Pest Megyei Hírlap, 1960. május (4. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-11 / 110. szám
\ Kéményjavítás a konzervgyár !l-es telepén HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA IV. ÉVFOLYAM, 110. SZÁM 1960. MÁJUS 11. SZERDA Gondozzuk jobban a paradicsomot! Hazánkban a zöldségtermelés az elmúlt 15 év alatt területileg és termésmennyiséget tekintve megkétszereződött. Az országban évente 20 000—26 000 hold területen termelünk paradicsomot. Nagykőrösön idén 910 hold területen lesz paradicsom termelőszövetkezeteinkben. Ezenkívül az állami gazdaság is termel 50 holdon. 1951-ben 700 hold területen termeltek paradicsomot és ebből csak 50 hold volt palántázott, a többit állandó helyre vetették. Állandó helyre vetve is sikeresen termelhető a paradicsom a könnyebb homokos, vályogra talajokon. Ha kedvező az idő, így is nagy termés érhető el, de a késői érés miatt kevesebb jövedelmet ad, mint a palántázott. Egy hold állandó helyre vetett paradicsom is adhat 100—150 mázsa termést, de csak 5000—7000 forint bevételt biztosít. A palántázott paradicsom ugyanannyi termés esetén a koraiság miatt 10 000—15 000 forint bevételt biztosít. Egy hold szükséges palánta 800—900 forintba kerül tüzdelés nélkül. A szedési munkacsúcsok széthúzása érdekében viszont indokolt a terület 30 százalékán állandó helyre vetni. 1959- ben Nagykőrösön a paradicsomterület 70 százalékán volt palántázott paradicsom, 1960- ban csak a terület 30— 40 százalékára jut palánta. A kézi kapálás géppel vagy lófogattal való helyettesítése céljából az ikersoros művelés indokolt. Kecskeméti törpe típusú fajtánál 90x30x30 centiméteres sor- és tőtáv, K 42 fajtánál 12x40x 30 centiméter, K 363 és más nagybokrú folytonos növekedésű fajtáknál 140x40x60 centiméter táv a célszerű. A koraiságot fokozza a tüzdelés és a tápkockás nevelés. Jól alkalmazható a paradicsom ültetésére a pa- lántázógép, mellyel egy szezonban 80—130 hold ültethető ki. A kiültetés géppel 50 százalékkal olcsóbb. A pa- lántázógép Nagykőrösre szállítva 9500 forintba kerül, ajánlatos tehát, hogy valamennyi termelőszövetkezet vásároljon, mert nagyüzemi kertészkedés e nélkül el sem képzelhető. Annak ellenére, hogy az 1937—39. évi 8700 holdról háromszorosára nőtt napjainkig az ország paradicsomtermelése, sok még a tennivalónk. Bulgária és Olaszország fejlődése még ennél is nagyobb ütemű a paradicsomtermelésben. A bolgárok átlagtermése 150—170 mázsa holdanként, az olaszok 180 000 hold területen 102 mázsa átlagtermést értek el holdanként. Hazánkban a paradicsomtermés átlaga csak 70—77 mázsa holdanként. Ennek egyik oka, hogy kevés műtrágyát használunk és nem permetezzük a paradicsomot. A septória és alternária gombabetegség augusztus végére már szárítja a paradicsom leveleit, és így nagy termés nem várható. A paradicsomot ugyanúgy permetezni kell, mint a szőlőt, kezdetben félszázalékos, júniustól 1 százalékos bordói lével. 1959-ben a konzervgyárak közül Nagykőrös körzetében volt a legjobb a paradicsom átlagtermése, holdanként 80 mázsa, de még ezzel sem elégedhetünk meg. Jó műveléssel, bő trágyázással és műtrágyázással el lehet érni az állami gazdaságok és a kísérleti gazdaságok 150— 180 q holdankénti átlagtermését. Komád Zoltán Kézrekerült zsebmetsző Ballonkabátja zsebébe dugott százforintossal indult vásárolni vasárnap reggel a piacra K. Kiss Ádámné Zrínyi utcai lakos. Körülnézett a virágok között, vett is nyomban egy csokrot, meg egy kis gombát. Fizetni azonban nem tudott, mert nem tudták felváltani a százast. A csirkepiacra sietett. Hamarosan talált is kedvére való csibét, kifizette, s a visszajáró 60 forinttal igyekezett kiegyenlíteni a virágpiacon hagyott adósságát. A vér is kiszaladt arcából, amikor fizetni akart és üresen találta zsebét. Izgatottan sietett vissza a csirkepiacra, s közben eszébe jutott a három nő, akik mögötte álltak. — Ha elejtettem, hátha megtalálták — gondolta, s közben máris odaért az iménti helyre. Raffael Mária, Raffael Éva és Kolompár Rozália most is ott álltak. De K. Kiss Adámné- nak még a lélegzete is elállt, amikor rájuk pillantott és meglátta, hogy a háttal álló két Raffael-lány között Kolompár Rozália éppen egy — csirkéért lehajtó — asz- szony zsebébe nyúl és onnan gyakorlott mozdulattal egy piros pénztárcát emel ki. K. Kissné nem habozott. Elkapta a zsebmetsző karját, aki a piros pénztárcát hirtelen egy ismeretlen asszony kosarába dobta. Kiss Ádámné ezt is észrevette, s nyomban szóit a károsult szovjet asszonyak, aki megkapta pénzét. Ö azonban hiába kérte vissza 60 forintját. Kolompár Rozália a nála levő szürke pénztárcát ügyes mozdulattal egyik — ekkor már szaladó — társának adta, s ő maga is egérutat próbált nyerni. De nem sikerült. A közben helyszínre érkezett rendőr Kolompár Rozáliát őrizetbe vette és ügyében nyomozást indítottak. Dicséret illeti K. Kiss Adámnét és társait, akik a bűnöző leleplezésében a rend. őrség segítségére voltak. — SOK VÁLLALAT köt szerződést a Gépjavító és Faipari Ktsz gyártmányaira. A BOTORÉRT Vállalattal például íróasztalok és 150 szekrény leszállítására, az Állatforgalmi Vállalattal 20 000 forintos mérlegházakra szerződtek. Az árukat negyedévenként szállítják. — CSIPKE-, MEGGY- ÉS NARANCSSZÖRP gyártását kezdik meg május 15-e után a szíkvízüzem dolgozói'. Mivel a kereskedelem számszerű igényt még nem jelentett be, először kísérletképpen mindháromból 50—50 litert készítenek. — A FŐÚTVONALRA való ráhajtás előtt elmulasztotta motorkerékpárjával a kötelező megállást Kiss Ferenc Szobioki út 22. szám alatti lakos. A közlekedés rendje ellen vétett szabálysértés miatt 120 forint pénzbírság megfizetésére kötelezték. — TETTEL VÁLASZOLT a Dózsa Termelőszövetkezet a vasárnapi számunkban megjelent kérésre: a környék lakosainak örömére megnyitotta zöldségesbódéját. — MÁR MOST gondolnak a juhok téli silóellátására az állami gazdaság hangácsi üzemegységében. Idáig a juhok számára 3000 mázsa őszi takarmánykeveréket silóztak le. Takarékossági verseny A takarékossági versenyben városunk minden iskolája részt vesz, s nyugodtan mondhatjuk; igen szép eredménnyel. A gimnáziumban 500 diák takarékoskodik már az év elejétől kezdve. Ez a szám év végére csökken, mert a negyedikesek az utolsó hetek létszámából kiesnek. Ez azonban nem jelent olyan nagy összeget, ami befolyásolná az első helyezést. Az 1960. március 31-i kiértékelés alapján a gimnázium első helyen áll megyei viszonylatban az eigy főre jutó 78,72 forinttal. Milyen egyszerűen hangzik; első helyezés, de nem ilyen egyszerű munka eredménye. Fáradhatatlan munka Bazsó Lajos tanár részéről, és évek tapasztalata a diákság részéről az, ami meghozta gyümölcsét az első helyezésben. Hiába volt az agitáció, amíg a diákok saját bőrükön nem tapasztalták a takarékossági mozgalom előnyeit. Csak amikor az év végén a szorgalmas gyűjtők kirándulni mentek, kerékpárt vettek és új ruhát, akkor tördelték kezüket a többiek. Ez azonban jó volt arra, hogy megfogadják: jövőre ők is takarékos- kodnak. Évről évre gyarapodott a takarékoskodók létszáma, és ma már 500 tanuló 47 600 fórintot őriz takarékbélyegekben. Az iskola egyes osztályai maguk között is versenyben állanak. Különösen éles volt a harc az I. e. és a II. d. osztályok között, akik év eleje óta fej-fej mellett haladnak. Mindkét osztályban az egy-egy tanulóra jutó átlag jóval felette áll az iskola egy tanulójára jutó átlagnál. Az I. c. egy főre eső átlaga 195 forint, a II. d. átlaga 185 forint. Nagy feladat vár a gimnáziumi ifjúságra: a negyedikesek kiesése ellenére megtartani az első helyezést. A Pest megyei Tanács oktatási osztálya a középiskolák közötti verseny első helyezettjének 4000 forintot ajándékoz. Abban az esetben, ha megkapja az iskola az első díjat, az igazgatóság a diákság nyári táborozásának meg. szervezésére, a könyvtár bővítésére és egyéb, az ifjúság érdekeit szolgáló célokra fordítja. N. E. így ünnepeltük anyák napját A virágokkal feldíszített teremben, ízlésesen megtérített asztalokkal várták hetedikén este édesanyjukat a Szilágyi Erzsébet és Kossuth Lajos úttörőcsapat tagjai, őszinte volt a szeretet, amellyel a meglepetést előkészítették. A saját erejükből, hulladékgyűjtésből rakták össze a pénzt a meg- vendégelésre. A gondosan válogatott és kitűnő tolmácsolásban előadott műsorszámok mindenkinek tetszettek. Dabizs Zoltán tanár csapatvezető édesanyjáról írt emlékezése könnyet csalt ki minden édesanya szeméből. A műsor után finom teával, majd maguk készítette tortával kedveskedtek édesanyjuknak a gyerekek. Sikerült a meglepetés. Az ötlet a lelkes ifivezetőktől származott, de megvalósításáért megdolgozott érte minden úttörő. A leányok szíveket varrtak és süteményt sütöttek Ágoston Dezsőné csapatvezető irányításával, a fiúk apróbb munkákat vállaltak, hogy együtt lehessen a szükséges összeg. Az édesanyák szívből jövő köszönetét Rétsági Osz- kárné tolmácsolta. Ezen a kedves ünnepen tett fogadalmat az úttörőcsapat kisdobosrajának 25 kisdobosa a Kossuth iskolában. Az édesanyák együtt mondták a csapatzászlót fogó kicsiny gyermekükkel a fogadalom szövegét. Az ünnepség befejezésekor virágot és ajándékokat adtak édesanyjuknak a kisdoboscsapat tagjai. Sz. D. BÚCSÚSZÓ Ballagó diákjaimhoz Elmentek mind, mind — ez a törvény. az életbe léptek, örülnöm kellene. mégis a könnyem pereg, sírok, nem szégyen ez. Lelkem egy darabját elviszitek mert nektek adtam. A sziveteket sok-sok órán egy kicsit az enyémhez faragtam Vajon érzitek? Bennem muzsikál a sok emlék.. Te sokszor nem tudtad a leckét Te mindig fecsegtél. Te nevettél egyszer az órán, emlékszel? Én nem felejtem el. Mert én hiába értem, hogy így van minden évben, hogy jönnek újak s hogy felejtjük a múltat, tudat alatt egy gondolat megint, megint csak arra int, hogy elmentek, s hogy ti mentek el. Orgonaillattól zsong az iskola Búcsúztok és indultok tova, hej, nagy, nagyon nagy most a világ! Hanem később, akkor, Ha az élet kemény keze tart, sóhajtozva mesélitek majd: „Valamikor voltam én is körösi diák!” Tóth Tibor Sport Ringen belül, ringen kívül ITa egy-egy bokszmérkőzés nem lenne annyira érdekfeszítő, minden figyelmet lekötő", sok érdekességet lehetne feljegyezni arról, ami a ringben és a nézőtéren történik. Vasárnap például az eléggé színvonalas Raffael II— Farkas mérkőzés egyes fázisait hatalmas hangorkán kísérte. A Válé—Kovács ösz- szecsapást néhány mély ülés tarkította. Válé többször tisztátalanul ütött, s ezek elől Kovács igyekezett kitérni. Javában üldözte őt a Máiénak is becézett bokszoló, amikor egy ismerős női hang így biztatta: Hajtsd, Kokó! A többször felzúgó hangorkánba éles szopránként hasított a térben a fáradhatatlan sportlédik biztatása. Ezt is egyik női szurkoló suttogta szegény földön fekvő Both Dénes felé, akit ellenfele kiütött: Nem baj Dini, csak véletlen volt. Fő az egészség! Sok volt a csók a vasárnapi mérkőzésen. Általában a győzők boldogan csókolgatják a legyőzöttet, még akkor is, ha ez a fanyar puszi piros foltot hagy maga után. Amikor Szabó Karcsi ring- be lépett, igyekeztem Szabó papát keresni. Baloldalon, a második sorban láttam meg. Kissé előredőlve, kalapját tördelve leste, vajon mit csinál a kis Lapaj. A második menetben Szabó bácsi erősen izzadt. Törölgeíte arcát, homlokát. Csak a győzelem után derült fel az arca. És egy megnyugtató szolnoki nyilatkozat: — Nagyon féltünk a közönségtől. Ilyen lelkes, sportszerű közönséggel ritkán találkozunk. Fontos, hogy a vereséget nem fájlalták, így máskor is szívesen látjuk őket. — R — SZAKSZERVEZETI SPORT A szakszervezetek megyei tanácsának sportbizottsága által kiírt üzemi labdarúgóbajnokságban az állami gazdaság, a faárugyár, ládagyár, konzervgyár, MÄV—Posta, sütőipari vállalat és a Dózsa Tsz csapatai, míg a röplabda-bajnokságban a ládagyár, konzervgyár, faárugyár, tűzoltóság és- rendőrség csapatai vesznek részt. A sorsolást 9-én ejtették meg. A labdarúgás első fordulójában a sütőipar—Dózsa, állami gazdaság—faárugyár, Iá- dagyár—konzervgyár mérkőzések kerülnek sorra. A posta szabad. A röplabda első fordulója: konzervgyár—faárugyár, tűzoltóság—rendőrség. Itt a ládagyár szabadnapos. Az első találkozóra valószínű már 15-én kerül sor. Érdekesség, hogy az asztaliteniszre mindössze két csapat nevezett. Ebben a sportágban csak döntőt játszik a posta a Iádagyár csapatával és a győztes jut tovább. EGYRŐL S MÁSRÓL A város legjobb művészeti csoportjai jöttek össze május 7-én, hogy számot adjanak az eddigi munkájukról. Voltak dalosok, táncosok, zenészek és szólisták bőven, el is fértek, de azok, akiknek ezt végig kellett volna nézni — sajnos, hiányoztak. Ez a közöny saját városunk kultúrája iránt szinte megdöbbentő. Lekicsinylése, semmibevevése az öntevékeny kultúrának vagy az azokkal foglalkozók áldozatos munkájának? Vagy hitelt adjunk annak a szólás-mondásnak, hogy — senki sem próféta a saját hazájában? Nem tudom, de elszomorító. Pedig megérte volna! Minden csoport a legjavát adta tudásának. A Kossuth általános iskola gyermekkórusa szívet vidámító élmény volt. A konzervgyári vegyeskar és az iparosdalkar is bizonyára sok zenekedvelőnek tetszett volna. A földművesszövetkezet tánccsoportja is elbűvölte a nézőket. A konzervgyár fúvószenekarának jól választott műsora csak öregbítette eddigi jó hírét, de mindenki — a szólisták, a karnagyok és a szavalok is derekasan hozzájárultak a bemutató színvonalának emeléséhez. A bemutató résztvevői szabad idejüket áldozzák erre, a kultúra, a művészet szeretete hozza össze őket, minden anyagi érdek nélkül. Annyit megérdemeltek volna, hogy legalább érdeklődésükkel támogassák munkájukat azok, akiknek a kultúráját képviselik. K. B. A felszabadulási kulturális szemle bemutatója Akrobaták ügyességével mozognak a magas kémény-állványon és javítják a Il-es telep 30 méter magas kéményét a Gyárkémény- és Kazánépítő Vállalat szakemberei: Mrazni- ca József csoportvezető és munkatársa, Kordas Mihály. S amíg odafenn a kéményen jól halad a munka, lenn az üzemben is serénykednek. Idős Szűcs Baiázsné és Tóth Ilona szedik ki a készárut (barackízt) a dunsztolóbói. 1945. május 9-én egyik kedves rokonunk azzal rontott be hozzánk, hogy: „béke van!” Ez az epizód akkor jutott eszembe, amikor a minap kezembe került egy tábori levelezőlap a második világháborúból. A balsarokban ezt a jeligét olvashattam: „Magyarország jövendő sorsa a — szovjetországi harcmezőkön dől el.” Nekik volt igazuk, mert így is történt. k A napokban kirándulás ügyében jártam a MÄVAUT- megáilónál érdeklődni. Beszélgetés közben tudtam meg, hogy nem is olyan kis forgalmát bonyolít le az a négy autóbusz itt a városban. A napi utasforgalom több mint 1300 fő és havonta 16 ezer kilométert futnak a kocsik. Az utasok között körülbelül 720 bérletjegyes dolgozó és diák van. A kirendeltségben 18 dolgozó közül kettő végzi el a műszaki javításokat (kevés), 16-an pediig a tényleges forgalmat bonyolítják le. Mint mondották, nagy baj, hogy sok esetben kell kisegíteni a dánszent- mikiósi vagy a kecskeméti járatot — ha műszaki hiba történik —, mivel a környékben csak itt van készenléti busz. Ezt nyilván megérzi a helyi közlekedés. k Jó lenne tudni sok esetben, sőt mindig, hogy a Híradóban felvetett problémákra az illetékesek hogyan reagálnak. Érdemes lenne hónapokra visszamenőleg fellapozni az újságszámokat és kiderülne, hogy mennyi minden maradt csak úgy fenn. hogy kérdésre, kérésre intézkedés nem történt. Nem lenne jó, ha az intézkedés határidejét is kiírnánk egy-egy esetben? Berényi István
