Pest Megyei Hirlap, 1960. szeptember (4. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-25 / 227. szám

1969. SZEPTEMBER 25. VASÁRNAP "TÄ*rím* A legjobb ügy szolgálata Egyes „jól értesült” nyu­gati sajtókörök már hetekkel a Hruscsov-beszécJ elhangzása előtt tudni vélték, hogy a Szovjetunió az ENSZ-közgyű- lés alkalmával újabb űrhajót lő fel a kozmikus térségbe. Nyilvánvalóan erre utal némi gúnnyal a hangjában a szom­bat reggeli Times című te­kintélyes angol lap, amikor rámutat, hogy „Hruscsov nem volt túlságosan kegyes egyes sajtótudósítók, kisujjához, ami­kor az abból szopott kacsát nem váltotta valósággá. De Hruscsov mégis küldött raké­tát, ha ezúttal nem is a koz­mikus térségbe, de ide hoz­zánk, a földre, a józanság és a felelősségérzet rakétáját, hogy ismét vezérelveket mu­tasson a békés együttélés ra­gyogó perspektívája előtt.’1 A nagy érdeklődéssel várt Hruscsov-beszéd tehát elhang­zott. S már az első visszhangok is arról tanúskodnak, hogy általánosságban megegyeznek a vélemények: nagy jelentő­ségű, konstruktív, békeszel­lemtől átitatott beszédről van szó, amely ugyanakkor hatá­rozottan és élesen leleplezi a békés együttélés ellenzőit. Mindenkit meggyőznek Hrus­csov szavai, amikor kifejti, hogy tulajdonképpen milyen célokat szolgál a kémrepülő­gépek küldözgetése a Szovjet­unió fölé? Az amerikai rész­ről előkészített ,,provokáció szervezői olyan légkört akar­nak teremteni, amelyben a népek állandó félelemben él­nek. Lehet, hogy ez a .légkör kedvére van az Egyesült Ál­lamok kormányának, de sem­miképpen sem felelhet meg a Szovjetuniónak és az államok túlnyomó többségének. Mi mindig azért harcoltunk és harcolunk továbbra is, hogy a nemzetközi kapcsolatokban szűnjék meg a törvénytelen­ség minden megnyilatkozása!” Ennek a gondolatnak volt logikus kiegészítése a Kongó elleni imperialista összeeskü­vés leleplezése. Ebben a szé­gyenletes nemzetközi problé­mában mindennél élesebben megmutatkozott az agresszív NATO-hatalmak összeesküvé­se az afrikai népek ellen, a béke ellen. Rendkívül sajná­latos, hogy ehhez nyújtott cinkos kezet egy olyan testü­let főtitkára, mint az ENSZ, aki személyesen is mindent megtétt azért, hogy Kongó törvényes kormánya lehetetlen helyzetbe jusson. A gyarmatosítók felé szólt Hrus­csov intelme, hogy korán örül­nek! „Győzelmük csak pyrr- huszi győzelem. A gyarmatosí­tók e vélt győzelmükkel csak elősegíthetik, hogy lehulljon a hályog a gyarmati népek szeméről és még világosabban lássák: a gyarmatosítók for­mailag ugyan függetlenséget adnak, de tulajdonképpen mindent elkövetnek, hogy fenntartsák a gyarmati elnyo­mást.” Több nyugati lap is úgy jel­lemezte Hruscsov beszédének azt a részét, amikor arról szó­lott, hogy teljesen és végle­gesen meg kell szüntetni a gyarmatosító rendszert, hogy az bombaként hatott az ENSZ- ben. Valóban, váratlan bom­ba volt ez a gyarmatosító ha­talmak számára, akik seho­gyan sem tudnak belenyugod­ni a tőidén elem megváltoztat­hatatlan menetébe. Egyesek — elsősorban gyarmatosító körök — úgy vetik fel ezt a kér­dést, hogy könnyű a Szovjet­uniónak erről beszélnie, hi­szen nincsenek gyarmatai. El­felejtik azonban, hogy a Szov­jetuniónak nem is lehetnek gyarmatai, hiszen az együtt­jár az elnyomással, a ször­nyű nyomorral, a leigázott- sággal, amelyben még ma is. a XX. század végefelé, a ci­vilizáltnak nevezett világban, mintegy 100 millió (!) ember él. Ez ellep, a szörnyűség ellen emelte fel szavát a világ leg­első szocialista hatalma és terjesztett elő egy olyan nagy fontosságú nyilatkozattervezetet, amelynek elfogadása, megva­lósítása a jelenkori történe­lem egyik legnagyobb csele­kedete lenne. Az ENSZ je­lenlegi közgyűlése igenis al­kalmas lehet arra, hogy eb­ben a jóérzésű, haladó embe­riség számára oly nagy jelen­tőségű kérdésben, pozitívan foglaljon állást, mégpedig éppen azért, mert az utóbbi években számos gyarmati or­szág nyerte el függetlenségét. Milyen szánalmas, nevet­séges volt az az amerikai taktika, hogy a leszerelést, a „kérdések-kérdését” egysze­rűen a sok napirendi pont mögé bújtathassák el. Úgy gondolták, hogy a nyolcvan napirendi pont közül, mond­juk a 79. lesz az a probléma, amely kétségkívül a legjob­ban foglalkoztatja az egész emberiséget. Kudarcra van kárhoztatva minden ilyen kí­sérlet! A Szovjetunió érde­me, hogy ismét a legelső vo­nalba állította ezt a problé­mát és Hruscsov a közgyűlés elé terjesztette a szovjet kor­mány javaslatát „Az általá­nos és teljes leszerelési szer­ződés alapvető rendelkezései” címmel. Az erőviszonyok józan fel­mérése alapján a szovjet kor­mány mélységesen meg van győződve, hogy napjainkban a leszerelés nemcsak szük­séges, hanem lehetséges is! S ezen van a hangsúly. Éppen itt mutatkoznak meg a Szov­jetunió legőszintébb szándé­kai, hogy nemcsak szavak­ban, de tettekben is kívánja a leszerelést. Bizonyos, hogy egyes nyu­gati köröknek kifogásaik lesznek a Hruscsov-beszéd egynéhány kitételét illetően, de egyet senki el nem vitat­hat: az ENSZ legmagasabb fórumán elhangzott szovjet kormánynyilatkozat a világot jelenleg legjobban foglal­koztató kérdésekre összpon­tosult. Mindenki megismer­hette a Szovjetunió, a szo­cialista tábor többi orszá­gának őszinte véleményét a legdöntőbb problémákban. Milyen meggyőző erővel vá­zolta Hruscsov a békés együtt­élés szükségességét, amely­ről kijelentette, hogy a jelen­legi nemzetközi kapcsolatok fejlesztésének egyetlen útja. Ezzel kapcsolatosan felte­hető a kérdés: a békés együtt­élés valamilyen újszerű vi­szonyt fejez ki az államok életében? Szó sincs erről, hiszen ténylegesen a békés együttélés máris élő való­ság! S mint ilyen, nemzet­közi elismerést is nyert. En­nek számos ország adja ta­nújelét a gyakorlatban. Sőt akarva, nem akarva — azok az államok is kénytelenek sok tekintetben figyelembe venni a tényeket, amelyek­nek kormánya még nem akarja kijelenteni, hogy egyetért a békés együttélés eszméjével. Miről van tehát szó? Arról, hogy lényegében ezt a bizo­nyos értelemben meglevő bé­kés együttélést szélessé, meg­bízhatóvá, tartóssá tegyük, hogy megakadályozzuk az et­től való eltávolodást, amely a nemzetközi konfliktusok szülője. Rendkívül frappán­san jegyezte meg erről Hrus­csov: nincs nagy választék, vagy békés együttélés, amely kedvezni fog a legszebb em­beri céloknak, vagy együtt­élés „késhegyen”, A békés együttélés gyakorlati példáját szolgálná, erősítené, ha megjavulna a vi­szony az Egy esült Államok és a Szovjetunió között. Bár az amerikai kormány számos rosszindulatú, ellenséges in­tézkedéssel igyekezett erre a viszonyra árnyakat vetni, a szovjet kormány a történtek után is azon a véleményen van, hogy lehetséges a viszony javítása a két vezető világha­talom között. Napdk óta ülésezik az ENSZ közgyűlése, ám mégis sokan úgy értékelik a helyzetet, hogy csak most, a Hruscsov-beszéd- del kezdődik meg igazán. Eisenhower amerikai elnök ugyan a kényszer hatására el­mondta csütörtöki beszédét, de még a saját, amerikai sajtójá­tól is több bíráló szót kapott, mint elismerést, a közgyűlési ülésszak résztvevőiben pedig pillanatokra sem kellett külö­nösebb figyelmet. Hruscsov beszéde pedig máris az egész világ figyelme alatt áll. Nagy hatást kelteit az a szovjet ja­vaslat is, hogy szűnjön meg — éppen az igen szomorú kongói példa alapján — az ENSZ fő­titkári funkció, és helyébe egy sokkal igazságosabb, éssze­rűbb, három személyből álló kollektív végrehajtó szervet kell létesíteni. Ebben a végre­hajtó szervben képviselve len­nének a nyugati hatalmak ka­tonai tömbjéhez tartozó álla­mok, a szocialista és a semle­ges államok. S ugyancsak nagy tapssal fejezték ki cl küldöttek egyetértésüket, amikor Hrus­csov kifejezte, hogy az ENSZ- nek megfelelőbb székhelyet kellene találni, olyan helyet, ahol nem akadályozzák kor­mányzati szervek az ENSZ tagjainak normális működését. Az Egyesült Államoknak ugyanis szemlátomást nehézsé­geket okoz az ENSZ New York-i székhelye, ezért kell megfontolás tárgyává tenni, hogy szabadítsák meg az ilyen nehézségektől az amerikai kor­mányt. Világszerte tanulmányozzák a Hruscsov beszédet, amely vi­lágosan fejtette ki az égető problémákról a szovjet kor­mány véleményét. Ehhez csati- lakozunk mi magyarok is, hi­szen a gyarmati rendszer megszüntetésére, a leszerelés­re, a békés együttélésre tett szovjet javaslatok a mi köz­vetlen ügyünk is, ugyanúgy érdekeltek vagyunk a világ legégetőbb problémáinak ren­dezésében, mint bármely más nép. Ezért is kíséri nagy figyel­münk a magyar ENSZ-delegá- ció munkáját, amely a legjobb ügyhöz, a béke ügyéhez adja támogatását New Yorkban is. Ceglédbercelen befejezték az őszi betakarítást Ceglédbercel két termelő­szövetkezete az elmúlt hét végére teljes egészében vég­zett az őszi kapások beta­karításával. Kiásták a bur­gonyát, a répát, letörték a kukoricát, levágták és kú­pokba rakták, sőt, már hord­ják a kukoricaszárat és min­den rendelkezésükre álló esz­közzel szántják a földeket. A falu apraja-nagyja a határban szorgoskodik ezekben a na­pokban, mert időben akarják befejezni az őszi kalászosok vetését is. Jevő héten kezdődik, a rizsaratás A jövő héten megkezdődik Bugyi, Dahas, Sári, Ócsa és Gyón községekben több mint ezer holdon a rizsaratás. Mi­vel a rizsbetakarítás gépesíté­se még nincs megoldva, az aratást zömmel kézi erővel végzik. Aratás után mint­egy húsz cséplőgép áld mun­kába. A hó végéig lehet baromfinevelési szerződést kötni A MÉK és a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat tájékoztatása szerint szep­tember 30-ig lehet kötni Pest megyében baromfinevelési és banomfihizlalási szerződése­ket. Indokolt esetben egyes termelőszövetkezetekkel még kötnek baromíihizlalási szer­ződést, ennek azonban a leg­későbbi határideje október 30. Az illetékesek felhívták a szövetkezetek Ügyeimét arra, hogy a baromfi átadásakor tartsák be azokat a kikötése­ket. amelyeket a szerződési űrlapokon is feltüntettek. Téli felkészülés A megyei zöldség- és gyümölcsértékesítési operatív bi­zottság a napokban a váci és a szobi járásban ellenőrizte a zöldség- és a gyümölcsellátást, a téli felkészülést. Az ellen­őrzés apróbb hiányosságokat talált csupán, azok kijavításá­ról nyomban intézkedtek. A bizottság megállapítása szerint ez évben mindkét járás területén lényegesen javult az ellátás mennyisége és színvonala is. A váci piacon nagy a forgalom. A háziasszonyok öröm­mel tapasztalták, hogy az Ella burgonyát korlátlan meny- nyiségben, 1,30 forintos áron vásárolhatják meg az állami és földművesszövetkezeti pavilonokban. Un*7.Olthat a lottón A lottó 39. játékhetére 4 095 732 szelvény érkezett. Öttalálatos nem volt. Négy találatot 26 szelvény ért el. Nyereményük egyéniként 118 147 forint. Háromtalálatos szelvény 2433 akadt, a nyereményösz- szeg 635 forint. Két találatot 86 537 fogadó ért el, nyere­ményük 17,70 forint. «V ' ; A MÉK váci kirendeltsége készül a télre. A nagymarosi MÉK-kirendeltségrőI mindjárt indul Mária- noszírára és Kóspallagra a zöldség-, gyümölcsszállítmány. Ebben a kieső két községben sem lesz friss áruban hiány! (Győri M. felvételei) Emberség felesége áll előttük, hanem azt, hogy ártatlan asszonyon kell segíteni. Ahogy a párttitkár őszinte érzéstől vezettetve mondotta: — Büszke vagyok rá, asszo­nyom' hogy nehéz helyzetében is megtisztelt bizalmával! Azóta sokban, helyreállt a felzaklatott szívű asszony lelki- nyugalma. Hiszen három ko­moly ember áll mögötte anya­gi és erkölcsi segítséggel, biz­tos támaszként. Jólesően kell nyugtáznunk: nem elszigetelt jelenség az ilyen eset. Az élet ezernyi más példával szolgálhat ilyesmire. Egyik termelőszövetkezetünk taggyűlésén szólalt fel C. Mol­nár László ceglédi parasztem­ber, aki elmondotta: a kommu­nisták nem felejtették el Ká­dár elvtárs szavait, amikor ki­jelentette a pártkongresszuson: a kommunistáknak embernek kell lenniük a szó legigazibb értelmében. Igen, erről van szó! Ember­nek lenni. Nem különlegesebb­nek, de emberibbnek lenni a többitől. Ebben igenis példaké­pek legyenek a kommunistái. Milyen jóleső is volt hallani az egyik nagy gyárunkban a következő párbeszédet. Az új munkás, aki első mun­kanapját inkább kérdezéssel töltötte, így szólalt meg: — Szakikám, mondd, milyen ember a párttitkár? És a szaki pillanatnyi habo­zás nélkül vágta rá: í— Nagyon emberséges ... Kell-e, lehet-e ennél na­gyobb dicséretet hállani? Kommunista aligha örülhet jobban valaminek, mint an­nak, amikor emberséges em­bernek tartják. Mi kell ahhoz, hogy ilyen vélemény alakuljon ki a kom­munistáról? Talán különleges rátermett­ség? Különleges adottság, amit csak egyesek-tudnak elsajátí­tani, mások nem? Szó sincs róla! Emberséges mindenki le­het, aki együtt él az emberek­kel, együtt lélegzik velük, is­meri örömeiket, nehézségeiket, győzelmeiket és kudarcaikat. Természetesen nem könnyű kiérdemelni egy nagy kollektí­va bizalmát, nem könnyű „megszerezni” azt a zímet, hogy egy kommunistára egy­öntetűen azt mondják: ember­séges. De érdemes ezért min­dent megtenni! S a legtöbb kommunista ilyen. Ritkábbak manapság az olyan panaszok, amikor szívte- lenül-lélektelenül bánnak el dolgozókkal. De sajnos erre is találunk példát. Még nem egy vezető beosztású dolgozó van, aki elvész a bürokrácia tenge­rében, amelyben az ember pusztán szám, akta és semmi más. Olyasmivel is találkoz­tunk, hogy dolgavégezetlenül küldtek el egy fiatalembert a tanács szociális osztályáról, bár annak aznapra fejét sem volt hová hajtania, amellett, hogy súlyos tbc betegség is gyötörte. Igaz, a fiún mégis se­gítettek, mert a megyei párt- bizottságnál azonnal a hóna alá nyúltak. S jellemzőnek tartjuk azt is, hogy a fiú ma­gától jött a pártbizottságra, érezte, tudta, nem hagyják cserben. Az a világ, amit építünk, a szocialista világ, már most, körvonalainak kibontakozása­kor is humanista világ. A szo­cialista humanitás a marxiz­mus—leninizmus eszmei fegy­verének egyik fő kelléke. Hu­manista lehet az is, aki nem kommunista, de kommunista nem lehet, aki nem humanis­ta. A szocialista humánum szinte azonos a kommunista emberséggel, azzal a tudattal, hogy a kommunista csak úgy tud boldog lenni, ha minden dolgozó emberrel együtt lesz boldog. Emberségesnek lenni nem­csak azt jelenti, hogy az egyes emberhez vagyunk ilyenek, azt is jelenti, hogy a közösség ügyét szolgáljuk, vagyis az egész, szocialista társadalmat építjük. Ezért találkozik a szo­cialista társadalomban az egyes ember érdeke, a közös­ség érdekével, és ezért érde­ke minden egyes embernek a szocialista közösség állandó és szüntelen fejlődése anyagi, er­kölcsi, politikai síkon egy­aránt. Bácskai László i \ Egy kétgyerekes asszony j férje „rossz fát” tett a tűzre. ! Vállalatánál siklcasstött, majd \ saját dolgozótársaitól lopott IlOO—200 forintokat. Ráadásul '.nemegyszer kapták rajta intri- ; kus viselkedésien. Jelenleg jól I megérdemelt börtönbüntetését í tölti. I Mit tehet ilyen helyzetben az í asszony, az anya? Elbújhat a I világ elől? Eltakarhatja gyer- i mekeit a többi gyerektől? I Nem, hiszen dolgoznia kell, el- ; tartani a gyerekeket, bármi- j lyen szűkösen is, de élniök kell mindhármuknak. Végül is i mindhárman ártatlanok. Az asszony az első napok­ban nem mert senki szemébe nézni, még azokába sem, akik legközvetlenebb munkatársai voltak. Mintha ő tehetne férje dolgairól. Ilyen légkörben na­gyon nehéz élni. S ekkor jutott eszébe a gondolat. Segítséget kér! Mégpedig azoktól... Igen azoktól, akiket férje meglopott, megkárosított! A vállalat igazgatójához, párttit­kárához (szintén károsult) és ; férjének még egy volt kollégá- ; jához ment. A három ember ; korban is, kinézésben is külön- ; bözött, de egyben egyeztek: I valamennyien kommunisták. S : a három elvtárs anélkül, hogy ; összebeszéltek volna, megmu- \ tatták eszük mellett nyílt, be- | csületes szívüket. Nem azt néz­ték, hogy egy ártalmas ember VASÁRNAPI POSTA

Next

/
Oldalképek
Tartalom