Pest Megyei Hirlap, 1960. szeptember (4. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-02 / 207. szám

1960. SZEPTEMBER 2, PÉNTEK 5 Csaknem kétszáz fiatal tanul szakmát ősztől a megyei ktsz-ekben Terjesszék ki az 5+1-es oktatást az elhanyagolt szakmákra is! Véget ért a nyári szünidő, az iskolások elfoglalták helyüket a padokban. Újabb, sok fegyel­met és kitartást igénylő tízhó­napos időszak kezdődött meg számukra a csütörtöki évnyitó­val. Olyan időszak, amelyben nincs más gondjuk, csak a ta­nulás. Vannak azonban olyan fia­talok is, akiket az idei nyár fontos kérdés elé állított: pá­lyát kellett választaniuk. Ró­luk, az iskolapadból kikerült, pályaválasztó fiatalokról, elhe­lyezkedési lehetőségeikről be­szélgettünk Boross Gyulánéval, a KISZÜV Pest megyei elnö­kével. Hányán és milyen szak­mákra jelentkeztek az idén a kisipari szövetkezetekben? — kérdeztük. — Az idei tanulószerződteté- si kampány két hete véget ért, k számszerűleg jobb eredmény- nyel zárult, mint az előző években, összesen 1.97 fiatal jelentkezett ipari tanulónak a megye területén levő szövetke­zetekben. Ez a közel kétszázas lét­szám örvendetes. A szak­mák szerinti megoszlás problémája azonban még mindig megoldatlan, bár e tárén is jobb a helyzet a tavalyinál. — Tehát még mindig von­ljaik kedvelt, vagyis túlzsúfolt és elhanyagolt szakmák? Komoly gondot okoz ezzel szemben a szakmai utánpótlás ügye a férfi- és női szabászat­ban, a kovács, bognár, szíj­gyártó, kádár és kötélgyártó iparban. Sajnos, ez régi prob­léma, amelyet a pályaválasztá­si propaganda jelenlegi eszkö­zeivel nem is lehet megoldani. Tagadhatatlanul értünk el eredményeket az idén a pedagógusok segítségével, akik a helybeli szövetkeze­tek kérésére már tavasszal foglalkozni kezdtek végzős növendékeikkel. Megpróbálták felkelteni ér­deklődésüket egyes kevésbé népszerű, de a lakosság ellá­tása szempontjából fontos szakmák iránt. Ilyen eredmény volt például az, 'hogy az idén 12 fiatal jelentkezett a cipész és néhány a cipőfelsőrész’készí- tő szakmába. Egyetlen jelent­kező sem akadt viszont a — szinte kihalásra ítélt — kötél­gyártó, bognár, kádár iparba és az öntő szakmába. — Véleménye szerint mivel lehetnie elősegíteni a megol­dást? — A politechnikai oktatás kiterjesztésével olyan szak­mákra, amelyekben jelenleg nincs biztosítva az utánpótlás. Hiszen a politechnikai ok­tatás nem öncélú dolog; az a feladata, hogy megsze- rettese a fiatalsággal a fi­zikai munkát. Ha pedig ez a célja, akkor nemcsak azokkal a szakmák­kal kell megismertetni a fia­talságot, amelyek egyébként is érdeklik, ahogy mondani szok­ták „fantáziát látnak bennük“, hanem azokkal is, amelyek ke­vésbé népszerűek. Úgy hisszük, érdemes lenne foglalkozni a javaslattal. ny. é. Az Állami Könyvterjesztő Válla Lat tói kapott tájékozta­tás szerint augusztus 31-ig valamennyi fővárosi és vidéki általános iskolába kiszállítot­ták a helyi könyvesboltok a tankönyveket az igényelt mennyiségben. Amint a Tan­könyvkiadó Vállalatnál kö­zölték, a szétosztásnál sem­miféle hiány nem fordulhat Újszerű esőkabát gyártását kezdték meg Az ősz közeledtével új­szerű esőkabát gyártására készülnek üzemeink, az úgy­nevezett pille-kabát alap­anyagát nylonfonalból az Ad­ria Selyemszövő Gyárban szövik, a Budatétényi Gu­migyárban gumírozzák. Az első kabátok próbahordását már néhány héttel ezelőtt megkezdték, s az idei szo­katlan nyár alkalmat is adott arra, hogy alaposan kipróbál­ják. Úgy találják, hogy a plasztik kabátnál sokkal jobb, nem törik ki, nem annyira átlátszó, külseje selymes és ízlésesebb, könnyen össze­hajtható és ez is kis helyen elfér. elő, mert mindenfajta tan­könyvből elegendő példány­szám készült. A nyomdákból tizenegymillió általános is­kolai tankönyv került ki az idén, egymillió példánnyal több, mint az elmúlt évben. Az általános iskolások — mint ismeretes — könyveiket osztályonként kapják meg a tanévnyitást követő napokban, tehát még ezen a héten. A középiskolai tankönyveket a könyvesboltokban árusítják. A gyakorlati oktatásban is részt vevő általános gimnáziumi Rekordtermés a tahi gombapincében Valamennyi általános iskolába kiszállították a tankönyveket — Kedvelt és elhanyagolt szakmák vanak. Túlzsúfoltság­ról nem beszélhetünk, mert az idén gondosan ügyeltünk arra, hogy csak annyi tanulót szer­ződtessünk, amennyire szükség van. Éppen ezért: nem szerződtettünk pél­dául egyetlen kozmetikus tanulót sem, mert még azokat sem tudjuk mind a szakmájában elhelyezni, akik most szabadulnak. Ezzel a megokolással utasí­tottuk vissza az egyik monori általános iskola igazgatójának kérését is, hogy tegyük lehető­vé a politechnikai óktatást a helybeli fodrász, és fényképész szövetkezetünkben. Elutasítot­tuk, mert ezekben a szakmák­ban is túlzsúfoltság van, s mert semmi sem indokolná, hogy még ilyen eszközzel is fokozzuk az iskolai tanulók ér­deklődését e két favorizált szakma iránt. — Ha már a favorizált szak­máknál tartunk, soroljon fel belőlük néhányat. — Általában a vasipari — műszerész, szerelő, lakatos, esztergályos, stb. — és az úgy­nevezett „fehérköpenyes“ szak­mák: a fodrászat, fényképé­szet, kozmetika. A kelleténél nagyobb az érdeklődés az optikus, a kárpitos és a faipari szak­mák iránt is. A Tahi Földművesszövetke­zet a közelmúltban gomba- termelést kezdeményezett a községben levő három ki­használatlan pincében. A he­lyes kezdeményezés máris meghozta gyümölcsét. Az el­ső pincében trágyamázsán­ként 8,3 kilogramm gombát szedtek a tervezett és szo­kásos hat kilogrammal szem­ben. A második pincében pedig, bár ntég-egy hónapig tart a szedés, máris - rekor d - termést értek el a gondos és szakszerű kezeléssel. A tervezett hat kilogramm he­lyett eddig 11 kilogramm gombát szedtek trágyamá­zsánként. Ez a plusztermés jelentős többlet bevételt je­lent a földművesszövetkezet­nek, s még alaposabb és szélesebbkörű termelés szer­vezésére ösztönzi a szakem­bereket. A gomba iránti egyre nö­vekvő kereslet és a tahiak példája más földművesszö­vetkezeteket is arra késztet, hogy felkutassák a területü­kön levő kihasználatlan pin­céket és gombatermelést kezdjenek egyéb feladataik mellett. A földművesszövet­kezeti apparátus ennek az egészséges törekvésnek je­gyében már Szentendrén és Vácott is megkezdte a gom­batelepítést. A földművesszövetkezetek által megtermelt gombát a MÉK juttatja el a fogyasztók­hoz, s az eddigi tapaszta­latok szerint minden mennyi­ség elfogyna, tehát a gomba­termelés kiterjesztése hasz­nos a lakosság ellátása szem­pontjából, ugyanakkor kifi­zetődő a földművesszövetke­zetek részére is. diákok számára az idén elő­ször készítettek úgynevezett öt plusz egyes tankönyveket, jegyzet formájában. — A GÖDÖLLŐI Agrár­egyetem KISZ-aiktivistái számára szeptember 8., 9., 10-én háromnapos tanfolya­mét rendeznek. ORSZÁGOS TÁJKUTATÁS a szakosított termelőszövetkezeti gazdálkodás tudományos megalapozására A termelőszövetkezetek spe­cializált gazdálkodásának tu­dományos megalapozására nagyarányú tájkutatási munka indult az országban. A tájkuta- tást a Mezőgazdasági Szei've- zési Intézet irányítja, s részt vesz benne több országos in­tézmény, hat mezőgazdasági kísérleti tájintézet és száznál több gépállomási laboratórium. Először a talajismereti tér­képek készülnek el, s az éghaj­lati adatokkal együtt ezek pon­tos képet nyújtanak majd min­den egyes község természeti viszonyairól. A kutatómunka nagyobbik részét a községek, termelőszövetkezetek közgaz­dasági adottságainak feltárása jelenti: pontosan megállapítják a munkaerőhelyzetet, a szállí­tási lehetőségeket, a piaci vi­szonyokat. A tájkutatási mun­ka eddig hat járásban fejező­dött be, s itt már elkészült a javaslat a mezőgazdasági ter­melőerők ésszerű gazdaságos elhelyezésére. A hat járás ter­melőszövetkezeteiben jövőre már sor kerül a tájkutatás eredményeinek realizálására: megkezdik a korszerűen ren­dezett, specializált termelőszö­vetkezeti nagyüzemek kialakí­tását. A táj kutatást az egész ország területén 1963-ban feje­zik be, s a második ötéves terv végéig valamennyi termelőszö­vetkezetben kidolgozzák a he­lyi adottságoknak legmegfele­lőbb szakosított termelés irá­nyát. Jani, a süketnéma A Budapestről érkező autó­busz jó félórányi pihenőt tart a Duna menti városká­ban. Éppen a. délutáni műszak­váltás idejére fut be. A fel­üdülés és a jóízű harapni való után cserkésző utasok a cuk­rászda és a neonos új büfé pultjainál mindennap össze­keverednek a város három nagyobb üzeméből kifelé se­reglő munkásokkal. M. János la1,autós is a büfé­be tartott egy pohár sörre. Útközben szemügyre vette az egy kupacban vonuló pes­tieket. Attól azonban, amit látott, megfeledkezett a melegről, de a sörről is. A csoport közepén Janikát, a fiát pillantotta meg. De milyen Janit?!... A gyerek mezítláb volt. Egyedüli ruházatában, egy zöldre fakult, fekete klott kis- nadrágban hadonászott az utasok között. Teste olyan maszatos volt, amilyennek apja még csúszkáló korában sem látta soha a fiát. A gyerek a csoport köze­pén a színészeknek is becsü­letére váló arcjátékkal a fillé­re és a szájára mutogatott. így jelezte, hogy süketnéma. A mimikái sorozat után meste­rien kiszámított mozdulattal, kifordított tenyérrel előrelen­düli a vékony gyerekkar. Jani... koldult! Mocskos bal marlca máris telistele volt aprópénzzel. Az apa talán most érezte először, milyen nehéz a szét­riadt érzéseket, gondolatokat egybetartani... Mi lesz ebből, ha az üzem­ből az egyik szaktársa meg­látja a gyereket?!... Vagy a szomszédok közül jár erre valaki, akárki, aki felismeri, hogy M. János lakatos fia?!... Nem emlékezett rá, hogyan furakodott át az embergyű­rűn. A dühtől és a szégyentől halálsápadtan rántotta félre a gyereket. Hang nélkül, mar­ka szorításán nem, lazítva, szinte futólépésben vonszolta végig a téren, be, az első mellékutcába. Akkor sem ejtett ki egyet­len hangot sem. amikor elér­ték a sarkon csordogáló ku­tat. A gyerek is sápadt volt. Egész testében, reszketve tisz­togatta az arcát) karját és a lábát. A csuklója fölött lógó gyékényszatyorból előkerült a megszokott, rövid vászonnad­rág, a reggel váltott tiszta ing és a szandál is. Mintha a gyerek testén vé­gig csörgő hideg víz az apát is lehűtötte volna. M. János­nak elszállt a haragja. Már gondolkodni is tudott. Csen­des hangon kérdezte. —• Aztán mire kellett ne­ked a pénz? — Fagyit vettem, meg... moziba is mentem ... — Anyád mit csinál? Nem tudott rád vigyázni? — Mosott... A férfi kicsit elszégyellte magát. A felesége ezen a hé­ten délutános. Otthon is dol­ga van. Persze, hogy nem ügyelhet egy tízesztendős fic­kó minden lépésére. Lassanként az is eszébe jutott, hogy a gyárban az üdülési felelős még a nyár elején szólt neki: az ő gye­reke is elmehet a többivei a Balatonra. Az iskolából is el­vitték volna táborozásra, ö azonban itthon fogta azzal, hogy a vénz is másra kell, meg jobban szereti, ha. a gyerek körülötte van. Pedig tudta, hogy nem a pénz miatt. Hiszen alig kerül valamibe a gyár gyérekvdűlőjében a két hét, vagy a táborban. De azt gondolta, hogy „legyen sza­badsága” a gyereknek a szün­időben. Maga sem fogalmazta meg pontosan, mit ért a gye­rek „szabadsága” alatt. Csak annyit tudott, hogy ott tábor­rend is van, pontos ébresztő­vel, délelőtti foglalkozással, aztán ebéd utáni kötelező al­vással és takaródéval. Min­dig a tanítók szeme előtt. M. János csak a feleségé­nek dobta oda egyszer: — Legalább a szünidőben érezze, hogy azt tehet, amit akar... Most összeráncolta a hom­lokát és magában azt mor­mogta: — Hát most azt tette ... Amikor a gyerek felöltözött, szigorú arccal fenyegette. — Megállj, te csibész, hol­nap elküldelek a háztól... Nem fogsz nekem szégyen­szemre tekeregni... A megszeppeni gyerek­nek a két nagy könnycsepp nem sokáig áriáit a pofiján. — Igazán? Én is mehetek . .. táborozni?!... Ha a kérdés kissé talán még bizonytalanul is csengett, an­nál magabiztosabb volt a befejező mondat: — Akkor még ma becsoma­golok a ... a... hátizsákba . Azt már vettem. D. K. Tizenöt éves o független Vietnami Demokratikus Köztársaság E zerkilencszáznegyvenötöt írtunk. Európában né­hány hónapja elhallgattak a fegyverek. A Távol-Keleten végóráit élte a japán fasiz­mus; otthon és a leigázott or­szágokban egyaránt. A japán imperializmus foj- togatásában sínylődő Indo­kína népe elérkezettnek látta az időt ahhoz, hogy lerázza magáról a bilincseket és visz- szaszerezze szabadságát. Az Indokínai Kommunista Párt vezetésével, a munkás-paraszt szövetségre épült Vietminh- front megkezdte támadásait a japán megszállók és a francia gyarmatosítók ellen. Kitört az augusztusi forradalom. Rövid, de győzelmes forra­dalom volt ez. Győzelméhez nagymértékben hozzájárult a forradalmi hadsereg megszer­vezése is, amely még a dicső emlékű augusztusi napok előtt felszabadított Viet-baki terű­Bcgyógyította a háborús sebe­ket, s megkezdte a szocialista építést. A síkságon élő dolgozó pa­rasztság 65 százaléka, a hegy­vidékiek 53 százaléka tömö­rül az alsó fokú termelőszö­vetkezetekbe. Szaporodnak a szocialista mezőgazdaság bá­zisai, a fejlettebb fokú ter­melőszövetkezetek. A kisipa­rosok 80 százaléka, a kiske­reskedők 70 százaléka lépett a szövetkezés útjára. Ez év végére befejezik a szocialista átalakítást a mezőgazdaság­ban, a kisiparban és a kis­kereskedelemben. Erőteljesen fejlődik az ipar, évről évre növekszik a ter­melés. 1955-höz viszonyítva harmincötször több villamos- energiát, háromszor több sze­net, négyszer több cementet, nyolcszor több szövetet ter­melnek. A cukortermelés megduplázódott, a rizsterme­Tiszta, egészséges környezetben, gondos felügyelet mellett töltik napjaikat az észak-vietnami gyermekotthonok kis lakói létről indult harcba az elnyo­mók ellen. 1945. szeptember 2-án Ho Si Minh elnök felolvasta a vietnami nép függetlenségi nyilatkozatát Hanoiban, a gyarmati rabságból szabadult ország fővárosában. A második világháború be­fejezése után közvetlenül győ­zedelmeskedő indokínai forra­dalom jelentős esemény volt az emberiség történetében: egy új, feltartóztathatatlan folyamat, a gyarmati rendszer összeomlásának kezdetét je­lentette. T izenöt év telt el azóta, történelmileg rendkívül rövid idő. S még ez sem telt békében Vietnam földjén. Ah­hoz, hogy Vietnam népe za­vartalanul építhesse hazájá­ban a szocializmust, előbb le kellett győznie — utoljára és véglegesen — rabtartóit, a francia gyarmatositókat. Az 1954-es genfi egyezmény bé­két teremtett az országban, de ketté is osztotta azt. Északi részében, a Vietnami Demok­ratikus Köztársaságban e naptól fogva a forradalom új szakaszába lépett: rendre va­lósítja meg a szocialista át­alakítás feladatait. Meghir­dette és végrehajtotta a, föld­reformot, amely megszüntette a népnyúzó földbirtokosok uralmát és megszilárdította a munkás-paraszt szövetséget. lés több mint kétszerese a háború előttinek. Kialakuló­ban van a nehézipar, építik a vasipar, a vegyipar és az épí­tőipar első bázisait. A köny- nyűipar — a textil-, élelmi­szer-, papíripar stb. — jelen­leg 1200 különböző árucikket gyárt. a kulturális forradalom zí eredményeként a delta­vidéken megszűnt az írástu­datlanság. Az általános isko­lások száma kétszerese, a szakiskolásoké hatszorosa, a felsőfokú oktatásban résztve­vőké hétszerese az 1939. évi­nek. A Vietnami Demokratikus Köztársaság erőteljes, gyors ütemben fejlődő ország lett; népe a baráti országok támo­gatásával sikeresen halad a szocializmus építésének útján. És soha, egy pillanatra sem feledkezik meg arról, am,it hat éve ho,lógatnak, akadá­lyoznak az imperialisták: ha­zája békés egyesítéséről! Észak-Vietnam lakossága ezekben a napokban lelkesen dolgozik, hogy teljesítse a hároméves tervet, amely meg­teremti a kedvező feltételeket az 1961—1965. évi első ötéves tervhez. A Vietnami Demok­ratikus Köztársaság első öt­éves terve a szocializmus épí­téséhez szükséges anyagi bá­zis megteremtését irányozza elő. Észak-Vietnam a fejlődés útján Ha mostanában a látogató betér hanoi vagy más észak­vietnami város valamelyik áruházába, tüstént szemébe tűnik a hazai áruk bősége. A pultokon rengeteg áru, a fog­krémtől a különféle szövete­kig. a cigarettától a konyha- berendezésig. A külföldinek ez természe­tes; de a vietnami nép szá­mára, amely óriási erőfeszíté­sek árán csak nemrégen sza­badult meg az évszázados gyarmati uralomtól, ez -a tény nagy jelentőségű. A délkelet-ázsiai országok többségéhez hasonlóan a fran­cia uralom alatt Vietnam is csupán külföldi árukat fo­gyasztott. A gyarmattartók megakadályozták a nemzeti ipar fejlődését, nyersanyag- szállítóvá tették az országot. 1954-ben. a béke helyreállí­tását követően. Észak-Viet- namban mindössze néhány iparvállalat maradt a franciák után: erőmű, néhány gépkocsi­javítóműhely, vasutak stb. A berendezés mindenütt elavult volt. Tizenkilenc vállalatot leszereltek. vagy teljesen tönkretettek. Észak-Vietnam ma már kü­lönféle berendezéseket, szövő­gépeket, vontatóhajókat, va­gonokat gyárt. Bővült a köz­szükségleti cikkek választéka. Megkezdték az olyan áruk gyártását, mint a kötszövött készítmények, a műanyagcik­kek és játékok, az irodaszerek, a zománc- és alumíniumcik­kek. Megjelentek a mezőgaz­daság ellátására szolgáló első helyi ipari vállalatok. Ezek műtrágyát, munkaeszközöket, szállító eszközöket stb. gyár­tanak. 1958- hoz képest jelentősen megnövekedett az alapvető termékek, elsősorban az ipari berendezések gyártása. 1959- ben az országban 28 iparvállalatot helyeztek üzem­be. ezenkívül sok úi kisválla­lat épült, n mezőgazdasági ter­mékek feldolgozására.-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom