Pest Megyei Hírlap, 1960. június (4. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-30 / 153. szám

«sr HEG ^Míijap 'I960. JŰNXÜS 30. CSÜTÖRTÖK Az érdi Szapáry kastély - középkori műemlék A félig már rombadőlt kas élyt milliós költséggel rövidesen helyreállítják Az Országos Műemlékvé­delmi Felügyelőség szakértői a múlt héten helyszíni szem­lét tartottak Érden és alapo­san megvizsgálták azt a rom­halmazt, amely „Szapáry-kas- tély” néven szerepelt eddig, nem a műemlékek, hanem csak a műemlékjellegű épü­letek kimutatásában. Megálla­pították, hogy téves volt a minősítés, mert az épület egyike az ország legértéke­sebb igazi műemlékeinek. Egyes részei még a távoli kö­zépkorban épültek és gyö­nyörű bizonyítékai az akkori magyar építészet fejlettségé­nek. A kastély azonban, amely szinte teljes épségben érte meg a második világháború végét, rettenetes állapotban van. Tetőszerkezetéből elhord­ták a tartógerendák legna­gyobb részét, szétvitték az ajtó- és ablakkereteket, a padlódeszkákat, szóval min­dent, amit le tudtak fesze­getni róla. Mondják, hogy több érdi háztulajdonos az el­hurcolt anyagból építette föl új lakóházát. A becses épület a fosztogatás következtében erősen megrongálódott, cse­réppel fedett tetejének nagy része eltűnt, közfalai beomlottak, mennyezete sok helyen lesza­kadt. Ráadásul még mostaná­ban is gátlás nélkül herdál­ják az értékes közvagyont. — Tegnap is elvittek egy nagy gerendát — újságolja egy kisfiú, aki társaival együtt az életveszélyes romok között játszik. A düledező falakon imitt- amott apró táblácska hirdeti a községi tanács egyetlen óv­intézkedését, hogy a kastély területére belépni szigorúan tilos, mivel az épület életve­szélyes. Arra azonban, hogy ennek a komoly figyelmezte­tésnek foganatja is legyen, semmiféle intézkedés nem történt. A környék egész gye­rekhada állandóan hulló fal- részek, a támaszték nélkül maradt boltívek alatt tanyá­zik és csak valami csodálato­san szerencsés véletlennek köszönhető, hogy eddig még halálos baleset nem történt. A most műemlékké nyilvá­nított kastély minden bizony­nyal nagyon érdekes története még feldolgozásra vár. A köz­ség régi lakói csak annyit tudnak róla, hogy az első vi­lágháború idején a Károlyi grófok laktak benne, aztán amikor parcelláztatták * érdi birtoku­kat, az épületet az egyház szerezte meg. Sokáig papok laktak benne, majd zárda lett belőle. A második világ­háború éveiben hadikórház volt, a felszabadulás után a szovjet hadsereg katonai kór­háza. Amikor a háború végé­vel hazavonultak a felszaba­dító alakulatok, úgyszólván sértetlenül kapta meg a köz­ség. A hegyoldalban, festői kör­nyezetben fekvő kastély mel­lett terjedelmes gazdasági épületek állnak. Ezeket a Tö­rökbálinti Állami Gazdaság érdi üzemegysége használta néhány évig, raktár céljaira, ma csak a padlásait, de a földszinti helyiségek hosszú évek óta lakásul szolgálnak. A baloldali épület belső fe­lét az állami gazdaság már évekkel ezelőtt lebontotta és anyagát elhordatta. Leszerel­tette az udvaron levő kút szi­vattyújának motorját is és azt is elszállította. A lakósereg azóta kannákban és vödrök­ben cipeli föl a meredek úton a község kútjából az ivóvizet.; Az Országos Műemlékvédel-I mi Felügyelőség megállapítá­sáról nagy őrömmel értesültek azok az érdiek, akik szívükön1 viselik községük sorsát és ed­dig tehetetlenül voltak kény­telenek szemlélni Érd egyik legszebb ékességének pusztu­lását. Már a tervezgetés, a ta­lálgatás is megindult a mű­emlék jövendő sorsáról. Szá­mos ötlet született. Vannak, akik úgy vélik, hogy a hatal­mas kiterjedésű épületből gyönyörű üdülőt lehetne csi­nálni, mások valami maga­sabb fokú, tudományos intézet számára látnak benne igen alkalmas hajlékot. Arról is szó esett, hogy az Idegenfor­galmi Hivatal is célszerűen hasznosíthatná, sőt a Földmű­velésügyi Minisztérium is va­lamilyen mezőigazdasági kutató intézet céljaira; Az Országos Műemlékvédel­mi Felügyelőséghez fordul­tunk tájékoztatásért. Megtud­tuk, hogy a helyszíni szemlén több más szakemberrel együtt Ernszt Géza. a középkori ma­gyar műemlékek egyik legis­mertebb szakértője vett részt. Ö tett részletes jelentést a helyszíni szemle eredményé­ről. — A szakértők megállapí­tása szerint — mondotta Dümmerling Ödön, az ügy elő­adója — az érdi kastély szin­te páratlanul értékes közép­kori műemlék. Éppen ezért mindent elkövetünk, hogy — egyelőre — további pusztulá­sát megakadályozzuk, később pedig gondoskodhassunk teljes helyreállításáról. Nagyobb ösz- szeget, közel egymillió forin­tot biztosítottunk a legsürgő­sebb és legfontosabb munkák költségeire. Ezeknek elvégzé­sét a jövő évben megkezdjük. Most folynak a tárgyalások a megyei tanács­csal és az érdekelt miniszté­riumokkal a helyreállítandó kastély fölhasználásáról. A jövő héten újabb helyszíni szemlét tartunk és rövidesen gondoskodunk arról, hogy vé­get vessünk a további foszto­gatásoknak. Valószínű, hogy. mindenek­előtt új kerítést építenek a kastély köré a régi, ugyan­csak széthordott gyönyörű kovácsolt vaskerítés pótlására. Ezzel nemcsak a lopásokat akadályozzák meg, hanem azt is, hogy a gyerekek az élet- veszélyes falak között tanyáz­zanak. Ennek szintén itt a leg­főbb ideje. Magyar László Miért nincs feltüntetve a konzerveken a szavatossági idő? A vásárlók újabban tapasz­talhatják, hogy a konzerv- készítményeken nincs feltün­tetve a szavatossági idő. Az Élelmezésügyi Minisztérium­tól kapott tájékoztatás szerint ennek az az oka, hogy a hő- kezeléses, sterilizációs eljá­rással készített konzerv tar­tóssága szinte meghaíároz- hatatlanul hosszú ideig tart, s ezért az ilyen cikkeken se­hol a világon nem tüntetik fel a jótállás időtartamát. Nemrég hazánkban is kor­mányrendelet jelent meg, amelynek alapján az élelme­zésügyi, az egészségügyi és a belkereskedelmi miniszter megállapítja, hogy mely élel­mi cikkeken tüntessék fel ezentúl a tartósság idejét. Az ezzel kapcsolatos rendelet rövidesen megjelenik. Egyes tartósított, például savanyí­tással készült élelmiszereken továbbra is feltüntetik a sza­vatosság időtartamát. AZ ELSŐ ARATÓK Üli Hétfőn reggel pendült meg elő­ször a kasza a zsámboki Petőfi Tsz ősziárpa-táb- láin. Az első ren­deket Tóth Endre fogatos brigádja vágta. A tíz foga­tos ugyanis vállal­ta, hogy két nap alatt learatnak 15 hold őszi árpát. Ezt úgy végzik, hogy mellette el­látják fogatosi teendőiket is. Az aratással két nap alatt végeznek. Ér­dekessége a dolog­nak, hogy felvált­va vágják a ren­det, ők tizen sze­dik a markot, kö­tik a kévéket, rakják a kereszte­ket, sőt a csomó­kat is ők hordják majd osztagba. A szorgalmas, dolgos brigád két nap alatt fejezte be a munkájúik mellett vállalt 15 hold őszi árpa aratását. Magyar gyártmányú mozdonyok, szerszámgépek, fénycsövek, textíliák a világ minden részében Sikerrel teljesíti exporttervét az ipar A külföldi országokkal meg­kötött szerződéseink alapján ebben az évben az árucsere­forgalom a tavalyihoz mérten több mint tíz százalékkal nö­vekszik, s ez nagy feladatot jelent valamennyi exportra termelő iparágnak, üzemnek. A dolgozók mindenben igye­keznek eleget tenni kötelezett­Befejezfék a tatarozásf Az isaszegi Damjanich Termelőszövetkezetben nagy gondot fordítanak az állatállomány elhelyezésére. Ezért tataroz­ták, illetve építették újjá a képen látható tehénistállót, amely 50 szarvasmarhának ad helyet. A tatarozás munká­jában részt vettek az állatgondozók is. (Tenkely felv.) ségeiknek. A félévi exportter­vek teljesítése sikerrel halad, sőt a legtöbb üzemet már el is hagyta az első félévre rendelt exportáru. A híradástechnikai ipar üze­meinek jelentéseiből kitűnik, hogy a tavalyinál húsz százalék­kal magasabb exporttervet előreláthatólag két száza­lékkal túlteljesítik. Különösen izzólámpából, fény­csőből, vákuumtechnikái és híradástechnikai gépekből, i mikrohullámú és vasútbiztosí- ító berendezésekből adnak az előírtnál nagyobb mennyisé­get exportcélokra. A pamutkészítő gyárak mé­teráruik kitűnő minőségével és nagy választékával mind több külföldi vevő elismerését vívják ki. Az idén csaknem tíz szá­zalékkal növekszik a pa­mutipar exportja, az első félévre esedékes feladato­kat maradéktalanul meg­oldották. Csaknem 50 millió méter kel­mét adtak át a HUNGARO- TEX-nek, sőt ezen felül né­hány százezer méter külföldi textília kikészítését bérmunká­ban is elvégezték. Az egyik, nagyrészt exportra dolgozó üzem, a Textilfestőgyár, az év első felében a tervezett 5 870 000 méter helyett 5 970 000 méter exportárut készített, mert év­közben soron kívüli rendelést kapott külföldről, 100 000 mé­ter áru gyártására. Egy vagon burgonya­bogarat gyűjtöttek Az ország minden részén eredményesen folyik a védeke­zés a burgonyabogarak és lár­váik ellen. Borsod megyében az ózdi járás úttörői csaknem egy vagon burgonyabogarat és lárvát gyűjtöttek az elmúlt he­tekben. Pest megyében a ceg- ! lédi és az aszódi járás úttörői érték el eddig a legszebb eredményt. Rampirítottak AZ ERR A antibiotikum tartalmú takarmánykiegészítő a sertés és baromfi növekedését meggyorsítja, a tojás­hozamot és a kelési eredményt emeli, az ellenálló- és életképességet növeli, a takarmány értékesítését ja­vítja, használatával az állati fehérje egy része olcsóbb növényi fehérjével helyettesíthető. 100 kg takarmány­hoz (szárazanyagra számítva) 20—30 dkg ERRÁT kell adagolni (elkeverni). Gyártja és forgalomba hozza vál­lalatok, állami gazdaságok, termelőszövetkezetek ré­szére 54,50 Ft-os kg-kénti bruttó termelői áron az Állami Vakcinatermelő Intézet Budapest, XIV., Zászlós u. 31—33. Földmüvesszcvetkezetek és viszonteladók részére 58,30 forintos nagykereskedelmi áron a Kerté­szeti Magtermeltető és Vetőmagellátó (Budapest. VII., Rottenbiller u. 33.) Egyéni vásárlók beszerezhetik a földművesszövetkezeti boltokban, vetőmagboltokban és baromfikeltető állomásokon kilogrammonként 67 forin­tos fogyasztói áron. Forgalomba kerül: 0,3, 1, 2, 10 és 20 kilogrammos csomagolásban. végül elfogyott a türelmem, megszólítottam az egyik asz­taltársaságot: — Mire vártok, srácok? Szavaimat dermedt csend fogadta és valószínűleg csak dús bajuszom látszat-tekinté­lyének köszönhettem, hogy egy szigorú szemű, langaléta ifjú egyáltalán válaszra mél­tatott: — A vendéglátóipari tech­nikum felvételi vizsgájára, bácsi! Ebből megérthette akárki, hogy a technikum nevét hangsúlyozottan és csupa nagybetűvel mondja. Kétség­telen, hogy egy technikumi tanulójelöltet már ildomta- lanság úgy szólítani, hogy „srác”. Nyeltem egyet és el­hallgattam. Időközben az abasári már munkálkodni kezdett bennem. Ahhoz, hogy a tárgyak kör­vonalait a szokott élességgel lássdm, egyre inkább szűkre kellett húznom a szememet, az agyamat pedig lágyan zsongó hullámokkal ostromol­ta tizenhárom Malligand-fok. Minden gyakorlott borivó tudja, hogy ez a zsongás az, mely másnap majd kínzó fej­görcsök formájában jelentke­zik és melynek jellemzésére csak igen-igen gyatra erejű az a. németből átültetett ki­fejezés, hogy „macskajaj”. (Katzenjammer.) — Virslit l$ell enni! — ha­tároztam el zord ónul és az eltökélést nyomban tett kö­vette. Rendeltem két pár virs­lit. Tüstént, egy tálba. Időközben a vendéglő oly­annyira benépesült, hogy a szólásmoridásbeli gombostűt is csak bajjal lehetett volna leejteni az asztalok között. A két szál árva pincér kétségbe­esett iramban száguldozott korsó sörökkel, nagyfröccsök- kel és egész valószínűtlen magasságig feltornyozott sza­lontüdőkkel, vagdalt bélszínek­kel és fatányérosokkal a kar­ján. Az abasári zsongító ho­málya pedig egyre összefüg­gőbb redőnyként ereszkedett a szemem elé. Általában békés, senkinek nem ártó, lassú víz partot mos ember vagyok, de most a virsli-ikrek hosszadal­mas elmaradása ingerültté tett. Mindenki mindent kap, csak én vagyok mostohagye­rek? Hát kik ezek a többiek? Nem én ülök itt — a rosszul megnézett MÁV-menetrend jóvoltából — a legrégebben? Az indulat mindjobban hatal­mába kerített és igyekezve kö­zel mázsányi testsúlyomat egyetlen ütésbe sűríteni, ök­lömmel az asztalra csaptam: — A kutyateremtését! Pin­cér! Hol tekereg azzal a nyo­morúságos virslivel? — ordí­tottam. Persze nem olyan stentori hangon, mint szeret­tem volna, hanem csak úgy italosan-rekedten, károgva. Noha a pincér akarva sem ügyelhetett pohárcsörgéssel járó dallamtalan zokszavam­ra, alighanem még folytattam volna tirádámat, de a felvé­telire várakozó fiatalok asz­talsora váratlanul elnémult. Nekem pedig a torkomon akadt mondandóim folytatása Ők rám, én a. nagy csend jó­voltából akaratlanul is rájuk néztem. Kijózanító összenézés volt. Az egyik oldalon én, harag­tól eltorzult, italtól kipirult arccal, borfátyolos szemekkel és a lehető legalaposabban levetve azt az önfegyelmet, melyet a (sajnos, elég régóta viselt) „felnőtt” rangom egyik fontos tényezőjeként szeretek emlegetni. A másikon szöszke leányfejek, egyelőre még túl­méretezett végtagokkal ellá­tott kamaszok, rózsás gyerek­arcok. Kék és barna, fekete és szürke szemek fordultak felém, valamennyiben ugyan­az a megdöbbenés: — Tehát T E vagy az? A pénzes vendég, aki azt hiszi, hogy mert az étlap minden rovatának árát tudja adni, szabadon rendelkezhet ve­lünk, ordíthat, verheti az asz­talt és igen, csak a jövő tudja, hogy milyen szemtelen bizalmaskodásra vetemedhet a felszolgálónőkkel? Te vagy az. akinek mindent szabad? A Te kedvedért, jólétedért, gyarapodó pocakod üdvéért iratkozunk mi technikumba, ami semmivel sem ad alább- való érettségit, mint a Te régi bizonyítványod? Ezért tanul­juk meg az ízléses tálalás, a kulturált étkeztetés minden csinját-binját? Gondolod, hogr> ezért érdemes? A csöröm­pölő poharakért, az orrunk előtt vert asztalért, azért, hogy Te borgőzös fejeddel a világ közepének érezhesd ma­gad? Ezért vagyunk mi fiata­lok. ezért indulunk ifjonti lel­kesedéssel az élet. egy szép pálya elébe, hogy Hozzád tor­kolljunk...? Bajuszos, poca­kos bácsi, nézz, amilyen va­dul csak akarsz, de szégyelld magad! Érted? Szégyelld ma­gad! És szégyelltem magam. Szé­gyellem most is. Ordas Iván Az a férfiember vesse rám az első követ, aki még soha nem nézett mélyebben a po­hár fenekére. Ha pedig a fo­gyó bor alól előbukkant a po­hár feneke, nem igyekezett sürgősen újra és újra elborí­tani a hegy aranyló sárga vagy mélytüzű vörös tevével. Emberevő rosszkedvűen ül­dögéltem az egyik vidéki vendéglő kerthelyiségében. Aznap semmi sem sikerült, helyesebben: minden más­képp, mint szerettem volna, Éhes voltam, fájt a fejem, a sarkamat feltörte a cipő és mivel a baj sosem jár egye­dül, a napszemüvegemet is elvesztettem valahol. A ven­déglő bora meglepően jó volt (abasári rizling), én pedig pontosan a második félliter­jénél tartottam. Azonban mint afféle sűrű vérű, nehéz természetű embernek, még a I rizling jóvoltából sem for- \ dúlt napsugarasabbra a ke- i délyállapotom. Egyre gyillco- \ sabb pillantásokkal méreget- \ tem a körülöttem vigadókat | vagy darvadozókat. : Előttem a vadszőlővel be- : futtatott lugasokban népes \ közönség szaporította a föld- \ művesszövetkezet bevételét. \ Balra tőlem és részben mö- ; göttem pedig meglepő társa- \ ság verődött össze. Talán \ negyven-negyvenöt pelyhező ! állá kamasz és csilingelő \ hangú csitri ült az abrosz i nélküli asztaloknál, szakadat- j lan zsibongással. Nem ren- \ deliek semmit (koruk szerint \ a nagymálnánál több aligha • is dukált volna nekik), de \ időnként egyik-másikuk el- \ tűnt az egyik oldalajtón át lés csak hosszabb-rövidebb ! idő után tért vissza újra. Rég- \ óta figyeltem őket és amikor

Next

/
Oldalképek
Tartalom