Pest Megyei Hírlap, 1960. június (4. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-21 / 145. szám

rest MEGYEI %M£rÍM> I960. JÜNIUS 21. KEDD Üjkönyvtár az öreg házban A péceli kulturális napok néhány tanulsága Két-három lépésnyi szűk kis szobában, a színjátszók öltöző­jében rendezgetik, osztályoz­zák a színes köteteket a daba- si járási könyvtár munkatár­sai. A jelenlegi mos­toha körülmények ellenére jó­kedvvel munkálkodik Weisz Gábor könyvtárvezető és Dróz- dik László, szervező-minde­nes, mert ez az állapot ideig­lenes. Állványokon, létrákon dolgoznak a festők: százezer forint költséggel tatarozzák, kívül-belül üde színekkel mázolják át az egykori nemesi kaszinót. Két szép tágas szobát kap itt a tavaly alakult járási könyvtár. Örülnek a könyvtá­rosok — csak akkor savanyo- dik el az arcuk, amikor a kül­színről a belbecsre — a könyv­tár állományára — terelődik a szó. Az ötezer lakosú Dabas já­rási könyvtárának mind­össze 1200 kötete van, s ebből is csak 600 használ­ható a csereforgalomban, mert a többi elavult ideoló­giai, politikai nézeteket tartal­mazó mű, amelyek fölött eljárt az idő. — Ez kezdő könyvtár — mondja Weisz Gábor — (ő ma­ga is kezdő Dabason, nemrég helyezték ide a szobi könyv­tárból), s éppen ezért a könyv­tár helyzete nem valami ró­zsás, hiszen sok-sok kis falu van a megyében, amely 5—6 ezres könyvállománnyal ren­delkezik, a dabasi járási könyvtár köteteinek többszörö­sével. Mi itt — folytatja — egyelőre nem is merjük elkez­deni a könyvpropagandát, mert nem tudnánk kielégíteni az igényeket. Nézzük az elmúlt hónapok forgalmát: januárban 619 kö­tetet kölcsönöztek, februárban 543-at, márciusban 583-at. — Ezek szerint — fűzi a szá­mokhoz Drózdik László — ha egy kölcsönzés^ napon három­három könyvet elvisznek á rendszeres olvasók, kiürül a könyvtár. Nagyon kevés a könyv. A sarokba egy asztalra mu­tat: — És mi a remény, hogyan lehetne feltölteni a polcokat? — Eredetileg 28 ezer forin­tot kaptunk volna egy évre könyvvásárlásra. Később aztán közölte a megyei könyvtár, hogy túlméretezett ez a számí­tás, le kell adni a pénzből. Azt kértük akkor, vegyék figyelembe, hogy a dabasi könyvtár új in­tézmény, nekünk nagyobb összegre van szükségünk, mint a régi könyvtárak­nak, hiszen mi még csak most ala­pozzuk a miénket. Sajnos, mégis mechanikusan, egyenlő arányban kurtították meg a költségkeretet. Éppúgy tizenki­lenc ezer forintra zsugorodott a mi keretünk is, mint a több éves, nyolc-tízezer kötetes könyvtáraké. De ebből a tizen­kilenc ezerből is csak hét jut nekünk, mert a többi pénz > megoszlik a járásihoz tartozó ; községi könyvtárak között, j — Hány új könyvet vettek ; az év eleje óta? í — Százharmincötöt, de van; köztük sok igen költséges kö-$ tét, mint például az Uj Magyar; Lexikon, a Kultúra Világa és; mezőgazdasági szakkönyvek,! amelyek „eszik a pénzt”, de j meg kell vennünk, ha ki akar- í juk alakítani a könyvtár gyűj- í teményes jellegét. — Ide tartozik még — említi! Drózdik László —, hogy kaptunk a megyétől 200 ; könyvet ajándékba, de ed- ; dig csupán a könyvek j jegyzéke érkezett meg. Ezzel a 200 kötettel és az eddi-! gi vásárlásokból megmaradtj összeggel jelentősen gyarapíta-: ni tudjuk a könyvállományt, i de nem győzzük hangsúlyozni,: hogy így is kevés. Biztos, hogy ; nem csupán a dabasi járás bir- i kózik ilyen nehézségekkel, ép­pen ezért azt kérnénk a me­gyétől, vegyék ezután jobban figyelembe az ilyen feltűnő aránytalanságokat és a lehető­ségekhez mérten adjanak több segítséget a kezdeti gondok mego’dásához másutt is. Hosszasan beszélgettünk, és arra az álláspontra jutottunk, hogy most, a nyári időszakban a könyvtári munka csöndes napjaiban — lesz erre mód. Ilyenkor nagyobb alkalom kí­nálkozik az adatok felmérésé­re, s ezek alapján az arányta­lanságok megszüntetésére és a könyvtárak sok más problémá­ja is napirendre kerül. Éppen a napokban zajlott le — hírt is adtunk róla — a megyei könyvtárosok értekezlete, ame­lyen sok hasznos ötlet hang­zott el. Az értekezlet egyik fontos témája volt a könyvtá­rosok továbbképzése. Erről is beszélgettünk most Dabason. — Kevés az idő — hallom — és egy, a Ludas Matyiba illő utazási „rémregényt” produ­kálnak mindjárt ennek igazo­lására. — Időnként meglátogatjuk a járás területén levő községi könyvtárakat — meséli Weisz Gábor. A napokban a tizen­négy kilométerre fekvő Bugyi községbe utaztunk. Autó­busszal mentünk Alsónémedi- be, onnan Bugyiba. Késő dél­utánra végeztünk. No, de hogy jöttünk vissza? Takso­nyig autóbusszal, amikor ott is befejeztük a dolgunkat, három kilométert gyalogol­tunk a falu másik felébe, ott buszra szálltunk, irány Ha­raszti, onnan tovább HÉV- vel Pesterzsébetre, aztán busszal és villamossal Kis­pestre, majd vonattal haza: Bugyiból hazaindultunk este hat óra előtt öt perccel és j Dabasra érkeztünk éjjel fél ! 2-kor. Végeredményben ; a tizennégy kilométerre \ fekvő községbe oda és ! vissza összesen százötven- ! egy kilométert utaztunk, ! t mert a csatlakozások, átszál- \ lások így diktálták az „ira- ; mot" visszafelé. Kalandos, j hosszadalmas utazás, de va- j lahogy mégis eljutottunk oda \ és vissza. Van azonban szá- ! mos olyan községünk, mint: például az egykori hercegi; birtok helyén települt Pusz- I tavacs, amelyet egyáltalán i nem lehet megközelíteni köz- i használatú járművel. Lényeg I mindebből, hogy sok időt el- i vesznek tőlünk a közlekedési i kalandok, s emiatt is kevesebb í jut az önképzésre. Persze, i tudjuk jól, nem tart örökké ez j az állapot, előbb-utóbb tovább j javul a közlekedés, idővel ta- j Ián még mi is hozzájutunk va- j lamilyen járműhöz, de függet-\ lenül ettől, továbbra is go-nd \ marad az alapos és színvona- j las továbbképzés ügye. Itt j van például az egyik jelen- \ légi továbbképzési forma: azI egyetem könyvtáros levelező \ hallgatójaként hat esztendőt i kellene eltölteni. Itt olyan i magas követelményekkel kel- í lene megbirkózni, ami nemi áll arányban a mi feladataink- í kai. Tudományos intézetek, i fővárosi nagykönyvtárak: munkatársai számára ez a i forma megfelelő, nekünk, fa- i lusi könyvtárosoknak nem. Vé- j leményem szerint — folytat-; ja Weisz Gábor — sokkal al-i kalmasabb volt a pedagógiai j főiskolán a hároméves levele-' ző könyvtárszak, amit meg-! szüntettek. Vagy ezt a formát: kellene visszaállítani, vagy i a megyei művelődési ősz- : tály keretein belül indí- í tani egy-két éves levelező í oktatást, : I amelynek tematikáját az ed- \ digi gyakorlati tapasztalatok \ alapján állítanák össze. Ezen í — úgy vélem — nem ártana j gondolkozni. Addig is van egy j közbevetett javaslatunk. A já- \ rási központokban rendszere- j sen folyik a pedagógusok esz-1 tétikai és filozófiai továbbkép- j zése. Ezen részt vesznek az • óvónők is. A könyvtárosok \ azonban nem. Pedig sokkal in- i kább szükségünk lenne rá, j mint a kisgyerekekkel foglal- \ kozó óvónőknek. Kérjük: vonják be a könyvtároso­kat is a pedagógusok to­vábbképzésébe! Ez könnyű, kézenfekvő, egy- : szerűen megvalósítható ja- ■ vaslat. í Szívesen vennénk, ha a da- i hasiak javaslatairól a me-. gyében működő könyvtárak i munkatársai megírnák véle- i ményüket szerkesztőségünk- i nek. Lapunk hasábjain öröm-: mel adnánk helyet minél i több hasznos ötletnek, kez­deményezésnek, amelyek elő- j segítenék a könyvtárak mun-\ káj'ának további fejlődését. Kovalik Károly Mai emberek — az ötven éves „ispotályban“ Félszáz éves ez az isaszegi óvoda. Akkoriban a legkorsze­rűbb építmény volt — és a leg­tisztességesebb törekvések kö­zé tartozott: Uj ispotály egy kis falunak... Azonban nem e jubileum miatt zarándokoltunk ide. Ez csak véletlenül derült ki, az ünnepi ebéd végefelé. Nagy kár, mert különös érdekességet adott volna-az összejövetelnek, ahol új törekvések vizsgáját láttuk... A színpadon mosolygó lá­nyok. Suhanó, körbeforgó sok­szoknyájuk, hímzett pruszlik- juk, nyakracsavart többszörös gyöngysoruk széppé s felnőtté varázsolta a tizennégy eszten­dős lányokat. — Erre... erre — énekelték a lányok s valamennyien jel­képesnek s jó befejezésnek is tartottuk a táncot kísérű ének szövegét. Valóban „erre” vezet az út a legkisebb óvodások já­tékától a szép táncig. Az össze­jövetel célja pedig éppen en­nek a bemutatása volt. Egy esztendeje folyik az a munka, amellyel óvónőket képeznek népi játékok tanítására. A könyv már megjelent, de sehol sem alkalmazták. Ez az óvodai stúdió a gödöllői és aszódi óvónőket oktatja a jól megírt módszer szerint ad fel­világosítást Bereczky László táncreferens. És az óvodásoktól a nagyobb iskolásokig látott fokozatok csakugyan világosan dokumentálták az elgondolás helyességét. A stúdió munkája természe­tesen nem kifogástalan. Leg­nagyobb hibája, hogy a taní­tott játékokat év közben nem rendezték meg a gyerekekkel is. A gyakorlati oktatás itt is követelmény! De engedjék meg, hogy ez­úttal ne a bemutató értékével és kívánnivalóival foglalkoz­zunk. Ennél többről van itt szó. A népzenei értékek és a népi játékok megőrzéséről! Biztos vagyok benne, hogy az aprócska kortól az iskolán át ilyen szellemben és ilyen gya­korlattal nevelt gyerekek ma­guk állnak össze kéretlenül is, hogy egy-egy régi táncot eltán­coljanak. Ez adja az isaszegi kísérlet igazi jelentőségét. Külön szerencse, hogy a megvalósításhoz annyi lelkes irányító és végrehajtó is volt. Az élen áll Szikszai Béláné já­rási felügyelő, de akár a tánc­referenst, akár Ladányi István népművelési felügyelőt vagy a falut megmozgató új tanácsel­nököt sorolom, egyaránt nagy az érdeme mindegyiknek. Az ötvenesztendős falak kö­zött telt szívvel gondoltam vé­gig mindezeket. És nagy öröm­mel néztem az év végi bemuta­tó után „díszebédelő” vidám társaságot: mai emberek — az öt ven éves ispotályban. t- gy­Alig múlott féi esztende­je, hogy Pécel termelőszövet­kezeti községgé alakult. Tagad­hatatlan, e lépés változást, elő­relépést jelentett a község egész életében, így kultúrájá­nak felvirágzásában is. így született meg a Hazafias Nép­front községi bizottságának jelszava: „Tegyük szebbé, gaz­dagabbá, és kutúráltabbá köz­ségünket.” A péceli kulturális napok megrendezése e jelszó megvalósítását tűzte ki célul. A kulturális napok program­ja igen érdekes, színes, válto­zatos és sokrétű volt. Az iro­dalmi előadás kapcsán megvi­tatták Pécel kapcsolatát a ma­gyar irodalommal. E vita cél­ja az volt, hogy a község gaz­dag irodalmi hagyományaira irányítsák a pedagógusok és a lakosság érdeklődésének fi­gyelmét. A vitán részt vett — a helyi érdeklődő közönség mellett — közel húsz, más köz­ségbeli irodalomszakos tanár is. Az irodalmi vita nemcsak felelevenítette és ismertette Pécel múltját, de segítséget adott a részvevőknek ahhoz, hogyan lehet megszerettetni az irodalmat — a község ha­gyományaira támaszkodva — a község dolgozóival. Míg az első nap a péceli kul­turális napok keretében a múlttal ismertette meg az ér­deklődőket, addig a második nap Pécel gazdálkodásának jö­tt vőjét villantotta fel. Ennek o, napnak a délelőttjén a részve­vő tsz-elnökök. tsz-tagok és mezőgazdasági szakemberek megvitatták, hogyan haladja- naky.tovább a gödöllői járás­ban a helyesen megkezdett úton. Megbeszélték a tsz-ek problémáit, és azt, hogyan tud­nának még jobban, még terv­szerűbben, és jövedelmezőb­ben tervezni és gazdálkodni. Ezt követően a részvevők meg­tekintették a „Zöld mező” tsz gazdaságát. Tagadhatatlan, hogy a hasonló előadások és viták megrendezése a kulturá­lis napoknak a jövőben is fon­tos részét kell. hogy képezze. Esténként a KISZ köz­ponti iskola árnyas parkjában, csillogó reflektorok fényében a szabadtéri színpadon került sor a különböző jellegű kultúr­műsorokra. A részvevők nem­csak végighallgatták a műsoro­kat, hanem hozzáértő bírálatot is mondtak róla. Bebizonyoso­dott, hogy nem igaz az az ál­lítás. amely szerint a falusi embereket csak a könnyű, és a népi tánc érdekli. Ferge­teges sikere volt az opera és operett estnek, amelyen nem egyszer hosszú percekig tartó vastapsot kaptak a fellépő művészek. A művészek maguk is elmondták, hogy ritkán ta­lálkoztak ilyen lelkes, hozzáér­tő közönséggel, mint itt. Sajnos az irodalmi est már nem aratott ilyen osztatlan si­kert. A műsor első részében fellépő művészek magasszín­vonalú műsort adtak, de he­lyesebb lett volna, ha a Péce- len írott versekből és egyéb irodalmi alkotásokból is elő­adnak néhányat. így az irodal­mi est kiegészíthette volna a délelőtti irodalmi vitát. A péceli kulturális napokat a kultúrcsoportok bemutatója zárta■ Helytelen volt azonban a rendezőségtől, hogy ezt a legnagyobb sikerű opera- és operett-est után rendezték meg. A kultúrcsoportok ének­karát, színjátszó és tánc cso­portjait így a közönség a fő­városi művészek műsorainak színvonalával hasonlította ösz- sze. Meg kell dicsérni a kü­lönböző kultúrcsoportok igye­kezetét, ahogyan készültek. Külön dicséretet érdemelnek a gödöllői balettcsoport tagjai, akik magas színvonalú moz­gáskultúrájukkal, szépen ki­dolgozott balettszámaikkal ki­vívták a péceli közönség elis­merését. A péceli kulturális napok keretében több kiállítás meg­rendezésére is sor került. A legnagyobb érdeklődést az iro­dalmi kiállítás váltotta ki. A Ráday könyvtár egy részét ál­lították ki az eredeti könyvtár- helyiségben, amely különösen bensőségessé tette a kiállítást. A községi pártházban került sor a mezőgazdasági, helyi­ipari és képzőművészeti; az ál­talános iskolában az iskolai ki­állításra. Mindegyik nagy tet­szést váltott ki az érdeklődök körében- E kiállítások sikerét legjobban a látogatók magas száma mutatja, mintegy 1200— 1400-an nézték meg, nemcsak péceli, hanem a környező köz­ségek lakói is. Összegezésül bátran állít­hatjuk, hogy a péceli kulturá­lis napok elérték céljukat. A rendezvényen mintegy öt-hat­ezer részvevő volt. Sikerült telkelteni a község dolgozói­nak érdeklődését a „Tegyük szebbé, gazdagabbá, kulturál­tabbá községünket” jelszó megvalósításáért. Az előkészítő munka során hozzákezdtek egy kézi-,'' röplada- és teniszpálya felépítéséhez, rendbehozták a községi sporttelep futópályáját, csinosabb lett a gyermekját­szótér és rendezettebbé vált a község arculata. Kezdetét vet­te egy céltudatos munka az irodalmi hagyományok feltá­rására és hasznosítására. Mindez mégcsak szárnypró­bálgatás Pécel kulturális életé­nek fellendítésére. A község értelmisége sokkal többet te­het a falu lakosainak kulturá­lis felemelkedéséért. Több olyan rendezvényt, szakmai vi­tát, zenei estet kell rendezni, amely egybeesik a lakosság ér­deklődési körével- Igen fontos azonban, hogy a kiemelkedő kulturális események mellett ne feledkezzenek meg a köz­ség vezetői a mindennapi kul­turális élet segítéséről sem. Nagy Júlia , A vallás titkai Világirodalmi antológia ; A Kossuth Könyvkiadó a ; könyvihét egyik érdekes kiad- ; ványaként magyar nyelvre ; fordíttatta a közelmúltban né- ; met nyelven megjelent anto- ; légiót, s azt Pándi Pál igé- ; nyes válogatással kiegészítette ; magyar szemelvényekkel is. ; A gondolkodás, a művészet ! nagyjai beszélnek itt a val- ! lásról, a vallás „titkairól”, ! amely titkokat az emberi el- ! me, az ész világossága meg- \ foszt minden miszticizmustól, j s bebizonyítja, hogy azok ! mennyire nem titkok, meny- í nyíre érthetőek és magyaráz- jhatóak a felvilágosodott em- ! bér számára. A könyv anyaga több részre bomlik. Külön fejezet foglal­kozik a „csodákkal”, a szeplő­telen fogantatás misztériumá­val és más misztériumokkal, a kereszténység kegyetlenke­déseivel (az inkvizícióval). E fejezetek bő anyaga beszédes tanúja annak, hogy minden kor legnagyobb elméi hogyan fordultak szembe a vallással, hogyan ismerték tel annak haladás ellenes voltát, s ho­gyan kezdték meg a harcot a vallásos nézetek ellen, azok leleplezésével, felismerve, hogy csakis ez lehet az előbbre ju­tás, a vallás béklyóitól, hala­dást lehetetlenné tevő szán­dékától való szabadulás útja. ! A világirodalom olyan nagy ! neveivel találkozunk a kötet ! szemelvényeinek szerzőinél, ! mint Mark Twain, Montes- ! quieu, Lev Tolsztoj, E. E. j Kiscfh, Heinrich Heine, Gor- ! kij, Lessing s még nagyon so- ; kan mások. De ott sorakoznak ! a kötet lapjain nemcsak a ! művészet, hanem a filozófia : nagyjainak munkáiból is a ! szemelvények: Marx, Engels, ; Lenin szavai. i A kötet, amelyet gazdag | képanyag egészít ki, tanulsá- j Kos olvasnivaló mindenki szá- ; mára, nem szólva arról, hogy I sokak számára példatárként, I kézikönyvként is teljességgel betölti feladatát. — m — m\\\\\v\\\\\\\ filmhírek A New York-i Plaza film­színház nagy sikerrel mutatta be a Csendes Don című szov­jet filmet. Varsóban a Tamangó cí­mű nagysikerű francia film­mel egy műsorban nv>*atták be Koliánvi Ágoston Tisza­virág című népszerű tudomá­nyos rövidfilmjét. .............................. S OHA SEM KÉSŐ z iskola udvarán csapat- nyi motor. Csepelek és Pannóniák sorakoznak az ár­nyékban, a falnak támasztva. A nyitott tantermekből foj­tott hangok szűrődnek ki: a kör területe... Arany János a Kisfaludy-társaság pályáza­tára írta ... Észak-Amerika vízrajza ... — hallatszik hol magabiztosan, hol kissé hatá­rozatlanul. Vizsgáznak a felső tagozatosok. Dékány András pillanatok alatt számítja ki, hogy meny­nyibe kerül a 12,8 forintos vászonból háromnegyed mé­ter. A vizsgáztató tanár elé­gedetten bólint, „köszönöm, elég” — s beírja a jelest. — Könnyű neki, ez a mes­tersége! — súg össze az osz- ; tály — boltkezelő. ; Mert ezek a vizsgázók már ; csak nehezen férnek be a í szűk, tíz-tizennégy évesekre ’■szabott padokba. Felnőttek. A \ dabasi dolgozók általános is- ! kólájának tanulói. Akik most ! éppen úgy izgulnak, mint a \ gyerekek. És éppen olyan '.megkönnyebbülve sóhajtanak '.fel, ha sikerült meglesni, há- : nyast írt be a tanár. '• A járásból majd kétszázan tanulnak. Katonák, rend­őrök, hivatalnokok és egy­szerű parasztemberek. És asz- szonyok is. Mert ők legalább annyian vannak, mint a fér­fiak. S nem elfogultság, de ők a szorgalmasabbak, lelkiisme­retesebbek. F oki Gézáné hetedikes. A kislánya is. Együtt ké­szültek az órákra. Csak a kislánynak naponta, anyuká­nak hetenként kétszer kellett iskolába mennie. Kisfia még csak hatodikos. Neki gyengén ment a tanulás. Ezért is irat­kozott be Fokiné, hadd le­gyen segítsége annak a kis haszontalannak. — Bizony kellemetlen, ha a gyerek kéri, apu segíts, s azt kell mondanom, nem tudom — mondja Móra József. — Az enyém is nyolcadikos, mint én. Ez az esztendő volt az utolsó pillanat, nehogy le­maradjak. A számtant és a fizikát ta­nulja legszívesebben Enyingi Károlyné, de irodalomból is jeles. — Nem jelent különösebb nehézséget a tanulás. Minden érdekel, mindenre kíváncsi vagyok — mondja. — Sze­retném a nyáron elvégezni a nyolcadikat. Őszre meg gim­náziumba menni. Hogy miért? Mert kedvem van hozzá, sze­retek tanulni. Szimpatikus, egészen fiatal ember Sárkány István. Neki határozott céljai vannak. Elektromechanikusnak készül. Most is a szakmában dolgo­zik. S ez a világ legizgalma­sabb foglalkozása — vallja. Csak ne legyen sok vihar, mert akkor a megrongálódott vezetékeket kell javítania a tanulás helyett. De ambíciója van. Csak azt sajnálja, hogy nem kezdte néhány évvel ko­rábban. T anulnunk kell! — állapít­ják meg egyöntetűen. Torzsa István meséli, hogy a munkahelyén, társaságban, kisebbségi érzése volt. Erezte, tanulás közben jött rá meny­nyi mindent kell még elsajá­títania. Sorolják, lei mi akar lenni_ m int a pályaválasztás előtt álló kisdiákok. Egyikük me­zőgazdásznak, a másik rádió­technikusnak készül — sorjáz­zák. Mindnyájan mást felelnek arra, miért járnak fárasztó napi munkájuk után iskolá­ba. Miért töltik szabad idejü­ket tanulással. Van, aki a te­kintély miatt. a gyerek előtt. Van, aki a szomszédasszony kedvéért kezdte, de már ma­gáért folytatja. A harmadik­nak gyerekkorában nem volt módja, s azt tartja, még most sem késő. És járnak szorgalmasan. El nem mulasztanák az órát. Lemorzsolódó nagyon ritkán akad. Dicsérik a tanárokat. Különösen Sági Miklóst, meg Hornyok Mária nénit. Az ő órájuk nem kényszerű köte­lesség, kellemes élvezet. rí a gyakran nem is sike- rűl jelesre a felelet, ha keményen kell megküzdeni a tudásért, nem torpannak meg. i Lelkesek, fáradhatatlanok. És \ a szándék, az elhatározás ma- ’■ gában is elismerést érdemel. k. m.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom