Pest Megyei Hirlap, 1960. július (4. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-08 / 160. szám
% I960. JÚLIUS 8. PÉNTEK 5 ÖTSZÁZ DIÁK Pest megyei fiatalok a Váci Cementmű építkezésén Negyvenmillió forintos beruházással vízvezetéket és csatornahálózatot kap Gödöllő A kőhídnál szálljon le! Ott jobbra, a domb mögött ínár látszanak is a sátrak — igazítanak útba a váci autóbusz utasai. Ahogy elindulok, maréknyi homokot vág arcomba a szél. Mire kidörzsölöm a szememből, már ott állok a bejáratnál. „Rózsa Ferenc önkéntes KISZ építőtábor” olvasom a feliratot. Benn, a naposon kívül sehol egy lélek. A kantin is üres. Dél van. A délelőttösök most ebédelnek, nemsokára visszaérnek. A többiek dolgoznak, este fél hétig. ötszáz Pest megyei és száz nógrádi gimnazista, közéo- iskolai tanuló. Hatvan brigádban versenyezve, dolgoznak. Az értékelés szerint mind megállja a helyét. — A kubikos-norma 60 százalékát kell teljesíteniök. De a legjobb brigád, a ráckeveieké, 121 százalékot is elért — mondja a tábor parancsnoka. Hatalmas területen épü! a Váci Cement, és Mészmű, az ötéves terv legnagyobb beruházása. Daruk, földdel megrakott gépkocsik, dömperek, száguldó motorok dudálnak ránk egyre. Vasúti sínek és kátrányüstök, talicská-ó lányok és rakodó munkások mindenütt. A leendő gyár szélén, földkupacok és árkok közt már messziről megismerem a fiúkat, a KISZ-tábor lakóit. Hangosak, nevetgélnek, de keményen dolgoznak is. — Tőlünk az egész osztály itt van — mondja az alberi- irsai Ponicsán Gyuszi. — Hárman nem jöttek, betegek. Az egyiket operálták. A lányok meg gyümölcsöt szednek a nyáron. — Ezt a csatornát is olyan szélesre kell ásni, mint azt ott — mutatják a már elkészült mintát. Ügyesen fogják a lapátot, gyorsan mélyül, szélesedik az árok. — Már otthon dolgoztunk építkezésen, gyakorlatunk van benne — mondják nagyon természetesen, de kiérezni belőle, hallatlanul büszkék, elégedettek magukkal. — A gimnázium építésénél téglát, törmeléket hordtunk, a közeli tsz-be is jártunk istállót építeni, szüretelni. — A mi osztályunk mindig mindenben benne van, hát most sem maradhattunk ki — nyilatkoznak. A váci általános gimnáziumból kilencven tanuló jött a táborba. — Az rossz ugyan egy kicsit, hogy szombat, vasárnap mi sem mehetünk haza ide a szomszédba — mondogatják —,, de ki lehet bírni. Ebből a brigádból mindig hiányzik valaki. Felvételi vizsgán van. ök a tábor legidősebbjei, érettségi után álló „felnőt- tek‘\ — Miért jöttetek ide? A kérdés meglepi őket, ösz- szenéznek, s villámgyorsan lapátolni kezdenek. — Ez a gyár majd fellendíti városunk iparát, nemzet- gazdasági szempontból is fontos. Ez így szépen hangzik, ugye? — kérdez vissza Tóth Bandi. — De nem vagyunk ennyire „öntudatosak”. Arra gondoltunk, hadd legyünk még egy kicsit együtt az iskola után. — Ne légy szentimentális! — bökik oldalba a lapátnyéllel —, még elsiratod újból az osztályt... — Egyszerűen kíváncsiak voltunk, milyen egy építőtábor? Hogyan is kell csinálni egy gyárat? — felelik egymás után. — Orvosi egyetemre jelentkeztem. Gyógyszerésznek készülök — mondja Csorna Béla. — Hátha nem vesznek f*!? Biztonság kedvéért építek egy gyárat — magamnak — üti el tréfával a kérdést. A többiek hangos nevetéssel kísérik. Benn a táborban is nagy a nyüzsgés, a lárma. A foci- és a röplabdapálya mindig foglalt. Akinek nem jut hely, beáll szurkolónak. A sérült Albert Béla helyett hárman is ajánlkoznak. Béla meg leül újságot olvasni. Ö az egyetlen budapesti a táborban. A József Attila gimnáziumból. — A pestiek csak tizedikén jönnek. Én meg éppen akkor utazom külföldre. Eljöttem most, ne mondják, hogy megszöktem. Már szorong körülötte a brigád. Szentendreiek. — A mj iskolánkból ötve- nen jöttünk, köztük hat elsős. Ö az egyik — mutatnak egy vékony, szemüveges fiúra. Tóth Gyuri erdőmérnöknek készül, de kíváncsi volt, milyen is egy gyárépítkezés. — Érdekes lesz majd eldicsekedni 15—20 év múlva — mondja nagyon komolyan —, amikor majd azt halljuk, hogy a gyár ennyit és ennyit termelt, — hógy lám, én is részese vagyok. A fiúk dicsérik Sipos Andris bácsit, a kubikos munkavezetőt, hogy milyen türelmesen magyarázza el akár ötödször is, miért kell így csinálni. Újból és újból megmutatja, hogyan lehet gyorsabban lapátolni. Bajusz bácsi, a Vasútépítő brigádok munkavezetője: — Rólam biztos nem mondanának ennyi jót a gyerekek. Zsörtölődőnek tartanak — mondja. — De nevelni kell ezeket a fiatalokat. Sok baSok jogos panasz hangzott el a múltban a szobi járás kereskedelmi hálózatának fogyatékosságai miatt. Nemcsak a távolabbi községekben, de magában Szobon, a járási székhelyen sem voltak korszerű üzletek, az áruellátás is nehézkes volt. Ez a lehetetlen helyzet arra kényszerítette a járás lakosságát, hogy Budapesten, Vácott, esetleg Balassagyarmaton vásároljon, ami jelentékeny költségtöbblettel és időpazarlással járt. A járási tanács a pártbizottság hathatós támogatásával* évek óta küzd azért, hogy a járást ezen a téren is kiemelhesse mostoha helyzetéből. A szívós küzdelem első eredményei most jelentkeznek. A járás egyik legnagyobb sérelme az volt, hogy bútort egyáltalában nem árusítottak területén. Annál nagyobb örömet keltett, hogy végre Szobon megkezdődött a bútorárusítás, igaz, hogy egyelőre csak igen szerény keretek között, mert a bútorüzlet számára kijelölt helyiség átalakításával és berendezésével csak a harmadik évnegyed végére készülnek el. Az állami és a földművesszövetkezeti kereskedelem egyaránt részt vesz abban az akcióban, amelynek célja a szobi járás kereskedelmi hálózatának mielőbbi korszerűsítése. Ennek köszönhető, hogy egykét hét múlva megnyílik az új piac számára kijelölt hely szomszédságában a szakosított zöldségbolt és rövidesen megnyitják a cipőszaküz’etet is. A földművesszövetkezet — boltjainak tatarozására az idén mésfélmillió forint költséget biztosított. A szövetkezet megyei központja megállapodott Letkés községgel, hogy anyagot ad egy építendő üzlethelyiség céljaira, ha a község lakossága társadalmi munkával vállalkozik az üzlethelyiség felépítésére. Természetesen vállalkozott és a munka már nagy erővel meg is indult. Zebegényben már megnyílt egy szakosított csemege- és egy textilbolt. Hasonló szaküzletek nyílnak Nagymaroson jem van velük, össze is szidom őket. Sokszor széthagyják a munkaeszközöket. Alig győzöm a csákányokat, lapátokat összeszedni. A múltkor is a dömperen akartak utazni... Persze nem engedtem meg, ezért is haragudtak. De ha leesnek, baleset történik? — ez eszükbe sem jut. A cementmű párttitkára, Farkas István szerint is az az egyetlen kifogás ellenük, hogy nem elég fegyelmezettek, akaratosak. — De azért elégedettek vagyunk velük. Szorgalmasak, tetszik nekik a munka, látszik, hogy szívesen, kedvvel csinálják. Az első turnus e hét végén elhagyja a tábort. A táborve- zető szobájában már ott sorakoznak az emléklapok. Néhány nap, s a fiúk átadják helyüket a többieknek, gimnazistáknak, egyetemistáknak, főiskolásoknak. Nekik már könnyebb lesz. A tábor és a gyár vezetősége is sokat tapasztalt az első két hét alatt. Hiszen még soha nem dolgoztak ennyi fiatallal. Szervezettebb lesz a munka előkészítése is. A már kész csatorna- árkokat meg tudják mutatni, hogy ilyenre kell a többit is csinálni. A munkavezetők is megtanultak bánni a fiatalokkal. Mire az új építők megérkeznek, addigra Kiss József brigádja már elkészül a vízvezetékkel. v Sötétedik. A sátorok mögött az épülő lakótelep sziluettje látszik. A felvont zászlóba belekap a szél. Indul az utolsó autóbusz hazafelé. Kádár Márta is, ahol a Váci Vendéglátóipari Vállalat új, zenés eszpresz- szót rendez be és rövidesen üzembe helyezi cukrászati üzemét is. A járás távlati tervében kidolgozta a kereskedelmi hálózat fejlesztésének és korszerűsítésének programját és mindent elkövet, hogy ez a program a megszabott időn belül meg is valósuljon. Gödöllő ivóvízellátása 1933- ig pontosan olyan volt, mint a legtöbb magyar községé. A lakosság ásott kutakból merte a különböző bacilusokkal fertőzött, egészségtelen vizet és szinte gondolni sem lehetett arra, hogy a majdnem mindenütt fellelhető adottságok kihasználásával tiszta, egészséges vízhez jusson. A Pest megyei községek egymásután oldják most meg ezt a súlyos és fontos problémát, sorra megalakítják ivóvíztársulásaikat és hathatós állami támogatással kiépítik korszerű vízmüveiket. Legutóbb a vecsési és a diósdi ivóvíztársulat megalakulásáról számolhattunk be, most pedig arról adhatunk hírt, hogy a tizennyolcezres lélekszámú Gödöllő is erre az útra lépett. 1933-ban, tehát huszonhét évvel ezelőtt kilenc mélyfúrású kutat építettek az akkor rendezett cser kész-jamboree kedvéért, mert hiszen az úri Magyarország csak nem itathatta egészségtelen, fertőzött kútvízzel az itt táborozó külföldi cserkészeket. A kilenc kút a jamboree után is megmaradt és a község népe nagykegyesen engedélyt kapott használatukra. Mivel azonban a hajdani cserkésztábor színhelye elég messze esik a gyors ütemben fejlődő község egyes részeitől, a lakosság zöme nem sok hasznát láthatta a jó kutaknak. A község, amióta rákerült a városjelöltek listájára, komoly erőfeszítéseket tesz, hogy a „rangemelés” előfeltételeit megteremtse. Ezekhez az előfeltételekhez tartozik a korszerű vízmű, a csatornahálózat, és a szennyvíz tisztításához szükséges berendezés megépítése is.--|-A--Mélyépítési Tervező Vália-- lattal már elkészítették az annyira fontos közművek műszaki terveit, mégpedig olyan széles keretek között, hogy abban Gödöllő egész területe szerepel, tehát nemcsak az úgynevezett belterület. A nagyszabású terv szerves része a 'községfejlesztés távlati tervének és három lépcsőre bontja a tennivalókat. Az első lépcső az 1965 végéig megvalósulásra kerülő munkálatokat foglalja magában. 1965-ig 10 millió forint költséggel kiSzakosított üzletek nyíltak és nyílnak a szobi járás községeiben épül a belterület vízvezetékhálózata, 19 és félmillió forint költséggel a csatornahálózata és 7 és egynegyed millió forint költséggel a szennyvíztisztító berendezés. Hat év alatt tehát a község közel negyvenmillió forint értékű beruházással megteremti a városiasság legfontosabb kellékeit. Néhány héttel ezelőtt, május 18-án megalakult a gödöllői társulat, amely abban különbözik más községek tágulásaitól, hogy az ivóvízkérdés megoldásán kívül programjába illesztette a csatorna- és szennyvízkérdás megoldását is. A társulat megalakításának tervét a lakosság nagy lelkesedéssel fogadta. Az érdekeltségi terület lakóinak több mint hatvan százaléka az első felhívásra aláírta belépési nyilatkozatát, amelyben kötelezettséget vállalt arra, hogy tíz év alatt családonként 5000 forintot befizet a társulat pénztárába. Miután a belépett családok száma már ezerháromszáz, ez hat és félmillió forintot jelent. Tekintélyes összegre kötelezték el magukat a Gödöllőn működő intézmények és vállalatok is. Népfront gödöllői szervezetének elnöke, a műszaki kivitelezés vezetésére pedig Jankó Zoltán községi mérnököt kérték fel. A munkálatok részletes költségvetése is készül már. A jamboree kilenc mélyfúrású kútjának vize egyelőre bőségesen fedezi a szükségletet, ami jelentősen megkönnyíti a tervek megvalósítását, valamint az is, hogy a községnek van egy jó állapotban levő háromszázköbméteres tároló medencéje, ha pedig az Országos Műemléki Felügyelőség beváltja ígéretét, és az idén rendbehozatja az Erzsébet-ligeti műemlék kálváriát, a jelenleg még igen romos épület belsejében levő 72 köbméteres drága márványból készült tárolót is a vízellátás szolgálatába állíthatják. A társulat a tagok belépési nyilatkozataiban vállalt fizetési kötelezettségekre már igényelt megfelelő kölcsönt az Országos Takarékpénztártól, amely rövidesen folyósítja a szükséges összeget és így semmi akadálya nem lesz a vízvezetéképítés megkezdésének. A terv az, hogy még ebben a negyedben, tehát október 1-ig, a község belterületén három A társulat megválasztotta már igazgatóságát is. Elnöke Boronkay Ákos, a Hazafias kilométer hosszú csövet fektetnek le. Magyar László Közel kétmillió forint nyereségrészesedést fizettek ki A NAGYKŐRÖSI KONZERVGYÁRBAN Főszezonban is szokatlan élénkség uralkodott vasárnap a Nagykőrösi Konzervgyár 1-es számú telepén: ezen a napon fizették ki az 1959— 60-as gazdasági év többlet- nyereségét. Az üzemi tanács döntése értelmében közel kétmillió forintot osztottak szét a dolgozók között. Egy-egy dolgozó havi keresetének 76 százalékát, vagyis 20 napi munkabérének megfejelő összeget kapott. Ez volt az alap; azok pedig, akik 5, illetve 10 éve dolgoznak a gyárban, további 10—15 százalékot kaptak, hűségjutalomként. Egyfelől a hűségjutalom, másfelől az üzemi tanács által szabott kizáró feltételek bizonyították, hogy a becsületes munkának nem marad el a jutalma. Voltak olyanok — szerencsére nem sokan —, akik saját bőrükön, illetve saját zsebükön is érezték ennek igazságát. Néhányan, a hat napon aluli igazolatlan hiányzásért, arányosan csökkentett összeget kaptak: mások, akik ennél is többet hiányoztak, önmagukat zárták ki a nyereségrészesedésből. Nem feledkeztek meg az üzemi tanács tagjai a szezon- munkásokról sem: aki az elmúlt gazdasági évben legalább 75 munkanapot dolgozott, a ledolgozott idővel arányosan részesült a nyereségből. A vállalat össznyeresége egyébként megközelítette a hárommilliót. A kifizetett ösz- szegen kívül csaknem egymilliót, 970000 forintot vállalatfejlesztésre tartalékoltak. Ennek felhasználásáról 2—3 hónap múlva, a dolgozók javaslatait is figyelembe véve dönt majd az üzemi tanács. A tavalyi vállalatfejlesztési alapból 250 ezer forintot költöttek az üzemi konyha bővítésére és korszerűsítésére. Kétszeresére növelték a konyha kapacitását, a különböző konyhai gépek, az elektromos sütőkemence beszerzésével pedig jelentősen megkönnyítették a szakácsok munkáját. Jutott a múlt évi vállalatfejlesztési összegből tágas motorkerékpárszínre is, ami régi kívánsága volt már a számban egyre gyarapodó motortulajdonosoknak. Harmadszor fizettek nyereségrészesedést a Nagykőrösi Konzervgyárban. De* — mint a dolgozók fogadják — nem utoljára ... Csendélet a királyréti tavon (Gábor felv.) — KULTÚRTERMET épí tenek az Alagi Bőripar Ktsz udvarán. A főleg tár sadalmi munkával, a hely Spartacus Sportegyesület se gítségével készülő épületet ; nemzetközi szövetkezeti na pon avatják fel.
