Pest Megyei Hírlap, 1960. június (4. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-30 / 153. szám
«sr HEG ^Míijap 'I960. JŰNXÜS 30. CSÜTÖRTÖK Az érdi Szapáry kastély - középkori műemlék A félig már rombadőlt kas élyt milliós költséggel rövidesen helyreállítják Az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség szakértői a múlt héten helyszíni szemlét tartottak Érden és alaposan megvizsgálták azt a romhalmazt, amely „Szapáry-kas- tély” néven szerepelt eddig, nem a műemlékek, hanem csak a műemlékjellegű épületek kimutatásában. Megállapították, hogy téves volt a minősítés, mert az épület egyike az ország legértékesebb igazi műemlékeinek. Egyes részei még a távoli középkorban épültek és gyönyörű bizonyítékai az akkori magyar építészet fejlettségének. A kastély azonban, amely szinte teljes épségben érte meg a második világháború végét, rettenetes állapotban van. Tetőszerkezetéből elhordták a tartógerendák legnagyobb részét, szétvitték az ajtó- és ablakkereteket, a padlódeszkákat, szóval mindent, amit le tudtak feszegetni róla. Mondják, hogy több érdi háztulajdonos az elhurcolt anyagból építette föl új lakóházát. A becses épület a fosztogatás következtében erősen megrongálódott, cseréppel fedett tetejének nagy része eltűnt, közfalai beomlottak, mennyezete sok helyen leszakadt. Ráadásul még mostanában is gátlás nélkül herdálják az értékes közvagyont. — Tegnap is elvittek egy nagy gerendát — újságolja egy kisfiú, aki társaival együtt az életveszélyes romok között játszik. A düledező falakon imitt- amott apró táblácska hirdeti a községi tanács egyetlen óvintézkedését, hogy a kastély területére belépni szigorúan tilos, mivel az épület életveszélyes. Arra azonban, hogy ennek a komoly figyelmeztetésnek foganatja is legyen, semmiféle intézkedés nem történt. A környék egész gyerekhada állandóan hulló fal- részek, a támaszték nélkül maradt boltívek alatt tanyázik és csak valami csodálatosan szerencsés véletlennek köszönhető, hogy eddig még halálos baleset nem történt. A most műemlékké nyilvánított kastély minden bizonynyal nagyon érdekes története még feldolgozásra vár. A község régi lakói csak annyit tudnak róla, hogy az első világháború idején a Károlyi grófok laktak benne, aztán amikor parcelláztatták * érdi birtokukat, az épületet az egyház szerezte meg. Sokáig papok laktak benne, majd zárda lett belőle. A második világháború éveiben hadikórház volt, a felszabadulás után a szovjet hadsereg katonai kórháza. Amikor a háború végével hazavonultak a felszabadító alakulatok, úgyszólván sértetlenül kapta meg a község. A hegyoldalban, festői környezetben fekvő kastély mellett terjedelmes gazdasági épületek állnak. Ezeket a Törökbálinti Állami Gazdaság érdi üzemegysége használta néhány évig, raktár céljaira, ma csak a padlásait, de a földszinti helyiségek hosszú évek óta lakásul szolgálnak. A baloldali épület belső felét az állami gazdaság már évekkel ezelőtt lebontotta és anyagát elhordatta. Leszereltette az udvaron levő kút szivattyújának motorját is és azt is elszállította. A lakósereg azóta kannákban és vödrökben cipeli föl a meredek úton a község kútjából az ivóvizet.; Az Országos Műemlékvédel-I mi Felügyelőség megállapításáról nagy őrömmel értesültek azok az érdiek, akik szívükön1 viselik községük sorsát és eddig tehetetlenül voltak kénytelenek szemlélni Érd egyik legszebb ékességének pusztulását. Már a tervezgetés, a találgatás is megindult a műemlék jövendő sorsáról. Számos ötlet született. Vannak, akik úgy vélik, hogy a hatalmas kiterjedésű épületből gyönyörű üdülőt lehetne csinálni, mások valami magasabb fokú, tudományos intézet számára látnak benne igen alkalmas hajlékot. Arról is szó esett, hogy az Idegenforgalmi Hivatal is célszerűen hasznosíthatná, sőt a Földművelésügyi Minisztérium is valamilyen mezőigazdasági kutató intézet céljaira; Az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőséghez fordultunk tájékoztatásért. Megtudtuk, hogy a helyszíni szemlén több más szakemberrel együtt Ernszt Géza. a középkori magyar műemlékek egyik legismertebb szakértője vett részt. Ö tett részletes jelentést a helyszíni szemle eredményéről. — A szakértők megállapítása szerint — mondotta Dümmerling Ödön, az ügy előadója — az érdi kastély szinte páratlanul értékes középkori műemlék. Éppen ezért mindent elkövetünk, hogy — egyelőre — további pusztulását megakadályozzuk, később pedig gondoskodhassunk teljes helyreállításáról. Nagyobb ösz- szeget, közel egymillió forintot biztosítottunk a legsürgősebb és legfontosabb munkák költségeire. Ezeknek elvégzését a jövő évben megkezdjük. Most folynak a tárgyalások a megyei tanácscsal és az érdekelt minisztériumokkal a helyreállítandó kastély fölhasználásáról. A jövő héten újabb helyszíni szemlét tartunk és rövidesen gondoskodunk arról, hogy véget vessünk a további fosztogatásoknak. Valószínű, hogy. mindenekelőtt új kerítést építenek a kastély köré a régi, ugyancsak széthordott gyönyörű kovácsolt vaskerítés pótlására. Ezzel nemcsak a lopásokat akadályozzák meg, hanem azt is, hogy a gyerekek az élet- veszélyes falak között tanyázzanak. Ennek szintén itt a legfőbb ideje. Magyar László Miért nincs feltüntetve a konzerveken a szavatossági idő? A vásárlók újabban tapasztalhatják, hogy a konzerv- készítményeken nincs feltüntetve a szavatossági idő. Az Élelmezésügyi Minisztériumtól kapott tájékoztatás szerint ennek az az oka, hogy a hő- kezeléses, sterilizációs eljárással készített konzerv tartóssága szinte meghaíároz- hatatlanul hosszú ideig tart, s ezért az ilyen cikkeken sehol a világon nem tüntetik fel a jótállás időtartamát. Nemrég hazánkban is kormányrendelet jelent meg, amelynek alapján az élelmezésügyi, az egészségügyi és a belkereskedelmi miniszter megállapítja, hogy mely élelmi cikkeken tüntessék fel ezentúl a tartósság idejét. Az ezzel kapcsolatos rendelet rövidesen megjelenik. Egyes tartósított, például savanyítással készült élelmiszereken továbbra is feltüntetik a szavatosság időtartamát. AZ ELSŐ ARATÓK Üli Hétfőn reggel pendült meg először a kasza a zsámboki Petőfi Tsz ősziárpa-táb- láin. Az első rendeket Tóth Endre fogatos brigádja vágta. A tíz fogatos ugyanis vállalta, hogy két nap alatt learatnak 15 hold őszi árpát. Ezt úgy végzik, hogy mellette ellátják fogatosi teendőiket is. Az aratással két nap alatt végeznek. Érdekessége a dolognak, hogy felváltva vágják a rendet, ők tizen szedik a markot, kötik a kévéket, rakják a kereszteket, sőt a csomókat is ők hordják majd osztagba. A szorgalmas, dolgos brigád két nap alatt fejezte be a munkájúik mellett vállalt 15 hold őszi árpa aratását. Magyar gyártmányú mozdonyok, szerszámgépek, fénycsövek, textíliák a világ minden részében Sikerrel teljesíti exporttervét az ipar A külföldi országokkal megkötött szerződéseink alapján ebben az évben az árucsereforgalom a tavalyihoz mérten több mint tíz százalékkal növekszik, s ez nagy feladatot jelent valamennyi exportra termelő iparágnak, üzemnek. A dolgozók mindenben igyekeznek eleget tenni kötelezettBefejezfék a tatarozásf Az isaszegi Damjanich Termelőszövetkezetben nagy gondot fordítanak az állatállomány elhelyezésére. Ezért tatarozták, illetve építették újjá a képen látható tehénistállót, amely 50 szarvasmarhának ad helyet. A tatarozás munkájában részt vettek az állatgondozók is. (Tenkely felv.) ségeiknek. A félévi exporttervek teljesítése sikerrel halad, sőt a legtöbb üzemet már el is hagyta az első félévre rendelt exportáru. A híradástechnikai ipar üzemeinek jelentéseiből kitűnik, hogy a tavalyinál húsz százalékkal magasabb exporttervet előreláthatólag két százalékkal túlteljesítik. Különösen izzólámpából, fénycsőből, vákuumtechnikái és híradástechnikai gépekből, i mikrohullámú és vasútbiztosí- ító berendezésekből adnak az előírtnál nagyobb mennyiséget exportcélokra. A pamutkészítő gyárak méteráruik kitűnő minőségével és nagy választékával mind több külföldi vevő elismerését vívják ki. Az idén csaknem tíz százalékkal növekszik a pamutipar exportja, az első félévre esedékes feladatokat maradéktalanul megoldották. Csaknem 50 millió méter kelmét adtak át a HUNGARO- TEX-nek, sőt ezen felül néhány százezer méter külföldi textília kikészítését bérmunkában is elvégezték. Az egyik, nagyrészt exportra dolgozó üzem, a Textilfestőgyár, az év első felében a tervezett 5 870 000 méter helyett 5 970 000 méter exportárut készített, mert évközben soron kívüli rendelést kapott külföldről, 100 000 méter áru gyártására. Egy vagon burgonyabogarat gyűjtöttek Az ország minden részén eredményesen folyik a védekezés a burgonyabogarak és lárváik ellen. Borsod megyében az ózdi járás úttörői csaknem egy vagon burgonyabogarat és lárvát gyűjtöttek az elmúlt hetekben. Pest megyében a ceg- ! lédi és az aszódi járás úttörői érték el eddig a legszebb eredményt. Rampirítottak AZ ERR A antibiotikum tartalmú takarmánykiegészítő a sertés és baromfi növekedését meggyorsítja, a tojáshozamot és a kelési eredményt emeli, az ellenálló- és életképességet növeli, a takarmány értékesítését javítja, használatával az állati fehérje egy része olcsóbb növényi fehérjével helyettesíthető. 100 kg takarmányhoz (szárazanyagra számítva) 20—30 dkg ERRÁT kell adagolni (elkeverni). Gyártja és forgalomba hozza vállalatok, állami gazdaságok, termelőszövetkezetek részére 54,50 Ft-os kg-kénti bruttó termelői áron az Állami Vakcinatermelő Intézet Budapest, XIV., Zászlós u. 31—33. Földmüvesszcvetkezetek és viszonteladók részére 58,30 forintos nagykereskedelmi áron a Kertészeti Magtermeltető és Vetőmagellátó (Budapest. VII., Rottenbiller u. 33.) Egyéni vásárlók beszerezhetik a földművesszövetkezeti boltokban, vetőmagboltokban és baromfikeltető állomásokon kilogrammonként 67 forintos fogyasztói áron. Forgalomba kerül: 0,3, 1, 2, 10 és 20 kilogrammos csomagolásban. végül elfogyott a türelmem, megszólítottam az egyik asztaltársaságot: — Mire vártok, srácok? Szavaimat dermedt csend fogadta és valószínűleg csak dús bajuszom látszat-tekintélyének köszönhettem, hogy egy szigorú szemű, langaléta ifjú egyáltalán válaszra méltatott: — A vendéglátóipari technikum felvételi vizsgájára, bácsi! Ebből megérthette akárki, hogy a technikum nevét hangsúlyozottan és csupa nagybetűvel mondja. Kétségtelen, hogy egy technikumi tanulójelöltet már ildomta- lanság úgy szólítani, hogy „srác”. Nyeltem egyet és elhallgattam. Időközben az abasári már munkálkodni kezdett bennem. Ahhoz, hogy a tárgyak körvonalait a szokott élességgel lássdm, egyre inkább szűkre kellett húznom a szememet, az agyamat pedig lágyan zsongó hullámokkal ostromolta tizenhárom Malligand-fok. Minden gyakorlott borivó tudja, hogy ez a zsongás az, mely másnap majd kínzó fejgörcsök formájában jelentkezik és melynek jellemzésére csak igen-igen gyatra erejű az a. németből átültetett kifejezés, hogy „macskajaj”. (Katzenjammer.) — Virslit l$ell enni! — határoztam el zord ónul és az eltökélést nyomban tett követte. Rendeltem két pár virslit. Tüstént, egy tálba. Időközben a vendéglő olyannyira benépesült, hogy a szólásmoridásbeli gombostűt is csak bajjal lehetett volna leejteni az asztalok között. A két szál árva pincér kétségbeesett iramban száguldozott korsó sörökkel, nagyfröccsök- kel és egész valószínűtlen magasságig feltornyozott szalontüdőkkel, vagdalt bélszínekkel és fatányérosokkal a karján. Az abasári zsongító homálya pedig egyre összefüggőbb redőnyként ereszkedett a szemem elé. Általában békés, senkinek nem ártó, lassú víz partot mos ember vagyok, de most a virsli-ikrek hosszadalmas elmaradása ingerültté tett. Mindenki mindent kap, csak én vagyok mostohagyerek? Hát kik ezek a többiek? Nem én ülök itt — a rosszul megnézett MÁV-menetrend jóvoltából — a legrégebben? Az indulat mindjobban hatalmába kerített és igyekezve közel mázsányi testsúlyomat egyetlen ütésbe sűríteni, öklömmel az asztalra csaptam: — A kutyateremtését! Pincér! Hol tekereg azzal a nyomorúságos virslivel? — ordítottam. Persze nem olyan stentori hangon, mint szerettem volna, hanem csak úgy italosan-rekedten, károgva. Noha a pincér akarva sem ügyelhetett pohárcsörgéssel járó dallamtalan zokszavamra, alighanem még folytattam volna tirádámat, de a felvételire várakozó fiatalok asztalsora váratlanul elnémult. Nekem pedig a torkomon akadt mondandóim folytatása Ők rám, én a. nagy csend jóvoltából akaratlanul is rájuk néztem. Kijózanító összenézés volt. Az egyik oldalon én, haragtól eltorzult, italtól kipirult arccal, borfátyolos szemekkel és a lehető legalaposabban levetve azt az önfegyelmet, melyet a (sajnos, elég régóta viselt) „felnőtt” rangom egyik fontos tényezőjeként szeretek emlegetni. A másikon szöszke leányfejek, egyelőre még túlméretezett végtagokkal ellátott kamaszok, rózsás gyerekarcok. Kék és barna, fekete és szürke szemek fordultak felém, valamennyiben ugyanaz a megdöbbenés: — Tehát T E vagy az? A pénzes vendég, aki azt hiszi, hogy mert az étlap minden rovatának árát tudja adni, szabadon rendelkezhet velünk, ordíthat, verheti az asztalt és igen, csak a jövő tudja, hogy milyen szemtelen bizalmaskodásra vetemedhet a felszolgálónőkkel? Te vagy az. akinek mindent szabad? A Te kedvedért, jólétedért, gyarapodó pocakod üdvéért iratkozunk mi technikumba, ami semmivel sem ad alább- való érettségit, mint a Te régi bizonyítványod? Ezért tanuljuk meg az ízléses tálalás, a kulturált étkeztetés minden csinját-binját? Gondolod, hogr> ezért érdemes? A csörömpölő poharakért, az orrunk előtt vert asztalért, azért, hogy Te borgőzös fejeddel a világ közepének érezhesd magad? Ezért vagyunk mi fiatalok. ezért indulunk ifjonti lelkesedéssel az élet. egy szép pálya elébe, hogy Hozzád torkolljunk...? Bajuszos, pocakos bácsi, nézz, amilyen vadul csak akarsz, de szégyelld magad! Érted? Szégyelld magad! És szégyelltem magam. Szégyellem most is. Ordas Iván Az a férfiember vesse rám az első követ, aki még soha nem nézett mélyebben a pohár fenekére. Ha pedig a fogyó bor alól előbukkant a pohár feneke, nem igyekezett sürgősen újra és újra elborítani a hegy aranyló sárga vagy mélytüzű vörös tevével. Emberevő rosszkedvűen üldögéltem az egyik vidéki vendéglő kerthelyiségében. Aznap semmi sem sikerült, helyesebben: minden másképp, mint szerettem volna, Éhes voltam, fájt a fejem, a sarkamat feltörte a cipő és mivel a baj sosem jár egyedül, a napszemüvegemet is elvesztettem valahol. A vendéglő bora meglepően jó volt (abasári rizling), én pedig pontosan a második félliterjénél tartottam. Azonban mint afféle sűrű vérű, nehéz természetű embernek, még a I rizling jóvoltából sem for- \ dúlt napsugarasabbra a ke- i délyállapotom. Egyre gyillco- \ sabb pillantásokkal méreget- \ tem a körülöttem vigadókat | vagy darvadozókat. : Előttem a vadszőlővel be- : futtatott lugasokban népes \ közönség szaporította a föld- \ művesszövetkezet bevételét. \ Balra tőlem és részben mö- ; göttem pedig meglepő társa- \ ság verődött össze. Talán \ negyven-negyvenöt pelyhező ! állá kamasz és csilingelő \ hangú csitri ült az abrosz i nélküli asztaloknál, szakadat- j lan zsibongással. Nem ren- \ deliek semmit (koruk szerint \ a nagymálnánál több aligha • is dukált volna nekik), de \ időnként egyik-másikuk el- \ tűnt az egyik oldalajtón át lés csak hosszabb-rövidebb ! idő után tért vissza újra. Rég- \ óta figyeltem őket és amikor
