Pest Megyei Hírlap, 1960. június (4. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-30 / 153. szám

I960. JÚNIUS 30. CSÜTÖRTÖK FEST HEG 1 ^fú'rlap Öncs&nkítások és sebek A teremt es ojykor fájda­lommal jár. Aki nagy célo­kat áliítoz elérni, aki az ege­ket ostromolja, olykor akarat­lanul sebeket okoz, számára kicsi, de másnak fontosnak tűnő dolgokban. Ilyenféle gondolatokat for­gattam fejemben azután, hogy egy üzemi munkással beszélgetve arra terelődött a szó: soromba az üzemve­zető mérnökük. Pedig — mondta a munkás •— jó ember. Szereti a mun­káját, érti is. Szakmailag „nem állítja senki lejre”. Azaz: olyan, amilyennek len­nie kell. De: sokszor nem tesz különbséget a dolgok között, s mindenkit legorombít, aki csak eléje kerül. Ha okkal, ám tegye. Az igazságot akkor is meg kell fogadni, ha nem ezüstpapírba csomagolják. De amikor ok nélkül teszi, ak­kor igencsak fáj annak, .akit a legorombítás ér. s sértődött­ségét az is növeli, hogy nem­csak a goromba hangra, ha­nem egyáltalán: a „lebarní- tásra” sem szolgált rá. Eddig az én munkásom. Hogy igaza van, azt egy pil­lanatra sem vontam kétség­be. Pusztán hangnem kér­dés© lenne ez? Vagy a kellő mérlegelésé? Azt hiszem, az is. De még egyéb dolgoké is. Ha valaki a munkásoktól, de másoktól is finomkodást követel, az helytelenül cselek­szik. A nyíltságnál, őszinte­ségnél erősebb és hatéko­nyabb gyógyszert a hibák el­len, azt hiszem sohasem ta­lálhatunk. De ha valaki azt követeli, hogy ez a nyíltság, ez az őszinteség humanitás­sal járjon együtt, hogy kö­vetkezetes legyen, részrehaj­lás nélküli, valóságon ala­puló, akkor ennek követelője igaz, jó dolgot követel. Az egyik járás tanácsel­nökét sokat bírálták gorom­ba, igazságtalan .magátatíá- sáért. Goromba bánásmód­jának „eredményeként'’, több közvetlen munkatársa kérte leváltását, illetve áthelyezését. Amikor beszélgettek ezekkel az emberekkel, kiderült, hogy tele vannak sebekkel, ame­lyek gyógyulását lehetetlen­né teszi az, hogy — egyrészt — igazságtalanul kapták azo­kat — másrészt — a gyó­gyulást minduntalan újabb és újabb, kisebb vagy na­gyobb sebek akadályozták. Ezek az emberek, akik be­csülettel, áldozatkészséggel végezték munkájukat, a sebek hatására kedvetleneklzé vál­tak, már nem végezték olyan becsülettel és lelkesedéssel a munkájukat, már nem akar­tak kötelességüknél többet tenni, sőt: már a kötelessé­güknek is alig-alig tettek ele­get. Pedig az emberek ugyanazok maradtak, de a körülmények lehetetlenné tet­ték azt, hogy ugyanúgy dol­gozzanak, cselekedjenek is, mint annak előtte. Egy ember okozta sebek így tették lehetetlenné sok ember munkáját, így teremtettek olyan légkört, ahol csak köte­lesség volt a munka, s ahol a mindennapok nem úgy teltek el, hogy új ötletek, kezdemé­nyezések születtek volna, hogy újabb és újabb sikereket értek volna el, hanem úgy, hogy a vezető és beosztottak kö­zött megbomlott viszony ered­ményeként alcadozott minden, s mire a dolgok tisztázódtak, kiderült, hogy a járás három igen fontos községében — a kellő segítés és ellenőrzés hiánya miatt — lehetetlen ál­lapotok uralkodnak. A látszatra lényegtelennek látszó dolgok így lehetnek lényegesekké, az igazságtalan­ság, az ellenvéleményt nem tűrés, a goromba szó, amely lényegében magatartási kér­dés. így válhat politikai kér­déssé, tényezővé a munka jó­sága vagy rosszasága szem­pontjából. A humanitás, tegyük hoz­zá: a szocialista humanitás nem jelent egyet a liberaliz­mussal, a finomkodással, „ hibák eltűrésével, sőt: éopen a feltétele az azok elleni harc­nak. amit egy ember soha, de egy közösség, egy kollektíva mindenkor eredményesen vív­hat meg. De akadnak olyan sebek is, amelyek első pillantásra ki­csinek tűnnek, de összességük­ben mégis hatnak Az ingerül­tebb szó a hivatalban az ügy­félhez. a türelmetlen leintés a vitákban, az itt-ott fellelhető lebecsülése a fizikai munká­soknak, az olyan hibák, ame­lyekre egyesek könnyen ki­mondják, hogy ..ez most nem központi kérdés”, középponti kérdéssé lehet, ha hagyjuk el­mérgesedni a helyzetet, el- burjánzani ezt a magatartást, nem figyelmeztetjük az inge­rült hangú hivatalnokot, a le- gyintgetőt, a munkásokról le- becsülöen nyilatkozót, s így tovább. Hiába igyekszik vala­ki a párt helyes, a tömegek által is támogatott és elfoga­dott politikáját életünk bár­mely területén megvalósítani, ha azt ilyen magatartással te­szi, ha azt ilyen módszerekkel akarja valóra váltani. A kíméletlenségnek helye van az ellenséggel szemben. De azzal szemben, aki velünk egy sorban harcol, alti testvér és barát, aki egyazon cél felé igyekszik, vajon helye lehet-e? Helye van az őszinte elvtársi, baráti bírálatnak, a figyel­meztető szónak, de nem a kí­méletlenségnek, a ridegség­nek, mondjuk ki: az ember­telenségnek. Van ázonban ennek a kér­désnek egy másik oldala is. Az, amire jobb szót nem leltem, mint az „öncsonkítás”. Amikor emberek vélt sérelmeket, vélt sebeket hordoznak magukban, rágódnak azokon, akik a sem­miből csinálnak valamit, akik mindenben és mindenütt elle­nük irányúiét keresnek, akik a segítő szót is fúrásként fo­gadják, akik az őszinte bírá­latban rosszakaratot látnak, akik saját maguk által gyár­tott problémák midtt érzik szerencsétlennek magukat, s akik ezért vesztik el kedvü­ket, nem dolgoznak, s éppen ezért mind több jogos bírálat éri őket, amit még inkább fel- íortyanva fogadnak. Ezek az öncsonkítók leg­többször saját — vélt — se­beikkel büszkélkednek, tetsze­legnek a mártír pózában, s szinte örömmel fogadnák, ha valaki fejükre tenné a tövis­koszorút. Érzékeny kedés, ál­landó elégedetlenkedés jellem­zi őket, s vajon véletlen-e, hogy ilyen emberek között ta­lálunk szép számmal olyano­kat. akik — ha róluk van szó — ilyenek, de ha másokról, akkor ők az elsők, akik sebe­ket osztogatnák? Mindez — úgy gondolom — nem véletlen. Bár sokat be­széltünk, de lényegében iga­zán komolyan nem vettük azt, amit polgári csökevénnyel je­löltünk. Pedig mindkettő az. A mártíromkodás, a gorombásko­dás, mások lebecsülése s a magát szerencsétlennek érzése is. A szocialista magatartás egészen mást diktál. Nem fi­nomkodást, de nem is gorom­baságot, kíméletlenséget. Har­cot az igazságtalanság ellen, a jogtalanul kapott sebek ellen, de önvizsgálatot, őszinteséget a jogos bírálattal szemben, s főként tetteket, mint a bírálat megtagadásának eredményét. És nem véletlen az sem, hogy amikor ilyen hibákat szóvá tesznek, akkor a hibát vétő legtöbbször tiltakozik: hiszen ő jót akart, s nem az a fontos, hogy mit akar, hanem az, hogy hogyan? Mindkettő. De az előbb említett módszerekkel, maga­tartással szocialista célokat, feladatolcat megvalósítani nem lehet. Nem lehet sebeket osz­togatni, s nincsen mártíromko- dásra sem szükségünk. Mind­kettő kerékkötő, mindegy, hogy egyik erről, a másik a másik oldalról hat, de hat, visszahúzó erőként hat, s ez a lényeg. önnevelés és nevelés kérdé­se ez. Elsősorban magunkat kell nevelnünk, habár kétség­telenül ez a legnehezebb. Az embernek a saját hibáival való küzdelem jelenti a leg­nagyobb feladatot, de csak ez ad erkölcsi alapot ahhoz, hogy másokat is nevelhessünk, mert a szocialista ember nem vizet prédikál és bort iszik, hanem maga mulat példát, maga győzködik — bármilyen el­csépeltnek is hangzik — a kis­polgári csőké vényekkel, s csak akkor állhat nyugodtan a töb­biek elé, csak akkor követel­het, ha maga is teljesít. Ez alól nincsen kivétel. Olykor elkerülhetetlen, hogy akaratlan sebeket kapjanak emberek. A joggal adott „se­bek” begyógyulnak, beforrnak, s eredményük edzettebb, keve­sebb hibával dolgozó, élő em­ber. Az egek ostromlása nem könnyű feladat. De éppen ezért: ne tegyük még nehezeb­bé. Oktalanul adott sebekkel, álproblémákkal, csinált gon­dokkal. A magupk útját, sorsát könnyítjük, ha harcolunk mindez ellen, magunkban és másoknál. Ha így is formáljuk a holnap emberét, a szocialista embert, aki nemcsak ostromol­ja az egeket, hanem el is éri azt. Mészáros Ottó A KGST vctőmagtermesilési munkacsoportja Varsóban ülésezik Varsóban megkezdte tanács­kozását a Kölcsönös Gazdasá­gi Segítség Tanácsa mező- gazdasági állandó bizottsá­gának vetőmag-termesztési munkacsoportja. A szakembe­rek megbeszélésének célja a vetőmag-termesztés szakosí­tása a szocialista országok között, az éghajlat és egyéb tulajdonságok figyelembe vé­telével. Ezenkívül foglalkoz­nak a vetőmag szállításával is. ___________ O rszágos vásár lesz Pilisen Vasárnap, július 3-án egész­napos országos állat és kira­kodó vásárt rendeznek Pilisen. Vészmentes helyről mindenfé­le állat felhajtható. VOLT MÁR JOBB IS A KENYER A gödöllői járás közsé­geinek többségében elége­dettek a lakosok a kenyér minőségével. Egyes helye­ken azonban, például Szu­dán, Dányon, Nagy tárcsán és Kerepesen nehezményezik, hogy az utóbbi két hét alatt romion a kenyér minősége. A boltvezetők is elmondták, hogy június közepétől egyre többször szállit a sütőipar ragacsos, keletien kenyeret, ami éppenséggel fogyasztha­tó, azonban a minősége rósz- szabb a korábban megszo­kottnál. A községek, akár­csak szerkesztőségünk, a gödöllői járási sütőipari vál­lalattól várja a panaszok or­voslását, illetve a választ. Hová lett a silókombájn ? Pontosabban néni is a silókombájn, hanem a kom­bájnt hajtó erőgép tűnt el hétfőn Szentgyörgypusztáról. Az isaszegi Damjanich Tsz silózni akart, azonban a traktoros a — szövetkezet vezetőinek megkérdezése nélkül — otthagyta a siló- kombájnt és Gödöllőre,' a gépállomásra ment. Ez az eset nem válik dicsőségére sem a traktorosnak, sem a gépállomásnak. Hruscsov könyve angol kiadásban A Hutchinson angol kiadó- vállalat megjelentette Nyi- kita Hruscsov: „A kapitaliz­mus békés versenyben való legyőzéséért” című könyvét. Hruscsov külön előszót írt a kiadás számára. Ekkora halat fogtam..: ’■'SSW*» mutatja Spur Imre. a Frange- pán utcai kovács ktsz műve­zetője, akit harmincéves sze­relem fűz a ráckevei Duna- parthoz. (Koppány feiv.) Háztáji, mint fontos tartalék Biztosítják a háztáji szarvasmarhák részére a takarmányt az acsai Aranykalász Tsz-ben Kazlakba került a Galga- völgye rétjeinek gazdag ter­mése. A Galga menti közsé­gek — Ácsa, Püspökhatvan. Galgagyörk, Galgahévíz, Iklad — virágzó állattenyésztő kul­túráját a folyó völgyének dús füvű rétjeire alapozták e község parasztjai. Most, miután e vidék pa­rasztsága is a szövetkezést választotta, talán még növe­kedett is a Galga menti rétek jelentősége. Halász Gyula, az acsai Aranykalász Tsz agro- nómusa, akivel a minap a tsz irodájában beszélgettünk, is ezt mondja. Pedig a leg­nagyobb rosszindulattal sem lehetne azt mondani, hogy a tsz vezetősége elhanyagolja a szántóföldi takarmányter­mesztést. Gyorsan fejlődik termelő- szövetkezetünkben az állat- tenyésztés, de főképpen a szarvasmarhaállomány — mondja a nemrég nyugdíjba mént, de a gazdálkodóst fél­behagyni nem tudó idős agro- nómus. Napjainkban 47 tehenet,70 növendéket mondhatnak magukénak, ezen­kívül 42 ökör hízik és to­vábbi 49 vár meghízlalásra. — Sajót neveléssel vagy vásárlással igyekeznek fej­leszteni szarvasmarhaállomá­nyukat? — kérdezzük Halász Gyulát. — így is, úgy is — mondja, majd így folytatja: — A kö­zös állomány szaporulatát is igyekszünk felnevelni, de a tagságtól is vásárolunk bor­jakat, üszőket. A legutóbb az Állatforgalmi Vállalat a tsz vezetőségének kérésére vásárt hirdetett és 35 növendékmar­hát vett meg a háztáji gazda­ságoktól. Amint magyarázatából meg­tudjuk, rövid tartás után a 35 növendékből tizenkettőt minősítettek továbbtenyész- tésre alkalmasnak, de jócskán lesz közöttük még olyan, amit tenyésztésbe állíthatnak. — A tagoktól való vásár­lással kiváló, és azt is mond­hatom, olcsó tenyészállatok­hoz jutunk. Nagyon fontos tartaléknak tekintjük mi a háztájit — mondja a főagro- nómus. — Mennyi szarvasmarhát tartanak a háztájiban? — ér­deklődünk tovább. — Általában mindegyik tsz-család tai-t egy tehenet, meg egy-két szaporulatot. Ügy tudjuk, hogy a tehenek szá­ma 190—200 körül van, a nö­vendékeké pedig jóval több mint száz — válaszolja rövid gondolkodás után. — Hogyan biztosítják e sok állat részére a takarmányt? — kérdezzük a nagy állatlét­szám hallatán. — Nem könnyű ezt megol­dani, mi is törtük rajta a fe­jünket, de valahogy mégis­csak sikerült összeegyeztetni a közös gazdaság meg a ház­táji érdekeit — kapjuk a vá­laszt. íróasztalából előveszi a ter­melőszövetkezet tervét. — Az év végéig minden munkaegységre 7,37 kiló szálastakarmányt és 16,71 kiló lédús, azaz silóta­karmányt biztosítunk — ol­vassa a termelőszövetkezet tervéből. Gyors számítást végzünk. Egy 300 munkaegységet telje­sítő tag 50 mázsa lédús takar­mányt és több mint 20 má­zsa szálastakarmányt kap munkaegységeire. A számolás végén kérdőn tekintünk az agronómusra. — Biztosítani tudja-e ezt a tekintélyes mennyiségű ta­karmányt a tsz vezetősége? — Biztosítanunk kell _ — veszi át a szót. — Nemrégi­ben elkészítettük takarmány- mérlegünket és eszerint is tudunk annyi takarmányt ad­ni. Az eddig teljesített mun­kaegységekre az elmúlt na­pokban két kiló előleget ad­tunk. A tsz tervében 2250 köb­méter siló készítése szerepel; Amint az agronómus mondja, a silóhoz szükséges anyagot biztosítják, de sokkal nagyobb gondot jelent számukra ma­ga a silózás. Amint Halász Gyula elmondja, a gépállomás először mindössze 300 köb­méter silózást vállalt, ké­sőbb a pótszerződésben 35 hold silókukorica betakarí­tására tett ígéretet. A számí­tások szerint is, mintegy 700— 800 köbméter hiányzik. — Nagy teljesítményű gé­pet veszünk, s azzal silózzuk be a tervben szereplő további 700—800 köbmétert. Sajnos, a gép megvásárlása nem egy­szerű dolog, de mindenkép­pen igyekszünk gépet biztosí­tani — mondja a nehézségek­ről. — A szénaelőlegen kívül a többi termést csak a jövő­ben kapják meg a tagok, de addig is miből tartják el ház­táji állataikat? — kérdezzük. — A termelőszövetkezet 340 hold legelővel rendelkezik, s ebből 180-at átengedtünk a háztáji szarvasmarhaállomány részére. A tagok maguk fo­gadtak pásztort, aki vigyáz a több mint 200 állatra. Ezenkí­vül mindegyik családnak 750 négyszögöl rétet adtunk, s ezzel mindenki úgy gazdál­kodik, ahogyan akar. Zölden is feletethetik, de meg is szá­ríthatják szénának — ismer­teti a tsz vezetőségének intéz­kedéseit a háztáji állatállo­mánnyal kapcsolatban Halász Gyula. A termelőszövetkezet fő- agronómusának szavaiból az tűnik ki, hogy a vezetőség gondol a háztáji szarvasmar­haállomány eltartására is. Nagyon helyesen teszi ezt, hi­szen jelenleg nincs módja a tsz-nek arra, hogy a tagok ál­tal vásárlásra felkínált nö­vendéket, üszőt, tehenet mind átvegyék, illetve elhelyezzék — pedig az építkezésekkel ugyancsak igyekeznek. Ahogy Halász Gyula mondotta: na­gyon fontos tartalék a közös gazdaság számára a háztáji­ban tartott és nevelt szarvas­marhaállomány. De csak ak­kor. ha eltartásáról is gondos­kodnak. Mihók Sándor szórakoztató műsort ad, ami jól hallható valamennyi sátorban. Egyik brigádtagot édesmamája úgy el­látta ennivalóval, mintha nem is létez­nék konyha, étkezde ezen a vidéken. Egy darabig csak fo­gyasztotta a hazait, de azután sürgősen partnereket keresett, mert nem akarta, hogy megromoljék táskájában a sok otthoni falat. ★ Ókori amfiteátrum­ra emlékeztet a domboldalon épített szabadtéri színpad. Az enyhe lejtő aljá­ban állították fel a világot jelentő desz­kát és a nézők — elférnek itt ezren is — a gyepen ülve, ké­nyelmesen. szemlél­hetik az előadást. Egy nagykőrösi fiú halálos komolyság­gal bólogatott a két­hetes. gazdag prog­ram hallatára. Szov- ie* eszfrádegyüttes. Honvéd Központi Művészegyüttes, ne­ves szólisták, él­sportoló élmény- beszámolója. Egy arcizma sem rán- dult a felsorolásnál. A végén csendesen megkérdezte: „Lollo- brigida nem érte­sült a váci tábor megnyitásáról?.. .’* ★ A sok dicséret mellett szerettünk volna valami panaszt is hallani. Nincse­nek feltört tenyerek? — kérdeztük egyik műszak végén. Hoz­zászoktunk mi ott­hon is a földmunká­hoz — nevettek a monoriak, mutatva tenyerülcet. Elég a tábori koszt? — öt percig sorolják fel az aznapi menüt. Nem szigorúak a századparancsnokok? — erre elmesélik, hogy a tanár úr is velük alszik a sátor­ban és jobban for­gatja a lapátot, mint bármelyikük. Látván csalódott ábrázoló­mat, előáll egy 'wp- h ámított fiú. „Ne­kem volna egy pa­naszom.” Feszülten figyelek. „Hát a sör Pillanatfelvételek a DCM-építőtáborból lehetne egy kissé hi­degebb is a kantin­ban” — s már ne­vetnek derűsen, fel­szabadultan. ★ Hétfőn reggel még szürkén sorakozott a sátor erdő a Duna partján. A délelőt­ti műszákból hazaté­rők azonnal hozzá­láttak lakóhelyűk csinosításához. Kö­vekkel körülbástyá­zott földrészekre ír­ták cementtel, ka­viccsal brigádjuk névadójának nevét. A magasan lobogó zászló rúdjához hosz- szú salakjárdát épí­tettek. Egy köz­ponti fekvésű sátor­ban helyezték el Rózsa Ferenc mell­szobrát. „Megéri ez a két hét a sok-sok fáradságot ?” — kér­deztem egy buzgó sátordíszítőtöl. „Az utódainknak is épí­tünk” — mondta a tizenhat évesek ro­konszenves komoly­ságával. ő a kö­vetkező önkéntes csapatokra gondolt, de én éreztem, hogy válasza előbbre, sok­kal messzebbre mu­tat. Papp Kezsó A hét első napjai­ban egymásnak ad­ták a „kilincset” az újságírók, fotóripor­terek a Dunai Ce­ment- és Mészmü váci építőtáborában. Kint járt a televízió munkatársa. A TASZSZ-iroda tudó­sítója alig győzte jegyezni a sok érde­kességet. A Magyar Ifjúság kiküldötte le­velezőket toborozott. Eljött Vác mellé a Magyar Hírek ripor­tere is, hogy a Duna menti kisváros nagy építkezéséről tudósítsa a Magyarok Világszövetségének tagjait a világ min­den részében. Hét­ön este meg is je­gyezte az egyik szá­zad parancsnoka: „A hatórás ásást csak bírnák a fiúk, de a sok fényképbeállí­tás már fárasztja őket”. * A pesszimisták alaposan felszerelve érkeztek a vasár­napi vonattal. A nagy karimájú szal­makalap jó védel­met nyújt a tűző nan ellen. A táskará­diókra kevésbé van szükség, mert a tá­bori stúdió állandó,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom