Pest Megyei Hírlap, 1960. május (4. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-12 / 111. szám

CEGLÉD, ALBE RT IRS A, CÉG LÉ D BE RC EL, TÖRTÉL ÉS CSEMÖ RÉSZÉRE Segítik egymást az ipari tanulók IV. ÉVFOLYAM, 111. SZÁM I960. MÁJUS 12. CSÜTÖRTÖK Újabb feladat Odáig már eljutottunk, hogy termelőszövetkezeteink rátér­tek a baromfinevelésre. Ez új gondot jelent: a tenyésztőjások biztosítását. A keltető állomá­son tájékozódtunk ez ügyben. Megtudtuk, hogy az 1960. gaz­dasági évben augusztusig az évi szükségletük 820 ezer tyúktojás, terven felül 4000 liba-, 2600 kacsa-. 5000 gyöngytyúk-, 12 ezer 500 darab pulykatojás. A pulyka- és gyöngytyúk- tojás-szükléglet még emel­kedni fog. Ennek a tojásmennyiségnek 95 százalékát 653 egyénileg ter­melő paraszttól szerezték be Cegléden, Nagykőrösön, Ko- cséron és Törteién, ügy érte­sültünk, hogy a tenyésztoj ást szállító 653 egyéni parasztnak 98 százaléka szövetkezeti tag lett. Területcsökkentés és ta- kármányhiány miatt a háztá­jin csökkentik a tenyész törzs- állományt, többen már föl is számolták nemcsak a tyúk-, hanem a kacsa-, liba. és puly­kaállományt is. Jó, ha tudjuk, hogy a 653 egyéni termelőnek 38 ezer vérvizsgált, ellenőrzött törzsállománya volt. Ebből Cegléden 143 egyéni paraszt­nak 10 ezer 740 darab volt a törzsállománya. A Keiieioaiiomas vezeioje közölte velünk, hogy 1960 végére a jelenlegi 100 ezer lojásos kapacitást 200 ezer­re emelik — tehát a te- nyésztejásszükséglet meg­duplázódik, nem is beszél­ve a pulyka-, kacsa- és li­batojásokban ugrásszerűen mutatkozó keresletről. Mindezek a körülmények szükségessé teszik, hogy ter­melőszövetkezeteink már most úgy alakítsák ki baromfi- törzsállományukat, hogy a kel­tetőállomás tenyésztojásszük- ségleténelc — Ceglédre eső ré­szét — biztosítani tudják. A múlt egyes tapasztalatait figyelembe véve, úgy gondol­juk, hogy ennek a súlyos kér­désnek a megoldását nem le­het a véletlenre bízni. Nem látjuk megnyugtató­nak, ha arra várunk, hogy a termelőszövetkezetek majd csak megoldják. Tervszerűbb, szervezettebb munkára van szükség — rövid időn belül. Helyes volna annak megálla­pítása, hogy 100 holdanként mennyi legyen a tenyésztojó tyúk, a pulyka, ahol pedig a körülmények alkalmasak, a kacsa, liba. Zsadon Miklós Kedden délután az Alkot­mány Tsz-ben alakult meg a nőtanács. Babinszki Károlyné elvtárs­nő, a nőtanács képviselője ismertette a megbeszélés cél­ját, a nőtanács megalakítá­sának szükségességét és fel­adatát. Rámutatott, hogy a nőtanácsok az egész világon egységesen és eredményesen harcolnak a békéért. Mi is szeretjük családunkat, gyer­mekeinket, nekünk is köte­lességünk a magunk módján, erőnkhöz mérten részt venni a béke védelmében, segíteni férjeinket a közös munká­ban — mondotta. Megválasz­tották a vezetőséget, amely­nek tagjai: Détári Mátyás- né, Pintér Jánosné, Csányi Juliska, Bagán Margit és Détári Istvánná. A vezető­ségválasztásnak két kedves részlete volt. Détári Mátyás- né szabadkozott, de úgy lát­szik asszonytársai nagyon szeretik, mert olyan egyhan­gú szavazás „dörrent el“ mellette, hogy nem szabó- dott tovább. Tagja lett a vezetőségnek a 60 éves Pin­tér Jánosné, aki idős kora dacára, talán legaktívabb tagja lesz a vezetőségnek, szeretik őt is, ez megmutatko­zott a szavazásnál. — Zs — Urbán Antal és Ócsai Endre beszélgetnek. tka/Haff A Közlekedésépítési Gép­javító Vállalat kcvácsműhelyé- ben vagyunk. A gépek zakato­lásától, kopácsolásától csak a kiabáló beszélgetéstdeihet meg­hallani. Körülöttünk — a fel­nőtt dolgozók között — fiatal, alig 14—15 éves, maszatos ar­cokból csillogó, eleven szemek leselkednek felénk. Első éves lakatostanulók. Tóth Sándor oktatóval beszélgetek. A tanu­lók felől érdeklődöm. — Milyen a tanulók maga­tartása? — Azt mondhatom, hogy ál­talánosan nézve jó. Van egy­két elevenebb tanuló ... — Kik azok? — Szépe László, Hegedűs György. De van közöttük na­gyon szorgalmas is. — Például? — Urbán Antal, aki fé! év óta több tantárgyból javított, s a gyakorlati osztályzata is — ha továbbra is így dolgozik — 5-ös lesz. Törteiről jár be min­dennap. Édesapja a II. világhá­borúban halt meg. Az édes­anyja most lépett be a terme­lés övetkezetbe. Örül, hogy a fia ipari tanuló lett. A maga­viseleté jobb. mint volt. A ré­gebbi, rossz baráti érzés most jó irányba terelődött nála. A múltkorában az ebédlőből tér­tek vissza és a kissé hanyag Ócsai Endrét, akit — ha talán ösztönösen is — patronál, fele­lősségre vonta: — Na, mit csináltál eddig? Ócsai büszkén mutatta a már félig kész előrajzoló he­gyes körzőt. Urbán megvizs- gá’ta, megmutatta a köréjük sereg'ett barátoknak is, akik szakértő szemmel állapították meg, thosy nem henyélt, szép munkát végzett. Elégedetten adta vissza a munkadarabot Urbán a gazdá­jának, aki mostaríában való­ban szépen dolgozik, s ő maga mondja: — Mostanában úgy szalad a munkaidő, hogy észre sem vé­szem. A jó példa, úgy látszik, raga­dós, mert a többi tanulók is szívesen foglalkoznak a gyen­gébbek segítésével. Számon- tartják, hagy ki hol tart mun­kájában. BEFEJEZŐDTEK AZ ÜNNEPI ZENEI NAPOK Szombat este méltó befeje- ! zéssel értek véget városunk- ! ban a zenei ünnepségek: az | Állami Hangversenyzenekar ; Fejér György Liszt-díjas kar- j mester vezényletével adott hangversenyt. E zenekarral szemben a színháztermet tel- J jesen megtöltő közönség eleve ! a legnagyobb igényeket tá- I masztotta s várakozásában | nem is csalódott. A Mozarttól I Weiner Leóig terjedő műsor minden száma maradéktalan művészi élményt nyújtott. Mégis külön ki kell emelnünk Beethoven III. Leonóra-nyitá- nyának drámai erejű előadá­sát, Weiner Concertinójának tündéri könnyedségű inter­pretálását, s ezen belül a vá­rosunkban már méltán nép­szerű zongoraművész, Varsá­nyi László virtuóz játékát, valamint Berlioz Rákóczi- indulójának dinamikus meg­szólaltatását. Az utóbbit a közönség vastapsa meg' is is­mételtette. ■k E díszhangversennyel hiva­talosan befejeződött a nagy zenei seregszemle. Városunk zenei élete igen kedvezően mutatkozott be az ünnepi es­ték során. Zenetanuló fiatal­ságunk szerepléséről — az előképzősökről, zeneiskolások­ról, gimnazistákról — lapunk már részletesen beszámolt. Városunk zenepedagógusait, mint pedagógusokat ezek a bemutatkozások dicsérik, de a művésztanárok hangversenye bizonyítja, hogy az eiűadódobo- gón is kimagasló eredményt tudnak felmulatni. Ez a zene­kultúra valóban megérdemli, hogy az ország talán legmo­dernebb zeneiskoláját mond­hatja majd otthonának, mint azt Bácskai József igazgató az ünnepségek megnyílásakor bejelentette. — Az esték so­rán a város két énekkara is bemutatkozott, figyelemre méltó eredménnyel, s bízunk benne, hogy mindkettő to­vább fog haladni a megkez­dett úton. Műsorukat az Ope­raház kiváló énekesei — Gyurkovics Mária, Jasper Bella, Barta Alfonz — tették még színesebbé. Számos ki­váló művész lépett fel a vá­ros más intézményei által rendezett jól sikerült estek keretében is. A zene művelői mellett vizsgáztak annak élvezői is — városunk közönsége. Jelesen, majdnem kitűnően. Felbecsül­hetetlen eredmény, hogy az elmúlt két hét tíz rendezvé­nyét több mint ötezer ember hallgatta végig. A telt házak­ban fegyelmezett s lelkes közönség várta a művészeket. * i A jövőben azonban jó lenne, ha a kisebb zavaró hibák is eltűnnének: ha minden néző a színházhoz illő öltözettel becsülné meg az előadókat, ha a hangversenyek alatt senki sem beszélgetne, s a zenekari művek tételszünetei­be nem tapsolnának bele. Jól vizsgázott a színház­terem is: az átépítés határo­zottan használt akusztikájá­nak. Reméljük, hogy jövőre a színpad kiképzése is mél­tóbb lesz az alkalomhoz. — A jó rendezés a zeneiskolát és a művelődési házat di­cséri. Utoljára hagytuk a dicsé­retben, akit elsőnek kellett volna említenünk: Bácskai Józsefet, a zeneiskola igazga­tóját. Az ő szervező készsége és fáradtságot nem ismerő munkája tette lehetővé, hogy a zene kedvelőinek e két hét majd minden napja új meg­lepetést hozott. Végezetül a közönség to­vábbi kívánságairól szeretnék beszélni, melyek talán túlzó­nak tűnnek, de a zenei napok kimagasló sikerei mégis fel­jogosítanak rá. Jó lenne, ha ez a színvonalas zenei élet városunkban rendszeressé vál­na. Év közben is gyakoribb hangversenysorozatok elégíte­nék ki a színvonalas zene kedvelőit s tennék lehetővé helyi előadóinknak a gyako­ribb szereplését. Másrészt régóta nem élveztünk Ceglé­den teljes operai előadást, a zenei napok keretében sem. Természetesen a zeneiskola önmagában nem tudná meg­oldani ezeket a feladatokat: a város kulturális és társa­dalmi intézményeinek s egész társadalmunknak összefogása tenné lehetővé, hogy Cegléd nemcsak néhány héten, ha­nem az egész esztendőn át a szép zene városává váljék. — Katsányi Sándor — Olvasóink panaszolják, hogy a Kisi'alttdi utcai fo­gászati rendelő folyosóján nincs köpőcsésze, pedig ami­kor a kezelésről kijönnek, a legtöbbször szükség volna reá. Nem nagy kívánság — reméljük —, napokon belül teljesítik. Panaszolják azt is, hogy a takarítónő már dél­ben elkezdi a takarítást, pe­dig a rendelés fél egyig tart. Ablakot nem nyit, a seprűt nem mártja vízbe — száil a por a várakozókra. Ezen is könnyen lehetne változtatni, csak egy kis jóakarat kellene hozzá. Sorra alakulnak a nőtanácsok a termelőszövetkezetekben — A TÖRTELI Rákóczi Tsz befejezte 75 hold cukorrépa sarabolását. Megkezdték a répa egyelését is, eddig négy holdon végezték el. — A MEGYEI TANÁCS mezőgazdasági osztálya május 13—15-ig borversenyt és bor- kiállítást rendez, melyre a Cegléd Csemői Állami Gaz­daság hétfajta, a csemői Rá­kóczi Tsz háromfajta borral nevezett be. — KICSEMPÉZTÉK a Hús­ipari Vállalat csontozó he­lyiségét. Az átadása kedden délelőtt tíz órakor történt meg. — 50 ÉPÍTÉSI engedélyt adott ki az I. negyedév fo­lyamán a városi tanács mű­szaki csoportja. — A KOSSUTH TSZ ker­tészete eddig ötezer csomó zöldhagymát és 250 kiló spe­nótot szállított piacra. — ÁPRILIS 15—26 között a járási népi ellenőrző bizott­ság a Vendéglátóipari Válla­lat egységeinél ellenőrzést tar­tott. A vizsgálat eredményeit kedden ismertette a vállalat­tal és felhívta a vállalat fi­gyelmét az észlelt hiányossá­gok kijavítására. A bizottság döntése a május 1-i felvonulásról A május elsejei felvonulás vál­tozatos színességével, méreteivel felülmúlta a tavalyit. A bizottsú«- nak nehéz volt a feladata, amikor arról kellett döntenie: kik emel­kedtek ki ötletességgel, vagy egyéb módon, kiket kell oklevél­lel jutalmazni — ezért egy kissé el is húzódott a végső döntés, amely a következő: A Sütőipari Vállalat kap oklevelet azért, mert a különböző országok zászlajának bemutatásával a nemzetközi pro- > letár összefogás szükségességét \ hangsúlyozta ki. A „Kovácsoljunk * kardból ekevasat” képpel, az idő- { szerű, békéért folyó harcot érzé- j keltette. A Vasöntő Vállalat leg- \ színesebben, sokoldalúan mutatta J be fejlődő üzemének termelvé- í nyeit. Húsüzem. Gyártmányainak j ötletes elhelyezéséért, fegs'elme- j zeit felvonulásáért. A Május 1 J Ruhaüzem a gyártmányaiból ren- í dezett ruhabemutató meg- j szervezéséért. A Kossuth Tsz $ szép termelvényeinek szem- í léltető bemutatásáért, fegyel- j mezett felvonulásáért. Dózsa Népe j Tsz felvonulásáért, termelvényei- $ nek ötletes elhelyezéséért. Tán- í csics rsz a kulturális jelenet mes- $ rendezéséért, fegyelmezett felvo- j nulásáért. Kísérleti Gazdaság sok $ ötlettel mutatta be termelvényeit j és fegyelmezett felvonulásáért. A \ Csemői Állami Gazdaság ceglédi J üzemegysége a legmodernebb me- í zőgazdasági gépek sokaságának j bemutatásáért, fegyelmezett föl- ' vonulásáért. MÁV Fűtőház a iel- J képes mozdouy ötletes megszer- S kesztéséért, fegyelmezett fölvonu- ' lásáért. Háziipari szövetkezet ter- j melvénveinek színes bemutatá- í sáért. a jól megszervezett naey* 5 tömegű háziasszony felvonulá- j sáért. Földművesszövetke/et ház- 5 tartási gépek bemutatásáért, az \ emelkedő áruforgalom könnyen 5 áttekinthető gmfikonos ábrázo- ' iásaért. Néobolt szervezett föl­; vonulásáért és a szovjet _ma.gyar í barátsár? jelképeként a szovjet • vendégeknek átnyújtott virág- ; csokrokért. 5 A bizottság oklevéllel való iutal- j mazására javasolta még a harmo- ; h’kás zenekart, a háztartási szak- ; kört a kékmackós, oettyeslabdás !' Iá ivókat és az úttörőket. ; A bizottság számolt azzal, hogy ! mindenki megelégedésére nem ; lehet d«r>+»ni. annál kevésbé mert ; a felv'm’iTók nagy többsége dicsé- ; reiet érdemel. ‘ - Z.1 Súly: 1. Hegyi Károly fAlbert irsai Táncsics) 994 cm. Csapat: 1 Albertirsai Táncsics. — Kohlmayer —• Vasárnap Cegléden rendezték meg a vasutas-sporttelepen a já­rási úttörők bajnokságát, a rossz Időjárás ellenére is feltűnően né­pes csapatokkal jelentek meg az ^ egyes iskolák. Ez is mutatja, j (hogy járásunkban a labdarúgás $ mellett az atlétika is a népszerűi sportágak közé került. Az állandó ^ esőzés sajnos csúszóssá tette a ' pálya talaját, ami nagyban gá-í tolta a versenyzőket jobb eredmé-J nyék elérésében. Mégis néhány $ figyelemre méltó eredmény szüle- í tett. Kiss Ferenc _ a jászkara- / Jenői iskola tanulója — 7.8 má- $ sodperc alatt futotta le a 60 mé- $ tért —, ami elég ió időnek tekint- í hető. A verseny végén ünnepélyes ^ éré dmény hirdetés re sorakoztak fel $ az iskolák. Az első helyezettek J éremdí jazásban részesültek, a í második és harmadikak pedig ok- * levelet kaptak. Ezenkívül külön ' díjazták a csapat-elsőket is. A versenyt értékelve elmond- { hatjuk: jó irányban halad isko- j Iáink, illetve járásunk sportjának j fejlődése. ! 4 Részletes eredmények: Lányok. SO méter: 1. Boros Zsu- j zsa (iászkarajenő! 8.8 mp. Magas: 1. Melczer Katalin; (Abony) 130 cm. Csapat: 1. Abony.; Távol: 1. Vértes Mária (Törtei) 1 391 cm. Csapat: 1. Törtei. Kislabda: 1. Sima Rozália (Cég-; lédbercel) 44.88 m. Csapat: X. Cég-! 4X100: 1. Albertirsai Táncsics 63.4 mp., 2. Ceglédbercel S3.5 mp., 3. Abony 65.4 mp. Súly: 1. Török Katalin (Albert­irsai Táncsics) 810 cm. Csapat: 1. Abony. Fiúk. 60 m: 1. Kiss Ferenc (Jászkarajenő) 7.8. Magas: 1. Kiss Ferenc 140 cm. Csapat: 1. Jászkarajenő. Távol: 1. Szigetvári István (Ceg­lédbercel! 464 cm. csapat: 1. Ceg- lédbercel. Kislabda: X. Hegyi Károly 36.90 m. Csapat: 1. Albertirsai Táncsics. 4X100: 1. Albertirsai Petőfi 58,4 mp., 2. Törtei 39.9 m.o., 3. Albert­irsai Táncsics 60.3 mp. A Kossuth Lajos gimná­zium ötven tanulója Horváth Tibor, Lénárd Béla és dr. Márkus Artúr tanárok vezeté­sével kétnapos tanulmányi kiránduláson volt Dunántúlon a múlt héten. Budapestig nem volt sok érdekes látnivaló, a solcszor látott táj nem kötötte le a résztvevők figyelmét. Hazánk fővárosát elhagyva, már min­denki az ablakoknál szoron­gott. A Déli pályaudvarról kiin­duló vonat Kelenföldet el­hagyva a Duna mentén futott egy ideig. Kocsink egyik ol­daláról a Dunát, a másik ol­dalról a budai hegység dél­nyugati lábánál elterülő szép nyaralókat szemlélhettük. A budai hegység szép nyaralói­nál talán még szebbek voltak a Velencei-tó partján látható, cölöpökre épített kis színes faépületek. Székesfehérvár modern, nemrég épült új állomásán szálltunk át a veszprémi vo­natra, mely utunk egyik fő állomáspontjára, Inotára vitt bennünket. Elsőnek a November 7 Erőművet látogattuk meg. Az erőműben a széntárólót, a \ szénosztályozót, a kazánokat, i majd a turbinákat és a ve- i zérművet. majd az úgyneve- i zeit vezénylőasztalt tekintet- ' tűk meg. Vezetőnktől tudtuk Ceglédi gimnazisták Dunántúlon meg, hogy az erőművet a ba­ráti Csehszlovákia segítségé­vel építették és a felszabadu­lást követő hetedik évben, 1952-ben adták át rendelteté­sének. A napi szénfogyasztás 4200 tonna és az áramot fej­lesztő turbina percenként 3060-at fordul. A forgó tur­bina — különböző fizikai fo­lyamatok után — áramot ter­mel, méghozzá óránként 120 ezer MW-ot. Az erőmű műszaki részé­nek megtekintése után meg­néztük az országos hírű kul- túrházat. Hatalmas, modern stílusú és felszerelésű tánc­terem, gyönyörű, barátságos étterem és — sok nagyvárosi mozinak is megfelelő — 600 személyes filmszínház mu­tatta, hogy az ingtál dolgo­zóknak életszínvonala a fel- szabadulás után nagymérték­ben emelkedett és az erőmű vezetői mindent megtesznek, hogy munkásaik minél kultu­ráltabban, minél kényelme­sebben éljenek. Az inotai látogatás második állomása az aluminium-erő- mű szomszédságában levő aluminiumkohó volt. Veze­tőnk igen érdekes előadást tartott az aluminiumkohó be­mutatása közben. Az erőmű és a kohó meg­tekintése után Székesfehérvá­ron keresztül Balatonalmádi­ba utaztunk, ahol a csodála­tos szépségű magyar tenger partján épült nyaraidban töl­töttük az éjszakát. Reggel sé­tára indultunk, az öreg pla­tánok alatt. Gyönyörködtünk a Balaton szépségében, II. Rákóczi Ferenc és Kossuth Lajos szobraiban, majd meg­tekintettük az első világhá­ború hősei tiszteletére emelt hatalmas vörös márvány- emlékművet. Ütünk következő állomása Balatonfüred volt. Füred fon­tos jellemzője a Jókai mú­zeum, abban a házban, me­lyet 1867-ben építtetett a nagy író. A múzeumban kü­lön terem van berendezve fe­lesége, Laborfalvi Róza ha­gyatékából. Jókai szabadság- harcos működésének és fiatal­kori müveinek, valamint ba­latoni nyaralója bútorainak is külön termet szenteltek. Balatonfüredet híressé teszi még szívkórháza is, ahol Ra­bindranath Tagore, a nagy hindu költő nyerte vissza egészségét és ezért 1926. no­vember 6-án egy fát ültetett el a Balaton partján, majd két nap múlva a következő verset írta: „Ha nem vagyok többé a földön, ó, fám Susogtasd tavasszal megújuló leveleid As erre vándorlók felett A költő szeretett míg • élt!!...” Csodálatosan szépek a fü­redi platánok, ahol lépten- nyomon egy-egy nagy ma­gyar domborművére, mell­szobrára bukkantunk. Füredről a Csobánc nevű hajóval tettük meg az utat a siófoki mólóig. Nem sok időnk volt Siófokon, de azért igyekeztünk a várossal meg­ismerkedni. Megtekintettük a Sió-zsilipet és láttuk, hogy milyen nagy a szintkülönbség a Balaton és a Sió között. Végighaladtunk a város kedvelt sétányán, a Petőfi sétányon, melynek egyik park­jában egy számunkra új sportággal, a sporthorgászat­tal ismerkedtünk meg. A siófoki gimnázium meg­tekintése után az állomásra mentünk. ahonnan hamarosan indult a vonatunk Ceglédre. ] Bővebb tárgyi ismeretekkel] és sok tapasztalattal érkéz-] tünk meg, a hazaérkezés ] tiszta örömével, mert a köz-' mondás is azt mondja: min-: denütt jó, de legjobb otthon’ — Andrási Gyula —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom