Pest Megyei Hírlap, 1960. június (4. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-15 / 140. szám
19««. JÚNIUS 15. SZERDA K^6ínP 3 A SZOBI JÁRÁSI PÁRTBIZOTTSÁG PÉLDÁJA BIZONYÍTJA: a feladatokra időben kell mozgósítani Letkésen kétezer kacsát tartanak. Vámosmikolén is bevált a baromfitenyésztés. Hiába szabadkozott hát még egy esztendeje a Szobi Járási Tanács állattenyésztője: „Ebben a járásban nincs jövője a baromfitenyésztésnek.” Az élet, s a baromfitartó tsz-ek gyarapodása rácáfolt a kétkedőkre. Azt is megértették a húzódozók, hogy igazuk van a népnevelőknek: érdemes a háztájiban is szorgalmazni a baromfitenyésztést. A felvilágosító munka eredményét nemcsak a baromfi- tenyésztés fejlődése bizonyítja a szobi járásban. Provics Ilona elvtársnő, a járási párt- bizottság titkára elmondja, hogy a természet még téli álmát aludta, amikor ők már a tavaszi, a nyári feladatokat készítették elő. — Ha az utolsó pillanatra hagytuk volna, most nem várhatnánk ilyen nyugodtan a nagy munkákat — mondotta. A kapások területét felosztották Általában felosztották a kapások területét és így biztosították jóelőre a családtagok bevonását is a munkába. Az esedékes tavaszi növénye ápolási teendőket sikerült időben elvégezniük. A kapások szépen fejlődnek, s jó közepes termés Ígérkezik. A területfelosztás hasznosságát a cukorrépa egyelésénél is tapasztalták, mert nemcsak a tsz-tagok, hanem azok családtagjai is kapáltak, egyeltek. Ha továbbra is gondjuk lesz a tsz-elnököknek a területek felosztására, a legnagyobb dologidőben sem lesz fennakadás a munka végzésében, a munkaerő biztosításában. Gondolni kell azonban arra is, hogy egy helyen se fordulhasson elő, mint tavaly Szokolyán: a területet ugyan felosztották, de a -termést nem mérték le, s a több termésért nem adtak prémiumot! A munkaegységeket rendszeresen írni kell, hogy mindig, mindenki ellenőrizhesse: az elvégzett munka után jóváírták-e a tagságnak járó munkaegységet?! A pártmunkások a helyükön vannak Ahhoz, hogy a mezőgazdaságban végrehajthassák a feladatokat, a járási pártbizottságon a pártmunkásokat állították először csatasorba. A járási pártbizottság tagjai, munkatársai rendszeresen kijárnak a községekbe. Mindenki ugyanazért a községért felelős, de úgy, hogy annak a községnek valamennyi gondját, baját ismernie kell. Előfordult, hogy az egyik munkatárs felületesen tudott csak beszámolni a kinti helyzetről. Visszaküldték, hogy nézzen jobban körül. Amikor visszajött, maga mondta: érdemes volt alaposabban foglalkozni a problémákkal, így van azután az, hogy a szobi járási pártbizottsági tagok nem „látogatóként”, hanem „segítőként” érkeznek a falvakba. A vámosmikolai párttitkár példája is bizonyítja; a pártmunkások a helyükön vannak Annak idején egyszer Vidra párttitkár bírálatot kapott: az aktíván miért csak a nemzetközi helyzetről beszél és a belpolitikáról „általában”, amikor a tagok elsősorban arra kíváncsiak, mi lesz a szölőnyitással, a trágyázással. Vidra elvtárs a bírálatból megértette: a tagság azt várja, hogy mozgósít sák őket a legfontosabb feladatokra. Nem sértődött meg a bírálaton, hanem változtatott a munkáján. Az idén májusban például beszámoltatta a tsz elnökét a pártvezetőség ülésén a munkaegységek elszámolásáról. A pártvezetőség már munkaterv szerint dolgozik. És a műnk a terv a tsz legfontosabb problémáit öleli fel... A pártbizottság munkastílusát, azt, hogy időben megértették a megyei pártbizottság elgondolását, határozatát, nemcsak a jövedelemelosztás új módszerénél lehet lemérni, hanem azon is, ahogyan az állat- állomány fejlesztésével, az aratás előkészítésével, a tervek végrehajtásával foglalkoznak. Az állatállomány fejlesztéséért A napokban pártaktívát hívtak egybe, ahol tájékoztatták termelőszövetkezeti elnököket, párttitkárokat, a tanácsi dolgozókat: hogyan áll jelenleg az állattenyésztés a járásban és mik a feladatok. Az aktíván elsősorban ezzel foglalkoztak, mert a járásban a legfőbb gondot az állatállomány csökkenése okozza. Elemezték ennek okait. Megállapították, hogy a tsz- szervezés idején az egyénileg dolgozó parasztok igyekeztek szabadulni állataiktól és a tsz- be csak a legszükségesebb állatokat vitték. Azután a tsz- be lépő paraszt nem látta biztosítottnak a takarmányszükségletet háztáji állománya számára. Szó esett az agitáció hibáiról is. Ugyanis annak ide- jé csak arról beszéltek a gazdiknak, hogy hány tehenet tarthatnak a háztájiban, de hogy két anyakoca a szaporulatával is megmaradhat — erről hallgattak. Hiba volt az is, hogy csak a közös tehén- és lóférőhelyek biztosítása volt a gondjuk és a sertésszállások létesítését elhanyagolták. Nem volt az sem helyes, hogy a hízónak valót az állatforgalmitól akarták biztosítani és nem a tsz-ek sertésanyaállományá- ból. Előfordult, mint Szokolyán vagy Nagybörzsönyben, a nagyméretű feketevágás és aránytalanul megszaporodtak a kényszervágások is. Az azóta eltelt időben a párthatározatot megvalósították. Februárban jóformán minden tsz-nél tervmódosításra került sor. Nagymaros kivételével sikerült minden fezben anyakocát beállítani, ötven kivételével — ezt a TEGI- től vásárolták — saját állományból állították be a kocákat. Jelenleg minden száz holdra négy anyakoca jut, a múlt évi kettővel szemben. Ha így haladnak, akkor augusztus 30- ig elérik százholdanként a hat anyakocát. Párttaggyűléseken, tanácsüléseken, gazdagyűléseken foglalkoztak azzal is, hogy az egyéni gazdák állítsanak be anyakocát. Ennek az eredménye, hogy például Letkésen 35, Perőceényben 21, Bemeceba- rátin 20 anyakocát állítottak be az egyéni gazdák. Ennek a három községnek a példája is igazolja, milyen hatása van a meggyőzésnek. Az a terve a járási pártbizottságnak, hogy felvilágosító szóval, egyéni és csoportos beszélgetésekkel elérje: 1960 október elsejéig minden ötödik család, december 31-ig pedig minden harmadik család tartson a háztáji gazdaságban is anyakocát. Felül kell vizsgálni az áruértékesítési terveket Az aktíván felhívták a pártmunkások figyelmét, hogy vizsgálják felül az áruértékesítési terveket, nehogy zavar legyen a tervezett jöve- delerri elérésében vagy elessenek a kormány által biztosított kedvezményektől. Jelenleg a tervek szerint egy kh-ra 4036 forint bruttó termelési érték jut. Ezt a tsz-ek könnyen megszerezhetik, de ehhez fontos, hogy még időben — és ne az ősszel, amikor már késő — vizsgálják meg, milyen módosításra, intézkedésre van szükség. Az eddigi felsorolás is elég meggyőző arra, milyen sokat segíthet egy pártbizottság, ha időben, megfontoltan irányítja mindig a soron következő feladatra a párttagság; a tsz-ve- zetők figyelmét. És milyen sok múlik a pártbizottság munkáján! Sági Ágnes Jelzéssel ellátott márkás görögdinnyét termelnek nagy területen a megyében Ez évben Pest megye már nemcsak korai zöldáruval, primőrökkel, hanem korai gyümölccsel is ellátja a fővárost. Az eddig beérkezett korai cseresznye nagy részét Gödöllő, Veresegyház, Maglód, Üllő, Dunakeszi, Da- bas, Gyál és Tököl szállította. Az első, kiváló minőségű földiepret Leányfalu, Dunabog- dány és a váci járás községei küldték a fővárosba. A járási mezőgazdasági kirendeltségek márciusban és áprilisban végzett gyümölcstermelési propagandamunkája nem volt hiábavaló. Hatására kora tavasz- szal a „létrás emberek” százai: tisztították, nyesték, metszették a fákat, puszították a hernyófészkeket és többször gondosan permeteztek. A legutóbb érkezett jelentések arról számolnak be, hogy bár a májusi ködök kisebb kárt tettek, jó meggy-, alma-, körte-, szilva- és diólermésre lehet számítani a megyében. A legkorábbi csemegeszőlő tér- ^ mőterülete is megnagyobbo- ^ dott és így ez évben Bács-Kis- ^ kun megye után, Csongrád és ^ Baranya megyét megelőzve, ^ Pest megye lett az ország má- £ sodik gyümölcstermelő megyé' je. Előretört a megye a dinnye- | termelésben is. 2 Gödöllő, Pécel, Monor, Tá- piószentmárton és Cegléd- bercel határában az idén több mint 800 holdon termelnek cukor- és görögdinnyét. A gödöllői és a tököli állami 8 gazdaság pedig új cukordiny- $ |g| nye fajtát termel: a „Magyar 8 Kincs” elnevezésűt, amelynek i termesztése jól bevált a Kér- í tészeti Kutatóintézet kísérletig telepein. A „Magyar Kincs” a ; sárgadinnyék sorozatába tartó- í zik. A szürke, recézett héjú, zöldhúsú dinnye, illatos, zamatos és édes, mint a méz, korai fajtájú, úgyhogy már július közepén piacra szállítható. A görögdinnyék közül jelentős területen termelik a „Mar- sovszky” és a „Fegyvernekf fajtákat. Az előbbi élénkpiros aprómagú, az utóbbi vérpiros színű, feketemagú, zamatos, lédús dinnye. A termelőszövetkezetek már megrendelték az apró szögecskékből készült monogramokat, amelyeket be- érés idején nyomnak rá a görögdinnye héjára. Németh Jenő TÍZ ESZTENDŐ pedig csak az elmúlt esztendőben megyénkben annyit fordítottunk községfejlesztési célokra, a falvak, városok kulturáltabbá tételére, mint a Horthy-közigazgatás tíz esztendő alatt! Maga ez a számadat mindennél jobban bizonyítja, hogy tanácsaink valóban gazdái lettek községüknek, városuknak, hogy a tanácsban dolgozók a magukénak érzik mindazt, ami körülveszi őket, mindazt, ami a jegyző úrnak idegen és közömbös volt. És jelzi azt is, hogy tanácsaink működése azokat szolgálja, akikért létrehozták: a dolgozó népet. De érdemes a kérdés másik oldalát is vizsgálni. Vajon a nép a magáénak érzi ezt a közigazgatást, ezt az állam- hatalmat? Erre is igenlő lehet csak a válasz, hiszen tények serege bizonyítja, hogy a tanácsot még azok is menynyire a magukénak, s az értük valónak érzik, akik — olykor elégedetlenek a munkájukkal: Hiszen ma már példának sem kell felhozni, hogy vajon a jegyző vagy a bíró úr elé odamerészkedett volna-e valaki olyan gondokkal, mint amivel ma beállítanak a tanácsházára? Ez természetes. S az emberek is annak veszik, nem egyszer, ha ügyes-bajos dolgukban tanácsra van szükségük, akkor is odamennek, ha a tanácsnak — ha szűkén nézzük az illetékességet — semmi köze hozzá. De éppen az választja el a rosszul értelmezett hivataltól tanácsainkat, hogy tevékenységük széleskörű, átfogja a falu, a város egészét, annak minden területét. Döntő része van ebben a tanácsoknál dolgozó kommunistáknak, s elsősorban a községi, városi pártszervezeteknek, amelyek minden időben — ugyan nem hibátlanul — de segítői, irányítói voltak a tanácsok munkájának, s az évek során ki is alakult a két szervezet között mindenütt a megfelelő kapcsolat. Nagy próbatétel volt az elmúlt két-három esztendő a tanácsok számára. A társadalmi munka szervezésére gondolunk. Vajon mozdul-e a falu tanácsa hívó szavára? A gyakorlat mindenütt igennel válaszolt erre. Hiszen elég itt olyan példákat említenünk, mint az ácsai, a gyónt, a gombai, a jászkarajenői, ahol a tanács hívó szavára megmozdult az egész falu, s százezres értékeket hoztak létre — ingyen, „csak úgy”, társadalmi munkában. Kell-e jobb bizonyíték arra, hogy a tanácsok munkáját ez is értékmérőként jelzi, mégpedig pozitív irányban? Vagy nem bizonyíték a választók érdeklődésére az, hogy hónapról hónapra többen és többen lesznek a tanácstagi beszámolókon, s azok a beszámolók nem is akármilyenek, hanem valóban beszámoltatások ar% ről, hogy akit megválasztot- 8 tak, aki őket képviseli, az £ mit tett érdekükben. 8 A tanácsok munkájában ^ meglevő hibák is elsősorban 8 a növekedés, az igények ^ emelkedésének következmé- nyei. Mert ami tegnap elég % volt, az ma már kevés. Nem- ^ csak az üzemekben, s a föl- £ deken van ez így, hanem az £ államhatalomban, a közigazgatásban is. A tegnapi mód- % szerek olykor mára hasz- £ Halhatatlanná válnak, s a ^ tegnapi célok megvalósítása ^ nem jelent pihenőt, hanem falapot a továbbjutásra. Ezer- J nyi megnyilvánulása van ^ ennek. Apróságok és nagy í dolgok, de valamennyi jel- glemzője annak a gyors fejlö- ídésnek, amely ilyen területen í végbemegy, s egyben jelzi azt «is, hogy az államhatalom de- g mokratizmusának szélesítése, dolgozó tömegek mind na- í gyobb mérvű bevonása egy- g re jobban valóra válik, mind ^többen szólnak bele a közdol- 8 gaiba. s mind többen — mert |ez a lényeg — küzdenek a 8 tervek, célok megvalósítá- 8 sáért, eléréséért. | A falun végbement hatal- ^ más átalakulás az elmúlt két í esztendőben mennyiségiből Ma tiz esztendeje annak, hogy hazánkban az első helyi tanácsok elkezdték működésüket. Tíz esztendeje annak, hogy tartalmában és formájában is új államhatalmi és közigazgatási rendszer lépett a régi. elavult, toldozott-íol- dozott helyébe, s a tíz esztendős évforduló egyben azt Is jelenti, hogy a nép — először a magyar történelemben — valóban a maga képére formált, a maga akaratának megfelelő államhatalmi és államigazgatási rendszert alkotott. Az évfordulók egyben számvetések is. Mire jutottunk, s mire akarjuk vinni? Lényegében alapjaiban új formát, a tanácsrendszert kellett győzelemre juttatnunk, a gyakorlatban, a hétköznapok munkájában bebizonyítani, hogy miért magasabbrendű ez a forma a réginél, bebizonyítani azt. hogy a dolgozó nép a hatalom valóságos birtokosa lett. Mindaz, amit tíz esztendő kemény munkájaként tanácsaink alkottak, végrehajtottak, annak bizonysága, hogy m, tanácsrendszer fényesen kiállta az idő próbáját, s még az olyan súlyos megrázkódtatásokat is, mint az ellenforradalom sötét napjai, amikor irányított uszító hadjárat folyt az államhatalom szervei ellen — persze nem véletlenül. A revizionisták is érezték, hogy a tanács- rendszer államhatalmunk alapja, s éppen ezért az alapokat próbálták kikezdeni. Akkor azonban már hat hosszú, kezdeti nehézségektől nem mentes, de mégis, egészében nagyon is pozitív esztendő állt tanácsaink mögött. Kinevelődött egy olyan mag a tanácsokon, s azok apparátusán belül, amely átér ezt e megbízatásának fontosságát, felelősségét, s a legnehezebb pillanatokban is helyt állt. Megyénkben sok olyan tanácselnök, tanácstag van, aki „végigcsinálta” ezt a tíz esztendőt. S ezek az emberek, akik tíz esztendeje szolgálják, a közt, a néphatalmat, sajáttapasztalataik alapján tanúi annak, hogy mily hatalmas munka volt az, mit végbevittünk. Ma már nem egy olyan példamutató tanácsunk van, mint a váci. S nem egy olyan, mint például a táborfalvi, amely tíz esztendeje alakult csak önálló községgé, szétszórt tanyák sokaságából, s ma virágzó, szemre is mutatós, tartalmában is megkapó falut hozott létre. A sorolás nem könnyű. Hiszen a tíz esztendő, a tanácsok működésének tíz esztendeje egészen más arculatot adott a falunak, valóra váltva álmodott, de sokszor még az álmokban sem szereplő dolgokat. Ma már az olyasmi, hogy betonjárda, villany, vízvezeték. óvoda, új iskola — egészen természetesnek tűnik, minőségi változásba csapott át, a nagyüzemi gazdálkodás megteremtése ugrást jelentett a falu életében, az egyetlen helyes útra való lépést. A pártszervezetek mellett e munkában ott voltak az első vonalban tanácsaink is. A gödöllői járás községi tanácsainak többsége nem várt felsőbb utasításra, nem igyekezett kibújni a nehezebb, olykor „népszerűtlennek” látszó feladatok alól, hanem öntevékenyen, első naptól mindent megtett a szövetkezetek munkájának megkezdése, majd a kezdet nehézségeit legyűrve, a megszilárdítás érdekében. Ebben a munkában jelenleg akadnak még zökkenők. Sok tapasztalat nem igen áll még a tanácsok rendelkezésére, s a dolgok többségében nem ad törvény vagy paragrafus felvilágosítást, hanem helyben, a saját fejük után kell a gondokat, a problémákat megolda- niok. Mégis: a tapasztalatok többsége azt bizonyítja, hogy tanácsaink megtalálják a helyes megoldást, önállóan tudnak dolgozni, nem volt hiábavaló a tíz esztendős munka, valóban olyan helyi államhatalmi és államigazgatási szervezetet teremtettünk, amely képes gondolkozni, dönteni, s érvényt szerezni döntéseinek. A szocialista humanitás, a rugalmasság, a gyorsaság az, ami ma már tanácsaink többségének munkáját jellemzi, még akkor is. ha néhány helyen nincs minden rendben, ha akadnak olyan községek, ahol elégedetlenek a tanács munkájával. Tanácsaink egésze joggal lehet büszke az elért eredményekre, s arra is. hogy tíz esztendő mérlege döntően a pozitívra, a sikerekre, a győzelmekre billen. Ugyanakkor: a tíz esztendő tapasztalatai egyben azt is jelentik, hogy olykor saját kárunkon kellet megtanulni, mit hogyan nem szabad csinálni, a hibák hogyan kerülhetők el. Ez a kétirányú tapasztalatiéldolgozás helyes és hasznos tanácsainknál. Az elmúlt hónapokban sok helyütt felmérték, mire jutottak tíz esztendő alatt. Ez a felmérés — nevezhetjük vizsgálatnak is — egyben megszabja a feladatokat is. hiszen amilyen munkától dús volt az első évtized, legalább annyi a tennivaló a következőben. A nagyüzemi gazdálkodás 1965-re mindenütt, az egész országban megvalósul. Ez egyben jelzi a tanácsok további tevékenységének irányát is. azt, hogy egyrészt könnyebbedik a munka — nemcsak az adófizetésnél, hanem sok más területen is — másrészt viszont a gondok bonyolultabban jelentkeznek, mert nem öt-tíz holdakat kell egy községen belül összefogni egésszé, hanem ezerholdakat irányítani úgy, hogy az részleteiben is jó legyen. De ugyanakkor: fejlődött az ipar, a kereskedelem, a kulturális élet, s ezek a területek is napról napra új és új feladatokat szülnek, melyek megoldásában a tanácsoknak irányítani. vezetni kell. Egyetlen olyan terület sincsen, ahoi ne megnövekedett feladatok várnának a tanácsokra, s azok apparátusára, s e megnövekedett feladatokat csakis úgy lehet megoldani, ha még bátrabban támaszkodnak a dolgozó tömegekre, ha még inkább kérik azok segítségét, ha még szélesebben kibontakoztatják állami életünk demokratizmusát, s még nagyobb teret biztosítanak a demokratikus centralizmusnak. Az ünneplésre nem jUj s0^ idő, hiszen feladatok serege vár megoldásra, s az ünnepi szónál többet ér a hétköznapi telt. Ez jellemezte tanácsaink eddigi munkáját, s ez kell, hogy jellemezze az elkövetkezendő esztendőkben is. Tíz esztendő hétköznapi tetteiből formálódott mássá, magasbbren- dűvé a magyar falu. a vidéki város, s feladatainkat az jelzi, hogy ezeket a másabb falvakat még szebbé, jobbá szocialista falvakká akarjuk tenni. Mészáros Ottó Rövidesen elkészül a Leányfalun keresztülhaladó műút, így a nyári nagy forgalmat már a kiszélesített úton bonyolítják le. A képen az Aszfaltútépítő Vállalat dolgozói építik a padkát. Koppány felv.
