Pest Megyei Hirlap, 1960. július (4. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-17 / 168. szám

mrr MEGYEI 1960. JÜLITJS 17. VASÁRNAP Vagyonvédelem a szövetkezeti vendéglátóiparban _ Az elmúlt években a föld­művesszövetkezetek nagy gondot fordítottak a falusi vendéglátóipari egységek fej­lesztésére, Egészen kicsi köz­ségekben is cukrászdákat, kisvendéglőket, más helye­ken pedig éttermeket, ven­déglőket nyitottak. Évről évre jelentős ösz- szegeket fordítanak újabb egységek létrehozására, s a meglevők felszerelé­sének korszerűsítésére, csinosítására. A Pest megyei földműves­szövetkezeti vendéglátóipar­ban dolgozó mintegy nyolc­száz alkalmazott egyre jobb munkakörülmények között végzi munkáját, s ma már a lakosság nagyrészt elége­dett is azzal. Az állandó fejlődés és ja­vuló munka mellett azonban még mindig van egy gyenge pontja a szövetkezeti vendég­látóiparnak. Ez pedig a va­gyonvédelem; Az utóbbi idő­ben ugyan gyökeres válto­zás állt be, mert a Szövet­kezetek Pest megyei Köz­pontja, valamint a járási és helyi ellenőrök a legszigo­rúbb intézkedésekkel, s rend­kívül alapos ellenőrzéssel igyekeznek egyrészt megelőz­ni a károkat, másrészt, ahol erre szükség van, megtorol­ják a mulasztást vagy visz- szaélést. Erről a kérdésről tanács­koztak a napokban a Szö­vetkezetek Pest megyei Köz­pontja székházában a föld- művesszövetkezeti nagyobb vendéglátóipari egységek ve­zetői, függetlenített üzemág- csoportvezetők és meghívott vendégek. A tanácskozás során Kreisz Lajos, a Szövetkezetek Pest megyei Központja vendég­látóipari osztályának veze­tője tartott tájékoztató elő­adást, majd széleskörű vita keletkezett A tanácskozás elítélte a gondatlan -vagyongazdái- ~~ kodást, s elítélte a soro­zatosan hiánnyal elszá­moló egységvezetőket is. A gondatlan vagyongazdál­kodás gyakran okoz jelen­tős kárt. Előfordul, hogy rossz raktározási lehetőségek miatt elzáratlanul és őrizetlenül hagynak értékeket, mint ahogy ez legutóbb Pécelen történt. El is tűnt három lá­da üres sörösüveg, s na­gyobb mennyiségű cigaretta. Más helyeken tűző napsü­tésben tárolják az üres hor­dókat,' gondatlanul kezelik az üvegeket és felszerelési tárgyakat; A vagyonkezelésnél Is ne- hezebb probléma a leltár- á hiány; Korábbi intézkedések ^ es utasítások szerint | minden olyan egységveee- ^ tőt, aki sorozatosan kis í hiánnyal vagy egy na­gyobb hiánnyal számol el, el kell bocsátani, mert munkája ellátására alkal­matlan. Ezt még abban az esetben is végre kell hajtani, ha a hiány­nyal elszámolt dolgozó visz- szafizette a kérdéses össze­get. Betartották ezt az intézke­dést például Budakeszin Téglás István személyében, és Ér­den, az I-es számú ital­boltnál, ahol Vuletta Jánost kellett elbocsátani; Sajnos, már sokkal lazábban kezelte a vagyonvédelemmel kapcso­latos utasításokat a Fóti Földművesszövetkezet. A Főt és Vidéke Körzeti Földmű­vesszövetkezethez tartozik többek között Dunakeszi köz­ség. A helyi kisvendéglő ve­zetője, Varga Dániel egy márciusi leltár során 8791 forintos hiánnyal számolt el. A földművesszövetkezet — tu­domásunk szerint — a mai napig sem bocsátotta el Var­ga Dánielt. Igaz ugyan, hogy a visszafizetés megtörtént, de ez nem sokat változtat a té­nyen; A nagyobb hiányok mellett bosszantó jelenség, hogy sok szövetkezeti vendéglátó egy­ség sorozatosan számol el egy-kétszáz forintos vagy ennél kisebb hiánnyal. Mi­ből adódik ez? Legtöbb eset­ben az egység vezetője ön- ■leltárt készít, s gondosko­dik arról, hogy esetleges el lenőrzés során véletlenül se találjanak se többet, se ke­vesebbet, mint 50—60, eset­leg egy-kétszáz forintos mí­nuszt. Ez a pár forintos hiány nem azt jelenti, hogy az egy­ségvezető ügyesen gaz­dálkodik, hanem sokkal inkább azt, hogy ügye­sen és időben számol... Minden szövetkezeti vezető, aki valamennyire is ért a vendéglátóiparhoz, tudja, hogy az ilyen természetű hiány hogyan születik, mi­ből adódik, s gondolkozás, lelkiismeretfurdalás nélkül azonnali hatállyal elküldheti a boltvezetőt, mint alkalmat­lant. Különösen sok az apró hiány a budai járásban. Azt mondják, hogy sok kicsi, sokra megy. így aztán a bu­dai járás a száz forintra eső hiányban az országos átlag fölött van, ami rendkívül bosszantó, mert éppen ez a járás szépen gyarapodott az utóbbi időben, új, modern egységek nyílnak, s a megle­vők] közül többet csinosí­tottak; Egyik oldalon lázas mun­ka folyik a járás szövet­kezeti egységeinek szé­pítésére, bővítésére, má­sik oldalon pedig semmi­vel sem törődve számolgat­nak, ügyeskednek az egységvezetők. Például legutóbb Perbálon az 1-es számú bolt vezetője, Payer György 13 forint hiánnyal számolt. Sóskúton a cukrászdában 6,84 forint­tal volt kevesebb. Ürömben pedig havi 80—90 ezer fo­rintos forgalomnál Garam- völgyi Mihály 136 forintos hiánnyal számolt el. Átlát­szó és nevetséges trükkök ezek, de mégis komoly kárt okoznak, s minden ilyen el­számolásnak elejét kell ven­ni, ahol pedig szükséges, el kell bocsátani az arra meg nem felelő embereket. A va­gyonvédelmi munka, a pénz­ügyi fegyelem, s a földmű­vesszövetkezetek tekintélye falun így lesz a jelenleginél szilárdabb, nagyobb — álla­pította meg egyöntetűen az értekezlet. KINEVEZÉSEK A Minisztertanács Magyari András, a biológiai tudomá­nyok doktorát, földművelés­ügyi miniszterhelyettest e be­osztása alól és dr. Kolbai Ká­roly Kossuth-díjas tanszék- vezető egyetemi tanárt az Agrártudományi Egyetem rektori tisztsége alól — ered­ményes munkásságuk elis­merése mellett — felmen­tette, Magyart Andrást pe­dig az Agrártudományi Egye­tem rektorává kinevezte. A Minisztertanács Keserű Jánost földművelésügyi mi­niszterhelyettessé kinevezte. KITÜNTETÉSEK A Népköztársaság Elnöki Tanácsa dr. .Schandl József Kossuth-díjas akadémikus­nak, az Állattenyésztési Ku­tató Intézet igazgatójának — nyugdíjba vonulása alkal­mából — hosszú és ered­ményekben gazdag munkás­sága elismeréséül és dr. Kol­bai Károly Kossuth-díjasnak, az Agrártudományi Egyetem tanszékvezető egyetemi ta­nárának, a mezőgazdasági felsőfokú szakoktatásban negyven éven keresztül ki­fejtett eredményes oktató­nevelő munkásságának, va­lamint a mezőgazdasági tu­dományok művelésében és a kutatásban elért kiemelkedő eredményeinek elismeréséül Munka Érdemrend kitünte­tést adományozott. SZÓRAKOZÓ TTAK... Hirdetőtábla áll a tanács­háza előtt. Szemre is takaros alkalmatosság, a kifüggesz­tett közleményeket üveglap védi az időjárás viszontagsá­gaitól. Az üveg mögött két tanácsi rendelet és egy hirdetmény olvasható. Egyi­kük sem régibb keltezésű nyolc napnál, akaratlanul is azt bizonyítva, hogy a tábla léte nem hivalkodás, nem üres és formális reprezentá­ció. Jóleső érzéssel kezdek ol­vasásukhoz, tetszik, hogy e Pest-közeli község tanácsi , mmm Jelentős összeget fordítanak Dunaharaszti közművesítésére. Készül a Klapka utca csatornázása. i (Gábor Viktor felv.) testületé rendeletek alkotásá­val is gyakorolja államhatal­mi jogkörét. Méghozzá cél­irányosan. Az egyik rende­let például a közegészségügy hathatósabb védelmére szü­letett. Jókedvem azonban hama­rosan lelohad, amikor a szövegezést olvasom. Elő­ször nem hiszek szemem­nek, meg is dörzsölöm, hát­ha káprázik. Nem, nem sze­mem káprázik, az írással van baj. Ezt látom: ,Jt. §. Kutyát belterületen csak megkötve szabad terü­leten szabad tartani”. A 9. §. a büntető szankciókat tar­talmazza. Emígyen: „(2) Szabálysértés miatt az eljárást a dabasi járási ta­nács vb igazgatási osztály hatáskörébe tartozik”. Tudom, nem égrengető hi­ba, voltaképpen gépírói el­írások, felületesség, szórako­zottság. Szóvá sem tenném, ha már egy hete nem őrizné az üveglap a nyilvánosság számára, és ha a vb-elnök és vb-titkár aláírását nem látnám a közlemény alján. De látom, miként bárki, az arra járók közül, és azt gondolom, miként bárki gondolhatja joggal, hogy a tanácsapparátus tekintélyét nem erősíti az efféle, több­szörösen „megerősített” szó­rakozottság ... A. E. Szovjet városok — szovjet emberek Nincs ötös a lottón A 29. játékhétre 4182 211 lottószelvény érkezett be. öt- találatos szelvény nem volt. A négytalálatos szelvények szá­ma 41, nyereményük egyenként 76 503 forint, a háromtalála- tos szelvények száma 4 729, nyereményük 331 forint. A kétta- lálatos szelvények száma 130 551, nyereményük 12 forint, mai nap I960, július 17, vasárnap, Elek napja. A nap kél 4.03, nyugszik 19.36 órakor. A hold kél 0, nyugszik 19.35 órakor. Várható időjárás ma es­tig: változó felhőzet, több­felé eső, zivatar, mérsékelt, változó irányú szél. A nap­pali hőmérséklet nem vál­tozik. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet 24—27 fok között. — A DABASRÓL elhur­colt deportáltak emlékün- nepségeit ma délelőtt tart­ják a dabasi temetőben. — NÉGYSZÁZ FÉRŐHE­LYES szabadtéri színpad nyílik a gyömrői strandon — előreláthatóan július 23-án. Az új szabadtéri színpadot a község szépíté­sében résztvevő és legtöbb társadalmi munkát végző lakosok részére adott aján­dékműsorral avatják fel. — 5 MILLIÓ 180 EZER forintot kaptak jövő évi építkezéseikre az államtól a ceglédi termelőszövetkezetek. Ebből a pénzből növendék- marha-ist állókat, sertésfiaz- tatókat, juhhodályokat és baromfiólakat építenek majd, ezenkívül két artézi kutat is furatnak. — FÉLMILLIÓ FORINT az abonyi Mezőgazdasági Ktsz beruházási tervének idei előirányzata. A TELEVÍZIÓ MAI MŰSORA: 10.00: Ifjúsági filmmati­né. 17.00: Közvetítés a Nem- . zeti Sportuszodából a Ma­gyarország—Anglia úszóvia­dal második napjának küz­delmeiről. 19.00: 29. számú Magyar Híradó, majd a Te­vékeny Élet című magyar kisfilm. 19.30: Élőújság. 20.30: Csoda Milánóban. Olasz film. — KULTURPARK létesí­tését tervezik a Nagykőrösi Gépállomáson. A július utolsó szombatján megnyíló kultúrparkban szombat es­ténként a fiatalok táncolhat­nak, az idősebbek pedig sö­rözhetnek majd. Az avató ünnepségen adják ki az ara­tási verseny díjait is. — A PEST MEGYEI ÜGYVÉDI KAMARA július 23-án taggyűlést tart. A tag­gyűlés után ankét lesz, melyet közös vacsora követ. — MŰEMLÉKNEK nyil­vánították a ceglédi katoli­kus és református templo­mot. A műemlékjelző táblá­kat a Budapesti Kőfaragó Ktsz már elkészítette és le­szállította. A táblákat a na­pokban helyezik el a „friss” műemléken. — ANNA-BÄLT rendeznek július 30-án a budakeszi tö­megszervezetek. — NAGYKŐRÖS HATÁ­RÁBAN mindenütt levágták már a kenyérgabonát. Ezzel az avatás 91 százalékát be­fejezték — a fennmaradó 9 százalékot elsősorban a még éretlen zab adja. — 170 000 FORINT KÉSZ- PÉNZ-előleget fizetett tag­jainak június hónapra az abonyi Kossuth Termelőszö­vetkezet. Egy munkaegység­re 14 forint előleg jutott. — KÉT ÉS FÉLMILLIÓ DOBOZ halkonzerv félmil­lió tubus szardella-paszta és kétszázezer doboz ringli ké­szül a Duna Konzervgyárban. A csemege savanyú uborká­ból a szezonban harmincezer kilót készítenek. — „HATVAN ÉV ALATT nem volt olyan napunk, ame­lyen legalább egyszer össze ne vesztünk volna” — mond­ta meghatottan Hollyvood- ban a házassági évfordulóját ünneplő 81 éves Charles S. Hampton és felesége. — ELKÉSZÜLTEK a Cegléden hamarosan meg­induló zenei általános isko­la építkezésének műszaki tervei. III. tak meg a fasiszták — egyet­len nap alatt. A 870 éves Szófia székesegy­ház falai között — kantint nyitottak a müncheni mázoló­segéd cimborái. Raljkft vod­kával koccintottak í’ührer- jük „villámháborújáriak” győ­zelmére. Az egykori mázolósegéd és cimborái hitvány életükkel fi­zettek a „mulatságért”. A porig rombolt, látszólag halott város pedig — újra él. Lakóinak száma főbb, mint valaha: meghaladja az 1 200 000-et. Széles sugárútjai­val, 10—12 emeletes lakóhá­zaival, viruló parkjaival, pompázó fiatalságával in­kább az „orosz városok gyön­gye” elnevezés illetné. Reggel érkeztünk Kijevbe, A pályaudvartól a főútvonalig derűs, szikrázó napsütésben. — a híres Krescsatyik-ig —, egyhangúlag eldöntöttük, hogy Kijev a legszebb szovjet vá­ros. (Előtte ugyan csupán Lvo- vot láttuk, a „legszebb” tehát meglehetősen nagyképűen hangzott. Meg kell azonban mondanunk, hogy kéthetes útunk végén is sokan voltak, akik kitartottak eredeti vé­leményük mellett.) A várost úgy szeli ketté a Dnyeper, mint Budapestet a Duna: egy kisebb és egy na­gyobb részre. A nagyobbik — a lakónegyed. Itt nincs egyet­len ipari üzem sem, s a Szov­jetunió Minisztertanácsának határozata értelmében, a jö­vőben sem építhetnek. Kijev tehát egyike annak a 36 szov­jet városnak, amely gyönyö­rű parkjaival, fasorával és er- dősávjaival — zöldövezete öt­szörié nagyobb, mint New Yorké! — tiszta, pormentes le­vegőjével a legegészségesebb életkörülményeket biztosítja lakosságának. A folyó partján húzódó ala­csony hegyről sikló szállítja be a városba a kirándulókat. A sikló, Bölcs Jaroszláv her­cegnek a hegy oldalában álló szobra, a Lenin Múzeumnak a mi Halászbástyánkra emlé­keztető feljárója, s az ismerős­nek tűnő kilátók együttesen úgy hatottak ránk, mintha a Gellérthegyen járnánk. A Dnyeper túlsó partján, mélyen az erdősávok mögött terül el az ukrán főváros ipari centruma: a Darnyica. Hatalmas kohóival, erőművei­vel és gyáróriásaival kissé Csepelre emlékeztet. Ne ijedj meg, kedves olvasó, az összehasonlításoknak ezzel vége. Minden egyéb, amit lát­tunk, olyan sajátosan kijevi, hogy semmihez sem hasonlít­ható. Nem mondhatom pél­dául azt, hogy a Krescsatyik hasonlít a Népköztársaság út­jához, mert legalább négyszer olyan széles. Sima aszfaltján — amelybe nyáron sem süp­ped bele a tűsarok! — nyolc sorban közlekednek a gépko­csik. Az úttest és a gyalogjáró között — mindkét oldalon — kettős fasor. (Kijev valameny- nyi utcája széles, egyenes, ld- tűnő aszfaltozással és árnyas fasorral.) Ahol egy kis szabad terület van, mindenütt par­kok, virágok gyönyörködtetik a szemet. Kijev a parkok városa. Ezer hivatásos kertész gondozza — és 1 200 000 lakos óvj a-vigyáz­za a parkokat, virágokat! Említettem már, hogy Kijev 83 százalékát kellett újjáépí­teni a romokból, lényegében tehát fiatal város. Mégsem hasonlítható egyetlen szocia­lista városunkhoz sem, s en­nek oka elsősorban nem a nagyságában rejlik — na­gyobb területen fekszik, mint Moszkva —, hanem egyénisé­gében: Kijevben nincs két egyforma ház. Ez a város arra tanított bennünket: úgy is lehet szé­pen, kényelmesen és korsze­rűen építkezni, ha megtartjuk a nemzeti jelleget. A Krescsa- tyikon éppúgy, mint a mellék­utcákban, 10—12 emeletes há­zak sorakoznak. S minden épület díszítése más és más, csupán egyben hasonlítanak: valamennyit az ukrán építő­művészet legszebb' motívumai díszítik. Színes csempe-borí­tás az egyiket, csipkefinom- ságú faragott kövek a mási­kat. Itt ukrán népmesék hő­seit mintázták meg az erkély­tartó kariatidák alakjában, ott olyan a dombormű-díszí­tés, mintha népművészek hí­mezték volna, szőttes vá­szonra. És nincsenek skatulya­házak, sem sárga építészeti agyrémek, enciánkék erké­lyekkel. Az uralkodó szín a fehér, a vajszin és a világos- szürke. Ettől van az, hogy az egész város olyan derűs és fiatal. Az utcákon világvárosi forgalom. A villamost már- már kiszorítják a zajtalanul surranó szokatlanul tágas trolik, s a többségükben ka­lauz nélkül működő autóbu­szok. Nyugati márkájú autót keveset látni; annál több Moszkvicsot — valamennyi magántulajdonban —, Pobje- dát, Volgát, ZIM-et és Si­rályt. A külföldi gyártmányo­kat főleg a Skodák, Warsza- wák és Wartburgok képvise­lik. Sok gépjármű, kevés közle­kedési rendőr és még keve­sebb baleset — ez jellemzi a kijevi utcákat. Dudát hasz­nálni szabad, mégis ritkábban hallottam, mint Pesten, a ti-> lalom bevezetése óta. A lám­pajelzések csak a gépjármű­veknek szólnak, a gyalogjárók a tilosban is átmehetnek. En­nek ellenére — vagy éppen ezért? — jobban vigyáznak magukra, mint a pestiek. Igaz, Kijevben nem rohan senki. Ahogy nem láttunk fe­ketekávé vagy féldeci mellett naphosszat üldögélő „magán­zókat”, éppúgy nem láttunk kíméletlenül tolakodó, rohanó embereket sem. Nyíri Éva (Folytatjuk) Hosszú útra hívlak, kedves olvasó: jöjj velem, a képzelet szárnyán. Húnyd be szemedet s csak akkor nyisd ki, ha szó­lok. Most! Látod azt a lapá­lyon kígyózó, ezüst szalagot? Az a Dnyeper. Egyik partján lanikás, zöldellő hegyoldal, a másikon hosszú, fövenyes strand, vidám fürdőzőkkel. Jobboldalt, a hegyen túl, gyö­nyörű paloták; messze, a strand mögött, zömök gyár­kémények. Csak a végük lát­szik a védő-erdősávtól. Ez is, az is, ameddig a szem ellát: Kijev. „Az orosz városok anyja” — így nevezték el évszázadokkal ezelőtt. A krónikák már a XI. században említik. Azóta meg­ért jót is. rosszat is. Egyszer virágzott, másszor ellenség dúlta, pusztította. S most szebb, fiatalabb, mint valaha. Néhány szót Kijev legújabb történetéből: 1941-ben elsők között szállták meg a nácik. Palotáit lerombolták, lakos­ságát elhurcolták, legyilkol­ták, gyárait felrobbantották, szobrait, kincseit elrabolták. A város 83 százaléka por és hamu lett. Ennyit kellett újjáépíteni a háború után. 890 000 lakosából 1945-re 190 000 maradt. Csupán a Bá- bij Járban — Kijev egyik kül­városában — kétszázezer nőt, öreget és gyermeket gyilkol-

Next

/
Oldalképek
Tartalom