Pest Megyei Hírlap, 1960. május (4. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-01 / 102. szám

6

"'üfCtrlnrt

I960. MÁJUS 1. VASÄRNAP

„Földlabdába” ágyazva készítik elő kiültetésre a palántákat

Rövidesen árusítják a szemcsés mosószert

A Rákospalotai Növényolajipari Vállalatnál hathetes rekordidő alatt szerelték fel azt a Dániában vásárolt korszerű automata berendezést, amellyel a szemcsés mosószert készítik. Most megkezdődött a próbagyártás és már az első adag mosószer is igen jól sikerült, olyan szemcsésen jött ki a gépből, mint a finom búzadara.

Első alkalommal Tisztaság, majd Rádión és Rapid mosószert készítettek. Az újfajta mosószer fele annyi fajsúlyú, mint a régi,

A gyár vezetői elmondták, hogy körülbelül május 10-re elérik a napi 24 tonnás termelést. Az új gép segítségével kétharmaddal kevesebb dolgozó készít annyi mosószert, mint amennyit a már leszerelés alatt álló Tisztaság Szappan- és Mosóporgyárban állítottak elő.

Kipróbálták és bevált az a két automata csomagológép is, amelyek az újfajta mosószerből percenként 70 dobozt töltenek meg.

Az újfajta mosószer első szállítmányát rövidesen átadják a kereskedelemnek, amelyet a régivel azonos áron árusítanak a kétszeres térfogat ellenére.

A negyedév végén előreláthatólag megkezdik a kétszeres hatékonyságú mosószer gyártását is.

*

Ártalmatlan farkasfogak

GÉPFIAT ALIT ÁS - TALÁLÉKONY SZAKEMBER-GÁRDÁVAL

•.XXXXXXXXXXXVCXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX'

í

MÁJUSI EMLÉKEZTETŐ

Nem akarok csalódást okozni az olvasónak, ezért nyomban előrebocsátom, hogy nem valami jámbor ordas, megju- hászodott fogairól szólok, hanem egy gépről és arról, ami pár hát alatt körülötte történt. Két nagyon szives ember, Pitz András fonodavezető és Marcsók János, személyzeti vezető és újítási előadó, mutatta be ezt a gépet a Váci Fonógyárban. Azért hangsúlyozom, hogy nagyon szívesek voltak, mert lejárt már a munkaidejük, amikor oda értem, mégis szívesen maradtak ott egy kis társadalmi munkára.

De hát ismerkedjünk meg történetünk hősével, a vasfarkassal, becsületes nevén a farkasológéppel. Azt már el sem mondom róla, hogy nem hússal él. hanem a textiliák alapanyagát tépi. szaggatja. Az a hivatása, hogy különböző minőségű és színű gyapjú, gyap- jú'keverék és műszál anyagot fonás előtt tökéletesen összekeverjen. Egy hatalmas és több kisebb henger végzi ezt a műveletet, úgy hogy a hengereken levő, úgynevezett farkasfogak szétszedik és összekeverik az anyagot.

Ezt a fonógyárbeli toportyánt nem kell ketrecbe zárni, mégsem veszélytelen az emberre, de hallgassuk meg, mit mond erről Pitz elvtárs.

— A munka első fázisa, hogy a különböző anyagokat rétegenHárommillió naposcsibe

Ebben az évben a Pest megyei termelőszövetkezetek és azok tagjai mintegy hárommillió naposcsibét nevelnek fel, jóval többet, mint tavaly. Néhány olvasónk panaszolta, hogy nehezen jutnak naposcsibéhez. Bandur Béla elvtárshoz, a Pest megyei MÉK osztályvezetőjéhez fordultunk felvilágosításért.

— A megye községeiben a földművesszövetkezetek tojás- és baromfi felvásárlóinál kell a naposcsibét igényelni — közölte velünk Bandur elvtárs. — Elsősorban a tsz-ek és azok tagjai igényeit elégítjük ki. Az ellátás fokozatosan javul, s

május derekától korlátlanul kaphat naposcsibét bárki. Azok, akik részt vesznek a csibenevelési akcióban; késedelem nélkül, néhány nap alatt, megkaphatják a kért számú naposcsibét.

Eddig több mint tízezer kiló rántanivaló csirke nevelésére kötöttünk szerződést a termelőkkel, s kiosztottunk csaknem 300 000 naposcsibét. A csibenevelési akció nagyon népszerű, mert száz naposcsibe után 30 kiló rántanivaló csirkét kell felvásárlóinknak átadni a fel- vásárlási árnál magasabb szerződéses áron.

(csá)

ként egymásra rakják, úgymond, leágyazzák. Ezt négy ember, két férfi és két nő végzi minden műszakban. Az így összerakott anyagot háromszor kell átereszteni a gépen, hogy tökéletes legyen a keveredés. Egy-egy adag legtöbbször körülbelül

kétezer kiló.

Elképzelhető, (hogy háromszor átrakni ekkora súlyt, nem könnyű, nem is beszélve arról a sok porról, amit közben el kell szenvedni az embereknek.

— Helyesebb azonban, ha mindenről már múlt időben beszélek, mert amit elmondtam, az régi, mintegy hatvan esztendős öreg gyárunkra vonatkozik. Néhány napja már mindezt nem kell elszenvedni dolgozóinknak, mert farkasoló gépünk megifjodott és ártalmatlanná vált.

Úgy látszik, ezek a vasfarkasok akkor szelídülnek meg, ha megfiatalítják őket. Hogy is történt ez a megifjodás. Erre már Marcsók elvtárs válaszol:

— Vukovszki János főmérnök és Pitz elvtárs dolgozták ki a gép fejlesztésének elvi elképzelését. A minisztériumi iparigazgatóság támogatta az ügyet, így lehetővé vált, hogy lengyel barátainktól vásároljanak egy új farkasológépet. Akkor még nem tudtuk, hogy mit kapunk. Lengyelország nem hiába híres textilgépeiről, most is kitettek magukért. Egy modern berendezést küldtek, amelyhez etetőszerkezet is tartozik.

— Mindez új fe'adatok elé állította a műszakiakat, de ennek megoldásába már a többiek is bekapcsolódtak. Végül is sikerült.

— Persze nem ment az olyan könnyen — szólt közbe Pitz elvtárs —, mert nemcsak az öreg és az új gép összeépítését kellett megoldanunk, hanem az anyag levegővel való továbbítását is. Ventillációs szakemberünk nincs. Ezért valamennyien összedugtuk a fejünket és együttes tudásunkból

megszületett a berendezés.

örültünk neki, mert ma már nem kell az embereknek átrakosgatni az anyagot, megszűnt a porképződés is, sőt a harmadik, az éjszakai műszak ugyancsak feleslegessé vált, mert a gép termelékenysége körülbelül 35 százalékkal megnőtt. E sok jó tulajdonság mellett azt is el kell mondani róla, hogy a feldolgozott anyag minősége sokkal jobb. mint amikor még a régi gépen dolgoztunk.

— Az emberek bizonyára nagyon örültök az új gépnek — vetem közbe.

Pitz elvtárs egy kicsit elgondolkodik, csak utána válaszol:

— Nem mondhatnám. Eleinte bizony idegenkedve figyelték munkánkat. „Majd meglátjuk"’. „Majd elválik” — így vélekedtek néhányan még az idősebb műszakiak közül is. Bizony nem volt könnyű az a három hét, amíg a .gépet felszereltük és kijavítottuk a tervezésnél előre nem látható hibákat.

Érthetetlen, de ebben a gyárban ezt megelőzőleg is tapasztalták már. hogy még az ilyen egészségre ártalmas öreg gépektől is nehezen válnak meg az emberek. Tavaly például házilag elkészítettek egy úgynevezett tisztítógépet, aihely portalanítja a textilanyagokat. A régi gépen majdnem két méter magasra kellett felönteni az anyagot. Már a kosárból hullott a por a munkás nyakába, szemébe, szájába, nem beszélve arról, hogy a gép mellett dolgozó munkást gyakran nem lehetett látni a portól. Mégsem örült neki a régi kezelője, hogy

új gépei kapott.

Az öreg géppel együtt nyugdíjba is ment. Ugyanígy voltak azzal a két új előbontó szerkezettel is, amit ugyancsak házilag csináltak.

Aztán megbarátkoztak az emberek az új gépekkel. Pár nap elég volt ahhoz, hogy az új farkasológépet is megkedveljék.

— Igaz — mondja Pitz elvtárs —, a szerelésnél odahívtuk őket, megmutattuk a gép belső szerkezetét, elmagyaráztuk. mi, miért van és hogyan működik. Ez nagyon hasznos volt.

Ma kérdezzék meg Reinitz j Lajost, Ludányi Lászlót, Csu- ! dai Jánosnét, Szol'ősi Károly- nát. Pálíalvi Jánosnét, Németh Jánost, Lesták Bélát és Kovács Károlynét. akik mostmár csak két műszakban kezelik a .gépet, hogyan vélekednek róla. Rövid, de. sokatmondó a felelet:

— Nagyszerű. Bár már rég megcsinálták volna.

Elárulhatjuk, a gyár do'go- zóinak, hogy a második ötéves tervben szerepel néhány öreg kártológép kicserélése és feljavítása, három új gyűrűsfonó gép felszerelése és a festődé bővítése, korszerűsítése. Azt is megtudtuk, hogy még az idén elkezdik a mintegy 180 személyes öltöző és fürdő építését. Reméljük, ezektől a tervektől nem idegenkedik majd senki.

F. I.

A\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\

A megyei tanács mezőgazdasági osztálya, a MÉSZÖV és a Szövetkezetek Pest megyei Értékesítő Központja tapasztalatcserére hívta meg a megye zöldségtermeléssel foglalkozó termelőszövetkezeteit. A meghívott szakemberek pénteken délelőtt a Taksonyi Állami Gazdaság erőspusztai üzemegységét tekitették meg. Itt Hársányi András, a gazdaság főkertásze ismertette a korai szabadföldi zöldségtermesztés nagyüzemi szervezését, a palántanevelőtelep elrendezését és a palántanevelés módszereit. Nagy érdeklődéssel figyelték a résztvevők a gépi palántaültetés bemutatóját is.

Délután a tapasztalatcsere

Szinte egész Európában tart még az évszakhoz képest hűvös idő. Hazánkban szombaton általában 1*’—13 fok volt a nappali hőmérséklet.

Ma további javulás várható: a hőmérséklet általában 10—15 fokig emelkedik.

A Meteorológiai Intézet távprognózis osztályán elmondották, hogy május 5 körül• valószínűleg erőteljesebb jel- melegedés kezdődik, s az

időjárás visszazökken a normális medrébe. Azt is lehetségesnek tartják a szakemberek — hiszen volt már rá számos példa —. hogy a „menetrend” szerint május 12-cn érkező fagyosszentek a szokottnál előbb, már az elmúlt héten kiadták mérgüket s a jövő héten várhatóan beköszöntő záporokkal, csendes esőkkel együtt járó langyos, jó nevelő időt már, nem szakítják meg veszélyes fagyok.

Kertes Mariann, a MÉK ráckevei járási agronómusa Bo- bonkov Jánossal, a szigetcsépi Lenin Tsz küldöttével érdeklődéssel szemléli a virágzó paprikát

Munkában az ikersoros palántaültetésre beállított RSO—9 típusú palántaültető gép

Szöveg, foto: Győri Mihály

Éljen a Magyar Szocialista Munkáspárt, dolgozó népünk vezető ereje!

Május 5 körül érkezik a felmelegedés

Fagyosszentek helyett langyos, jó nevelő idő

résztvevői az inárcsi Március 21 Termelőszövetkezetben a spárgatermelést tanulmányozták. A spárgatelepet az inárcsiak találóan „forintbányának” nevezik, mert a más célra nem hasznosítható futóhomokon is évi 20 000 forint tiszta jövedelmet biztosít egy hold spárga.

ZÖLDSÉGTERMELÉSI TAPASZTALATCSERE

A HŰVÖSVÖLGYI NAGYRÉTÉN

— Tudja, van úgy az ember, hogy egy-egy esemény emléke végigkíséri egész életében. Lehet, hogy az az esemény nem is a legfontosabbak közül való, talán nem is volt sorsdöntő, mégis kitörölhetetlen nyomokat hagy az emlékezetben. Ilyen emlék fűz engem 1927 május elsejéhez. Ha behunyom a szemem, látom magam előtt a kivont karddal vágtató lovasrendőröket, a böszülten vagdalkozó csendőröket, a rémült asszonyokat, a síró gyermekeket. Hallom a sikoltozást, a kardiatok csattogását. Még emléknek is szörnyű, nemhogy megtörtént valóságnak.

,.. Akkoriban a budapesti Wertheim Pénzszekrény- és Felvonógyárban dolgoztam, mint asztalos. Csaknem kétszázan voltunk, mindannyian szervezett munkások. Mert arra vigyáztunk: aki nem lépett be a szakszervezetbe — lehetett az művezető vagy igazgató kedvence — nem maradt sokáig nálunk. Nem tűrtük meg magunk között. Ennek az összetartásnak köszönhettük, hogy kiharcoltuk: mi pedig május elsején nem dolgozunk!

Azon a napon verőfényes reggelre ébredtünk. Mi. ifjúmunkások — tizenheten — fél nyolcra beszéltük meg a találkozót, a Lehel téren. Gyalog mentünk végig a városon, a hűvösvölgyi Nagyrétre. Ütközően vidám csoportokkal, kiránduláshoz felpakolt családokkal találkoztunk. Később, ahogy közeledtünk a végcélhoz, egyre több rendőrrel, csendőrrel is. Egész csendőrezredeket hoztak fel vidékről, hogy körülzárják a Nagyrétet meg a Városligetet. Mert a legtöbb üzemben kiharcoltuk ugyan a munkaszünetet, de ünnepelni tilos volt.

Mi mégis ünnepeltünk. Vagy nyolcszázan gyűltünk össze a Nagyréten. Férfiak, nők, apró gyermekek. Kibontottuk az elemózsiás csomagot, ettünk, sütkéreztünk a napon és élveztük a harccal szerzett, megérdemelt pihenőt. A fiatalok sportmérkőzéseket rendeztek, a munkás színjátszók meg műsort, színvad híján a füves tisztáson. Szavaltak, énekeltek, táncoltak. Ügyet sem vetettünk a körülöttünk őgyelgő rendőrökre, kakastollasokra. Mén munkásindulókat is énekelgettünk, szép csendesen, csak úgy magunknak. Sütött a nap, s mi nem láttuk, hogy gyülekeznek a viharfelhők ...

Délután három óráin nem volt semmi baj. Akkor kezdődött, amikor néhány részeg ember kötekedni kezdett a rendőrökkel. Ma már tudom: az ilyeneket hívják provokátoroknak. A rendőrök persze nem hagyták annyiba: csak az ürügyre vártak, hogy beavatkozhassanak. Lóháton vágtattak bele a tömegbe. Láttam egy anyát, ölében a gyermekével, akit egy lov'asrendőr le akart gázolni. Csakhogy a lónak több esze volt, mint a gazdájának: átugrotta őket. Az anya úgy maradt ott, félőrülten a rémülettől, ülve. Csak láttáin, hogy sikolt; a hangja elveszett az orditozásban. Az egész iszonyatos volt. A rendörö!: kardlappal ütötték, akit elértek. A tömeg, ahogy a pánikban szokott, először összegabalyodott, aztán futásnak eredt. Fél óra alatt kiürült a Nagyrét. Menekült, ki merre látott.

Akkor nem vittek be senkit. Nem volt hova. A börtönök zsúfolva voltak az előzőleg összefogdosott kommunistákkal, baloldali szociáldemokratákkal. Búcsúzóul egy pribék utánunk üvöltött: ..Az kéne, mi? Nyolc órai munka után nyolc óra szórakozás?!’’

Mély Miklós asztalos, a Budakalászi Textilművek dolgozója kis ideig elgondolkozva néz maga elé. Aztán csendesen hozzáteszi:

— Tizennyolc évig kísértett .ez az emlék. Az első szabad májusig. Azóta ritkábban idézem fel. Olyankor is azért, mert tudom: nem árt néha a múltról emlékezni, hogy igazán becsülni tudjuk a jelent.

Nyíri Éva