Pest Megyei Hirlap, 1960. július (4. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-17 / 168. szám

>N\\V 1 tHLwMw, htfídiPjfet',. kampóval az orrán, az egyes! — s már rajzolta is egy pálcikával a homokba. Elő­ször az egyest, aztán az a- betűt, majd pedig az i-t. Sátori figyelmesen nézte a pipa mellől. Végül- is kezére kapott egy kis vessződarabot és megpróbálta utánozni a fiút. % — Nagyon jól csinálja a bá­csi, csak egy kicsit bátrab­ban! — lelkesítette Gábor az öreget és mindjárt odarajzolt ron. A kapálásban elfáradt kéz nem nagyon akarta az igazságot, de az akarat győ­zött. Közben az öreg a leg­szebb dinnyéket lékelte meg a fiúknak: Eltelt 3 nyár. A ficséreknek kitelt az ideje. összepakol­tak. A szerszámokat behord- ták a tsz raktárába, hogy tavasszal mindent a helyén találjanak; Az irodában elkészült ax a homokba egy nagy s-betőt. — Látja, bácsi, ezzel kezdő­dik a maga neve. Sátorinak az első betűje a nagy S. Az öreg ezt is megpróbálta, s miután sikerült, ötször-hat- szor egymás után odakanyari- totta a nagy S-betűt a homok­ba. Másnap irka-lapot meg ce­ruzát vittek a fiúk. Odasimí­tották a papírt egy deszka­darabra és mindhárman fölé­je hajoltak. Először Gabó kanyarította a papír szélére az e-betűt meg az ó-t, majd Péter mutatta meg, hogy az n-betűnek két lába van, az m-betűnek meg három':*" ** Sátori kezében elég furcsán állt a ceruza. A bütykös uj­jak a kapához voltak szok­va és csak nehezen engedel­meskedtek. — Csinálja csak, Sátori bá­csi! Nekünk is nagyon nehe­zen ment először. Másodszor már könnyebb. Harmadszor, pláne. Ha tízszer egymás után megpróbálja, úgy megy, mint a karikacsapás. Sátori bácsi látta, hogy több kettőnél. Ez a két út­törő erőnek erejével meg akarja tanítani írni-olvasni. Hát megadta magát. Orrára kanyarította az okulárét és szorgalmasan próbálgatta az írást Az ötödik lecke után már olvashatók voltak tíüle- dező betűi: És ez igy ment égész nyá­SK^vm\\\\\\\\\\> délelőtt ék hús a szoba. Alszik. Ha mellébúvik, mordul egyet Egyszercsak ott áll előtte, áiki jött a dombról. — Jó estét Ilon. — Jó estét, Gyuri... Felhők jönnek és ölelik a holdat Gyuri leguggol a sarkára; Füvet tép, rágcsálja, köpi. Tiszta ingben van, látni, vil­log a sötétben. De a nadrág­ja, az a farmernadrág, sok- zsebes. — Éjszakás? — Éjszakás — bólint Ilon; Felesleges, Gyuri tudja, hogy János éjszakás. Azért jött A tíz órát várja egész nap. — Lent a csónak — mond­ja Gyuri. Huszonöt, ha van, húsos szájú, kis tömpe orrú, apró fülű, vállas fiú. Bok­szoló. Az asszony hallgat. Most megint erős dobölást hall. Már megereszkedett a nyúj­tózásból, karját a mellére szorítja, keresztbe. — Meleg az éjszaka, Ilon. A vízen hűvös van. — Minek jöttél? — Nincs szebb, mint éjjel csónakázni, Ilon. — Minek jöttél? — Odaát a szigeten hever­tem délután. Két szarvasbogár verekedett a bokor tövében. Figyeltem. A fűben ott la­pult a nőstény. — Minek jöttél?!..: — Az erősebb győzött. A nőstény vele ment. Ilon felugrik. — Eridj! Nem hallod?! Ta­karodj ! A ház falához lapul Ilon és sziszeg, riadt, tágult a szeme és majd megsiketítd a mély, erős dobolás .;: A fiú lassan tápászkodik fel a földről. Kiköpi a füvet, két karját az asszony feje mel­lett neki támaszt ja a falnak. — Mit akarsz — suttogja az asszony. — János szeret. — Én jobban szeretlek, Ilon! — János dolgozik! Nagyon sok a munkájuk... nagyon nehéz a munkájuk ;:. Két hajót;.: augusztusig... Fá­radt. Alszik.:. nappal... Me­leg is van .;; és itthon is dol­gozik ... Ö dolgozik!; ;. Gyuri az arcába nevet. Könnyű nevetése van, mint a széparcú színésznek a mo­ziban. — Bolond ember dolgozik rogyásig, Ilon! Ilon ellöki a fiú karját és kiszökik oldalt. De Gyuri utánakap, előbb szorosan megmarkolja a csuklóját, az­tán gyengéden a fűre ülteti az asszonyt. — Én is elmegyek dolgoz­ni — mondja Ilon. — Már nagy a gyerek. — 0 akarja? Mi?! Háhá! Talán nem tud eltartani? — közelebb csúszik ültében az asszonyhoz. — Ha hozzám jönnél, arany lenne a sorod! Semmi dolgod... A gyerek is úgy járna, ahogy aka­rod! A gyerek is jöhetne, érted? Ősszel Bukarestbe megyek, aztán Varsó, Prága, talán Bécs..; De egyszer mindenhová eljutok, minden­kit kiütök és a legnagyobb leszek a világon! Félnek az öklömtől!..; Az asszony nézi, ültében összegörnyed egészen és úgy nézi alulról felfelé Gyurit, aztán észrevétlenül hátrább és hátrább húzódik. Gyuri be­szél, tömzsi, vaskos öklét a holdfénybe tartja, forgatja; arcán az éjszakai világtól vas­tagra nőnek a vonások, ha­talmas, nagy, durva lesz az arca, s az asszony felkiált: — Eridj! Menj, eridj innen! A férfi elhallgat, először nevetve néz rá, de Ilon felug­rik s lassan hátrál, merőn Gyurira szegezett tekintettel; — Eridj! — sziszegi, s erre Gyuri elhagyja a nevetést. — Miért csapod be maga­dat? — kérdi az asszonytól. — Tudom, hogy vártál. — Kurtán felnevet: — Te már nem tudsz engem elzavarni;. s Zölden villan Ilon szeme a sötétben, felugrik, fut a ház elszámolás. Az elnök kiküldte a gépirónőt Sátoriért. — Jöjjön csak, Sátori bá­csi, kész az elszámolás! Az öreg beballagott az iro­dába. Kalapját letette a sa­rokba. Az íróasztal sarkán nagy csomó veres hasú ban­kó volt összesímogatva: —- Számolja meg, Sátori elvtárs! Pénz olvasva jó! — biztatta az elnök a diny- nyést. Sátori nekifohászkodott, kétszer is megolvasta a pénzt. — Itt van az elszámolási Az egyik példányt magának adom. A másikat írja alá. No, kenje ide azt a három ke­resztet. Sátori megmarkolta a toll­szárat. Komótosan nekidőlt és nagy, iromba betűkkel odaírta a papír aljára: Sátori Mihály dinnyeficsér. Szerdahelyi elcsudálkozott. — Hát maga ír, Sátori elv­társ? — Hát hogyne írnék! Még olvasok is — düllesztette ki a mellét az öreg, majd büsz­kén körülnézett. Tekintete ép­pen az ablak iránt esett. Egyik ablakfiókon Péter, a másikon Gabó lesekedett be az irodába. Sátori arcán kisütött a nap és boldogan mutatott felé­jük. — Ott van ni, az én két tanítómesterem! Egyem meg a szívüket! Orson Wéllcs televíziós film előkészítésén dolgozik. Sha­kespeare Julius Caesar című filmjét rendezi, amelyet Ang­liában és az Egyesült Álla­mokban mutatnak majd be. AZ ISMERT lengyel film- szinésznő, Barbara Kwiatows- ka, aki legutóbb az Ezernyi ablak című francia film fő­szerepében aratott nagy si­kert, ismét Franciaországban filmezik, ezúttal Kéné Cle­ment új filmjében kapott je­lentős szerepet. a Falu Tamás: SÍN ÉS TALPFA Most ment el a személyvonat, Csak sokára jön a másik, Pihenhet a sín, a talpfa. Egész esti nyolc óráig. Sin és talpfa elmondhatják Titkaikat most egymásnak, Gyárak zaját, erdők csendjét, Amelyekben egykor jártak. S elmondhatják: hogyha a gyár Összefog a természettel, Nincs oly távoli állomás, Melyet el nem ér az ember. ROSSI KAROLY: iskola a bmmöttis Estébe nyílott, mire min­^ dent megbeszéltek.- A szö- ^ vetkezet elnöke odasimította a ^ kész szerződést Sátori bácsi ? elé, hogy írja alá. Az öreg ificsér bámész szemekkel néz­ete a papírt. Majd a szemére i igazította az okulárét, jobb ^ kezébe vette a tollat s amikor ^ Szerdahelyi odamutatott a ^szerződés aljára, a neve he- lyett három akkurátos ke- ^ resztet rajzolt; ^ — Maga nem tud írni? — ff lepődött meg az elnök. ff Az öreg dinnyés csak bó- ff lintott és szégyenletében el- ff ballagott. ff Az elnök aznap este fej- ff csóválva mondta a csalédjá- ff nak. ff — Akár hiszitek, akár nem, ff az új dinnyésünk nem tud ^ irni-o!vasni. ff A két fiú, Peti meg Ga- 'f bő, figyelmesen hallgatta az ^ édesapja szavait, s alaposan ^megjegyezték maguknak. ff Sátori a feleségével, két fiá- f, val, lányával meg a vejével ff állt neki a munkának. Me- ff legházban nevelték gondosan ^ a palántákat, amikor pedig ff eljött az ideje, a frissen szán- ff tett, gondosan megboronált ^ sárga homokba kiültették a ff palántákat. ff Mikor a dinnyetövek szé- ^ pen bokrosodtak, a dinnyésnek ff itt-ott akadt egy kis szabad ^ ideje, s akkor Sátori csende- í sen elpipált a kunyhó előtt. ? \ Péter meg Gábor, a két szer­ff dahelyi-gyerek egyszer oda- ff óvakodott az öreg mellé. Pé- ff tér volt a bátrabb és könnye- ^ dén megszólította Sátorit ff — Ugye, a bácsi a szövet- ^ kezet dinnyése?* ff — Az volnék! — bökött rá | fejével; s — Igaz, hogy a bácsi nem |tud írni-olvasni? - ff Az öreg kétszer is megszívta ff a pipát, mire kinyögte. ff — Amikor én akkora gye- ff rek voltam, mint ti, nem az ^ iskola volt az első, hanem a ^jószág, meg a munka. Látás- í tói vakulásig. Hasztalan szé- í gyei lem, hogy nem tanultam | meg a betűvetést. ff — Pedig nem nagy dolog; ^ Ide tessék . nézni! Ez az i. egyenes vonás evvel a kis ff a férfi szorítása és veszeke-^ dett nevetése elveszi az eszét: ff — Nesze! — mondja és dob-ÍJ ja Gyuri felé. Egyet horkan a férfi, szó- ff ritása enged, lassan feláll. ff Tenyerét a bal arcához szó- ff rítja; Ilon a fűben tenyerei, ff úgy nézi riadtan; — Hát jó! — mondja ff tompán Gyuri. — Hát jó;.. ff — És elmegy: Megint látni, hogyan vil- ^ log a hegesztők kék lángja a ff bokrokon túl, a gyár felől. ff Ilon lassan feláll, a ház felé ff támolyog. Csendes, forró azí drámáinak előadásához fű­ződnek. „A szecsuáni jóember” ’ kiváló előadás volt, „Az öreg hölgy látogatása" és a „Nagy Romulus” pedig már néhány év óta állandóan műsoron van. Azt is meg kell említenünk, hogy e színházban volt Brecht „Svejk a második világhábo- \ rúban” című darabjának vi-: lágbemutatója. Roman Szydlowski F arsó második színháztípu­sa a kamaraszínház. Leg­jellegzetesebb erre a típusra a Teaír Wspólczesny (Modern Színház). Nevéhez híven, ez a színház rendszerint a modem lengyel és külföldi irodalom legérdekesebb müveit játssza. 1949-ben itt volt Leon Krucz- kowski „Németek” című da­rabjának ősbemutatója és ki­lenc esztendővel később Shakespeare Vízkeresztje a Nemzeti Színház előadásában. jy evés olyan város van a vi­A tágon, ahol a színháznak olyan lelkes hívei és rajongói lennének, mint Varsóban. Len­gyelország egymillió lakosú fővárosának' huszonöt állandó színháza van. A háború után rövid ideig még az a paradox és egyedülálló helyzet is fenn­állott, hogy több színház volt Varsóban, mint mozi. De nemcsak a varsói színhá­zak száma impozáns. Igen vál­tozatos és gazdag művészi stí­lusaik skálája, a műsorprofil és az alkotói célkitűzések sok­félesége is. Kezdjük meg Varsó színhá­zi földrajzának összefoglalá­sát az ún. akadémikus színhá- zakkal. Ezek régi hagyomá­nyokkal rendelkező színházak, mintegy a színművészet nem­zeti akadémiái, ahol a len­gyel és a világirodalom remek­műveinek legjobb tolmácsolási módjait kultiválják. Lengyel- ország reprezentatív színházát, a Teatr Polskit (Lengyel Szín­ház) 1913-an alapította Arnold Szyfman és azóta is a legkivá­lóbb színművészek, rendezők és díszlettervezők működésé­nek színtere. Csaknem félszá­zados működése alatt a Teatr Polski Mickiewicz, Sknuactki, Krasinski és Wyspianski drá­máit, Fredro, Rittner és Za- polska vígjátékait, Shakes­peare és Moliere, Gorkij és Csehov műveit mutatta be. Hosszú alkotói együttműködés fűzte a Teatr Polskit G. B. Shaw-hoz. Ebben a színházban került bemutatásra a nagy an­gol drámaíró tizenhét darabja és ezek közül kettő világősbe­mutató volt. A Teatr Polski színpadán vitte színre a len­gyel irodalom remekműveit: Adam Mickiewicz „Az ősök” és Juliusz Slowacki „Kordián” című drámáját a legnagyobb lengyel rendező, Leon Schiller, itt játszott és rendezett Alek- sander Zelberowicz, itt szere­peltek a lengyel színpad legna­gyobb mesterei„ Ludwik Sols- ki-val az élükön. A háború Után ezen a színpadon kerül­tek bemutatásra az első szov­jet darabok: az „Éjjeli mene­dékhely” Gorkijtól, „A páncél­vonat” Vszevolod Ivanovtól, a „Ljubov Jar óva fa” Trenyovtól, Bulgakov „Az utolsó napok”, Prust „Az ál Mszciszlav her­ceg” című drámája. Varsó másik akadémikus : színháza a Teatr Narodowy (Nemzeti Színház). Hagyomá­nyai a XVIII. századig nyúl­nak vissza. Elnevezése ugyan­is az első hivatásos lengyel színház alapítójának, Wojciech Boguslawskinak művészi tevé­kenységéhez fűződik, aki az utolsó lengyel király, Szaniszló Ágost uralkodása idején, a XVIII. század végén alapította meg színházát Varsóban. A XIX. században kiváló színmű­vészek játszottak a színházban Helene Modrzejewskával az élükön. Az első világháború után főleg lengyel klassziku­sok színrevitelével foglalkozott a színház. A Teatr Polskinak és a Teatr Narodowynak egyaránt kama­raszínháza is van, ahol a ki­sebb színpadot igénylő darabo­kat mutatják be. Az akadémikus színházak közé kell sorolnunk a Varsói Operaházat, amely a balett­társulattal együt jelenleg ideiglenes épületben műkö­dik, ugyanis már évek óta tart a Teatr Wielki (Nagy Színház) építkezése, amely elkészülte után a világ egyik legnagy­szerűbb színházépülete lesz. 1963-ra tervezik a megnyitá­sát. ugyanitt mutatták be nagy si­kerrel az író új darabját „A szabadság első napjá”-t. Itt volt ősbemutatója Adam Tarn „Mindennapi történet”, vala­mint Aleksander Maliszewski „Ut a Fekete erdőbe” című darabjának. Itt fedezték fel az 1941-ben elhúnyt kiváló len­gyel költő és író, Emil Zegad- lowicz „Kártyavár” című da­rabjának eszmei és művészi értékeit is. Ez a színház ját­szotta többek között Tenessee Williams „Uvegállatdk” című darabját, Girodoux „Anfit- rion 38” című drámáját és Brecht „Koldusoperáját”. mz avangardista és a Jet­éi sérleti színházak alkotják Varsó harmadik színháztípu­sát. Ezek közül a legkiválóbb a Teatr Drámatyczny. Ez a színház fennállásának néhány esztendeje alatt nemegyszer vallót kudarcot, de nem egy szép sikerrel is büszkélkedhet és ma már elképzelhetetlen a lengyel főváros színházi élele e bátor és becsvágyó színpad nélkül. Itt játszották többek között Wyspianski „Lakoda­lom” és Wyszniewski „Opti­mista tragédia” című művét. A színház legnagyobb sikerei azonban Brecht és Dürrenmatt VARSÓ - A SZÍNHAZAK VAROSA ! VILÁGHÍRŰ olasz filmren- \ dezők, köztük Vittorio de Si- l ca, Pietro Germi és Alberto \ Lattuada, valamint Cesare Za- Ivattini, Federico Zardi és más j forgatókönyvírók egy Rómá- \ ban megtartott értekezleten j azt a határozatot hozták, hogy lsem személyesen, sem alkotá- Isaikkal nem vesznek részt a l velencei filmfesztiválon. Egy- l ben követelték Umberto Tupi- l ni, olasz művelődésügyi mi- l niszter lemondását, aki leg- l utóbb a cenzúra megszigorítá- Isával fenyegette meg a film- I művészeket. I I l ■XXXÄXXXXVCWOliWXXXXXXXXX'XXXXX'XVCVXXXX éjjel. Éles hangon brekegnek ! a békák a parton: Bent mocorog a gyerek, í---------------------— első álmá- í b ői fordul át. Ilon megráz- j kódik, bemegy a házba — j mint aki veszett órákat akar £ jóvátenni, kapkodva, reszbe- í, tőn vizet merít a mosdótálba, ^ két tenyerét belemeríti s vi- J szí a vizet az arcához. Sok, ^ sok vizet, két marokkal, s ^ mosdik, mosdik, míg haja, ^ ruhája csupa lacsak lesz. í felé. De a férfi utána kap, erős marka megragadja a nő bokáját, Ilon elvágódik a fü- vön. Forog, rángatja lábát, hogy szabaduljon, de Gyuri veszekedett nevetéssel mászik utána és szorítja, szorítja. — Te! — mondja dühödten a? asszony. — Te, eridj! En­gedj, te! S kotorász kezével vaktában a fűben, kő vagy gally után, hogy fájdalmat okozhasson ennek- a bivaly­erős férfinak és szabaduljon. Tégladarab akad a markába,

Next

/
Oldalképek
Tartalom