Pest Megyei Hírlap, 1960. június (4. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-08 / 134. szám

""k'Msriap I960. JÚNIUS 8. SZERDA Egyre több nyugtalanságot okoz Washingtonnak Eisenhower tokiói útja A japán főváros lakossága nagy tüntetésre készül Nyugati hírügynökségek je­lentései azt bizonyítják, hogy már nemcsak Japánban, ha­kis hitei MINT A REUTER jelenti, 800 katonát irányítottak Lisz- szabonból Angola nyugat-afri- kai portugál gyarmatra. A gyarmati hadsereg megerősíté­sének oka: a portugál gyarmat- tartók a nemzeti függetlensé­gi harc fellángolásától tarta­nak. LI SZÍN MAN, Dél-Korea megbuktatott és külföldre szö­kött 85 éves elnöke „teljes or­vosi kivizsgálásra" bevonult egy katonai kórházba. AZ INDIAI Ambalában öt személyt bíróság elé állítottak, mert összeesküvést szőttek Nehru miniszterelnök és több más meggyilkolására. A vád szerint az összeesküvőket Pa­kisztánból pénzelték. GINA LOLLOBRIGIDA, a világhírű olasz filmszínésznő hétfőn férjével és kisfiával együtt a kanadai Torontóba költözött. Lollobrigida úgy döntött, hogy kanadai állam­polgár lesz, mert az olasz kor­mány nem adta meg a filmszí­nésznő férjének az olasz állam- polgárságot. A KÖZÉP-OLASZORSZÁGI Reiti közelében levő Antrodo- co falu határában 3000 ihivő je­lenlétében tartott szabadtéri istentiszteleten súlyos tömeg­szerencsétlenség történt. Egy faemelvény, amelyet a későn érkezők zsúfolásig megtöltöt­tek, összeroskadt és, a mellette levő 10 méteres mélységbe zu­hant. A.szerencsátlensógnak.40- sébtfeüTt áldozata van, köztük három állapota súlyos. nem az Egyesült Államokban is növekvő nyugtalanságot okoz Eisenhower közelgő to­kiói látogatása. WASHINGTON Herter amerikai külügymi­niszter kedden a szenátus kül­ügyi bizottsága elé állt, hogy válaszoljon a következő kér­désre: tanácsos-e az elnöknek most Japánba mennie? Valószínűleg vita lesz majd arról, nem lenne-e helyes elhalasztani a láto­gatást. Fulbright szenátor, a bizott­ság elnöke egy korábbi nyilat­kozatában javasolta, hogy „ta­lán okosabb lenrte, ha az el­nök tanulmányozná a látoga­tás őszre történő elhalasztá­sát". Aiken szenátor szerint a döntést a japán kormányra kell bízni, mert az biztosan tudja, hogy a helyzet megen­gedi-e a látogatást, vagy nem, azaz kézben tudja-e helyzetét vagy nem. Mint ismeretes, a japán kor­mány kedden ismételen kije­lentette, hogy nem szándéko­zik megváltoztatni elhatározá­sát. Mansfield szenátor hangoz­tatta, hogy „nyugtalanítja Eisenhower látogatása”. A szenátus külügyi bizottsá­ga egyébként kedden vitatja meg az új japán—amerikai katonai szerződést. A Newsweek című lap azzal próbálja megnyugtatni a kedé­lyeket, hogy Eisenhower látogatásának lemondása rendkívül ká­ros lenne az Egyesült Ál­lamok tekintélyére, de az „.sem lehetetlen, hogy a Kisi-kdWilSny bukását okozná. TOKIÓ Japánban folytatódik a til­takozás a japán— amerikai ka­tonai szerződés és Eisenhower látogatása ellen. A japán diá­kok radikális csoportja beje­lentette, elhatározták,- hogy 500 000 emberrel felvonul­nak a repülőtérre, s így próbálják megzavarni az elnök érkezését. Mint ismeretes, Tokió lakossá­ga, a haladó társadalmi fs szakszervezetek is tüntetések­re készülnek. A japán főváros­ba máris megérkezett az ame­rikai kémszolgálat nyolc em­bere, hogy megszervezze a biz­tonsági intézkedéseket. A kor­mány garantálta az elnök biz­tonságát. de — mint a jelek mutatják — nyilvánvalóan ag­gódik. LONDON Az angol sajtót is élénken foglalkoztatja a japán—ameri­kai katonai szerződéssel szem­ben kialakult tiltakozási kam­pány, a Quardian rámutat, hogy „a japán parlament szo­cialista képviselőinek lemondá­sa figyelemre méltó tiltakozás­nak tekinthető”. A Times szerint szükséges lenne Eisenhower látogatásá­nak lemondása. „Lehetséges — írja a lap —. hogy az ellen­ségesség kifejezése még veszé­lyesebb méreteket ölt’“. MANILA Az egyik legnagyobb Fülöp- szigeti szakszervezet, melynek 400 000 tagja van,.bejelentette, hogy június 14-én, Eisenhower megérkezésé­nek napján békés tünte­tést szervez az Egyesült Államok manilai nagykö­vetségének épülete előtt. Valószínű — hangzik az UPI jelentése, hogy a kormány megpróbálja a tüntetést meg­akadályozni. Tovább szélesedik a sztrájkmozgalom Franciaországban A degaulleista uralom két esztendeje alatt még soha sem volt ennyire feszült a szociális helyzet Franciaországban, mint jelenleg. Ezen a héten a fran­cia dolgozók milliói vesznek részt a bérharcban, s nap mint nap újabb munkástöme­gek kezdenek sztrájkba. A pünkösdi ünnepek alatt Mar- seille-ben nem közlekedtek az autóbuszok, hétfőn a Mont Blanc alagút fúrásának francia szkaszán dolgozó 300 munkás hagyta abba a munkát. Kedden a francia fővárosban az autó­buszok vezetői és kalauzai új­ra kezdték a sztrájkot. Két hétre elosztva az ország min­den vegyigyárában munkabe­szüntetést rendeznek a munká­sok. Csütörtökön a vasasok kö­vetkeznek, pénteken 1 300 000 állami alkalmazott sztrájkol 24 órán át. Isztanbuli diákok tüntetnek az új rendszer mellett A 68 török tartomány kor­mányzói már gyülekeznek Ankarában, hogy megünne­peljék a Menderesz-kormány megdöntését és hűséget fo­gadjanak a Gürsel-rendszfer- nek. Mint az UPI jelenti, a tartományi kormányzók ked­den megkoszorúzzák Kemal Atatürk sírját. Gürsel tábornok, ideigle­nes államfő és miniszter- elnök hétfőn este első íz­ben fogadta a diplomáciai testület vezető képvise­lőit. Az AP jelenti, hogy Anka­rában hétfőn ünnepélyesen fogadták azt a 20 gépkocsiból álló autókaravánt, amelyen a Gürsel mellett tüntető Isztan­buli egyetemi» hallgatók ér­keztek, hogy a fővárosi fiata­lok egy csoportjával együtt országos ünneplő körútra in­duljanak. Korszerű, új egészségház épült Gyomron. Augusztus 20-án adják át rendeltetésének mai nap I960, június 8., szerda, Medárd napja. A nap kél 3.48 órakor, nyugszik 19.39 órakor. A hold kél 18.15 órakor, nyugszik 3.11 óralcor. V.árható időjárás ma es­tig: növekvő felhőzet, sok­felé — elsősorban nyugaton — záporeső, zivatar. A nap­pali felmelegedés kissé csökken. Várható legmaga- sakk nappali hőmérséklet 25 fok körül. — HOLNAP reggel tartja ülést, a Nagykőrösi Városi Tanács végrehajtó bizottsá­ga. A napirenden a III. ne­gyedévi munkaterv összeál­lítása, a május 15-én meg­tartott tanácstagi pótválasz­tás eredményéről szóló be­számoló és a népi ülnökök újjáválasztása szerepel. — JUN1ÁLIS bált rende­zett Gyálon vasárnap a le­geltetési bizottság. A vendé­geket birkapörkölttel várták, a mulatság reggel öt óráig tartott. — 1500 HEKTOLITER mustra kötött szerződést a gerjei pincészettel a ceg­lédi Táncsics Tsz. — ÖNTÖZŐ AUTÓT vá­sárolt a nagykőrösi tanács a város köztisztaságának meg­javítása érdekében. Az autó néhány napon belül munkába áll. SEGÍTENEK a termelő­szövetkezetekben a középis­kolások. A nagykőrösi és a ceglédi gimnazisták az évzá­róig tartó szünet eddigi néhány napján is több al­kalommal dolgoztak már a helyi tsz-ek földjein. a televízió mai műsora: 18.40: Színfoltok Kínából. 19.00: Lorraine Hansberry: A napfény nem eladó. Színmű 3 felvonás­ban. Közvetítés a Petőfi Szín­házból. Mihail Solohov: FELTORT UGAR REGÉNYKÉSZLET (7) — Tizenketten. Ezek azasz- szonyok tisztára olyanok, akár a birkák: ahová egy elindul, csapatostul, odamegy a többi is. Néha egy nyavalyás birka maga után csalja az egész nyájat... Még mi is hajlot­tunk az Usztyin szavára és szénakaszálás idején nekilát­tunk ünnepelni, az ördög vi­gye el! Usztyin kedélyesen felneve­tett. — Már megint én vagyok a hibás? Ne énrám kend a mások hibáját, te szakállas. Az asszonyok elmentek a templomba — hát tehetek én róla? Atamancsukova anyó meg egy falubeli öregasszony térítette le őket a helyes út­ról. Már hajnalban idejöttek hozzánk a szállásra és agitálni kezdtek köztük! Ma szent Glikerija nagy vértanú ün­nepe van. ti meg asszonyok, kaszálni akartok; nem féltek az istentől? ... Nos hát le is beszélték őket. Én meg azt kérdeztem az öregasszonyok­tól: miféle Glikerija az? Csak nem Nagulnova? Mert az csakugyan nagy vértanú: egész életén át kínlódik hol evvel, hol avval... Erre fel­háborodtak az öregasszonyok és megrohamoztak! Ataman csukova anyó még a bot­ját is' rám emelte, meg akart ütni, de hálistennek idejében félreugrottam, mert különben olyan bóbita volna a homlo­komon, mint egy holland li­bának. Erre aztán a mi asz- szonyainfc csimpaszkodtak be­lém, akár bojtorján a . kutya farkába, alig tudtam valahogy lerázni őket... Mért vagyok én ilyen boldogtalan? Sehogy sincs máma szerencsém. Lát­játok, jó emberek, egy dél­előtt sikerült összevesznem a vénasszony okkal is. a mi asz- szonyainkkal is, az elnökkel is, meg évvel az ősz szakállú Gorgyejiccsel is. Ehhez érteni kell. — É-é-értesz is hozzá! Ezért a tudományért nem kell a szomszédba menned. Gyer­mekkorod óta folyton össze­tűzöl mindenkivel, akár egy verekedős kokas. De — jus­son eszedbe a szavaim — a verekedős kokasnak mindig csupa vér a taréja..; — mondta figyelmeztetően Oszet- rov. De Usztyin már oda se fi­gyelt. Kihívó, bátor tekinteté­vel Davidovra nézett és így folytatta: — De az agitátorokhoz sze­rencsénk van máma: gyalog is jönnek hozzánk, meg lóháton is... Ha volna a közelben vasút, még ronaton is robognának ide! Csakhogy neked, elnök, a mi vénasszonyainktól kellene megtanulnod, mi az igazi agi­táció. ... Idősebbek, ravaszab­bak nálad, tapasztalatuk is több van. ők halkan beszél­nek, kedvesen, udvariasan igyekeznek meggyőzni máso­kat, így aztán el is érik, amit akarnak. Ők nem vallanak kudarcot! De hogy jársz el te? Még ide sem értél a szál­láshoz, máris az egész határ hallatára ordítottál: „Mért nem dolgoztok!” Hát ki bánik így a néppel a mostani világ­ban? A nép a szovjethatalom alatt elővette a ládából a büsz­keségét és nem szereti, ha kiabálva támadnak rá. Egy­szóval semmiféle piszkálgatást sem kedvel, elnök! Meg az igazat megvallva, a kozákok­ra régebben• a cári időkben se nagyon ordítoztak az atarná- nok — nem merték megsér­teni az öregeket. Ideje volna már. megértened, neked is, Nagulnovnak is. hogy ma más idők járnak és a régi rossz szokásokat félre kell dobni ... Azt hiszed, beleegyeztem volna, hogy kaszá'jak, ha le nem csillapodsz? Fészkes fe­nét! De fékezted magad egy kicsit, kedvességre váltottad a dühödet, hajlandó voltál kár­tyázni velünk, értelmesen be­széltél, így hát én meghajtok előtted! Szép szóval elboldo­gulsz velem, én mindenre haj­landó vagyok: kártyázni is, kazlat rakni is. Davidov, aki figyelmesen hallgatta Usztyint, az ön­magával való elégedetlenség keserű érzését tapasztalta és szörnyen bosszankodott magá­ra. Lehet, hogy egyben-más- ban igaza van ennek a rend­kívül fürge kozáknak. Abban legalábbis igaza van, hogy őneki, Davidovnak nem lett volna szabad szitkozód ássál és kiabálással kezdenie, ami­kor megjelent a brigádban. Ezért is vallott kudarcot ele­inte, ahogy Usztyin célzott rá. Hogyan történhetett meg, hogy nem tudta türtőztetni magát? És Davidov minden csűrés-csavarás nélkül kény­telen beismerni magában, hogy észrevétlenül elsajátítot­ta Nagolnovtól az emberek­kel való goromba bánásmódot, ledobta a kantárt — ahogy Andrej Razmjotnov mondaná — és lám ez az eredmény: maró gúnnyal azt tanácsolják neki, hogy vegyen példát hol­mi vénasszonyoktól, akik óvatosan, behízelgőn bánnak az emberekkel és sosem sül­nek fel, mindig elérik célju­kat. Mindez napnál világo­sabb. Nyugodtan kellett vol­na odamennie a szálláshoz, nyugodtan beszélnie és meg­győznie az embereket, hogy nem helyén való most az ilyen ünnepi hangulat, ő meg rájuk ordított, sőt, volt olyan pillanat, amikor kis híjján megtáncoltatta a korbácsot is. Egy röpke pillanat alatt semmivé tette volna a kolhoz megteremtésében végzett egész munkáját, pedig ezért talán még a pártkönyvét is le kel­lett volna tennie a kerületi bizottság asztalára. Ez már valóban szörnyű katasztrófa lett volna az életében! . Davidov pusztán arra a gondolatra, hogy mi történ­hetett volna vele, ha nem embereli meg magát idejében, fázósan megrándította a vál­lát és egy pillanatra úgy érezte, hogy dermesztő hideg kúszik végig a hátán ... Kellemetlen gondolataiba teljesen belemerülve, merőn bámulta a ponyván szétdo­bált kártyalapokat és vala­hogy eszébe jutott, hogy a polgárháború idején szenve­délyes „huszonegyező” volt és azt gondolta: „Befuccsol­tam! Tizenhatra ráhúztam még legalább tízet, ez tény!” Nem valami kellemes volt beismernie zabolátlanságát, de mégis talált magában any- nyi bátorságot, hogy ha nem is minden belső ellenállás nélkül, azt mondja: — Csakugyan nem kellett volna így kitátanom a szá­mat, ebben igazad van, Usz- tyin! De hát nagyon bosszan­tott, hogy nem dolgoztok, ezt beláthatod. Meg aztán te se suttogva beszéltél velem. Per­sze, megegyezhettünk volna veszekedés nélkül is. No de elég erről ennyi! Menj, fogd be a szekérbe a legszálajabb lovakat, te meg Nyecsajev, egy másik megfelelő párt — ebbe a kocsiba, ni! — Indulsz az asszonyok után? — kérdezte leplezetlen csodálkozással Usztyin.^ — Eltaláltad. Megpróbálom rábeszélni az asszonyokat, hogy dolgozzanak ma is egy kicsit. — De szót fogadnak-e ne­ked? — Majd meglátjuk. A rábe­szélés nem parancs. — No, segítsen a jó isten meg a csesztohovai isten anya! Ide hallgass, elnök, vigyél magaddal engem is! Jó? — Davidov habozás nél­kül beleegyezett. — Menjünk. De segíteni fogsz rábeszélni az asszonyo­kat? Usztyin mosolyra ráncolta a hőségtől kicserepesedett szá­ját. — Majd segít a helyette­sem, okvetlenül magammal viszem! — Miféle helyettesed? — Davidov értetlenül pillantott Usztyinra. Usztyin szótlanul, ráérősen odament a szálláskocsihoz és egy rakás kaftán alól kihú­zott egy vadonatúj, hosszú ostort, amelynek a nyele vé­gén díszes szíjbojt volt. — Ez az én helyettesem. Megfelel? Borzasztó meg­győzően tud beszélni! Ha ez elkezd süvíteni, rávesz és rábeszél mindenkit. Nem számít, hogy sete vagyok! Davidov elkomorodott. — Hagyjad ezt! Nem enge­dem, hogy egy ujjal is hoz­zányúlj az asszonyokhoz, de a te hátaddal szívesen meg­kóstoltatnám ezt a helyet­test! De Usztyin csak gúnyosan hunyorgott. — Az egyszeri apó is szí­vesen megkóstolta volna a barátfülét, de megette a ku­tya a túrót... Nekem, mint a polgárháború rokkantjának megvan ez a kedvezményem, az asszonyok meg csak kö­vérebbek és békességesebbek lesznek a veréstől, a magam feleségéről tudom. Kit kell hát verni? Világos dolog — az asszonyokat! Mit félsz? csak kettőnek-háromnak kell odacserdíteni amúgy istene­sen, a többit aztán mintha fel­kapta volna a szél, egy pil­lanat alatt a szekéren terem­nek! Mivel a beszélgetést befe­jezettnek tekintette, elővette a szálláskocsi alatt hányódó kötőfékeket és indult a ha­lomra, hogy megfogja a lova­kat. Utána sietett Nyecsajev meg a többi kozák is, Oszet- rov kivételével. — Hát te miért nem mégy kaszálni, Tyihon Gorgyejics? — kérdezte Davidov. — Szeretnék egy pár szót szólni Usztyin dolgában. Le­het? — Tessék. — Ne haragudj erre a bo­londra, az istenre kérlek! Egészen megbokrosodik, akár a ló, ha a farka alá kerül a farhám — kezdte kérő han­gon Oszterov. De Davidov félbeszakítot­ta. — Egyáltalán nem bolond az, hanem a kolhoz-élet nyílt ellensége. Az ilyen el­len kíméletlenül harcoltunk és fogunk is harcolni! — Ugyan, dehogy is ellen­ség! — kiáltott fel meghök- kenve Oszetrov. — Mondom, hogy egészen kikéi magából, • ha megharagszik, ennyi az egész! Kicsi kora óta is­merem és amennyire emlék­szem, mindig ilyen töviskes természete volt. Az öregeink a forradalom előtt engedet­lenség miatt rengetegszer megverték a községi gyűlése­ken. Úgy megverték, hogy se ülni, se feküdni nem tudott, de — falra borsó! Egy hétig félretartva hordta a fenekét, de aztán kezdte megint elöl­ről a régit, nem nézett el senkinek semmit, mindenki­ben csak a hibát kereste, még­pedig milyen buzgalommal kereste! Akár kutya a bolhát! De miért volna a kolhoz el­lensége? A gazdagoknak vi­lágéletében szálka volt a szemében és csak látnád, ho­gyan él! A viskója oldalra billent, majd összedűl, az egész gazdasága egy tehénke meg egy pár rühes birka, pénze pedig sosem volt. Az egyik zsebében egy bolha pányván, a másikban egy te­tű láncon — ez az egész va­gyona! A felesége meg beteg* legyengítette a sok gyermek, elcsigázta a nyomor ... Le­het, hogy ezért is acsarkodik mindenkire. Te meg azt mondod — ellenség. Csak jár a szája, de nem ellenség. — Nem rokonod? Miért fogod pártját? — Épp az a baj, hogy ro­konom: unokaöcsém. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom