Pest Megyei Hirlap, 1960. július (4. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-23 / 173. szám
A TELEVÍZIÓ KÖZVETÍTI A RÓMAI NYÁRI OLIMPIAI JÁTÉKOKAT Már most szerezze be televíziókészülékét! Egy hétköznap a monori járásban Tizenöt esztendő alatt de sokszor találkoztunk ilyen képpel ... Es százezrekhez jutott el a fény. Ám ezek a szerelők, fenn, a magasban már ipari áramot kötnek be az egyik maglódi kis házba. Megindul a szivattyú, s ettől kezdve itt is csapból folyik a víz. A kerekes kút pedig eltűnik ... Az ilyen kép ma nem nagy esemény. De hiszen sok ilyen apró-nagyobb ügyből áll össze életünk — a monori járás lakóinak élete is. Ezek villanásnyi képsorát adja az oldal, mely egy nyári hétköznapot próbál bemutatni. MALACDOLGOKRÓL Igen. éppen ezekről szeretnék most írni. Csak nem találom ... Belépek a kapun s virágos- kert fogad. Az út mellett sziklás partoldal kövirózsákkal — növényekkel. És rengeteg fa. •— Azt hittem, eltévedtem — szólok kísérőmhöz. Kerek arca jóízűen s jólesően nevet. S ez a szag ... ez hársfaillat! Végre meglátni az első, lombsátor alatti ólakat. — Nem hittem volna, hogy ilyen hizlaló is létezik — jegyzem mejg elismérő csodálattal. — Egy nap kétszer takarítjuk a sertésólakat. Ezért nem érezni erős szagot. A többit fölszedik a fák. Ezután azon csodálkozom, hogy tízezer hízó mellett nem látni embert. — Szombat délután van, — mondja Mátrai Mihály, a kísérőm, s ebben érezhetíT'egy 'kiá szemrehányás is, amiért a kapuból fordult vissza hazafelé útjáról. (A felesége tán megbocsát.) — Különben a kisvasút reggel viszi ki az elemó- asiát. Megtöltjük az önetetőket s akkor esznek-isznalj egész, nap, amikor jólesik. A tisztaság s ez a módszer a titka mindennek. Úgy látszik ezért a legjobb most az egész országban a Sertéshizlaló Vállalat Pilisi Telepe. — Száz közül két sertés hullhat el havonta. Nálunk csak egy. így száz „pecsenyével” többet indítunk útnak. — Köszönet a jó falatokért — nyújtom a kezem tréfás ünnepélyességgel. Kifelé jövet épülő házat látok. — Jusson nekünk is valami a gondoskodásból — magya rázza nevetve. — Százszemélyes fürdő épül piszkos és tisztaruha öltözővel. Már virágillatos, szépemlékű sétaként zárult volna a rövid út, mikor kifelé menet megszólal a portás. Egy kis gyanús édességgel: — Azért ne lepődjön meg, ha hazafelé menet itt-oft elfogja a viszketegség. Rosszat sejtő értelmetlenséggel bámultam rá. — Mert a sertésen megterem az „aprójószág”. Úgy is lett. Megszenvedtem a szombati hársillatot. Hát ez aztán „malac dolog”. Lakodalomországban / tt van előttünk Ecser. Az ember, ha mosolyogva is, de akaratlanul táncos embereket keres. Dekát az Ecseri lakodalmasnak is megvan az ideje. Most éppen olyan ez a világhírűvé vált falu, akár kevésbé neves szomszédai: dologidőben él. — Hát az iskola? — érdeklődöm a „telefonáló” tanácselnöktől. Ahogy Pest felől beértünk, mindjárt megláttuk az állványos iskola-házat. — Augusztus húszra reméljük — szól ki a telefon- kagyló fölött, a kapcsolási szünetben, — Milyen lesz? • A központ most kapcsol, az elnök „hallózni” kezd. Meg sem hallotta a kérdést. A szobában dolgozó két asszony meg nem tudja. — Hat tantermes, pedagógus-lakással — szólal meg egy vékonyka kislányhang kenyérevés közben. Es virgoncszemű tulajdonosa rámnéz, mintha a következő kérdést várná. — Te azt — honnan tudod? — szól rá méltatlankodva a mamája. — Hát dolgozatot írtunk róla — válaszol a kis konytos, olyasképpen, mintha tervező- mérnöki érdemei lennének. m telefon végre abbamarad. /j Megtudom, hogy kétszázhetven gyerek tanul az új „általánosban”. — S az Ecseri lakodalmas?... Naplemente után A három magyar a szürkülő határ felé tekinget. Nem „fürkésző szemekkel”, „szüntelen kutatva” csak úgy komótosan. Ahogy a kor, meg az éjszakai „szükségrang” megköveteli. A három bajszos parasztember most a tűzőrség: — Blahó József — kocsis. — Gazda és Jeruska János — gyalogos. — Egy éjjel, egy nap — bólogat a nagybajszos, idősebbik ember. — Ennyi a szolgálat. — Mit lehet itt csinálni? •— Figyejjüik a füstöt... — ... s megyünk félreverni a harangot... — addig leég minden — zárja le a válaszokat huncut nevetéssel a legráncosabb csévharaszti öreg. — Az eredményes őrség lenne — állapítom meg, amin bólogatva nevetnek. Két perc alatt megtudja a beszélgető, hogy minden tűzi- ember ellátja a dolgát, de nagy szükségét nem látják annak. Erről most nem vitázunk, van fontosabb is. — Hát a lakat az ajtón? — mutatok a fecskendőt rejtő szertárra. — Bezárták, — És a kulcs? — A parancsnoknál. — S a parancsnok? — Pesten. Micsoda bölcsesség! Ezen már az sem változtat, hogy a kulcs másodpéldánya ott van az irodában, egy üveglap 'mögött. Nem tudnak róla — ugyanaz, mintha nem lenne. — Nem nagy dolog, leütjük az ajtót, teszi hozzá egyikük az előbbihez. S a másik: — Régen kinn állt a szín előtt az ojtófcocsi.. 5 Valahol itt a bölcs igazság. Sokszor jó a lakat alatt őrzés. De itt három ember is vigyázna rá. A tűztől meg igazán ne óvják — végre is tűzoltókocsi. Az oldalt írta, a fényképeket készítette: Tóth György Jéggyár — ívfény alatt Csak úgy szikrázik a vas a hegesztőpisztolytól. S a nyári nagy melegben, e forró munka közben készül a hűtőalagút. Több emeletes berendezés ez, amiben lehet tejet hűteni vagy akár jeget készíteni. A hűtőalagút egyetlen része, eleme hetvenhat kilogramm jeget készít egy óra alatt. Ezt produkálja a Maglódi Gépgyár. És most legújabb munkájáról számolunk be: Krómozott csőváz, műanyag-polcok, ízléses és korszerű konstrukciók — ilyen az önkiszolgáló boltok üzlet- berendezése. A mintapéldányok elkészültek s miután elnyerték a megrendelő tetszését, megkezdik gyártását. Rövidesen ezzel az újabb exportcikkel növeli kivitelét a vállalat a Szovjetunióba. „Meleg munkával”, hegesztéssel készül a hűtőalagút a Maglódi Gépgyárban. NYAKIG - A VÍZBEN... Még néhány hét s kész az új iskola Ecseren, ... Fejedelmi dolog! Közismertebb módon: „A királlyal sem cserélne”. Bármelyikei is használjam a kettő közül, a harmadik a teljes igazság; egy forró szombat délután legnagyszerűbb dolog a strand. Ezt különösképpen magyarázni sem kell annak, de a szomszédoknak sem, akik vízbevetik magukat a gyomrot strandon. — Budapest irigykedik — mutatok a nagy tóra, szónoki gesztussal, mintha csakugyan más- Jélmillió fővárosi leselkedne a hátam mögül, csörgő nyállal — stíl- szerűbben, izzadtsággal. Pedig a pestiek nem ismerik eléggé ezt a helyet. De ha látnák, igazán irigyelnék, s ezt tudja a kövér úszómester is, aki fogadott bennünket. — Lenne is okuk rá — veszi át az élcelődés hangot. — Ilyen strand nincs az egész környéken. És elmondja, hogy a huszonhat fokos, rádiumos víz természetes tómederben áll, amelynek partját nagyrészt lebetonozták. Az idén teljesen elkészül. — Minden cigány a maga lovát... — legyintek tréfás ellenvetéssel, miközben magam is csodálom a gyönyörű parkot. % A mester kicsit mérges lesz: — -Volt már, akit hordágyon hoztak ide és maga ment el. Olyan víz ez. En csak tudom, mert huszonnyolc éve itt vagyok. Erre már semmit sem szólhattam. Ezt tisztelni kell. — S szeretik-e a vizet az errehogy van? — váltok át hirtelen a könnyebb hangra. — Vakációzik — mosolyog ki a „bajúsza alól” az eddig távbeszélése miatt mérgelődő elnök. — Mert azt tudja, hogy náhink gyerekek táncolják. — Mit csinál most a menyasszony? — Jövőre érettségizik. — Egyetemre megy. in szerint meg lehet írni *-j az ecseri tánc új változatát. És sürgősen keresni kell új lakodalmasokul, mert a régiek maholnap a maguk lakodalmát táncolják... valók? — kérdem nevetve, nehogy rosszul értse a dolgot. De jól érti, mert visszamosolyog. — Kétezer ember is megfürdik egy nap. Vasárnap négyezer. Közben fényképet készítek. Odalenn, a most felszerelt zuhanyozó alatt mo- sakszik valaki. A strand vize meg nagyokat csobban a frissen beszállók körül. Már a víz mellett állok s vágyakozva kérde■ zem: — Jó a víz? — Próbálja meg! kiáltják többen is, s csapkodva indulnak a mély víz felé. Fájó szívvel pakolunk — indíts tovább! De azt még örömmel írom a blokklapomra, hogy az ifjodó régi stran dón egy-két nap múlva kigyullad a villanyfény is. — Édes ... — Az. — Ennivaló! — De még mennyire! — ... Szeretem ... — Nem csodálom. —... nem bírom tovább ... — Akkor tessék ... .:. és nyújtja felém — a tálca süteményt. Hát kell ennél nagyobb kísértés: egy cukrász nyújtja elém az aznapi termés mintapéldányait. összeszedem öntudatossá-' gom minden grammját s ellenállok. De még mielőtt hőssé avatnának, megszólalok: — Előbb néhány kérdést. — Parancsoljon. Most már a cukrász s a vezető felváltva válaszol: — Édesszájúak-e a pilisiek? — Nehéz válaszolni... — ..: Annyi bizonyos, hogy az idén több nyalánkságot esznek, mint tavaly. — Akikor havonta harmincezer . , forintért .készítettünk süteményt. Most ötvenezernél járunk, de fel kell „futni” hatvan-hetvenezerig. — S micsoda cukrászfur- fang képes ekkora ugrásra? — Az, hogy ötvenezer forintot költünk a korszerűsítésre. Valóban nagy a felfordulás. Csempéznek, festenek, cementeznek, márványlapos asztalokat szerelnek. Minden hófehér lesz — akár a . porcukor. S még néhány új berendezés is érkezett. — Olyan a különbség a régi és az új üzem között, hogy csak ezt tudom mondani: óvoda és egyeteip — jelenti ki az ügyben legjobban érdekelt cukrász bácsi, Miavetz Mihály. Pilisen és környékén az itt készült nyalánkságokat eszik bőszoknyás parasztnénik s a városba járó emberek. Ugyan, hogy tudnék én ellenállni?! — Kérem azt a tálcát most már igazán ... Hírek a monori járásból Maglódon kövezett utcát építenek 24 ezer forint értékű társadalmi munkával. Az utca összesen 82 ezer forintba kerül. Vecsésen megszületett és rövidesen munkához Iát az ivóvíz-társulás. A 16 ezer embert érintő vízvezetéképités 20 millióba kerül. Gyomron néhány nap múlva elkészül a körzeti orvosi rendelő. A környék legszebb, legkorszerűbb intézménye lesz. Bényén a múlt esztendőben alakult Népfront Tsz árpája adta a legszebb termést a járásban. 150 holdról 2600 mázsát takarítottak be. A pilisi hizlaldában. Itt kövérítik magukat az „önellátó” malacok. A két errebámuló jószag már üzen is: „Viszontlátásra a tányéron!” KÍSÉRTÉS
