Pest Megyei Hirlap, 1960. augusztus (4. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-12 / 190. szám
1960. AUGUSZTUS 12. PÉNTEK ns r HEG ir/f/WflP 3 A tegnap, a ma, a holnap Nincstelenek összefogásából, élenjáró, gyarapodó szövetkezet Ahogy kifelé haladunk Nagykátáról, Jászberény irányába, a falutól néhány kilométernyire, a kövesút baloldalán, fehérre meszelt gazdasági épületek látszanak, a hatalmas, dúslombú fák között. A tágas udvaron emberek, fogatok, traktorok és teherautók jönnek-mennek, végzik munkájukat. Időnként egy-egy személygépkocsi is begördül a fák alá. A jól látható hídmérlegen magasra tornyozott tele zsákok púposodnak. Valamit éppen mázsáinak. Kint az útnál pedig kőművesek dolgoznak, tekintélyes kaput raknak. Ez a major a nagykátai Március 15 Termelőszövetkezet gazdasági központja. Három rozzant viskó helyett Akik régebben is jártak erre a Berényi úton, jól tudják, hogy a mostani, jól felszerelt major helyén mindössze három rozzant viskó volt. Ezek képezték a tanyát, amelynek hajdani ura és tulajdonosa nem volt kisebb ember, mint Keglevich gróf. Az elmúlt öt esztendőben a termelőszövetkezet gazdái építettek, és építettek egyebek között egy ötven férőhelyes tehénistállót, hatszáz férőhelyes juhhodályt, 24 férőhelyes sertésfiaztatót, kétszázas süldőszállást, ötszázas baromfiólat, száz férőhelyes, szerfás marhaistállót. A hajdani rozzant viskók képe és az új gazdasági épületek hosszú sora hűen kifejezi azokat a változásokat, amelyek az elmúlt néhány évben ezen a tanyán és a hozzátartozó földeken végbementek. Mert változás — ugyancsak volt. Az első lépések 1956 tavaszán fogtak ösz- sze valami negyvenötén, s a nyolcszázhúsz hold végtelenül elhanyagolt, kizsigerelt tartalékföldön kezdték meg a termelést — a korábban feloszlott tsz utódjaként. Vagyonuk jóformán semmi nem volt, a tagok zöme ugyanis munkás- és alkalmazott-feleségekből tevődött össze. Felszerelést, jószágot csak kevesen hoztak. Máté József lett az elnökük, mondták is neki a módosabb gazdák: „Ugyan mit akar ott a nincstelenek között? Nem lesz ott semmi!” A hitetlen- kedőknek csak annyiban volt igazuk, hc.gy valóban semmi nélkül kezdték, dé volt reményük, volt hitük és dolgos kezük. S ma már akad olyan ember, aki a régi hitetlenkedőbői lett szövetkezeti tag, és ma már ugyancsak bánkódik, hogy nem hamarabb lépett be egy-két esztendővel. Ilyen ember Kasza József is, aki jelenleg egyike a legszorgalmasabb tehenészeknek. Itt lakott azelőtt is a tanyán, hét hold juttatott földön gazdálkodott eredményesen. Két évig figyelte a munkát, aztán belépett. A múlt évben a háztájiról lekerült jövedelmén kívül harmincnyolcezer forintot keresett. Ma már egészen másként vélekedik a szövetkezeti gazdálkodásról. Hiába, az emberek tanulnak! Borsik Istvánnak, aki a majortól nem messze, saját tanyáján gazdálkodik, szintén megváltozott a vé’eménye. öt évvel ezelőtt, alakú, áskor hívták, álljon közéjük, de akkor hallani sem akart a belépésről, nem bízott a sikerben, nem bízott az emberekben. Néhány nappal ezelőtt pedig ő állította meg az elnököt és bejelentette, hogy a tsz-be jön. A termés bizonyít Nem volt könnyű dolguk sem a vezetőknek, sem a tagoknak, míg öt esztendei kemény munka után felküzdöt- ték magukat a legjobb gazdaságok közé. És sok parasztember, aki úgy vélekedett korábban, hogy beszélni lehet, de marhahústermelésük pedig meghaladja a 130 mázsát. Idei összes árutermelésük különben négymillió forint fölött van. Ezek az eredmények és hozzá a jól működő kertészet hozama már az elmúlt évben is biztosította a holdankénti 8000 forintos bruttó termelési értéket. S ez a tény egymagában is eleget mond. A jó munka meghozza gyümölcsét S hogyan vélekednek a tagok? NemcsaK Kasza József elégedett, s nemcsak ő keres szépen. Hol'ó László í'ogatos is 36 ezer forint fölött kapott az elmúlt évben. Szilva Jánosné borjúnevelő vagy özvegy Raki- ta Gyuláná — és még hosszan sorolhatnánk a neveket — is igen szép jövedelemre tett szert szorgos munkája nyomán. Tizenhét-tizennyolc éves fiatal lányok is megkapják például a havi 900—1000 forintos munkaegységelőlegüket, mint Horváth Zsuzsika. Ahogy Máté elvtárs a termelőszövetkezet elnöke elmondja, egyéb is bizonyítja a tagság anyagi gyarapodását. Ugyanis az utóbbi két esztendőben hét tag épített házat, többek Között Sas László, Sárközi Balázs és Káplár György- né. Többen pedig készen vettek házat, mint Szabó Kálmán, Horváth István, Csubra István és mások. A gyarapodást, a szövetkezet erősödését, a termelési eredményeket látják a kívülállók is. Látják és elismerik. Ez a magyarázata, hogy az idén is tizenegy új tag kérte felvételét. köztük olyanok, mint például Sárközi József, aki eddig Budapesten, iparban dolgozott. Az elmúlt öt év alatt a Közben belépő tagokkal már 95 főre sokasodtak, területük pedig 1200 kát. holdra nőtt. Ahogy nőtt a földterület, úgy nőtt a munka, de akadt hozzá dolgos kéz is. Rendszeresen részt vesznek ugyanis a munkában a tagok gyerekei vagy szülei. Takács Sándorná is sokszor ötödmagával vonult ki kukoricát kapálni. Varga Mihálynak pedig a felesége jön rendszeresen, de sürgős munkánál kapát fog az egész család. így lett öt év szorgalmas, kemény munkája után a hajdani nincstelenek szövetkezetéből erős, egyre gyarapodó gazdaság, amely bebizonyította Nagykátán a szövetkezeti gondolat igazát. Tenkely Miklós Örömeink — gondjaink A NAGYSZÜLŐK ELŐÉTEL: BOSSZÚSÁG Igen, ilyen furcsa dolgot fogyaszt „előételként“ az éhes ember, ha Cegléden betér a földmüvesszövet- kezet éttermébe. Az hagy- ján, hogy nem a legnagyobb gondot fordítják a tisztaságra. Hogy pecsétesek, piszkosak az abroszok, a hamutartókat — este, ha tisztítják, a poharakon nem egyszer ott van az előző fogyasztó személyazonossága — ujjlenyomat vagy rúzsfolt formájában. Ila ennyire „finnyás” valaki, hát istenem, végeredményben mindent nem lehet megkívánni... De hogy a rendelés után egy óra múlva kerül az asztalra az étel, az mégiscsak túlzás. Kevés a munkaerő — ez az érv. Valóban, a pincérek igyekeznek, de nem győzik. Hogy a szervezés rossz-e, vagy micsoda, azt nem a vendég dolga kutatni. De hogy annyit kell várni, bosszankodni, majd végül dühöngeni, azt tanúsíthatja naponta négyszáz előfizetéses ebédelő s szá? egyéb fogyasztó. Többek között e sorok írója is, aki az egyéb fogyasztók közé számítódik. Ha pedig ezt az ember bátorkodik szóvá tenni — persze szigorúan titkolva kilétét — akkor nem éppen a legudvariasabb formában tudatják vele, hogy törődjön a maga dolgával. Nem kérünk többet: ebédeljenek egyszer az étteremben a MÉSZÖV — ismeretlen — ellenőrei. Rögtön kiderül, üogy mennyire rossz ízű előétel a bosszúság, s az is, hogy mit kellene tenni ennek az étle- pon kívüli előételnek a sokká meg nem történő felszolgálásáért ... — m — Termést hozott a magnélküli görögdinnye a Duna—Tisza közi Mezőgazdasági kísérleti Intézetben A Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézetben tavaly kezdték meg a mag- nélküli görögdinnye kialakítását. A keresztezések az idén először hoztak termést. Kedden megkezdték az első magnélküli görögdinnye szedését. Kiss Árpád, az-intézet kut'á-' tója negyven hazai és külföldi fajta kombinációiból különleges keresztezés! eljárásokkal állította elő a magnéLküli görögdinnyét. A kísérleti parcellákból begyűjtött termést megvizsgálják, s a legjobb kombinációkat tovább nemesítik a kívánt nagyságra, színűre és ízűre. A nemesítésnél nagy figyelmet fordítanak a betegség-ellenálló képességére is. Autógyári ifjúmunkások — Béesben Gyerekkorában óráikig elüldögélt a Maros-parton. Nézte a szeszélyes vizet. Sokszor elképzelte, hogy milyen jó lenne láthatatlanul beleülni egy csónakba és „leesorcgni” egészen a Fekete-tengerig. Világot látni, találkozni a „nagy kalanddal...” Az élet azonban legtöbbször szürkébb az álmoknál. Sanyi felnőtt, mesterséget tanult és ha nem is jutott el a Feketetengerig. de feljött Budapestre autószerelőnek. Közben ugyan katona is volt és négy éve, azon a megbolondult őszön,, ott feküdt a mezőtúri laktanya kapujában egy géppuskánál, míg a város felől a fegyvert követelő „szabadság- harcosok” közeledtek. Nem félt. A szülei jutottak eszébe, akik vilógéletükben a Csanádi püspök béresei voltak és csak most. a felszabaduláskor lettek igazán emberek. Ekkor kaptak földet, amelyet azóta A napokban nyílik meg a Nyugat-Pest megyei Élelmiszer- kiskereskedelmi Vállalat tejivója Szentendrén, a HÉV-ál- lomás területén. A két műszakban működő tejivóban hideg-meleg tejet, kakaót, süteményt kaphatnak az utasok. A kirándulókra tekintettel a tejcsárda vasárnap is nyitva tart. (Foto: Győri) már bevittek a szövetkezetbe. A szülei jutottak eszébe és egy kislány. Azután a Marost látta, amely elviszi az ő szívét, vágyát is a Fekete-tengerig. Talán soha sem éri meg..; Megérte. És Sanyi, Sarnyai Sándor most útra készült, hogy megvalósítsa az álmait. Igaz, nem a Fekete-tenger felé, de most is a víz mellett indul, mint a régi kalandozó magyarok. Vasárnap reggel vagy félszáz társával együtt autóbuszra ült, hogy öt napot töltsön Bécsben és környékén. A megyéből összesen hat ifjúmunkás megy, abból ketten az autógyárból. A szerencsések között van Sarnyai Sándor is, a motorgyár autószerelője, aki már hosszú évek óta a szereidében dolgozik, mint diesel- adagoló-beállító. Vasárnap reggel hat órakor gördült ki a nagy Ikarus autóbusz az Engels téri központi autóbusz, állomásról, hogy félszáz fiatal előtt kinyissa a világot, Gazdag programot ígér £ az öt nap, hiszen már az első ^ nap kirándulnak Klosterneu- £ burgba, a Bécsi Erdő északi £ részéhez. Bécsi Erdő ... — ki- 2 mondja az ember ezt a nevet ? és már hallja is Strauss mu- zsikáját. ^ De a többi nap is sok érde- j kesség'et ígér. A régi és az új 2 Bécs mellett körutazást tesz- nek a környező helységekbe: \ Wachauba, Pöchlarnba, Sant ^ Pöltenbe. Hainfeldbe, Heilig- ^ kreutzba, Mayerlingbe, Lich- ^ tensteinbe. | Sanyi szinte alig aludt, ami- 2 óta megtudta, hogy ráesett a ^ választás. Egy gondja volt ^ csak: a fényképezőgép. De ezt ^ is hamar megoldotta, egyik ^ barátjától. Langmár Jóskától ^ kapott kölcsön egy jó kis ma- ^ sinát. Azóta is sokat fényké- ^ pezgetett vele, nehogy majd 2 Bécsben mondjon csődöt. éD- ? pen akkor, amikor esetleg egy ^ szép bécsi lányt kell megörö- | ki te nie. ^ Somogyvári Jakab egészen ^ más típusú ember. Ö sem sok- 2 kai idősebb Sarnyai Sándornál, de már nős, négyéves kislánya van. Fiatal kora ellenére jelvényes „kiváló dolgozó” a szakmájában, a szerszám- lakatosságban. A szerszámgyári ifjúsági szocialista brigádban dolgozik és amikor brigádvezetője. Rovni István az elmúlt évben kéthetes cseh—ke le tnémet—lengyel ut a- záson vett részt, ő is elhatározta, ha törik, ha szakad, de kimegy külföldre. Egy év telt el azóta és már valóra is vált a terve. Felesége is nagyon örült az útnak, szeretettel készítette a dolgait, büszke a fékjére. Aztán meg miért, is irigykedne? O hatnapos dunai hajóútra készül. Nem sokkal előtte két nyugodt és nagyon boldog hetet töltött férjével, kislányával eigyütt Bujákon, a volt Pappenheim Sziegfrid-féle vadászkastélyban. A régi tízezer holdasok helyett teljes jogú birtokosként ő és családja nyaral már itt is. S a soroksári kis parasztfiú néhány nap múlva megismerkedik a schönbrunni kastéllyal, a Belvedere-vel, a Burg Theaterrel. a Ringgel, a varázslatos és szép Béccsel. Becsbe utazott két autógyári ifjúmunkás. Olyan természetesen hangzik ez ma már, mintha azt mondanánk, holnap moziba megyünk. S önkéntelenül a saját huszonötéves korunkra kell gondolnunk. Mi is láttunk huszonötéves korunkra egyet s mást kelet és nyugat csodáiból, de milyen más körülmények között. Kheki-zöld katonazub- bonyban, hátunk mögött a tábori csendőrök karabélyaival. Ök viszont már a béke utazói, egy új világ birtokosai, akik szinte természetesnek veszik, hogy utazhatnak és világot láthatnak ilyen békés, nyugodt körülmények között. S talán az ilyen látszólag kis dolgokból lehet legjobban lemérni. hogy mi is történt itt tizenöt évvel ezelőtt és azóta. Jécsai .Andor Nagyon sok családban a nagymama — kevesebb helyen a nagypapa — látja el a mindenes, a gyermekielvi- gvázó, a bevásárló szerepét. öregek, nem könnyű már nekik a fáradozás, mégis: szívesen, örömmel teszik, hiszen gyermekeik, unokáik sorsát, mindennapjait teszik jobbá, könnyebbé. Sokszor találkozni velük az üzletekben, a parkokban, s nem egyszer a hivatalok asztalai előtt is, ahol ők intézik a család ügyes-bajos dolgait, hiszen a gyerekek dolgoznak... Mégis: nem egyszer oly kevés öröm és megbecsülés jut nekik. Nem egyszer csak azt veszik észre, hogy elrontotta a levest, mert túl sós, s nem azt, hogy tíz napon keresztül egyszer sem sózta el. Nem egyszer azért van a veszekedés, mert nem vigyázott a gyerekre, s az elpiszkította az új ruhát. De hogy tíz napig, húsz napig vigyázott, s nem történt semmi baj, az természetes, azért nem jár köszönet. Szerencsére sok helyen nincs így. De sok helyen így van. Türelmetlenek velük — a saját gyermekeik. Pedig: köszönettel tartoznának. Elvárják tőlük a munkát, a háztartás gondjainak elvállalását, de oly keveset, olykor semmit sem adnak érte cserébe. Kerül pénz televízióra„ fényképező gépre, külföldi nyaralásra, de arra nem, hogy a „nagyi” ne azt a kopott, fakult kétéves kartonruhát hordja ... ök nem zúgolódnak, sőt örülnek, hogy gyermekeiknek annyi mindenre kerül. De vajon nem mozdul meg az emberség, a szülői szeretet eny- nyi önzetlenség láttán? Nem gondolnak ezek a gyerekek arra, hogy egyszer — olykor nem is olyan sokára — ök is nagyszülők lesznek? Hazánkban az öregek sorsa nem keserű öregsors. De igy kell ennek lennie a családon belül is, s ez nem a társadalom kötelessége, hanem a gyermekeké. Azoké, akiket felneveltek a szülők, akik áldoztak, dolgoztak, s akik nem kívántak egész életükben mást, mint azt, hogy gyermekeik boldogok legyenek. Ezt megérték. De jusson ennek a boldogságnak ne csak fényéből, hanem melegéből is nekik ... M. O. Új tejbüfé Szentendrén a termés bizonyít, most meggyőződhet a nagyüzemi gazdálkodás helyességéről. A gyenge földek 57-ben még csak kilenc mázsa búzát adtak holdanként. Ez kevés, ötvennyolcban elérték a 14 mázsát. Ettől többet a legügyesebb parasztok sem igen termeltek, és főleg nem akkora területeken, mint a szövetkezet, ötvenkilencben már 16 és fél mázsa volt a holdankénti búzaátlag, tisztítva. Az idén pedig rekord- termést értek el. Kilencvennyolc katasztrális hold búzavetés 17.5 mázsás átlagot adott, príma fajsúlyú magot, amit a szokásosnál magasabb áron már el is adtak a Terményforgalmi Vállalatnak. A 98 holdon belül egy negyvenholdas táblán, aminek termését külön mérték, huszonegy mázsás átlagot értek el! Ez minden idők legnagyobb eredménye messze vidéken. Az egyik módos paraszt, aki valamikor éppen ezt a darab földet: bérelte, nem tudott betelni ennek a búzának a látásával. Még maga is lábon 20 21 mázsára becsülte. Valamikor ő 15 mázsás búzatermést ért el egy esztendőben, és ezt úgy emlegeti hosszú idők ó!a, mint szokatlanul jól sikerült évet. Örvendetes gond A rozsnál is igen elszámították magukat és most csép- lési és tárolási gondjuk van. Az történt ugyanis, hogy som- kóró-vetést terveztek egy 60 holdas táblába, alá pedig rozsot, hogy megfogja a homokot. Fele mennyiségű vetőmaggal 5—mázsás termésre számítottak és ennek megfelelően gondoltak a cséplésre is. Ehelyett pedig 12 mázsa rozs lett holdanként és ma a feketeerdői részen öt hatalmas asztagban több mint 2500 kereszt várja a gépet, ami rövidesen munkába is áll. A többi kalászost már elcsépelték, csak ez a váratlan plusztermés van vissza. így jelentkezett az az örvendetes gond, hogy tovább kell csépelni és jó néhány vagonnyi gabonával több termett, tárolóhelyük pedig kevés. Az eredmények titka A nagj’káíai Március 15 Termelőszövetkezet nem valami különleges égi csoda következtében emelte termésátlagát évről évre. Emögött nagyon hosszú és alaposan átgondolt, jól irányított munka, szakértelem és szorgalom áll. Egyik „titok”: mivel területűje zöme rét és legelő, fő profilként az állattenyésztést választották. Ma minden 2,3 katasztrális holdra jut egy számosállat. Ez a jó talajerő magyarázata. Emellett pedig (és ez a másik „titok”) bőven használnak műtrágyát is. A rekord termésű búza például holdanként 3,5 mázsát kapott. Nem sajnálták a műtrágyát a rozstól sem, még fejtrágyát is kapott. Igaz ugyan, hogy a somkórót kissé elnyomta, de ezt bőven megtéríti a plusz termés. 2 y Ezt a nagy állatsűrűséget ^ fokozatosan, évről évre érték ^ el. Ötvenhatban például mind- 2 össze 25 szarvasmarhájuk volt. ^ Azóta minden évben megkét- ^ szerezték az állományt. Ma ^ egyebek között 220 szarvas- ^ marhájuk, 480 sertésük és ^ hatszáznegyven darab juhuk ^ vám Szépen bevált a baromfi- 2 tenyésztés is. 2 Különös gondot fordítanak ^ arra, hogy az állattenyésztés \ ió gazdasági eredményeket \ hozzon. Törekvéseik eredmé- £ nyét mutatja például a tejter- 2 me lés fokozódása. 1957-ben az 2 egy tehénre eső termelési át- \ •lag mindössze 960 kilogramm \ volt. Az idén az eddigi adatok \ szerint a gondos takarmányo- 2 zás következtében elérik a! 4000 kilogrammot, sőt a törzs- ! könyvi ellenőrzés alatt álló! egvedeké előreláthatóan meg- ; haladja az 5200 kilogrammot j is. Tgv ez évben 100 kát. hol- ; dánként több mint 30 ezer < kilogramm tejet termelnek. A; 100 holdra jutó sertés- és!
