Pest Megyei Hirlap, 1960. október (4. évfolyam, 232-245. szám)

1960-10-02 / 233. szám

Mi a hiba a kartali termelőszövetkezetben ? I960. OKTÓBER 2. VASÁRNAP B©V6Z6tŐÜl bocsássuk előre, hogy kétségtelenül nem sok. A kétezer holdas termelő- szövetkezet tagjai előrelá­tóan gondolkoznak, példamu­tatóan szorgalmasak és nagy erőfeszítéseket tesznek a közös gazdaság érdekében. Az idén 140 katasztrális holdon vetet­tek bonsót és a termés árát csatolva az állami támogatás­hoz, két K 25-ös Zetor traktort vásároltak. A már meglevő Bjelorusszal együtt ilyesfor­mán a termelőszövetkezetnek három univerzál erőgépe van. Ezenkívül vettek egy három tagból álló műtrágyaszórót és egy 13 000 forintos porozógé­pet is. Szépen dolgozott a húszhol­das kertészet. A szerződésesen felül megmaradt paprika, hagyma és uborka mennyisé­get még a közeli aszódi piacra sem kellett bevinni, elfogyasz­tották maguk a kartaliak. A belterjes gazdálkodás bővítése érdekében megrendelték a tö­veket egy 30 katasztrális hol­das málnás telepítéséhez. Ez a sok munkát igénylő gyümölcs lehetőséget ad majd az asszonykezek foglalkoztatá­sára, ami idáig meglehetős gondot okozott a termelőszö­vetkezet vezetőinek. De nemcsak a teremelési eredmények szépek és a jövő­re vonatkozó tervek hasznosak Kartalon. Nem tétlenkedtek a termelőszövetkezetiek az épít­kezések terén sem. Egy régi épületet lóistállóvá alakítottak át, a majorudvaron pedig há­rom — egyenként tízvagonos — kukoricagórét emelnek. Ennyi dicséretes, elisme­résre méltó eredmény után jo­gos a kérdés, hogy mi a hiba mégis a kartali termelőszövet­kezetben? Aligha járunk messze az Igazságtól annak feltételezésé­vel, hogy az eredmények még szebbek, a teljesítmények még nagyobbak lennének, ha a ter­melőszövetkezet tagjai nem azt néznék, hogy ki honnan jött, hanem egyesegyedül avval tö­rődnének, ki hová megy! Az egész községre kiterjedő mai nagy tsz három kisebből alakult. Helyes volt ez? Két­ségtelenül igen! A nagyobb te­rület nagyobb lehetőségéket biztosít és mint a felsorolt pél­dák is bizonyítják, a kartaliak már most, a kezdet-kezdetén éltek ezekkel a lehetőségekkel. Nincs a közös munka haszná­ra azonban az olyasfajta igye­kezet, hogy a három régi ter­melőszövetkezet tagjai külön- külön maguknak igyekezzenek az előnyösebb munkákat meg­kaparintani. A munkacsapatok elosztásánál rendszeresen visz- szatérő probléma ez. Mintha még ma is három. kis közösség tagjai lennének és csak vélet­lenül vetődték volna egybe, nem pedig valamennyien egy nagy közös család. Az ilyes­miből torzsalkodás származik, s ez a legszorgalmasabb em­berek munkáját is nehezíti. Hasonlóképpen el kell vég­re már felejteni azokat a kü­lönbségeket, amelyek egyéni, gazda korukban birtokolt földterületük tekintetében va­lamikor elválasztották egy­mástól Darázs Jánost és Ső­re gi Andrást, Zámbó Ist­vánt és Só.s Mihályt, vagy Deák G. Istvánt és Szőke Ist­vánt. Nem azt állítjuk, hogy épp ezek néznék le a töb­bieket, de jól-rosszul leplez­ve még él a tagok között ez a múltból örökölt szellem. Nem lehet máról-holnapra megszabadulni tőle? Kétség­telen. De legalább igyekez­ni kell és éppen ezért be­szélni kell róla. A hibák elhallgatásával nem lehet azokat megszün­tetni. Természetes, hogy a jobb,, hozzáértőbb gazdának több a becsülete. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a magángazdálkodás keretei között nemcsak egyedül ezek a tulajdonságok vittek vala­kit előbbre és változtattak tehetősebbé. Ma már ezek­nek a fentebb találomra idé­zett neveknek a viselői épp úgy, mint a többiek, vala­mennyien kétezer holdas bir­tokosok és csakis a közös gazdaság érdekében végzett munkájuk alapján tarthat­nak számot megbecsülésre. Befejezésül még egy. Vala­mikor a felszabadulás előtt érthető és megbocsátható volt, ha a szegény ember nem tisztelte túlságosan az uradalmak határait és ha módja volt rá. itt-ott az ura­ságéból szaporította egy-egy fél zsák kukoricával, néhány kaszasuhintásnyi lóherével a magáét. Ugyanez azonban ma, mindannyiuk közös gaz­daságában megbocsáthatatlan. Nemcsak az éjjeliőrök dolga, hogy ügyeljenek a közös tu­lajdonra, hanem kivétel nél­kül kötelessége ez minden­kinek. előtt beszélgetők egyike úgy vélte, hogy a kartali ter­melőszövetkezet a legjobb az aszódi járásban. Ezt ma még, amikor a cukorrépa szedet- len, a kukorica töretlen, nem lehet megállapítani. Tény azonban, hogy a Icartaliak- nak minden lehetőségük és adottságuk megvan ahhoz, hogy az élre kerüljenek. En­nek érdekében azonban nem­csak szorgos munkával kell buzgólkodni, hanem nélkü­lözhetetlen a belső összhang megteremtése is. (ordas) // ...Mert a kenyér az élet! Szántanak a lacházi határban II A minap délután az iroda Egész évi ayug&hmmk csak 130 Ft az ára A termelőszövetkezeti tagok HÁZTÁJI ÁLTALÁNOS BIZTOSÍTÁSA tűz-, vihar-,' betöréses-lopás-, jég-, állat-, baleset és szavatossági károk esetére nyújt védelmet. Fizesse a díjat pontosan! Kárát gyorsan megtéríti az ÁLLAMI CIZTOSÍTÓ SAJÁT ERŐBŐL Az idén sok termelőszö­vetkezetnek gondot okozott az egyre növekvő közös állatállomány elhelyezése. Ezért az állami hitelből lé­tesített, vagy létesítendő istállók és egyéb épületek mellett, mintegy 15 millió forint értékben végeztek a közös gazdaságok tagjai sa­játerejű építkezést, ezzel is enyhítve, vagy pedig tel­jesen megoldva az állat fé­rőhely gondját. Különösen a cégi ~di termelőszövetke­zetek áldoztak sokat az építkezésekre, amelyeknek zöme szerfás szerkezetű, de ésszerűen, tartósan télie- sítve, hosszú évekig meg­felel a célnak. Gyerekkoromban a mi vidé­künkön csak úgy nevezték a búzát, hogy „élet“. A búza minden munkája, a szántás, vetés, különösen a vetés, szent aktus volt, amelyet még nagy családokban is, ahol felnőtt gyerekek voltak, a családfő végzett el. A vetőgépek térhódításával vesztett varázsából az „élet“ magjainak el'hintése, de mag így is nagy dolog földbe tenni a súlyos, rejtett tüzű barna szemeket. Ezek a gondolatok kavarog­tak fejemben, ahogy ballagtam a csikorgó kavicsokon a kis- kunlacházi vasútállomással a hátam mögött, s nézegettem a sárguló, kopaszodó határt, a határban szorgoskodó embere­ket, fogatokat. Az egyik tölté­sig nyújtózkodó keskeny parcellán magas, csontos, ősz 'hajú ember szánt két lóval. A bemutatko­zás rövid szertartása után ci­garettával kínálom, nem fo­gadja el. Csak nagy ritkán, kü­lönleges alkalmakkor gyújt rá, ha úgy jön a sorja. — Búza alá?... — intek a fényes ekére. — Igen. Itt lesz egy darab, meg majd a kukorica helyére is kerül vagy másfél kishold- nyi. Mert mi leginkább abban számolunk — teszi hozzá —, nem kataszteriben. — Mondja, miért nevezik egyes vidékeken „élet“-nek a 1 búzát? — Errefelé nem mondják, de úgy gondolom azért, mert a ke­nyér az élet. S az igazi kenyér, a valódi kenyér, ami a módot is jelzi, búzából készül. — Maguk búzakenyeret esz­nek? — Az utóbbi időben. Fiatal­koromban és még a háború után is egy darabig, rozske­nyér járta erre. Azt ették a te­hetősebbek is .; . Az idei esztendőről faggatom aztán Göbölyös Gyula kiskun- iacházi gazdát, meg az őszi munkájáról, terveiről. Hat holdon gazdálkodik. Azelőtt bérelt földdel többe: vállalt, de már eljárt az idő, megőszült a haj és a gondok­kal teli élet mély barázdákat hagyott széltől-naptól cserzett, barna-piros arcán. Meg más baj is van: — Gyenge már a lábam. Pe­dig a szántáshoz az is kell. Meg kar, mert estére úgy érzi az ember, mintha megdögö- nyözték volna. Gyerekeit is szárnyukra bo­csátotta már, így kettejüknek elegendő megélhetést ad a hat hold is. Ebbe aztán van egy kis búza, rozs, őszi árpa, korai burgonya, kései burgonya, ta­karmányrépa, cukorrépa, s zö­me kukorica. Ezt a nőhány riö- vényt termeli évről évre kis változtatással. Hasznos tapasztalattal szolgált az első esztendő a tápiószelei Béke Támogatói és ellenzői is vol­tak az eredményességi munka­egység bevezetésének a tavaly ősszel alakult tápiószelei Béke Tsz-ben. A közös munka meg­kezdésénél rengeteg tenni­valója akadt a vezetőségnek, így idő is kevés jutott arra. hogy az eredményességi mun­kaegység bevezetésének ellen­zőit meggyőzzék álláspontjuk helytelenségéről. Noha a közgyűlés határoza­tot hozott a kapások területé­nek egyénekre való felosztá­sáról, a vezetőség nem volt következetes ennek végrehaj­tásában. így történt meg, hogy a 256 növénytermelő közül, csak 123-an vállaltak te­rületet megművelésre és a kapások kisebb része ke­rült felosztásra. Ír. A 320 hold kukoricából csal: 160-at osztottak ki. az 52 hold cukorrépából pedig 40-et. Az első esztendő hasznos tanulságul szolgált, mind a vezetőség, mind pedig a tag­ság számára. Már az első ka­pálásnál kitűnt ugyanis, hogy az egyénekre kiosztott par­cellákon. előbb megtörtént a kapálás, mint ott. ahol együttesen, vagyis brigád­ban dolgoztak, A kiosztott parcellákon sűrűn lehetett látni a tagok család­tagjait is, amíg a brigádban művelt területen csak elvétve jelent meg egy-egy családtag. Ami a gazdasági év közben csak feltételezés volt, az most. a betakarítás idején, bizonyí­tott valóság lett. Az idejében végzett gondos munka ered­ménye. nem egy helyen: 50—60 Márton a városban 7» j árton, ÍVI amint azt sorok címéből is sejteni lehet — külterületi ember, ! azaz hétköznapi nyelven szólván, tanyai lakos. De nemcsak ö, ha­nem még a hete­dik őse is kint született s élt, az úgynevezett Sze­lesháti részen, mintegy 12 kilo­méternyire a civi­lizáció világától, Ennélfogva Már­ton igen ritkán szánta rá magát a város megtekin­tésére, jóformán csak akkor, ha a hatósági közegek ebadó vagy más­milyen fizetési kötelezettség tel­jesítése végett er­re külön felszólí­tották, vagy ha a tavaszi és az őszi. állat- és kirako­dó vásár megláto­gatását határozta■ el. Ezen utóbbi al­kalmakkor gya­korta megtörtént, hogy két-három napra is a város­ban, illetve a „Vadkacsához” címzett vendéglő­ben feledkezett ám titán a egyik vásártól a mási­kig csak akkor vett tudomást a városról, mikor a széljárás a ha­rangszót a fülébe lengette. Ez év tavaszán azonban a fejlő­dés szele a szeles­háti tanyavilág csendjét is „meg­csapta”, minek kö­vetkeztében Már­ton a „Keleti Fény” nevet vise-' lő termelőszövet­kezet tagja lett. Az anyagi lét­ben bekövetkezett változás természe­tesen hamarosan hatással lett Már­ton. de leginkább a Márton gyere­keinek gondol­kodására is, akik már amúgy is ré­gen nógatják ap­jukat a rideg ta­nyai élet felszá- molására, annál is inkább, mert Esz­ti nagy kedvelője a mozinak, Kati viszont a télen tánciskolába óhajt beiratkozni. Márton kezdet­ben hősiesen el­lenállt a család, ostromának, • majd csak akkor engedett, amikor az elnök kilátás­ba helyezte neki a városban levő székháznál az ud­varost tisztséget, í gy történt, * hogy a sze­lesháti öreg ta­nya néhány hó­nappal ezelőtt le­bontásra került, s használható anya­gát a városba fu­varozván, az új, két szoba-konyhás lakás építéséhez használták fel. Márton tehát há- zanépével együtt máról holnapra városi lakossá lett, de hogy egyik szavamat a má­sikba *tie öltsem, meg kell még mondanom, hogy háztáji területnek a tanya udvarát hagyatta meg. mondván, hogy legalább közte Szeleshát kö­rn arad, még némi kapocs. Hiába, a gon­dolkodás lassab­ban követi az anyagi létben be­következett válto­zásokat. ... Ari Kálmán wy és zött százalékkal is több termést adnak azok a parcellák, ame­lyeket' á tagok;-az eredményes- sági munkaegység alapján mü­veitek meg. Fehér László elv­társnak, a tsz elnökének véle­ménye szerint átlagosan mint­egy 30 százalékkal többet fi­zetnek ezek a parcellák. Noha a tsz tagsága kárát látja an­nak. hogy a vezetőség nem hajtotta végre következetesen a határozatot — a kukoricá­nál a 30 százalék terméstöbb- let holdanként, hat mázsa csö- veskukoricát jelent, a 160 hold tehát mintegy ezer mázsával adott kevesebbet’ — mégis örülnek annak, hogy az összehasonlítás eredmé­nyeképpen most már min­denki meggyőződött a terü­let felosztás előnyéről az ű.j jövedelemelosztási rend­szer hasznosságáról. A tsz vezetősége — okulva az év elején elkövetett hibá­ból —. úgy határozott, hogy már az ősszel megkezdik an­nak összeírását, hogv ki mek­kora területet vállal megmű­velésre. Akik egyénileg vál­lalnak területet, azokkal alá is íratják a vállalási lapot. A munkaszervezés szem­pontjából jelentős az az el­képzelésük. hogy szako­sítják az egyes munkákat. Ez azt jelenti, aki a növény­termelésben dolgozik, annak a növénytermelésben kell annyi munkaegységet teljesítenie, amennyiből családját eltartja De a növénytermelésen belül is úgy oldják meg a munka- szervezést. hogy e több terme­lési tapasztalattal rendelkező tagokat, a több tudást, a na- gvobb gondosságot igényelő növények termeléséhez oszt­ják be. Az újfajta munkaszer­vezéstől sokat vár a vezető­ség. A tápiószelei Béke Ter­melőszövetkezet tagsága eredményesen zárja az első évet. Az eredmény azonban jobb is lehetne. Hogy ez nem így van. annak éppen az az oka. hogy nem kezdeményeztek bátran, nem használták fel kellően jöve­delmük növelésére a hasznos, a tagságot jobb munkára ser­kentő új jövedelemelosztási módszert. Az első év tehát a tanulás, az okulás éve volt, tehát a második feltét,lenü1 eredményesebb lehet. — ms — Az idei év, ha nem is min­denben, de jónak mondható. A kukorica ugyan kicsit későn kapta az esőt, így majd két hetet, késik a beérés. Emiatt aztán sok egyéb munka is hú­zódik. — Hét elején már törtem ,in- nen-onnan néhány csövet, de jó része gyenge, még tejes is van ... — Burgonya? Hogy fizetett? — Hetven zsákkal szedtem ezer négyszögölről ... Sza­bolcsból kaptam a vetőma­got. A földművesszövetkezet hozta. Tavasszal megint ilyet szerzek. — Tervek? — Nemigen vannak már nekem nagy terveim, inkább a gyerekeimnek .;. Csak egy esztendőre tervezem mindig a gazdaság dolgait. Most ősz­szel letrágyázok két kishol- dat. Trágyám van elegendő, mert két lovat, egy szerződött üszőt, borjas tehenet, hízókat, meg malacokat tartok. De a többi trágyát hagyom a burgonya alá, mert annak is meg kell adni, ami neki jár. Búzát két kisholdat vetek, őszi ár­pát semmit, mert az idén a száraz téli fagy miatt nem sikerült. Inkább tavaszival próbálkozom jövőre, vagy kétezer négyszögölön. — Rozs? — Csak valamennyit, a szalmája miatt, hogy legyen kötélnek. A cukorrépán meg majd gondolkozom tavaszig, mert az idén már arasznyi volt a levél, amikor meg­kaptuk a műtrágyát. Akkor pedig már nem használt úgy, ahogy kellett volna. — De mondja csak — szól ismét —, miért nem kapunk elég műtrágyát? Nekem éven­ként kellene 6—7 mázsa pé­tiké. Azelőtt mindig hasz­náltam! — Kevés van, de pár év múlva jobban állunk majd, mert többet készítenek — biztatom. — Akkor legalább a szer­ződött dolgokhoz adjanak elegendőt. Nemcsak a műtrágyát, ha­nem a sok időveszteséget is panaszolja Göbölyös Gyula, ami a szekerezésre megy. Hat hold földje ugyanis öt he­lyen van. A Balaton utcai házától hét kilométerre van a legtávolabbi parcella. De olyan is van, hogy egyik da­rab a másiktól hét kilomé­ternyire fekszik. így aztán sokat kell szekerezni, nagy az időveszteség. — Ha ennyire kint van a falutól a föld, nem kell fél­ni, hogy megvámolják a ter­mést? — érdeklődöm tőle. — Nem lopnak már az emberek kérem!... Azelőtt bizony megtörtént, hogy le­tördelték hajnalra a kukori­cát, de most már minden­kinek van megélhetése... Meg aztán szigorúan is ve­szi a tanács az ilyesmit. Be­mondják a nevét az illető­nek a hangoshíradóban, hogy még utcára se mer menni utána ... így aztán óvako­dik az olyan is, akinek vé­rében van a könnyű szerzés. Készülődöm, hogy tovább menjek a határban, s utol­jára azt kérdezem Göbölyös Gyulától, mit érez tavasz- szal, mikor kikelni látja a sok magot? — Én kérem ötvenötödik évemet taposom, mindig pa­raszti munkát végeztem. De nem tudok szebbet, mint mikor az ember tavasz- szal nézi a vetemények nö­vekedését. Úgy várom min­dig a tavaszt, mint rab a sza­badulást. Aztán amikor Zsu- zsánna napkor megszólal a pacsirta, azt mondja tavasz, van. szaladok kifelé és né­zem a búzát... Vagy ahogy mondta — teszi hozzá moso­lyogva —, nézem az „életet1', milyennek mutatkozik. És akkor vagyok boldog . .. Tenkely Miklós %

Next

/
Oldalképek
Tartalom