Pest Megyei Hírlap, 1960. június (4. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-21 / 145. szám
1960. JÚNIUS 21. KEDD ¥ + ' BRIGÁDOK A SZOCIALISTA EMBERTÍPUS KIALAKÍTÁSÁÉRT RódmCJŐvásárhelyrŐl, a Harisnya- és Kötöttárugyár szak- szervezeti vezetői a Váci Kötöttárugyárat látogatták meg a minap. Tapasztalatcserére jöttek, s főként azt kutatták, hogyan folyik a váciaknál a szocialista brigád cím megszerzéséért indult versenymozgalom. Náluk — Hódmezővásárhelyen — a gyár mind a harminckilenc brigádja részt vesz az új mozgalomban és mint a beszélgetésből is kiderült, nem sokban különbözik ez a verseny- forma a már hagyományos brigádversenyektől. A váciak arról számoltak be, hogy náluk is valamennyi brigád — szám szerint tizennyolc — a megtisztelő címért versenyez, de még ők sem tudják, hogyan haladjanak tovább. Bár keresik, kutatják az új megoldásokat, azért még elég sok a probléma s megoszlanak a vélemények a verseny módszereit és tartalmát iMetöen. Megyénk legtöbb üzemében is hasonló még a helyzet. Sok helyütt nem látják világosan a mozgalom feladatát, célját és módszereit. Ösz- szetévesztik a mozgalmat a hagyományos munkaverseny- nyel és csak arra törekszenek, hogy minél több brigád jelentse be a versenyben való részvételét. Alig egy esztendeje indult meg nálunk ez az üj embertípust formáló versenymozgalom, járatlan úton, tapasztalatok nélkül. Nem csoda, ha a legtöbb üzemben azt gondolták: új versenyformáról van szó, miért ne szélesítenénk ki az egész üzemre. Szem elöl tévesztették, hogy a mozgalomnak, túl a termelés elősegítésén, még egy nagyon fontos célkitűzése is van, azaz nem elegendő csak szocialista ember módján dolgozni — a szocialista brigád címért versenyzőknek, hanem a szocialista emberhez méltóan kell élniök is. Nyilvánvaló, hogy e törekvésnek ma még egy-egy üzem valamennyi brigádban dolgozó munkása nem tud eleget tenni. Éppen ezért, az arra legalkalmasabb kis kollektívákat kell bevonni a verseny- mozgalomba. A mennyiségi szemlélet eleve kudarcra ítéli a mozgalmat. Húsz vagy harminc brigád helyett inkább csak négy-öt vállalkozzék a megtisztelő cím elnyerésére, s ezekben a brigádokban olyan emberek dolgozzanak, akikről tényleg el lehet mondani, hogy szíwel- lélekkel az új embertípus kialakítására törekszenek. Túljutva a kezdeti nehézségeken, itt-ott már világosan látják, hogyan kell helyes mederbe terelni, vagy ahol már erre megvan a lehetőség, tovább fejleszteni a szocialista brigádversenyt. Jó példát szolgáltatnak: ehhez a már meglevő szocialista brigádok. A Dunakeszi Járműjavítóban például a múlt év végén elhatározták, „kiszélesítik’1 a szocialista brigád címért folyó mozgalmat. Minthogy két, brigádjuk már elnyerte a megtisztelő címet, felbuzdulva a példán, 159 brigád jelentette be részvételét a versenybe. Itt is megfeledkeztek arról, hogy a szocialista brigád címért küzdő brigádokkal szemben sokkal magasabb követelményeket kell támasztani. Nem elegendő a tervet túlteljesíteni, jobb minőségű munkát végezni ■— emellett a brigádtagoknak a közösségi életbe is be kell kap- csolódniok. Tanulni, műve- lődniök kell, példát mutatni a magánéletükben, segíteni munkatársaiknak. Nyilvánvaló, hogy az ilyen magasabb igényeket 159 brigádtól nem lehetett megkívánni. A gyár pártszervezete és szakszervezeti bizottsága is belátta ezt és már változtatott is az áldatlan helyzeten. Legelőször is átszervezték a munkaversenyt. A brigádok természetesen megmaradtak, de ezentúl rendes m-unikaforigádok- ként versenyeznek a kiváló brigád cím elnyeréséért. A szocialista brigád címért folyó mozgalomba gyáregységenként a legjobban dolgozó brigádok jelentkeztek. Jelenleg a már meglevő két szocialista brigádon kívül mindössze hét brigád vetélkedik egymással a szocialista brigád címért. Külön szerződést kötöttek a brigádok a vállalat vezetőivel, s részletesen meghatározták, mit szándé koznak tenni a termelés területén, s hogyan segítik elő a szocialista embertípus kialakítását és formálását saját kollektívájukon belül. Tasnádi Zoltán lakatosbrigádja például, amely az I-es gyárrészlegben dolgozik, túl a termelésen, nagy gondot fordít az általános műveltség növelésére. Papp Kiss Sándor elvégzi a technikumot, a brigád valamennyi tagja beiratkozik a könyvtárba, s rendszeresen olvas majd. Vigh József brigádja az ipari tanulók képzésére fordít nagy gondot, s a brigádtagok társadalmi munkában részt vesznek az egyik munkatársuk családiház-épít- kezésén. A Simon-brigád fag-j gai gimnáziumba, meg tech-! nikumba iratkoznak be. Tovább lehetne sorolni, me- í lyik brigádtag hogyan szándé-! kozik gyarapítani műveltsé- < gét, mit tesz munkatársai ér- j dekében. Persze, a Dunáké- í szí Járműjavítóban elég sok j még a probléma. Nem min- \ dent látnak helyesen és vilá- ^ gosan a brigádverseny szer- t vezői, és leendő szocialista j brigádjai. Ám, annál örvende-^ tesebb, hogy mind többen ke- f resik és kutatják azokat a \ módszereket, amelyek segítségével műveltebb, és öntudato- sabb munkásokat tudnak nevelni ezek a kis gyári kollektívák. Most már a pártszervezet és a szakszervezeti bizottság is sokkal több támogatást ad a brigádoknak. És ha most még lassan bontakozik is a szocialista brigád címért folyó verseny — egyre inkább betölti hivatását: segíti formálni, nevelni a jövő munkását, a szocialista embertípust. Súlyán _Pál Száz vagonnal több cukorka és csokoládé Az édesipar és a kereskedelem most kötötte meg a harmadik negyedévi áruszállítási szerződést. Eszerint a következő három hónapban 1190 vagon édességet, cukorkát, csokoládét, nugát-féleséget és úgynevezett lisztesárut, kekszet, nápolyit hoznak forgalomba, mintegy 100 vagonnal többet, mint a múlt év hasonló időszakában. A harmadik negyedévben már megkezdődik a decemberi szezonáruk készítése is. Ezekből 486 vagonnal gyártanak az idén. Jöjjenek, látogassanak meg bennünket! Huszonhat osztrák szakszervezeti küldött látogatása a Csepel Autógyárban Hatalmas autóbusz kanyaró-» dott a napokban a Csepel Autógyár elé. Az öt napot Magyarországon töltő osztrák szakszervezeti küldöttség huszonhat tagja látogatta meg a gyárát. Mindannyian a Steyr Művek üzemében dolgoznak, legtöbben közvetlenül gépen. A Steyr Művek Ausztria legnagyobb autógyára. A fogadás és a közös tízórai után, amikoris Joó István szb- titkár üdvözölte a küldöttség tagjait és Szőnyi Miklós igazgató röviden ismertette a gyár történetét — a vendégek megtekintették a gyár bölcsődéjét, napközijét és a szigetszent- miklósi lakótelepet. Ebéd után került sor a gyár- látogatásra. Addigra a látogatók a kérdéseikre kapott válasz, és Szőnyi elvtárs ismertetése alapján kialakították elképzeléseiket a magyar munkások életéről, helyzetéről. Megtudták, hogy egy átlag gyári dolgozó havonként 1600 forintot keres, megtudták, hogy az ellenforradalom óta mintegy 18 százalékkal emelkedett a gyár dolgozóinak a keresete, noha a gyárat az ellenforradalom alatt 70 millió forint kár érteA gyárlátogatás során, amikoris a motor- és hajtóműgyárat és a karbantartó üzemet tekintették meg, egyik-másik gépnél hosszan elálldogáltak, jó néhány munkással beszélgettek. Nagy volt az örömük, amikor észrevették az osztrák szerszámgépeket, amelyeknek egy része az ő gyárukból került hazánkba. A vendégek mindenre kíváncsiak voltak. Részletesen érdeklődtek a gyári bérrendszer iránt, megkérdezték a legfontosabb élelmiszerek árát, a szakszervezeti életről, a választások módjáról tudakozódtak. Pálfi Kálmán, a gyári pártbizottság titkára is beszédet mondott és többek között hangoztatta, hogy megérti az osztrák dolgozók kíváncsiságát. Hiba volt, hogy régebben nem adtunk annyi lehetőséget a nyugati látogatóknak: saját szemükkel győződjenek meg, van-e valóban „vasfüggöny”. Mi nagyra becsüljük az osztrák munkásokat, tudjuk, hogy szakmailag képzettek. Mindkét ország munkásainak van mit tanulnia egymástól. Kérte, ha visszamennek társaik közé, mindenütt mondják el az igazságot, meséljék él, hogy mit láttak országunkban. A küldöttség vezetője, a búcsúbeszéd után ajándékot nyújtott át a szakszervezeti titkárnak, a Steyr-gyár dolgozóinak ajándékát, amelyet szabad idejükben készítettek a magyar munkásoknak- Beszéde után mind a huszonhat osztrák munkás felállt és elénekelte az Intemacionálét. Huszonhat kételkedő, kritizálni akaró osztrák érkezett reggel a Csepel Autógyárba és este fél kilenckor huszonhat barát foglalta el helyét a barna autóbuszban, hogy visszautazzon hazájába. Jécsai Andor Torbágy községnek és egyben a Lenin Termelőszövetkezetnek vagyok a párttitkára. Szeretném megírni, hogyan fejlődött termelőszövetkezetünk a megalakulása óta. 1956-ban, az ellenforradalom viharában Béke Termelőszövetkezetünk felbomlott. így a tíz évig gyűjtött vagyonból nem maradt más, mint egy kis darab föld és a tanyai épületek. A pártszervezet és a tanács már 1957-ben megkezdte a termelőszövetkezet újjászervezését, sok téves nézet miatt azonban ez nehezen ment. 1958-ban alakult meg a Lenin Tsz, igaz, kevés taggal. Alig voltak tízen. De a tíz ember lelkesen, felelősségtudattal kezdte a gazdálkodást. Jóformán „meztelenül” vágtak a nehéz feladatnak. Mivel agrárproletárok szövetkeztek, nem volt lovuk, ekéjük, szekerük, sem gabonájuk. Egyszóval nem volt semmijük, csak az erős akaratuk és a jövőbe vetett hitük. A jó munka, a járási és a helyi párt-, tanácsszervek segítségével ma már harmincötén dolgoznak a gazdaságban, méghozzá nagyon jó kedvvel. A harmincöt tsz-gazda közül tizenegyen tagjai pártunknak. És van három új tagjelöltünk. Harmadik hónapja működik a tsz-ben pártcsoport. A tsz, az első évben, 1959-ben, 32,19 forintot fizetett munkaegységenként. A gazdasági feladatokat tervezés szerint, időben & kifogástalanul fejezték be. Idén még tervszerűbben és még jobb kilátásokkal dolgozik a tagság. Nem mondom, hogy nincs semmi hiba nálunk. De ez évben már eddig körülbelül huszonkét forint előleget tudtak adni munkaegységenként. Az idei esztendő azért is jobb eredményekkel biztat, mert a kapásokat felosztottuk a tagok között; De még az aratást, cséplést is! Ha valami váratlan esemény nem akadályoz bennünket, 520 holdunkon mindennel időben elkészülünk. A kezdet szegénysége után most 31 fejőstehenünk, üszőnk és bikaborjúnk van. Kilenc az anyakocánk, és ötven hízónak való süldő a napokban érkezik a gazdaságba. A munkából a tsz törzstagsága, de az új tagok is becsületesen kivették és kiveszik a részűket, mint ahogy jó gazdákhoz illik. Gál Albert párttitkár A Dunai Hajógyárból jelentjük: jól vizsgázott a kézimeghajtású tengeri mentő csónak Régóta foglalkoztatja már a tengeri országok hajótervező szakembereit az a probléma, hogyan lehetne biztonságosabbá tenni a tengeri közlekedést, s az esetleges elsüllyedésnél minimálisra csökkenteni az áldozatok számát. Több nagy tengeri katasztrófa példája is bizonyítja, hogy a fából készült mentőcsó- nak ma már — több jó tulajdonsága ellenére sem felel meg a fokozott követelményeknek. Amellett, hogy módfelett drága, hamar szárad, s az esetleges ütődésektől könnyen elreped. Karbantartása is körülményes. Bár nem vagyunk tengeri ország, azért a kísérletekből a mi iparunk is — nevezetesen a váci Dunai Hajógyár is ^ y A lakosság sokat tehet a jobb papírellátasért f 4 Mennyi panasz hangzik el a lakosság részéről, hogy legtöbb élelmiszerboltban a kenyeret csupán tenyérnyi papírba burkolják, hányán nehezményezik, hogy a megvásárolt árut egyáltalán nem, illetve nem a megfelelő módon csomagolják. S talán aki a legjobban panaszkodik, nem is gondol arra, hogy ennek végeredményben ő maga is az oka... Hány háztartásban kerül a tűzre, a szemétre a hulladékpapír, mennyi selejtezésre ítélt akta porosodik hivatalokban és üzemek irodáiban, ahelyett, hogy népgazdaságunk felhasználhatná papír- gyártásra. Az idei könyvnap sikere, az egyre szélesebb körben folyó oktatás mind annak bizonyítékai, hogy az emberek kultúrigénye növekszik. Ennek pedig elengedhetetlen feltétele papírgyártásunk fokozása. Különösen az úgynevezett nemespapírra van szükség, amelyből a könyv, füzet készül. , A MÉH tapasztalatai sze-} rint számos vállalatnál a hűl- J ladékpapír tárolására nem g fordítanak kellő gondot, ahe- 'j lyett, hogy külön kezelnék, ^ elvegyítik az egyéb hulladék- ^ anyagokkal és a MÉH-nek ^ külön gondot jelent a kiváló- ^ gatása. Az iskolaév végén so- ^ kan eltüzelik, szemétre dob- ^ ják vagy fiókokban halmoz- ^ zák fel az elhasznált füzete- ^ két, rajzlapokat, amelyek be- ^ szolgáltatása pedig igen nagy ^ segítséget jelentene a nemes- papír-gyártásnál. Az irattári selejtezések ^ végrehajtása, a háztartási pa- ^ pírhulLadék átadása a MÉH- ^ nek, népgazdaságunknak je- ^ lentős importmegtakarítást ^ eredményez. Ugyanakkor biz- ^ tosíték arra, hogy több papírt ^ gyártsanak és csomagolás- ^ technikánk elérje azt a szín- ^ vonalat, amelyet a lakosság ^ elvár. Ehhez azonban a la- ^ kosság segítsége is szükséges. <é Jó néhány évtizeddel ezelőtt kövezték ki a szentendrei Duna-ág belső partját. Azóta a köveket nagy részben kimosta a víz, az egész partot belepte a sűrű gaz. Most kiszedik a még meglevő köveket, lesimítják a partot és kibetonozzák. Ez évben fél kilométeres szakaszon hozzák rendbe a partot. (Gábor Viktor felv.) eredményesen kiveszi a részét. Minthogy a hajóépítésben egyre inkább az alumínium dominál, a gyár szakemberei már az elmúlt években hozzákezdtek az alumínium menitőcsónak készítéséhez. Nagy előnye az alumíniumnak, hogy korrózió- álló, kitűnően bírja a tenger sós vizét, ütődésre nem hasad szét, legfeljebb eldeformálódik. Bebizonyosodott, hogy az alumínium mentőcsónak jóval alkalmasabb, mint fából készült elődje. Ma már sorozatban gyártják Vácott a külföldi megrendelők részére ezeket a csónakokat. Időközben a hajógyár tervezői kézi meghajtású, nagy befogadóképességű, alumíniumból készülő mentőcsónakokat is terveztek. A csónak a nemzetközi előírásoknak megfelelően többféle nagyságban, teljesen alumíniumból* szegecseit kivitelben készül. Érdekessége, hogy a hajtányt a csónak közepén húzódó padsorról lehet mozgatni. így a kézzel működésbe hozott haj- tány a csónak hátsó részében levő berendezésben forgó mozgássá alakul át, s a mechanikus úton állítható szár- í nyas hajócsavart hajt. Me- ^ net közben a sebességet tet- p szés szerint szabályozhatja a ^ kormányos. ^ A hajógyár éppen a napok- ^ ban vizsgáztatta a nagy ten- ^ geri hajókhoz készült kézi ^ meghajtású alumínium men- ^ tőcsónakját Pesten, a Da- ^ gály utcai strandfürdőn. Erre ^ az alkalomra a váci gépipari ^ technikum diákjait is meghív- £ ták, ők próbálták ki a csóna- ^ kot. Jól sikerült a „katasztrő- ^ fa", a csónak kiválóan vizs- í gázott, z £ A 60—80 személyt is beli fogadó kézi meghajtású y mentőcsónak bebizonyí- J; tóttá a mechanikus meg- í oldás fölényét. á 6 Az alumíniumcsónaknak í egyébként akkor sem szabad ^ elsüllyednie, ha megtelik víz- ^ zel. Fontos követelmény az is, ^ hogy már az első két perc ^ alatt 150 méter utat tegyen, ^ meg, a további két perc alatt ^ háromszáz métert a süllyedő ^ hajótól. A Dunai Hajógyár ^ mentőcsónakja valamennyi | követelménynek eleget tett ^ — a „vidám hajótörötteket” ^ pedig megvendégelték. Az új ^ fajta tengeri mentőcsónakok- ^ ból tetemes mennyiséget ké- ^ szítenek a külföldi megrende- £ lök részére Vácott. S. P. KÖVEZIK A DUNAPARTOT
