Pest Megyei Hirlap, 1960. július (4. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-31 / 180. szám

I960. JÜLIUS 31. VASÁRNAP MST NEC) Új tanácsterem Nagykovácsiban Községünknek eddig nem volt tanácsterme. A tanács­háza balszárnyán viszont gon­dozatlan, elhanyagolt épület­rész állt kihasználatlanul. Tihanyi János tanácselnök még máricusban felkereste a Nagykovácsiban állomásozó határőr-egység parancsnokát, Szőke András századost és együtt megbeszélték, mikép­pen valósíhatnák meg a köz­ség tervét. A határőrség az első perc­től kezdve a legnagyobb megértéssel, segítő készséggel támogatta a községet a tanács­terem létrehozásában. Teg­nap, július 30-án, ünnepélyes tanácsülésen avattuk fel az új helyiséget. - Az ünnepségen megjelentek a párt- és tömeg­szervezetek képviselői, vala­mint azok a társadalmi mun­kások, akik elősegítették a község tervének megvalósulá­sát Kiss Bálint. a Hazafias Mépfront nagykovácsi bizottságának elnöke Megállapodás a MALÉV és az AI ítália között Szívélyes légkörben lefolyt tárgyalások eredményeképpen július 29-én Rómában megál­lapodást írtak alá a MALÉV és az Alitália Légiforgalmi Társaságok között. A megál­lapodás rendezi a MALÉV közeljövőben megnyitandó ró­mai járatával kapcsolatos kér­déseket. Próbaüzemben az első magyar automata szövőszék Fontos kísérletek a Budakalászi Textilművekben — Néhány hét múlva már többet mondhatnék, de ha mindenáron újdonságot keres, tessék, elárulom: elkészítet­tük az első magyar automata szövőszék prototípusát. Egy hónapja helyeztük üzembe a szövődében. A legnagyobb jóakarattal sem mondhatná rólam senki, hogy textilipari szakember vagyok. Egyet azonban én is megtanultam: Magyarorszá­gon a textilipari gépgyártás gyerekcipőben jár; textilgé­peink többségét import útján szerezzük be külföldről. A be­jelentést tehát illően méltá­nyolom. Az első magyar auto­mata szövőszék! — Akkor ez találmány? Karvaly Nándor igazgató helyesbít: — Nem, csak újítás. Egyik meglevő szövőszékünk­ből alakítottuk át. — Kik? — Hárman terveztük: Ho- rányi József szövödevezető. Wettorazi Ferenc TMK-vezető és jómagam. A kivitelezés az üzemfenntartás dolgozóinak érdeme. — És van olyan jó, mint a külföldi gépek? — A konstrukciója egysze­rűbb; a nehézkes pneumati­kus elszívás helyett mecha­nikus megoldást alkalmaz­tunk. A legnagyobb előnye pedig az, hogy dobtár helyett ládatára van. Ez azért jobb, mert az egész műszakra való csévemennyiséget tartalékolja. — S a termelékenysége? — Ez most, a kísérleti üze­meltetés során derül majd ki. A nem automata gépeknél mindenesetre jóval termeléke­nyebb, hiszen ennél nincs ve­télőváltás, a gép etetése auto­matikusan történik. De kér­dezzük meg talán a legilleté­kesebbet, a gép kezelőjét. A szövőnőt Moly Miídósné- nak hívják, egyike a Buda­kalászi Textilművek legrégibb dolgozóinak. Mit szól a masi­nához? — Huszonnyolc éve dolgo­zom szövőszéken. Ennyi idő alatt sokféle gép volt a ke­zem alatt, de mondhatom, ez lesz köztük a legjobb. Persze, még vannak apróbb hibák a gépen, dehát arra való a próbaüzemeltetés, hogy ezeket kiderítse és kijavítsák. Annyit máris tapasztaltam, hogy a gép szerkezete rop­pant egyszerű, a kezelése könnyű és kevésbé veszi igénybe a szövő figyelmét, mint a többi gép. — Ez év végéig még negy­ven szövőszéket akarunk át­VIZI ÚTTÖRŐK tanyáztak a napokban Nagymaros határában a Duna-par- ton. A csepeli gyerekek három csónakjukkal, meg vezetőik­kel tíznapos kiránduláson vettek részt. Képünkön: a kis úttörők egy csoportja a kenu kötelező karbantartását végzi. (Gábor Viktor felv.) Örömeink — gondjaink D BlllZlTlOlSlímAlS Amikor az ember kárról, bajról hall, némileg megnyu­godva veszi tudomásul a mind többször elhangzó mondatot: szerencsére biztosítva volt. A bajban a szerencsétlenségben ez segít enyhíteni, ez adja meg az alapot ahhoz, hogy a meg­történt bajt feledjék, felépül­jön az új ház, megtérüljön az elhullott jószág vagy a jég ál­tal elvert termés értéke. Ma már megvan az anyagi feltétele annak, hogy falun és városon az emberek biztosít­hassák magukat a meglepeté­sek, a hirtelen károk ellen. Nem kárbeveszett pénz a biz­tosítás, hiszén sok példa mu­tatja, hogy a villám által fel­gyújtott juhhodály helyett újat építettek, hogy a jégkárt szen­vedett termés miatt nem ma­radt üresen a gazdák zsebe, mert megkapták a kártérítést. Mind többen és többen isme­rik fel ennek jelentőségét, s ezért hallhat az ember olyan híreket, hogy egyetlen járás­ban, a váciban, 39 ezer szerző­dést kötöttek a termelőszövet­kezetek — egyéni gazdálkodók, munkások, tisztviselők — az Állami Biztosítóval. Szép ered­mény -— egyetlen járásban. De azonnal hozzá kell tennünk: nem mindenütt ilyen kedvező a helyzet. Nem egy helyen még mindig úgy gondolkodnak az emberek, hogy a biztosítás­ra fizetett összeg „kidobott pénz az ablakon”, s nem egy­szer még akkor sem kötik meg a biztosítást, ha arra törvény kötelezi őket. így van például nem egy olyan termelőszövet­kezet, amely eddig elmulasz­totta a biztosítás megkötését, pedig az ott bekövetkezhető kár nem egy embert, hanem az egész közösséget sújtja, s az egész közösség érdekét ve­szélyeztetni felelőtlenség! Az idei szeszélyes időjárás is bizonysága volt annak, hogy szükség van a biztosításra, szükség van arra, hogy a'ter­melőszövetkezet tagsága ne kapjon csökkent összeget mun­kaegységeiért, mert a jég el­verte a termést, szükség van arra, hogy a megye_ mezőgaz­daságának már felét jelentő termelőszövetkezeti területek ne csak terméseredményeikkel, hanem biztonságukkal is fölöt­te álljanak az egyéni termelők gazdaságainak. A váci járás példája — va­lóban példa. Követni kell min­denütt, meg kell győzni a ma­radiakat arról, hogy nem az eget kell kémlelni, hanem a biztosítási kötvényt aláírni. S ennek megértetése nemcsak az Állami Biztosító dolgozóinak feladata. M. O. alakítani automatává — ve­szi át a szót az igazgató. A jelek szerint érdemes. A fonoda felé szaporázzuk a lépést. Útközben magyarázza el annak a másik, nagy je­lentőségű kísérletnek a lénye,- gét, amely egyidőben folyik a fonodában, a szövődében és a ponyvaüzemben. A problé­ma, amelynek megoldásán fá­radoznak, nem új keletű: hazai papírgyártás állandóan visszatérő gondjáról, a víz- prés-nemez hiányáról van szó. Ezt a cikket is .külföld­ről importáljuk, évente .sok­millió devizaforintért. De a behozatal nem mindág zökke­nőmentes. A kérdés évek óta foglal­koztatja a könnyűipari szak­embereket, s néhány hét óta a gyár műszaki kollektívajá- naik tagjait is. A feladat nehéz: olyan körkörösen szö­vött, 14 méter kerületű, nagy vízfelvevő képességű filcet kell készíteni, amelynek gyár­tásához jelenleg sem megfe­lelő gépekkel, sem a szüksé­ges dokumentációval nem rendelkezünk. Az első probléma: a fonás. Különlegesen vastag, jól bolyhozható, laza sod rat ú gyapjúfonalra vari szükség. Ezt a feladatot sikerrel oldot­ták meg. A másik probléma: a szö­vés. Ilyen körkörösen szövött — szaknyelven mondva vég­telen áru — készítéséhez tu­lajdonképpen 20—24 méter széles szövőszékre volna szűk­MINDIG TELJES SZÍVVEL, ODAADÁSSAL Zsambekon sokáig dívott annak hónytorgatása: ki a telepes, ki az őslakos és ha telepes, akkor innen vagy on­nan települt-e. Gyakran a ro­koni, az egy vidékről szárma­zás döntötte el, ki mennyit ér. Ebben az időben sértették meg Igriczi Sándor bácsit is. És ebben az időben sér tett meg ő is másokat... Ma már másképp van Zsám- békon. Az Uj Élet Tsz jól, eredményesen dolgozik, a ta­gok, ha emlegetnek is hibát, elégedettek, jól érzik magukat Rájöttek: nem aszerint szor­galmas vagy lusta valald, hogy beregszászi, kisújszállási, zsámbéki, avagy budapesti. Akik annak idején sokat torzsa] kodtak, keményfejűen csak a magukét hajtogatták, a közös munka során összeszok­tak, megbarátkoztak a régi vitatársakkal. Igriczi Sándor bácsi azonban ma is félre­húzódó. Emlegetnek néha családi okokat is, de ő sze­mélyi sértődöttségével magya­rázza csendességét. Társai azt mondják, ma már eljár a munkába, sőt, mind­inkább a régi, szorgalmas Ig- riczire emlékeztet. De párt­taggyűléseken, közgyűléseken maga sem tudja megmonda­ni, mikor járt utoljára. Be­szélgetés közben azonban többször is hivatkozott párt­hűségére, helytállására, a ne­héz időkben végzett munká­jára. Hogy ma szükség lenne rá, az „egyszerűbb’5 hétköz­ségre is káros nézetével, ma­gatartásával. Mert hiába tett éveken át Igriczi Sándor sokat a párt- szervezet fejlődéséért, hiába volt hű tizenegy éven át a tsz-hez, ha ma nélküle, az ő közreműködése nélkül dolgo­zik az alapszervezet. Ha a kommunisták ma nem szá­míthatnak rá és nem egy pár­ton kívüli tsz-tag is szíveseb­ben veszi ki részét a párt­munkából, mint Igriczi,~Sán- dor bácsi. Lehet valaki haragban is­merőseivel, életen át rossz vi­szonyban a társával? Termé­szetesen, ez mindenkinek ma­gánügye. De ha egy munka- közösségben dolgoznak, a munkahelyen nem játszhatnak haragosdit és főképpen nem a pártban. Kinél nem fordul elő, hogy bántódás éri és olyan mély sebet ejtenek lelkén, amit hosszú ideig hordoz magában. Esetleg egy ideig félrehúzó­dik, tán egy kicsit gyengébben is megy a munka. Úgy meg­sértődni azonban egy párt­tagnak sincs joga, hogy össze­vesszen az egész pártszervezet­tel, hogy haragosdit játsszon a közügyekkel. Évekkel előbb „nyugdíjazza” önmagát, mint ahogy képessége, kora és nem utolsósorban párthűsége engedi. A zsámbéki pártszervezet­ben sok kommunista él, dol­gozik. De sok a tennivaló, a sürgős munka is. Ha minden párttagra számítani lehetne, ha mindenki csak egy kicsivel vállalna többet az eddiginél és valamennyien összefogná­nak — előbb beérne a gyü­mölcs. És ki magyarázhatná meg legjobban, a legsürgősebben a vitás kérdéseket, ki vála­szolhatná meg a téves néze­teket, ha nem a kommunis­ták? Közöttük azok is, akik egyéni problémájuk miatt, okkal vagy ok nélkül, vala­miért magukba zárkóztak, de félreteszik sértődöttségüket a közösség, a társaik érdekében. Mert amikor régen átvették kis piros könyvecskéjüket, ha nem is hangosan, csak né­mán, de azt fogadták, hogy életüket a közért áldozzák. Mint ahogy 1956-ban — em­lékszik Igriczi bácsi — foggal, körömmel, vasvillával és fegyverrel, sokszor az életet kockára téve, úgy békében, a napsütéses hétköznapokon munkánkkal, felvilágosító sza­vunkkal. Mindig úgy, ahogy a párt kívánja. De mindig teljes szívvel, őszinte oda­adással. Sági Ágnes A ítélet három tucernatoteaj ellen I 400 forint pénzbírságot meg kell fizetnie és az ellopott lu- 1 cérnát vissza kellett adnia. A Gödöllői Járásbíróság. Fodor József kartali fuvarost hat hónapi börtönre, 1000 fo­rint pénzbüntetésre és 1000 forint kártérítésre ítélte, mert az aszódi Aranykalász Tsz lucernájából 1000 forint értékűt lekaszált és ellopott. Szíjártó Alajos, viszont a vácszentlászlói tsz területéről kaszált le egy holdnyi lucer­nát és akart ellopni. Ezért négy hónapi börtönt és 1000 forint pénzbüntetést kapott. Balogh László ugyancsak a vácszentlászlói tsz-ből lopott el 500 forint értékű lucernát. A bíróság ezért két hónapi börtönre ítélte, az ítélet vég­rehajtását azonban próbaidő­re felfüggesztette, viszont a A munka rendes ütembe lendül ni valamit! Tovább már nem: lehet nevetve fogadásokat köt- : ni, vagy félrenézni, esetleg i csipkelődő gúnnyal bombáz-': ni a fiút. Már-már úgy lászik, hogy j nerti akad egyetlen ember] sem, aki megbocsátana. Aztán \ a süket és hideg csendben egy- j szer csak mégis megszólal va-: laki. — Elmegyek én Janiért': minden reggel és felköltőm... i Egy másik hang folytatja. — Én is csak tíz percnyire j lakom tőle. Úgyis biciklin] megyek. Egyik nap majd Jós-j ka megy érte, a másik nap '• meg én!... Több SZÓ nem esik. A : munka rendes ütembe lendül.: Megjön a cement, folyik a\ víz, benzines párát köpköd a : motor. A levegő íze szokottá ': szelídül. Az állványok ma-l gasából nézve, a látóhatár j színes prizmákban fénylik, át-\ látszó és törékeny, mint egy ■ kristályüveg tál. Déri Károly [ napok közben is elkelne a ta- I nácsa, használhatna tapaszta­lataival? Ezzel nem gondol. Csak mondja a saját lelkiis­merete megnyugtatására is, hogy ha őt egyszer megsértet­te ez vagy az az elvtárs, ak­kor oda nem megy, ahol az van. Akkor inkább él magá­nak, de segíteni nem segít. Amikor nekiszegezzük a | kérdést, hogy mi a véleménye ! azokról, akiket Igriczi bácsi is I megsértett, mégis segítenek a pártnak, ahol tudnak, eszük­ben sincs félrehúzódni, csak j hümmög. Hibákat sorol a tsz életéből, í Ez miért így és miért nem I úgy van? Miért így számolják a munkaegységet, miért nem úgy, mint azelőtt? Sor olyan intézkedésen problémázik, amiről a közösség közgyűlé­sen döntött, s mielőtt döntött, vitázott. De akkor Igriczi Sándor bácsi hiányzott és nem vett részt a közös véle­mény kialakításában. Mint ahogy nem vett részt azokon a párttaggyűléseken sem. amelyeken a kommunistáknak feladatokat adtak, hogy se­gítsék a tsz munkáját, vagy esetleg olyan dolgokról folyt a tanácskozás, amikre Igriczi bácsi még ma is választ vár. Természetesen a pártszerve­zet is hibás, amiért belenyu­godott Igriczi Sándor bácsi elzárkózásába. Egy-két hiába való kísérletezés után magá­ra hagyták a rá is, a közös­csak kedv van, hanem óra is. Egyformán mutat mindenki­nek, minden évszakban. Csu­pán az a baj, hogy Janit nem rázza életre az ébresztőóra. Csak jobbízűen alszik tovább a hangjától, mintha vidám tücsökmuzsika altatná. Az is baj, hogy a fiú most egyedül van az apjával. Az anyja ta­valy halt el, s nincs senki otthon, aki felrázná. Az öreg tehenész a tsz-ben, s ott haj­nali háromkor van az első ete­tés. Ma is kolompolás után je­lenik meg Jani. Megint egy jó órával előbb érkezett és a bokor alatt aludt. A szeme ismét dagadt, s a ruhája ho-' mokos. Mindenki szigorú figye­lemmel mustrálgatja a fiút, megbocsájtó és megértő rész­vét nélkül. • Benne van a nézésekben, hogy itt változtatni kell! Ten­melyik bokor tövében? Aztán csak a kezdést jelző kolompo- lásra mászik elő. Esetleg, majd akkor kocog be, amikor már simán fut a szállítósza­lag végtelen fekete patakja, a gépek ritmusra, dohogóii ön- tik a habarcsot és a toronyda­ru is méltsóságteljesen forog a teli kas tégláival? Jani harmadik hónapja dolgozik velük. Azóta sem tudta megszokni a pontos­ságot. Pedig egyébként nem töri el oktalanul a téglát, sőt a szállítógép motorjához is van feje. Persze, a mezei munkát ak­kor kezdték, amikor éppen megébredtek. Néha már pity- malatkor, a friss harmaton ki­mentek szántani, kapálni. Máskor, ha jobb alvásuk esett, a Nap már négy-öt arasznyira is otthagyta az ég alját, ami­kor nekivágtak a határnak. Az épületen azonban nem­Az építkezésen a reggeli munkakezdés enyhe, megszo­kott izgalma érzik. Ilyenkor még senki és semmi nincs pontosan a helyén. Egy kicsit szabadjára lehet engedni, harsány nevetés és csipkelődő szó formájában, az éjszakai pihenésben fel­frissült erőből azt, ami feles­legesnek érződik. Az állványok szélén lá­nyok ülnek pettyeskendősen, tarlcablúzosan, vászonnadrá- gosan. Csivitelnek, suttog­nak, összekacsintó pillantást váltanak, mint akik valami­lyen nagy ügyben cinkosok. A szemek fénye, a szavak, a mozdulatok mögött várako­zás és kétely lappang. Olyas- ; mi, mint amikor a nyerőszá- \ mókát kihúzó kislány belenyúl ; a kalapba. Itt is fogadásokat ; kötnek, forintba, pohár sör- í be, játékos ütlegbe. Arra \ tippelnek, hogy Várkonyi Ja- \ ni ma hány órára érkezik be? ! Előbb jött-e egy jó órával a \ munkakezdésnél és alszik va- lahol a kerítésen kívül, vala­ség. A budakalásziak egy szerencsés ötlet alapján meg­próbálják ugyanezt négymé­teres szövőszéken előállíta­ni. A gépen most végzik a szükséges átalakításokat. A harmadik probléma: a kikészítés. Erre most keresik a választ a brigád tagjai: Reketye Károly gyárrészleg­vezető, Lili Gyula fonoda- vezető, Weidl Kurt műve­zető és Karvaly Nándor. Két­hónapos határidőt tűztek magul- elé, remélik, hogy nem kell meghosszabbítani. — És ha mégis? Akkor köt­bért fizetnek önmaguknak? — faggatom az igazgatót. — Sikerülnie kell. Tavaly megoldottuk a gu­mírozott tömlő problémáját, pedig az sem volt könnyű eset. Azóta egy évvel időseb­bek. meg okosabbak lettünk — teszi hozzá nevetve, de keze közben papír, ceruza után kutat. Ahogy a szerelés alatt álló gépet nézegettük, eszébe ju­tott valami. Az ötlet nem rossz... Mindenesetre meg­beszéli a többiekkel... Nyíri Éva

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom