Pest Megyei Hírlap, 1960. május (4. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-11 / 110. szám

KedvesMonorés Vidéke! Derűs válasz — két borús levélre Olvasóink írnak a pontatlanságokról — az utca malaca, iról — egy régi nagyhírű táneceoportról — a fürdőről — kóbor kutyákról. Válaszol a szerkesztőség — Leve- leink nyomában ♦ HÍREK ♦ Petrányi Magdolna, a Mo­tion Kefegyár dolgozója, le­vélben kereste fel a szerkesz­tőséget, mert, amint írja: „... nagyon sértette önérze­tünket a Monor és Vidéke április 20-i számában Szent- györgyiné nyilakozata.” „Kö­szönjük a jóakarónknak szí- , vés figyelmét — írja a to­vábbiakban. a kefegyári lá­nyok és fiúk nevében be­szélve — de azt hiszem, erre nincs szükség. Megtalálja minden fiú és leány a maga idejében a páriát.” Mi is történt? A kefegyár­ban jártunk, s a mindig vi­dám Szentgyörgyiné elvtárs- tiő szóvá tette: megszólják a lányok, amiért a munkából mindig siet haza, de majd megtudnák ők is, ha asszo­nyok lennének, hogy miért kell sietni. Segítsünk már neki — kérte évődve —, hogy mielőbb férjhez tudja adni őket... Ennyi volt az egész: ártatlan tavaszi tréfa, úgy érezzük, senkit nem akart megbántani vele a tréfálkozó. Csak a valóságot A Pest megyei Hírlap mo­tion kiadásét olvasva, igen meglepő dolgokkal találkoz­tam. Többek között az—es jó— aláírással ellátott cikkek közül, a „Ki a felelős?” cí­műben. A Micsurin Tsz-ben tűz volt 1960 március 25-én. A cikk ezzel kapcsolatosan azt írta, hogy az fmsz dolgozói, élükön Merczel József igaz­gatósági elnökkel, kivették ré­szüket a tűzoltásból. Az igaz, hogy az fmsz dolgozói ott vol­tai?, de Merczel elvtárs már esak a tűzoltás végén ért haza Tápiósiilyből. Másik cikk, amelyik meg­ragadta a figyelmem, a Mag­lód] Gépgyárról szóló tudósí­tás. Ha felszabadulási ver­senyben azok az emberek dol­goztak, akikről a cikkben szó van, akkor versenyről nem­igen beszélhetünk. Két bri­gádot említettek meg: Metz és Szentes. Metz brigádve­zető 1959 november óta bün­tetését tölti. Valkai, Kin­cses, még 1959-ben elment a gépgyárból, Kalina Pál szin­tén még a múlt év nyarán ki­lépett. Nem tudom, az álta­lam felsorolt személyek me­lyik üzemben vesznek részt a felszabadulási versenyben. ] de Maglódon, a gépgyárban, • biztos nem. írni való, köz-; «egünkben, a valóságról is; akad bőven, írjunk tehát \ mindig arról. Tabányi Pál vb-elnök h. Maglód '■ Ha azt akarta volna, dehogy is szegődünk „bűntársául”! Vass Ferencné Gyomráról, falpanaszolta levelében, hogy kislányának, akit Kaíoder- ma gelée kézápolóért küldött el a gyömröi illatszerboltba, más krémet adtak, s azt is összenyomkodott, használtnak tűnő tubusban. Mikor vissza­vitte, nem fogadták el tőle, s azzal gyanúsították, hogy ő használt a krémből. Nem tudhatnám ma már megállapítani, hogy a szóban- forgó tubust ki, hol és mi­kor nyomkodta össze. Azt sem igen tudom, hogy a szó­váltás hogyan alakult ki, kedves levélírónk és a bolt­vezető között. De talán nem is ez a leglényegesebb. Ha­nem: ön is azt írja, kedves olvasónk, a szóbanforgó bolt­vezetőről, hogy igen népsze­rű, mindenki csak Rozi ma­mának nevezi... S valóban, nagyon népszerű, nagyon ked­ves, a vásárlók által igen sze­retett boltvezető Rozgonyi Györgyné el vtárs nő. Amint írja, az eset április 16-án tör­tént. Lapozzunk csak a naptárban vissza: húsvét szombatja volt. S ez a nap egy illatszer- és játékboltban a csúcsforgalom napja... Talán ez egymagában is ma­gyarázatot ad arra, ha Roz- gonyiné elvtársnő — szokásá­tól eltérően — nem volt a- legudvariasabb... Bocsássanak meg, kedves levélírók, úgy érzem, a sé­relem egyik esetben sem olyan nagy, amilyennek le­velükben feltüntetik ... Talán ma már, pár hét távlatából,. Önök sem tartják olyan nagynak. Higgyék el, magam is na­gyon haragszom, ha tunya­sággal, fe1 előtlenséggel, rossz- indulattal találkozom. De ezeknek nyoma sincs az emlí­tett esetekben. Mindkét „be- panaszoltat” magam is jól ismerem, s tudom, hogy az ilyen távol áll tőlük.., Azért, persze, a figyelmez­tetés nem árt. Tréfálkoznunk is úgy kell, s úgy szabad, hogy másokat meg ne bánt­sunk. A boltvezetőnek pedig még csúcsforgalom idején is türelmesnek, figyelmesnek, körültekintőnek kell lenni... Köszönjük levelüket. A bi­zalmat, amellyel hozzánk fordultak, igyekeztünk őszin­teséggel viszonozni. R. B. Egypár sor a monori kefegyár tánccsoportjáról Mostanában ünnepélyek és műsoros esték alkalmával többször látjuk a kefegyár tánccsoportját fellépni. Aki ezeket a fellépéseket megné­zi, meglepetéssel veszi észre, hogy az ismert arcok helyett új arcokat lát, új lányok vannak a csoportban. Hová lettek a rég}" táncosok? Ki a hibás azért, hogy ez így történt? Hibás a vezető­ség, hogy egy ilyen jó jövőjű csoportot engedett szétesni. És hibásak maguk a tagok is, hogy azt a szép és nemes munkát, amit évek hosszú so­rán át végeztek, s amiért a közönség megbecsülését és lel­kes tapsát kapták cserébe, csak úgy elhagyták. Sokan férjhez mentek közülük, s azt mondják: asszonynak nem való a tánc. De akik ezt állítják, nagyon tévednek, mert nézzük meg az Állami Népi Együttest, vagy a Hon­véd Együttest, hány asszony van a soraikban! Miért ne lehetne a kefegyáriakéban is? A mostani csoport tagjai fiatalok, s hosszú évek kel­lenek még ahhoz, hogy a ré­giek színvonalát elérjék. Érdemes ezen elgondolkoz­ni, kefegyári lányok és fiatal­asszonyok, hisz fiatalok vagy­tok és szépek, a közönség még most is titeket emleget! Fo'ytathatnátok ott, ahol ab­bahagytátok. A vezetőség is segítene bizonyosan. Egy lelkes hívetek. Tallózás leveleink között Kovácsné, Monor Felső-ta­nyáról azt kéri, javasolja a szerkesztőség, hogy mielőbb létesítsenek fürdőt Monoron. Erre a célra ajánlja a régi sörbizományi házat az Ady Endre úton. Köves József, a Detrich- tanyáról, azt teszi szóvá, hogy sok a kóbor kutya, s ezek éj­jel csapatokba verődve bitan­golnak, s kárt tesznek a ker­tekben. Több kóbor kutyát elgázoltak a műúton a jármű­vek, ezek hullái ott fekszenek az árokban, s fertőzik a leve­gőt. Gér József, a gyömrői köz­ponti iskola VI. osztályos ta­nulója, kedves tudósítást kül­dött iskolájuk színjátszóinak előadásáról. Kár, hogy le­vele megkésett, s időközben már más tudósítást közöltünk az eseményről. Az Utasellátó Vállalat címére Péterfi Károly elvtárs, gyömrői tanácstag juttatta el hoz­zánk ezt a fényképet. Újságunkban már szóvá tettük, hogy a gyömrői nagy-állomáson levő Utasellátónak a szennyvize a Szegfű utca és a Zrínyi utca találkozásának kellős közepére folyik, a malacok nagyobb örömére, akik előszeretettel stran­dolnak itt. Az Utasellátó megsértődött, a malac-strand kife­jezést túlzásnak találta — és nem intézkedett semmit. Nem hisszük, hogy a községek között folyó tisztasági ver­senybe, vagy a Gyomron meghirdetett nagy utcaszépítési ak­cióba beleilleszkednék ez az utcai pillanatfelvétel. Azt sem hisszük, hogy az Utasellátó Vállalatot nem lehetne egy alapos büntetéssel végül is rábírni arra, hogy ezt az állapotot meg­szüntesse. Végül: azt sem tekintjük szabályos dolognak, hogy Tóth Mátyásék az utcán nevelik a képen látható malacaikat... — A BOCI-BOCI TARKA című operettel Monoron is nagy sikert arattak a mag- iódi színjátszók. Május 21-én, szombaton Gyomron is be­mutatkoznak, a művelődési otthonban. — VENDÉGSZEREPLÉSEN járt a monori-erdei nőtanács kultúrcsoportja a monori ál­lami gazdaság szárazhegyi üzemegységében. Nagyon ked­ves, barátságos fogadtatásban volt részük. — ÜGYELETES ORVOS Monoron május 15-én, vasár­nap: dr. Péterfi Gusztáv. SPORTJEGYZET Döbbenetes äsend uralkodott a pálya leörül, amikor a fóti labda­rúgók belőtték első góljukat a monori kapuba. A szurkolók hi” tétlenül néztek egymásra. Drámai pillanat volt ez. reménytvesztő, elkeserítő! Kiestünk! — néztünk fakó arccal egymásra. Aztán lassan felocsúdott az ,,aréna”. Esyre-másra vezették a monori fiúk támadásaikat! Lát­szott; akarnak nagyon, érzik, raj­tuk a felelősség, ha most nem győznek, menthetetlenül kiesnek az I. osztályból, ahová még egy­szer olyan nehéz visszajutni, mint bentmaradni! Milyen hasznos volt egy kicsit ,, megmosni” szurkolóink fejét. Mert most 7>úgott a hajrá, a min­dent elsöprő, lendületet adó bíz­tatás! Szárayakat adott, úi erő­tartalékokat hozott felszínre, táp­lálva a parányi reményt szívünk­ben! Kiegyenlítettünk! De milyen áron?! Szabó Sanyi az alapvonal mellett leterítve! Újabb kétségek, aggodalmak, most már Sanyiért, aki védelmünk legmegbízhatóbb játékosa. De minden iő, ha vége ió! Sa­nyi erős fizikuma nem hagyta magát legyűrni, de nem hagyta magát csapatunk sem! A kis ..pöttöm” óriási fejes gól­lá, Fénves ..oroszlánszívű” góllá, K. Nagv váratlan, régen nem lá­tott hatalmas gólja megörvendez­tette szívünket. Hiába esett az eső. hiába játszottak a fótiak túl- kemányen. nem tudták rr.epaka- dálvczni gvőzelmünket. Bátran el­mondhatjuk; ezen a mérkőzésen játékosaink a balszerencsét is le­győzték! Minden elismerést meg­érdemelnek. — Hörömpő — Furcsa megoldás A monori Hangulat-cuk­rászdában megszokták a ve­vők, hogy tejszínhabos ké­szítményeket, indiánért, fran­cia krémest, képviselőfánkot lehet fogyasztani. Szerették ezeket a süteményeket, de hiába, 3 hete már nem tud­nak belőle fogyasztani — mert nincs. A Ceglédi Tejipari Vállalat nem szállít tejszínt. Az áru­szállító ezt azzal indokolta, hogy a tejszín többször nem sikerült, sok volt a reklamá­ció, s a visszaküldött tejszín. A megoldás: nem szállítanak. Elgondolkoztató. Mi lenne, ha mások hasonló megoldást választanának. Ha a Patyolat például nem mosna többet, mert egyszer-kétszer rekla­máltak a bennehagyott folt miatt — ha a házkezelőség nem csináltatná meg a liftet, mert úgyis elromlik stb. Tavaly nyáron miért tudott szállítani tejszínt a vállalat, s most miért nem tud? A tehe­nek — többnyire — a tava­lyiak. A hiba tehát nem ben­nük van... Mindenesetre ez a mostani megoldás igen furcsa. Talán még Takó elvtárs, a tejipari igazgatóság vezetője is fur­csának fogja találni. Vály Gábor Tények és tanulságok beszéljenek, de nem jelent meg! Talán, ha nagyobb lesz a kislány, megváltozik az anyja, de addig is itt vagyok mellet­te én, az édesapa ... A Ságvári utcában lakó Tóth Károlyné három gyermeket nevel. Közülük a tizenöt éves Judit és a tizenhárom éves Mária mostolialeányai. Az apa és az anya közötti feszült, gyakran kirobbanó el­lentét megfertőzte a kis család életét. Judit, a tizenöt éves szőtte hajú kislány, apjával alszik az utcai szoba egyik sötét zugá­ban. Fertő, szentig az, amit itt láttam! Amikor szóvá tettem ezt Judit nevelőanyjának, így válaszolt: — Elég nagy lány már, csi­nálhatna rendet! De, hogy ő miért nem takarít ki, arról nem szívesen beszél, és nem fogy ki a panaszból: — Lop, csavarog ez a lány, s az apja mindig lovat cd alá” Már meg is ütött! — méltat­lankodott. Juditot kérdeztem: — Szereted nevelőanyád? — Nem látni! — felelte cini­kusan. — Miért? — Mert lelketlen rossz szí­vű! De bezzeg saját lányát sze­reti! — Édesapád szereted? — Azt igen! — felelte. Nehéz, nagyon nehéz volt eligazodni, ennyi gyűlölet, in­dulat kavargásában. Azt azon­ban megállapítottam; a szülök felelősek Jutka mostoha sorsár ért! A H egyesi-tanyán, három­ablakos, szép házban laknak f Fazekas Istvánék. Földműves t emberok. A tizennégy éves $ Évit állami gondozásból vet- ^ ték magukhoz, öt éve van ná- % luk. á y Az életerős, harsány, vidám- $ hangú Fazékas néni, csodálko- % zó, neheztelő arccal ingatta % fejét: „hogy én lelketlen, szív- % télén vagyok Évihez?!’“ í y — Hát idenézzen: s hordta f ki elém a sok ruhát, kardigánt, f cipőt! Ezenkívül: bőrkabátja, % nyárikabátja, mackója és ^ egyéb holmija van a kislány- $ nak. á y — Nem egyet, sok árva gye- ^ réket neveltem fel, mind úgy ^ szólítanak: édesanyám! Felke- % resnek leveleikkel, sőt még ^ pénzt is kérnek tőlem! Éppen $ most adtam fel háromszáz fo- $ rintot! í y Aztán oklevelet vesz elő: „A gyermeknevelés terén kifejtett $ áldozatkész és szeretetteljes £ munkájáért 500 Ft-tál jutái- í mázom.“’ Aláírás: Fővárosi % Gyermekvédő Otthon. És Évi? \ y — Mindenem megvan, s sze- ^ retnek nevelőszüleim — mond- % ta. kék nefelejcs-szemét rám-% függesztve, mintha azon cső- £ dálkozna: hát lehet ilyet kér- % dezni! ^ Tudtuk, nehéz feladatra vál- ^ lalkoztunk, amikor elindultunk t a címzettekhez. Nem egy köny- % nyet találtunk. De ezen az % úton az emberség tiszta fényei ^ is felragyogtak, amelyek tisz- % teletet, megbecsülést váltottak í ki belőlünk. j! Hürömpő Jenő ■ NEMCSAK A LABDARÚGÁS a sport már Gyömrön. Ujjy lát­szik talpára állt a sportegyesül et vezetősége, s kiírta Gyönirő köz­ség 19&0. évi sakkbaüi-oksá^át. Dicséretes, jó kezdeményezés. Az előreláthatólag mintegy kéthóna­pos mértkőzéssorozat vasárnap megkezdődött 15 részvevővel. Min­den vasárnap és szerda este tart­ják a mérkőzéseket: a KIOSZ klubhelyiségében. A nevezettek között, ácsmestertől, az általános iskolai igazgatóig különböző fog­lalkozású embereket találunk. Van 16 éves és van 60 éves is kö­zöttük. A versenysorozatot kör­mérkőzés formájában bonyolítják le, s ez egyúttal az erőlista össze­állítását is szolgálja. A szervező bizottság külön dicséretben része­sítette Kókai Jánost, aki tudja, hogy az erős mezőnyben csak nagy szerencsével kerülhet az él­csoportba — mégis benevezett, mert amint mondja: szívügyének tekinti a sportot. Első mérkőzését megnyerte. További eredmények; Palotai—Kindernai 1:0. Kiss Pál— Kindern a i 1:0, Fitos—Vitális 1:0. Kardos—Töröcsik 1:0, Kiss Pál— Törőcsik l :0, Marton—Kiss Imre 1:0. Egy győzelem — egy vereség asztaliteniszben. Monor—Nagykőrösi Postás 10:6 (Virányi 4. szőnyi 3. Szemők 3, Sintár győzelem. Nagykőrösi Kinizsi—Monor 10:6 (Virányi 3, Szőnyi 2, Burján l, Szemők 0) győzelem. Vasárnap délelőtt a* Monor— Dunakeszi mérkőzésre kerül sor. ANYAKÖNYVI HÍREK MONOR Születtek; Boros János és Iványi Mária leánya: Mária. Rafael Ágos­ton és Kozák Anna leánya: Gyön­gyi Mária, Héregi András és Var- ga^Piroska leánya: Mária, Bujdos János és Gattyán Margit fia: Já­nos, Pap Sándor és Potaczki An­na leánya: Piroska. Házasságot kötöttek: Blumen tihal Ferenc László és Bicskei Mária, Kolompár Milliós és Horváth Ka­talin. Domozi Ferenc és Füle Má­ria. Benedikti Pál és Szilas Éva Mária, papp Tibor és Berki Etel­ka. Elhunyt; Hunka Mihály 10 éves. gomba Házasságot kötött: Sinkovicz Pál é.c Fekete Piroska. Elhunyt: Főrizs István 93 éves. VECSÉ3 Házasságot kötöttek: Gál János és Póosi Irén, Terényi László és Pócsi Terézia. Kecskeméti József é.s Delik Borbála, Schiller János és Sarkad! Éva. Elhunytak: Meder Béla 60 éves. Fövénye^ Gergely 88 éves. Kalmár Jánosné Pálfi Terézia 57 éves. GYÖMRŐ Házasságot kötött: Lontai János és Szőcs Katalin. Elhunyt: Iván István 79 éves. MAGLÖD Elhunytak: Merczel Már-^n éves, Buricza János 55 éves. CZIZMADIA JENŐ, a volt Monori Sport Egylet régi játé­kosa váratlanul elhunyt. Te­metésén régi barátai, sport­társai búcsúztatták. — BEFEJEZTÉK A VE­TÉST a gombai Ezüstkalász Tsz-ben. — UJ KÖNTÖST KAPOTT a magtisztító-telep kultúrhe- lyisége. A falakat kifestették, a padlót kijavították, szép füg­gönyök kerültek az ablakok­ra. — A MONORI MOZI mű­sora: Május 11: Kenyér, sze­relem, féltékenj’ség. Május 13— 15: Idegen gyermekek. Május 16—13: Pár lépés a határ. Matiné május 15-én: Kék kereszt. — IFJÚSÁGI EST kereté­ben ünnepli meg pénteken este harmadik születésnap­ját a gyömrői KlSZ-szerve- zet. — OPERA—OPERETT-ES­TET rendez a monori kul- túrotthonban operaénekesek fellépésével a vöröskereszt járási vezetősége szombaton, 14- én este 7 órakor. — TÁRSADALMI MUN­KÁBAN szépen kitataroz­ták a felsőfarkasdi kiszesek a Petőfi Tsz irodáját. — VEGYSZERES GYOM­IRTÁST alkalmaztak Mono­ron a vasúti töltésen. A vegyszer az állatokra is ve­szélyes, ne legeltessenek te­hát a vasút mentén. — AZ ELSŐ BURGO­NYABOGARAK a hűvös idő ellenére is megjelentek. Fi­gyeljük burgonyavetéseinket. — UJ TRAKTOROK és gépek érkeztek a Monori Gépállomásra. — ÚTTÖRŐKET AVATTAK Káván. Járásunk legkisebb községében eddig még nem volt úttörőcsapat. TJdvary Etel pedagógusnak köszönhető, hogy megszervezte a csapatot. 12 gyerek letette az első pró­bát. s ezeket az elmúlt héten ünnepélyes keretek között avatták fel. A csapatot patro­náló kátai állami gazdaságtól nagyon szép csapatzászlót kap­tak erre az alkalomra, melyet a járási munkásőrség nevében Szlankó István elvtárs avatott fel. A helybeli tsz-től min­den újonnan avatott na Hás egv szép könyvet kapott aján­dékba. REJTVENYOLIMPIA VIII. L Hányszor állt az olimpiai eryőzelmi cmelvénven Nurmi? 2. Melyik ország nverte a labda- rű?ó-byinoksáfi;ot a melboume-i olimnrán? 3. Hol lett volna 1910-ben olim­piásn? REJT VÉNYOLIMPIA 8. Minden kérdésre adott helyes válasz esrv oont. a megfejtéseket és az ellenőrző szelvényt szombat déli?: kell beküldeni a következő címre: „Miska bácsi levelesládája” Monor. Ady úti iskola. Meg kell vallanunk: levél- ! írónknak igaza van mindkét j esetben. A Ki a felelős? című; cikkből valóban az olvasha-í tó ki, hogy Merczel József J elvtárs a tűzeset cszrevevői ésí első oltói között volt. Szemé-; lyes beszélgetésünk során í azonban ő maga mondta el,! hogy csak az oltás végére ér-: kezett meg Tápiósülyből. Itt: tehát a cikkíró, Gyenes Jó-; zsef elvtárs értesülései pon-: tatlanok voltak. A gépgyár munkaügyi nyíl-; vántartásából arról is meg-; győződtünk, hogy Tabányi; elvtárs észrevételei ebben az; esetben is helytállóak. Metz; Ferenc 1959. november 25. és; április 11. között büntetését j töltötte, Valkai 1960. január! 4-én, Kincses 1959. július! 10-én, Kalina Pál 1959. július! 22-én kilépett az üzemből. Az! adatközlő Tamási János elv-! társ elismerte felelősségét: ré-j gi papírokról, kapkodva írták! össze a neveket. Ez természe-! tesen nem csökkenti a cikkíró: (szintén Gyenes József elvtárs); felelősségét. Neki ugyanis: nem a papírokról, hanem az; emberekről kellett volna ri-í portot írni. A tények: tények. Vitat-; kozni nem lehet velük. Leg-; alábbis nem érdemes. De a; tanulságokat mindenkinek le; keli vonni. Az újságírónak; azt: minden leírt szó felelős-; seggel jár. G YERMEKSORSOK (Leveleink nyomán.) „Figyelő” aláírással levelet kapott szerkesztőségünk, amelyben felhívják figyelmün­ket, mostoha-sorban nevelkedő gyerekék szerencsétlen sorsá­ra, nevelószüleik szeretetet nem ismerő, lélekmérgező ne­velésére. t — Kérem az elvtársakat — írja levélírónk —, segítsenek rajtuk, hogy ne legyenek ár­vák! Monoron a Móricz Zsigmond utcában Erzsiké otthona csen­des. Az édesapa: Szemők Er­nő nyit kaput. Az ötvennégy éves, Budapesten, a Nyugati pályaudvaron dolgozó munkás­ember, szótlanul hallgat vé­gig. Szavaim mély sebeket szaggatnak fel, Érzem, fájdal­mat okozok. — így igaz — szakad fel be­lőle a sóhaj! — Azt hittem, édesanyát találok kislányom számára. Tévedtem, s ezt a té­vedésemet, magamról nem is beszélve, tizenöt éves kislá­nyom sínyli meg! Feleségem nem szereli ezt a kislányt! Ha nem vagyok itthon, rette­gés az élete: üti, veri szegény­két. Május elsején tízórai, egy falat kenyér nélkül engedte el Budapestre. Az első férjétől származó Lajos fiának viszont küldözgeti a száz-forintokat, amelyért én dolgozom. — S ön, az édesapa, mit szól ehhez?! — Pokol az életem, mert a kislányom pártján vagyok. En­gem is megfenyegetett, hogy kidob a saját házamból! Egy­szer már be is idéztettem a községi tanácshoz, hogy lelkére

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom