Pest Megyei Hírlap, 1960. június (4. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-29 / 152. szám

1960. JÚNIUS 39. SZERDA MST MEG V 3 MAGAMNAK PARANCSOLOK... Nagykőrös környéke tanya- világ, mint az alföldi váro­soké általában. Az egymástól hat-nyolc kilométerre fekvő apró településeken csaknem annyi ember él, mint a vá­ros belsejében. A Szabadság Termelőszö­vetkezetben dolgozik ■ idős Maksa Balázs, negyvennyolc esztendős volt béres és család­ja. Most a tsz huszonnyolc darab sőremarhája van az apa keze alatt. A jószág ellátása az istálló rendben tartása megosztva, hajnali háromkor és a kora délutáni órákban napi hétórai munkát jelent. Ezért hattized munkaegységet számolnak. A jószág súlygya­rapodásának minden mázsá­jáért pedig 4,3 munkaegy­ség jár a gondozónak. Maksa Balázst állandó, éber figye­lemre, mondhatjuk, alkotó te­vékenységre, új etetési és hiz- lalási eljárások felfedezésére készteti. Az állatgondozó önmagától, kérdezés nélkül hasonlítja össze beszélgetés közben a múltat és a jelent. — A kommencióból ugyan­annyit mértek akkor is, ha jobban hízott a kezem alatt a jószág. Kár akkor se ért, ha nem gyarapodott. Nekem csak az volt a gondom, hogy idején legyen az etetés és ne ordíthasson rám az ispán vagy a gazda ... Most tisztá­ra söprőm a jászolt minden etetés előtt és csak annyit ve­tek a jószág elé, amennyit az étvággyal megeszik. Mert én magamnak parancsolok ... Én szabtam ki magamra a ta­karmányadagot a közgyűlé­sen. A hajnali etetés után jó sort alszik Maksa Balázs. Ami­kor pedig felkel, a kisebbik lányának, Erzsinek segít. Ez- a lány a két hold kukorica, kétszáz négyszögöl mák, négy­száz négyszögöl cukorrépa gondozását vállalta, eredmé­nyességi munkaegységben. Márpedig, ha az eredmény nagyobb lesz, akkor több pénz áll a házhoz. Maksáék 1951-től tsz-ta- gok. Múlt évi jövedelmük nyolcvan-kilencvenezer fo­rint körül volt. Az idén több­re számítanak, mert azóta űj gépek dolgoznak, bővült a jószág-férőhely, na­gyobbodott a kerti növényele vetésterülete, tehát jobban fi­zet a föld, többet ér a mun­kaegység. A pénzért négyen dolgoznak: az apa, az ifjabb Balázs, aki fogatos, Erzsi, a növényápolásban, Ila pedig az irodán, mint könyvelő. A legutóbbi előlegosztáskor 5600 forint készpénzt kaptak né­gyen. Télen négy disznót vágtak. A takarékban hatezer forint­juk van. A kisebbik Balázs olyan bőrkabátot vett az el­számolás után, „amilyen az­előtt a nagyságos úrnak sem volt“’. Zsuzsandor Gyula korban néhány évvel fiatalabb Mak­sa Balázsnál. Az a különb­ség közöttük, hogy Zsuzsan- dorék új belépők a Szabad­ságban. Tavaly még a ma­guk tíz holdján gazdálkod­tak. Zsuzsandor Gyulának tehát még nincsenek szövetkezeti tapasztalatai. Ö maga mond­ja, hogy olyan a tsz-ben, mint az elsőosztályos gyerek az iskolában. Az idáig eltelt három és félhónapi munka A Dunai Hajógyár keres azonnali belépésre 18. élet­évét betöltött férfi segéd­munkásokat kétműszakos munkára. Jelentkezés: a vállalat üzemgazd-sági osztályán (Vác, Derecskei-dülő.) Munkásszállás nincs. alapján összegezi a távolabb várható jövőt. A két gyerek náluk még nem számít a munkában, mert a Gyuri-fiuk az első gimná­ziumi osztályt fejezi be. Olajkutató mérnöknek készül. Csak lecketanulás után moz­díthat ezt-azt a ház körül. A szünidőben azonban számíta­nak a munkájára. A kicsi lány pedig mindössze há­rom esztendős. Otthon, a háztájon is bőven akad tennivaló, mert két tehén áll az istállóban. Az ól­ban pedig két anyadisznó, tizenkét malac és négy süldő sír a mos­lékért. Az udvarban tömérdek aprójószág szaladgál. Zsu- zsandomé nem is tudja pontosan, hány csirkéje, van. Amit a jószágok hasznából és az egy hold háztáji földből pénzelnek, az külön számító­dik. Zsuzsandor Gyula most csak a közösből várható jö­vedelemről beszél. ' Eredmé­nyességi munkaegység alap­ján történő elszámolásra öt­száz négyszögöl mák, ezer négyszögöl répa és öt holdnyi kukorica megmunkálását vál­lalta. Ebben az asszonnyal közösen állnak helyt. Zsu- zsandorné mégis azt mondja, hogy felét dolgozza most an­nak a munkának, amely egyé­ni gazda korukban őrá jutott. A magukéban kora hajnal­tól késő estig kinn voltak a mezőn, amikor a munka dan­dárja volt. Most mindennap meleg ebédet főz az asszony. Zsuzsandor Gyula nem vonja ki magát a közös bri­gádmunkából sem. A kétsze­rest meg a somikórót már silózták. Ezzel a somkóróva! nagy bosszúsága volt Zsu- zsandomak. Meglátta, hogy az egyik tehenész jó csomói levilláz a szekérről csomót a friss takarmányból és viszi be egyenesen a jó­szág elébe. Pedig az agronó- mus is külön megmondta, hogy a frissen kaszált som- kóró súlyos felpuffadást okoz. Bele is pusztulhat a jószág — vélekedett Zsuzsan­dor Gyula. így mondta, „a mi kárunk”. — Minden munkába beál­lók, mindenre figyelek, De- dig már nem úgy van, hogy hajt a szomszéd. Mert tavaly az ember úgy igyekezett, hogy mi vigyünk leghamarabb a piacra friss zöldséget. Ha késtünk vele. már letört az ára. Itt pedig most minden egybe megy. Amit havi elő­legbe kaptam és ami az el­számoláskor jön, az mind tiszta pénz lesz. Az enyém. Nem kell belőle levenni a ló­tartást, az adót. az eke, kapa, kasza javítását, kicserélését.. Hogyha hntszáz munkaegységem lesz, az harminckét forintjával vé­ve majdnem húszezer forint. Hozzá ragaszt ódik még tíz hold után a földjáradék is. Meg persze, a háztájiból nyert pénz. Akárhogy forgatjuk, igen tisztességes, szépen gyarapodó megélhetés ez. Zsuzsandorék az idén már nem tíz holdon lesik, mit fizet a búza. Nem sül-e ki a krumpli, jön-e az eső, hogy meghízzon a ré­pa...? A hétezer holdon, amelyről most részelnek, más­képp számítódik az esztendő! A jelenért, a jövőért, az ál­lam, az egész nép állja a fe­lelősséget. — dk — 13orjiíhús>üzérek a bíróság előtt Furcsa „divat” ütötte fel a fejét mostanában Pest megyé­ben. Hol itt, hol ott fenik meg a pagykést, hogy egy- egy borját engedély nélkül átsegítsenek a másvilágra. Ennek a „divatnak” hódolt a nagykátai Guth-házaspár. Rájöttek, nem is olyan rossz üzlet a borjúvágás feketén, szép összegeket lehet így ke­resni. Sorra járták ismerősei­ket. kinek van eladó borja, melyet pártfogás alá vehet­nének. Akadt ilven nem is egy Tavaly októberben mér­tek ki egy borját suttyom­ban. Sikerült, senki nem jött ró. Vérszemet kaptak és ez év májusában, 5-én és 6-án is borját vágtak. Ott állt a rengeteg hús. de nem sokáig. Jöttek a falubeliek, mint a jó kútra, mert tudták, hogy Guthéknál mindig lehet vala­mire számítani. A falu közvé­leménye is úgy ítélte meg őket. hogy „ügyeskedő embe­rek”. akik még a törvénysér­téstől sem riadnak vissza. Előbb vagy utóbb azonban minden kiderül, mint ahogy a máiusi borjúvágás is. Ennek nyomán tartotta meg a Nagykátai Járásbíróság bűnügyükben a tárgyalást jú­nius 21-én, árdrágító üzérke­dés címén. A tanúk kihallga­tása után Guth Lászlónét 6 hónapi börtönre, férjét pedig 1000 forint pénzbüntetésre ítélték. ÖRÖMEINK—GONDJAINK TÁBOROK A napokban mindenütt megnyíltak az ifjúsági építő­táborok. így többek között megyénkben, a váci cement­mű építkezésénél is. Hatszáz fiatal kezdte el a munkát, valamennyien Pest megyeiek. De nemcsak ezek a táborok nyíltak meg, hanem az úttörő­táborok is, a legifjabbak tá­borai, akik két-három hetet töltenek vidámság, gondtalan­ság közepette. Mai fiatalok, a mi fiatal­jaink, akik elgondolni is ne­hezen tudnák, hogy nyárra nincsen semmiféle .,program­juk”, akik előtt természetes az, hogy üdülni mennek, nya­ralnak. hogy nyitva áll előt­tük az egész ország, termé­szeti szépségekben gazdag vi­dékeivel. A váci Búvár Kund úttörőcsapat nagy vízitúrát tesz, táboroznak a ceglédi út­törők, a legkisebb faluban is gazdag program várja a vaká­ciózó fiatalokat. Nem egy he­lyen azonban — nagyon he­lyesen — gondoltak arra Is, hogy ha a fiatalok dolgozni akarnak, akkor meglegyen erre a lehetősépük. Termelő- szövetkezetek. állami gazdasá­gok földjein tűnnek fel „ fia­talok csapatai, akik nemcsak zsebpénzt keresnek, hanem megismerkednek a fizikai munkával, annak szépségével, de nehézségével is. szinte ki­egészítőjeként az egész évi politechnikai oktatásnak, ta­pasztalatokat gyűjtve, élmé­nyeket szerezve A fiatalok dús, változatos nyári programja ' egyben an­nak is bizonyítéka, hogy meny­nyit áldozunk a fiatalokért, hiszen a legtöbb tábor költsé­geihez jelentős támogatást biztosított az állam, bár dicsé­retes, hogy mind több helyen igyekeznek a költségeket saját erőből biztosítani. De jelzi a változást az is, hogy míg esztendőkkel ezelőtt toborozni kellett a táborokba a fiatalokat, ma már válogat­ni kell, ki érdemli meg, ki nem. így például a váci ifjú­sági építőtábor jelenlegi lakóit kilencszáz fiatal közül válo­gatták, de ez a helyzet az út­törőtáborokban is. Mert több a jelentkező, mint amennyien, férnek, s ez nemcsak a tábo­rozás. s az azzal összekötött munka népszerűségét, a fiata­lok kedvére valóságát mutat­ja, hanem azt is, hogy rangja van már a fiatalok között az önként vállalt munkának, hoav csak az dolgozhat velük, aki évközben is megállta a helyét, s csak az lehet ott az úttörőtáborokban, aki egész esztendőben jól tanult. Sok a tábor, s sok bennük a vidám nyarat töltő fiatal. S ez nemcsak az ő örömük. Hanem a szülőké is, akik bol­dogan látiá'k. hogv az ő sivár fiatalságuk helvett gyerekeik gondtalanul, vidáman töltik a nvarat-telet egyaránt. Persze, »zóta nagyot fordult a vi­lág... — m — Mire büszkék a vámosmikolaiak ? Erre a házasságkötő teremre igen büszkék a tápiósze- csőiek. Azt állítják, hogy nemcsak a nagykátai járásban, hanem egész Pest megyébeen nem akad párja. Szépnek valóban szép. De hogy páratlan is széles a megyében, azt döntsék el olvasóink! Lehet, hogy a „pestiek” ki­csit megmosolyogják a vámos- mikolaiak büszkeségét, ha a véletlen ebbe az Ipoly menti kis faluba vezeti őket a ma­guk művészi pánkokkal, lige­tekkel és kertekkel felékesí­tett aszfaltvilágából, és meg­pillantják a mikolai utcák alacsony házsorai elé telepí­tett keskeny virágágyakat. De nincsen igazuk. A „mikolaiak” büszkesége jogos. — Reméljük — mondja Tóth Lajos, a vámosmiko- lai vb elnöke — hogy el­sők leszünk a járásban, ha megtörténik a tiszta­sági mozgalom féléves eredményének értékelése. Vagy ha nem is a legel­sők, de mindenesetre az elsők egyike. Eleinte magam sem hittem volna, hogy ez a mozgalom ilyen lelkes visszhangra talál nálunk. Pedig, szinte hetek alatt, teljesen megváltozott a község képe. Néhány hónap­pal ezelőtt például itt is — mutat széles mozdulattal a íanácsháza előtt maga köré — még derékig érő gaz borí­totta az úttest és a járda kö­zötti területet. Most pedig ... ... Most pedig majd minden ház előtt tarka kertecskék szegélyezik a járdát és százá­val, ezrével mosolyognak a járókelőkre az árvácskák, a petúniák, a szabnák, a mály­vák és a nyári virágoskertek sok fajta, egyéb ékességei. És a házak is mintha megfiata­lodtak volna. Eltűntek a vedlett vakolatok, új festék- köntös került a falakra, friss olajfesték ragyog az ablak­kereteken és a kerítéseken, amelyeknek rácsán át nagy gonddal kitakarított, rendbe­hozott, gusztusos udvarok kí­váncsiskodnak az utca felé. — Önkéntes agitátorok adódtak Vámosmikolán, ami­kor elhangzott az első fel­hívás — meséli lelkendezve a tanácselnök —, akik példa- adásukkal agitátorkodtak. Elöl jártak a vámosmiko- lai pékség dolgozói. A pékség egész környékét gyönyörűen rendbehozták, valóságos virágoskertet va­rázsoltak köréje. Velük egyidőben Fidel Lajos gépkocsivezető csinosította ugyanis ki a laktanya mel­lett levő háza tájékát. Már­ton József pedig a pártház szomszédságában formált mu­tatós előkertet a háza elé. Persze, a pártház munkatár­sai sem maradtak el, ők is tarka virágágyakkal övezték munkahelyüket. — Vámosmikola joggal büszke — mondja Szobon. a járási tanács székházában Barta AntaJ is, a járási v. b. elnökhelyettese. A járási bizottság a na­pokban vizsgálta meg a járás községeiben, hogy milyen hatása volt a meg­hirdetett tisztasági moz­galomnak és megállapí- ^ tóttá az elért eredmények £ alapján a községek rang- 4 sorát. y De már most is bizonyosnak í látszik, hogy Vámosmikola va- 4 lóban a legelsők között lesz. 4 A nemes verseny finisét no- 4 vember elsejére tűzték ki. Ak- < kor állapítják meg a ver­senybírák, hogy melyik köz- ^ séget illeti meg a tisztasági ^ mozgalom pálmája. „A járás ^ legtisztább községe” ezen a Szép címen kívül még 1500 ^ forint jutalmat is kap a me- ^ gyei tanácstól. Megállapítják ^ azt is, hogy az egyes községék- ben melyik a legtisztább, a ^ legrendesebb udvar. Erre ki- ^ tüntetésként szép tábla ke- ff rül a „legtisztább udvar” feí- 4 írással. y £ Vámosmikola ezelőtt ko- £ pott, színtelen porfészek £ volt. Unalmas szürkeségé- ^ vei durván megbontotta a $ gyönyörű Ipoly völgyi táj £ harmóniáját. Most azon- ^ ban már pompásan bele- 4 illik környezetébe, sőt, 4 hangsúlyt is kap tőle an- ^ nak szépsége. í A fölényesen mosolygó vá- 4 rosiaknak tehát nincsen iga- fzuk. A kertészet hivatásos ^művészeinek alkotásaiként ők ^ készen kapják parkjaikat, li­geteiket. Itt azonban, Vámos- $ mikolán, a lakosság önkén- $ tes megmozdulása és lelkes ^munkája, a szép szeretete va- •í rázsolt valóságos virágos ker- '(tét a gazos, porlepte, szürke í falu helyébe. * av 1» í^J FÉLRE jár. Bódító ró- t-J zsaillatot hordoz a jú­niusvégi szellő, álmosan hu­nyorognak a Gellérthegy sá­padt gázlámpái. Fülemben még Mozart, Liszt és Schu­mann csodálatos muzsikája zsong — nemrég jöttem meg egy hangversenyről, a Káro­lyi-kert öreg gesztenyéi alól. Most asztalom mellett üldö­gélek, leveleket böngészek, amelyeket disszidensek írtak. Minden egyes sor megannyi jajkiáltás, súlyos önvád, az itthonhagyott családtagokért, megbánás a könnyelmű lépé­sért. Ez a kékcsíkos levél, amelyik most a kezemben I van, Sidneyböl érkezett, egyik \ volt iskolatársam, Nagy \László küldte. 1957 januárjá- : ban szökött ki Ausztriába, i kalandvágy vitte ki. Másfél : évvel ezelőtt ült hajóra, s \ most Ausztráliában él. „Azóta — írja — egy nyu­godt percem sincsen. Állan­dóan csak arra gondolok, hogy juthatnék haza. Már-már úgy érzem, megőrjít az itteni élet. Élet? Ugyan mit beszélek, nem élet ez, csak kínlódás, egy önmagából is kiábrándult ; ember vegetációja. Szokatlan ; környezet, idegen arcok, s | mindenütt közöny. Ó, hány- \szor idézem magam elé a mi l kis falunkat, ott a füzesek \közt kanyargó Ipoly partján. \ Talán már szőkülnek a búza- \ táblák, boglyákban illatozik a : rétek első kaszálása, s ké­szülnek az aratásra. Milyen Haza szeretnék menni... szívesen szedném én is a mar­kot odahaza. Valamikor ten­gerre vágytam, most aztán itt ehet meg a fene a Csendes­óceán mellett. Mit nem ad­nék, ha csak egy fél órára is leülhetnék a Duna-part lép­csőjére, ott a Gellérthegy alatt. Soha nem tudok én már hazamenni, itt pusztulok el ebben a homoksivatagban.” IZENÖTEZ ÉR kilométer­ről jöttek ezek a sorok, de nem kisebb az elkesere­dése annak a fiatal régésznek sem, aki a magyar határtól alig negyven kilométernyire, Bécsújhelyen lakója egy disz- szidens tábornak. Itthon ku­tatóként dolgozott egy tudo­mányos intézetben, odakint alkalmi munkákat vállal. „Ba­rom voltam — írja most nyers őszinteséggel —, hittem a hazug meséknek. Azt ter­veztem, Amerikába megyek, helyette felajánlották Szicí­liát, s dolgozhattam volna egy bányában. Hívtak Ausztráliá­ba, s kimehettem volna Dél- Amerikába egy juhfarmra. Szép kis perspektíva, mond­hatom. De úgy kell nekem, megérdemlem. Egy ugrás ide a magyar határ, s mégis egy egész világ választ már el a hazámtól. Szégyellem és átko­zom magam. Eddig az önérzet nem engedett, de most már haza akarok menni minél flöbb.”­Hajdu János levelét a na­pokban olvastam a Nagykő­rösi Konzervgyár faliújságján. A félrevezetett, s meggondo­latlan fiatalember ugyancsak 56-ban disszidált Nyíregyházá­ról, a Fürst Sándor út 4-ből. Otthagyta feleségét, gyerme­két. Igaz, azóta, mint írja is, nagyon megbánta már ezt a végzetes lépést és meg is bűnhődött érte. Most az ang­liai Leicesterben van. „Ha­zámtól, szerető, árvánhagyott családomtól távol, idegen ha­zában, boldogtalanul ülök egyedül a szobámban. Aszta­lomon gyermekem, szerető fe­leségem fényképe. őszinte szívvel írom, ahogy jelenleg érzem. Könnyeim peregnek, ordítani tudnék, mert fáj az élet nagyon, de nagyon. El­vesztettem hazámat, a szerető anyámat és az életem kincsét, gyermekemet és feleségemet. Miért? Csak azt nem tudom. Egy igaz: meggondolatlanul cselekedtem. A drága magyar hazát, a drága magyar életet a világon sehol másutt nem lehet megtalálni. Drága Nagy­kőrösi Konzervgyár dolgozói! Most pedig azt a boldogságot osztom meg veletek, ami vi­gasztalást adott, hogy az asz­talomon karácsony estén igazi finom magyar eledel állt és fogyasztottam az uborkát, s egyebeket, amit ti késsítette­tek. Boldogan olvasom a „Nagykőrös” felírást, s nem győzöm a konzervből eleget enni, mert ez az igazi, mert ez magyar földön termett és magyar kezek készítették, jy ŐSZÖNÖM tinéktek, Nagy­ja körösi Konzervgyár dol­gozói. Minden egyes dolgozó­nak külön hálás köszönetét mondok. Ha egyszer az élet engedi, s hazakerülhetek, sze­mélyesen fogok köszönetét mondani érte. Bocsássatok meg ezért az őszinte levélért, de úgy érzem jól magam, ha. megoszthatom bánatom, s örömöm vétetek. Mert itt nincs senkim. Haza szeretnék térni, árván hagyott csalá­domhoz, de még nem tudok, mert a hazautazási engedélyt nem kaptam meg. Hogy mi­tévő legyek, hová forduljak, nem tudom. Búcsúzom tőle­tek, a boldog viszontlátásig. Hajdú János, 8 Victoria St. Melton Moivbray Leicester Shire, England.” Haza szeretnék menni — valamennyi levélnek ez a ref­rénje, s a kint élő dissziden­sek többségének ez a legfőbb vágya. Nem mi mondjuk, ők írják ezt. Régen szétfoszlott már a Nyugat korlátlan lehe­tőségeiről szóló illúzió. A megtévedt, de jószándékú em­berek előtt nyitva a kapu. visszajöthetnek. Társadalmunk megbocsátja ballépésüket. 8. R

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom