Pest Megyei Hirlap, 1960. július (4. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-03 / 156. szám

Érettségiző felnőttek Cegléden Fürdünk. Meztelen há­-------------------- tünkön pacskol f f a víz. Hámlik az olaj, mint ff nyáron a bőr. £ Az ablaknál sötétség to- 'f lakszik. Csillag vibrál az ff üveg mögött, ff Rezeg a padló. Alattunk a ff gépsor dübörög. £ A zuhanynál nevetés csat- £ tan: valaki kátrányba már- ^ tóttá a darus pipere szappanét. £ Az alacsony, köpcös ' ember, | fejbúbig piszkosan, tehe- | tétlenül topog. Nevetünk. '/ Könnyünk összefolyik a viz­ezel. f Az ajtóbán simléderes sáp- f, ka és az öreg portás feje je- 'f lenik meg. Bekiált: ff — Ezt értitek! Mást se!... 'f A három csibész jöjjön ki! f, összenézek Ferkóval és Pis- f, fával. A gyönyörű megszólítás 'f nekünk szól. Minket tisztel- 'f nek így. ff Ferkó biccent. Indulunk, ff Nagy komolyan áll az öreg ff előttünk és morzsolja a baju- ff szát. Nehezen kezdi: ff — Telefont kaptám. Szirák ff bácsi beteg. ff Nem szólunk. Lesütjük a ff szemünket. ff — Amióta elment, nála se ff voltatok. ff Rágom a számat. Várom, ff valaki szóljon. Hallgatunk. ^ Az öreg reszketősen bólogat. $ — Szégyen... A mestere­^ f. tek volt. Ferkó köhög, aztán maga elé mondja: — Merre lakik? ‘ — Gödöllőn... A téren szílljatok le. Házszámot nem tudok. Bárkitől megkérdi­tek, eligazítanak. Halványan mosolyog és mint öt évvel ezelőtt, barac­kot nyom a homlokomra. Vasárnap délután egy sorban ülünk a nyikorgó villamoson. Ferkó ibolyát szorongat. Pista hóvirágot. Én meg az emlékeket gyűjtöm gondo­latban. Különösen a hecceket. Olyan jót nevetett mindig rajtunk, hogy a hasa ugrált, mint a pattogtatott gumilab­da. Beszállunk. A téren séta­botos ember bandukol. Pista halkan felé köszön: — Jó napot. — Jó napot — ismétli az és megáll. Ferkó ráhunyorít: — Legyen szíves már ... merre lakik Szirák Sándor? Az ember faragott fejű bot­jával mutogat. — Menjenek csak egyene­sen ... Aztán ott a sarkon balra. Az első szürke ház. Es még hozzáteszi: — Úgy hiszem, most fek­szik ... • Rácsapok a szóval: — Mi a baja? — Azt beszélik, nincs orvosi baja... Hiányzik a munka, íz a baja ... Megszorul a torkom. Hár­mat lépünk. Még utánunk szól: . — Vigyázzanak, kutyájuk van! Harapós. Alacsony, kétablakos ház. Az udvaron zöldellő rózsa­fák. Szélről nagybozontú leánder. Kilincset zörgetünk. A ku­tya ötször a kerítésnek ug­rik. Fekete kendös, vékony hangú • néni a konyhaajtóból kiabál: — Megyek már, megyek... — és papucsban totyogva jön felénk. Amikor megtudja, honnan vagyunk, fény csillog apró kék szemében és szuszogva siet előre. Alig lép a kü­szöbre. hangosan újságolja az örömei. — Api! Api, a gyárból jöt­tek. A fiúk jöttek, Api... Lépnénk a szollába, de hirtelen pattan az ajtó és hálóingben előttünk áll Ssi- rák bácsi. Egyenként magá- hozránt bennünket és hosz- szan megölel. — Sokat gondolok rátok. Mindig gondolok rátok ... — Mi is, Szirák bácsira — hazudom halkan és a ci­pőmet nézem. A felesége székeket igazít alánk, nagy tál tepertős po­gácsát hoz és poharakat top­pant az asztalra. Úgy sürög MEGLESTEM ŐKET fiú most sem húzódott köze­lebb. — Csaknem az összes ver­sét tudom kívülről — mondta s újra szavalni kezdett. „Érzem mindig jelét az ősz akaratának Hát a gyümölcs való nekem nem a virág Elcsókolt csókjaim szívembe visszafájnak Hallani a levert diófa bánatátf A lány akaratlanul is fél­oldalra hajtott fejjel hall­gatta a fiút. Az pedig sza­valt, szavalt József Attilát, Jeszenyint és másokat. A könyv már becsukva hevert a lány ölében. Nemsokára a fiú egy kis szünetet tartott, rágyújtott, majd halkan, nem tolakodóan bemutatkozott. — Kovács Gábor vagyok — mondta és nyújtotta a ke­zét. A lány pár pillanatig ha­bozott, de aztán elfogadta a feléje nyújtott kezet. — Éva vagyok. A nap a levélrések ablakán velem együtt leste őket, de velem együtt el is pirult szé­gyenébeg. a hegytetőn, hogy másra gondolt, akárcsak én, aki még illetlenül be sem mutatkoztam nekik, hogy el­sőnek gratulálhassak. Remé­lem, hogy így mindkét mu­lasztásomat pótolom. Gratu­lálok: Kiss Dénes egy üres pad. A lány leült az egyik pad szélére. A fiú pár­szor elsétált előtte, majd hir­telen leült a pad másik vé­gére és megszólította a lányt. — Mondja, mit csinálna maga azzal, aki így akarna magával megismerkedni, mint nyost én? A lány megrezzent, fölkapta a fejét és jól megnézte ma­gának a fiút. — Érdekes aszfaltbetyár maga! — válaszolta minden indulat nélkül. De nagyon kérem, engem hagyjon békén1 — tette még hozzá és tovább olvasott. A fiú nem hagyta annyi­ban. — Én is szeretem Apolli- nairet — mondta anélkül, hogy közelebb húzódott volna. A lány nem pillantott fel. — Nem hiszi? — kérdezte a fiú, majd lágy, dallamos hangon szavalni kezdett. „Most mérget hajt a rét s virágzik késő őszig Legelget a tehén S lassan megmérgeződik Kikericsek virítnak, kékek és lilák Álmos szemed olyan, mint itt ez a virág Mint szirmuk fodra kéklő s kék akár ez ősz itt S szemedtől életem lassan megmérgeződik” A lány hirtelen felnézett, de gyorsan lehajtotta fejét. A vwwvwwwwvwwwwwwwWwwwvwww f ! Mindenki felfigyelt rá, ami- ; kor felszállt a villamosra. Fe- j hér ruhája pontosan követte j testének finom alakját. Rövid j barna haja volt és nagy fe- í, kete szeme. Nem volt szabá- f lyos arca, mintha az egyik \ szeme nagyobb és kerekebb \ lett volna. Ez különösen ér- j dskessé tette. Egyszerűen nem lehetett nem őt nézni. • Vasárnap kora délután % aránylag kevés az utas, de a $ Jászai térnél felszállt ík néhá- ff nyan. Volt elég ülőhely, de f, egy göndör hajú, 25 év körüli ff fiú mégis felállt és udvaria- ff san átadta helyét egy néni- ? nek. y £ — Köszönöm, aranyoskám, ff maradjon csak, van elég hely ff — mondta a néni. y ff — Nem baj! Nem baj! — ^ válaszolta zavartan a fiú és lány mellé állt. Egész idő ff alatt le sem vette róla a sze- ff mét, megfeledkezett minclen- ff röl. Többen már mosolyogtak, ff A lány nem jött zavarba, f, hanem leült egy üres helyre ^ és olvasni kezdett. Eddig ta­ff Ián senki sem vette észre, ff hogy egy könyvet szoronga- ^ tott. Az irodalomban járta- ff sabbak rögtön meg is álla- ff píthatták a könyv borítólap- 'f járói, hogy az Apollinaire ^ válogatott versei, ff A fiú nézte a lányt, csak ^ nézte és úgy fogta az ülés fo- ff gantyúját, mintha nem akar- ff ná engedni, hogy a lány majd í felálljon. y £ A Moszkva térnél hirtelen ff felállt és a fiú meglepődve % engedett utat, de gyorsan ész-\ ff bekapott és szorosan mögéje: ff állt, majd a leszállásnál, j ff mintha véletlenül történt ] p volna, hozzáfogta a lány ke-: ff zét a fogantyúhoz. A lány el- ff pirult és szinte erővel rán- ^ tóttá el a kezét, ff Felülről nézve a tér bizto- ff san kerek virágoskertre ha- ?■ sonlitlíátott, amelyben sürög- ff tek-forogtak a tarka virágok, ff A lány az 56-os villamos felé ff ment. A fiú alig győzte kö- | vetni. Még neki is ment né­1 f hány em bernek. ■ / ff Az 56-oson. a peronon áll- ff lak. A fiún látszott, hogy lá- ff zasan töri valamin a fejét. A ff lány egészen a végállomásig . ff olvasott, de olykor-olykor már • í lopva felpillantott. y ff Hűvösvölgyben az egymást 2 keresztező ösvényeken akadt SZADAI KÉPESLAP y Már mindannyian kinn álinak-J a folyosón, s az elmúlt órák ff néhány izgalmas jelenetéi em- í legetik. Érdeklődöm, mi vette ^ őket arra, hogy sok-sok gond- J juk, bajuk mellett 15—20 év f hátránnyal indulva megszerez- ^ zék az érettségi bizonyítványt.f — Négyen voltunk testvérek \ — mondta Kárpáti Sándor, a j ceglédi állomás forgalmistá-; ja — két bátyám nem tanult í tovább, így én se tanulhattam, f Most, húsz év után bizony elég í nehéz, volt újra megszokni a ! rendszeres tanulást, de rémé- í lem, sikerült eredményesen ! végezni. A többiek is hasonlóan, ön- : szorgalomból és természetesen : tudásvágyból folytatták kü-; lönböző okok miatt régesrégen ; abbahagyott tanulmányaikat, j És bizony a fiatalok, kiknek : egyetlen feladatuk a tanulás, j példát vehetnének ezektől a j most érettségizőktől. Valameny-; nyien családos emberek, s a j munkahelyükön való helytál- j lás mellett nemegyszer súlyos j gondokkal kell megküzdeniük; j Jenei Pál párhónapos kisfiát; temette el tavasszal, szorgalma j mégsem csökkent, s az így; megszerzett közepes eredmény \ nagyon sok jeles bizonyítvány- ■ nyal egyenértékű. Közben a teremben megtör- í tépt a feleletek értékelése, s a; megbetegedett Vörös Gyula \ helyett elnöklő dr. Szabó Ödön', kihirdeti az eredményeket,; majd hozzáteszi: — E bizonyítvány mindany-\ nyiuk számára égy küzdelrhes \ munka eredménye, egyúttal \ megnyitotta önök előtt az egye-! temek és főiskolák kapuit is.: Éljenek a lehetőségekkel, ta-\ múljanak tovább! A jelesen érett Halasi Ist­ván és a jórendű Kecskeméti Mihály tovább is akarnak ta­nulni. Mindketten szorgalma­san készülnek a jűliüsi felvé-, teli vizsgákra, hogy a jövő tan­évben már levelező joghallga­tók lehessenek. Minden bizonnyal felvételt ■nyernek ■ majd és az elkövet- . kező évek nehéz vizsgáin is si- \ kerrel jutnak túl. A biztos alap \ megvan hozzá. \ De ez még messze van. Most J lépdelnek lefelé a lépcsőn, mó- \ kás évődésük egy pillanatra \ még betölti az egész épületet, / most tűnnek el a kapu alatt, j éppoly vidáman, mint á tizen- ! nyolc évesek. Nem késtek el. ; Kerekes András * ők, a „polgári-személyek” ül­nek a vizsgáztató bizottság előtt, s ahogy peregnek sorban a feleletek, előbb az irodalom,' majd a tematika anyagából már megállapíthatjuk, és való­színűleg az osztályzatok is ezt mutatják, hogy az eddigi sze­replés igen sikeres. Nincs m£g tíz óra sem, s Ries Ferenc, a matematika tanár már az utol­só kérdésre is megkapja a vá­laszt, a csinos, magabiztos Petrétiyi Ferencnétől és Halasi István, a helyi tanács pénzügyi osztályvezetője már kezdheti is a történelmi tétel, a francia forradalom ismertetését. Az előzmények felvázolása után Seri András, a nagykőrösi gimnázium történelemtanára közbevág: — Magáról a forradalomról csak főbb vonásokban tessék szólni, inkább annak magyar- országi hatásáról szeretnénk hallani! — s a felelet nyomán a már eleve bukásra kárhozta­tott, tragikus sorsú Martino- vics-mozgalom elevenedik meg előttünk, majd Kárpáti Sándor nagyon szép, összefüggő fele­letét hallhatjuk az I. László és I. Kálmán uralkodása alatt megszilárdult magyar állam helyzetéről. _ A „körelnök”, Nagy Flórián, a bercelcseröi vasútállomás 38 éves főnöke az első világháborúról beszél, s mindannyian ismét megköny- nyebbiilvé' kezdik a fizikai téte­lek kidolgozását. A nagykátai fizikus, Rada Aladár és Jenei Pál, a jászkarajenői postahiva­tal vezetője épp é pillanatban állapodtak meg végérvényesen egy vektoreredő kijelölésében; a már leérettségizettek sorra hagyják el a termet, s végül Petrányi Ferencné, miközben a bolygók mozgásáról tart iga­zán a búcsúhoz ülő, szép fe­leletet, már egyedül ül csak a közben meg is szaporodott „bí­rák” előtt, s most joggal mond­hatná, amit a madáchi eszki­mószín ismertetésénél elfelej­tett: több az eszkimó, mint a fóka! Dehát, a jeles felelethez elég a három Kepler-törvény hibátlan ismertetése. A töob mint félmilliós költséggel renovált Kossuth •- Lajos gimnázium egyik első­emeleti tantermében szemre talán szokatlan látvány fo­gadja a kíváncsi bepillantót: elöl, a tanári asztal mögött ■ sorban egymás mellett hat iz­gatott, töprengő .ember ül, előttük papírlapok, logaritmus­táblák, némelyikük szorgosan ír, mások a már lejegyzetteket olvasgatják: velük szemben, a diákok helyén, részben a pa­dokban, vagy a padok elé állí­tott aszal fölé hajolva barátsá­gos arcú tanárok .figyelnek, időnként összesúgva az osz­tálykönyv lapjaira szúr tekin­tetük. A dolgozók általános gimnáziuma levelező tagozatá­nak érettségi vizsgája- folyik. Mikor belépek, épp Kecske­méti Mihály, a helyi földmű­vesszövetkezet 22 éves belső ellenőre és Velkey Imre iroda­lomtanár beszélgetnek: beszél­getnek, mert Kecskeméti Mi­hály nagy tájékozottsággal és hozzáértéssel beszél Ady Endre munkásosztállyal kapcsolatos verseiről. Velkey A jövendő fehéreiről kérdi majd egy-két problematikus rész megvilá­gítása után a szimbolizmusról érdeklődik, s a vizsgázó már cseppet sem izgatott, jöhet a monda telem zés. Közben Nagy Lajos, a gim­názium magyar—latin szakos tanára — az érettségi vizsga jegyzője — néhány statisztikai adattal egészítette ki feljegy­zéseit. Ezek szerint a 26 érett­ségiző dolgozó közül — jórészt 30 éven felüliek — a fele, tizen­három, néphadseregünk tény­leges tisztje, az ő felkészülésü­ket egijkbként a Honvédelmi Ministerium megfelelően se­gítette: egységes csoportban vehettek rész a hetenként meg­tartott tanulmányi foglalkozá­sokon: Sajnos a többiek (vas­úti dolgozók, tisztviselők, munkások) részére csak kéthe­tente tarthattak ily összejöVé- teleket csoportjaik kis létszá­ma miatt. Felkészülésükön ez nem lát­szott meg, ugyanis most éppen ^ CSUKA ZOLTÁN: Ezüst viharban í Éjfélre járt, hajónk halkan dorombolt, már egybeolvadt tenger, és az égbolt, s ahol szemünk hegyet csak sejthetett, ff Gruzs egyre tűnő ténye reszketett. A tenger oly szelíden ringatott, ff hogy álmodon suttogtak a habok. 'f hirtelen, örvénylő nagy magasban villám szederjes, kéklő fénye pattant, s a messzi part l'elől, hogy megremegtem, fütyülve szél süvített el felettem. S már gyorsuló ütemben fellobogva mind több eziistcsík tört ezer darabra, s nagy messzeségben — furcsa ősbölények, — a hegygerincek árnya felsötétlett. Felkelt a szél, sötét fölleg gomolygott, kigyúlt á tenger, habra hab tarajlott. s mint óriás gigászi lázas melle a kis hajót hot magasba emelte, hol meg ledobta, kifutván alóla, s ezüst özön zúdult reá zuhogva. Most már az ég is zengett és dübörgött, tajtékozón a tenger mélye hörgött, 'f villám villámot, ért és egybeolvadt, felhők, hullámok színezüstbe forrtak. ff s ameddig ért a megriadt tekintet, a víz, az ég is rá ezüstöt hintett, ^ az utasok, kik előtántorogtak. s a korláton sápadtan kihajoltak, | (elképedőn ezt láttam:) most szinezüst sugárban a tengerrel egy percre egybeforrtak. | NÉMETH EMIL: Hitvesi javaslat Ha újságlapra csöppen tudatod, s küzdesz, hogy ismerd, mit rejt a világ, és faggatsz közben erről, arról is, s mi nem érdekel, azt is kérdi szád, s bármit csinálok, békén nem hagy, f, ilyenkor szinte gyermekem vagy. V Mikor meghajtod varrógépedet, s a tűre dől figyelmed teljesen, világgal s vélem nincs gondod, pöröd. s a válaszod hiába is lesem. A gyermekek anyjukat így lesik, ff anyám vagy így te is nekem kicsit. f S oly kedves benned gyermek és anya: telibbre tölti telt szerelmemet. Mégis ne varrj mellettem már sokat. ff s újság bajával meg ne rontsd szemed, légy inkább túlzón, mértéktelenül | az, ami gyermek s anya nem lehet. *V\X\VvXVvXW.NV\X\XN.V\\XN\\N\XV,\NNXV..XXNWV.\\XXX\.\WXN\X\\\VXW\W,\\VvXVOvWvV.' H. BARTA LAJOS: BOLDOGSÁG

Next

/
Oldalképek
Tartalom