Pest Megyei Hírlap, 1960. május (4. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-11 / 110. szám

\ Kéményjavítás a konzervgyár !l-es telepén HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA IV. ÉVFOLYAM, 110. SZÁM 1960. MÁJUS 11. SZERDA Gondozzuk jobban a paradicsomot! Hazánkban a zöldségterme­lés az elmúlt 15 év alatt te­rületileg és termésmennyi­séget tekintve megkétszere­ződött. Az országban évente 20 000—26 000 hold terüle­ten termelünk paradicsomot. Nagykőrösön idén 910 hold területen lesz para­dicsom termelőszövetke­zeteinkben. Ezenkívül az állami gazdaság is ter­mel 50 holdon. 1951-ben 700 hold területen ter­meltek paradicsomot és ebből csak 50 hold volt palántázott, a többit állandó helyre ve­tették. Állandó helyre vetve is sikeresen termelhető a pa­radicsom a könnyebb homo­kos, vályogra talajokon. Ha kedvező az idő, így is nagy termés érhető el, de a késői érés miatt kevesebb jöve­delmet ad, mint a palántá­zott. Egy hold állandó helyre vetett paradicsom is adhat 100—150 mázsa termést, de csak 5000—7000 forint bevé­telt biztosít. A palántázott paradicsom ugyanannyi ter­més esetén a koraiság miatt 10 000—15 000 forint bevé­telt biztosít. Egy hold szük­séges palánta 800—900 fo­rintba kerül tüzdelés nélkül. A szedési munkacsúcsok szét­húzása érdekében viszont in­dokolt a terület 30 százalé­kán állandó helyre vetni. 1959- ben Nagykőrösön a pa­radicsomterület 70 százalékán volt palántázott paradicsom, 1960- ban csak a terület 30— 40 százalékára jut palánta. A kézi kapálás géppel vagy lófogattal való he­lyettesítése céljából az ikersoros művelés indo­kolt. Kecskeméti törpe típusú fajtánál 90x30x30 centiméteres sor- és tő­táv, K 42 fajtánál 12x40x 30 centiméter, K 363 és más nagybokrú folytonos növekedésű fajtáknál 140x40x60 centiméter táv a célszerű. A koraiságot fokozza a tüz­delés és a tápkockás neve­lés. Jól alkalmazható a pa­radicsom ültetésére a pa- lántázógép, mellyel egy sze­zonban 80—130 hold ültet­hető ki. A kiültetés géppel 50 százalékkal olcsóbb. A pa- lántázógép Nagykőrösre szál­lítva 9500 forintba kerül, ajánlatos tehát, hogy vala­mennyi termelőszövetkezet vásároljon, mert nagyüzemi kertészkedés e nélkül el sem képzelhető. Annak ellenére, hogy az 1937—39. évi 8700 holdról háromszorosára nőtt napjainkig az ország paradi­csomtermelése, sok még a tennivalónk. Bulgária és Olaszország fejlődése még ennél is nagyobb ütemű a paradicsomtermelésben. A bol­gárok átlagtermése 150—170 mázsa holdanként, az ola­szok 180 000 hold területen 102 mázsa átlagtermést értek el holdanként. Hazánkban a paradicsomtermés átlaga csak 70—77 mázsa holdan­ként. Ennek egyik oka, hogy kevés műtrágyát haszná­lunk és nem permetez­zük a paradicsomot. A septória és alternária gombabetegség augusz­tus végére már szárítja a paradicsom leveleit, és így nagy termés nem várható. A paradicso­mot ugyanúgy permetez­ni kell, mint a szőlőt, kezdetben félszázalékos, júniustól 1 százalékos bor­dói lével. 1959-ben a konzervgyárak közül Nagykőrös körzetében volt a legjobb a paradicsom átlagtermése, holdanként 80 mázsa, de még ezzel sem elégedhetünk meg. Jó mű­veléssel, bő trágyázással és műtrágyázással el lehet érni az állami gazdaságok és a kísérleti gazdaságok 150— 180 q holdankénti átlagtermé­sét. Komád Zoltán Kézrekerült zsebmetsző Ballonkabátja zsebébe du­gott százforintossal indult vásárolni vasárnap reggel a piacra K. Kiss Ádámné Zrí­nyi utcai lakos. Körülnézett a virágok között, vett is nyomban egy csokrot, meg egy kis gombát. Fizetni azon­ban nem tudott, mert nem tudták felváltani a százast. A csirkepiacra sietett. Ha­marosan talált is kedvére va­ló csibét, kifizette, s a vissza­járó 60 forinttal igyekezett kiegyenlíteni a virágpiacon hagyott adósságát. A vér is kiszaladt arcából, amikor fi­zetni akart és üresen találta zsebét. Izgatottan sietett vissza a csirkepiacra, s köz­ben eszébe jutott a három nő, akik mögötte álltak. — Ha elejtettem, hátha megtalálták — gondolta, s közben máris odaért az iménti helyre. Raffael Má­ria, Raffael Éva és Kolom­pár Rozália most is ott álltak. De K. Kiss Adámné- nak még a lélegzete is elállt, amikor rájuk pillantott és meglátta, hogy a háttal álló két Raffael-lány között Ko­lompár Rozália éppen egy — csirkéért lehajtó — asz- szony zsebébe nyúl és on­nan gyakorlott mozdulattal egy piros pénztárcát emel ki. K. Kissné nem habozott. Elkapta a zsebmetsző karját, aki a piros pénztárcát hir­telen egy ismeretlen asszony kosarába dobta. Kiss Ádám­né ezt is észrevette, s nyom­ban szóit a károsult szovjet asszonyak, aki megkapta pénzét. Ö azonban hiába kérte vissza 60 forintját. Ko­lompár Rozália a nála levő szürke pénztárcát ügyes moz­dulattal egyik — ekkor már szaladó — társának adta, s ő maga is egérutat próbált nyerni. De nem sikerült. A közben helyszínre érkezett rendőr Kolompár Rozáliát őrizetbe vette és ügyében nyomozást indítottak. Dicséret illeti K. Kiss Adámnét és társait, akik a bűnöző leleplezésében a rend. őrség segítségére voltak. — SOK VÁLLALAT köt szerződést a Gépjavító és Fa­ipari Ktsz gyártmányaira. A BOTORÉRT Vállalattal pél­dául íróasztalok és 150 szek­rény leszállítására, az Állat­forgalmi Vállalattal 20 000 forintos mérlegházakra szer­ződtek. Az árukat negyed­évenként szállítják. — CSIPKE-, MEGGY- ÉS NARANCSSZÖRP gyártását kezdik meg május 15-e után a szíkvízüzem dolgozói'. Mivel a kereskedelem számszerű igényt még nem jelentett be, először kísérletképpen mind­háromból 50—50 litert készí­tenek. — A FŐÚTVONALRA való ráhajtás előtt elmulasztotta motorkerékpárjával a köte­lező megállást Kiss Ferenc Szobioki út 22. szám alatti la­kos. A közlekedés rendje el­len vétett szabálysértés miatt 120 forint pénzbírság megfize­tésére kötelezték. — TETTEL VÁLASZOLT a Dózsa Termelőszövetkezet a vasárnapi számunkban meg­jelent kérésre: a környék la­kosainak örömére megnyi­totta zöldségesbódéját. — MÁR MOST gondolnak a juhok téli silóellátására az állami gazdaság hangácsi üzemegységében. Idáig a ju­hok számára 3000 mázsa őszi takarmánykeveréket silóztak le. Takarékossági verseny A takarékossági verseny­ben városunk minden isko­lája részt vesz, s nyugod­tan mondhatjuk; igen szép eredménnyel. A gimnáziumban 500 diák takarékoskodik már az év elejétől kezdve. Ez a szám év végére csökken, mert a ne­gyedikesek az utolsó hetek létszámából kiesnek. Ez azon­ban nem jelent olyan nagy összeget, ami befolyásolná az első helyezést. Az 1960. már­cius 31-i kiértékelés alap­ján a gimnázium első helyen áll megyei viszonylatban az eigy főre jutó 78,72 forint­tal. Milyen egyszerűen hang­zik; első helyezés, de nem ilyen egyszerű munka ered­ménye. Fáradhatatlan munka Bazsó Lajos tanár részéről, és évek tapasztalata a diák­ság részéről az, ami meg­hozta gyümölcsét az első helyezésben. Hiába volt az agitáció, amíg a diákok sa­ját bőrükön nem tapasztal­ták a takarékossági mozga­lom előnyeit. Csak amikor az év végén a szorgalmas gyűjtők kirándulni mentek, kerékpárt vettek és új ru­hát, akkor tördelték kezü­ket a többiek. Ez azonban jó volt arra, hogy megfogad­ják: jövőre ők is takarékos- kodnak. Évről évre gyarapodott a takarékoskodók létszáma, és ma már 500 tanuló 47 600 fórintot őriz takarékbélye­gekben. Az iskola egyes osztályai maguk között is versenyben állanak. Különö­sen éles volt a harc az I. e. és a II. d. osztályok között, akik év eleje óta fej-fej mellett haladnak. Mindkét osztályban az egy-egy ta­nulóra jutó átlag jóval fe­lette áll az iskola egy ta­nulójára jutó átlagnál. Az I. c. egy főre eső átlaga 195 forint, a II. d. átlaga 185 fo­rint. Nagy feladat vár a gim­náziumi ifjúságra: a negye­dikesek kiesése ellenére meg­tartani az első helyezést. A Pest megyei Tanács oktatási osztálya a középiskolák kö­zötti verseny első helyezett­jének 4000 forintot ajándé­koz. Abban az esetben, ha megkapja az iskola az első díjat, az igazgatóság a diák­ság nyári táborozásának meg. szervezésére, a könyvtár bő­vítésére és egyéb, az ifjú­ság érdekeit szolgáló célok­ra fordítja. N. E. így ünnepeltük anyák napját A virágokkal feldíszített te­remben, ízlésesen megtérített asztalokkal várták hetedikén este édesanyjukat a Szilágyi Erzsébet és Kossuth Lajos út­törőcsapat tagjai, őszinte volt a szeretet, amellyel a megle­petést előkészítették. A saját erejükből, hulladékgyűjtésből rakták össze a pénzt a meg- vendégelésre. A gondosan válogatott és ki­tűnő tolmácsolásban előadott műsorszámok mindenkinek tet­szettek. Dabizs Zoltán tanár csapatvezető édesanyjáról írt emlékezése könnyet csalt ki minden édesanya szeméből. A műsor után finom teával, majd maguk készítette tortával ked­veskedtek édesanyjuknak a gyerekek. Sikerült a meglepetés. Az öt­let a lelkes ifivezetőktől szár­mazott, de megvalósításáért megdolgozott érte minden út­törő. A leányok szíveket varr­tak és süteményt sütöttek Ágoston Dezsőné csapatvezető irányításával, a fiúk apróbb munkákat vállaltak, hogy együtt lehessen a szükséges összeg. Az édesanyák szívből jövő köszönetét Rétsági Osz- kárné tolmácsolta. Ezen a kedves ünnepen tett fogadalmat az úttörőcsapat kisdobosrajának 25 kisdobosa a Kossuth iskolában. Az édes­anyák együtt mondták a csa­patzászlót fogó kicsiny gyer­mekükkel a fogadalom szöve­gét. Az ünnepség befejezésekor virágot és ajándékokat adtak édesanyjuknak a kisdobos­csapat tagjai. Sz. D. BÚCSÚSZÓ Ballagó diákjaimhoz Elmentek mind, mind — ez a törvény. az életbe léptek, örülnöm kellene. mégis a könnyem pereg, sírok, nem szégyen ez. Lelkem egy darabját elviszitek mert nektek adtam. A sziveteket sok-sok órán egy kicsit az enyémhez faragtam Vajon érzitek? Bennem muzsikál a sok emlék.. Te sokszor nem tudtad a leckét Te mindig fecsegtél. Te nevettél egyszer az órán, emlékszel? Én nem felejtem el. Mert én hiába értem, hogy így van minden évben, hogy jönnek újak s hogy felejtjük a múltat, tudat alatt egy gondolat megint, megint csak arra int, hogy elmentek, s hogy ti mentek el. Orgonaillattól zsong az iskola Búcsúztok és indultok tova, hej, nagy, nagyon nagy most a világ! Hanem később, akkor, Ha az élet kemény keze tart, sóhajtozva mesélitek majd: „Valamikor voltam én is körösi diák!” Tóth Tibor Sport Ringen belül, ringen kívül ITa egy-egy bokszmérkőzés nem lenne annyira érdekfe­szítő, minden figyelmet le­kötő", sok érdekességet lehet­ne feljegyezni arról, ami a ringben és a nézőtéren tör­ténik. Vasárnap például az elég­gé színvonalas Raffael II— Farkas mérkőzés egyes fá­zisait hatalmas hangorkán kísérte. A Válé—Kovács ösz- szecsapást néhány mély ülés tarkította. Válé többször tisztátalanul ütött, s ezek elől Kovács igyekezett ki­térni. Javában üldözte őt a Máiénak is becézett bokszoló, amikor egy ismerős női hang így biztatta: Hajtsd, Kokó! A többször felzúgó hang­orkánba éles szopránként hasított a térben a fáradha­tatlan sportlédik biztatása. Ezt is egyik női szurkoló suttogta szegény földön fek­vő Both Dénes felé, akit el­lenfele kiütött: Nem baj Dini, csak véletlen volt. Fő az egészség! Sok volt a csók a vasár­napi mérkőzésen. Általában a győzők boldogan csókol­gatják a legyőzöttet, még ak­kor is, ha ez a fanyar puszi piros foltot hagy maga után. Amikor Szabó Karcsi ring- be lépett, igyekeztem Szabó papát keresni. Baloldalon, a második sorban láttam meg. Kissé előredőlve, kalapját tördelve leste, vajon mit csinál a kis Lapaj. A máso­dik menetben Szabó bácsi erősen izzadt. Törölgeíte ar­cát, homlokát. Csak a győ­zelem után derült fel az ar­ca. És egy megnyugtató szol­noki nyilatkozat: — Nagyon féltünk a közön­ségtől. Ilyen lelkes, sport­szerű közönséggel ritkán ta­lálkozunk. Fontos, hogy a vereséget nem fájlalták, így máskor is szívesen látjuk őket. — R — SZAKSZERVEZETI SPORT A szakszervezetek megyei tanácsának sportbizottsága által kiírt üzemi labdarúgó­bajnokságban az állami gaz­daság, a faárugyár, ládagyár, konzervgyár, MÄV—Posta, sütőipari vállalat és a Dó­zsa Tsz csapatai, míg a röp­labda-bajnokságban a láda­gyár, konzervgyár, faáru­gyár, tűzoltóság és- rendőr­ség csapatai vesznek részt. A sorsolást 9-én ejtették meg. A labdarúgás első forduló­jában a sütőipar—Dózsa, ál­lami gazdaság—faárugyár, Iá- dagyár—konzervgyár mérkő­zések kerülnek sorra. A posta szabad. A röplabda első fordulója: konzervgyár—fa­árugyár, tűzoltóság—rendőr­ség. Itt a ládagyár szabad­napos. Az első találkozóra valószínű már 15-én kerül sor. Érdekesség, hogy az asz­taliteniszre mindössze két csapat nevezett. Ebben a sportágban csak döntőt ját­szik a posta a Iádagyár csa­patával és a győztes jut to­vább. EGYRŐL S MÁSRÓL A város legjobb művészeti csoportjai jöttek össze május 7-én, hogy számot adjanak az eddigi munkájukról. Voltak dalosok, táncosok, zenészek és szólisták bőven, el is fértek, de azok, akiknek ezt végig kellett volna nézni — sajnos, hiányoztak. Ez a közöny saját városunk kultú­rája iránt szinte megdöb­bentő. Lekicsinylése, semmi­bevevése az öntevékeny kul­túrának vagy az azokkal fog­lalkozók áldozatos munkájá­nak? Vagy hitelt adjunk an­nak a szólás-mondásnak, hogy — senki sem próféta a saját hazájában? Nem tu­dom, de elszomorító. Pedig megérte volna! Min­den csoport a legjavát adta tudásának. A Kossuth általá­nos iskola gyermekkórusa szí­vet vidámító élmény volt. A konzervgyári vegyeskar és az iparosdalkar is bizonyára sok zenekedvelőnek tetszett volna. A földművesszövetkezet tánc­csoportja is elbűvölte a néző­ket. A konzervgyár fúvós­zenekarának jól választott műsora csak öregbítette ed­digi jó hírét, de mindenki — a szólisták, a karnagyok és a szavalok is derekasan hoz­zájárultak a bemutató szín­vonalának emeléséhez. A bemutató résztvevői sza­bad idejüket áldozzák erre, a kultúra, a művészet szeretete hozza össze őket, minden anyagi érdek nélkül. Annyit megérdemeltek volna, hogy legalább érdeklődésükkel tá­mogassák munkájukat azok, akiknek a kultúráját képvise­lik. K. B. A felszabadulási kulturális szemle bemutatója Akrobaták ügyességével mo­zognak a magas kémény-áll­ványon és javítják a Il-es te­lep 30 méter magas kéményét a Gyárkémény- és Kazánépítő Vállalat szakemberei: Mrazni- ca József csoportvezető és munkatársa, Kordas Mihály. S amíg odafenn a kéményen jól halad a munka, lenn az üzemben is serénykednek. Idős Szűcs Baiázsné és Tóth Ilona szedik ki a készárut (barackízt) a dunsztolóbói. 1945. május 9-én egyik ked­ves rokonunk azzal rontott be hozzánk, hogy: „béke van!” Ez az epizód akkor jutott eszembe, amikor a minap ke­zembe került egy tábori leve­lezőlap a második világhábo­rúból. A balsarokban ezt a jel­igét olvashattam: „Magyarország jövendő sor­sa a — szovjetországi harcme­zőkön dől el.” Nekik volt igazuk, mert így is történt. k A napokban kirándulás ügyében jártam a MÄVAUT- megáilónál érdeklődni. Beszél­getés közben tudtam meg, hogy nem is olyan kis forgalmát bo­nyolít le az a négy autóbusz itt a városban. A napi utasforga­lom több mint 1300 fő és ha­vonta 16 ezer kilométert fut­nak a kocsik. Az utasok között körülbelül 720 bérletjegyes dol­gozó és diák van. A kirendeltségben 18 dolgozó közül kettő végzi el a műsza­ki javításokat (kevés), 16-an pediig a tényleges forgalmat bonyolítják le. Mint mondot­ták, nagy baj, hogy sok eset­ben kell kisegíteni a dánszent- mikiósi vagy a kecskeméti já­ratot — ha műszaki hiba tör­ténik —, mivel a környékben csak itt van készenléti busz. Ezt nyilván megérzi a helyi közlekedés. k Jó lenne tudni sok esetben, sőt mindig, hogy a Híradóban felvetett problémákra az ille­tékesek hogyan reagálnak. Ér­demes lenne hónapokra vissza­menőleg fellapozni az újság­számokat és kiderülne, hogy mennyi minden maradt csak úgy fenn. hogy kérdésre, ké­résre intézkedés nem történt. Nem lenne jó, ha az intézke­dés határidejét is kiírnánk egy-egy esetben? Berényi István

Next

/
Oldalképek
Tartalom