Pest Megyei Hírlap, 1960. május (4. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-29 / 126. szám

m«. MÄJUS 29. VASÁRNAP MST »r Ecvei AZ ÜJ PARASZTI ÉLET ÚTJÁN ffilí2;555SS;S2SS:“S^gKK!S2KK5S5!SHs5RSS5!55!S5S5SSKílSKSSÍSslss;?S5ÍSsEK5 fc,3S?íSÍ jp^t^?fpH3SBHS8In8lral§SSM^-MMSgMggBggnggHBgg5g5M5ágB?8SK85S8jgj5B35j3g85BÍ5SgSBSgSSKiH!MBgtÍMBHW Szokolai Sándorok két anyakoca nevelését vállalták. A kocák — mint látható — néhány nap alatt megszokták új gazdasszonyukat. gendő lesz a kocák, illetve a malacok takarmányozására. — Kiszámítottuk — mond­ja Császárné búcsúzóul —, hogy három süldőért, amit a feltételek szerint az első fia- lásból át keli adni, többet ka­punk. mint amennyibe ez a szép anyakoca került — Az első fialásból 96 sül­dőt kapunk a háztájiból. A ta­gok is jól jártak, meg mi is — mondja el véleményét Kovács elvtárs. Az abonyi Lenin Termelő- szövetkezetben gyorsan növe­lik az anyakocaállományt, de közben nem feledkeznek meg arról, hogy az ország húsellá­tása érdekében kihasználják a háztáji gazdaság nyújtotta le­hetőségeket. Fejlődik a közös állomány, kihasználják a háztáji gazdaság adta lehetőségeket a sertéstenyésztés fejlesztésére az abonyi Lenin Tsz-ben Tavaly tavasszal még mind­össze 24 anyakocával ren­delkezett az abonyi Lenin Terme Lszövetkezet. Igaz, föld­jük is kevesebb volt, mint most, de ez sem indokolta a kis létszámú sertésállományt. Hogy egy esztendő alatt milyen eredményt lehet el­érni a sertéstenyésztésben, azt példázza a tsz mostani sertésállománya. Kovács Sán­dor elvtárs, a tsz szakkép­zett főállattenyésztője nem kérkedéssel, de jogos büszkeséggel vezetett bennünket végig a termelőszövetkezet gazdasá­gán. Fejlődik a tsz állatte­nyésztése, de leggyorsabban a sertésállomány. Egy esz­tendő alatt hetvenre növel­ték aiz1 anyakocák számát, s ami leginkább dicséretre méltó, maguk nevelte sül­dőket állítottak tenyésztésbe. — A közeljövőben újabb Ötven anyaicocával növeljük állományunkat. Igaz, ezeket már a TEGI-től kapjuk — tájékoztat bennünket a kö­zeljövő terveiről Kovács elv­társ. Nem sok gazdaság dicse­kedhet ilyen szép és gon­dozott sertésállománnyal, minit az abonyi Lenin. A legutób­bi fialásnál 10,6 volt az át­lag. Elhullás szinte nincs és keres ve-fcu fca t va sem talál­tunk ■— még a 11—12-őt fialó kocák alatt Bem — el­maradt. úgynevezett csökött állatokat. Amikor ezt szóvá- tssszük a főállattenyésető- nek, elmondja, hogy nem volt ez mindig így. Ami­kor idekerült, jó néhány tag sokallta az anyakocáknak adott abrak mennyiségét. Csak amikor látták ennek eredményét, akkor győződ­tek meg, hogy a főállattenyész­tőnek van igaza, — Az év végére 1200 ma­lacnak: keil lennie a közös gazdaságban. Jövőre már nem lesz olyan gond a süldők hízóba állítása, mint az idén — s ezt olyan hangsúllyal mondja, mint aki biztos a dol­gában. Gyorsan fejlődik a tsz közös sertésállománya, de a háztáji­ban is egyre több anyakocát tartanak a tagok. Kovács elv­társ elmondotta, hogy a tag-, ság sertéstartását messzeme­nően elősegíti a tsz vezetősége. A Harkányi-féle tanyán, ahol a tagság többsége lakik — kü­lön pásztort fogadtak a háztá­ji sertések őrzésére. A legelőt a tsz biztosítja. — Megbeszéltük a tagsággal, hogy lehetőleg tartsanak egy­két anyakocát és a vezetőség segít a takarmány biztosításá­ban — mondja el a vezetőség véleményét Kovács elv társ a háztáji sertéstartással kapcso­latosan. — Mit jelent ez a segítség? kérdezzük. — Az előbb már említett le­gelőn kívül a szükséglet sze­rint adunk aratás után árpát az anyakocát tartó tagoknak. Ősszel, a betakarítás után jócs­kán kapnak kukoricát is — vá­laszolja kérdésünkre. A termelőszövetkezet tagsá­ga felismerve a vezetőség szán­dékát, igénybe vette a kor­mánynak azt a segítségét, amely szerint állami hitelből, kilónként 16.50 forintos áron vásárolhatnak anyakocának való süldőket. Csupán az a ki­kötés, hogy az első fialás után három darab negyven kilo­grammnál nehezebb süldőt kell átadniok. A rendeletben meg­állapított feltételek mellett 32 kocasüldőt igényeltek a tagok, illetve ennyivel növelték az amúgy is szép számú kocaállo­mányt. — Azért, hogy a tagság mi­nél jobb kocasüldőkhöz jus­son, a termelőszövetkezet meg­állapodott az Állatforgalmi 2 Juhhodály - két hét alatt ^ Az abonyi Kinizsi Tsz gaz- v, dái a napokban adták át ren- í deltetésének az új, szerfából ^ , épített háromszáz férőhelyes juhhodályt. A hodályt a sző- ^ vetkezet mesteremberei, Hala- ^ si István, Bencsik Pál, Turóczi ^ Móric és mások alig két hét ^ leforgása alatt építették fel. í Rövidesen elkészül a juhász- ^ lakás is, amelyet Komáromi ^ József kőműves tsz-tag veze- á y tésével épít a szövetkezet bri- í y gádja. Az építkezéseket a Ki- ^ nizsi Tsz gazdái saját erejük- ^ bői végzik. í- --------- I Ot rendre arató gép ttolgoiik majd Törteién 2 Törtei termelőszövetkezeti z y községben az idén öt szovjet ^ gyártmányú, rendre-arató gép ^ segíti az aratás nagy munká-| ját. A gépállomás a nemrég £ kapott gépeket június közepe í y táján küldi ki a községbe. '/ _---------------- K«C Ö VES SERTÉSEK Vállalattal, hogy helyben, a termelőszövetkezet állományá­ból válogatunk ki kocasüldő­ket számukra — mondja Ko­vács elvtárs. Meglátogattunk két terme­lőszövetkezeti tagot, akik az ál­lam által nyújtott hitellel vá­sároltak kocasüldőt. Szokolai Sándor két süldőt állított te­nyésztésbe. — Három hete, hogy meg­kaptuk a kocákat — mondja Szokolai Sándórné.— Takar­mányunk van. biztos, hogy jó helyre kerültek az állatok. Császár Béláné egy 101 kilós kocasüldőt vett. Ezenkívül még négy süldője van. — A négy süldőből egyet ko­cának hagyunk meg, egyet a most nősülő fiamnak adunk, a másik kettőt pedig meghizlal­juk — ismerteti tervüket Csá­szárné. Császáréknál is biztosítva van az anya­kocák takarmánya. Úgy mondja a háziasszony, hogy a háztájiból és a közös­ből származó takarmány ele­<l\\\N\\\VV\\\\\\\\\\\\\\\\\V<\\\\\\\\\\\\VvW^ Hasznos tapasztalatcsere az alsógödi termelőszövetkezetben Az elmúlt napokban a sze­di Haladás Termelőszövetke­zet vezetői és brigádvezetői, valamint a községi tanács ve­zetői tapasztalatcserén voltak az alsógödi Egyesült Törek­vő Termelőszövetkezetben. A látogatásra érkezett vendége­ket Török Sándor tsz-elnök és Albert Mihály főagronómus Holdanként 100 mázsa burgonya A valkói Uj Élet Tsz az idén 500 holdön termel burgonyát. A vetéseket káli műtrágyával is megszórták, így minden re­ményük megvan arra, hogy holdanként — a tervezettel el­Cegléden folyik a harc a burgonyabogár ellen lentétben — néni 70, hanem 100 mázsa burgonyát takarít­hatnak be. A szövetkezet 500 hold burgonyavetésével bene­vezett az országos, 100 mázsás burgonyatermesztési mozga­lomba. Valkó mindig hazája volt a paradicsomnak és általában a kertészeti áruk termelésének. Az idén 35 hold paradicsomot, 90 hold bokorbabot, 40 hold Juliska-babot, 22 hold mákot és 10 hold sárgarépát termesz­tenek. Ezekből a növényekből, valamint a burgonya termésé­ből előreláthatólag több mint négymillió forint bevétele lesz a tsz-nek. vezette végig a szövetkezet földjein. A sződdek sok érdekes és hasznos módszert láthattak, noha az alsógödi tsz neon tar­tozik a nagy gazdaságok so­rába. Taglétszáma ' mindösz- sze 163 fő, de a szövetkezeti gazdák munkaszeretete, szor­galma szép eredményeket ho­zott eddig is. A növényter­melésben hetvenhárman dol­goznak, s kapásnövényeket egyé­ni művelésre vállalták, az eredményességi jövede­lemelosztás elvei szerint. Egy-egy tagra átlagosan há­rom hold kukorica, ezer-ezer négyszögöl paprika és burgo­nya, 500—500 négyszögöl pa­radicsom és cukorrépa jutott. A termelőszövetkezet gaz­dái közül kezdetben többen kételkedtek az eredményessé­gi 1 jövedelemelosztás sikeré­ben, mivel azt eddig nem is­merték; Azóta azonban be­bizonyosodott ennek az új jövedelemelosztási módszernek a helyessége. Lényegében en­nek tudható be, hogy idejé­ben végeztek a cukorrépa sa- rabolásával és egyelésével, a paprika kiültetésével és befe­jezéshez közeledik a burgonya kapálása is. A legnagyobb munka, amit az elmúlt he­tekben végeztek: 110 hold föld fészektrágyázása volt. A tapasztalatcsere során a látogatók kiszámították, hogy a vállalt munkák elvégzése körülbelül 100—110 napot vesz igénybe, tagonként egy mun­kaerőt véve alapul. Egy át­lagos erővel és ügyességgel dolgozó növénytermelő. a mintegy 160 alap munkaegy­séget, minimális prémiumot és egyéb munkalehetőségeket fi­gyelembe véve, körülbelül 376 munkaegységet szerezhet az év folyamán. Ennek révén cgy-egy tag éves jövedel­me meghaladja a 16 ezer forintot. Ehhez a jövede­lemhez hozzá, kell még számítani 4000 forint ér­tékben a háztáji föld ho­zamát is. S a termelési tervek túltelje­sítésével a tagok jövedelme növekedni fog. Az eredményességi jöve­delemelosztás előnye a ter­melőszövetkezetnél kézzelfog­hatóan bebizonyosodott. Ezt mutatja például a családtagok ; nagyszámú részvétele a kö- jzös munkában. ! A vendégek az eredményes- jségi jövedelemelosztás probié- j máján kívül még sok hasz- [nos kérdést vitattak meg. A [ sződiek tetszését különösen ! megnyerte az alsógödiek itatá- : sós borjúnevelése, amelynek i előnye közismert. Sok időt ; töltöttek el a látogatók az ■Egyesült Törekvő Tsz öntö- ■zéses zöldség- és virágkerté- •szetében is. : Ennek a kertészetnek a I tervezett jövedelme jó­val meghaladja az egy­millió forintot. A ker­tészetben dolgozó tagok­nak száz forint bruttó be­vétel után írnak jóvá egy munkaegységet, i Az alsógödi tapasztalatcse- I re-látogatás a járási tanács i mezőgazdasági osztályának véleménye szerint is igen hasznos volt. Helyes lenne, ha minél több hasonló cse­relátogatás történne a járás és a szomszédos járások ter­melőszövetkezetei között. A jó munkamódszerek és hasz­nos tapasztalatok ugyanis elő­segítik a kőtös gazdaságok erősödését, eredményeik növe­lését. Az oldalt összeállították: Csekő Ágoston. Déry Károly, Mihők Sándor Opauszky Lász­ló és Tcnkely Miklós. A Ceglédi Kossuth Tsz tavaly 35 darab „különös” kocát kapott a Kalocsai Kísérleti Gazdaságtól. A tagok érdeklődve nézegették a Cegléd környékén még nem látott fehér-fekete öves sertéseket. Körösi Gyula, a tsz fömezőgazdásza elmondta, hogy az új fajtának igen jó tulajdonságai vannak: nagyon jó takarmányértékesítö, szapora, viszonylag igénytelen, nagy mennyiségű húst és zsírt ad. A hízók súlya rendszerint eléri a 200 kilogrammot is. A kocák közölt sok volt, amelyik tizen­négyet fialt. A kismalacokból még 35 anyakocát nevelnek, a többit pedig meghizlalják vagy továbblenyésztésre adják át. get tárolnak. A nagy forgalom pedig bizonyítja, hogy a terme­lők élnek is a lehetőséggel, használják a bolt áruját, har­colnak a burgonyabogár ellen. Cegléd központjában talál­ható a helybeli földművesszö­vetkezet nagy látogatottságnak örvendő növényvédőszer bolt­ja. Horváth József boltvezető tájékoztatása szerint naponta 350—400 ember is megfordul a} kis üzletben. Különösen azóta \ nőtt nagyot a forgalom, amió-; ta megjelentek a burgonyabo-; garak. Ennek pedig — sajnos; — már több hete. Cegléd hatalmas kiterjedésű í határában és a környező köz- í ségek földjein nagy területe- j ken termelnek burgonyát. A burgonyabogár jelen tke- ; zése után mind a termelő- ; szövetkezetek, mind a ta* í gok háztáji földjein meg- ; kezdték a gondos védeke- 5 ‘ zést. ; Tarsoly Lászlóné, a Dózsa Né-; pe Termelőszövetkezet tagja \ háztáji burgonyavetéséhez vá- 2 sárolt DDT-port, amikor az; üzletben jártunk. Elmondta,; hogy véleménye szerint keve- \ sebb a bogár, mint az elmúlt ^ évben. Minden reggel leszedik $ a bogarakat, időnként pedig \ DDT-vel is beporozzák a táblá- $ kát. J Védekezik, vagy készül a vé- $ delemre mindenki Cegléd kör- J nyékén, akinek akár csak né- \ hány tő krumplija is van. Az elmúlt évek tapasztala- £ tál azt mutatják, hogy a burgonyabogár kártevése \ ellen lehet védekezni. í A ceglédi növényvédőszer bolt ^ ehhez a védekezéshez alapo- J san feltöltötte raktárát védő- j szerekkel. Mintegy ötezer hold ^ burgonya egész évi védekezé-J séhez elegendő idegbénító mér- í A „IMIINK" i fogatos haszon­ul két esztendős szépszál legény, Ist­ván a neve, özvegy- asszony fia. Tíz test­vére van. Ö a legidő­sebb, a családfenn­tartó. Titokban egy lánynak teszi a szépet — két éve már —, akinek az apja a ta­vasszal jött a közös­be, tizennégy hold­dal. Az apa ötven kö­rüli, őszül is, kopa­szodik is, igen rátar­ti. Kemény ember, dolgára büszke. Ott­hon is az. Aki sze­met vet a lányára, annak annyija le­gyen, amennyi mó- ringot ö ad vele. Ga­ras-fogó volt mindig, értett a szaporításá­hoz, a megtartásához is. Most dinnyés a szövetkezetben. Száz holdra nevelt palán­tát, amiből „olyan dinnye lesz, aminek az íze pergetett méz, a színe meg piros ró­zsa”. A palánták meleg­ágyai a tehénistálló udvarára kerültek. Május eleje van, me­legít a nap. Leszed­ték hát a takaró he­reieket, katonásan egymásra rakták, kö­tésig érő magasságba. Vigyázva, akkurátu­sán csinálta, dirigálta ilyenre a dinnyés, mert könnyen törik az üveg, meg a rend is így kívánja. Az udvar elég szűk ahhoz, hogy kocsi fo­rogjon benne. Há­rom-négy lépés az alacsony kerítés, így hát odaállnak a foga­tok. Ott adogat jóik át a ládában utazó pa­lántákat. István a negyedik fordulóra érkezik hajnal óta. Csettint a lovaknak, meghúzza a gyeplőt és már benn is áll az udva­ron, ahová tilos a ló­nak a bemenetel. De István siet. Az órájá­ra néz, még mindig örömös-csodálkozás- sal, mert alig tíz nap­ja csatolhatta a csuklójára. Életében az elsőt. Anyja vette a városban, születése napjára. Ajándék­nak. Az előlegből ju­tott neki három ing is, de az kijárt. Lelép a bakról, se­gít rakodni, s hagyja, hogy a füle mellett elzúgjanak János, a dinnyés szavai, mert megszegte — így mondja az öreg — a rendeletet. Jó félen van már a kocsi, amikor az ag- ronómus motorja be- kaltog az udvarba. A lovak megugra­nak, a rudas kirúg és megüti a lábát az egymásra sorjázott keretek szélében. Et­től táncolni kezd és... csörömpölés, kiabá­lás. káromkodás... István a lovakhoz szalad... Csak hall­ja, hallgatja, hogy. a dinnyés szidja őt, az éretlenségét, a fajtá­ját, — az egész vilá­got. Mégis megrakják a kocsit. István elindul­na, de az öreg eléje áll. — Négyszázötven forint csak az üveg:.. Hallod-e?! Megfize­ted a mi kárunkat!... Nem loptuk rá a pénzt.., István nem felel. Mit is mondhatna?... Kihajt az udvarról, ráfordul a diilöúlra. Az órájára néz. Hök­kent csodálkozással látja, hogy a szerke­zet áll, mert a muta­tók merev csápjai öt óra tíz percet jelez­nek. Lecsatolja,' ráz­za, a füléhez emeli. Nem ketyeg. Észre sem vette, hogy a táncoló ló tartóláncá­hoz ütődött a csukló­ja. Belefigyel a mesz- szeségbe és mosolyog­ni kezd. Á dinnyés, a lány apja szavait hallja: „Megfizeted a kárunkat..." — A kárunkat ■— kimondja hangosan, nevet és füttyent. Az órát újra megnézi, az­tán zsebre dugja. Az óra megállt. Az idő azért megy. Este is lesz, akkor pedig Istvánt a dinnyés lá­nya várja. Elmondja majd neki, hogy mi­lyen kár esett. — Minden kár ha­szonnal jár. Apád most először mondta ki: a mienk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom