Pest Megyei Hirlap, 1960. július (4. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-08 / 160. szám
4' KW MECVEI y^trtop 1960. JÜLITJS 8. PÉNTEK Akár egy régi időkről szóló film mesés részlete: óriás park, sziklaszínű terméskő-kerítéssel, vaskapuval, jó illatú, sok színű rózsakerttel, s közöttük kanyarog a zöld gyeppel övezett sárga út... Az ember várja, hogy egyszer- csak „futó paripák” repüljenek elő a törékeny-könnyű hintóval... és erre begördül egy kék színű furgonkocsi, a megyei tanács népművelési autója. Vendégeket hoz a nagy napra, amely nem más, mint a könyvtárosok egyhetes tanfolyamának ünnepi zárása. — Tíz éve könyvtáros vagyok, de ez a hét többet segített, mint amennyit egy évtized alatt csip-csupp tanácsokkal kaptam — meséli Papp Jánosné, szigetszent- mártoni könyvtáros. Vajon igaza van a sziget- szentmártoni asszonynak? Sokan állítják, hogy igen. De azon igazán kár vitázni, hogy mennyi évet ér vagy pótol ez a pár nap. Sokat — s ez elég. Megnéztem a progr amot is s ide mellékelem a további véleményeket. Balettvizsga Gödöllőn KÖNYVESPOLC t\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\^^^ Artner Tivadar: Ismerkedés a művészettel Amor és Fszihé. Táncolják: Déry Éva és Kalmár Sándor. Ov\X\VVXNVNNVKiss Dénes: Gépek álma: Ember Én már megértem, hogy a gépek miről mormolnak egymásnak mesét, a kékes, fém-sóhajú sötétben mi izgatja kerekek tengelyét, fény-pillájuk lehunyva az égők miről álmodnak s az álló perszemek elválva a csarnok kövéről miként érik el néha az eget, s acélforgácsok hangyabolyában parányi fények nyüzsgése mért szép, mikor az ünnepi délutánon napot esztergál vídia-kék ég — Csodáival, ha múlik az ünnep vezérlő táblák nikkel homlokán formák várakozásai ülnek: minden gépdarab igazít magán — Méltóságteljes volt a hallgatás, míg szobrokként állt őrségül a csend. ... Tömör vasakból felfénylő kaszák meg-megsuhintják itt az idegent...! Erdókoszorúzta .^ek------------------------- ölelik a v ölgyet, a völgyben patak, a patak partján szőke lány és piros pántlika, mellette három atléta termetű lovag és egy cinege legény. Körülöttük csend. Azaz mégsincsen csend, mivelhogy a természet a legrekkenőbb hőségben sem moccanatlan, hangját azonban csak a cinege legény hallja: a füvek és virágok ser- cenő növését, a környező erdőkben fészkelő madarak füttyét, a patak egyhangú muzsikáját, a fű között megbúvó bogarak lakomájának vidám akkordjait. Igaz, ő sem a fülével, inkább a szívével észleli mindezt. A szivével, amelyben napok óta különös zenész húzza az ismétlődő dallamot: Szeretlek! Szeretlek! Mondom, a másik három és a lány mit sem hall a körülöttük tobzódó muzsikából. A semmibe bámulnak, a meg- foghatatlanba, mintha ez jelentené számukra az egész ragyogó világot. így a sza- vakkal is fukarkodnak, csak nagy ritkán hullajtanak el egyet-egyet. — Állati idő! — szól az első lovag. Mire a lány: ■ — Klassz! — Meg kell dögleni! — kontráz: k a másik. A lány: — Meg. «— Tavaly is ilyen időt fogPÁNTLIKA, MOTOR, CINEGE... tam ki a Balaton mellett! — így a harmadik. A lány szeme megrezdül. Hosszú, felcete pillái alól nézi a fiút, várva a folytatást — Az volt csak az élet! A nap a nőket is áttüzesitette! A lány foga közé veszi a virágot és szabadon maradt kezével kacéran megigazítja a pántlikát. — A nap nemcsak a Balaton partján perzsel. Most az első lovag lép akcióba. — Mi ilyen forróságban hajtottunk két keréken Pesttől Szegedig. Az volt aztán • a verseny! A lány közelebb vackolódik hozzá és rávágja: — Klassz! A második sem hagyja magát. — Nyáron legjobb motorral repeszteni. Százzal! A lány szótára kibővül. — Állati klassz! — és a motoros ölébe dobja a virágot. A cinege keservesen hallgat. A lány ráemeli álmos tekintetét és lebiggyeszti ajkát. — Kisfiú! A lába ujjúig elpirul. Amikor az előbb idejött, már mondták neki. Egy barna hajú, kék halásznadrágos lány. Ott hűsölt az öreg fa árnyékában és könyvet olvasott. Csak akkor vette észre) amikor már majdnem belebotlott. Akkor mondta a lány. Egy csipetnyi gúny nem volt a hangjában, inkább kedves érdeklődés, mégis morogva hagyta ott. És sértetten. Most, hogy a szőke tündér mondta, boldog. Neki mondta! Az első lovag hamarosan felnevet. — Vigyázz, mert kiesik a szemed és poros lesz! A második fenyegetően mordul egyet. — A motorom szele is elsöpör! A piros pántlika rázkódik a nevetéstől. Ez jobban fáj, mint a durva szó. Lehajtott fejjel, szégyenkezve elsompolyog. Csak este *átom őket újra.--------------- A táncparketté e lőléptetett, parafinnal felszórt betonlapon. A motor és a piros pántlika egymáshoz simulva forog, mint két kerék. Aztán eltűnnek a színről. A fák közé kanyargó úton látom utoljára egymást ölelő alakjukat. Nemcsak én. A cinege is. A szemében fájdalom tükröződik. Talán egy világ omlott össze benne ezekben a pillanatokban. Az első szerelem minden keserűsége égeti az arcát. Amint távolodnak, úgy ejti mind lejjebb és lejjebb fejét. Szinte kétrét görnyed, mire alakjukat végleg felszippantja az induló este sötétje. Lassan elfordul az erdőtől, a tán- colóktól, az egyik asztalhoz botorkál és lehuppan a kemény kerti székre. Nem néz fel, fejét két öklére támasztja é» úgy bámul bele a semmibe. Nem tudom, mennyi idő telik el igy. Az alacsony pódiumon harsog a zenekar. Hol lassabban, hol sebesebben csosszannak a lábak a síkos betonon; a szájak mosolyognak, kacagnak vagy éppen szerelmes szavakat suttognak önfeledten: a szemek lehunyva, vagy tágra meresztve, közömbösen vagy kérdőn, csillogva vagy fénytelenül tekintenek a másikéba. A fiatal testek összesimulnak, szétválnak, aztán újra megkeresik egymást: a karok gyengéden vagy nekiveselkedve ölelnek, vezetik a táncost, vagy meg- adóan vezettetnek, vérmérséklet és engedelem szerint. Csak az én cinege barátom ül búnak eresztett fejjel és nagyokat hallgatva. Egészen addig, míg... Nem messze------------------faltol magányos fa nyújtogatja sötét színű ágait az ég felé, mintha k éme, könyörögne az égiek- hez valamiért. A fa mellett magányos lány áll szipogva, könnyeit törölgetve. Arcát eltakarja ráboruló szőke haja. Cinege felfigyel. Az egyik szomorú ember könnyebben megérzi és felfogja a másik szomorúságát, mint az, aki zajos kedvvel, derűsen mulat. Bár ő sem láthatja a síró lány arcát, de azért felkel és odamegy hozzá, hogy megvigasztalja. Bátortalanul hátrasimítja az előrehulló hajtincseket, de vissza is engedi nyomban, a háta mögé rejtve mindkét kezét. Pántlika áll vele szemben. Kisírt szemmel, vörös arccal, remegőn. A lány lassan a fiúra emeli tekintetét. Most rajta a meglepetés sora. Cinege lassan kinyögi. — Mi... mi tört... ki, ki bán... Mindkétszer belezavarodik a szóba. Túlságosan hirtelenül hullott rá az élmény, hogy itt áll a lánnyal — egyedül. Pántlikával. Amaz alig hallhatóan suttogja. — Megütött... — Megütött? — hökken meg Cinege. — ... Mert ... mert nem... Nem érti. Ártatlan arccal rákérdez. — Mit nem akartál? Egy pillanatra néma döbbenet ül ki a lány szemében, aztán gúnyosra fordul tekintete. — Eprezni... kisfiú ... összerezzen. Az imént azt hitte, a véletlen melléje sodorta a lányt, s hogy így történt, talán szívesen venné a közeledését is. A motor dübörgő érkezése riasztja fel. — Lelépni, öcskös... Ez neked tilos terület! A lányra pillant, talán most melléje áll, de az dacosan elfordul. — Ne hisztizz, nyanya — karol bele a motor. — Lelé- celünk... vagy ha akarod, csörgünk egyet. Pántlika megvonja a vállát. — Tőlem ... Cinege tehetetlenül nézi, hogy újra elvigyék. Menne vissza az asztalhoz, de ekkor egy könnyű, kis kéz a vállához ér. — Táncolhatnánk ... Riadtan hátrafordul. A délelőtti halásznadrágos lány. Egy gondolatnyi ideig hitetlenkedve nézi, ugyan mit keres itt, aztán csendesen megindul mellette. A csöppnyi kéz abakar£i paszkodik... Az egyik tizenhat, a másik talán ha eggyel fiatalabb. Prukner Pál — Jó azoknak, akik most 1 kezdik — vélekedik Ladányi 4f János, a maglódiak könyvtá- \ rosa. 4/ Hogy miért? — Öt évvel ezelőtt, amikor 1j én kezdtem, magamnak kel- íj lett kiizzadni mindent. A íj mostaniak készen kapják: ta- $ nácsot, módszert, útbaigazí- íj tást... á y Mit mond a tanfolyam ve- 1, zetője? 1. y — Talán életem egyik leg- ^ szebb élménye volt ez a hét. 'j A jó hangulat és a tanulni- 1j akarás együtt nagyszerű volt. 1j Mindkettő a jó módszert dí- 2 cseri. | — Igaz, hogy mindenen raj- $ ta tartottam a szemem — 1j mondja. — Megismertem az ^ embereket, s azt, hogy milyen 1, az igényük. « tanulási formái 1j illetően. Talán ezért sike- % rült jól minden. ^ Ez igaz. S az is, hogy átszel- fj lemült arccal csodákat regél- ^ nek három kis kiállítás ren- ^ dezéséről, amelyet gyakor- 1, latként, egymást felülmúlva 1, „hoztak össze’’. A sok közbeszólásból és me- 4, sóból kikerekedik a valóban 1j \ icl sikerült és tanulságos gya- 4 ^ korlat. \ — Valami panaszkodnivaló í 'j csak akad? — kérdem búcsú « \ közben. j A nők már készek is a vá- fj klasszal; í ^ — Kevés volt a kirándulás $ 4f és sűrű az órarend ... Több 1j £ szívgyönyörködtető, idegnyug- '/ ^ tató séta kellett volna ... 'j Hiába, ők már a szívvel is 1j gondolnak. 4, Ezt tolmácsolom tehát: ; y / 4/ „Tisztelt vezetőség! Min- \ 4/ dent szépen megcsináltak az ! ^ idén. De jövőre tessék csa-! 1j tolni a tantárgyakhoz a szív- ! 4 panaszokat is!” <■ Tóth György í 4 4 RÉGI KASTÉLYBAN - MAI EMBEREK íj a rlner Tivadar könyve íj /í méltán aratott sikert a 1j könyvnapon. Nemcsak arról 1j van szó — hiszen ez esetben 4/ nagyon könnyű lenne az író 4/ dolga —, hogy a tárgy, a kép- 1j zöművészet története keltette ^ fel az olvasni vágyók érdek- 1j lődését. Maga az előadásmód 4/ olyan, hogy komoly figyelmet fj érdemel. £ A szerzőnek^ választania kel- 4 lett. Fiatal szakembernek kü- £ lönösen nehéz választás. £ „Népszerű” legyen-e, s ezért 4 mondjon le a maga igazi 4 munkájáról, az egyéni múlj gyarázatok, az új ötletek, a 1j felfedezés öröméről ? „Szakszelj rű” legyen-e és ezzel vállalja, 1j hogy műve nem jut el jo- ^ gos várományosához, a művelj szettel most ismerkedő olva- ísóhoz? y 1 A két út közül a harmadi- 6 kát választotta. Nagyon nép- íj szerű, egyszerű, világos, át- 1j tekinthető felépítésű a könyv, $ nyelvezete tiszta, kerüli a fö- 1j lös zsúfoltságokat, a körmön- 1j font bravúrt. Tehát az írói 1j közvetítés, az előadásmód az, % ami megnyeri az olvasót, még Ijha a művészetekhez egyelőre 1j nincs is sok köze. Maga a 1j tudományos hitelesség tekinte- Ijtében azonban nem ismer 1j tréfát, alapos és részletes, nem 'j egyszerűsíti bántóan, sema- % tikusan a művészet kialakulá- 0 sának, fejlődésének történe- ^ tét. Tankönyvet kaptunk és 'j jó olvasmányt, útikalauzt az 4 ismeretlen világba, de az is g haszonnal forgathatja a könyvecskét, aki már „bevezetett” ezen a vidéken. Bíráló megjegyzés legfeljebb egy lehetne. S ez általánosabb érvényű is, minden ismeretterjesztő könyvünkhöz csatolhatnánk jóformán széljegyzetként. Hogy tudniillik nem ártana korunk elméleti problémáival is foglalkozni. Ott még csak tájékozódik valahogy az olvasó, ahol régi ismeretei, iskolás emlékei jól-rosszul kisegítik. Nehezebb a helyzet a modern művészet helyes értékelésével. Itt még a természetes arányok rovására sem ártana a bővebb, alaposabb felvilágosítás, hiszen annyi ellentétes és szélsőséges véleményt hallottunk és tanultunk erről. Vagy legalább az alapfogalmak megnyugtató tisztázására lenne szükség. Itt a könyv nem használja ki a jó alkalmat, inkább a „biztosabb” dolgok tárgyalását tűzi ki céljául. A hazai vonatkozásokról is szívesen olvastunk volna többet, akár a helyes művészi értékrend megbontása árán. Közművelődésünk szempontjából ez a fontossági és sürgős- ségi sorrend, még ha az adott mű alaprajza talán mást is ír elő. Egészében azonban sikerült, szép és okos könyv a Búvársorozat új és kedv-lt tagja. Színvonalas és érdekes. Zoltán Erzsébet II. Bidslrup karikatúrái É rdekes, lapozgatni öröm 'könyvecske jelent meg a ; napokban. A neves, haladó ! dán karikaturista kötetét bo- l csátotta közre a kiadó, immár \ szélesítve a kört, hazai szer- ; zők kötetei után most külföldi | karikaturista rajzait juttatva \ cl az olvasóhoz. Mit is lehet- í ne karikatúrákról írni, amikor ; látni kell azokat, hiszen min's den lapon csak egyetlen rö- 1 vid szó a „szöveg”, a rajzok \ maguk beszélnek. \ Mégis: sokatmondóak ezek 1j a rajzok, mert egy mélysége- 1, sen humánus embert mutat- |í nak be, aki ugyanakkor ne- 1j vetségessé tesz mindent — 'j ami csak rossz, megvetni 1, való, ami csúnyábbá vagy nehezebbé teszi az emberi éle- 1j tét. A humanitás és a nevet- 1j ségessé tevés nem ellentétes ^fogalmak, sőt: összetartozóak. 1, Mert az olyan ember, aki hu.vxvvvvvxvxxvxvv\vxv\xvxv\\VvVV\\\\ViXV\VVXVV mánus, nem tűri azt, ami ret- rográd, ami hátrafelé húz. Bidstrup ilyen ember, s mivel művész, a saját nyelvén, a remekbe sikerült karikatúrák nyelvén mondja el véleményét, gondolatait. Az élet apró dolgaitól indulva, a legnagyobb dolgokig, minden ott található a kötetben. Ott van a hoppon maradt helyezkedő, a póruljárt szerelmes, de ott van az olyan hatalmas dolog is, mint a béke, a kardjával galambokat aprító katona, akinek kardja nyomán nem elpusztulnak a galambok, hanem rríinden kettévágottból új galamb lesz. Egyszerű nyelv ez, s egyszerűségében nagyszerű mondanivaló közlés. Ez biztosítja az ízléses, szép kiállítású könyv sikerét. (Képzőművészeti Alap Kiadó- vállalata.) — m — A Palotakerti Szabadtéri Színpadon rendezte meg a gö-; döllői balettiskola jubileumi záróvizsgáját. Fél évtized kitartó,: szorgalmas munkájáról tettek tanúbizonyságot a növendékek,; amikor a jól kidolgozott balettszámokkal az . est közönsége; elé léptek. Bayer, Delibes, Chopin, Dvorzsák, Beethoven, Strauss, \ De Falla, Csajkovszkij legszebb melódiái csendültek fel, és az; előadás több mint húsz szereplője, tudása legjavát adva nyertei el a szabadtéri előadás másfélezer nézőjének tetszését. Láttuk a legkisebbek, a kezdők első próbálkozó lépéseit.: Láttuk a másod-, harmad-, negyedévesek szép, mutatós balettszámait és tapsoltunk az ötödévesek színházi szintet megközelítő műsorának. Dicséret illeti Martonyi Alfréd balettmester több esztendős kitartó munkáját, az est minden szereplőjét. Déry Éva, Kalmár Sándor, Richter Károly, Mermeze Magda, Balázsovits Matyó és Csiszár Emese vágtós növendékeket, akik minden szám után vastapsot kaptak, Ladányi István < UTAZÁS j Robogó rohanó kerekek, felettünk mozdonyfüst kevereg,\ suhogó remegő levegő lombiliat, fűillat tör elő. Éledő, ébredő meseszép elrohan az egész hegyvidék, fut a hegy, fut a völgy, fut a rét, ta-ta-tam, riadót fúj a gép. Pöfögés-dobogás-rohanás, szürkülő üvegen villanás pattogó pici fény: a parázs, de vidám ez a kis utazás! Győi’ Balázs i\\\\\\\\ x . vWWWWV Szadai utcarészlet y Mohácsi Regős Ferenc rajza {5 kXXXXXXXXXXXXXXWWWWXXWXWXXWXWVVXXXWXWWXWWWWVVWWWV
