Pest Megyei Hírlap, 1960. május (4. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-21 / 119. szám

Hruscsov elvtárs beszéde Berlinben ____________"v/e/rlap_____________ ( Folytatás az 1. oldalról.) törekedett, hogy ne jöjjön létre az értekezlet, sőt min­dent megtett, hogy újabb* A szovjet kormány azonban kitartóan és állhatatosan bé­kére törekszik. Még a legki­sebb lehetőségeket és esélye­ket is készek vagyunk ki­használni. Úgy éreztük, hogy még van reményünk. § to­vábbra is készültünk a talál­kozóra. Természetesen nem vár­tuk, hagy valamennyi kér­dést egyetlen találkozón ren­dezni lehet. De feltételeztük, hogy néhány alapvető kér­dést megoldhatunk, ezen­kívül útmutatást adhatunk, hogy a külügyminiszterek dip­lomáciai úton egyezményeket készíthessenek elő. Az Egyesült Államok re­akciós erői és különösen a Pentagon képviselői szemlátomást féltek attól a lehetőségtől, hogy az ér­tekezlet sikerrel jár és mindent elkövettek, hogy az összejövetelt meghiú­sítsák és a megegyezést megakadályozzák. Április 9-én felderítés cél­jából katonai repülőgépet küldtek hazánkba. Mint már mondottam, mi akkor elhatá­roztuk, hogy nem tiltako­zunk, nehogy örömet okoz­zunk ellenfeleinknek. Ök valószínű leg így számoltak: mivel nem lőtték le a re­pülőgépet, ez azt jelenti, hogy nem is képesek megvédeni légiterüket a berepülések el­len. Ez nyomás volt, ame­lyet ránk gyakoroltak. A Pentagon politikusai el­határozták, hogy megismétlik az agressziót s a kémrepülő­gép legközelebbi behatolását éppen május elsejére, a nem­zetközi proletariátus ünnepé­re időzítették. De itt aztán valami más eredmény szüle­tett, mint ahogyan azt* ■-•ők előre elképzelték. A repülő­gép felszállt, de támaszpont­jára már nem érkezet visz- sza. A repülőgépet lelőtték és roncsai most biztos támasz­ponton Moszkvában láthatók egy kiállításon. S most aztán igazán elszámították magukat az imperialista cápák. Az ag- resszoroknak nyomban bocsá­natot kellett volna kérniök, meg kellett volna ígérniük, hogy többet ilyesmi nem is­métlődik meg, s hogy a fele­lősöket megbüntetik. De nem. A düh elvakította az agresz- szorokat, kijelentették, hogy ök már korábban is küldtek hozzánk repülőgépeket, s azt a jövőben is meg fogják tenni, mert az ilyen akció az Egye7 sült Államok nemzetközi poli­tikájának érdeke. Lám, még ezt a kijelentést^ is megkoc­káztatták. Nézzük csak meg, hogy mit műveltek. Hitszegés volt ez. Gyakran megismétlem ezt a szót, mert nagyon nehéz rá más szót találni, amely olyan pontosan kifejezné az amerikai államférfiak kalan­dor politikájának esztelensé- gét. Csak arcátlan és gőgös emberek gondolhatják, lra az ő egükön idegen repülő­gépek jelennek meg. ak­kor ők azonnal atomboin- bázógépeket küldhetnek, de az ő repülőgépeik nyu­godtan megsérthetik más országok légiterét. Eddig is így cselekedtek és most is sokszor így tesznek. Az ellenségnek azonban sohasem fog sikerülni, hogy tlehatoljon a Szovjetunió légi­terébe. Ha megteszi, akkor itt a pusztulás vár rá. 1 Mi ezt az agresszív cseleke­detet elítéltük a Legfelsőbb Tanács ülésszakán, egész né­pünk is elítélte. Most pedig a Szovjetunió a kérdést a Biz­tonsági Tanács elé vitte és külügyminiszterünk, Gromiko elvtárs már oda is utazott. (Tavs.) Nekünk nem az a vélemé­nyünk. hogy az amerikai ka­tonai klikknek ez az apresz- szív cselekedete a háború közvetlen előjele lenne. Ez a cselekmény sötét és gone'“' szénve^''hűeknek gyümölcse é« azzal, hogy a repülőgépet ürügyet találjon a kapcsola­tok elmérgesítésére s a vég­letekig felizzítsa a helyzetet és megfossza a találkozót a normális feltételektől. lelőttük, továbbá, hogy ezt az agresszív akciót ilyen élesen a közvéle­mény ítélőszéke elé vit­tük, lehűtjük a hideghá­ború forró fejű lovagjait. Elvtársait! Hazánk ellen provokációt követtek el, mi mégis elutaztunk Párizsba, bár voltak olyan gondola­taink, hogy talán nem kellene odautazni, hiszen az ameri­kaiak a repülőgépüggyel nyo­mást akartak gyakorolni, a Szovjetunióra és helyzetét gyengíteni próbálták. Eisen­hower elnök, Herter, Nixon és különösen Allen Dulles nyilván már előre mosoly­gott, amikor a párizsi kor­mányfői értekezletre gondolt. Eisenhower — úgymond — Hruscsovra néz majd és azt gondolja magában: „Maga csak beszéljen! Az amerikai repülőgépek berepültek a Szovjetunió légiterébe, ön semmit sem tudott tenni el­lene és mégis eljött Párizsba. Következésképpen ön nem lesz képes olyan határozottan követelni a megegyezést, a leszerelés, a német békeszer­ződés kérdésében és más ügyekben (pfúj! — felkiáltá­sok a hallgatóság soraiban). De az nevet a legjobban, aki utoljára nevet. A repülőgépet az első rakétával lelőttük (nagy taps). Ahhoz a politi­kához híven, hogy enyhítsük a nemzetközi feszültséget és harcoljunk a békéért, elmen­tünk Párizsba. Elhatároztuk, hogy összejövünk a kormány­főkkel és kijelentjük: az a politika, amelyet az Egyesült Államok foly­tat, nem vezethet meg­egyezéshez, hanem kiéle­zi a nemzetközi helyzetet és meghiúsítja az eset­leges megállapodást. Kormányunk elhatározta, hogy az Egyesült Államok kormányától legelőször is megkérdezi: elítéli-e cselek­ményét, vagy sem? Ha elítéli, ha az Egyesült Államok kor­mánya elismeri azt az ag­ressziót, amelyet a Szovjet­unióval szemben elkövetett, ha megbünteti a bűnösöket és bocsánatot kér tőlünk, hajlandók leszünk leülni a kerékasztalhoz, és a szüksé­ges megegyezésért tevékeny­kedni. Az előzetes értekezle­ten keményen és. határozot­tan kifejtettük álláspontun­kat, De Gaulle francia köz- társasági elnöknek, Macmil­lan angol miniszterelnöknek és Eisenhower elnöknek. A többit már önök is tudják. Eisenhower kibúvókat kere­sett és fél beismerést tett, de komoly politikai dolgok­ban sem a felemás intézke­dések. sem a fél beismerések nem javítanak a helyzeten. Ha a Szovjetunió ilyen helyzetben kész lett vol­na részt venni a csúcsér­tekezleten. akkor prece­denst teremtettünk volna és az amerikai szolda- teszka azt hirdette vol­na, hogy neki mindent szabad, s az erő nyelvén beszélhet velünk. Ilyen körülmények között nem jelenhettünk meg a kor­mányfők értekezletén (taps). Elvtársak! Minden becsü­letes ember belátja, aki pedig ma még nem érti, az okvetle­nül meg fogja érteni, hogy nem a Szovjetunió hibájából hiúsult meg az értekezlet. A csúcsértekezlet megfenek- lése természetesen minden jóakaratú embert elszomorít. Ezért amikor a május 16-i előzetes találkozón világossá vált, hogy az amerikai' kor­mány elhatározta a csúcsér­tekezlet meghiúsításét, azt javasoltuk, hogy a konferen­ciát kedvezőbb időpontra ha­lasszuk el. Ügy gondoltuk, legjobb lenne a konferenciát hat-nyolc hónappal elhalasz­tani, amíg lehiggadnak a szenvedélyek. Az általunk megadott idő- oont a nyugati sajtóban kü­lönböző feltételezésekre adott alkalmat. Azt mondották, ta­lán az az oka, hogy az Esve- sült Államok fél év múlva új elnököt választ. Mi vi­szont nem úgy vetjük fel a kérdést. Nem tudjuk, ki lesz az új elnök és milyen politikát foly­tat majd. Lehetséges, hogy az új elnök idején is a Pentagon reakciós erői (határozzák majd meg a politikát. Mi csak a magunk nevé­ben beszélhetünk, realisták vagyunk és soha nem va­gyunk hajlandók kalan­dorpolitikát folytatni. A helyzet a Szovjetunióban és a szocialista tábor va­lamennyi országában igen jó, szilárd és napról napra tovább fog javulni. A Szovjetunió azt javasolta, hogy a csúcsértekezletet hat­nyolc hónap múlva hívják össze. Ha nem értünk szót az Egyesült Államok mai vezetői­vel, vagy az Eisenhowert kö­vető elnökkel, akkor megvár­juk a következő elnököt. De nem fogunk soká várni a má­sodik világháború maradvá­nyainak a felszámolásával, a német békeszerződés megköté­sével és ennek alapján a nyu­gat-berlini kérdés rendezésé­Elvtársak! Most, amikor az Egyesült Államok hibájából Párizsban nem volt csúcsérte­kezlet, egészen természetes az a kérdés, vajon milyen lesz a legközelebbi hat-nyolc hónap­ban a Szovjetunió és a varsói szerződéshez tartozó összes szocialista országok politikája. Nem beszélhetek minden szocialista ország nevében. Tanácskoznunk kell erről a kérdésről a baráti államok kormányaival. Ezt meg is tesszük, amiként már elmon­dottam tegnap, amikor Ber­linbe érkeztem. Mégis, mi az, amit kétség­telennek lehet tartani a Szov­jetunió és a varsói szerződés többi országának politikája szempontjából. Azt, hogy nem teszünk semmi olyas­mit, ami kiélezné a nem­zetközi helyzetet és visz- szavinne bennünket a hi­degháború legsötétebb idő­szakába. Ellenkezőleg, a Szovjetunió kormánya to­vábbra Is mindent meg­tesz, hogy javuljon a nem­zetközi légkör és jobb kapcsolatok alakuljanak ki az államok között. Szándékunk, hogy továbbra is követjük a szocialista és a kapitalista államok békés együttélésének lenini irány­vonalát, a nemzetközi feszült­ség enyhülésére, leszerelésre, a vitás kérdések békés meg­oldására törekszünk. Vajon eltűnt-e például a le­szerelésnek és az új háborús veszély kiküszöbölésének a problémája? Természetesen nem. A legutóbbi események csak fokozták eltökéltségün­ket, hogy törekedjünk e kér­dés gyökeres megoldására. Mindenki előtt világos, hogy a nemzetközi légkör megjaví­tásában és a normális állam­közi kapcsolatok megteremté­sében a teljes és általános le­szerelésnek döntő szerepe le­hetne. A leszerelés a kérdé­sek kérdése. Az ideges ember, akinél revolver van, mihelyt valami neszt hall, azonnal a revolver­táskához kap. A Szovjetunió elégedetlen a leszereléssel foglalkozó genfi tárgyalások menetével. Egyre inkább meggyőző­dünk róla, hogy a nyugati hatalmak jelenleg nem akarják a leszerelést. Csak látszólag vesznek részt a tizes bizottság munkájá­ban. Képviselőik csak szal­mát csépelnek. Tudják jól, hogy ennek mi az ered­ménye. Hruscsov ezután a német békeszerződés megkötéséről, s az ettől elválaszthatatlan nyugat-berlini kérdésről szólt. — Tegnap tüzetesen meg­vitattuk ezt a kérdést a Német Demokratikus Köztársaság ve­zetőivel. Ismételten megállapí­tottuk. bogy a Szovjetuniónak és a Német Demokratikus Köztársaságnak ebben és más kérdésben azonos a vélemé­nye. A jelenlegi helyzetben nincs más kivezető út, mint az, hogy vei. Ha a nyugati hatalmak nem tanúsítanak erre hajlan­dóságot, kénytelenek leszünk azokkal az országokkal együtt keresni a megoldást, amelyek valóban szivükön viselik az európai béke megszilárdítását és készek aláírni a békeszerző­dést. Mi mégis bízunk benne, hogy — amint a költő mondotta — a világ nincsen jó lelkek nél­kül. Az amerikai nép, mint a többi nép is, béliére tö­rekszik. Voltak Ameriká­ban elnökök, akikre az egész világon, a Szovjet­unióban is tisztelettel em­lékeznek. Ezek: Washington, Jefferson, Lincoln és Franklin Roosevelt. Nem mi választunk ameri­kai elnököt, hanem az ameri­kai nép. Mi nem avatkozunk be ebbe az ügybe, még akkor sem avatkoznánk be, ha bír­nánk. Teljesen világos, hogy a világbéke biztosítása szem­pontjából igen nagy jelentő­ségű az a kérdés, milyen poli­tikát folytat majd az Egyesült Államok, a kapitalista világ e legerősebb hatalma. békeszerződést írjunk alá a két ténylegesen létező német állammal s így végre pontot te­gyünk a második világháború végére. Ezen az alapon meg­szűnnék íNyugat-Berlin meg­szállása, ezért mi azt javasol­tuk és javasoljuk, hogy Nyu- gat-Berlint nyilvánítsák sza­bad várossá. Manapság valóban furcsa a helyzet. A hitlerellenes koalíció államainak öt évnél vala­mivel több időre volt szükségük, hogy szétverjék a fasiszta Németországot. A német békeszerződés megkötésére viszont tizen­öt is kevésnek bizonyult. Ez a helyzet annál tűrhetet­lenebb, mivel Nyugat-Német- országban évről évre fokozó-, dik azoknak a köröknek a be­folyása. amelyek nem vonták le a műit háború tanulságait, nem nyugodtak bele a hitleri Németország leverésével ki­alakult helyzetbe. Az óceánon túl teljes támogatásra lelnek ezek a militarista körök, ame­lyeknek érdekeit, oly nagy buzgalommal védelmezi Ade­nauer kancellár. Adenauer — amint a tények mutatják — a szíve és a lelke e körök ag­resszív politikájának. Nem vé­letlen, hogy Amerika legreak- ciósabb, körei magasztalják Adenauert, mint a kommuniz­mus ellen indított keresztes- hadjárat legfőbb szervezőjét. Ezt az embert elvakítja a gyűlölet minden új, eleven és friss jelenség iránt. Olyan politikát folytat, amely re- vansista háború előkészítését szolgálja. A becsületes néme­tek véleménye szerint Ade­nauer tettei bizonyos fokig egyre jobban Hitler tetteire emlékeztetnek. Ismeretes, ho­gyan végezte életét az esze­lős Führer, de Adenauer megsem tud nyugodni. Ugy- látszák megszédítette az a kö­rülmény, hogy az Egyesült Államok külpolitikájának irá­nyítói őt tették meg szellemi vezérükké. Adenauer nyilván képte­len megérteni, hogy ma már más idők járnak. A szocialista országoknak mindenük megvan nem­csak az önvédelemhez, ha­nem ahhoz is, hogy meg­semmisítő csapással vála­szoljanak, ha az agresz- szorok egy új háborút próbálnának kirobbantani. Ezért, Adenauer, ne örüljön annak, hogy — mint egyes amerikai újságírók mondo­gatják — sikerült az ameri­kai külügyminiszter tisztsé­gére vergődnie. Ez a helyzet nem tart örökké. Egyszer az amerikaiak is megértik a dol­gok lényegét. A nyugatnémet kancellár sokat tett, hogy meghiúsítsa a csúcsértekezletet, s most való­színűleg káröröm tölti el. Jel­lemző módon most jutalmul azt követeli, hogy szüntessék meg Nyugat-Németorszáe fegyverkezési korlátozásait amelyeket a hirhedt párizs: szerződések szabtak meg. Az amerikaiak ebben kezére jár­nak. Ha már a béke és a nem­zetközi együttműködés ellen­ségeiről van szó, hadd említ­sem meg Brandt urat, Nyugat- Berlin hangoskodó polgármes. terét. Néha-néha túl harciasán hadonászik ez az úr! Lehet, hogy vezetékneve nem hagy­ja nyugodni, Brandt ugyanis tűzvészt jelent. Gondolja meg a dolgot, amíg nem késő! Ha ön és barátai incselkedni kez­denek a tűzzel, akkor a tűz­vész -jóvátehetetlen következ­ményekkel járhat, mégpedig elsősorban önökre néz\?e. Brandt a napokban kijelen­tette, hogy Nyugat-Berlinnek alkalma lesz „akaratát nyilvá­A Szovjetuniónak és a többi békeszerető országnak ter­mészetesen most teljes er­kölcsi joga van rá, hogy újabb halasztás nélkül megoldja ezt a kérdést úgy, hogy aláírja a békeszerződést a Német De­mokratikus Köztársasággal. Ezzel megoldódnék Nyugat- Berlin problémája is. Felvetődik a kérdés: nem jött-e el már most az Ideje, hogy megkössük a békeszerződést a Német Demokratikus Köztársa­sággal? Hiszen annak­idején ugyanígy járt el az Egyesült Államok is, amikor egyoldalúan bé­keszerződést kötött Ja­pánnal. Ezt megvizsgáltuk. Nos, az alábbi következtetésre jutot­tunk. Bízunk benne, hogy bár a reakciós erők meghiúsítot­ták a csúcsértekezletet, a bé­keszerető erőknek a béke megszilárdításáért. a vitás nemzetközi kérdések tárgya­lásokkal való rendezéséért vi­lágszerte kibontakozó harca a béke erőinek győzelmét hozza a háború és az ag­resszió erői,,, fölött. Szeret- nők hinpi, hogy hat-nyolc hó­nap múlva meglesz a csúcs- értekezlet. Ilyen körülmé­nyek között van értelme vár­ni még egy kicsit és megkí­sérelni, hogy mind a négy győztes hatalom együttes erőfeszítésével találjunk meg­oldást a régóta megérett kér­désre: a békeszerződés alá­írására a két ténylegesen meglévő német állammal. így tehát a német békeszerződést és ezen felül Nyugat-Berlin kérdését illetően a jelek szerint a kormányfők ta­lálkozójáig fenn kell tar­tani a jelenlegi helyzetet; ez feltehetőleg hat-nyolc hónap múlva meglesz. Nemcsak azért jutottunk arra a következtetésre, hogy e ha­táridőig összeülhet a csúcs­értekezlet, mert magunk tet­tünk ilyen javaslatot, hanem azért is, mert ehhez a javas­lathoz tulajdonképpen a három ínyugati hatalom kormányfői is csatlakoztak május 18-i közleményükben. A nyugati államoknak szin­tén tartaniok kell magukat ezekhez az elvekhez, nem sza­bad olyan egyoldalú lépéseket tenniök, amelyek akadályoz­hatnák a kormányfők hat- rnyolc hónap múlva esedékes találkozóját, ügy gondolom, helyesen értenek bennünket mindazok, akik a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélése politikájá­nak hívei. De ismételten fi­gyelmeztetnem kell tárgyaló­feleinket. hogy sem a Szovjet­unió. sem a Német Demok­ratikus Köztársaság i^m (haj­landó a végletekig várni, hogy -a kedvező szél fújjon a né­met békeszerződés megkötésé­hez. , Nem szabad visszaélni tar­tós türelmünkkel. A béke­Gromiko, a Szovjetunió kül­ügyminisztere pénteken Pá­rizsból New Yorkba repült, ahol részt vesz a Biztonsági Tanács ülésén. A Biztonsági 1960. MÁJUS 31. SZOMBAT nítani” és egyesülni „a Szövet­séges Köztársaságban élő bará­taival”, vagyis Nyugat-Német- országgal. Nem szabad azonban meg­feledkeznünk róla, hogy Nyugat-Berlin a Német Demokratikus Köztársaság területén van és megsem­misítő módon visszaverünk minden nyugat-németor­szági kísérletet Nyugat- Berlin meghódítására. Mi arra számítottunk, hogy a csúcsértekezlet közelebb hozza a rendkívül fontos nem­zetközi problémáknak, köztük a német békeszerződésnek a megoldását Mit tegyünk most a kialakult helyzetben? szerető országok nem en­gedik meg, hogy örökössé váljék a nyugat-berlini megszállási rendszer. Hruscsov ezután elmondot­ta, hogy a nürnbergi munká­sok kérdésére — akikkel Pá­rizsban találkozott — ismer­tette a szovjet népgazdaság helyzetét. Beszélt nekik a négy és fél tonnánál is nehe­zebb szovjet űrhajóról. Szólt a hétéves tervről, amelyet a szovjet nép eredményesen tel­jesít. Ismertette a Legfelsőbb Tanács májusi ülésszakának határozatait: törvényt hoztak a munkások és alkalmazottak adóztatásának megszüntetésé­ről. A munkaidő további csökkentéséről. Beszélt arról is, hogy a ro­hamosan fejlődő ipar és a mezőgazdaság lehetővé teszi, hogy a hétéves terv végére több ruhát és cipőt állítanak elő egy lakosra számítva, mint amennyit előállítanak Franciaországban, Angliában, a Német Szövetségi Köztársa­ságban és más nyugat-európai országokban. — Nincs már messze az az idő, amikor a szovjet embe­rek .életszínvonala lesz vi­lágviszonylatban a' legmaga­sabb. Örömünkre szolgálnak a Német Demokratikus Köz­társaság dolgozóinak a szocia­lista építőmunkában elért nagy sikerei, s az önök ered­ményei is, kedves berlini elv- társaim — folytatta beszédét Hruscsov. Különösen jólesik látnunk a mezőgazdaság kollektivizálásá­ban elért nagy eredményeiket. Mindenki előtt világos, hogy azok az országok, amelyek kö­vetkezetes békeszerető politi­kát folytatnak és minden erő­feszítésüket a gazdaság, a kul­túra fejlesztésére összpontosít­ják, a nép jólétének felemelé­sén fáradoznak, nem töreked­hetnek agresszív célokra. Nekünk béke kell! Erőnket •tem kímélve harcolni fo­gunk a nemzetközi feszült­ség enyhítéséért, kitartóan és állhatatosan tárgyalni fogunk a nyugati hatal­makkal e célért. De nem engedjük, hogy az im­perialisták az erő nyelvén be­széljenek velünk. Feladatunk: leleplezni az agresszorok cselszövéseit, fokozni a népek éberségét, még inkább eggyé forrasztani a béke nagy és ne­mes ügyének harcosait. Napról napra növekszik a hatalmas szocialista tábor ere­je. Ámde a gazdagság nálunk nem hull az égből. A munká­sok, a parasztok, az értelmisé­giek millióinak szívós munká­ja nyomán születik meg. De az, amit kezünkkel, eszünkkel és szívünkkel teremtünk meg, az háromszorosan értékes az em­bernek, s az egész nép köz­kincse — mondotta Hruscsov, majd beszédét a német és a szovjet nép barátsága, a kom­munizmus győzelme éltetésével fejezte be. Tanácsot a szovjet kormány kérésére az Egyesült Államok légierőinek agresszív cseleke­detei miatt hívták össze. Az imperialista cápák elszámították magukat A Szovjetunió kormánya mindent megtesz, hogy javuljon a nemzetközi légkör LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT: GROMIKO NEW YORKBA UTAZOTT A jelek szerint a kormányfők találkozójáig fenn kell tartani a jelenlegi helyzetet a német kérdésben

Next

/
Oldalképek
Tartalom