Pest Megyei Hírlap, 1960. június (4. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-15 / 140. szám
“T^irfap I960. JÚNIUS 15. SZERDA cA Qakah-brUfd A Jakab-brigád tagijai. Megvalósulnak a tervek Egy év alatt nagyot fejlődött az abonyi Lenin Tsz baromfitenyészete Az óriási műhelycsarnokban oly parányinak tűnik, úgy eltörpül az ember a vagonok, Pullmann-kocsik mellett, hogy azok szinte uralkodni látszanak rajta. Aztán fenn, a magasban megmozdul egy daru, súlyos terhe lassú méltósággal úszik a levegőben s a varázs megtörik: kiderül, hogy ezt a gépkocsikolosszust is az ember igazgatja. Az ember hozta létre, s kezének egyetlen mozdulatára a vagonok, gépóriások szelíden engedelmeskednek... Ezek az első benyomásaim a Dunakeszi Járműjavító kettes részlegében^ ahová a Jakab-brigád híre csalt ki. Jakab Gyula 15 tagú asztalosbrigádja januárban elnyerte a szocialista munkabrigád címet. Fegyelmezett, jó munkája, emberséges légköre azóta példaként áll a gyár dolgozói előtt A brigád idestova három éves múltra tekint vissza: 1957 júliusában alakult. A következő évben kezdett versenyezni, egy-egy ünnep tiszteletére. A fellendülés korszakát a brigád életében is 1959 tavasza, a VII. párt- kongresszus tiszteletére indított munkaverseny jelentette. Ebben már derekasan kitett magáért a 15 ember. S végül a nagy vállalkozás következett: tavaly július elsején elhatározták, hogy versenybe lépnek a szocialista munkabrigád címért. Elkésett dolog lenne most azt részletezni, milyen felajánlásokat tettek, s hogyan teljesítették túl azokat. Néhány szót inkább arról, hogyan formálta, nevelte ezt a tizenöt embert az a nagy cél, amelyet maga elé tűzött. Amikor elkezdték, a tizenötből ketten még szervezetlen munkások voltak. Ma már nemcsak tagjai a szakszervezetnek, de egyikük — László Miklós — azóta bizalmi lett. Egy évvel ezelőtt az egész brigádban csupán Jakab Gyula volt okleveles kiváló dolgozó. Azóta ő maga jelvé- nyes lett, ketten pedig oklevelesek. Tavaly ilyenkor egyedül a brigádvezető volt párttag. Jelenleg négyen vannak. A többi hármat a brigádban elért eredményeiért vették fel a pártba. Anyagi jutalom és erkölcsi megbecsülés Január 28-a nevezetes nap volt a brigád életében: ekkor nyerték el a szocialista munkabrigád címet. A vállalatvezetőségtől oklevelet, egy-egy értékes könyvet és fejenként 300 forint pénzjutalmat kaptak. Meg jó vacsorát, amelyet a tiszteletükre rendeztek. Ám a jutalom nem merült ki ezzel. Az igazgatóság — erkölcsi megbecsülése jeléül — felmentette a brigád tagjait a bélyegzőkártya használata alól. Ezzel adva kifejezést bizalmának, hogy az elmúlt félévhez hasonlóan, ezután sem fordul majd elő késés, vagy igazolatlan hiányzás a Jakab-brigádban. Azonkívül, az igazgató átruházta fegyelmi jogkörét a brigádra: felhatalmazta őket, hogy a brigádban előforduló fegyelmi vétségekben maguk döntsenek. Egy bizottság munka nélkül marad Február elején megbeszélésre ültek össze a Jakab- brigád tagjai. A brigádvezető javaslatára mozgalmi, gazdasági, munkaidő és tisztasági felelőst választottak. A gazdasági felelős kezeli a kasszát és a pénztárkönyvet. A tisztasági felelős a brigád munkahelyének tisztaságáért, a munkaidő felelős pedig a munkakezdet és az ebédszünet pontos betartásáért, a munkaidő becsületes kihasználásáért felel. A mozgalmi felelős szervezi meg a brigádtagok és hozzátartozóik társas kirándulását, kollektív szórakozását. És megválasztották a háromtagú fegyelmi bizottságot. De ez a bizottság a mai napig — munka nélkül maradt. A „Szent Jakab "-brigád így nevezték egy időben a Jakab-brigádot. Egyesek gúnyosan, mások jóindulatú évődéssel. Az elnevezés onnan ered, hogy Jakab elv- társ és néhány társának kezdeményezésére a brigád tagjai kiásták a harci bárdot a káromkodás és a trágár beszéd ellen. Szó sincs róla, hogy álszemérem kerítette volna őket hatalmába. Csupán úgy találták, hogy káromkodással semmivel sem mennek többre, mint anélkül. Hogy elhatározásuknak nyomatéket adjanak — asztalosok lévén —, dísze® kazettát készítettek, „Minden kár ............ (omkodás) haszonn al jár” felirattal. A dobozba egy forintot tartozott bedobni az a brigádtag, aki trágár kifejezést használt. Bizony, egy-két hónapig „virágzott” az üzlet. A gazdasági felelős pénztárkönyve szerint 135 forint gyűlt ösz- sze a cifra bemondások adójából. Hanem aztán elapadt a bevételi forrás. Ekkor elhatározták, hogy brigádkasszát alakítanak, amelybe minden kétheti fizetéskor fejenként két forintot dobnak. Ebből a pénzből vesznek virágot, édességet, ha valamelyik beteg társukat mennek meglátogatni; ebből kölcsönöznek 20—30 forintot fizetésig a megszorultaknak; s ebből fedezik a nyárra tervezett társas kirándulások ellátási költségeit. Az utazás úgysem kerül semmibe, hiszen sza’badjegyük van. Balogh Lajos házat épít Sok érdekes, szép bejegyzést olvastam a brigád naplójában, de legszebbek talán azok, amelyek Balogh Lajos házának építkezését örökítik meg. Balogh Lajos a brigád egyik fiatal tagi a, aki nemrégiben házépítésbe kezdett. Amikor a brigád tagjai megtudták, elhatározták: társadalmi munkában segítenek Baloghnak a fészekrakásban. Azóta a leendő csalá- diház-tulajdonos sosem fogy ki készséges és ingyenes segédmunkásokból. Hívására 3 —i brigádtag — mindig mások — segít falat rakni, maltert keverni, meszet oltani, aszerint, hogy mi van soron. Az ő munkájuknak nagy része van abban, hogy a kétszobás családi ház építkezése eddig tízezer forintba került csupán, pedig már állnak a falak. Felfelé vezef az út Sajnos, senki sem tudja még pontosan, mi lesz azokkal a brigádokkal, amelyek már elnyerték a szocialista brigád címet. Nem tudni, lesz-e majd valamilyen jelvény vagy oklevél részükre, mi történik, ha másodszor, sőt, harmadszor is megnyerik a versenyt stb. Nem tudják a Jakab-brigád tagjai sem. De «gyet tudnak: innen már csak felfelé vezet az út. Amit eddig elértek, azt csak túlszárnyalni szabad, lemaradni nem. Éppen ezért, az 1960 első félévére aláírt szerződésükben az eddiginél magasabb követelményeket támasztottak önmagukkal szemben. Vállalták, hogy a gyáregységre vonatkozó termelékenységi szintet az első félévben két százalékkal túlteljesítik, hogy selejtmentesen dolgoznak s a hulladékok felhasználásával 800 forintos megtakarítást érnek el. Vállalták, hogy újításokkal igyekeznek könnyebbé, gazdaságosabbá tenni az asztalosok munkáját. Ez ideig három brigádtag négy újítását fogadták el. Eleget tettek annak a vállalásuknak is, hogy mindannyian részt vesznek a párt- és szakszervezeti rendezvényeken, s az előképzettségüknek megfelelő politikai oktatásban. Lelkiismeretesen foglalkoznak a gyengébb szakképzettségű brigádtagokkal: két átképzőst és egy ipari- tanulót tanítanak a szakmára. Az általános műveltség, az önképzés sem lebecsült dolog a brigádban. Néhány hónappal ezelőtt valamennyien beiratkoztak az üzemi könyvtárba, amelynek — mint a kartotékok bizonyítják — szorgalmas olvasói. Hetenként egyszer, ebédszünetben megvitatják az olvasott könyveket, időnként pedig megtárgyalják az időszerű nemzetközi kérdéseket. A Jakab-brigádra mindig lehet számítani Azt mondja Grécs István alapszervezeti párttitkár: „Jó, hogy átnézte a naplót, sokat megtudhatott belőle a Jakab- brigádról. De hadd egészítsem ki valamivel, ami nincs benne: rájuk mindig lehet számítani. Amit vállalnak, minden esetben teljesítik. Ha sürgős munka van, ők azok, akik szívesen ittmaranak délután is, és megcsinálják. S ami a legjobb, hogy egyre többen követik példájukat a gyárban.” Tökéletes emberek a Jakab- brigád tagjai? Nem, nem azok. Bennük is vannak még rossz tulajdonságok, hibák. De valamiben előbbre tartanak másoknál: jobbra, többre vágynak, szocialista emberhez méltóan akarnak élni. Nyíri Éva A baráti országokkal kötött J kulturális egyezményeink ezen a nyáron csaknem ezer magyar egyetemi hallgatónak teszik lehetővé, hogy külföldön gyarapítsa ismereteit, megismerkedjék a baráti országok iparával, mezőgazdaságával, tudományos intézményeikkel, az ottani kutatómunkával. Ugyanakkor szintén ennyi, tehát csaknem ezer egyetemista jön hozzánk a baráti országokból termelési gyakorlatra. A magyar egyetemi hallgatók — főleg a magasabb évfolyamokból — a Szovjetunióba, I a Német Demokratikus Köztársaságba, Csehszlovákiába. Romániába, Bulgáriába és LenTöbb mint tíz esztendő telt ei a megalakulás óta az abonyi Lenin Tsz-ben, amíg polgárjogot nyert a baromfitenyésztés. Pedig kevés tsz rendelkezik olyan kiváló adottságokkal, mint a Lenin. A tanyaközpont körül nagykiterjedésű legelők, a tanya területén egy artézi kút által táplált tó valóságos „paradicsomot” jelent a baromfiaknak, a víziszárnyasoknak. De ami volt, az már a múlté. Beszéljünk inkább a jelenről, mert tavaly tavasz óta — ekkor kezdtek ugyanis baromfival foglalkozni — sokat változott a tagok gondolkodás- módja a baromfitenyésztést illetően. Kevés olyan tag akad, aki kétségbe vonná a nagyüzemi baromfitenyésztés jövedelmezőségét. Ez a felismerés egyébként az egy esztendő alatt végbement nagy fejlődés rugója is. Kovács Sándor, a termelő- szövetkezet főállattenyésztője a baromfitenyésztés lelkes híve. El is követ mindent, hogy az idei nagy tervek megvalósuljanak. Az első „csirkenemzedék” 3300 darabból állott. Ezek közül már alig találni néhányat, mert mint rántani- valót piacra küldték őket. A csirketelepen most a csaknem 2000 darabból álló második nemzedék „nevelkedik.” De az ő „mandátumuk” is lejár, mert újabbak követik őket. Tar jani József és felesége gondoskodnak itt a növendékek kényelméről, ellátásáról. Az alacsony elhullási százalék a gyors növekedés az ő lelkiismeretes munkájukat dicséri. Még be sem fejeződött a saját erőből készülő kacsanevelő építése, az 1600 kis pelyhes máris megérkezett. Mucza Mi- hályné. Kovács Istvánná és Balogh Béláné még az éjszakájukat is feláldozták, hogy élelemmel, vízzel lássák el a jövevényeket és a megfelelő hőmérsékletet biztosítsák számunkra. A gondoskodásnak meg is van a látszata; pár héten belül mint két kiló súlyú pecsenyekacsák „mondanak búcsút” a gondozóknak. Sokkal „örömtelibb” annak a 3000 kacsának az élete, amely birtokába veszi a tavat. Ezek ugyanig hosszabb „kort“ élnek, mivel csak ősszel kerülnek tömésre. Az idén vállalkoznak a kényes pulyka nevelésére is. 2000 napospulyka felnevelése szerepel tervükben. Igaz, a gondozók nyugodtan vállalkoznak erre, mert a kora tavasszal részt vettek egy kéthetes baromfi- tenyésztői tanfolyamon, ahol az alapismereteket jól elsajátították. A tsz vezetőségének az a terve, hogy az idén mind tyúgyelországba utaznak, átlag négy-hathetes időtartamra. A termelési gyakorlatot meghatározott program szerint bonyolítják le, a tanárok kíséretében és vezetésével. A Szovjetunióba és a Német Demokratikus Köztársaságba nyelvszakos hallgatók is mennek. akik j nyelvi és irodalmi ismereteiket ; bővítik majd. Az egyetemisták első cso- i portja június végén indul kül- j földre: a termelési gyakorlatok általában augusztus végén fejeződnek be. j A nyelvszakos hallgatók közül többen ott maradnak szeptember elejére is, hogy az iskolákban tanulmányozzák a nyelvoktatást. kokból, mind pedig kacsákból és a pulykákból kialakítják a törzsállományt. Jövőre már a Gödöllőnek évtizedeken át nevezetessége volt az Erzsébet park legszebb helyén még 1901-ben felállított Erzsébet- szobor, Róna József egyik legsikerültebb alkotása. A magas bronzszobor 1951-ig zavartalanul és sértetlenül állt a helyén, de akkor titokzatos módon eltűnt. Senki sem tudta ki, miért és hogyan tüntette el, nem is nagyon firtatták a dolgot. A kérdés csak jóval később került napirendre, amikor képzőművészeti életünk vezetői firtatni kezdték, . mi lett Róna József gödöllői remekművével? Megindult a nyomozás és rövidesen fellebbent a fátyol a titokról. Kiderült, hogy a szobrot szabályszerűen és az anyagi haszon reményében ellopták! A tettesek egy éjszaka kocsival, lóval vonultak ki a helyszínre. A súlyos szobrot le akarták dönteni magas terméskő-talapzatáról, de emberi erővel nem boldogultak vele. Erre kötelekkel hurkolták körül és lovaikkal rántották le. Zuhanás közben elég súlyosan megsérült, a feje is levált törzséről. A tolvajok nagynehezen fölrakták zsákmányukat a kocsira, sőt a szobor talapzatára erősített nehéz bronzkoszorúról sem feledkeztek meg, azt is leszerelték és magukkal vitték. Az volt a tervük, hogy a szobrot alkalmas időben darabokra törik és bronzanyagát úgy értékesítik. Az elrabolt szobrot elásták, mert feldarabolásával várni akartak egy darabig, legalább addig, amíg a szobor eltűnése nyomán támadó kavarodás elmúlik. A helyzetet úgylátszik később sem érezték biztonságosnak, vandál tervük végrehajtását ezért továbbra is halogatták. A szobornak is, de vele együtt a magyar szobrászművészetnek is ez volt a szerencséje. mert közben megindult a kutatás az eltűnt szobor után. Kinyomozták a szoborrablás tetteseit — valamenytörzsállományuktól nyert utódok nevelésével, tenyésztésével foglalkoznak majd. nyien többé-kevésbé módos gödöllőiek — akik hamarosan elárulták zsákmányuk rejtekhelyét is. A községi tanács rögtön kiásat- ta a szobrot és a tanácsháza raktárába szállíttatta. A bronzkoszorú a mai napig sem került elő, azt a tettesek valószínűleg összetörve mégis csak értékesítették. A község vezetősége már régebben elhatározta, hogy a szobrot sérüléseinek kijavítása után visszaállíttatja eredeti helyére. Túrán Kovács Imre szobrászművész, a gödöllői Pe- tőfi-szobor alkotója a községi tanácstól kapott megbízása alapján elkészítette a helyreállítás költségvetését, amely szerint a sérülések kijavítása és a szobor felállítása mintegy 60 000 forintba kerülne. Az eltűnt bronzkoszorút a szoborról készült régi fényképfelvételek alapján lehetne csak újra bronzba önteni. A községi tanács a költségvetési fedezetet természetesen erre a rendkívüli kiadásra nem biztosíthatta, de elhatározta, hogy elsősorban a szoborrablás tetteseit kötelezteti bírói úton kártérítésre, és anyagi segítséget kér a megyétől, a járástól és a Képzőművészeti Alaptól is. Valószínű, hogy ilyen módon hamarosan kijavítják a szép szobor sérüléseit, s talán még az idén visszaállítják épen maradt talapzatára. Magyar Pásztó Megnyílt Szentendre új önkiszolgáló boltja Kedden délelőtt tíz órakor nyílt meg Szentendre főterén az új önkiszolgáló élelmiszerbolt. Berendezése nemcsak korszerűség szempontjából, de ízlésességben is felülmúlja a megye más helységeiben már működő és valóban szépen berendezett önki- szolgáló boltokat. Ez a bolt különben a második önkiszolgáló Szentendrén és megnyitása napján máris nagy forgalmat bonyolított le. Csaknem ezer magyar egyetemista végez termelési gyakorlatot baráti országokban Június végén indul az első csoport Saját erőből építik a kacsanevelőt. Pár nappal az érkezés után. (Csckő felv.) A GÖDÖLLŐI ERZSÉBET-SZOBOR REGÉNYE A szoborlolvajokkal megfizettetik a kárt
