Pest Megyei Hirlap, 1960. október (4. évfolyam, 232-245. szám)
1960-10-02 / 233. szám
nt st m fx.vei K Mírlav lf>60. OKTÓBER 2. VASÁRNAP FABIAN ZOLTÁN: Teneked mondom először FERFIPORTRE \\\\\\\\\\\\\\\\> Nádor József MAGYAR LÁSZLÓ: A mi doktorunk — Nagyon egyedül marad- tani — panaszolta sóhajtva a fekete nydkkendős férfi és kicsit remegett a keze, amint beljebb tolta az asztalon a hamutálcát. Néhány hét máivá a belvárosban találkoztak. Véletlenül. András arca már derűsebb volt. Megbeszélték, hogy valamelyik délután moziba mennek. Tavasszal a fiú motorkirándulásra vitte Klárát. A hegyeket virággal hímezte már tele a május, az erdők is megelevenedtek. Egy szép napon pedig ... arra eszméltek. hogy már nem tudják egymás nélkül elképzelni az életet. Ősszel házasodtak ösz- sze és Klára a fiú lakásába költözött. Gyönyörűen ,l,nf:u1lt “z ténként a kórházról beszélt, betegeiről, a nehéz esetekről. Bandi pedig a gyárról, a gépekről, merész újításairól. Klára arról álmodott, hogy falura mennek, egy kis falu körzeti orvosa lesz. Bandi, akinek már autója volt. onnan jár be a gyárba. Aztán majd gyerekük is lesz. Pici emberpalánta. Bandi ilyenkor mosolygott. Kicsit fölényesen, de nem elutasítóan. Tavasz táján, lassú, átmenettel, szinte észrevétlenül megváltozott minden, Bandi mind gyakrabban vacsorázott az üzemben. Rengeteg a dolga, mentegetödzött. Gyakran megesett hogy csak o hajnal hozta haza. Azután a furcsa, idegen illat a férfi levetett ingén, az % belül az asszony, s kapott utána. Már nem érte el. H ideg volt a szobában, gyorsan szedte magára a ruhát a férfi. A bombázásokkor betört ablaküveg helyén sárga lantornapapírok feszültek; átfúrt rajtuk a szél, beszivárgott a köd, s minden ágyúdörrenés- ' re megrezzentek, mint a gyerekek szája előtt a fésűre szorított selyempapír. Az asszony is kiszállt a meleg paplan alól, dideregve bújt megnyirkosodott pongyolájába: — Várj — mondta —, főzök neked egy jó meleg teát. — Hagyd — intett az ura —, majd megcsinálom én. Az asszony kiment a konyhába. Nyitva hagyta maga mögött az ajtót, hadd hallja a férje készülődésének zaját. Miért is nem lehet a hangokat ékkőbe zárni?! — tűnődözött, — Akkor most felfűzném őket, s f a nyakamon hordanám. Most^ veszi fel a kabátját — figyelt^ be. — Most fésülködik. — S% óvatosan nyitotta ki a plantás-^ doboz fedelét. ff Kint a ház fölött: fju-ju-jiii... ff — Ezt hová lökjem? — jött^ ki a férfi, s mutatta a fésűből ff kiszedett, néhány hajszálat. ff Ezen sírni kellett. 'f — Na, csacsikéin! — mondta az ura, és megsimogatta. Kar-^ ján át a zokogás átrezdült a^ testébe. Fájt. Újból játszani ff kezdett: — Tudod mit kellene^ csinálnunk? f. y Az asszony nem kérdezte^ vissza, hogy mit. Leforrázta af plantafüvet, s kitöltötte a csé-2 szébe. 'f — Utaznunk kellene —f mondta tovább a férfi. | — Hová? ff A férfi töprengő arcot vá-2 gott, majd: 'ff _—'Nyíregyházára. Ott már £ nincs háború. — Itt még van. £ — A szülővárosom, s nem is ^ ismered. £ — Nem, valóban. ff — Tessék, így szeretsz te en- f. gém. ^ Az asszony végre elmosolyo- ff dott, borostyánfényű szemére ff pára ült: ff — Mivel menjünk? ^ — Mivel?! Gyorsvonattal. ff — Az drága. ff — Latod, erre nem is gon- ff doltam. — A fejét vakargatta. ff — Jó lesz nekünk a sze- 'f mély is. f. r ^-Elhallgattak. ^ A szomszéd lakásban valaki ff bekapcsolta a rádiót. Reggeli ff zene szólt, rekedt női hang^ énekelte: Egy szép, picike eszkimó a >> babám, ff Ott él, ahol a fóka terem fán. ff — Ne menj ki a házból —ff mondta a férfi. 'f Lehet, hogy cukrot oszta-2 nak. ff — Majd hozok én. ff — Mikor?! ff — Add ide a jegyeket! ff Az asszony nem adta. Sze- ^ mével- kétségbeesett szemével í megint kérdezte: Mikor?! 'ff — Csak Lőrinc alá visznek. í — Árkot ásni. A férfi lehajtotta a fejét, de f rögtön fel is emelte: ff — Szeretsz? ff Az asszony szemehéjával in- ^ tette: igen. ff — Mondd ki szóval! — Gör-^ esősen megmarkolta a vállát: 'f — Mondd ki! ff Szeretlek — akarta kiáltani ff az asszony. Nem tudta. ff A szobában csörgött az óra. ff — Hohó! — mondta a férfi 2 ismét tréfásan. — Erről meg- 'f felejtkeztünk. — Elengedte a '<f feleségét: — Elhalasztjuk az f utazást, nem baj? í V — Nem baj. í — Majd tavasszal. ^ — Igen. szép időben. 2 A férfi felvette vitorlavászon ; esőkabátját, begombolta s szo-f rosra húzta rajta az övét: ! — A jegyek mégis maradja- \ nak nálad. — Felesége elé állt: ! — Most csókolj meg! ; Az asszony belekapaszkodott ; az esőkabát gallérjába, a szája \ • megvonaglott. ! — Ne így — mondta az ura.! — Szépen. — Alig moccanó; mozdulattal bá r simította az; asszony arcából a hajat. Megcsókolták egymást. ‘ A csend csend volt és végtelen. Lassan bukkantak fel belőle, mint a mélytengeri halak az óceán derengő sötétjéből. Azt hallották meg először, hogy valaki ment lefelé a lépcsőn; nehéz, vasalt, kincstári bakancsa volt. Egymási'a akartak nézni. Nem néztek. Az asszony a férje álla alá fúrta a fejét, s puha, apró csókokkal csókolgatni kezdte inas, azért mégis lányosán sima nyakát. Ez jó volt, ettől el lehetett felejteni mindent. De a vekkeróra ott kattogott szemben, az asztalon. Hallották. A férfi beletúrt felesége vékonyszálú, barna hajába, s úgy szorította magához a fejét, hogy az már szinte fájt. — Mikor jössz haza? — kérdezte az asszony halkan. — Szeretlek — felelte rá az ura. — Mikor jössz haza? — kérdezte újból, de már kiáltva. — Szeretlek. Az asszony megadta magát: — Mit szeretsz rajtam? A férfi hallgatott; félt, hogy most ő kezd el arról beszélni. ■— Tudom, amikor megismertél, nem tetszettem neked — folytatta az asszony; egyre jobban belejátszotta magát a régi történetbe. — Nem sok jót tartottál felőlem. Azt mondtad — férje beszédmodorát utánozva, megvastagította a hangját —: „Olyan hosszú orrú nőt nem tudnék feleségül venni.“ — Honnan tudod?! — ült fel meglepetten a férfi. — Kiolvastam a szemedből. — Már kuncogni is volt ereje. A férje is elmosolyodott. Nézte az asszony borostyánf-á- nyű szemét: — Te! Te! — Odahajolt, megcsókolta a halántékát. Most az asszony emelkedett föléje, úgy nógatta: .............. — Mondd hát': miért'' szeretsz? — Mert szép vagy. — Nem, nem — rázta oldalra billentett fejét az asszony, s kacagott; kacagott azzal a finom kis zöngével, amely már több volt, mint kacagás. — Tudom, hogy nem vagyok szép, te is megmondtad. — Megrántotta a vállát. A hetyke kis mozdulatban ez volt: úgy szeretnék szép lenni... neked. F ent a várban eldördült az első ágyú. A gránát ott füttyögött el a házuk fölött: fju-ju-jiii... A becsapódás sokára, tompán dübbent. Valahol Lőrinc alatt. Úgy tettek, mintha nem hallották volna. A férfi kereste magában a szavakat, s nézte az asszonyt. Nézte. Egyik esze nem tudta megmondani a má- niknak: miért is szereti. — Szép a vállad — mondta végül. Megsimogatta felesége mezítelen vállát, amely úgy derengett elő a szoba félhomályából, mintha nem is igazi váll, csak vágyképzelte látomás lenne. — A vállamárt szeretsz? — Azért is, meg — — Nem tudod? — Szomorú lett a hangja. Az ura nem vette észre: — Ha tudnám, ha meg tudnám fogalmazni — válaszolta —, talán már nem is szeretnélek. — Magához húzta az asz- szonyt, végigcsókolgatta a nyakát, az arcát. Majd a fülét, hogy ne hallja kintről: fju-ju- jiii... Az asszony elnézett fölötte. Az órára. Rögtön el is kapta a tekintetét. Belekapaszkodott a férjébe, mind a tíz ujjával külön-külön; küszködött, hogy visszanyelje a sírását: — Meddig tart még? — Már nem sokáig. — Mióta hajtogatod! — A tavasz a miénk lesz. Hol van még a tavasz! — akarta mondani az asszony. De nem mondta. Emlékezete legaljáról ősi bájolóvers bukkant fel. „Föld, édesanya, teneked mondom először“1 — idézte magában, de tovább nem emlékezett rá. És ez kétségbeejtő volt. A férfi hirtelen mozdulattal felkelt: — öltözöm. — Ne még! Ne! — kiáltotta — El ne felejtsd — emelte f fel a férfi az ujját — utazunk. 'f — Majd tavasszal — mo-| solygott az asszony. £ — Igen, szép időben. — Az- ^ zal vette a sarokból a rövid- f, nyelű utászásót. s kattant mö- f götte az ajtó. Hallatszott, hogy $ fut lefelé a lépcsőn, rövid,, já- £ tékos léptekkel, ahogyan más- $ kor is szokott. ; Az asszony hangosan mon-! dani kezdte: ! — „Föld. édesanya, teneked ; mondom először”. — Akkor! vette észre: a tea. ; /-iveiji ittad meg a teádat —; li akart utána kiáltani, de! már nem hallotta az ura lép-: teit. A várban dörögtek az \ ágyúk, a gránátok a ház fölött: fju-ju-jiii, s odabent az aszta- : Ion kattogott a vekkeróra. ' : í Kali néni, « ; _____ teg, apró lepe\ sekkel tipegett az ajtó felé, \ de ott megállt és tétován né- ; zett vissza az orvosnőre. ! — Menjen csak nyugodtan \ a patikába, aztán minden ! reggel, délben és este ve1 gyen be egy-egy szemet az í orvosságból. Egy hét múlva í már nem is emlékszik rá, í hogy beteg volt — biztatta t szelíd, bársonyos szóval dr. ; Erdélyi Klára és szórakozott \ mozdulatokkal ■ rakosgatta % rendbe fehér asztalán orvosi Z holmiját. / £ Egyedül maradt. Keze fáff radtan állt meg az asztal fé- £ nyesre lakkozott, hűvös lap- £ ján. Hosszú pillanatokig szinti te gondolat nélkül nézett a f csukott ajtóra, majd mélyet f sóhajtva, az ablak felé for- Z dúlt. Madár röppent el az Z/ ablak előtt. ff Kimélyült a csönd és a ff pici rendelőben széttárta ff szárnyait a magányosság, f; Szinte jéggé fagyott benne a ff levegő. Lassú mozdulattal f, nyúlt a táskáért. Indulni ff kell a délutáni vizitre. Vár- ff ják a betegek. Már a kiff tincsre tette kezét, de aztán Z mozdulatlanná merevedett, y ff Megrettent attól. ami az Z ajtó mögött vár rá. A még 2 nagyobb csöndtől, a még elviselhetetlenebb magányosságtól. Homlokát az ajtó lapjához szorította. Gondolatban felró mlett a múlt... Látta magát, szí' — ■ vehez szorítva diplomáját, részeg-bol- dogan lép ki az egyetem kapuján. Kicsit szégyellte is magát, gyerekesnek érezte c benne feszülő boldogságot. A klinikai, majd a kórházi szolgálat, persze nem volt egészen olyan, mint amilyennek elképzelte. Főleg a kollégákkal volt néha baj, a félté kény ség ükkel, ir igy kedésükkel, Főnökeit, az adjunktusokat, az osztályos főorvosokat is másmilyeneknek gondolta az egyetemi évek alatt megszállottabbafcnak. orvo- sabbaknak, Különösebb ba'j mégsem volt velük. Három év röpült el így az életéből. Ezek az évek nevelték igazi orvossá, Akkor jött Bandi. Kocsi:------- — - András gépészm érnök. A kórházban ismerkedtek Össze, ahol az őrei Kocsis néni hónapokig a betege volt. Komoly, jólelkí fiú volt. A látogatási napokat sohasem mulasztotta el ét el nem mozdult volna édesanyja be1 en'imin mellől a látogatási idő lejártáig. A nagy darab, komoly férfi fiúi szeretete, gyöngédsége — mindig virágot hozott édesanyjának — romantikus zománcot kapott a kórház or- vosságszagú levegőjében. Valósággal beleszerettek az ápolónők, látogatási órák alatt mondvacsinált ürügyekkel rajzoltak Kocsis néni körül.-Egyszer azon kapta magát, hogy ő is nagyobb örömmel orvoskodik a beteg körül, amikor tudja, hogy fia ül az ágya mellett. Egyre gyakrabban és hosszasabban beszélgettek. Megesett, hogy Bandi a látogatási idő után bekopogtatott alorvosi szobájába és anyja állapotáról érdeklődött. De később, ahogy múltak a hetek, már könyvekről, színházról. operaelőadásokról is beszélgettek. Kocsis néni gyógyíthatatlan beteg volt. Hétről hétre sorvadt. Az orvosi tudomány legfeljebb haldoklásának ütemét fékezhette. Végül, egy szomorú, őszei éji napon, csöndesen elaludt. András őszinte szívvel gyászolta. A temetés után néhány nappal meglátogatta Klárát a kórházban és néhány halk, szomorú szóval megköszönte törődését. A kis alorvosi szobában üldögéltek néhány percig. MEGYEI TÜKÖR Egy agronómus hétköznapja Közönséges hét köz nap. : Legfeljebb csak részleteiben ; különbözik a hét többi nap- I jától, az elfoglaltság foká- \ ban semmi esetre sem. ; Sógorom, az agronómus né- ; hány perccel öt óra előtt < kel. A konyhában mosak- ! szik, megborotválkozik az ; ajtóra akasztott tükör előtt. \ Nesztelenül hagyja el a há- ! zat, ügyel, hogy fel ne éb- ; vessze feleségét és két gye- ; vekét. Ilyesformán a reggeli- 1 zés is elhalasztódik, rend- 1 szerint végérvényesen. Ké- \ sőbb már ritkán akad érke- \ zése visszajönni egy falás szalonnára. Pedig a munka- \ helye szerencsére száz mé- ternyire sincs, a Csepel hét- \ szám használatlanul áll a í kamrában. y £ Ideiglenes munkahely: — a ^ tanács nagyterme. A terme- £ lőszövetkezet idén tavasszal ff. — több egybeolvadásából — ff alakult. A régieknek: az Al- ff kotmánynak, Dimitrovnak, ff Micsurinnak, Petőfinek és a ^ többinek, külön-külön volt ^ ugyan irodája, de a 6000 f, holdra duzzadt területhez ff alaposan megszaporodott ad- f; minisztrációs létszám is tár- í; sült. y f Sógorom „központi agro- '/ nómus”, amely titulus mö- f gött azonban csak a hozzá ff nem értők sejtenek kényel- ^ mes, rubrikákat böngésző, ^ gépkocsikat irányító üzem- ff gazdászí teendőket. A való- £ ság távol van a kötött mun- f kaidőtől és lényegesen cíf- f rább. \ A munkanap azzai kez. ff dődik', hogy fűtőzésül a két ff kocsma valamelyikében le- ff hajt egy torokkaparó félde- ff cit. A tanácsház főkapuja ff még nincs nyitva, tehát liá- f, túlról, a bikaistálló felől kell ff megközelíteni az irodát. A ff vésztörvényszék módjára egy- ff más mellé sorakoztatott asz- ff talok egyikéből vaskos dosz- ff szié kerül elő. A dossziéból % szerződésmásolat és a len- ff minősítés szabványa. A len ff minősítése ugyan az átvevő ff dolga, de az átvevővel vi- ff tatkozni nemcsak szokás, haV f nem kötelesség is, mert egy fj kategóriával alább sorolás ff súlyos ezreket vehet ki a ier- £ melőszövetkezeti tagok zse- ^ béből. Sógorom maga is a f; termelőszövetkezet tagja, ff Ilyesformán az iratok a me- £ zőgazdászi felszerelés egyik ff lényeges kellékének mélyé- re, az aktatáskába kerülnek, sógorom pedig a táskával együtt a menetrendszerű autóbuszba. A falunak nincs vasútállomása, a legközeleb- bihez nyolc kilométert kell buszozni. A vagonok már a rakodóra tolva várnak, amikor fél hétkor kezet szorít az átvevővel. Egyelőre és még kerek egy óra hosszat ketten várnak, ülnek a betonlépcsőn és cigarettáznak. Sógorom közben csöndes átkokat mormol, hiszen a szekereknek már itt kellene len- niök. Végül megjönnek « szekerek, kezdődik a má- zsálás, minősítés, rakodás. Az átvevők általában nem örvendenek túl nagy közszeretetnek termelőszövetkezeti körökben, de ez a mostani lényegesen különb, mint a többi. A reggel óta elszívott tízegynéhány cigaretth nem, éppen laktató táplálék, sógorom farkaséhesen tér haza. A lakás természetesen üres, az asszony dolgozik, a gyerekek bölcsődében. A tűzhelyen azonban ott a paprikáskrumpli, bőséges kolbásszal, ami az ilyen ételek módjára szerencsére eléggé megőrizte a meleget. Nem kell tűzgyújtással bajlódni s az már azért is jó, inert fél háromkor vezetőségi ülés van és előtte akad még egy-két elrendezni való. A vezetőségi ülés meglepő módon rövid. Háromnegyed hatkor a távolabbi üzemegységekben lakók már szedelőzködnek és a többiek vitája egyszerű beszélgetéssé lankad. Hatkor azonban megcsendül a telefon és közlik az „örömhírt”, hogy q süldLőátvétel nem a szomszédos vasútállomáson, hanem a 43 kilométerre levő járási székhelyen lesz. Oda fogattal már nem juthatnak el időben, így ,gyors rakodás a gépkocsira és esti fél kilenc tájban érnek célba. A rakodó környéke sötél, az átvevő — ha egyáltalán itt volt — nyilván már hazament. A süldőket így is lerakják, berekesztik és egy ember ott marad hajnalig őrnek. A lerakás nem éppen szórakoztató foglalkozás. Csupán egy távoli lámpa világít úgy- chogy. Az agronómus épp úgy fogja az állatok fülét és vonszolja a visító jószágot, mint az állatgondozók. Indulás haza. Agronómus és állatgondozó egyaránt holtfáradt. Sógorom a vezető mellett elszunnyad kis időre, de ez csak bóbiskolás, nem igazi, pihentető álom. Tizenegy után érnek haza. Mosdás, vacsora: — éjfélt mutat az óra, mire ágyba kerül. Mindez nem különlegesen hajszás, valamiféle „rendkívüli világnap”, egyszerű hétköznap csupán. Esete nem szélsőséges példa, inkább meglehetősen hű jellemzője sok száz kollégája elfoglalt- sági-átlagának. Emlékszem jól, négy-öt évvel ezelőtt, amikor egy nyolc kilométerre levő pusztai tsz a,gro- nómusa volt, lényegesen fá- radalmasabban teltek napjai. Sógorom szekrényében tiszteletre méltó szakkönyvtár sorakozik. Legénykorunkban kollégák voltunk, jól emlékszem, hogy nem sajnálta a pénzt a legdrágább szakkönyvekre sem. Szabad perceiben érthető módon elsősorban ezekben lapozgat. Szervezett formában ezt az időtöltést szakmai továbbképzésnek nevezik. Tudom azonban, hogy valamikor „néptanító” szeretett volna lenni, máig is élénken érdeklődik az irodalom iránt. Felesége szintén. A községi könyvtár megyeszerte kiváló hírű, a könyvtáros még arra is kapható, hogy a restebb olvasóknak helyükbe vigye a nekik szánt könyveket. A falubeli agronómusokkal azonban akarva-akaratlan leginkább csak barátságos köszönőviszonyban van. Szépirodalmi művek olvasására egyszerűen nincs idő. Legalábbis borsóvetéstől a cukorrépa beszállításóÁg és a zárszámadásig fizikailag nincs. Művek alatt elsősorban könyvek értendők. Folyóiratokról ugyanis szó sincs. A folyóiratok alig-alig jutnak el a faluba. A napilapok szépirodalmi részében ritkán lel örömöt. Főleg azokban nem, amelyek róla, a falusi élet mindennapjairól szólnak. Pedig elsősorban ezeknek a rovatoknak kellene az ő és a hozzá hasonlók, az „újságolvasó” emberek novella, elbeszélés, karcolat igényeit kielégíteniök. Marad a film (ritkábban) és a rádió (vasárnap délutánonként). A rádió falunak szánt műsoráról egyébként nincs túl hízelgő véleménye. Elég ez? Mindketten egyetértettünk abban, hogy kevés. Ordas Iván
