Pest Megyei Hírlap, 1960. május (4. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-11 / 110. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA • II. ÉVFOLYAM, 19. SZÁM Mi dolgunk a világon? I960. MÄJUS 11. SZERDA Újabb Luca-széke Már azt hihette szegény szúrós tollú újságíró, miután a gyomról kisáruház mégis­csak megnyílt: kenyér nélkül marad, mert nincsenek már Luca-szék készítgetők, akiket tolla végével serényebb mun­kára biztatgathat. Bár neki lett volna igaza! Hanem itt van az újabb: a gyömrői egészségház. Átadá­sának első dátuma I960, ja­nuár 1 volt. Ez kitolódott május 1-re. A legújabb dá­tum: a harmadik negyedév. S vajon ez lesz az utolsó? Vagy akkor megint újabb dá­tumot kapunk? Előre felkérem az illetéke­seket: ne keressenek fel ada­tokkal, dokumentumokkal, igazolandó, hogy miért is nem készült el eddig az egészség­ház. Azt úgy sem tudja ne­kem senki bebizonyítani, hogy törvényszerű a határ­idők örökös elmulasztása. Rossz szokás ez, sajnos, or­szágos rossz szokás, nemtörő­dömség, felelőtlenség rejtőzik mögötte. Kár, hogy a legfőbb ellenőr: a társadalom is kezd beletörődni, hogy ezeknek így kell lenni. Ha már dátumot hallunk, csak legyintünk, s hozzátesszük: talán ahhoz egy évre... Jó lenne már ezekről le­szokni. S ebben a társadalom is segíthetne, Kérjük számon a késlekedőket, a dátumha- lasztgatókat, az elodázgatókat: mit, hol, miért mulasztottak el? így, csak így lehet őket pontosságra, adott szavuk be­tartására bírni! R—i Két lépés előre, egy lépés hátra... , Miközben Gyömrő község óriási lépésekkel halad a fej­lődésben előre, akad, aki hát­rafelé tesz egy-egy lépést. Igaz, hogy az előrehaladást ez nem gátolja, hisz egy-egy lépéssel így is előbbre jutunk, de bosszantó, hogy akad, aki nem képes vagy nem akar velünk tartani. Dicséretes kezdeményezése volt a Cegléd és környéke Népbolt Vállalatnak a Tán­csics Mihály úton megnyitott „önkiszolgáló” rendszerű bolt­ja. Még elismerésre méltóbb lépés volt, hogy a bolt nyitva­tartási idejét úgy szabályoz­ták, hogy az esti órákban is a munkából, Budapestről ha­zatérők rendelkezésére állt. A lakosság megszokta és megszerette az új nyitvatar­tási rendszert. Bizonyítja ezt a bolt forgalma. Miért kellett tehát ismét visszaállítani a régi nyitvatartási időt? S fő­leg miért kellett e nagyfor­galmú boltból elhelyezni egy munkaerőt? Indokot bizo­nyára találnak ró. A lakos­ság, a vásárlóközönség azon­ban minden jól „megmagya­rázott” indok helyett azt kéri, sőt követeli — ha eddig meg tudták oldani —, ezután is a kiegészített személyzettel tart­sák csak ’ nyitva a , boltot este is! Erre a községi tanács ha­tározatot is hozott szomba­ton. Reméljük, lesz foganatja, s nem lesz Gyömrő „mostoha- gyerek” a vállalatnál. Tartson csak lépést velünk a Cegléd és környéke Népbolt Vállalat is, s ne lépjen egyet hátra, miközben mi kettőt előre lé­pünk! —BM— Kinek mondjak köszönetét? Anyák napja reggelén a monori-erdei iskola V. osz­tályos tanulói: Szalai Attila és Micsu László orgonacso­korral és kedves szavakkal üdvözöltek. A VI. osztályból Hegyi Júlia és Kiss Erzsi­ké köszöntött még fel. Mind­annyiunk szíve örömmel te­lik meg, hogy pedagógusaink így táplálják a szeretetet, a szülők iránti megbecsülést a gyermekek lelkében. így vál­nak majd a társadalom hasz­nos, melegszívű fiaivá. Vadász Május 15: tanácstagi pótválasztások Az 1958 őszén megválasz­tott tanácsok eddigi munká­jukkal rászolgáltak a válasz­tók bizalmára, eredményesen ténykedtek járásunk, közsé­geink fejlesztése érdekében. Több milliós községfejlesztési terveket valósítottak meg más­fél esztendő alatt, csaknem valamennyi községünk sokat fejlődött, gyarapodott. Mindez azt bizonyítja, hogy helyesen választottunk, jól válogattuk ki azokat az embereket, akik­re járásunk, községeink életé­nek irányítását bíztuk. Másfél év alatt azonban né­hány tanácstagi hely mégis megüresedett. Fájdalmas vesz­teséget jelent számunkra Ben- kó István járási. Zs. Merczel Ferenc ecseri, Gyenes József gyömrői. Krajczár Pál mendei, özv. Kirszt Istvánná péteri. Nagy Károly vecsési községi tanácstagok korai halála. Többen időközben elköltöz­tek járásunk területéről, he­lyük ezért maradt üresen. Na­gyon kevés azoknak a száma, akik összeférhetetlenség, alkal­matlanság miatt nem tölthetik be továbbra a tanácstagi tiszt­séget. Területünkön 1 megyei, 3 járási, 38 községi tanácstagi hely üresedett meg. A Haza­fias Népfront már mindenütt megtartotta a jelölőgyűléseket. A megüresedett megyei ta­nácstagi helyre Bénye, Gomba, Káva községek körzetében Borbás Lajos elvtársat, a gép­állomás megyei igazgatóját je­lölték a választópolgárok. Járási tanácstagokká jelöl­ték: Monoron Csömör Sán- dorné elvtársnőt, a járási nő­tanács elnökét, Üllőn Bálint Ferenc községi állatorvost, Vecsésen Augusztin Józsefet, a Vízügyi Igazgatóság mérnö­két. A községi tanácsokba java­soltak között sok tsz-tagot ta­láltunk. így például: Gyebnár Jánost Bényén. Lovass Jenőt Tete-pusztán, Kecser Illést Gyomron. Van közöttük gép­gyári munkás, állami gazdasá­gi dolgozó, tanár, gyógyszerész és sok egyéb más foglalkozású. Valamennyien dolgozó embe­rek, akik mindennapi munká­juk mellett szívesen vállalják a közösség ügyeivel való törő­dést is. Bátran adhatjuk rájuk sza­vazatainkat a vasárnapi pót­választásokon. EE1MT hl ELSŐ [XPORTSZALLITIVIAMY \ GYÖMRŐI PETŐFI TSZ KERTÉSZETÉBŐL (Tudósítónktól) Vidám asszony-' és leányse­reg kapálgatta, gondozta, a napon a barati Csehszlo­vákiába indul. A ftűtőkocsi üresen tátongó hatalmas a baráti indul. A tátongó Rakó Istvánné és Lukács Bá lint kosarakba rakják a gondo­san előkészített zöldhagymát. szedte, kötözte azt a 11 ezer csomó zöldhagymát, mely ezen „ERDŐ NINCS ZÖLD Áf. NÉLKÜL.. hogy 2—3 évig különös gon­dot kell fordítanunk ezekre a területekre. Legutóbb például Szabó János erdész 6000, Jeté- nyi Ferenc 5800, Sasinszki Ist­ván pedig 3000 forint jutalmat kapott, — A facsemetén kívül mit adtak még az országnak? — Száz köbméter szerfát, közvetlen a tsz-eknek adtunk, 400 köbmétert pedig a 11-es ÉRDÉRT Vállalatnak, további feldolgozásra. Ez a mennyiség 20 szerfaistállónak felel meg. Továbbá 68 tonna tűzifát, sok papír- és bányafát is adtunk. Ezeket saját fűrésztelepünkön dolgozzuk fel. Ezenfelül készí­tünk parkettfét és szőlőkarót is. Amíg a kis facsemetéből szálfa lesz, ahhoz évekre van szükség. Óvjuk hát az erdő­ket, az apró facsemetéket! Be­csüljük benne a mások mun­káját, hisz holnap az is ne­künk gyümölcsözik. Tarró József /gyomra elnyeli a hágymakö- tegeket, amelyek rövid időn belül már Olmütz piacán dicsérik a gyömrőiek mun­kaszeretetét. Lukács Báliírt kertész ve­zetésével minden reggel se­rényen dolgozó asszonyok és lányok lepik el a 15 hold ön­tözéses kertészetet. Jut ide­jük, erejük a 110 holdas szán­tóföldi kertészet palánta­szükségletének megtermelé­sére is. És ha már itt vagyunk a szép bevételt biztosító ker­tészetben, tudjunk meg va­lamit a jövő terveiről is. Ez könnyű dolog, hiszen a nagy eseményen itt a szövet­kezet egész vezérkara. Gronszki János elnök el­mondja, hogy az öntözött terület 25 holdra nő, a szán­tóföldi kertészetet 300 hold­ra növelik. Solti Sándor főkönyvelő a virágkertészetről beszél. Üvegház-tömböt építenek a Dózsa-kertben, melyben biz­tosítják a központi fűtést is. A község és a környék vi­rágellátásán kívül elárusító­helyet nyit a szövetkezet Pesten, a vásárcsarnokban is. (Kép és szöveg: Furugiyás) Köszönöm kedves meghívástokat a szombati ballagásra, barátaim, monori gimnazisták. Sajnálom, hogy halaszthatat­lan dolgaim másfelé hívtak, s nem lehettem ott veletek, közie­tek. Sajnálom, bár azt is meg kell vallanom: sohasem sze­rettem a búcsúzásokat, a velejáró borongást, lélekszorulást, asszonyi könnyeket. Előszeretettel járok inkább olyan he­lyekre, ahol kezdődik valami. Szerelem nagyon szeretem a kez­dés izgalmát, kétségeit és reménykedéseit, gyötrő gyönyörű­ségeit, bizakodó boldogságát. Igaz, ti is kezdtek valamit. Állítólag: az életet. Nekem ugyan az a hitem, hogy az életet ti már elkezdtétek, itt, az iskolában. Mert manapság már nemcsak a tanár, de az élet is ott áll a katedránál, oktatni, tanítani benneteket. Dehát így mondják: most pedig kiléptek az életbe — jó, hát mond­juk mi is így. Búcsúztató barátaitoktól vándorbotot, csíkos tarisznyát (benne hamuban sült pogácsát, bort, mit tudom én mit) kaptatok. Tőlünk, felnőttebbektől, akik már huzamosabb ideje „kint vagyunk az életben”, okos. bölcs, útbaigazító sza­vakat vártok. Valami varázsszót, amelynek egyszerű kimon­dása átsegít az élet minden próbáján, nehézségén. Ilyen szó persze nincs. Tudunk tanácsot adni, olyat, amely segít eliga­zodni az élet dolgain — de ehhez kell a ti akarástok, küzdeni tudástok, bátorságtok is. Gondolom: annyi szép és jó tanácsot, intelmet kaptatok ezen a napon, hogy én már nem is tudnék mit hozzátenni. Én csak azt kérem, kívánom: őrizzétek meg magatokban késő öregségetekig ifjúságotok legszebb erényeit, mindazt a sok szépet, nemeset és jót, ami bennetek van. Tóth Zsuzsa, te maradj meg mindig ilyen komolyan okosnak, Bagyal Rózsi, te pedig ilyen kedvesen szépnek. Pátkai Jóska, te szeresd továbbra is a verseket, te meg, Attila, a zenét, Bak Sanyi, te készíts sok szép, ügyes fényképet... És mondhatnék-e szebbet, okosabbat, mint Vörösmarty, akinek szavait meghívótok homlokára írtátok: „Mi dolgunk a világon? Küzdeni erőnk szerint a legnemesbekért.” E kor fiai — köztük ti is — az emberiség békességéért, boldogulá­sáért: a szocializmusért küzdenek. Lehet-e cél ennél neme­sebb, nagyszerűbb? Küzdjetek hát érte — erőtök szerint! Ezt üzenem, kívánom nektek, monori gimnazista bará­taim, s azoknak a szívbéli kedves embereimnek, akik más iskolákban ugyanezen a napon búcsúzkodtak: Gyuri Lacinak, Kalotay Gabinák, Melegh Jancsinak, s a többieknek. Ha en­gem, s üzenetemet el is felejttek. — Vörösmarty szavát soha ne feledjétek!■ Radványi Barna Újjáválasztották a Hazafias Népfront járási bizottságát A Hazafias Népfront va­sárnap délelőtt tartotta já­rási küldöttgyűlését. A ma­gas színvonalú, jól felépített titkári beszámoló a bel- és külpolitikai helyzet ismer­tetése után magában fog­lalta a népfront-bizottságok járásunk területén végzett munkáját. Rámutatott a bi­zottságok munkája során el­ért eredményekre és a fenn­álló hiányosságokra. A hozzászólásokban a gaz­dasági kérdések mellett a helyi kulturális problémák­ról és a hazafiságra való ne­velés szükségességéről be­széltek a küldöttek. — A községfejlesztési alap felhasználását és annak el­lenőrzését tegye a népfront- bifeottság az egész társadalom ügyévé — mondotta Szijjár­Vecséstől, Ecseren és Men­den keresztül, szántók, rétek, erdők és cserjések váltják egymást. A nemrég még ter­méketlen dombokon fiatal aká­cok, fenyőik, bükk- vagy tölgy­cserjék kapaszkodnak a homo­kos agyagba. Az utak és árkok mentén sudár nyárfák törnek az ég felé. Gondos kezek ka­pálják, metszik, s óvják eze­ket a fiatal fákat. A mendei állami erdészethez tartozik ez a hatalmas terület. Felkeres­tem Németh Józsefet, az erdé­szet vezetőjét, s megkértem: ismertesse a munkájukat. Bevezetőben elmondotta, hogy 1945 előtt ezen a terüle­ten 4000 hold erdő volt és ez ma már megduplázódott. Az idén 90 holdon telepítenek új erdőt; — Mennyi csemetét adtak az idei esztendőben? — Eddig 17 millió került ki csemetekertünkből, ami ma már kicsinek bizonyul, s ezért 100 holdra bővítjük, de még így is kell vándorkertet léte-v sítenünk. Különösen jelentősí 24 holdas szelektált nemes í nyár-anyatelepünk, melyből az ; ország minden részébe szállt-! lünk. — Hogyan jutnak el a kis! fácskák rendeltetési helyükre?! — A lakosság a tanácsokon: keresztül jut csemetéhez. A! kiadott mennyiség felét pedig; a tsz-ek kapták. De vállalunk! mi magunk is fásítást. Pél-1 dául a Vízügyi Igazgatóság-; nak 7 kilométeres csatornát, a! Közúti Útfenntartó Vállalat-; nak 6 kilométeres útszakaszt; fogunk fásítani. — Ez új munkalehetősége- i két is jelent? — Általában sok munkás- i kézre van szükségünk. Van rá! eset, hogy 700—800 embert foglalkoztatunk. Egész évre vonatkoztatva napi 400 em­bernek adunk munkát. Az idén két erdész; Máder Fe­renc és Godra György, vala­mint Kovács Józsefné meg­kapta a „kiváló dolgozó” jel­vényt. — És hogyan értékelik az erdészek munkáját? — Az új telepítések, vagyis a befejezett erdősítés után, külön eredményességi prémiu­mot kapunk. Ez azt jelenti, Aki Adyval dolgozott egy szerkesztőségi szobában tó elvtárs, országgyűlési kép­viselő. — Segítse és ellenőrizze az iskolák munkáját a nép­front-bizottság. Ma az is­kolákban, gimnáziumban nemcsak a humán tantár­gyakat tanítjuk, hanem az életre, szakmára neveljük a fiatalokat. Segítsék a szak­mai oktatást elfekvő anya­gokkal és szakmai taná­csokkal. Létesítsenek mú­zeum-szobákat, falumúzeu­mokat, ahol gyermekeink megismerhetik apáink, nagy­apáink életét — kérte Oláh István elvtárs, a gimnázium igazgatója. Dr. Gábor Gyula, a járási művelődési otthon új igaz­gatója a művelődési ottho­nok helyzetéről és a közön­ség közönyéről beszélt. Sza­vait a küldöttek tapsa több­ször megszakította. A küldöttgyűlés megválasz­totta az új járási bizottsá­got és a megyei küldötte­ket. Az elnökség tagjai; Kriskó János elnök, Neu­mann Mihály titkár, Nánai Sándor, Mészáros Sándor, Sedró János, Csömör Sándor- né, Jakab Sándor, Fodor István, Zöldi Lajosné. A küldöttgyűlés a Himnusz eléneklésével zárult. ÖTVEN ÉDESANYÁT látott vendégül vasárnap a gyomrai KISZ-szervezet. Cse­repes muskátlival, szépen díszített apró tortákkal aján­dékozták, s szendvicsekkel vendégelték meg a fiatalok édesanyjukat. Kedves kis mű­sort is rögtönöztek Szikora Ilona, Füstös Marika, Kiss Péter, Kalotay Balázs és Miklós Kálmán közreműkö­désével. Nagy sikerük volt a műsorban fellépő „legif­jabbaknak”, a pöttöm Bárá­ny! Gizikének, Polgárdi Ka­tinkának, Uhlár Zolikának. A szülők nevében Kohut Jó­zsefné és Hegedűs Istvánná mondtak meghatott köszönő­szavakat. A gyömrői szociális otthon a hója Beck József. A szépen berendezett kedves hallban •eszélgetiink. Általában, ha tét egyforma érdeklődési ká­li ember kerül össze, akkor az lyen találkozóknak, beszélge- éseknek alig akar vége sza- 'xidni. Így történt ez velünk s. Egy idősebb sportoló és saj- ótudósító mesélt élményeiről iatalabb társának. Ha kezünkbe akad valame- yik száma a Budapesti, vagy ■ Nagyváradi Naplónak vagy i Magyar Hírlapnak, elsősor- >an Ady Endre, Kosztolányi lezsö nevével találkozunk. ~>ket ismerjük legszívesebben, íz ő írásaikat olvasgatjuk, ,böngésszük", Szerényen húzó- Uk meg egy-egy sporttudósí- ásban, majd később a sport- ■udósítások alatt ez a név: 3eck József. „Szegény gyerek voltam, iparkodtam s bank­tisztviselő lett belőlem — nondja. Később szerelmese lettem a sportnak. Kardvívó lettem. Nem egy külföldi és hazai bajnokságban szerepel­tem szép eredménnyel. Két évig voltam tagja az akkori magyar bajnokcsapatnak „Hej, de más is volt akkor a sportolók élete. Mint ahogy a fizikai munkát, úgy a spor­tot is lenézték, durva, sokszor erkölcstelen valaminek tartot­ták. Még a vívást is, mint ver­senysportot. Bár csak most lennék fiatal” — sóhajt fel. „Emlékszem — mondja — egyszer Olaszországban volt egy vívóverseny. Sikerült munkahelyemről „feketén" szabadságot szereznem. Egész éjszaka vonaton ültem. Igen­igen 7- ne csodálkozzék: ül­tem! Nem fizette senki a költ­ségeiteket, ha versenyre utaz­tunk. Hálókocsira már nem tellett. így „csak” hetedik let­tem. Szerettem a sportot, s a Ma­gyar Hírlapnak küldözgettem sportludósításokat, amit min­dig közöltek is. Később a Bu­dapesti Napló szerkesztőségé­nek is dolgoztam s itt kerül­tem össze Ady Endrével. A szerkesztőségben nálunk este 6-tkor kezdődött a „benti mun­ka”. Egy szobában két íróasz­tal volt. A miénkben egyik Adyé, a másik az enyém. So­kat tudnék mesélni, el is mon­dom, de ne írja meg." Kérdésemre elmondja, hogy felhívás jelent meg, hogy Ady kortársai, ismerősei, munka­társai írják meg egy most ké­szülő könyvhöz visszaemléke­zéseiket. Ö már ezt megtette, s minden Adyval íkapcsolatos eseményt, gondolatát, amit tu­dott, s ami eszébe jutott még — már elküldte, s nem lenne ildomos, hogy ezt most (mi­előtt megjelenik) máshol is megírnák. Ha már erről az érdekes ri­portról „lecsúsztam“, legalább két hadd mondjak el: érdekes, jó könyvnek ígérke­zik a „Kortársak Adyról“ c. munka. Érdemes lesz elolvasni, megszerezni. Másik: az úttö­rők, kiszesek keressék meg a szociális otthonban Beck bá­csit, szívesen és sokat, mesél, s nanyov hasznos tanácsai van­nak. — Blaskó —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom