Pest Megyei Hírlap, 1960. május (4. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-22 / 120. szám

PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI. A BUDAPESTI IPARI VÁSÁRON 42 MSZMP P EST MEGY E I BIZOTTSÁGA É.S A MEGYEI TANÁCS LAPJA IV. ÉVFOLYAM, 120. S7ÄM ARA 70 FILLER 1960. MÁJUS 22. VASÁRNAP Kádár János elvtárs felszólalása a Hazafias Népfront budapesti küldöttértekezletén IfjúftHttssioHúk « btnitippsti nppfmní-biaoitsáf/ot A Csepel Autógyár pavilonjában A Budapesti Műszaki Egyetem aulájábar. szombaton a főváros lakosságának mintegy ötszáz küldötte újjáválasztotta a Hazafias Népfront Budapesti Bizottságát: Az ünnepi gyűlésen megjelent és az elnökségben helyet foglalt Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Gáspár Sándor, a Budapesti Pártbizottság első titkára, a Politikai Bizottság póttagja, valamint a Ha­zafias Népfront több vezetője, a társadalmi szervek képviselői, s a népfront-mozgalom legjobbjai. A tanácskozást dr. Harrer Ferenc, a Ha­zafias Népfront Budapesti Bizottságának el­nöke nyitotta meg. Javaslatára a küldött­merik már, külcn nem aka-; rom bemutatni őket. (Derült-^ ség!) A perspektíva tehát e ^ téren is bíztató, de harcolni e ^ téren is kell, állhatatossággal ^ és sokáig. ■: Diai életünk fő jellemzője a ni unka és a harc s így lesz még jó ideig. Vala- ^ mikor talán olyan helyzetben | is lesznek majd emberek, hogy ^ egyedül a munka, illetve a i munka gyümölcseinek élve- ^ (Folytatás a 2. oldalon.) f------------------------------ í é rtekezlet részvevői néma felállással adóztak az elmúlt három évben elhunyt népfront­aktivisták emlékének. Ezután Schütz Árpád titkár terjesztette elő a Hazafias Népfront Budapesti Bizottságának beszámolóját az elmúlt három év munkájáról. A beszámoló foglalkozott a népfront-moz­galom erősödésével, az elért eredményekkel. Különös hangsúllyal említette a Hazafias Népfront tevékenységét a békemozgalomban s örömmel adott számot a népfront kezdemé­nyezéseiről az egyes kerületekben. A beszámoló elhangzása után a vita követ­kezett, amelyben felszólalt Kádár János elv­társ is. fiád úr János elvtárs hessétle — Teljes mélységében átér- zem a megtiszteltetést és a felelősséget, hogy a Hazafias Népfront budapesti értekezle­tén, mint küldött, jelen lehe­tek. (Nagy taps.) Ezért kö­szönetét mondok azoknak, akiknek bizalmából — mint a XIII. kerület küldötte — részt vehetek ezen a tanács­kozáson. Közös eszme és kö­zös törekvés hozott össze bennünket, ebbe a terembe, s bár sok irányból jöttünk, im­már közös útra leltünk és egyetértésben megyünk előre. (Nagy taps.) Vannak itt a teremben nagy tudósok, hí­res művészek, kiváló mun­kások. parasztemberek, a tár­sadalom legkülönbözőbb ré­tegéből jött emberek. Ez ma­gában véve is nagy társadalmi kiegyenlítődésre mutat. De ennél magasabb fokon is jelentkezik a kiegyenlítődés társadalmunkban — állapítot­ta meg Kádár János, majd részletesen beszélt népünk szépülő életéről, a népfront- mozgalom budapesti szerve­zeteinek eredményes, ]ó munkájáról és a népi egy­ségről. Hangsúlyozta: az alapvető dolgozó osz­tások. az egész nép ösz- szefogása nélkül nem le­het eredményesen építe­ni a szocializmust. Ezért a Hazafias Népfrontnak Budapesten nagy figyelmet kell fordítania a munkások és az értelmiségiek együttműkö­désére, valamint a munkás- osztály és a városi kispol­gárság tartós szövetségére. Beszéde további részében a nemzetközi helyzettel foglal­kozott. — A nemzetközi helyzet — hangsúlyozta — jó és kedve­ző szocializmust építő népünk számára, mert a nemzetközi életben a szocializmus erői immár hatalmas, legyőzhetet­len és egyre növekvő erő­ként vannak jelen. (Hosszan­tartó taps.) Természetesen lát­nunk kell, hogy miközben döntő fölényben vannak a szocializmus erői, azért a nemzetközi helyzetre hat az imperializmus léte is, más szóval a béke erői és a hábo­rú erői is jelen vannak a nemzetközi élet tényezői kö­zött. Az imperializmus, az ag­resszió erői ma már ki­sebb és némiképp zilált erő formájában jelentkez­nek, de azért léteznek és hatnak. Amikor a béke, a szocializ­mus perspektívájáról beszé­lünk, feltétlenül tudnunk és éreznünk kell, hogy mind a szocializmus, mind a béke ügye végső fokon az egész világon győzedelmeskedni fog. (Nagy taps.) Ma már nincs olyan erő a földön, amely ezt meg tudná akadályozni. De azt is tudnunk kell, hogy ez a harc hosszantartó lesz. — Amikor azt vizsgáljuk, milyen erők vannak az impe­rializmus, az agresszió olda­lán, akkor sosem szabad szem elől tévesztenünk, hogy min­denkinek társadalmi helyzete, vagyis alapvető személyes ér­deke szabja meg a gondolko­dását. Nálunk, Magyarorszá­gon egyetlen olyan ember sincs, akinek valamiféle anya­gi érdekeltsége fűződnék ah­hoz, hogy növekedjék a hadi- termelés, a hadsereg létszáma, vagy mondjuk, hogy több fegy­vert gyártsunk. Nálunk nincse­nek fegyvergyári részvénye­sek, annál inkább vannak Nyugaton, a nagy kapitalista országokban. S higgye el min­denki. van különbség abban, mennyi idő alatt jut el egy óbudai munkásasszony addig, hogy követelje a békét és mennyi idő kell ugyanehhez egy amerikai gyárosnak. (De­rültség) Nyilvánvalóan van itt bizonyos időbeli differencia is. (Nagy taps) A harc addig tart, a végső és teljes győzelem ak­kor következik be, amikor az imperialisták, a háborús pro­fitban érdekelt emberek el­vesztik döntő befolyásukat ál­lamok és kormányok, nagy és hatalmas államok kormányai felett. Mindezt azért sem szabad szem elől téveszteni, mert mindenki láthatja és érezheti, hogy a nemzetközi életben bizonyos periodikus változá­sok vannak. Előtör a megbékélés szel­leme, azután egy kis el­lennyomást ad az agresz- szió szelleme. És utána meigint erősödik a megbékélés szelleme. Addig amíg az imperializmus meg nem szűnik létezni, az agresz- szió szellemét és erőit erős korlátok között kell tartani. Ezt mindenkinek tudnia kell. .Amikor békeprogramunkról beszélünk, azért tekinthetünk biztonsággal előre, mert im­már szemünk előtt a szocialis­ta társadalmi rendszer legyőz­hetetlen ereje, nagyszerű fej­lődése. Amikor a Kommunista Kiáltványt megfogalmazták, talán csak néhány tucat em­ber ismerte, fogadta el és kezdte hirdetni. — Marxszal és Engelsszel az élen. Az utóbbi négy évtizedben a világ egyik hatalmas országában, a Szovjetunióban valósággá lett! Az orosz proletariátus és az orosz dolgozó osztályok megdöntötték a kapitaliz­must és a világ legerő­sebb, leghatalmasabb szo­cialista államának alapjait vetették meg. Azóta sem telt el sokkal több négy évtizednél, s ma már egymilliárd ember él szocialis­ta országokban. A fejlődés te­hát gyors és bíztató, harcunk jövőjéhez is megadja a szük­séges bátorítást mindenkinek, akinek szívügye a szocialista társadalom győzelme. Nézzük a béke erőit és a háború erőit. Az, hegy háború legyen-e vagy béke, negyvennégy évvel ezelőtt kivétel nélkül olyan kormányoktól függött, ame­lyek mindegyike hajlamos volt arra, hogy vérözönt zúdítson a népekre, ha abból aranyat lehet kvácsolni. Most? Hatalmas országok és ki­sebb országok egész sorá­ban olyan kormányok, olyan rendszerek vannak, amelyek fenntartás és hátsó gondolatok nélkül harcolnak a békéért — míg az országok másik cso­portjában olyan kormányok vannak, amilyenek... önök is­A Lunyik III modellje a szovjet pavilon bejáratánál iV. Hruscsov visszaérkezett Moszkvába Ünnepélyes búcsúztatás Berlinben, fogadás a vnukovói repülőtéren Nyikita Szergejevics Hrus­csov, a Szovjetunió Miniszter­tanácsának elnöke, aki a Né­met Demokratikus Köztársa­ság kormányának meghívásá­ra Párizsból jövet útban haza­felé baráti látogatást tett az NDK fővárosában, szombaton délelőtt kíséretével együtt el­utazott Berlinből. A schönefeldi repülőtér felé vezető útvonalon a berliniek tömege állt sorfalat és virág­csokrokkal integetve „Hoch! Első lett Vác, Nagykáta és Tápiószele Száznegyvenen kaplak szakmunkás-bizonyítványt a helyiipari tanulók megyei versenyén Mint arról már beszámol­tunk, Nagykőrösön pénteken délelőtt megkezdődött a helyi­ipari tanulók nagyszabású me­gyei seregszemléje. Tíz szak­mából tizenhat helyiipari is­kola képviseletében mintegy kétszáz helyiipari tanuló jött el, hogy számot adjon szakmai felkészültségéről és elméleti tudásáról. A kétnapos versenyre gaz­dag programot állítottak össze a rendezők. Pénteken reggel Kolonics Lajos, a DÍVSZ ma­gyarországi titkára köszöntöt­te a versenyző fiatalokat a Kossuth-szobor előtt, majd a délelőtti órákban a Petőfi ál­talános iskolában megkezdőd­tek az elméleti versenyek. Dél­után fodrászbemutatót tartot­tak, majd a gyakorlati verse­nyekre tegnap délután került sor. A város különböző műhe­lyeiben megtartott gyakor­lati versenyen alapos szak­mai felkészültségről adtak számot a tanulók. Közben Barabás György, a Munkaügyi Minisztérium szak- oktatási felügyelőségének ve­zetője is ellátogatott a városba, s megtekintette a vizsgamun- káit készítő tanulókat. A gya­korlati vizsgákat egyébként az előírásoknak megfelelően bo­nyolították le. Délután összeült a bíráló bizottság, s értékelte mind az elméleti, mind pedig a gyakorlati verseny eredmé­nyeit. Öt órakor a városi kultúr­otthon dísztermében So­mod] Gyula, a megyei KISZ-bizottság első titká­ra nyitotta meg az ipyi tanulók munkáiból rende­zett pazar kiállítást. Meleg szavakkal emlékezett meg Somodi elvtárs a tanárok odaadó munkájáról és a szülők áldozatvállalásáról. Ugyancsak a kultúrotthon színháztermében került sor a kétnapos verseny értékelé­sére. Itt Horváth Ferenc, a Pest megyei Tanács ipari osz­tályának helyettes vezetője mondott ünnepi beszédet. Kö­szönetét mondott a rendezők­nek és a verseny résztvevői­nek. Elmondotta, hogy az idei verseny minden szempontból felülmúlta az eddigieket. A beszéd után került sor az ünnepélyes eredményhirde­tésre. A kiállítás zsűribizott­sága az első díjat Vác, Nagy­káta és Tápiószele helyiipari iskolájának ítélte. A második díjat a gödöllői, a szentend­rei, a szigetszentmiklósi, az abonyi és az érdi ipari ta­nulók szerezték meg. Pilisvö- rösvár, Monor, Jászkarajenő, Dabas és Ócsa a harmadik helyre került. Külön kiemelte a zsűri a nagykőrösi 224. és a ceglédi 203. helyiipari tanuló­iskolát. Az ünnepség során kiosztották a versenyben résztvevő hallgatóknak az ok­leveleket, száznegyven harmadéves ipari tanuló kapta meg a szakmunkásbizonyítványt és a munkakönyvét, so­kan kaptak pénzjutalmat is. Este fővárosi művészek adtak műsort a Kinizsi Sportkör színháztermében, s reggelig tartó táncmulatság fejezte be a nagyszabású eseménysoro­zatot. Hoch! Hruscsov, brávo Hrus­csov!° — kiáltásokkal búcsúz­tatták a vendéget. A vörös zászlókká] és az NDK lobogójával díszített schönefeldi repülőtéren a ven­dégek búcsúztatására megje­lent Walter Ulbrióht a Német Szocialista Egységpárt Köz­ponti Bizottságának első titká­ra, a politikai bizottság tag­jai. miniszterek, Max Rei- mann, a Német Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, dr. Johannes Dieckmann, a Népi Kamara elnöke, dr. Erich Correns pro­fesszor, a Nemzeti Front or­szágos tanácsának elnöke. A Szovjetunió és az NDK himnuszának elhangzása után Hruscsov Walter Ulbricht tár­saságában elhaladt a nemzeti néphadseregnek a repülőtér betonján felsorakozott dísz­százada előtt. Ezután Walter Ulbricht meleg szavakkal búcsúztatta Hruscsovót, Malinovszkij marsallt és kíséretének többi tagját. Hruscsov megköszönte a szívélyes fogadtatást és hang­súlyozta, hogy a Szovjetunió az NDK megbízható barát­ja. A csúcsértekezlet meg­hiúsulása következtében elő­állt helyzetről folytatott ta­nácskozások a teljes nézet- azonosságot tükrözik. Kife­jezte meggyőződését, hogy az egész szocialista tábor to­vábbra is tántoríthatatlanu! és egységesen harcol az eny­hülésért, sok sikert kívánt az NDK népének a szocializ­mus építésének munkájában és a békeharcban. Hruscsov így köszönt e] az NDK né­pétől és annak vezetőitől: „Auf Wiedersehen!” — Vi­szontlátásra'” Hruscsov ezután búcsút vett az NDK államférfiaitól, a diplomáciai testület tagjai­tól, majd elvonult a berlini dolgozók tömegei előtt. A dol­gozók és a fiatalok lelkes ki­áltásokkal, éljenzéssel, zászló­kat, kendőket lengetve kö­szöntötték a búcsúzó vendé­geket, akik hamarosan be­szálltak az IL—18-as külön- repülőgépbe. Hruscsov a re­pülőgép ajtajából még egyszer kalaplengetve intett búcsút a vendéglátóknak. Tíz óra után a repülőgép a levegőbe emelkedett, tiszteletkört írt 'e a schönefeldi repülőtér fe­lett, majd elröpült Moszkva felé. A vnukovói repülőtéren több száz moszkvai gyűlt össze, hogy szeretettel kó- szöutse a szovjet kor­mányfőt. Énekelve, jó­kedvűen várták a dolgo­zók küldöttei Hruscsovót a zászlókkal feldíszített repülőtéren. A minisztertanács elnöké­nek fogadására megjelent a repülőtéren a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága elnökségének szá­mos tagja, élükön L. 1. Brezs- nyevvel, a Legfelsőbb Tanács elnökével. Jelen volt a Szov­jetunió Minisztertanácsának, a Legfelsőbb Tanács elnöksé­gének sok tagja, a szovjet hadsereg több maVsallja, tá­bornoka. Megjelentek a Moszkvában akkreditált dip­lomáciai képviseletek veze­tői. Megjelentek a repülőté­ren N. Sz. Hruscsov családjá­nak tagjai: felesége, Nyina Petrovna és fia. Moszkvai idő szerint há­rom óra előtt néhány perccel szállt le a repülő­térre az IL—18-as típusú repülőgép, amely Berlinből hozta vissza a szovjet fővárosba Hruscso- vot. A megjelentek lelkes tapsa közepette lépett ki a gép ajtaján a szovjet kor­mányfő, mosolyogva, integet­ve köszöntötte a moszkvaia­kat. A szovjet kormányfőt követte Rogyion Malinovszkij marsall, a Szovjetunió honvé­delmi minisztere. Hruscsov elsőnek az SZKP Központi Bizottsága elnöksé­gének tagjait köszöntötte, majd barátságosan üdvözölte a diplomáciai képviseletek vezetőit. Nagy tapssal fogad­ták a szovjet kormányfőt a moszkvaiak. Hruscsov moso­lyogva. integetve válaszolt az üdvözlésre, kezével mutatta, hogyan lőtték le az amerikai légi kalózt. „A kémekkel rö­vid úton bánunk el" — kiál­totta az egybegyűltek felé Hruscsov. A dolgozók lelkes tapssal válaszoltak a kor­mányfő szavaira. Hruscsov ezután elbeszél­getett a párt és a kor­mány vezetőivel. majd gépkocsiba szállt cs a vá­rosba indult. A Lenin sugárúton a szombat délutáni sétálók ezrei köszön­tötték nagy szeretettel a szov­jet kormányfőt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom