Pest Megyei Hírlap, 1960. június (4. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-12 / 138. szám
'S' Szobrászdinasztia MEGYEI TŰKOR: FALUSI HÉTKÖZ A torna (dombormű) fej-e a Szépművészeti Múzeum tulajdona. Férfi portréja megjárta Berlin, Prága, Varsó . kiállítási termeit. Orpheus-át tavaly állították föl a Rákóczi út és a Tanács körút sarkán, levő Öraház homlokzatára. „Táncsics Mihály” szobra a városligeti Művés,zsétányra került. Re- mekbefaragott „Dózsa fej”-e tes figuráira, Közben megtárgyalták együtt a csinos, rendes öltözködés „gondjait”, a társaságbeli magatartás vonzó formáit. Irodalmi elő- adásolcat rendeztek, megmásztak jóízű kirándulásokon a közeli Nyakastetőt, s közben úgy elszaladtak a percek, mint az a röpke TV-film. És a hatás? Lemérhető-e a község életében valamiféle változás? Hozott-e sikereiket a jó szándék? — Tudja, hogy vannak falun a versekkel — beszél Irénke néni, Balogh Józsefné — nemigen olvassák. De most, hogy az egyetemistáktól Adyt, József Attilát hallották, sokan rájöttek a versek ízére. Különben négyszáz kötetes könyvtárunk van és kimutatható, hogy majdnem kétszeresére nőtt az elmúlt hónapokban a csereforgalo-n Harmincöt-negyven könyvet visznek ki ebben a kis faluban egy-egy cserenapon. S ez nem kevés, különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy itt a nyári munka ideje. Ezt tartom a legnagyobb eredménynek. A művelődési ház élete nagyjából a régi mederben zajlik: a színjátszók tervezgetnek, hogy Bródy Tanítónő című darabja után kellene valami újat tanulni. Augusztus 20-ra szeretnénk kirukkolni néhány egyfelvonásos- sal. Emellett asztaliteniszeznek, sakkoznak, s a hét végén táncolnak a fiatalok. A népi tánc azonban megrekedt, mert a tanítónő, aki oktatta a csoportot, nem ér rá: két kicsi gyereke van és most építkeztek. — És a többiek? Hány pedagógus van a községben? — Nyolc, de annak ellenére, hogy igazán jól megvagyunk egymással, sokkal több segítséget várnék tőlük. Nem érnek rá. Tudom, sok a dolguk, de egyedül nekem, nagyon nehéz. Condolniok kellene arra, hegy végül is nem nekem — a falunak tennének szolgálatot. A termelőszövetkezeti községnek, amely most kezd talpraállni, aztán nehéz még átváltani az „enyémről” a „miénkre”. De éppen a napokban megtörtént az első, igazán emlékezetes, közös buzgalom. Az eső „kihúzta” a gazt. Panaszkodott az elnök a közgyűlésen, hogy kevés kint a földeken a munkáskéz, hogy így nem megyünk semmire, nem lesz jó termés, nem lesz meg a tervezett jövedelem. (Közben persze a háztájiban is nőtt a gaz, mintha húzták volna... és hiába, na, odahúzza a kapát még az „egyéni szív”.) Drukkoltunk, mi lesz? Mi lett? Olyan hosszú kocsisort még lakodalomkor se lát az ember, mint ami másnap reggel végigzörgött az utcákon. Olt volt az egész falu, a pártoló tagok is. Pótkapákért kellett szaladgálni. Szinte egyszuszra mesélte el mindezt Baloghné, s a fölidézett percek megpirosították az arcát. — Ez volt az első igazán szép nap a tsz-község életében — folytatja — s hogy ezután jöjjön a többi, ahhoz úgy érzem — lenne valami köze a művelődési háznak is, a könyveknek, a verseknek, sőt a lányok, legények táncának is... Később, járva a falut, azok a mondatok motoszkálnak a fejemben, amit a pedagógusokról mondott Baloghné: „Nem érnek rá ...” Főni az „első teraszon” lakik Nagy László igazgatótanító és felesége, aki szintén pedagógus. Nem mondják, de a tekintetekből, mozdulatokból érzem — nem fogadnak szívesen. — Újságíró? ... Valami különlegeset keres. Mi érdekli? — ... Mondjuk... az itteni fiatalok. — A Csaó Bambinán kívül más nemigen érdekli őket. — Komolyan mondja? — Két évvel ezelőtt rendeztünk egy nagy sikerű, tartalmas kérdezz-felelek játékot. Ennek keretében vonzó formában beszélgettünk a fiatalok magatartásáról, az udvarlásról, házasságról, társadalmi és politikai problémákról. Minden érdekelte őket. Végül két külön csoportot kellett szervezni, mert egyszerre nem fértek el. — Volt olyan bonyolult kérdés is, amire nem tudtam hirtelen válaszolni — szól közbe a férj —, el kellett halasztani a válaszadást. — Valamit nem értek... ellentmondást érzek. Az elején azt mondták, „csak a Csaá Bambina”, akkor hát, honnan kerültek elő azok a bonyolult, okos kérdések? — Nem is velük van baj elsősorban, hiszen gyúrni lehet és kellene is a fiatalokat. Inkább a szülök szemlélete, meg sok minden más. Az a baj. Én meguntam, csinálja más. — Talán a szülőket is lehetne „gyúrni”. — Meg kellene érteniök, mert ez az egyik hiba, vág közbe Nagy Lászlóné —, hogy nem szabad idő előtt nagylányt csinálni a gyereklányokból. Mert itt az a szokás, hogy amikor a gyereklány tizennégy éves korában elhagyja az iskolát, egyszerre kibodoro- dik a haja, ilyen nylon, olyan nylon. Ott van minden mulatságon, s mire tizennyolc éves lesz, azt mondja: „én már köreg» vagyok, mit keresnék a tánccsoportban”. Szórakozni szeretnek, ha más szórakoztatja őket... Asszonyom! Minden szavával fokozza az egészséges szomjúságot. Egyet értenének szavaival az okos szülők? Bizonyára. S velük együtt később az okosodok is. Csak megunni nem szabad 'a szót, meg a teilet, mert ha pedagó-, gusra csap rá az „unalom”, az kétszeresen rossz. A pedagógus, ha akarja, ha nem, a falué. Nem zárkózhat el sem az \ otthon, sem az iskola kerítése ; mögé. Még akkor sem, ha vélt vagy valódi hántás béklyózza .olykor. Akkor sem, ha úgy őrizi néha, hogy amit kezdemé- ■nyezett, elolvadt egy-egy helyi ! hivatalos személy rosszul ■irányzott pedagógiai baklövése •miatt. Mert ilyen is előfordult, íönöknek, pedagógusoknak •volt igazuk abban a vitában, ■amikor a tsz-elnök készpénz• ben fizette ki a borsószedő j gyerekeket, pedig önök a kö- j zösségi nevelés eszközéül sze- jTették volng, felhasználni ezt \ az alkalmat. : Am önöknek, pedagógusok- < nak is messzebb kell látniok [az iskola falainál. Nagyszerű Idolog, hogy tekintélyesen és \ tartósan emelkedett a falu is- ; kólájában a tanulmányi szintvonal; aki tovább tanult, nem i morzsolódott le, hanem kitű- ;nő a pesti gimnáziumban is. I t i Am ott vannak a faluban • a kedves és okos „hirte- ! len-nagylányok”, akik — ugye j— tudnak bonyolult dol- ! gokról is kérdezősködni \ és meghallgatják a jó szót, | ha kézenfogja őket valaki. És : ott vannak a faluban az életük I derekán járó dolgos emberek, •asszonyok, akik most kezdik i ízlelni a közösségi élet sóját. • Ki álljon melléjük értelmes, • segítő szóval? És ott vannak az I öregek, akik a kőpadokon ül- | dögéinek és soha olyan hálás, ■meleg mosolygású közönséget, ■ mint ők, amikor ott ülhetnek : egy-egy előadás padsoraiban. • De hát ki rendezze ezt meg nekik? És (nem utolsósorban) ott vannak a faluban a legos- * tobább rémhíreket kavaró múltbeli „szellemek” is, akik azzal riogatják a gyönge idegzetűeket, hogy na várj csak, „elveszik a pincédet, az öregeket meg egy házba gyűjtik.” Ki mond ellent nekik? Ki tartja kézben a füstölőt? És ki segít a csupaszív, erős-gyenge Baloghnénak? A falunak? önök. En hiszem. Ku válik Károly szagát, úgy lépkedett a lovak után. Háta átforrósodott a rekkenő hőségtől és fénytől káprázott a szeme, égett a tenyere. Néha kiegyenesedett, szemére ernyőzött tenyere alól nézte a távolban szántó embereket, a zakatoló traktorokat, s a Somfai tanya elmosódott képét. Megállás nélkül tett barázdát barázda után. Nem vette észre, mikor borult be felette az ég. Már akkor kapta fel fe- ját, amikor megdördült, mintha fent száraz fát tördeltek volna, s nyomában hosszú szálakban zúdult le az eső. Kifogta a ..lovakat, s az ekét hátrahagyva indult fedelet keresni. Csak akkor eszmélt, hova érkezett, amikor öklével megdöngette már a Somfai tanya ajtaját. Visszalépett, de már nyílt az ajtó, s megjelent Teca. Elködösödő szemmel figyelte az asszony hajlékony, karcsú testének minden mozdulatát. Nem tudta levenni szemét telt karjairól, napbarnított nyakáról, tekintete végigfutott minden arcvonásán. Teca arcán hyoma sem volt a meglepetésnek. Úgy fogadta, mintha csak tegnap búcsúzott volna tőle... Zavartan lépett a tiszta szobába és gyanakodva nézett körül... Veszélyt szimatolt. Az asszony megérezte: — Félsz? Nincs \ itt senki. Apa meghalt, a férjem itthagyott ötvenhatban... Azóta egyedül élek... Magányosan... — Félni? Ugyan... —Vártalak ... évek óta ... — Teca! Erős karok fonták körül s a régi kép ötlött az eszébe. A patakparti lány ... Az eső szűnni kezdett, hallatszott, amint a tetőn folynak le az esőpatakok. A nyitott ablakon át frisrillatú levegő tört be a szobába, ilyen illata van a réteken a lekaszált szénának ... Kora reggel a galambok ébresztették fel. Szelíden búgtak valahol a ház ereszén. Vigyázva, hogy Tecát fel ne ébressze, könyökére támaszkodott és sokáig nézte formás babaarcát, a párnán szétömlő haját. A spaletta rései között beesett egy fénykéve, zöldes por szálldosott benne. A fénysugár nemsokára elérte az asz- szony sűrű szempilláit, kinyitotta a szemét, tekintetük találkozott. — Nézlek, és nem hiszek a szememnek, hogy veled vagyok! — Két kezével felemelte a párnáról az asszony haját és két kezében tartotta. A hajfürtök selymesen folytak szét az ujjai között. — Ha az ember szeret valakit, nem fél semmitől, nem nehéz semmi... ' Tíz hónap óta hallja úJra----------------- és újra ezt a m ondatot. Amikor másodszor mondta ki az asszony, otthagyta érte a közöst, a családot. Csak Kati lányát hozta magával abból a másik világból. Azóta öleli a pusztai csönd. Vagy inkább simogatja. Jó volt. Nyugtató. Gyógyír a sértett hiúságra, az asszony szemrehányó tekintetére. Feledtető. Feledtető? Ha talán Katit nem hozza magával... Ha nem hallja a távolból a traktorok pöfögését... A negyedik hónap végén akaratlanul összehasonlította a tanyát a szegényesebb falusi házzal. — Kastély ez ahhoz képest! — nyugtatta önmagát. Csak éppen nem talált benne semmit. Máskor: — Teca f őzt je ízletesebb! Csak a bors hiányzott belőle. Teca nem szerette. Vagy: — A magam földjét szántom! Senki nem parancsol már nekem! Csak hát az özvegy nevén volt még a föld. Azután: — Teca ölelése izgatóbb, szenvedélyesebb! Hónapok múlva azonban az új asszony teste is megszokottá válik... S ráadásként Kati szomorú tekintete ... Valahányszor belenézett, a szomszédba menekült, kártyára, borra. A nemrég még simogató pusztai csönd főj tóvá vált körülötte. A légy érezheti így magát a pók hálójában. Menekült volna már, ha van hova. Vissza az asszonyhoz? Nem tudna már a szemébe nézni... A szövetkezetbe? Elfordulnának tőle az emberek, mint mindig, valahányszor a hetivásáron találkozott velük. Az elnök ugyan hívta már kétLegalább panaszkodna! De nem! Néz, néz azzal a két nagy, fekete szemével. A szomszédasszony mondta egyszer, hogy Teca veri. Ez nem lehet! Azért otthon megkérdezte. Teca is, Kati is tagadta. S ezt oly jó volt hallani! Amikor lefeküdtek, az asszony oly szenvedélyesen ölelte, mint azon az első éjszakán. Aki pedig így tud szeretni, annak őszinte minden szava; Tegnap azonban... Délután, szokás szerint átballagott a szomszédhoz. Turgyik az ágyat nyomta. Megrúgta a ló. Koccintottak ugyan néhány pohárkával, de jóval vacsora előtt ért haza. szer is egy pohár borra ... Értelmetlen dolog... Gyógyírnak nappalra csak a pálinka maradt, éjszakára pedig az asszony ölelése. De a kettő között mindig van egykét üres óra, amikor gondolkozni kell. S amikor az ember gondolkozik... Mindegy. Nincs visszaút. Csak Kati szeme ne felhő- södne be mind gyakrabban! Már a kerítésnél megütötte fülét a kislány jajveszékelése. Öt hívta. Három ugrással termett az ajtónál, aztán egyetlen mozdulattal nyitotta ki. Megdöbbent. Kati ott feküdt az asszony térdén. Szoknyája felhúzva a háta közepéig. Formásodó gömbölyűségein, az asszony kezében suhogó vessző vörös csíkjai. Ki tudja, hányszor csattant már meztelen testén a bot... Már nem emlékszik pontosan a következő percek történetére. Csak azt tudja, hogy magához ölelte a síró leányt, és kiküldte a házból... Aztán ... Most itt rója a kisváros utcáit. Még az este hozta ide a lányt, Julis húgához. Kerek huszonnégy órája már. Jó lenne mindent elölről kezdeni. Nem lehet. Amikor tavaly új elnök került a szövetkezetbe, már a második nap összeszólalkoztak. Pál Mihály szobrászművész Gyomron, lakik. Itt kerestük fel néhány perces interjúra: beszéljen életéről, eddigi mun_ kásságáról. — A munkám érdekesebb, mint én! — hárítja el az unszolást ... — Beszéljenek helyettem a szobraim! Vallatóra fogtuk hát az ércet, meg a követ. Agyagvázlatok, terrakottába égetett próbálkozások, kísérletek tömkelegé tanúskodik arról, hogy a hajdani, az édesapja mellett inaskodó kőfaragó növendék nemhiába végezte el 32 éves korában a Képzőművészeti Főiskolát. Mindig tanul. Látóköre nem szűkült a műterem négy fala közé. Szenvedélyesen érdekli a filozófia, izgatja a geometria, s mindennapi témája a természettudomány ezer új titka. Fiatal női fej-ét (1944), öregember fej-ét (1947) megvette a Nemzeti Galéria. Mar- kánsul megmintázott Tolsztoj Gyomron látható, a Szabadság ligetben. A fiatal művész életútját i mint kilométerkövek — szob-i rok jelzik.. Találkozunk velük: Martonvásáron, a Kutató Inté-: zet parkjában; Miskolcon;: Gyöngyösön; Zalaegerszegen; i Pécsett... ] — Igen, most éppen Pécsre \ indulok, mert a helyszínen• kell kőbefaragnom az új vá- \ rosrész klubházának kultúr- \ termébe készített dombormű- \ veimet: a pihenés, a szórako-l zás és a művelődés jel- \ képeit... Apja idős Pál Mihály kő-; faragómester volt. Vésője ott; kopogott évtizedeken kérész- j tül fővárosunk jeles épüle-j tein, a Halászbástyán, a dunai; hidakon, a Gellérthegy kő-; párlkány díszkerítésén. Fia, \ ifjú Pál Mihály már nem elé- j gedett meg a kivitelezéssel.! Kitartó munkával alkotómű-! vésszé képezte magát. — Leg- \ ifjabb Pál Mihály a Képző- \ művészeti Főiskola negyed- ; A délutáni meleg csöndben sárga redőnyszemhéjait leeresztve alszik a kert közepén az új ház. Mögötte a hűvös északi oldalra nyíló konyhaajtó előtt telt karjait kö- nyékig belemerítve a teknő habos vízébe, mossa a felpúpozott ruhatornyot Irénke néni. „Néni”? Piros arcú, kék szemű fiatalasszony, ahogy ránéz az ember, alig hiszi el, hogy nagymama. S nemcsak háziasszony: ö az 1300 lelkes dombra épült falu egyik szellemi irányítója, Tök község művelődési házának vezetője. „Irénke néni kedves ... Irénke néni aranyos ...” — így dongják körül majd minden este a fiatalok a domboldalon világító kultúrházban. Múlt vasárnap dugig megtelt a televíziós szoba. Amikor elkezdődött az Élő újság műsora, mindenki nyújtogatta a nyakát, hátha meglátja a képernyőn önmagát, meg a pesti egyetemistákat, akik tíz napot töltöttek itt; járták a falut, felmérték művelődési lehetőségeit és ami a legfontosabb, segítettek a kulturális élet pezsdítésében. Alig lehetett lecsillapítani a felkerekedett hangzavart, amikor ott pergett a nézők előtt a néhány perces filmtudósítás, amelyben felvillantak az ismerős arcok. Rövid volt a film, de a barátság tartósnak ígérkezik. Az egyetemistákat megszerette a falu. Az első „hivatalos” látogatás után eljöttek többször is, sőt, Mádi Jancsi, az orvostanhallgató elhozta ikertestvérét is, aki kitűnően hegedül. Jancsi klarinétozik. Űk ketten muzsikáltak, Bárányt Feri, a bölcsész (irodalmi berkekben már jól ismert fiatal költő) szavalt, Úti Éva, a " történélem—magyár szakos tanárjelölt a lányokat tanította népi táncra, és a modern táncok túlzásoktól menéves hallgatója, szintén ígéretes tehetség. Nemkülönben a művész másik fia, András, aki a Képzőművészeti Alap kőfaragója és most megy a főiskolára. És még van két kis testvér. Szívünkből kívánunk további boldogulást, szép előrehaladást és jó munkát e kedves szobrászcsaládnak. Hegyi Füstös István — Tudja — mondta az elnök — vannak még köztünl emberek, akik elfelejtik, hogj honnan jöttek, miért küzdöttek évtizedeken át! Tagadta. Ilyen ember nincs Máskor azt találta mondán: az elnök; — Egyesek összetévesztik í szabadságot a szabadossággal.. — Akik nem közénk valók — vágott vissza keményen. Akkor még nem gondolta hogy önmagát bélyegzi men szavaival. Inni kell! Inni és felejteni.. Mindjárt itt az állomás. Ot1 legalább nem vizezik a pálinkát! Az úton szekér közeledett A kenetlen kerekek sírtak a rázós köveken: áruló... áruló- áruló... Akkor már inkább a pusztai csönd. Az legalább némán fojtogat. Még egy sarok az állomás Egyre többen sietnek el mellette. Persze ... nyolckor inda a vonat. A faluba ... Ugyan Mit is keresne ott? Az asz- szony ... Hónapok óta színét sem látta. Talán összeállt mái valakivel... Nem lehet. Klára nem olyan! Hát milyen? Tizenkét évet éltek le együtt. Tizenkét év... Tíz hónap. Melyik ér többet? Ha serpenyőbe dobná ... Nincs ilyen mérleg sehol a világon. Legfeljebb önmagában ... valahol odabenn, a szíve táján ... Három lépcső aa italbolt---------------------- ajtajaig . . H árom nyújtott lépés a jegypénztár is. De lehet, hogy há- rom kilométer... vagy háromszáz ... Valaki meglökte. Odafordult, hogy rádörrenjen, aztán visszafogta az ajkára tolult káromkodást. Az öreg Zsánli volt. — Jöszte, fiú... — s átfogta a vállát. — Lekéssük a vonatot... Lekésni? Talán még nem... A gőzös most futott be az állomásra.
