Pest Megyei Hírlap, 1960. május (4. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-21 / 119. szám
Hruscsov elvtárs beszéde Berlinben ____________"v/e/rlap_____________ ( Folytatás az 1. oldalról.) törekedett, hogy ne jöjjön létre az értekezlet, sőt mindent megtett, hogy újabb* A szovjet kormány azonban kitartóan és állhatatosan békére törekszik. Még a legkisebb lehetőségeket és esélyeket is készek vagyunk kihasználni. Úgy éreztük, hogy még van reményünk. § továbbra is készültünk a találkozóra. Természetesen nem vártuk, hagy valamennyi kérdést egyetlen találkozón rendezni lehet. De feltételeztük, hogy néhány alapvető kérdést megoldhatunk, ezenkívül útmutatást adhatunk, hogy a külügyminiszterek diplomáciai úton egyezményeket készíthessenek elő. Az Egyesült Államok reakciós erői és különösen a Pentagon képviselői szemlátomást féltek attól a lehetőségtől, hogy az értekezlet sikerrel jár és mindent elkövettek, hogy az összejövetelt meghiúsítsák és a megegyezést megakadályozzák. Április 9-én felderítés céljából katonai repülőgépet küldtek hazánkba. Mint már mondottam, mi akkor elhatároztuk, hogy nem tiltakozunk, nehogy örömet okozzunk ellenfeleinknek. Ök valószínű leg így számoltak: mivel nem lőtték le a repülőgépet, ez azt jelenti, hogy nem is képesek megvédeni légiterüket a berepülések ellen. Ez nyomás volt, amelyet ránk gyakoroltak. A Pentagon politikusai elhatározták, hogy megismétlik az agressziót s a kémrepülőgép legközelebbi behatolását éppen május elsejére, a nemzetközi proletariátus ünnepére időzítették. De itt aztán valami más eredmény született, mint ahogyan azt* ■-•ők előre elképzelték. A repülőgép felszállt, de támaszpontjára már nem érkezet visz- sza. A repülőgépet lelőtték és roncsai most biztos támaszponton Moszkvában láthatók egy kiállításon. S most aztán igazán elszámították magukat az imperialista cápák. Az ag- resszoroknak nyomban bocsánatot kellett volna kérniök, meg kellett volna ígérniük, hogy többet ilyesmi nem ismétlődik meg, s hogy a felelősöket megbüntetik. De nem. A düh elvakította az agresz- szorokat, kijelentették, hogy ök már korábban is küldtek hozzánk repülőgépeket, s azt a jövőben is meg fogják tenni, mert az ilyen akció az Egye7 sült Államok nemzetközi politikájának érdeke. Lám, még ezt a kijelentést^ is megkockáztatták. Nézzük csak meg, hogy mit műveltek. Hitszegés volt ez. Gyakran megismétlem ezt a szót, mert nagyon nehéz rá más szót találni, amely olyan pontosan kifejezné az amerikai államférfiak kalandor politikájának esztelensé- gét. Csak arcátlan és gőgös emberek gondolhatják, lra az ő egükön idegen repülőgépek jelennek meg. akkor ők azonnal atomboin- bázógépeket küldhetnek, de az ő repülőgépeik nyugodtan megsérthetik más országok légiterét. Eddig is így cselekedtek és most is sokszor így tesznek. Az ellenségnek azonban sohasem fog sikerülni, hogy tlehatoljon a Szovjetunió légiterébe. Ha megteszi, akkor itt a pusztulás vár rá. 1 Mi ezt az agresszív cselekedetet elítéltük a Legfelsőbb Tanács ülésszakán, egész népünk is elítélte. Most pedig a Szovjetunió a kérdést a Biztonsági Tanács elé vitte és külügyminiszterünk, Gromiko elvtárs már oda is utazott. (Tavs.) Nekünk nem az a véleményünk. hogy az amerikai katonai klikknek ez az apresz- szív cselekedete a háború közvetlen előjele lenne. Ez a cselekmény sötét és gone'“' szénve^''hűeknek gyümölcse é« azzal, hogy a repülőgépet ürügyet találjon a kapcsolatok elmérgesítésére s a végletekig felizzítsa a helyzetet és megfossza a találkozót a normális feltételektől. lelőttük, továbbá, hogy ezt az agresszív akciót ilyen élesen a közvélemény ítélőszéke elé vittük, lehűtjük a hidegháború forró fejű lovagjait. Elvtársait! Hazánk ellen provokációt követtek el, mi mégis elutaztunk Párizsba, bár voltak olyan gondolataink, hogy talán nem kellene odautazni, hiszen az amerikaiak a repülőgépüggyel nyomást akartak gyakorolni, a Szovjetunióra és helyzetét gyengíteni próbálták. Eisenhower elnök, Herter, Nixon és különösen Allen Dulles nyilván már előre mosolygott, amikor a párizsi kormányfői értekezletre gondolt. Eisenhower — úgymond — Hruscsovra néz majd és azt gondolja magában: „Maga csak beszéljen! Az amerikai repülőgépek berepültek a Szovjetunió légiterébe, ön semmit sem tudott tenni ellene és mégis eljött Párizsba. Következésképpen ön nem lesz képes olyan határozottan követelni a megegyezést, a leszerelés, a német békeszerződés kérdésében és más ügyekben (pfúj! — felkiáltások a hallgatóság soraiban). De az nevet a legjobban, aki utoljára nevet. A repülőgépet az első rakétával lelőttük (nagy taps). Ahhoz a politikához híven, hogy enyhítsük a nemzetközi feszültséget és harcoljunk a békéért, elmentünk Párizsba. Elhatároztuk, hogy összejövünk a kormányfőkkel és kijelentjük: az a politika, amelyet az Egyesült Államok folytat, nem vezethet megegyezéshez, hanem kiélezi a nemzetközi helyzetet és meghiúsítja az esetleges megállapodást. Kormányunk elhatározta, hogy az Egyesült Államok kormányától legelőször is megkérdezi: elítéli-e cselekményét, vagy sem? Ha elítéli, ha az Egyesült Államok kormánya elismeri azt az agressziót, amelyet a Szovjetunióval szemben elkövetett, ha megbünteti a bűnösöket és bocsánatot kér tőlünk, hajlandók leszünk leülni a kerékasztalhoz, és a szükséges megegyezésért tevékenykedni. Az előzetes értekezleten keményen és. határozottan kifejtettük álláspontunkat, De Gaulle francia köz- társasági elnöknek, Macmillan angol miniszterelnöknek és Eisenhower elnöknek. A többit már önök is tudják. Eisenhower kibúvókat keresett és fél beismerést tett, de komoly politikai dolgokban sem a felemás intézkedések. sem a fél beismerések nem javítanak a helyzeten. Ha a Szovjetunió ilyen helyzetben kész lett volna részt venni a csúcsértekezleten. akkor precedenst teremtettünk volna és az amerikai szolda- teszka azt hirdette volna, hogy neki mindent szabad, s az erő nyelvén beszélhet velünk. Ilyen körülmények között nem jelenhettünk meg a kormányfők értekezletén (taps). Elvtársak! Minden becsületes ember belátja, aki pedig ma még nem érti, az okvetlenül meg fogja érteni, hogy nem a Szovjetunió hibájából hiúsult meg az értekezlet. A csúcsértekezlet megfenek- lése természetesen minden jóakaratú embert elszomorít. Ezért amikor a május 16-i előzetes találkozón világossá vált, hogy az amerikai' kormány elhatározta a csúcsértekezlet meghiúsításét, azt javasoltuk, hogy a konferenciát kedvezőbb időpontra halasszuk el. Ügy gondoltuk, legjobb lenne a konferenciát hat-nyolc hónappal elhalasztani, amíg lehiggadnak a szenvedélyek. Az általunk megadott idő- oont a nyugati sajtóban különböző feltételezésekre adott alkalmat. Azt mondották, talán az az oka, hogy az Esve- sült Államok fél év múlva új elnököt választ. Mi viszont nem úgy vetjük fel a kérdést. Nem tudjuk, ki lesz az új elnök és milyen politikát folytat majd. Lehetséges, hogy az új elnök idején is a Pentagon reakciós erői (határozzák majd meg a politikát. Mi csak a magunk nevében beszélhetünk, realisták vagyunk és soha nem vagyunk hajlandók kalandorpolitikát folytatni. A helyzet a Szovjetunióban és a szocialista tábor valamennyi országában igen jó, szilárd és napról napra tovább fog javulni. A Szovjetunió azt javasolta, hogy a csúcsértekezletet hatnyolc hónap múlva hívják össze. Ha nem értünk szót az Egyesült Államok mai vezetőivel, vagy az Eisenhowert követő elnökkel, akkor megvárjuk a következő elnököt. De nem fogunk soká várni a második világháború maradványainak a felszámolásával, a német békeszerződés megkötésével és ennek alapján a nyugat-berlini kérdés rendezéséElvtársak! Most, amikor az Egyesült Államok hibájából Párizsban nem volt csúcsértekezlet, egészen természetes az a kérdés, vajon milyen lesz a legközelebbi hat-nyolc hónapban a Szovjetunió és a varsói szerződéshez tartozó összes szocialista országok politikája. Nem beszélhetek minden szocialista ország nevében. Tanácskoznunk kell erről a kérdésről a baráti államok kormányaival. Ezt meg is tesszük, amiként már elmondottam tegnap, amikor Berlinbe érkeztem. Mégis, mi az, amit kétségtelennek lehet tartani a Szovjetunió és a varsói szerződés többi országának politikája szempontjából. Azt, hogy nem teszünk semmi olyasmit, ami kiélezné a nemzetközi helyzetet és visz- szavinne bennünket a hidegháború legsötétebb időszakába. Ellenkezőleg, a Szovjetunió kormánya továbbra Is mindent megtesz, hogy javuljon a nemzetközi légkör és jobb kapcsolatok alakuljanak ki az államok között. Szándékunk, hogy továbbra is követjük a szocialista és a kapitalista államok békés együttélésének lenini irányvonalát, a nemzetközi feszültség enyhülésére, leszerelésre, a vitás kérdések békés megoldására törekszünk. Vajon eltűnt-e például a leszerelésnek és az új háborús veszély kiküszöbölésének a problémája? Természetesen nem. A legutóbbi események csak fokozták eltökéltségünket, hogy törekedjünk e kérdés gyökeres megoldására. Mindenki előtt világos, hogy a nemzetközi légkör megjavításában és a normális államközi kapcsolatok megteremtésében a teljes és általános leszerelésnek döntő szerepe lehetne. A leszerelés a kérdések kérdése. Az ideges ember, akinél revolver van, mihelyt valami neszt hall, azonnal a revolvertáskához kap. A Szovjetunió elégedetlen a leszereléssel foglalkozó genfi tárgyalások menetével. Egyre inkább meggyőződünk róla, hogy a nyugati hatalmak jelenleg nem akarják a leszerelést. Csak látszólag vesznek részt a tizes bizottság munkájában. Képviselőik csak szalmát csépelnek. Tudják jól, hogy ennek mi az eredménye. Hruscsov ezután a német békeszerződés megkötéséről, s az ettől elválaszthatatlan nyugat-berlini kérdésről szólt. — Tegnap tüzetesen megvitattuk ezt a kérdést a Német Demokratikus Köztársaság vezetőivel. Ismételten megállapítottuk. bogy a Szovjetuniónak és a Német Demokratikus Köztársaságnak ebben és más kérdésben azonos a véleménye. A jelenlegi helyzetben nincs más kivezető út, mint az, hogy vei. Ha a nyugati hatalmak nem tanúsítanak erre hajlandóságot, kénytelenek leszünk azokkal az országokkal együtt keresni a megoldást, amelyek valóban szivükön viselik az európai béke megszilárdítását és készek aláírni a békeszerződést. Mi mégis bízunk benne, hogy — amint a költő mondotta — a világ nincsen jó lelkek nélkül. Az amerikai nép, mint a többi nép is, béliére törekszik. Voltak Amerikában elnökök, akikre az egész világon, a Szovjetunióban is tisztelettel emlékeznek. Ezek: Washington, Jefferson, Lincoln és Franklin Roosevelt. Nem mi választunk amerikai elnököt, hanem az amerikai nép. Mi nem avatkozunk be ebbe az ügybe, még akkor sem avatkoznánk be, ha bírnánk. Teljesen világos, hogy a világbéke biztosítása szempontjából igen nagy jelentőségű az a kérdés, milyen politikát folytat majd az Egyesült Államok, a kapitalista világ e legerősebb hatalma. békeszerződést írjunk alá a két ténylegesen létező német állammal s így végre pontot tegyünk a második világháború végére. Ezen az alapon megszűnnék íNyugat-Berlin megszállása, ezért mi azt javasoltuk és javasoljuk, hogy Nyu- gat-Berlint nyilvánítsák szabad várossá. Manapság valóban furcsa a helyzet. A hitlerellenes koalíció államainak öt évnél valamivel több időre volt szükségük, hogy szétverjék a fasiszta Németországot. A német békeszerződés megkötésére viszont tizenöt is kevésnek bizonyult. Ez a helyzet annál tűrhetetlenebb, mivel Nyugat-Német- országban évről évre fokozó-, dik azoknak a köröknek a befolyása. amelyek nem vonták le a műit háború tanulságait, nem nyugodtak bele a hitleri Németország leverésével kialakult helyzetbe. Az óceánon túl teljes támogatásra lelnek ezek a militarista körök, amelyeknek érdekeit, oly nagy buzgalommal védelmezi Adenauer kancellár. Adenauer — amint a tények mutatják — a szíve és a lelke e körök agresszív politikájának. Nem véletlen, hogy Amerika legreak- ciósabb, körei magasztalják Adenauert, mint a kommunizmus ellen indított keresztes- hadjárat legfőbb szervezőjét. Ezt az embert elvakítja a gyűlölet minden új, eleven és friss jelenség iránt. Olyan politikát folytat, amely re- vansista háború előkészítését szolgálja. A becsületes németek véleménye szerint Adenauer tettei bizonyos fokig egyre jobban Hitler tetteire emlékeztetnek. Ismeretes, hogyan végezte életét az eszelős Führer, de Adenauer megsem tud nyugodni. Ugy- látszák megszédítette az a körülmény, hogy az Egyesült Államok külpolitikájának irányítói őt tették meg szellemi vezérükké. Adenauer nyilván képtelen megérteni, hogy ma már más idők járnak. A szocialista országoknak mindenük megvan nemcsak az önvédelemhez, hanem ahhoz is, hogy megsemmisítő csapással válaszoljanak, ha az agresz- szorok egy új háborút próbálnának kirobbantani. Ezért, Adenauer, ne örüljön annak, hogy — mint egyes amerikai újságírók mondogatják — sikerült az amerikai külügyminiszter tisztségére vergődnie. Ez a helyzet nem tart örökké. Egyszer az amerikaiak is megértik a dolgok lényegét. A nyugatnémet kancellár sokat tett, hogy meghiúsítsa a csúcsértekezletet, s most valószínűleg káröröm tölti el. Jellemző módon most jutalmul azt követeli, hogy szüntessék meg Nyugat-Németorszáe fegyverkezési korlátozásait amelyeket a hirhedt párizs: szerződések szabtak meg. Az amerikaiak ebben kezére járnak. Ha már a béke és a nemzetközi együttműködés ellenségeiről van szó, hadd említsem meg Brandt urat, Nyugat- Berlin hangoskodó polgármes. terét. Néha-néha túl harciasán hadonászik ez az úr! Lehet, hogy vezetékneve nem hagyja nyugodni, Brandt ugyanis tűzvészt jelent. Gondolja meg a dolgot, amíg nem késő! Ha ön és barátai incselkedni kezdenek a tűzzel, akkor a tűzvész -jóvátehetetlen következményekkel járhat, mégpedig elsősorban önökre néz\?e. Brandt a napokban kijelentette, hogy Nyugat-Berlinnek alkalma lesz „akaratát nyilváA Szovjetuniónak és a többi békeszerető országnak természetesen most teljes erkölcsi joga van rá, hogy újabb halasztás nélkül megoldja ezt a kérdést úgy, hogy aláírja a békeszerződést a Német Demokratikus Köztársasággal. Ezzel megoldódnék Nyugat- Berlin problémája is. Felvetődik a kérdés: nem jött-e el már most az Ideje, hogy megkössük a békeszerződést a Német Demokratikus Köztársasággal? Hiszen annakidején ugyanígy járt el az Egyesült Államok is, amikor egyoldalúan békeszerződést kötött Japánnal. Ezt megvizsgáltuk. Nos, az alábbi következtetésre jutottunk. Bízunk benne, hogy bár a reakciós erők meghiúsították a csúcsértekezletet, a békeszerető erőknek a béke megszilárdításáért. a vitás nemzetközi kérdések tárgyalásokkal való rendezéséért világszerte kibontakozó harca a béke erőinek győzelmét hozza a háború és az agresszió erői,,, fölött. Szeret- nők hinpi, hogy hat-nyolc hónap múlva meglesz a csúcs- értekezlet. Ilyen körülmények között van értelme várni még egy kicsit és megkísérelni, hogy mind a négy győztes hatalom együttes erőfeszítésével találjunk megoldást a régóta megérett kérdésre: a békeszerződés aláírására a két ténylegesen meglévő német állammal. így tehát a német békeszerződést és ezen felül Nyugat-Berlin kérdését illetően a jelek szerint a kormányfők találkozójáig fenn kell tartani a jelenlegi helyzetet; ez feltehetőleg hat-nyolc hónap múlva meglesz. Nemcsak azért jutottunk arra a következtetésre, hogy e határidőig összeülhet a csúcsértekezlet, mert magunk tettünk ilyen javaslatot, hanem azért is, mert ehhez a javaslathoz tulajdonképpen a három ínyugati hatalom kormányfői is csatlakoztak május 18-i közleményükben. A nyugati államoknak szintén tartaniok kell magukat ezekhez az elvekhez, nem szabad olyan egyoldalú lépéseket tenniök, amelyek akadályozhatnák a kormányfők hat- rnyolc hónap múlva esedékes találkozóját, ügy gondolom, helyesen értenek bennünket mindazok, akik a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélése politikájának hívei. De ismételten figyelmeztetnem kell tárgyalófeleinket. hogy sem a Szovjetunió. sem a Német Demokratikus Köztársaság i^m (hajlandó a végletekig várni, hogy -a kedvező szél fújjon a német békeszerződés megkötéséhez. , Nem szabad visszaélni tartós türelmünkkel. A békeGromiko, a Szovjetunió külügyminisztere pénteken Párizsból New Yorkba repült, ahol részt vesz a Biztonsági Tanács ülésén. A Biztonsági 1960. MÁJUS 31. SZOMBAT nítani” és egyesülni „a Szövetséges Köztársaságban élő barátaival”, vagyis Nyugat-Német- országgal. Nem szabad azonban megfeledkeznünk róla, hogy Nyugat-Berlin a Német Demokratikus Köztársaság területén van és megsemmisítő módon visszaverünk minden nyugat-németországi kísérletet Nyugat- Berlin meghódítására. Mi arra számítottunk, hogy a csúcsértekezlet közelebb hozza a rendkívül fontos nemzetközi problémáknak, köztük a német békeszerződésnek a megoldását Mit tegyünk most a kialakult helyzetben? szerető országok nem engedik meg, hogy örökössé váljék a nyugat-berlini megszállási rendszer. Hruscsov ezután elmondotta, hogy a nürnbergi munkások kérdésére — akikkel Párizsban találkozott — ismertette a szovjet népgazdaság helyzetét. Beszélt nekik a négy és fél tonnánál is nehezebb szovjet űrhajóról. Szólt a hétéves tervről, amelyet a szovjet nép eredményesen teljesít. Ismertette a Legfelsőbb Tanács májusi ülésszakának határozatait: törvényt hoztak a munkások és alkalmazottak adóztatásának megszüntetéséről. A munkaidő további csökkentéséről. Beszélt arról is, hogy a rohamosan fejlődő ipar és a mezőgazdaság lehetővé teszi, hogy a hétéves terv végére több ruhát és cipőt állítanak elő egy lakosra számítva, mint amennyit előállítanak Franciaországban, Angliában, a Német Szövetségi Köztársaságban és más nyugat-európai országokban. — Nincs már messze az az idő, amikor a szovjet emberek .életszínvonala lesz világviszonylatban a' legmagasabb. Örömünkre szolgálnak a Német Demokratikus Köztársaság dolgozóinak a szocialista építőmunkában elért nagy sikerei, s az önök eredményei is, kedves berlini elv- társaim — folytatta beszédét Hruscsov. Különösen jólesik látnunk a mezőgazdaság kollektivizálásában elért nagy eredményeiket. Mindenki előtt világos, hogy azok az országok, amelyek következetes békeszerető politikát folytatnak és minden erőfeszítésüket a gazdaság, a kultúra fejlesztésére összpontosítják, a nép jólétének felemelésén fáradoznak, nem törekedhetnek agresszív célokra. Nekünk béke kell! Erőnket •tem kímélve harcolni fogunk a nemzetközi feszültség enyhítéséért, kitartóan és állhatatosan tárgyalni fogunk a nyugati hatalmakkal e célért. De nem engedjük, hogy az imperialisták az erő nyelvén beszéljenek velünk. Feladatunk: leleplezni az agresszorok cselszövéseit, fokozni a népek éberségét, még inkább eggyé forrasztani a béke nagy és nemes ügyének harcosait. Napról napra növekszik a hatalmas szocialista tábor ereje. Ámde a gazdagság nálunk nem hull az égből. A munkások, a parasztok, az értelmiségiek millióinak szívós munkája nyomán születik meg. De az, amit kezünkkel, eszünkkel és szívünkkel teremtünk meg, az háromszorosan értékes az embernek, s az egész nép közkincse — mondotta Hruscsov, majd beszédét a német és a szovjet nép barátsága, a kommunizmus győzelme éltetésével fejezte be. Tanácsot a szovjet kormány kérésére az Egyesült Államok légierőinek agresszív cselekedetei miatt hívták össze. Az imperialista cápák elszámították magukat A Szovjetunió kormánya mindent megtesz, hogy javuljon a nemzetközi légkör LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT: GROMIKO NEW YORKBA UTAZOTT A jelek szerint a kormányfők találkozójáig fenn kell tartani a jelenlegi helyzetet a német kérdésben
