Pest Megyei Hírlap, 1960. május (4. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-29 / 126. szám

rtst HbO\ &tírlap I960. MÁJUS 29. VASÁRNAP Kádár János elvtárs beszéde a Hazafias Népfront kongresszusán (Folytatás az 1. oldalról) a kommunistákat vezérlő esz­méktől elválaszthatatlan, a pártonkívüli tömegekben pe­dig a saját, közvetlen tapasz­talataikból fakad. Mi. kommunisták tudjuk, hogy eszméink, a szocializmus, a kommunizmus úgy és olyan mértékben valósultak meg ed­dig is, valósulnak meg a jövő­ben is, amilyen mértékben az eszmék igazságáról íelvilágo- j sító szóval meg tudjuk győzni a pártonkívüli dolgozók mil­lióit. Úgy és olyan mértékben valósulnak meg eszméink, ami­lyen mértékben azokat a ma­gyar nép alapvető tömegei ma­gukévá teszik és velünk együtt készek megvalósítani azokat. A pártnak a tömegekbe vetett bizalma rendíthetetlen. A legnehezebb helyzetben ■ is erre építettünk, ma is és a jövőben is erre épí­tünk. Minden reményünk alapja a dolgozó tömegekbe vetett bizalom * — Szeretnék külön szólni a pártonkívüli dolgozó tömegek­nek a kommunisták iránt táp­lált bizalmáról. Miért erős ma ez a bizalom? Mi, akik jelen­leg a Magyar Szocialista Mun­káspárt különböző felelős posztjain dolgozunk, magunk harcolunk legjobban az olyan korlátolt szemlélet ellen, mint­ha a korábbi években min­denki mindent rosszul csinált volna, mi magunk pedig most hibák és hiányosságok nélkül dolgoznánk. Annak a biza­lomnak, amelyet ma a töme­gek a kommunisták iránt táp­lálnak, véleményem szerint nem az a forrása, mintha bárki is azt hinné, hogy ma a párt összes szervezete, va- lemennyi funkcionáriusa hi­bamentesen dolgozik. Nem. A tömegek nagyon jól tudják, hogy minden ember, aki dol­gozik, hibázik is és ez a sza­bály a kommunistákra is ér­vényes. — A tömegek erős bizalmá­nak forrása más. Ennek a bi­zalomnak az a forrása, hogy most már évek tapasztalatai alapja.» ' gyötrődtek meg arról, hogy a párt egészét, valameny- nyi szervezetének tevé­kenységét a marxizmus— leninizmushoz való hőség, a nép érdekeinek hű szol­gálatára való becsületes törekvés hatja át. Az emberek...Jatdják,)-.,-hogy.,a pártban megvan a szükséges eltökéltség és politikai bátor­ság, hogy mindenkor kemé­nyen fellépjen a nép ellensé­geinek gáncsvetéseivel szem­ben, de ugyanúgy a munka közben felmerülő hibákkal szemben is. Az is közismert, hegy a pártnak ez a belső szilárdsága nehéz és súlyos körülmények között vívott, ál­dozatos harcban kovácsolódolt ki és éppen ezért maradandó. A tömegek már saját tapasz­talatukból tudják, hogy a párt politikai irányvonala szilárd és helyes, mert az építés ered­ményeket hoz, az emberek élete javul. — A Hazafias Népfront kongresszusán meg kell nyíl­tan mondanom a kommunis­ták nevében, hogy harcunkban nem hiába volt minden remé­nyünk alapja a dolgozó töme­gekbe vetett bizalom. A dol­gozó tömegek pártunk célki­tűzéseit az elmúlt nehéz évek­ben mindig nagyobb mérték­ben támogatták, mint ahogy arra mi magunk számítottunk. Ezért hamarabb tudtuk hely­reállítani az ország törvényes rendjét, előbb tudtuk a terme­lést megindítani és fejleszteni, gyorsabban haladt a mezőgaz­daság szocialista fejlesztése, nagyobb volt a Hazafias Nép­front választási győzelme, mint ahogy az előzetesen re­mélhető lett volna. — Közös feladatunk tehát a párt és a tömegek közötti kölcsönös bizalom megőrzése és továbbmélyítése, mert ez az az erő. amely többek kö­zött a Hazafias Népfront-moz­galomban is oly sok szép eredményt hozott népünk ja­vára és még az eddigi ered­ményeknél is szebb remények­kel biztat a jövőre. — Elvtársak! Kedves bará­taim! Az eredményes munkE feltétele volt, ezért helyeser tettük, hogy teljes nyíltsággá vetettük fel és tisztáztuk i Hazafias Népfront politika, vezetésének kérdését. Min­denki ismeri és elfogadja az az elvet, hogy a Hazafias Népfrontba tömörült különböző dol­gozó osztályok politikai szövetségének vezetője a győződéiből vallottuk, hogy a vezetés felelőssége pártunk számára nem „uralkodás”, Iwnem a munkásosztály cél­jainak, a magyar nép érde­keinek hű szolgálata. —Az utóbbi években alap­jában sikerült kialakítani a pártnak azt a helyes mun­kastílust, amely egyedül al­kalmas eszméink megvalósí­tásához, amelynek lényegét tegnap is helyesen fejezték ki itt ebben a néhány szó­ban: mindig együtt a tö­megekké]. Ez azt jelenti, hogy minden jelentősebb fel­adatot előbb meg kell ta­nácskozni a tömegekkel, a tömegeknek tudniok kell. hogy mit, miért és hogyan kell megvalósí­tani és ezután cseleked­jenek egy akarattal. így törekedett dolgozni a párt, a népfront- mozgalom kö­retében is, erre törekszik a jövőben i« tevékenység valóban kettős haszonnal járó munka. Egy­részről tényleg megvan az ef­fajta társadalmi munkát végző emberek, közvetlen érdekeltsé­ge és haszna is, hiszen saját életüket teszik kulturáltabbá, szebbé. De a társadalmi munka ennél is többet jeleni: fejleszti, erősíti a közösségi szelle­met, a szocialista öntuda­tot. — Elvtársak! Barátaim! Va_ j lamennyien teljes bizakodás­sal nézhetünk előre, tervezeti munkánk, elérendő céljaink felé. Hazánkban a szocialis­ta társadalom elemei szi­lárd alapokon nyugszanak, fejlődnek és máris döntő túlsúlyra jutottak; a kapi­talizmus megsemmisült örök­re. Ha a párt vezető szere­pét továbbra is jól be­tölti, ha nagy társadal­mi szervezeteink, közöt­tük a Hazafias Nép­front-mozgalom elvégzi saját munkáját — cél­jainkat elérjük. Népünk szocialista törekvéseinek a nemzetközi helyzet is kedvez — Tisztelt elvtársak! Ked­ves barátaim! — Bel- és külpolitikai cél­jaink ismertek. Gazdasági céljainknak jó foglalata há­roméves tervünk, amelynek sikeres befejezéséhez köze­ledünk. Az illetékes szenek most dolgoznak a VII. kong­resszus megadott irányelvei alapján új ötéves tervünk véglegesítésén. — Jelenleg a hároméves terv sikeres befejezése — a fő fel­adat. Ezzel megfelelő kiinduló alapot kell teremteni az új öt­éves tervhez. Olyan új ötéves tervet kell készítenünk, amely egy­részről reális és megvaló­sítható, ugyanakkor a le­hetőségek teljes kihaszná­lásával, lankadatlan és szorgos munkával a lehető legmagasabb fejlődési fo­kot tűzi ki célul 1965 vé- -rob :n gére. Most és az előttünk álló évek­ben meg kell tanulnunk; a ter­melési lehetőségeket jól ki­használva, a nyersanyaggal, energiával igen takarékoskod­va, a munka teremlékenységét növelve az eddiginél több. jobb és olcsóbban előállított gépet, ipari fogyasztási cikket, kenye­ret. kukoricát, húst és minden más terméket termelnünk. — Mindezt úgy, hogy közben szocialista iparunkat, közleke­désünket, kereskedelmünket fejlesszük, szocialista jellegű mezőgazdasági nagyüzemein­ket. az állami gazdaságokat, a termelőszövetkezeteket megszi­lárdítsuk és továbbfejlesszük. Elhatároztuk, és bizton hisz- szük, hogy a nép öntudatos támogatá­sával a legközelebbi évek­ben a szocialista társada­lom alapjait hazánkban teljesen lerakjuk, s azt kö­vetően a szocialista társa­dalom felépítését befejez­zük. (Lelkes taps.) A párt Központi Bizottság« nevében örömmel állapíthatom meg, hogy a Hazafias Népfront az elmúlt években hatékony é: érezhető segítséget nyújtott z gazdasági építőmunka előmoz­dításában is, a falu szociálist« átalakításában is. Kívánatos hogy a Hazafias Népfront a jö­vőben fejlessze tovább ilyer irányú munkáját. Nagyon ‘‘jó, elképzelhető például, hogy c népfront a mega sajátos lehe­tőségeivel élve, közvetlen se­gítséget nyújt a pártnak, a kormányzatnak az értelmiségi dolgozók még jobb mozgósítá­sában a nagy országépítő fel­adatok elvégzésére. — A kongresszuson is sok szó esett már arról a társadal­mi munkáról, amely a Haza­fias Népfront égisze alatt fo­lyik a városokban, falvakban a közterek, utcák, a parkok és más intézmények megszépíté­sére, rendbehozatalára. Ez a « — Ilyenek ma a viszonyok és a kilátások hazánkban. De bizakodással nézhetünk a jö­vőbe azért is, mert népünk szocialista törekvéseinek a nemzetközi helyzet is ked­vez. Igaz ugyan, hegy a leg­utóbbi hetek eseményei új­ból élesen rávilágítottak ar­ra, hogy a nemzetközi élet­be» még jelen vannak és hatnak az agresszív erők is és ezeket semmibevenni bűn volna; a népeknek ébe­reknek kell lenniök. De a szocializmus erői hatalma­sabbak oz imperializmus erői­nél, a békéért küzdő száz- és százmilliók akarata erő­sebb a hidegháború és a há­borús Izalandok kedvelőinek akaratánál. Erősebb — eb­ben hinnünk kell — a békét követelő emberi értelem a kardcsörtető őrületnél. — A közelmúltban az em­berek az egész világon a négy nagyhatalom kormányfői ta­lálkozójához fűztek nagy re­ményeket. Az amerikai impe­rializmus azonban nemzet­közi gyakorlattá akarta tenni a más országok területi sért­hetetlenségének lábfcaltiprá- sát, s ezzel most megakadá­lyozta a csúcstalálkozó létre­jöttét. Párizsban a szovjet kor­mány részéről az ameri­kai provokációk kellő és határozott visszautasítás­ban részesültek. — A jelenlegi amerikai kor­mány kétszínűsége teljesen lelepleződött. Ezt nem tudta megakadályozni semmiféle csűrés-csavarós. az sem. hogy agresszív álláspontjukat a Biztonsági Tanácsban is fenn­tartják. Nem segít az ameri­kai kormányon e helyzetben az sem, hogy két nyugati partnere, habár mindenki szá­mára láthatóan kényszeredet­ten, de mégis segít neki a porhintésben. Még az sem segít rajtuk, hogy a „blokkon­kívüliség” ismert bajnokai azt mondták, hogy egyrészről sú­lyosan elítélendő az amerikai kémrepülőgép provokációja, másrészről azonban nem lett volna szabad ebből olyan nagy dolgot csinálni. Mit vál­toztat mindez az emberiség szemében — és hozzátehetjük, a becsületes és józan ameri­kaiak szemében (tegnap ne­kem is volt szerencsém sze­mélyesen találkozni 'két ilyen kimagasló, értelmes és ha­ladó amerikai tényezővel) — azon, hogy az amerikai kor­mány volt az. amelyik fari­zeus módon békéről, tárgya­lásról beszélt, Ugyanakkor kémrepülőgépet küldött a Szovjetunió területe fölé? Va­jon miből kell nagy dolgot csinálnia egy kormánynak, ha nem abból, hogy megsértik határúit, szuverenitását, hogy országa fölé kémrepülőgépet küldenek? Csak el kell kép­zelni, mekkora kiabálást csap­tak volna ezek a „nem szabad lett volna ebből ilyen nagy dolgot csinálni” verselők, ha történetesen rajtuk esett vbl- na csak sz&zadrészrtyi annyi sérelem, mint amilyent a Szovjetunió ellen elkövettek. — A magyar nép nagyon jól megérti és helyesli a szovjet kormány igazsá­gos álláspontját és üd­vözli Hruscsov elvtárs bátor és hr t 'rézott párizsi fellépését. (Nagy1 taps.) — Mi, magyarok, béketö­rekvéseinkkel nem vagyunk egyedül. Szoros egységben haladunk a Szovjetunióval, a szocialista tóbor országaival, a békét óhajtó népekkel és emberekkel, éljenek azok a föld bármely országában. Iga­zunk van, rendszerünk erős, részei vagyunk egy hatalmas és legyőzhetetlen nemzetközi erőnek, a szocialista országok táborának. (Nagy taps.) Legyünk olyan szilárdak és állhatatosak elveink­hez való hűségben, a munkában és a szocializ­musért folyó harcban, mint amilyen helytállást a haza ügye mindig meg­kívánt hű fiaitól — és senki sem téríthet le ben­nünket a végső győze­lemhez vezető útról. Kádár János beszéde utár Z. Nagy Ferenc, Szolnok mc gyei küldött, a mandátumvizs gáló bizottság elnöke is mertette a bizottság jelenté sét, v majd ezután Boleslav Podedworny, a lengyel kül döttség vezetője, a lengve államtanács elnökhelyettese, i Lengyel Nemzeti Egységfront Országos Tanácsának elnök- helyettese tolmácsolta a len­gyel munkások, parasztok, ér­telmiségiek szívből jövő üd­vözletét. Ezután a kongresszus elfo­gadta az elnöki és főtitkári beszámolót, a beterjesztett működési szabályzatot és a Hazafias Népfront Országos Tanácsának lemondását, majd Mihályfi Ernő Nógrád megyei küldött, a szerkesztő bizott­ság elnöke terjesztette be a Hazafias Népfront második országos kongresszusának a dolgozó néphez intézendő fel­hívását. A felhívást a kong­resszus elfogadta és megbízta az elnökséget, hogy azt a ked­di lapokban tegye közzé. Az ebédszünet után zárt ülé­sen megválasztották a Haza­fias Népfront új Országos Ta­nácsának százharminchárom tagját. Az Országos Tanács ezután megtartotta első ülését, s meg­választotta a Hazafias Nép­front vezető szerveit. A Hazafias Népfront ügyve­zető elnökségének tagjai: Elnök: Kállai Gyula, alelnö- kök: Bognár Rezső. Darvas Jó­zsef, Dobi István, Gáspár Sán­dor, Harrer Ferenc, Szabó Pál, Z. Nagy Ferenc, főtitkár; Or- tutay Gyula. Az új Országos Tapács ülése Után délután négy órakor, foly­tatta munkáját a'kongresszus. Kállai Gyula mondott beszé­det. A megválasztott Országos Tanács, annak elnöksége és az ügyvezető elnökség nevében megköszönte a küldötteknek az őket megválasztó megyei és városi értekezletek küldöttei­nek, a népfront-bizottság tag­jainak és aktíváinak megtiszte­lő bizalmát. Ezután a Hazafias Népfront II. országos kongresszusának ülése a Himnusz hangjaival ért véget. A hároméves terv sikeres befejezése kiinduló alap új ötéves tervünkhöz munkásosztály, illetve közvetlenül a munkásosz­tály élcsapata, a Magyar Szocialista Munkáspárt. — Pártunk vezeti ma a tár­sadalom életét, irányítja a szocializmus építését és kor­mányozza az országot. Mi, kommunisták, pártunk VII. kongresszusának nagy nyil­vánossága előtt is belső meg­Helyzetkép és útmutatás Beszélgetés Pest megyei küldöttekkel a kongresszuson % £ A hullámos mennyezetű j nagyteremben immár második ^ napja tanácskozik a Hazafias £ Népfront II. országos kong- frresszusa. Látni a küldöttek ar- £cán, hogy értelmükben és szi­vükben is szinte hullámzik a $ kongresszus szószékéről el- % hangzó mindaz a sok gondolat, gamely a nép, az ország sorsá­gnak kérdéseit érinti. Érthető ^ hát ha a szünet alatti társul- % gásban szintén ez a fő téma. ^ Beszélgettünk több Pest rne- f gyei kongresszusi küldöttel. í Véleményüket találóan fejez­ete ki v ... Pozsonyi Kálmán, 'ja Csepel Autógyár Ráckevén 'j lakó művezetője, a Pest me­ggyei népfront-bizottság elnök- őségének tagja: % — Átfogó politikai helyzet­ei képet kaptunk a kongresszuson e— mondja. — Különösen Ká- e dár elvtárs beszéde adott ér- $dekes és világos áttekintést % hazánk fejlődéséről. a nemzet­közi helyzetről, ugyanakkor út- e mutatást is a további munká- e hoz. y e Ez utóbbi különösen érdekei­ig te Pozsonyi Kálmánt, hiszen e megyénk népfront-mozgalmá­ig ban önmagát is annak a mun- e kásosztály küldöttének tekinti, e amelynek a nemzeti összefogás e e táborában szintén élen kell ejárnia. De ezt nemcsak magá- ' ra vonatkoztatja. Nem vélet­len. hogy büszkén beszél arról: gyárunk Pest környéken lakó munkásai közül több százan vesznek részt a népfront tevé­kenységében. E munkások kü­lönösen szívükön viselik a köz­ségfejlesztést, mert igényeseb­bek már. mint más földijeik; hamarabb szeretnének minél több városiasságot meghonosí­tani falvainkban is. Ezért örömmel szól a Ráckevén ter­vezett törpevízműről és vízve­zetékhálózatról. amelynek megvalósításához a helybeliek hetvenöt százaléka pénzzel és társadalmi munkájával is hoz­zájárult. Ez évben már meg is épül a víztorony, a száz köb­méteres tároló és a vezetékhá­lózat öt kilométeres szakasza. Az isaszegi népfront-bizott­ság elnöke. Farkas Mihály, Keleti pályaudvari MÁV fő­intéző arról a nagy élményről beszél, amit számára ez a kongresszus jelent. — Itt alkalmam van — jegyzi meg — szinte az egész ország életébe bepillantást nyerni és látni, hogy milyen lüktető, eleven erő hazánk­ban a népfront. Ezt saját falujából vett té­nyekkel is igazolja. Elmondja, hogy községükben 1958 óta lendült fel különösen a nép­front-munka. Ez Idő alatt jár­dák. utak. átereszek, a nap­közi, a közvilágítás bővítése í járnia. De ezt nemcsak maga- dák. utak. átereszek ' ra vonatkoztatja. Nem vélet- közi, a közvilágítás és egyéb létesítmények fej­lesztették tovább szűkebb ha­zájukat. Ezért hangoztatják az isaszegiek, hogy náluk öt­ven év alatt nem fejlődött annyit a község, mint az el­múlt két év alatt. És ebben oroszlánrésze van a népfront­nak. — Szerettem volna felszó­lalni a kongresszuson — mondja —. de a sok jelent­kező miatt, azt hiszem, már nem kerül rám sor. Javasolni akartam a többi közt, hogy kormányunk tegye törvénye­sen lehetővé: a községfejlesz­téshez ne csak a háztulajdo­nosok járuljanak hozzá, ha­nem a saját házzal nem ren­delkező lakosok is. így még gyorsabban tudnánk előreha­ladni községeink fejlesztésé­ben. És mint nálunk tapasz­talom: a saját házzal nem rendelkező lakosság is hozzá­járulna önként a község fej­lesztéséhez. De e segítő kész­ség teljes hasznosításához tör­vényes alapot kell teremteni. Zömök, öszes hajú ember Bályi István. u volt 12 holdas középparaszt, a püspökhatvani Szikra Tsz állattenyésztő-brigádjának ve­zetője. A tsz-nek egy éve tagja, a helybeli, a járási és a megyei népfront-bizottság­ban már 1950 óta tevékeny­kedik. Megyénknek tehát egyik régi közéleti tényezője. És mint szavaiból kideyül: — A népfrontban valórész­vételem segített engem is ah­hoz, hogy a szövetkezés út­jára lépjek és másokat is hoz­zásegítsek az élet új útjára. Van fogalma, elvtárs — kér­di —, hogy milyen nehéz fel­adat volt falumbeli paraszt- társaimat az „enyémből” a „mienkbe” átvinni?!... Visszaemlékező mosollyal si­mítja végig a homlokát, mint­egy érzékeltetve, hogy most éppen ennek az átalakulási folyamatnak közelmúltbeli és még mai nehézségei suhantak át gondolataiban. — Ez a népfront-kongresz- szus — folytatja — szintén előmozdítja majd, hogy mi, a föld emberei minél hamarabb gyökeret eresszünk az új élet­formában is... Perényi István, az inárcsi Március 21 Tsz el­nöke már az újtípusú mező- gazdasági vezetőember mód­ján szól a népfront-mozgalom és a szövetkezeti átalakulás kapcsolatáról. — A népfront — állapítja meg — a többi közt azzal is segítette a mezőgazdaság át­alakulását. hogy már előzőleg bevont számos parasztasszonyt a közügyek intézésébe, alakí­tásába. Ez hozzájárult ahhoz, hogy a termelőszövetkezetek­ben is nagyobb szerepet kap-_ janak a nők. A mi szövetke­zetünk vezetésében például négy asszony vesz részt, s raj­tuk kívül hárman mint csa­patvezetők is. És a nők ilyen szerepe igen nagy dalop. mert ml azt tapasztaljuk, hogy az okos, ügyes asszony még a leg­makacsaljb férfit is jó irányba tudja befolyásolni... őr. Kávai Géza jogtanácsos, a váci népfront­bizottság titkára elsősorban arról beszél, hogy ez a kong­resszus milyen nagyszerű ta­pasztalatcserére nyújtott lehe­tőséget a népfrontban tevé­kenykedő munkások, parasz­tok és értelmiségiek között. Beszélgetés közben össze is találkozik Tóth Andrással, a budapesti Elzett Gyár szer­számkészítőjével, az■ angyal­földi népfront-bizottság elnök­ségének tagjával. Örömmel üdvözli őt és mindjárt mond­ja is: — íme, az én egyik tapasz­talatcsere partnerem ... Ne­künk, váciaknak az egyik ilyen fontos tapasztalatot a társadalmi munka szervezése és ennek jelentőségének fel­ismerése nyújtja. A társadal­mi munkában ugyanis mi kis­sé elmaradtunk, ez csak most kezd fellendülni. Azután a váci jogtanácsos és a budapesti munkás egy­másba karolva arról beszél­getnek, hogy ez a kongresszus politikailag és emberileg még közelebb hozta egymáshoz az ország különböző dolgozó ré­tegeit és képviselőit. Kettőjük közvetlen baráti eszmecseréje is szinte jelképes kifejezője annak, hogy a párttanok ér pártonkívüliek. a munkások parasztok és értelmiségiek nemzeti összefogása a szo­cialista Magyarország félévi tűséért — megbonthatatlan erő. Szenes Imre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom