Pest Megyei Hírlap, 1960. június (4. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-10 / 136. szám
ns T MECVKI sMMaP I960. JÚNIUS 10. PÉNTEK Délelőtti beszélgetés - könyvek között BORNEMISSZA GÉZA KIÁLLÍTÁSA BORÚRA DERŰ? H iába húztuk le a gépkocsi minden ablakát, langyos melegen áramlik a levegő, bőrünkhöz tapad az inP, fejfájdító jneleg van. Fölöttünk fehéren izzik a nap, perzseli a tágas pátyi határt. Néhány kilométerrel odébb azonban, a zsámbéki dombok fölött, súlyos, sötét felhő úszik, a földet pásztázza már lila uszálya. Villámok fényes, kanyargó erei szilfráznak a sötét háttérben. — Ott már szakad — int egy fejmozdulattal a gépkocsivezető és bekapcsolja a duruzsoló ablaktörlőt, mert az eső szele idáig szitálja már /1 cseppek apraját. Egy-két pillanat és feketén fénylik előttünk a vizes aszfalt. Evőkanálra való „cseppekben” hull a zápor, olyan sűrű, hogy alig vesszük észre Zsámbék alatt a termelőszövetkezeti község tábláját. At ablakot egy-egy mondatnyi időre lehúzva kérdezgetjük a kapuk bolthajtásai alól előkíváncsiskodó emberektől: — Merre van a kúltúrh&z? — Arra feljebb... A tér sarkán fékezünk. — Itt csak volt — kiáltja vissza egy bőrig ázott fiatalember a kopott, sarki ház bejárója alól. — Volt de most nincs kultúrház — mondja Pákozdi Zoltán, az Uj Élet Termelő- szövetkezet elnöke. — Ami pedig a tsz-község kulturális életét, nyári terveit illeti? __ N e haragudjanak az elvtársak, de én most gondolkozni sem tudok. Q zó ami szó, elég furcsa helyzetben zajlik ez a beszélgetés: a tsz-iroda emberekkel telezsúfolt lépcsőjén. Nyújtogatjuk a nyakunkat, mindenki látni akarja a szokatlanul heves és bőséges nyári zivatar ficánkolását. Én ilyet még nem láttam. Szokták mondani, hogy „pa- tak&Kbhn” folyt a víz .az utcákon. Itt most minden lefelé tartó utca egy-egy vadul zuhogó „folyó”. Villog, csattog az ég és önti az esőt. Nézünk a völgybe, a széles mezőkre rohanó •víz után. Kellett nagyon, de ez már sok a jóból, sok víz borítja a laposan fekvő földeket, szétzilált szénakupacokat hintáztat, s ahogy csön- desedik az idő, szétszéled a nép, látni — egyelőre szemmel felmérni — a megtépázott határt. A szemekben, sietős mozdulatokban aggodalom. Megértem ezekben a percekben az elnököt, aki azt mondta az imént, hogy még gondolkozni sem ér rá. Kit érdekel itt most, hogy mi van a kultúrházzal, hogy táncolnak-e a lányok az augusztusi ünnepen? Ebben a percben nem, de ha a következő napok, hetek programjából kimaradnak ezek a kérdések, egyszer kitörhet itt újra a zivatar. Másfajta. Nem az elemek, hanem az emberi hangulatok zivatarja és számon- kérheti mindazoktól, akiket illet, hogy mit tettek — a gazdasági munkák mellett' — a község lakóinak szellemi gyarapodásáért. — Mindenképpen nehéz helyzetben vagyunk — mondja Kapus Erzsébet, a KISZ helyettes titkára. — Volt kul- túrházunk, de egyrészt kellett lakásnak, másrészt szűk is volt. Volt népi tánccsoportunlk is még a tavasszal. Az itthon rendezett előadások jövedelméből elutaztunk Solymárra, a felszabadulási kulturális szemle járási bemutatójára. Jól szerepeltünk, be is kerültünk a gödöllői megyei döntőbe, de oda már nem futotta a pénzünkből. Elszomorodtak. elkedvetlenedtek a táncosok. Mqst aztán a nyári nagy muníka is hozzájárult, hogy szétszóródott a 16 tagú csoport. Ugyanígy jártunk a színjátszókkal, szavalókkal. A KISZ szűk szobájában jövünk néha össze kevesen, de jobbára csak beszélgetünk. Hely kellene — ez a lényeg. S a remény? — Tervünk megvan, de be kell látnunk, hogy egyelőre nem'megy, mert sürgős szükség van az óvoda, a bölcsőde bővítésére és a tanácsháza is alkalmatlan a tsz-község számára. A község anyagi erejét ez köti le egy időre. Ezek a legfontosabb teendők, hiszen a falu gazdasági életének fellendítése az első. El kell helyeznünk a kisgyerekeket, hogy nyugodtan dolgozhassanak a szülők. A művelődési ház építését 1961-re tervezzük. — Addig? — A mostani megtorpanás pillanatnyi csupán. Olyan — mutat ki az ablakon — mint ez a nyári zivatar. Szétszórt sok szénaboglyát, de kisüt a nap és összegyűjtik. A munka megy tovább. Mi, íkiszesek vállaltuk, hogy gondozunk, művelünk a szövetkezet földjéből tíz hold kukoricát. A szövetkezet viszont ideaadja nekünk a teherautót és megyünk kirándulni Egerbe, néhányszor a Balatonra is. Az első kirándulás június 18-ra esik. Biztos, hogy erre az alkalomra összejön a fiatalság, s azok is, akikkel szót kellene értenünk közös kulturális terveinket illetően. Lesz idő a beszélgetésre bőven, s hiszem, hogy nem lesz eredménytelen, mert a segítő szándékban nincs hiány, csak mi sem kerestük elég következetesen a kibontakozás módját. Javasolni fogjuk, hogy a nyári estéken — persze elsősorban a hétvégi estékre gondolok — kint a szabadban rendezzünk előadásokat a színjátszók, táncosok és a szabadság időre is itthon maradt pedagógusok segítségével. Gondoltunk arra is, hogy időnként meghívnánk a TIT egy-egy előadóját. Az irodalmi és történelmi tárgyú témáknál lenne bőven hallgatóság. Aztán még valamit: itt működik Zsámbékon a termelőszövetkezett elnökképző iskola. Vannak itt hallgatók az ország minden részéből. Megkérünk majd alkalomadtán egy-egy messze vidékről való elnököt, beszéljen nekünk a városáról és szövetkezetük életéről. F elszakadtak a felhők, tisztul az ég, amikor hazafelé tartunk. Fényes-zöld a zsámbéki határ. A falu alatt, a laposon, felgyűrt nadrágban gázolják a vizet az emberek, halásszák á szétzilált rendeket. A szénagyűjtést már megkezdték ... Kovalik Károly ^^^>>^VvXX\XXVvXXXXX\NXVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVSXVvXXXXNX> . Az eléggé megkopott Fő utcai ház falóra erősített tábla ugyan csak a délután háromtól nyolcig tartó kölcsönzési időben ígér valakit a pilisvö- rösvári könyvtárban, de Fo- gara^y Mihály pedagógus (felesége a könyvtár vezetője) e délelőtti órában is talál magának munkát, s amint látom, &zép számmal sorakoznak előtte a visszaadott könyvek, a katalógusok és jelentések. Amikor üdvözlöm, közülük áll fel: — Délben lesz csak órám, németet tanítok — mondja — s addig elvégzem, amit lehet. Akad itt munka elég. Hatezer kötetünk van már, s közel kilencszáz olvasónk, a lakosság csaknem tíz százaléka. Szép szám ez, hiszen a bányának és mindkét iskolának külön könyvtára van. 1952-ben nyolcvan kötettel kezdtek, s a mai hatezernél is többet mond az évi harmincezres könyvforgalom. S az, hogy az olvasók többsége felnőttekből adódik. — Nagy segítségünkre van a könyvbarátok köre, ez a tizenhat-harmincéves fiatalokból álló lelkes csoport (10-1-ea vannak!). Hogy miben segítenek? A könyvespolcok, katalógusok és olvasókartbnok rendje az ő szervezett munkájukat dicséri. Túl ezen havonta rendszeres irodalmi előadásokat rendezünk, amelyekre gyakran Pestről hívunk előadókat. Irodalmi estjeinket mindig élénk vita követi, majd „levezetésként” tánc. Jó együtt dolgozni ilyen fiatalokkal. — Április 4-én a község 15 éves fejlődését mutatták be színes képek és tablók segítségével. Legutóbb pedig Moliére: A botcsinálta doktor című vígjátékát láthatták az olvasók a kétszáz nézőt is befogadó könyvtárteremben — a fiatalok előadásában. Fogarasyék nemcsak üy formában ragadják meg az alkalmat a kultúra népszerűsítésére, de szinte minden olvasóval elbeszélgetnek egy-egy könyv problematikus részletéről. S bár az olvasók különböző felkészültségűek és aránylag kevés értelmiségi látogatja a könyvtárat (mindössze 56), egyre többen vannak már azok, akik az olcsó ponyvák és szentimentális szerelmi áradozások helyett a jelentős irodalmi alkotásokat igénylik. Természetesen nem könnyű a vidéki könyvtárosok helyzete még ma sem. Az olvasást ugyanis nem lehet a legmagasabb fokon kezdeni, ezért türelmes felvilágosító munkára van szükség. 1 — Jókai, Mikszáth, Móricz, Tersánszky, Gárdonyi, Illés Béla, Hegedűs Géza, Berkesi és néhányan nőíróink közül igen keresettek, míg a külföldi irodalom nagy mesterei közül Solohov, Balzac, Stendhal, Thomas Hardy és Maupassant műveit olvassák legszívesebben — világosít fel Fogarasy Mihály. Ez eddig rendjénvaló, de a küszöbön a nyár. Vajon milyen lesz a nyári forgalom? — Júliusban két hétre szabadságra megyünk, két hetet pedig igénybe vesz a nyári feldolgozó munka. Ez azonban nem jelenthet nagyobb fennakadást. így június végén mindenki annyi könyvet kölcsönözhet, amennyi augusztus elsejéig elég lesz, amikor is újra itt vagyunk már. Ez — az elmúlt éveket alapul véve — mintegy harminc százalékos forgalmi csökkenést okozott, de ezzel számolni is kell nyáron. Majdnem mindenkinek van egy kis háztáji földje, ott szorgoskodik már ilyenkor. Beszélgetésünk panasszal zárul. — A község lakosságának mintegy fele német ajkú. Bár mind olvas magyarul, nem ártana, ha német könyvhöz juthatnának. A Gorkij Könyvtár küldött ugyan néhány könyvet, de ezek szinte kivétel nélkül az orosz és szovjet irodalom német nyelvű kiadásai. Úgy gondoljuk, hogy az erre illetékesek tehetnének valamit annak érdekében, hogy a pilisvörösvári németek anyanyelvükön is olvashassák a mai német és a világirodalom alkotásait. . (k. a.) Székely Bertalan ünnepségek Ma Szadáu, holnap a Nemzeti Galériában A pedagógusok szakszervezete és a Magyar Nemzeti Galéria kétnapos,ünnepséget rendez abból az alkalomból, hogy az idén ünnepük Székely Bertalan születésének 125/, halálának 50. évfordulóját és azt, hogy pontosan 75 évvel ezelőtt festette meg azt az első nagy alkotását, amely egy csapásra a magyar, történelmi festészet első vonalába emelte nevét. Szád a község, amely élete utolsó szakaszában állandó lakóhelye volt a nagy művésznek és amely áldozatkész kegyelettel ápolja emlékét, már a múlt évben megkezdte az előkészületeket az idei ünnepségekre. Ma, pénteken, az országos ünnepség első napján, a Gödöllő melleti kis Szada község lesz az ünnepség színhelye. Délelőtt tíz órakor a községi tanács ünnepi ülést tart a tanácsházán, ahol dr. Maksai László művészettörténész tart emlékbeszédet Székely Bertalanról. Az évforduló alkajmából létesített szadai művésztelep célkitűzéseit Nagy János tanár ismerteti. A tanácsülés után megkoszorúzzák a szadai temetőben Székely Bertalan síremlékét, amelynél Paál Ákos, a rajzpedagógiai szakosztály elnöke mond emlékbeszédet. Szombaton, június 11-én ugyancsak délelőtt tíz órai kezdettel a Magyar Nemzeti Galéria Kossuth Lajos téri aulájában ünnepi ülés lesz, amelyen dr. Pogány Ödön Gábor, a galéria főigazgatója mond ünnepi beszédet. Utána Bordácsné H. Lenke művészet- történész Székely Bertalan a pedagógus címmel tart előadást. dr. Domonkos Imre a rajzpedagógiai szakosztály titkára pedig az esztétikai nevelési feladatokról értekezik. Végül Péter Jenő, a pedagógusok szakszervezetének főtitkárra Székely Bertalan kitüntető érmeket, okleveleket és jutalmakat ad át az érdemes rajzpedagógusoknak. KÖNYVESPOLC Senki nem mondaná,--------------------- hogy ez az é lénk szellemű, tevékeny ember 77. évében jár. Azok közé tartozik, akiknek életét szinte teljesen a művészet tölti be e talán épp ennek köszönheti életereje, alkotói energiája ki- apadhatatlanságát. A Vác melletti Sződ-Csörögön — távol a város zajától — él és munkálkodik, ma is friss lendülettel. Budapesti kiállítása a képzőművészeti közélet jelentős eseményévé vált. Évtizedekkel ezelőtt . (1932-ben) rendezett nagy tárlatára csak az idősebbek emlékezhetnek — illetve azok, akik elekor eljuthattak a képzőművészeti bemutatókra. Most az Emst Múzeum intim termeiben felsorakoztatott gyűjtemény — amint a vendégkönyv bejegyzései tanúsítják — a legszélesebb közönség köreiben kelt rokonszenvet, elismerést. Bornemissza Géza munkáit a leghíresebb európai múzeumokban s a jeles nagy magángyűjteményekben is megtaláljuk, de a művészetéhez méltó hazai megbecsülést valójában csak most, e kiállítással nyerte el. Igaz, a Nemzeti Galéria is őrzi több munkáját s egyik legnagyobb élő festőnk, Szőnyi István nagysikerű könyvében a „tiszta akvarellfestés” iskolapéldájává: Bornemissza-képet választott. Műveivel nemegyszer találkoztunk a nagy országos kiállításokon is. De elsősorban a szakemberek tartották számon. Reméljük, hogy ez a kiállítás, amely végleg ,,helyére tette” idős mesterünk életművét, megszerzi majd számára a tiszteletet stűkebb pátriájában — a. megyében ,is. Mert — amint értesültünk — itt még távolról sem részesül abban a megbecsülésben, airie- lyet értékes, országos jelentőségű művészi teljesítményei révén megérdemel. Äz Ernst Múzeumban — mintegy hetven festmény fogadja a látogatót. Többségükben vízfestmények, de számos igen szép olajfestmény is. Ez utóbbiak között különösen emlékezetes egy-egy régibb keletű munkája, mint például a szellemes egyszerűHorgászás a Kis-Dunán séggel megalkotott „Ülő nő”, a „Virág cserépben”, vagy a „Fiam arcképe”. Igaz, a későbbi termésben már nehézkesebb, bátortalanabb műveket találunk, de Bornemissza Géza azok közé tartozik, akik nem egyenletes módon, „elő- réugrásokkal, átmeneti visszaesésekkel’’ fejlődnek. Az ak- varell-gyűjtemény viszont szinte teljes egészében magas kvalitásokat mutat. Érzésünk szerint voltaképpen e terület felel meg leginkább sajátos egyéniségének. A híres nagybányai festőkolónián tanultakat és a Matisse párizsi iskolájában szerzett tudást ezekben gyümölcsözteti maradéktalanul. 'A modern francia művészet felfedezéseit „magyarra fordítva” közvetiti — mintegy hozzá igazítva a mi vidékeink sajátos hangulataihoz, karakterisztikus szépségeihez. Melegszínű, elterülő dombjaink, a nyújtózkodó ágú fák, a színesen torlódó felhők, a kisváros végi kertek tünékeny szépsége — megannyi alkalom érzékeny, őszinte vallomásra. amelyben egyforma hangsúllyal szerepel a szülőföld szeretete s a nemes, emelkedett szellemű emberiesség. Bornemissza művészetének kivételes varázsa épp abban van, hogy a legegyszerűbb tárgyi motívumokkal is sokat tud elmondani. Távol all tőle a hamis kiagyalás, spekuláció vagy a felelőtlen modernista játékosság. Legjobb műveit élvezettel szemléli a kritikus, de a tájékozatlan laikus is örömet talál bennük. Ez a ritka jelenség pedig az igazi művészet jelenlétének „tünete"! Pest megye művészeti---------------—— eletet helyesen élénkíti ez a tárlat, s a fiatalokat új erőfeszítésekre serkenti. Hiszen a megyében munkálkodó tehetséges művészek sokat tanulhatnak Bor- nemissza Gézától, Elsősorban következetességét. művészi lelkiismeretességét, szakmai tudásának ökonómiáját vehe-i tik példának. Bizonyosak vagyunk: új eredmények szülét-j nek e tanulságos tárlat nyomában I Géza bácsinak pedig: — mert így tiszteljük őt —: további. sikerekben gazdag: éveket kívánunk. C seh Miklós Női akt Andrej Osztrovszkij: NEM VAGY Fiatal író első műve ez a megkapó kisregény, amely nem kevesebbet tűzött ki céljaként, mint annak megmutatását, hogyan lesz egy ártatlan, naiv kislányból egy bűnbanda tagja, s hogyan válik, kínok, hányattatások seregén átjutva, másabb, jobb emberré. A célt ,sikerült az írónak megvalósítania. Marina Gre- csanova élő, hihető hőssé lesz, cselekedetei soha nem hatnak erőltetettnek, szavaiban, tetteiben a történés hiteles levegőjét teremti meg. Mégis: a könyv elolvasása után ez embernek kételyei vannak. Nem, inem Marinával kapcsolatban, ;hanem a többi szereplővel. i Az író — Marina jellemét ár- i nyaltán, sokrétűen ábrázolva : — sokkal kevesebb gondot for- \ditott a többi szereplőre, azok : csak feketék, csak fehérek : vagy jók, vagy rosszak. Egyet- : len kivétel ebből Zoja ba- i kajeva, Marina barátnője, :akinek jellemét sikerült a fö- :hőshöz méltóan megrajzolnia, : itt azonban a cselekedetek hitelessége hiányzik, s ez eredi ményezi olykor, hogy Marina — a kitűnően megformált főhős — légüres térben mozog. A fentebb elmondottak ellenére hiba lenne azzal elintézni a könyvet, hogy a fiatal író műve magán viseli a kezdés jegyeit. Osztrovszkij tehetséges ember, könyve nem egy részletében bizonyságát adja annak, hogy érti mesterségét. Hogy a többségükben jól sikerült részekből miért nem áll össze a nagyobb hibáktól ment mű, annak okát EGYEDÜL a forma megválasztásában kell keresni. Az író által választott levélforma — érzésünk szerint — alkalmatlan a cselekménydús, jellemformáló, emberíj alakító történés hiteles megelevenítésére. A levélforma — bármennyire is gyorsan peregjenek a levélváltások — alkalmatlan egy gyorssodrású cselekmény megelevenítésére. Ugyanakkor: rendkívül érdekes és őszinte képet fest az író azokról, akik nem tudtak beleilleszkedni a szovjet társadalomba. a bűnözőkről, s Gáljáról, a céda lányról, s hitelesen mutatja be, hogy ezekkel szemben a többség áll, hogy a többség az, amely Marinát nem hagyja egyedül. A közösség — a munka emberformáló erejét felhasználva — valóban embert farag a valamikori tolvajlányból. A regény e befejezés ellenére nem happy and, hanem annak bizonysága, hogy mindez nem a véletlen — s nem az író műve. A szocialista társadalomé, ahol bonyolult hatások és ellenhatások eredményeként, de megmenthető minden ember, áld akarja, hogy megmentsék, akiben szikrája is megmaradt a becsületességnek. Marina Gre- csanovának sem volt könnyű visszatalálni az egyenes útra. Ennek a bonyolult, szerteágazó folyamatnak híj érzékeltetése feledtetni tudja a könyv gyengéit, s élvezetes, tanulságos olvasmánnyá teszi a könyvet. (Európa Könyvkiadó.) (mottó)
