebből a másikba*’ nézet alkalmas a megtévesz­tésre, tehát rendkívül sok kárt okozhat és okoz is. Mert lát­szólag valóban egyik vállalat a másiknak fizet, tehát a nép­gazdaság nem károsodott. Va­lójában azonban kár keletke­zett. mert a távoli szállítások­hoz szállító eszközöket kellett igénybe venni, amelyek ehe­lyett valóban indokolt fuvaro­kat bonyolíthattak volna le. Az pedig köztudomású, hogy szállítóeszközeink egész éven át leterheltek, mert nincs any- nyi belőlük, amennyi kellene. Ilyen körülmények között pe­dig senki sem engedheti meg magának, hogy vasúton, vagy teherautón, de akár hajón is építő, vagy más anyagot más­honnan szállítson, ha helyben is beszerezheti. Az ilyenfajta szállításokból kétszeres kár származik. Vesz­teség éri a népgazdaságot a távolról történő szállítások miatt, de azért is, mert a he­lyi anyagforrások termékeit is el kell vinni valahová. F. I. Új boltok, tejivók, éttermek nyílnak a megyében a második ötéves terv során A második ötéves terv idő­szakában Pest megye kereske­delmi és vendéglátóipari há­lózatának fejlesztésére huszon­hat és fél millió forint összegű beruházási, bővítési és kor­szerűsítési keretet irányoztak elő. Ebből az összegből, amely a földművesszövetkezetek terv- előirányzatától független, és csak az állami kereskedelem­re vonatkozik, tizenöt milliót fordítanak új létesítményekre, a töb­bi felújítási, illetve vál­lalatfejlesztési alapot ké­pez. Az állami kiskereskedelem az ötéves terv során elsősor­ban a kereskedelmileg ellá­Ki fizeti majd a költségeket? A hét elején a megyei ta­nács végrehajtó bizottsága értekezletre hívta össze a megye termelőszövetkezeti elnökeit és a járási mező- gazdasági osztályok vezetőit. Keleti Ferenc, a megyei ta­nács vb-elnöke a termelő- szövetkezetek ez évi munká­járól és az őszi feladatokról beszélt. Többek között hang­Sok millió éves ősfény csontjait találták meg a Pilisi Szénbányában Ritka leletet találtak pénte­ken a Pilisi Szénbánya vájá­rai a Jóreménység-táró észa­ki mezejében: az eocén korú széntelepben egy teljesen ki­halt őslény csontjaira bukkan­tak. A bányaigazgatóság értesí­tésére szombaton geológusok és régészek érkeztek Pilisvö­rös várra, s napvilágra hozták a lábszárcsontból és forgóból álló érdekes leletet. Első meg­állapításuk szerint az őslény a patások csoportjába tarto­zó, orrszarvúhoz hasonló, ví­ziló nagyságú növényevő le­hetett. Arra a kérdésre, ho­gyan kerülhetett az eocén ko­rú szénrétegbe, a geológusok elmondották: azon a helyen sokmilió évvel ezelőtt mocsár lehetett, s az állat legelés köz­ben zsombékba süllyedve, va­lószínűleg megfulladt. Hazánkban mindössze ez a harmadik ilyen lelet. Az elsőt 1860-ban találták, Kolozsvár környékén, a másikat pedig két hónapbalezelőtt, a Komá­rom megyei Nagysáp község­ben. A leletet beszállították a bu­dapesti Földtani Intézetbe, ahol azt preparálni fogják. latlan, főleg új telepítéseken létesít új boltokat, öt év alatt összesen 18 egészen új élel­miszerboltot épít a megyében az állami kereskedelem. Ezek javarészében azonban a ház­tartásokban mindennap hasz­nált iparcikkeket is árusíta­nak. Az ilyen jellegű új bol­tok közül a Szigetszenlmikló- son épülő már az új tervidő­szak kezdete előtt, még az idén megnyílik. Jövőre elkészül Halász­telken, Pilisvörösvárott, Érdligeten, Albertirsa-U,j- telepen az új bolt. A további években többek között Szentistvántelep, Szi- lasliget, Dunakeszi-Banktelep kap új boltot, Cegléd pedig élelmiszerárusító gombát. A Dunakanyarban, Visegrádon, Leányfalun, Pomáz-Ujlakóte- lepen, Zebegényben, Nógrád- verőcén. Nagymaroson, Kis­maros-Börzsönyligetben és ezenkívül az érdi strandon új tejivót építenek. Vácott és Cegléden anyák- boltja létesül. Leányfalu, Ze- begény, Nógrádverőee kultúr- cikk boltot kap. Megelégedés­sel vehetik tudomásul az ér­dekeltek, hogy Dunaharaszti, Dunakeszi, Nagymaros, Vác és Alsógöd új gázcseretelephez jut a második ötéves terv so­rán. A megye területén 48 boltot bővítenék, soknak főleg rak­tárhelyiségeit nagyobbítják, egyébként a korszerű kereske­delmi formák bevezetése to­vább folyik és sok üzletet át­építenek ennek megfelelően. 1965. végére az állami kereske­delem boltjainak 60—80 szá­zalékában már korszerű lesz a kiszolgálás, bevezetik az ön- kiszolgáló és önkiválasztó rendszert. A vendéglátóiparban vi­szont az ötéves terv folyamán Erna még meglevő italboltok egnagyobb í’észe megszűnik, kisvendéglővé, bisztróvá vagy rüfévé alakítják át. 1961-ben V] étterem nyílik Zebegény- jen, a későbbi években Kis­maroson, Dunakeszi-Banktele- pen, Nógrádverőcén és végül Nagykovácsi is hozzájut a la­kossága által már évek óta sürgetett étteremhez. Bővítik Leányfaluban a Gyöngyszem, Cegléden a Ma­gyar éttermet és a • ráckevei vendéglőt. 1965-re 1 300 000 forint költséggel korszerűsítik és emeletráépítéssel bővítik a visegrádi szállodát. 700 000 forint költséggel pedig a ceglédi Kossuth szállót. Ezenkívül. természetesen sok meglevő vendéglátóipari helyiséget tataroznak, korsze­rűsítenek és látnak el új kony­hai gépekkel, újítják fel be­rendezését. A földművesszövetkezetek bolthálózata szintén jelentős mértékben bővül a második öt­éves tervben. Már az első tervévben megnyílnak a következő új földmúvesszövetkezeti bol­tok: Tápiógyörgye önkiszol­gáló ruházati. Újszilvás élel­miszer, Százhalombatta ve­gyes, Bag önkiszolgáló élel­miszer, Pilis virág, Úri és Galgamácsa. önkiszolgáló élel­miszer. Úri iparcikk, Tahitót- falu zöldségbolt: Tóalmás esz­presszó, Százhalombatta és Pilisszentkereszt büfé. Perbál. Szentmártonkáta, Szentlő- rinckáta, Váchartyán, Csö­mör, Kóspalag, Páty és Gal­gamácsa, eszpresszó, Örkény kisvendéglő. A következő tervévekben szintén sok új szövetkezeti bolt nyílik meg. De ezek szá­mát messze felülmúlja a sok új falusi eszpresszó: 1962-ben Bugyi, Alsónémedi, Sári, Inárcs, Abony, 63-ban Kartal, Csobánka, Szentendre-Izbég, Üröm, 64-ben Valkó, Péteri, Szada, Mogyoród. Szokolya, 65-ben pedig Ócsa-Dózsatelep és Felsőpakony jut új esz­presszóhoz. Ezenkívül Nagy­kőrösön 62-ben sörház nyílik meg, 65-ben pedig Abonyban földmúvesszövetkezeti szállo­da. súlyozta, hogy meg kell gyorsítani a megyében az aprómagcséplést, mert az esős idők rövidesen bekö- szönthetnek, s akkor még több lesz vele a gond, vagy egyáltalán el sem végezhető ez a munka. Mi a helyzet gyakorlatban, hogyan megy a cséplés? A napokban mondta el Bene István, a Dabasi Járá­si Tanács mezőgazdasági osztályának vezetője, hogy a táborfalvi Május 1. Terme­lőszövetkezetben egy hónap­ja folyik a nyúlszapuka oséplése. No, nem éppen azért, mert olyan sok lenne. Hanem azért, mert bajok vannak a tempóval, meg a géppel! Tudomásunk szerint, az aprómagcséplés bére órán­ként 60 forint, függetlenül a teljesítménytől. Most csupán az a kérdés, hogy a tábor­falvi esetnél ki fedezi majd az egy hónapos költségeket, ki meri érte tartani a hátát? Mclesleg szóivá, a járás te­rületén máshol is csépelni kellene az aprómagvakat és nem szabadna Táborfalván „nyaraltatni” a gépet. Vagy olyan sok a gép? TM. 1 VASÁRNAPI POSTA Nem az olajos ruhája miatt szeretjük... A gép megállt. Elfáradt por kering fölötte, mint az őszi köd meg pára, rászáll az emberek hajlott nyakára, kik esznek most. Átizzadt szennyes ing hül a vállukra. Fal, fal egyre mind. Kenyér s uborka az ebédjük mára s mind úgy eszik, ne vesszen csöpp se kárba, s hogy jót harap s hozzáharap megint.----------­( József Attila: Éhség) • József Attila sorai kifeje- ;zőbben,szebben emlékeztetnek - a régi munkáséletre, mintha < saját emlékeim idézném. Az « üres vagy szegényes zsíros ke- j nyér ízét, az izzadságtól ta­< pados ruhát. Emlékszel-e még ! rá? Ha igen, akkor is ritkán ! és bizony sohasem szívesen. ! Magunknak minek emleges- ! sük? — jó, hogy elmúlt. A \ fiataloknak? — nekik mese ! ez, olyan: régen volt, talán ! igaz sem volt. ; Nekem sem jutott volna ! eszembe, ha a napokban nem » emlékeztetnek rá. De valaki, \ vagy valakik felidézték. Név- J felen levélben. Úgy írták alá: $ „A Diósdi Csapágygyár Meló- sai”. Nem, nem arról írtak, £ milyen rossz volt a múltban. £ Inkább panaszkodtak: ma is f lenézik a munkást! Riasztot- \ tak, riadót fújtak: vigyázzunk, £ veszély fenyegeti nagy-nagy £ vívmányainkat! Farkasszemet ^ néz egymással a szellemi és a £ fizikai dolgozó! Edmondo de % Amicis sorait citálták: „A fő- $ hős, egy kisfiú, édesapjával ^ sétál. Séta közben egy kömű- % vés véletlenül hozzáér a gyer- ^ mekhez, aki a fehér folttól % gondosan megtisztítja ruháját. ^ Az apa szigorúan kérdi: ^ miért törülted le, fiam? — ^ Piszkos lett, apám — felelte ^ a gyermek. — A munka pisz- ^ ka, nem piszok! Tanuld meg becsülni a munkásembert, ha meszes, olajos vagy szenes is. Ez az ő jelvénye!” ... És amikor a mi hazánkban a meszes, olajos, szenes ruhá­jú lett az úr, az ország gaz­dája, az ő kezébe került s gyár, a hatalom, egyszercsak óvnak: van egy gyár, ahol semmibeveszik a munkást, ki akarják semmizni jogaiból Azt akarják, hogy a most fel­épített, modern ebédlőber csak az értelmiségiek, az ad­minisztrátorok érezzék jói magukat. Kitúrják a „melóst”! Lehet-e ezt hagyni? Le­het-e ilyet tűrni? S ha névte­len is volt a levél, felkere­kedtem igazságot tenni. Be­kukkantottam a gyár szép, tá­gas ebédlőjébe, a nagy üstök­kel teli konyhába, ahol száz liter számra főzik a dolgozók ebédjét. Megnéztem az új automata gépeket, a világos géptermeket, az irodákat és kérdezgettem „melóst”, hiva­talbélit. Tágra nyitottam a szemem, kihegyeztem a fülem, nehogy valamit félrehalljak vagy meg ne lássak. Az else mondat, ami ajkamra tolult, de szép ez a gyár! De nagyra nőtt évek alatt! Nem, téve­dek. A hónapok, a napok is sok változást hoznak itt Szinte jelképe ez a gyár ú; életünknek. És nem más te­remti ilyennek: a munkások A munkások szeretetéből for­málódott a gyár homlokára az élüzem csillag is. Ebben az üzemben, ahol így dolgoznak a munkások, ne becsülnék őket? De miért ne? Sokféle ember van még azért nálunk, sokféle érzelmű, Bizonyára vannak, akik szí­ves-örömest megkeserítenék a munkások napjait. Hátha épp idekerültek ilyenek? Az ebéd­lő, nos, az ebédlő, amely olyan nagy port kavart fel — mi is lehet ott? Amikor elkészült, mindenki örült neki: az igazgatóság, a gép mellett dolgozók, az ad­minisztrátorok. Szinte napok alatt növekedett az ebédre előfizetők száma. Azután most itt van! Megkeseredett az em­berek öröme. Az igazgatóság szigorú szabályokat dolgozott ki: mikor, ki ehet, melyik műszak mikor soros. Azután kérték az ebédelőket: óvják, kíméljék az új vagyont. És kimondották: csak tiszta ru­hában szabad az ebédlőbe lépni. Dehát a munkás ruhája ola- jos. fekete?! Hogyan lépjen be ő tisztán? Vagy maradjon tá­vol az étkezőből? Jogos hát a névtelenek harangfélreve- rése? Az igazgató, a párttitkár és a többiek magyaráznak: a csapágy gyáriak három mű­szakban dolgoznak. Reggel hattól kettőig, délután kettő­től este tízig és este tíztől reg­gel hatig. Az ebédidőt két műszakhoz alkalmazkodva je­lölték meg’. Aki délután ket­tőre jön. az előtte ebédeljen, azután öltözzön át. Aki ket­tőig dolgozott, kettő után öl­tözzön át és úgy ebédeljen. Máris világos tehát, miért maradt a levél aláírás nélkül! Hiszen itt nem ebédlőről, nem ruháról, hanem egészen más­ról van szó! A névtelenek azt szeretnék, ha a délelőttösök munkaruhában étkezhetnének kei-, óra előtt. Azután két óra­kor csakúgy mint máskor, hazamennének. Tehát kettő helyett fél kettőig tartana a munka. Vagy aki kettőre jön, átöltözne a munkaruhába, ■ majd ebédelne, s aztán fél , három után állna a gép mellé. ; Magyarra fordítva a szót: ; nyolc óra helyett hét és fél . órára csökkenne a munkaidő. ■ Akárhogy forgattam, ez van a t dolog mögött. Az a hivatko- i zás is hamis, hogy az irodaiak ■ munkaidőben esznek! Hiszen - ők nem nyolc, de nyolc éq fél l órát tartózkodnak a gyárban. Aki a munkások nevében írt. épp oly jól tudja-, mint más. hogy minden „melós- ' nak” van hétköznapi, utcai , ruhája és ünneplője is. Egy ' sem jár „olajosán, szenesen, meszesen”. És egy sem azért, mert szégyellené a „munka piszkát”, hanem azért, mert ' telik már másikra, harmadik- ' ra. Mert ma Thás az igénye, ' mint tizenöt, tizenhat eszton- 1 deje. ; A Diósdi Csapágygyár anony- ’ musai demagógoknak hisznek bennünket. Azt hiszik, mi az ■ olajos ruhát, vagy a szenesef szeretjük és nem az embert, aki viseli. Aki a gép mellett ma iq olajos, de otthonában rádiót, televíziót hallgat és zsebében ott lapul az opera­bérlet, vagy tiszta ruhájában sorbanáll a mozik, színházak előtt jegyért és lármázik. ha az üzlet, ahol vásárol, nem ragyog a tisztaságtól. Azt hi­szik. ez a munkás, aki így él, már nem lehet kedves ne­künk! Milyen puszta szó a névtele­nek siráma, milyen átlátszó! Hirtelenjében nem is tudnék hasonló ayárat említeni, ahol annyi munkásból nevellek volna mérnököt, technikust, tisztviselőt, mint n Diósdi Csavágygyárban. Mind fel sem sorolhatom. De ebben a gyár­ba^ „melódként” kezdte Ar­nold Pál, Tonka Feri bácsi. Simon főművezető, a Varga­gyerekek. Katona Minály. Molnár József a volt eszter­gályos. vagy Kiss Sándor, Ruik Jenő. Munkás volt Ónodi An­tal személyzeti. Mátrahegvi István munkaügyi osztály­vezető. A felsoroltak elenyé­sző kisebbség az egészben, ahányan a munkapadtól ükek a gyár íróasztala mellé, ők néznék hát le a munkást? ók akarnák kitúrni az ebédlőből az ..olajosokat”? Ők fintoríta­nának, ha munkás ülne az asz^ tálukhoz? Ok törülnék le a széket undorral. ha előttük réai pajtásuk, barátjuk ke’t fel?! Vagy ők hagynák, ha bárki is ilyet tenne? Senki nem hinné róluk. De a munkás szeretete. az egymás becsülése sem felej­teti el a munkásokból lett „irodaiakkal”: a gyárat nem abból építették és abból fej­lesztették ilyen széppé, nem abból építették az ebédlőt, a tudakozót, nem abból vásárol­ták az új gépeket, az automa­tákat, hogy lerövidítették vol­na a munkaidőt, vagy meg­bontották volna a munka- fegyelmet. Éppen a gép mel­letti és az irodai munkások szorgalmából, hitéből rakták mind magasabbra a téglákat. Azokéból a munkásokéból, akiknek megvan a módjuk arra, hogy a gép olaját lemos­sák magukról, átöltözzenek, mielőtt elhagyják a gyárat*. Az utcán a legéberebb ember sem fedezheti fel már rajtuk: fizikai vagy szellemi munkás megy-e ott? Akarva-akaratlan a névtelen „melósok” a munkások védé­se ürügyén a kulturálódásié! az igényességtől akarták meg­fosztani őket. És kétségbe von­ták, hogy a munkások igaz­gatják az ő gyárukat is. Gyű­lölködést akartak szítani mun­kás és szellemiek között. Énoen ők feledkeztek meg arról, hogy ne csak a ruhát, hanem a munkást és munkáia fáradozásának gvümölcsét, ta­nulják meg becsülni! Sági Ágnes

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom