Pest Megyei Hírlap, 1960. május (4. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-01 / 102. szám
Gyárfás Endre: Május elsej Bontja vörös lobogóit a hajnal, Ébred az utca az ünnepi zajjal, Felsorakoznak a bokrok, a fák, Gomblyukaikba virít a virág. Színpad előtt kiváncsi tömeg, Trombita, léggömb, tarka föveg, S hogyha egy percre tűnik a nap. Halkul a nóta a harsak alatt. Süss ki, derűs nap, süss le miránk. Barna-pirosra pirítsad a lányt, Táncra tüzeljed a fürge fiút, Fesd üdezöldre a hegykoszorút! Móriiz Valéria: Május a földeken Nyurga legénnyé serdült a búza, Versenyez vele növésben a zab. Szép napraforgó néz el az útra, Termést akarva bólogat a bab. Izerte a fényben cseresznyék arca Bukkan elő a zöld sátor alól, Piros kendőben, távol, a babban. Kapál egy leány és vígan dalol. Borsányi Jánost A költő szerelme Kinyílt a május száz virága, dús zöld lepi a lombokat, alattuk alszom most, te drága, alattuk őrzöm álmodat. Alvó kezed tartom kezemben alvó kezed érinti szám. a hála fénye ég szememben, hiszen enyém vagy igazán. .. .A nap leszállt az égi trónon, fölénk borul az esti fény, hajadba hull száz apró csókom, s öledbe hull egy költemény... Baranyi Ferenc: Közlemény A nevo Büki Erzsi. Géplakatos az apja. Tizenkilenc éves múlt. Ennyi a káderlapja. Nagyon szeretjük egymást. Nincs semmi furcsa ebben, előfordul ilyesmi fiatal életekben. Megkértem feleségnek. Ügy érzem estelente: munkáshűséget, hitet húzok vele szívemre. H. Becz Imre: Mikor a jácint nyitni kezd... Mikor a jácint nyílni kezd a kerítések mögött... Mikor a jácint nyílni kezd: egyszer rád köszönök. Nénik fordulnak meg súgva majd lépteim után, s kutyátok meg megugatja a katonaruhám. Egy motor felbúg az utca sarkán. El is csitul. Gyújtják a villanyt. A búra fénye szemedre hull. Virágok lassan, térdüket, bókolva megtörik, mi meg állunk csak: két süket hang nélkül — percekig. Azt szeretnénk, ha valaki helyettünk szólna szép tiszta hangon — és hallani a kavicsok neszét: nevetnek cipőcskéd alatt s bakancsom alatt: csörögnek, de nem ejtünk még mindig szavakat. ★ Talán így lesz... Mint egy mese, Talán megfogom kezed... Mindegy! Mindegy! Eljövök!... Mikor a jácint nyílni kezd. Falu Tamás: Tavasz altatása Nincs szebb, mint az ég ruhája, Ha az erdőn majális van. Néha felhő száll reája, Vagy alatta villám villan. De a kékség, semmi kétség, Az égről letörölhetetlen, S nincs szebb, mint az az egy csillag, melyet együtt néznek ketten. Nincs halál és nincs öregség, Nincs nyomor és nincs betegség, Nem lehet, hogy ki ma tetszik, Holnapután már ne tessék. Nem lehet, hogy két ifjú Szív, Mely ma forrón egybeolvad, Egymáshoz hűtlenné váljék, S ne ismerje egymást holnap. Nem igaz, hogy ősz jön, tél jön, S vége lesz a szép tavasznak, Nem igaz, hogy van oly ember, Ki nem boldog, s nem dúsgazdag. Nem igaz, hogy van ki előtt Minden kapu becsukódott... Ezt azoknak Írtam, akik Ma kapták az első csókot. L Szálkái Miklós: Balatoni elégia Fenn a csúcson ujjongó szívvel Csodáltuk meg a Végtelent. Fenn az ég azúr tükre ível S a magyar tenger kékje lent. Csodálatos harmóniában Egy volt a nagyvilág veled: Ég s föld egymást tükrözte lágyan. És mind a kettőt szép szemed. Most újra itt, most újra nézem, Fürdik a fény a tó vizében, A fű harmattól nedves. Csillog a tükre víznek, égnek. És titkon most is összenéznek. De te hol vagy már. Kedves!? Csuka Zoltán: HAJNALODÓ Erik a hajnal, lüktet a fénye, árad, elomlik szerte az éjbe. Duzzad az égbolt, egyre magosabb, nem ragyog immár, sápad a csillag. Hallgat a békák kardala mostan, csend idelenn és csend a magosban. Mintha az érzés percbe sűrűlne, áll a világ most fájva feszülve, egyre növekszik égi ezüstje s izzani kezd már végtelen üstje. S már mikor hinnéd: széthasad, robban, fönn a fa csúcsán, rejtőző lombban, mint kicsi forrás, csörgedezéssel, csendülő, pengő pittyegetéssel, kis madaracska friss dala támad s mint zenekar, rázeng a madárhad, szerte a fákon, körbe a dombon, mint lobogó, száll, messze kibomlón, csattog az ének víg diadallal, száll a magasba, együtt a nappal. Farkas László: Dal Szeszélyes volt, mint vadvizek Tavaszi, fodros árja. A neve megtér jó ízek Emlékeként a számra. Vidám volt. mint a csillagok Fehér augusztus éjen. Sok csillagából rámhagyott Egyet, hogy bennem égjen. És hallgatag voll, bánatos. Mint hóbelepte fenyves, Komoly fenyőfák lomba most Lehajlik a szívemhez. Szelíd volt mint szeptemberi Fénybontó délutánok. Az ősz fénylő fátylát szövi Eltűnődön megállók. Kiáradnak a vadvizek. Víz tükre vár a fényre. A számban boldog, jó ízek, S nevét mondom: Iréné. Az illusztrációkat készítette: Szánthó Imre és Takács Zoltán. ,NVvVvvv'v'-vXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX\\XVl.XXXXXXXXXXXXXXXXX\\\ I \,s\vx V-vx\A\\\\\\\\\\\\\V\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\V\\\^^^
