Pest Megyei Hírlap, 1960. június (4. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-22 / 146. szám
» 1960. JÜNITTS 22. SZERDA rear MEGYEI WCírlap JÓ A BIZONYÍTVÁNYUK A nevetős, víg munkások rakják a nyerstégla-piramist, hogy késő őszig kiszáradjanak, s lehessen égetni. ba, hogy a téglákat milliókba. a forintokat meg százasokba számoljuk! — így kontráz Tóth Józsefné. Egy-egy mondat után nevetés csattan, mintha vidámságrekkel bukkan elő az egyik száradó téglarakás mögül. Zsebébe nyúl, forintokat nyom a kislány és a kisfiú zsebébe. — Csoó ... kólóm! — harsán a két gyerekhang és már vágtatnak is a poros kocsi- úton be a faluba, a cukrászda felé. — Jó volt a bizonyítványuk — mondja az apa büszkeségét szemérmes mosollyal takarva. — Ezt is beleírják az újságba?! — kiabál Kovács Antalné. Brüller Endre, a téglagyár vezetője felel a párttitkár helyett. — Rólatok a Ludas Matyi- ban írnak! — Azt nem, abban .'.kikészítik’ az embert! Barna nyerstéglákkal csille fordul a piramis elé. A kerék nyikorgása, a csörömpölés elnyomja az asszonyok kacaját. Bandi bácsi — Brüller. Endrét így hívja a gyár fiatalja- öregje — beinvitál az irodába és a mindent-tudó füzetét keresi. No, meg a szemüvegjét. Mert az mindig valahol elmarad tőle. Kölcsönadom az enyémet, hogy kiböngéssze azokat az adatokat, amelyeket olyan büszkén olvas fel, mint fiatal poéta az első jól sikerült versét. Amíg lapozgat, azt mondja: — Sok?!.;; Hát persze!... De... azaz... várjon csak! Elég lesz kiszorítani... Nem, nem! Az emberek megcsinálják azt, amit lehet.. . Csak hát gépek kellenének ... Gépek ... No itt van, írja csak... Közben megkerült az oku- lája. Az asztalán, az újságok alatt lapult. Szemüvegcsere és írom. — Először a terv: első félév négymilliókétszázezer tégla. Per ma, négymillióötszáz- huszonhatezer a teljesítés ... Tehát több mint háromszáz- ezret csináltunk plusz. Az év végéig vállaltuk ezt. December harmincegyig még meglesz jó háromszázezer ... Tudja, miért verünk így rá? ... Pedig egyszerű ... Mert jövőre, hatvanegyben kapunk egy vacuum-tégla- prést, elektromos kapcsolót, trafóval, aztán finomhenger- berendezést és a körforgalomhoz teljes sínhálózatot négy vadonatúj vontatóval. No, hát ezt mind tudják már az emberek . .. Elmondtuk nekik ... Az árát ugye meg kell keresni? __ F azekas Ernő aláírni valót CSAK EGY TEHERLIFT KELLENE V ilágért sem állítom, hogy a Nógrádverőcei Porcelángyár a legnagyobb, , legfontosabb üzem az országban. Nem mondom azt sem, hogy termelésén múlik a népgazdaság sorsa. Az üzem kicsi: mindössze negyven embert foglalkoztat. De az egész országban egyedül itt gyártják azokat,, a laboratóriumi eszközöket, amelyek nélkül számos fontos iparág nem termelhetne. Itt készítik a kohászatban nélkülözhetetlen égetőcsöveket, a textiliparnak fontos szálvezetőket, a vegyészeti és üzemi laboratóriumokban használt tégelyeket, csónakokat, lepárlócsészéket, a gumigyárait mártóformáit Szóval a gyár kicsi, de nem jelentéktelen. Annyira meg különösen nem, hogy elhanyagolják. Márpedig, erről van szó. Mivel profilja egyedülálló az országban, cikkei iránt oly nagy a kereslet, hogy nem is tudja kielégíteni, Beruná- zásra, a kapacitás bővítésére azonban — legalábbis egyelőre — nincs lehetőség. Egyetlen ésszerű megoldás kínálkozik: áttérés ^ kétműszakos termelésre. Erre az előkészü- l- leteket rövidesen meg is kéz- í dik. ^ K étségtelen, hogy két mű- í szakban a gyár többet fog termelni. Azt a problé- ^ mát azonban, amelyet a mun- ^ kakörülmények elmaradottsá- ^ ga okoz, ez sem oldja meg. A szállítás és az anyagmoz- ^ gatás szinte középkori mód- ^ szerekkel történik: lépcsőn ^ le, lépcsőn fel, két emelet ma- ^ gasságra, kézi erővel. Kézi ^ erővel, saroglyákhan szállít- ^ ják fel a második emeletre a ^ nyersanyagot. Naponta 15— ^ 20 mázsát! Kézi erővel cipe- ^ lik le s fel a formákat, a < félkész és kész árut. Tíz év óta kérnek felettes J szervüktől egy teherliftet. Tíz á év óta — eredménytelenül. | Három évvel ezelőtt ko- ^ moly összeget fordítottak az ^ üzem szociális berendezéseire: ^ korszerű öltözők, fürdők ^ épültek, ebédlőt létesítettek. ^ Nem lehet tehát azt mondani, ^ hogy nem törődnek a dolgo- ^ zók szociális körülményeivel. ^ Törődnek, de egyoldalúan. ^ Mert a legmodernebb fürdő, ^ a legszebb ebédlő sem feled- ^ teti a munkásokkal a nyolc-1 órás műszak megerőltető fá- ^ radságát. Pedig a szállítás gépesítése | sem igényel valami újszerű, ^ feltalálásra Váró berende-1 zést, hosszas tervezési, szer- 4 vezési munkákat. Mindössze | egy teherlift kellene, aminek $ költsége körülbelül százezer forint. A teherlifttel negyven ember munkáját könnyítenék meg. • Negyven emberét, akiknek keresete jelenleg nincs arányban a munka nehézségeivel. Negyven olyan emberét, akik akkor is ragaszkodtak üzemükhöz, amikor — néhány évvel ezelőtt — félő volt, hogy rájuk szakad a födém. M a már ilyen veszély nem fenyegeti őket. Most inkább az a veszély, hogy ha kiöregednek, nem lesz, aki a helyükre álljon. Mert a fiatalokat nem fűzi évtizedek emléke, köteléke a gyárhoz, mint őket. A fiatalok nem riadnak vissza a nehéz munkától, ha az nem lehet másképp. De ha tudják, hogy lehetne segíteni rajta, csak egy teherllften múlik, az elriasztja őket. Pedig a jövő törzsgárdáját most kellene a fiatalokból kikovácsolni. Mert ha felépül — néhány kilométerrel odább — a Dunai Cementmű, akkor már nehéz lesz.;. Nyíri Éva Sziráki János üb-elnök kezeli a prést. Jövőre nagyobb teljesítményű automata prés kerül ennek helyébe. — Tavaly egymillióval több téglát csináltunk..; Nem forinttal, darabbal... Erre a tervünkre rátettek még plusz egymilliót. JLekapja a szemüveget, döcögve nevet. — Most hát » hoz. Az utolsó mondatokat ő is hallgatja. Nézi, mit jegyzek fel. Rábök a füzetemre: — Kihagyta, hogy nyolclakásos házat építünk ... Saját téglából!.;; — Az biztosan jobb lesz, mint a többi... — jegyzem meg. Nevetnek. — Nálunk csak jobb tégla van. Jó nincs .;. Déri Károly tizmilljó-háromszázezer darab van a tervben ... N — Az sok? A kérdés meglepi, vagy inkább a tájékozatlanságom. Örömeink - gondjaink Az eredmény Nem mindennapi dolog jutott eszébe a Nagykőrösi Földművesszövetkezet vezetőinek. A kereskedelemben, általában a földművesszövetkezeti tevékenységben eddig legalábbis kevésbé firtatott dolog: megvizsgálták a dolgozók iskolai végzettségét. / Igaz, a jó munkának nemcsak az iskolai végzettség a feltétele. De tényező, ami nagyon is fontos, hiszen a fejlődő kereskedelmi formák, az áruforgalom emelkedése, az áruválaszték bővítése, a szaík- bolthálózat fejlődése képzettebb, nagyobb tudású embereket kíván. Erre gondoltak a Nagykőrösi Fmsz vezetői, amikor sorravették a dolgozókat, beszélgettek velük munkájukról s arról is, hogy lenne-* kedvük a továbbtanuláshoz. A beszélgetések eredménye nem lekic'sinylendő: hatan iratkoztak ba az általános iskola különböző osztályaiba, hogy amit gyermekkorukban nem szerezhettek meg, azt most megszerezzék, tizennégy fmsz-dolgozó pedig a közgazdasági technikumba kérte felvételét. Húsz ember. Jelentős létszám egyetlen szervnél, egyetlen városban- Nem szólva arról, hogy a döntést a jelentkezők alaposan meggondolták, s így lemorzsolódásra nem kell számítani. Bizonyos mértékben persze nehezebb lesz a helyzetük, hiszen a munka mellett iskolába járni, még akkor is, ha levelező tagozaton, ami időben ugyan könnyebb, de tanulás tekintetében annál nehezebb, nem kis dolog. Mégis vállalták. Mindezt azonban csak nagykőrösi vonatkozásban említhetjük — jelenleg. Pedig nem ártana, ha mindenütt foglal-, koznának ezzel a földművesszövetkezetek, de az állami kereskedelem illetékesei is. Nemcsak arról van szó, hogy ezzel javítani lehet a keresekdelem munkáját, jobbá, gyorsabbá lehet tenni a kiszolgálást, növelni lehet a szakértelmet, a hozzáértést, hanem arról is, hogy a képzettebb emberek nagyobb tudásuk, látókörük segítségével nemcsak kimondott szakterületükön kamatoztatják tudásukat, hanem az egész közösség hasznára. Ma már alig van az életnek olyan területe, ahol ne adná fel az élet a leckét: vagy tanulni vagy lemaradni. Más választás nincsen- Éppen ezért örvendetes a nagykőrösiek kezdeményezése, mely remélhetőleg — főként ha a felsőbb szervek is többet törődnek ezzel — minél több követőre talál. : M. O. Tudományos szimpozion a vácrátóti botanikus kertben Hétfőn délelőtt tíz órakor kezdődött meg a Magyar Tudományos Akadémia vácrá- tóti botanikus kertjében a kétnapos „növénycönológiai szimpózion”, amelyre az ország minden részéből egybegyűltek a növényvilág tudósai, hogy megbeszéljék szakmájuk időszerű kérdéseit. Az első ilyen * fisszejöve- telt tizenegy évvel ezelőtt, 1949-ben tartották meg ebben a vácrátóti élő növénymúzeumban, amikor kitűzték az első ötéves terv legfontosabb feladatait. Azóta hagyománnyá váltak ezek a vácrátóti összejövetelek, a növényvilág titkainak tudós kutatói évről évre ösz- szejönnek a Vigyázó grófok kutatóintézet céljaira használt egykori kastélyában, a ligetszerű hatalmas kert közepén. hogy ebben a gyönyörű környezetben vitassák meg tudományos problémáikat és közöljék egymással kutatásaik eddigi eredményeit. Az elmúlt tizenegy év alatt hatalmas lépésekkel jutott előre a természettudománynak ez a régebben eléggé elhanyagolt ága, de ugyanilyen arányban fejlődött a rá- tóti botanikus kert is, amelynek nagyszabású rendezésére és fejlesztésére csak a múlt évben több mint egymillió forintot áldozott a Tudományos Akadémia. A felszabadulás utáni első években a gazdátlanul maradt, több mint negyvenholdas főúri kertet alaposan elhanyagolták, lelkiismeretlen bérlője üzleti célból szinte pótolhatatlan növényritkaságokat irtott ki belőle, a kert területén átvezetett patak medrei és csatornái eliszaposodtak, a messze földről szállított sziklatömbökből épített gátak és mederfalak. beomlottak és a kert tisztásait belepte a gaz. Hosszú évekig fartő munkával sikerült régi szép- | ségében helyreállítani a parkot, amelyet a tervszerű munka azóta világhírű botanikus kertté fejlesztett is a tudományos kutatások szolgálatába állított. A botanikus szimpozion ránt az idén is igen nagy ’olt az érdeklődés. Részvevőit hétfőn reggel külön autóbusz vitte ki Vácrátótra, ahol i botanikus kert és a térülőén működő kutatóintézet vehetői ünnepélyesen fogadták I ►két. A tanácskozás azonnal 1 iilil Naplemente a szobi Duna-ágon. (Gábor Viktor felv.) Piramisok a Mendei Téglagyárban — Itt csak jó nevetős, víg munkások vannak! — kiabál le a nyerstégla-piramis hegyéből Gér Miklósné. — Azt is írja ki az újságinjekcióval serkentenék mun kakezdés előtt a Mendei Tég lagyár minden dolgozóját. Fazekas Ernő, aki párttit kár és művezető, két gye megkezdődött a kutatóintézet dísztermében. A megnyitó beszédet Zólyomi Bálint, az Akadémia levelező tagja, a kutatóintézet igazgatója tartotta. A megjelentek üdvözlése után ismertette az összejövetel célját, a szimpozion- részvevői azt a kutatási tervet beszélik meg, amelynek végrehajtására a második ötéves terv ideje alatt kerül sor. Az első előadást Soó Rezső akadémikus, egyetemi tanár tartotta a növénytársulások rendszerezésének alapelveiről és kérdéseiről. A szakmai szempontból igen nagy jelentőségű tudományos előadásban a kiváló tudós állást foglalt a növénytársulások egyszerűbb, tudományos elnevezése mellett, mivel a jelenleg használatos igen hosszú, sokszor tíznél is több görög és latin szóból képzett elnevezések a tudományos kutatáson kívül a növénytan tanítását is nagyon megnehezítik. Tüzetesen ismertette ezután tudományszakának legújabb irodalmát, valamint a kutatómunka legújabb eredményeit. A több mint két óráig tartó előadás után a vendégek dr. Ujvárossy Miklós igazgató, a mezőgazdasági tudományok doktora vezetésével megtekintették a botanikus kert növénykincseit, a fejlődéstani kertet, a pálmaházakat és melegágyakat, ebéd után pedig megvitatták Soó Rezső akadémikus előadását. A magas színvonalú vita után Zólyomi Bálint előadásában a növényföldrajzi térképezés állásáról, feladatairól és problémáiról tájékoztatta a hallgatóságot, Juhász-Nagy Pál pedig statisztikai és ökológiai módszertani kérdésekről adott tájékoztatót. Az előadások fölött megindult vita késő estig tartott. A szimpozion második napján. kedden délelőtt a botanikusok a fóti Somlyó hegyre rán dúltak ki, ahol a középhegységi és. alföldi sztyeppet, az erdős sztyeppet és az erdei növénytársulások átmeneteit tanulmányozták. Délután az Érd melletti bronzkori földvár területén található télsivatagi vegetációt, a lősz sztyeppet és az erdős sztyeppet vizsgálták meg. Ezzel a tanulságos összejövetel programja ki is merült és a szimpózion résztvevői visz- szatértek Budapestre. m. 1.