Pest Megyei Hirlap, 1960. augusztus (4. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-12 / 190. szám

1960. AUGUSZTUS 12. PÉNTEK

r%91

«frCYEf

yfiHno

Amikor az öreg Pilis fiatalodik

Kilencven leány és fiatalasszony a Lajos-forrási turista-házban. Szőkék, barnák és feketék. Csinosak és még csinosabbak- Virulok, akár az élet. Még az öreg Pilis is fiatalabbnak tűnik ezekben a napokban, legalábbis itt •— a Lajos-forrás környékén.

Kilencven leány és fiatal- asszony — az ország minden tájáról. A KISZ leányvezetőképző tanfolyamának hallgatói. Vasárnap este érkeztek és az elkövetkező vasárnap már búcsúznak is. Nyolc napot töltenek itt csupán, de már most is annyi élménnyel gazdagabbak, hogy egymás szavába vágva . sorolják az elmúlt napok nagyszerű eseményeit.

— Egésznapos kiránduláson voltunk Szentendrén.

— Jártunk a híres kocsigyárban is...

— ...meg a múzeumban.

— Szerda este Ruttkai Éva és Gábor Miklós látogatott el hozzánk. Színház- és filmművészeti kérdésekről beszélgettünk ...

— Nézze, ezeket a műanyagjátékokat már mi készítettük... Itt tanultuk a tanfolyam vezetőitől.

— Ma este tábortüzet rendezünk ...

— A szellemi olimpia győztes csapatában Pest megyei kislány is szerepelt...

Ofen vannak itt Pest megyéből. Báli Etelka Nagykátá- ról érkezett. Tóth Mária, a Nagykőrösi Konzervgyár fiatalja. Csala Ferencné ceglédi. Becsei Éva, a dabasi fmsz dolgozója. Takács József né pedig Fótrói érkezett ide, a tanfolyamra.

— A mi járásunkban eddig csak három községben műKÖNYVES PO LC

’ 0&&9f'tn*X' ~ ! - «' -■■■•' •• > •••-'--• • '•••••: ,. ••• :

XXXVW*<NVV'^VVX\XXXXXX>XXXV^XXXXX\XXXXXXXXXXXV^XVV\>ÍÍ^NXXVVXX\XVSX«W

Obiazcov: A |(jjjA| SZÍNHÁZ

ködtek a KISZ leánykörök — meséli Báli Etelka. — Most az a tervem, hogy hazatérve, valamennyi községben megszervezzem a leányköröket. Hadd legyen pezsgőbb, elevenebb a fiatalok élete. Persze, nem lesz könnyű feladat. A lányok jelentős része, akikre számíthatunk, a fővárosban dolgozik. Nehéz megnyerni őket...

Tóth Mária is a tervekről beszél:

— Eddig Nagykőrösön csak a Dózsa Termelőszövetkezetben működött leánykor. Hazatérve, a hat termelőszövetkezet közül, legalább ötben szeretnénk megindítani a lánymunkát.

Hogy miből is áll véleménye szerint ez a „lánymunka” arra is megfelel:

— Kézimunkázás, műanyag- játékok készítése mellett, könnyebben indul a szó könyvekről, filmekről, de még a politikai kérdésekről is. Valahogy ilyenformán képzelem a dolgot. A fontos, hogy összeszokjanak a lányok. Akkor már minden könnyebb...

— Való igaz! — kapcsolódik a beszélgetésbe a fóti Tóth Jó- zsefné. — Nálunk a járásban híres a csővári lánykör. Nemcsak azért, mert a legfiatalabb tagja is sakkozik, de remekbe- sikerült- kiállítást is rendeztek már saját készítményeikből.

A többiek bólintanak, valahogy így képzelik ők is.

— De a fóti lánykörnek sincs miért szégyenkeznie! — folytatja tovább a szót Takács József né. — Nem egyszer voltak már a termelőszövetkezetben segíteni. Azután: a mi lányaink, a fiúkkal közösen, szerelték fel a község új utcatábláit is. Ez is bizonyítja,

hogy a lánykörök munkájának igen sok oldala van.

Már az esti tábortűzre készülnek. Hogy mivel, nem árulják el. Csak annyit: egy kicsit főpróba lesz ez az este, akárcsak a szombati. Főpróbája a már otthon szervezett klubestéknek.

— Igen, otthon is hasonló módon szeretnénk majd megszervezni a klubestéket. Hogy ne a tánc legyen a klubesték egyetlen „napirendi pontja”...;

Ez a dabasi Becsei Éva véle- ; ménye. S gondolom, rövidé-: sen mindez valósággá válik —; Dabason.

— Nagyon szeretném ... —;

teszi hozzá csendes szóval. —j Ugyanis, nálunk, a dabasi já-i rásban nagyon nehéz a kultu-j rális munka. Sok lány Pestre; jár dolgozni, mások a külön-; böző falvakból járnak be Da-; basra. Aztán probléma van a; „falu szájával” is. Ha megin-; dúl a pletyka — s ez elég; gyakori —, nehéz összetartani; a lányokat, de kiváltkép a;

fiatalasszonyokat. Pedig a;

férjek már engednék őket,; de néhány locsi-fecsi vénasz-; szony mindent elront. Például; a női röplabdacsapatunk is; már csak félig-meddig egész...; Ezért...

Mégis reménykednek, bi-l zakódnak valamennyien. Majd; ha hazatérünk! — hangoztat-; ják, s nem ok nélkül. Ha rövid i is ez a tanfolyam, sok minden-; re megtanítja a lányokat. A i KISZ-szervezetekben végzett i munka leány-munka apró hétköznapi fortélyaira. Aztán tervkészítésre, szervezésre, előadások rendezésére.

Még két nap, s ki-ki hazautazik otthonába. Haza — teli tarisznyával. Tapasztalatokkal, élményekkel gazdagabban. Prukner Pál

BIAI MUZSIKUSOK

y

^ /# iorbágyi hid szédítő maí At gasában csattogva-dübö- { rögve rohan át a Pestről jövő í vonat. Nem sokkal később, a $ vendég illetödött csendben áll f meg egy biái kerHes ház előtt, í Az enyhe sötétedésben itt % gyűlt ki először a villanyfény. \ S azóta innen szól a muzsika... \ Vonósnégyes játszik — a Kis % éji zenét hallgatom. Csak oda- % benn tudom meg, hogy ünnepi % percek tanúja lettem, először % próbál együtt a biai vonósnégyes.

» — Szép jóestét! — nyitóik be

fa közönségre nem számító, s f kicsit meglepett művészekhez. 'Egyben gratulálok is. Minden- \ ki szabadkozik.

\ — Mint közönség — mon\ dóm tréfás ünnepélyességgel \ — megállapítom, hogy a próba í jelesre sikerült.

' Ettől aztán valamelyest fel- \ enged a hivatalossá fordult l hangulat, bár még mindig in- \ kább a 'kritikust látják ben- \ nem. Pedig én csak „örven- f dező” vagyok. És nagy örömeméi veszem tudomásul, hogy

< vwxwwwwwwwwwwwwwwwwww

egy község erejéből vonósnégyesre futja. Hát a muzsikusok?

Mersei Erzsébet, húsz esztendős és szolfézs-hegedű tanár. Sándor Jenő ipari tanuló a Híradástechnikai Vállalatnál. Bánáti Géza gyógypedagógus tanárnak készül. Végül a házigazda, Varga István, számtan-fizika szalcos tanár. Tulajdonképpen hozzá vezeUett az utam, de mint a biai énekkar vezetőjét kerestem. És most két mellékfoglalkozását is megismertem..

— Indulhatunk a másik próbára — fordul hozzám a magas, fekete bajszos házigazda. Ez jelzi a „finálét” a zenészeknek és az „indulót” kettőnknek.

rputó zápor veri az utat az

* iskoláig. De azért jönnek az emberek. És nemsokára ének zeng a vakáció-csendes folyosókon . ..

Amíg énekelnek, sorra nézem az arcokat. Felidézem a

próba előtti beszélgetések szavait...

— Ki itt a legöregebb «= kérdem meggondolatlanul.

— Ha a legrégebbi énekest keresi, az én vagyok — igazít helyes útra az előttem álló Laci bácsi s megereszt hozzá egy „basszista mosolyt”, Huszonhét óta énekelek.

— S miért?

— A szívem kívánja ... ide- benri érzem — és a szíve felé mutogat. A többiek tisztelettel mondják, hogy képes sirvafa- kadni, ha szépen sikerül egy mű.

— A foglalkozása?

— Mészáros, a vágóhídon.

A másik tekintély: Tifán János. Reggeltől délutánig a MÁV ÁGÉ.

— A legkedvesebb szórakozásom ez. Kocsmába nem járok, nem 'kártyázom ...

Már előttem áll a legifjabb: Falusi Marika. Az ősszel kezdi a nyolcadik általánost. Az iskolában a karmester bácsi számtanra, fizilcára dirigálja.

Tóth Gézáné férjestől jár ide. S ha három gyerekük na- 5 gyobb lesz, az egész család \ énekelni jön.

j A kórus legkisebb embere:

' Szalui János huszonkét esz- \ tendős fiatalember. Nem \ mondható aprónak, de any- \ nyira mégis kicsi, hogy az j ember nehezen tudja elkép- \ zelni, amint egy igazi eszter- \ gagépen uralkodik.

\ — Pihenés ez nekem —

\ nyilatkozik a gyerekarcú mes- \ terember. — Ez az egyetlen \ szenvedélyem.

\ — Hát a falu, mit szól hat\ van-hetven dalosához?

\ — Mikor idebenn énekesiünk, körbeállnak az ablak S előtt s úgy hallgatják — \ mondják többen is. De a S döntő érv, mint rendesen, \ most is a pénztáros kezében S van.

S — Zászlóavatáskor nyolc- S ezerötszáz forintért vettek S zászlószeget a Maiak — ol- S vassa ki nagykönyvébőLMMllé S Sándor-— És a. legutóbbi, sza- S badtéri előadásunkon hatszáz f főnyi közönség volt. Pedig f megvert az eső is...

'f t gén. Az esővel meg ha~ S -* zátlanságukkal nincse- \ nek kibékülve a biai dalosok. S A nagy múltú kórus hosszú S hallgatás után ismét nekiin- S dúlt. De csak úgy „isten ke- \ gyeiméből” ütik fel „sátru- ^ kát” hol ebben, hol abban az \ épületben. Már nagyon kel- % lenne a kultúrház. Erre gon- % dolok, míg a folyosókon vissz- $ hangozva, zeng a Himnusz $ záró akkordja.

$ — Végeztünk — törölgeti

$ homlokát elégedett mosoly- % gással a karnagy. — Keve- $ sebben voltunk az eső miatt $— szabadkozik, alzárcsak a % Kis éji zenénél, — Nem volt % itt a rendőr sem ...

$ Rendőr? Ugyan minek ide? % A rendőrtiszt is itt énekel. % Együtt a könyvelővel, a gép- kocsivezetővel és a szövőnő- ^ vei. Vagy egyszerűen csak a 2 falubeliekkel.

y

% a példa — példás. A kórus

r* haszna pedig, akár a ^ művészetet, akár társadalmi $ értékét nézzük: alig f elmér- ^ hető. De mindenekfelett hasz- $ nos és tiszteletre méltó a mu- % zsikus számtantanár, Varga % István fékezhetetlen ambició- $ ja. A sok megtanított szám- í tani művelet után talán ez a %legszebb és legeredményesebb £ tevékenysége.

í ősszel már, a népfront el- í nőkének szorgalmazására és f ígérete szerint, megkezdik a f kultúrház alapjainak leraká- f sát. Minden dalos és sok hely- f beli kész a segítésre. Akkor \ majd otthont is kapnak. j Az esővel meg csak kibé- \ külnek valahogy.

Tóth György

v\\\\\\\\\\\\\v\v

Kisfilm készül

a „Reggel a táborban“ című táncjátékról

Filmfelvételt készítenek és a forgatást megkezdték a Néphadsereg Művészegyüttese tánccsoportjának, a hazai közönség előtt és külföldön is nagy sikert aratott, Reggel a táborban című jnű- sorszámáról. A táncjáték koreográfusa Sásdi László.

GAZDAG KÉSŐ-KŐKORI LELETEK ASZÓDON

I Május 30-tól június 4-ig j Kalicz Nándor aspiráns veze- j tésével ásatást folytattak Aszó- ; dón, az úgynevezett papi föl- j deken, közvetlenül a Schoss- í berger-kripta mögött. Azon a »területen kezdtük meg az j ásatást, ahol a felszínen na- ! gyobb mennyiségű cserép- ! edény és csontanyag helyez- ! kedett el. Meg kell jegyezni,

! hogy ilyen terület ezen a ! dombháton még nagyon sok ; van. Már az első ásónyomnál ; kiderült, hogy igen gazdag »anyag ígérkezik. A későb- »biekben feltevésünk beigazolódott. A mintegy száz négyet zetméternyi területen (ami 5 viszonylag elég kicsi) kilenc f sírt találtunk, ami egy település közepén foglalt helyet. »A sírok mellett lakógödrök j (valószínűleg!) és szemétgöd- f rök bukkantak elő az ásók f nyomán. A gödrök nagyon f gazdag anyagot tartalmaztak. f Nagyon sok cserépedénv-tör- f melék. használati eszközök f (csontbalták, csontárak, kisebb fés nagyobb kőbalták, obszidián- f pengék, őrlőkövek, csiszolókő- pék. tengerikagyló-nyakék stb.) f kerültek elő. Az egyik gödör f mellett sikerült kibontani egy ^tapasztott agyagfalú kemencét f is. A kilenc sír közül csupán ^kettőnél volt cserépedény és f egyéb anyagból álló melléklet Megállapíthatjuk tehát,

7

f hogy késő-kori (neolitikus) f temetővel és településsel ál- \ lünk szem ben, amelynek lakói ^ főleg halászattal és vadászatai tál foglalkoztak, de már is- ^ merték a háziállatokat is. Ha- ^ lottaikat zsugorítva temették pl és a jelek szerint csak az ^ igazán tekintélyesebb emberek mellé tettek használati í eszközöket, áldozati edénye- ket.

7

í A felfedezett terület jelentőségét növeli, hogy Magyar- \ ország északi részén ilyen\ jellegű anyag most került\ első ízben régészember ásója\ elé.

A jelzett területen további i ásatásokra lenne szükség,; hogy még tisztább képet nyer- i jünk ennek a népnek élet-; módjáról, szokásairól. Ez; azonban már meghaladja a i mi szerény erőnket és bízunk; abban, hogy ezt már a Nem-': zeti Múzeum végzi el a kö-: zeljövőben.

Terveink: az aszódi Petőfi i Múzeum tájmúzeum. Felada-\ tunk tehát, hogy az egész\ környék régészeti anyagát fel-\ tárjuk, megmentsük a pusz-1 tulástól, ezzel is segítve a; Nemzeti Múzeum.-munkáját és | gazdagítva nemzeti kultúrán-.! kát. Ennek érdekében a közeljövőben (szeptember hó—; napban) két bronzkori — meg: kell jegyezni, hogy ez késő-: bronzkori, amilyen jellegű; anyag megint igen ritka Ma-1 gyarörszágon — települést szeretnénk feltárni Domony- ban. Reméljük, munkánk itt is sikerrel jár. További terveink: jövő tavasszal és őszszel is egy-egy ásatás lebonyolítása. Mégpedig egy bronzkori és egy Árpád-kori temetőnek a feltárása. Ez utóbbi remélhetőleg régészetiig is bebizonyít egy igen érdekes feltevést, miszerint a középkor folyamán Aszód határában a Kartal-nemzetség által épített kolostor állt (ezt középkori okmányokból tudjuk), ami a tatárjárás alkalmával elpusztult és azóta, hogy úgy mondjam, nyoma- veszett. A már eddig talált anyagok azt bizonyítják, hogy ez a monda: valóság. Konkrétan persze csak jövő ősszel állíthatjuk ezt.

Asztalos István

Másnap nem gúnyolódott senki. Seres Péter — egy tagbaszakadt „melós” -gyerek — szó nélkül kivette a Gyurka kezéből a lapátot és megmutatta, hogy lehet a legcélszerűbben dobálni a földet.

Aztán Gyurka is nekifogott s egyre jobban belelendült. Egy-egy kevésbé rosszul sikerült mozdulatánál mindig megjegyezte csöndesen valaki: í

— Jól van, Gyurka. Látod,; meg lehet ezt is szokni.

L

átszott a fiún, hogy ■ örül a dicséretnek. Egyre j lelkesebben dolgozott tovább. \ S ha nem is vált „él-lapátos- \ sá” — de becsületesen végig- j dolgozta a két hetet és megta- j lálía, helyét a közösségben. \ Biztos vagyok benne, hogy ^ jövőre is eljön s akkor a mun- i ka is sokkal jobban megy \ majd neki, hiszen már — „ve-} terán” lesz... \

Hát így van valahogy. A} munka nemesít. S nemcsak f Márkus Gyuúkát nemesítette, \ hanem — azáltal, hogy törőd- % tünk vele — minket is, a kör- £ nyezetét...

Baranyi Ferenc í

A MUNKA NEMESÍT

lapátját, vagy százan kezdték elnyújtva:

— Hó-ó-ó-rukk!H

Persze, a sáncoldal feléig sem repült föl a lapátnyi föld.

Gyurka sírni tudott volna dühében. Ako.rt ő jól dolgozni, hogyne akart volna, dehát nem ment, sehogy se ment. Legtöbbször odavágta a lapátot és elszaladt a kukoricásba.

Egyik este aztán Vetlényi Péter — aki építészmérnök- hallgató volt s emellett igen komoly fiú — összegyűjtötte a „népet” és így kezdett beszélni:

— Srácok, nem rendes dolog ez, hogy állandóan „cukkoljuk” a Gyurit. Úgy elvadítjuk, hogy többször a Szent Péternek se jelentkezik ifjúsági táborba. Pedig hát segíteni akar ö is, mint mi, valamennyien. Tenni kéne valamit, mert ez nem normális állapot.

S a srácok megértették. Hiszen jólelkű fiúk voltak mind- ahányan s nem is rosszindulatból „húzták” a Gyurit, xa'k úgy, a „poén kedvéért” ..,

foglalkozott, nyaranta pedig Magyarország legszebb vidékein üdült. Sohasem végzett fizikai munlcát. Senki sem vet rá Idivet érte, hiszen nem kényszerült rá és fő kötelezettségének, a tanulásnak mindig becsületesen eleget tett. Vác- ra mégis eljött, mert úgy érezte, hogy neki is ott a helye.

Igen sután állt a kezében a lapát. Az első napokban őt kacagta mindenki. Nemesük a mi brigádunk, de a környező csoportok h rajta derültek. Ö volt a „műsorszám”, ő volt az „alakítás”, mindenki visszafojtott nevetéssel leste minden mozdulatát. Szinte ötpercenként lehetett hallani ilyen kiáltásokat:

— Balra nézz! Márkus dömperre mászik!

— Hé, Márkus! Ha a táncparketten is ilyen sikkesen mozogsz, a bálban reggelig biztosítva lesz a jó hangulat!

evetés, kacagás mindenfeS amikor nagy keservesen megmerítette nehéz agyaggal a

a MUNKA NEMESIT — Át mondja az örök igazsággá vált közmondás. Tapasztalták ezt nap mint nap a DCM ifjú építői is saját bőrükön, vagy éppen társaik bőrén.

Én ezt a közmondást tovább- : fejleszteném olyanformán,

; hogy: a közös munka még jobiban nemesít. Mert mi a hely- izet egy ilyen építőtáborban? \Különböző alkatú emberek se- \reglenek össze a legkülönbö- :zőbb helyekről, van, akit már l eddig is alaposan „megneme- 1 sített” a munka, viszont olyan (is van, aki tán életében elő- íször fog lapátnyelet a kezébe. • Az ilyen különbözőségek \gyakran ellentmondásokat ; szülnek, de azért van a közösségnek nevelő ereje, hogy - ezek az ellentmondások elmo- \ sód janak.

1 Ezzel kapcsolatban szeretnék ! egy példát elmondani:

: Márkus Gyurka, ötödéves ; bölcsészhallgató a mi brigá- Idunkban dolgozott. Eddigi ölelte javarészét iskolapadban töl- Itötte, azonkívül az édesapja I főmérnök valamelyik nagy- ; üzemben, úgyhogy a család ; gondtalanul élt mindig. A fiú 'a tanévben a tanulmányaival

redes hagyományokra tekint-', hét vissza, s annak fö fejlő-l dési vonalát sem könnyül megrajzolni, hiszen annyira', sokrétű, szerteágazó, hogy a\ próbálkozó könnyen elveszheti a részletekben. Obrazcoimakl sikerült ezt elkerülnie, s bár\ részletező, elsősorban arra tö-j relcszik, hogy a fö jellemző-', két megrajzolja, ugyanakkor', maga is érzi, hogy teljességre', törekedni lehetetlenség, nem; is erőlteti ezt.

Sok személyes élmény, ta-i pasztalat is helyet kap a kö-' tét lapjain, s ez oldja fel aj látszatra száraz, tudományos \ részeket, s teszi a könyvet: közvetlen hangú írássá. A kö-! tét kiállítása, a sok, remekül’, sikerült kép értékké, a könyv-: tár díszévé teszi. A mű meg-: jelentetéséért a Gondolat: Könyvkiadót illeti elismerés\ és dicséret. ;

— m —

jz ináról mindig szívesen ol- JN vas az ember, különösen olyan „fehér foltról”, amelyről alig tudunk valamit, a kínai színházművészetről. S annál is szívesebben, mert a kínai színházról avatott színházi ember, a nálunk is ismert és szeretett világhírű Obrazcov számol be.

Nagyon érdekes könyv ez, mindenki számára érdekes olvasmány. Pedig szakmailag komoly, alapos munka, Obrazcov nemcsak könnyed beszámolót ad könyvében, hanem elemez is, nem fél felvázolni a főbb vonásait a kínai színházkultúrának, azaz: nem tesz semmiféle engedményt az olvasmányosság kedvéért az alaposság rovására.

Két hónapot töltött Obrazcov a Kínai Népköztársaságban, s érthető, ha elsősorban a saját szakmája iránt érdeklődött. A kínai színház évezS. Lem:

A világűr csavargója

Stanislaw Lem neve a tudományos-fantasztikus irodalmat kedvelők előtt nem ismeretlen. Asztronauták című, az elmúlt esztendőben magyar nyelven megjelent regénye nagy, megérdemelt sikert aratott. Könyve alapján egy alapos felkészültségű, nagy fantáziájú írót ismerhettünk meg, aki elsősorban a tudományosságra fekteti a hangsúlyt, s nem a legképtelenebb „fantasztikus” történetekre.

A világűr csavargójával új oldaláról ismerjük meg Lemet. Most is hű marad az Asztronautákban megismert eredményeihez, de újabbal, a humorral növeli azt. Szatirikus hangja, a könyv megírásának formája egyben jelzője annak is, hegy bár Lem a világűrbe kalauzolja az olvasót, hogy együttesen kövessék nyomon a világűr csavargóját, de Lem — a történeten belül — ítél és véleményt mond földi dolgokról is, látszatra a könyv- cselekményétől, témájától messzefekvő dolgokról fejti ki véleményét.

A kötet lényegében több, különböző írás gyűjteménye, amelyeket az fűz össze, hogy valamennyi a csavargó cselekedeteivel, kalandjaival foglalkozik, s érdekes, izgalmas olvasmányként szolgálnak. Ugyanakkor azt is hozzá kell tennünk, hogy Lem olykor olyan területekre téved, amelyeken nincs otthon, s így néha melléfog, hamis, valótlan elméletek vallójaként tűnik fel. A válogatás minden bizonnyal kiküszöbölhette volna ezt, de így is érdekes, a mi korunkban nem is olyan íantgsztikus olvasmányt kap kezébe az olvasó Lem könyvével. (Európa Könyvkiadó.)