Pest Megyei Hírlap, 1960. május (4. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-21 / 119. szám

19«0. MÁJUS 21. SZOMBAT MtST Mt'ciei kMíHop A párt nagyra értékeli a népi ellenőrök munkáját A népi elivnnraás Pest megyei ttijértekealete A Központi Népi Ellen­őrzési Bizottság tájértekezle­tekre hívja össze az egyes te­rületek népi ellenőrzési bizott­ságait, hogy ismertesse a népi ellenőrzés irányító szempont­jait, feladatait és beszámoljon ennek a rendkívül fontos tár­sadalmi szervezetnek eddigi eredményeiről. A Pest megyei tájértekezletre pénteken ke­rült sor a megyei tanács szék­házának dísztermében, amely zsúfolásig megtelt a megye te­rületén működő bizottságok képviselőivel. Az értekezletet (kilenc óra­kor nyitotta meg Forgács Jó­zsef, a Pest megyei NEB el­nöke, majd Borka Attila, a Központi NEB helyettes elnöke tartotta meg nagy érdeklődés­sel várt beszámolóját. Rámu­tatott, hogy a népi ellenőrzés számára a múlt év igen fon­tos és hasznos munkatapasz­talatokat nyújtott. Az ország területén működő népi ellen­őrök száma már jóval meg­haladja a harmincezret és munkájuk színvonala is jelen­tősen emelkedett. Pest megyében az ipari mnnkás-ellenőrök száma szintén megnőtt, de a pa­raszti ellenőrök számát még növelni kell. A megyei vizsgálatok száma meghaladja az országos átla­got és a megye területén mű­ködik országos viszonylatban a legtöbb ellenőri csoport. A megyében a népi ellenőrzés kapcsolata a párttal, a tanácsi szervekkel, a különböző állami és társadalmi szervekkel az év második felében tovább ja­vult. Hangsúlyozta ezután Borlca Attila, hogy a népi ellenőrzés nem bűnüldöző szerv és ügyel­ni kell arra, hogy ne is kapjon ilyen jelleget. Nem az a legfőbb rendelte­tése, hogy a hibák vagy visz- szaélések elkövetőit az igaz­ságszolgáltatás kezére adja, hanem elsősorban az, hogy működésével, a hibák föltárá­siával kiküszöbölje a nagyobb hibák lehetőségét. Ezt a hiva­tását pedig csakis akkor tölt­heti be eredményesen, ha népi szerv marad, ha munkáját a dolgozók legszélesebb rétegei­nek bevonásával és aktív köz­reműködésével végzi. Fontos, hogy vizsgálataiba szakembereket is bevon­jon. tie talán még fonto­sabb az, hogy a munkás és paraszt népi ellenőrök minél nagyobb számban vegyenek részt ezekben a vizsgál a t okban. — A népi ellenőrzés — fe­jezte be beszámolóját Borka Attila — a szocializmus építé­sének egyik igen fontos segí­tő eszköze. A nép nevében a néppel együtt harcolnia kell minden olyan cselekmény el­len. amely veszélyezteti a tár­sadalmi tulajdont. Az általános helyesléssel fogadott beszámoló után igen sok figyelemre méltó felszó­lalás hangzott el. A megye csaknem minden járásának népi ellenőrei részt vettek a vitában, ismertették tapasz­talataikat és fölhívták a Köz­ponti Népi Ellenőrzési Bi­zottság figyelmét számos or­voslásra váró hibára vagy megoldásra váró közérdekű problémára.1 Ágfalvi Ferenc (Mogyoród) például a magánépítkezések drágaságára, az OTP-kölcsö- nök folyósításának lassúsá­gára hívta föl a figyelmet, Lakatos Tibor (Gödöllő) azt mondotta el, hogy járása terü­letén évről évre fokozódnak a vadkárok, védekezni elle­nük úgy lehetne, ha kerítés­sel látnák el a művelés alatt álló területeket, de pél­dául a gödöllői tangazdaság nem kapta meg a kerítés építéséhez szükséges hitelt. A károsodás nagyságát mutatja, hogy a vadgazdaság az idén 380 ezer forint vadkárt térít meg a tangazdaságnak. Laka­tos Tibor arra is fölhívta a KNEB figyelmét, hogy a Gödöllői Gépállomáson ez idő szerint nem kevesebb, mint 12 féle erőgép van, alkatrész-ellátásuk azonban hiányos, így javításuk aka­dályokba ütközik. Gondoskodni kell arrAl, hogy traktorbehozatal ese­tén mindig hozzanak be megfelelő mennyiségű pótalkatrészeket is Müller Endre felszólalásá­ban a vizsgálatok gondos elő­készítésének szükségességét hangoztatta. Réz Istvánná (Szob) megállapította, hogy a nők, mint népi ellenőrök is igen jól megálltak a helyüket. Házi Árpád elvtárs, a me­gyei párt-végrehajtóbizottság tagja, a pártbizottság üdvözle­tét tolmácsolta az értekezlet résztvevőinek, kijelentve, hogy a párt igen nagyra érté­keli a népi ellenőrök munká­ját. Még sokan szóltak a beszá­molóhoz, majd Borka Attila válaszolt a felvetett kérdések­re, kijelentve, hogy a bürok­rácia elleni harc egyik leg­főbb feladata a népi ellenőr­zésnek. A népi ellenőri csoportok legyenek még öntevéke­nyebbek, ne várjanak min­dig felsőbb irányításra, hiszen munkájuk célját, módszereit a törvény elég világosan meghatározza. A rendkívül tartalmas ér­tekezlet délután három óra­kor Forgács József zárósza­vaival ért véget. A Kölyök című magyar film sikere Prágában A prágai mozikban nagy sikerrel játsszák a „Kölyök” című magyar filmet. A kritika különösén Törőcsik Mari nagyszerű játékát emeli ki. A Rudé Právó a magyar víg­játékfilmgyártás fellendülé­sének jelét látja ebben a filmben, amely mosolyogva és feltűnés nélkül az emberi kapcsolatok és a megértés fontosságára figyelmeztet. Vegyszeres gyomirtás A Nagykőrösi Állami Gazdaság borsótábláján vegyszer­rel védekeznek a gyomok ellen, A sűrű sorosan vetett borsó talaját holdanként két kilogramm — vízben oldott — krezonittal permetezik. A képen is látható traktorra szerelt tartályokkal és szóróberendezéssel gyorsan megy a munka, s amint a szakemberek mondják, a vegyszer ha­tása tökéletes, szükségtelenné válik a kapálás. (Gábor Viktor felv.) Május 23-26 között kapják meg a Sabin-oltást a csecsemők A kozmikus Kolumbusz szovjet ember lesz hezebb. Az amerikaiak a próbafellövést 1961-re tervezik. A Pest megyei Közegészség- ügyi és Járványügyi Állomás pénteken megkapta a csecse­mők oltásához szükséges Sa- bin-vaccina mennyiséget és az oltóanyagot ma, szombaton osztja szét a járások és vá­rosok között. Hétfőn, má­jus 23-án reggel megyeszerte megkezdődik az oltóanyag beadása. Községenként, il­letve orvosi körzetenként, mindenütt előre közhírré tett időpontban, május 26-ig adják be az oltóanyagot az 1959. szeptember 1-e és 1960. február 29-e között született csecsemőknek. Ezúttal újabb típusú oltó­anyaggal látják el a beoltan- dókat. Ismeretes, hogy a gyermekbénulás eíleni oltást eddig egy-egy hónapos idő­közben három részletben kap­ták meg a gyerekek. Most trivalens oltóanyagot kapnak, vagyis olyant, amelyik a kór­okozó virus mindhárom tör­zsét tartalmazza. Ugyanebből az oltóanyagból négy hét múl­va még egyszer úgynevezett emlékeztető oltást kapnak a csecsemők. Az újfajta vacci- nát szintén csöppek alakjá­ban, édesített teában adják be. Az oltás kötelező, csak a heveny lázas állapotban levő kisgyerekek nem részesülhet­nek belőle. Ezek viszont ké­sőbbi alkalommal megkapják a veszedelmes kór ellenszerét. Ez alkalommal az előző ol­tások valamennyi részletéből bármely öltből kimaradt gyer­mekeket nem oltják be. Ök június folyamán kapják meg az oltóanyagot. AZ IPAR SEREGSZEMLÉJE Tegnap délután megnyi­totta kapuit a nagyközönség előtt a Budapesti Ipari Vá­sár, amelynek ma már or­szághatáron túli hírneve, von­zóereje van. Egy fél nap eredményeiből elhamarkodott dolog lenne következtetést levonni. De egy már most is biztos: ilyen szé­les skálájú, tartalmában és külsejében egyaránt repre­zentatív vásár még nem volt. Jelentős dolog ez már csak azért is, mert a második öt­éves terv lüüszöbén mutatja be mindazt, ami fejlettségét, előreha’adásának gyorsuló útját bizonyítja. A BIV az ipar seregszemléje. Vala­mennyi iparág ott van a ki­állításon — különben ez az első teljes vásár ilyen szem­pontból — valamennyi ter­mékeinek legjavát mutatja be. Ott van megyénk ipara is, a Csepel Autógyár, a Ganz Árammérő, a helyiipari vál­lalatok, közöttük a Ceglédi Cipőipari Vállalat minden bi­zonnyal nagy sikert arató gyermekcipőivel. De nemcsak a jelen van ott ezen a kiállításon, hanem a jövő is. Ott van a lakás- építési terv szemléltető áb­ráinak serege, a vegyiipar fejlődését jelző tablók, azaz ott van a holnapunk is, az a holnap, amit mi formálunk meg, s amit mai munkánkkal készítünk elő. Ebben a jövő­ben még nagyobb szerephez jutnak a baráti államok, s nem véletlen, hogy valameny- nyiök kiállítása hű kereszt- metszetét adja az ország iparának. Nem a szokásos ud­variasság, ha azt mondjuk, hogy a Szovjetunió kiállítá­sa megelőzi a többit, anyira érdekes, ízéléses, szemléltető, s főként: olyan dolgokkal is­merkedhetünk meg a kiállí­tott tárgyak, dokumentációk segítségével, melyek minden­nél jobban bizonyítják a szo­cialista ipar magasabbren- dűségét. Már- csak azért is megszív­lelendő a szovjet kiállítási csarnok számunkra, mert eb­ben az esztendőben hazánk önálló ipari kiállítást rendez a szovjet fővárosban, tehát a mostani tanulságok mar ahhoz szolgálhatnak alapul. Örömmel nyugtázhatjuk azt is, hogy az elmúlt esztendő­től eltérően a kiállításon rész­vevő nyugati cégek nem akármivel mutatkoznak be. A tavalyi tapasztalatok nyilván meggyőzték őket arról, hogy itt igényes közönség van, képzett szakember-gárda, itt színvonal van, s aki nem akar lemaradni, annak produkál­nia kell. Nyilván sok üzlet­kötésnek lesz szülője a vá­sár. Ez annál is örvendete- sebb, mert mind jobban bő­vülő exportunk már eddig is nevet szerzett a magyar ipar sok termékének, a jö­vőben pedig ismerje meg a világ a magyar ipar, a magyar mérnök és munkás további alkotásait, amelyekkel bát­ran versenyezhetünk más or­szágokkal. Tizenöt esztendeje romok­ból építettük újjá az orszá­got. Most pedig: a tizenöt éves fejlődést látva, az em­bernek belekáprázik a szeme, s akaratlanul is elismeri, hogy erre csak egyetlen tár­sadalmi rend képes: a ki­zsákmányolástól mentes, szo­cialista társadalom. A kiállítás mindennap zsú­folva lesz látogatókkal. Van mit látni, van miben gyö­nyörködni. Technikát kedve­lők, bútort választó fiatal házasok, gépcsodákat kívá­nók, mindent meglelhetnek itt. És azt is, hogy holnap mitten újabb, nagyobb ..cso­dák” várnak ránk. Csodák, amelyeket magunk alkotunk, a magunk hasznára. S amit dolgos hétköznapok serege, munkáskezek légiója hoz lét­re, az nekünk a legkedvesebb: a teremtő, alkotással teli béke!- ­............. T anulságos beszélgetés Isaszegen a Damjanich János Tsz tagjaival — Az elnök Gödöllőn van, értekezik a főkönyvelővel együtt — felelték érdeklődé­sünkre Isaszegen, a Damja­nich Tsz irodájában. — Az elnökhelyettest valahol a föl­deken találják meg. És megmagyarázták, merre menjünk, hol dolgoznak a legtöbben. — Nézzék meg a baromfi- telepünket — büszkélkedtek. — Már benépesült a tavaly épített telep. Vagy menjenek inkább a tanyára, ott vannak a szarvasmarháink, meg a többi állat Is. — Ha sok emberrel akar­nak szót váltani, a „repülő brigádot" keressék. A Dány felé vezető út mentén messziről meglátni közgyűlés kell, őket, a kertészetben legalább húszán dolgoznak napok óta. Úgy is történt. Kilométer­ről észrevettük a baboskendős asszonyokat, a csőszkunyhót, meg a vizet szállító lajtos kocsikat. — Hatvan holdon termelünk dinnyét az idén, meg 20 hol­don paradicsomot — vezet vé­gig „birodalmán” Kovács Já­nos, a dinnyésbrigád veze­tője. — Jó harminc holdon már kiültettük a gyepkockába' ágyazott görög- és sárga­dinnye-palántákat. — A palánták ezekbe a fész­kekbe kerülnek. A túlsó ol­dalon éppen „ültetik” a koc­kákat. Kincses Jánosné, Ragács Istvánná és Zombor Jánosné , gyakorlott mozdulatokkal váj- !ták ki a helyet a porhanyós, ! trágyás fészkek közepén í gyepkockákba ágyazott palán- í táknak. Közben megálltak, s farról kérdezték Kovács bácsit, \ mikor kerül földbe a paradi- ! csompalánta? ! — Nem tudom — felelte \ elkedvetlenedve a kertész. — \ Nézzék — fordult hozzánk—, \olyan fejlettek ezek a palán- J ták. hogy már inkább hát- Jrány, mint előny. A mintegy \ 300 000 palánta ültetéséhez Sidő kell, ezek a palánták pe- 5 dig nem várhatnak. ; _ — Miért nem egyezett bele Ja vezetőség, hogy a háztáji- Jban neveljük a palántákat? — (szólt közbe az egyik asszony, (a többiek helyeslő bólogatása \ közben. — Olcsóbb is, jobb is J lett volna s korábban, időben (tehettük volna földbe. J — Majd rendbejönnek a (dolgok, asszonyok, ne tüzelje- jnek — csitította őket Kovács [bácsi, mert az asszonyok egy­szeriben panaszkodni kezdtek. (Különösen akkor, amikor azt ! mondottuk, hogy panaszaikat, : javaslataikat a közgyűlésen í tegyék szóvá. • — Közgyűlésen? — kérdez­í ték. — Február óta nem hív­bácsinak bőven van ideje, hogy megláto­gassa mind az öt lá­nyát, akiket Pestre vittek férjhez. A zse­bét sohase találja üresnek a tizenegy unoka, ha madár­látta cukrot, csokit kutatnak benne. — Van az öt ne­jünk között minden­féle mesterségü... Munkás is és olyan is, aki negyvenöt után egyetemet ta­nult. Legtöbbjüknél az a szokás, hogy a konyhában esznek. De akármelyik gye­rekhez megyünk a feleségemmel, rögtön a szobában terítenek és a főhelyre ültetik le a páromat, a nagy­mamát. Ahogyan ne­kem is főhelyen ke­rítenek széket, ha a kultúrházban bá­nyászünnepet tarta­nak. / zlik Feri bácsi­nak a meg­becsülése. A szeme kicsit bepárásodik tőle. — Aztán a gyere­kek mindig huncut- kodnak velem. Egy húszast rakok zsebre, ha Pestre indulok. Kifutja az útiköltsé­get, meg egy-egy po­hár sörre is jut, ha megszomjazom. Ami­kor megjövök és rak­nám a szekrénybe vissza az ünneplő­met, látom, hogy már megint fiadzott az a huszas. Sokszor két- háromszáz forintot is csempésznek a zse­bembe a gyerekek. Oravecz Feri bácsi szeme hunyorogni kezd, hamiskodva, ravaszkásan. — Azt hiszik a kölykök, hogy ők az okosok! Pedig azt a pénzt, úgy ahogy ad­az esti órákban, munka után, amelyen kivétel nélkül min­den tag ott tud lenni. Akikkel beszéltünk, azt szeretnék, ha sokkal erélye­sebb, a tagságra támaszko- dóbb lenne a vezetőség. Több ezer hold a szövetkezet föld­területe, szükség lenne min­den dolgos kézre. Keresse meg a módját a vezetőség — a tagság tevékeny közreműkö­désével, a pártszervezet se­gítségével —, hogy a közös munkára hívó szó mindenkit megtaláljon, aki aláírta a be­lépési nyilatkozatot. Ha jobban bízik a vezető­ség a tagságban és támaszko­dik erejére, gyorsabban vé­geznének az időszerű mun­kákkal. Akkor nem várna a raktárban, meg a földeken zsákokban, gyékénnyel leta­karva ültetésre a sok bur­gonya. Sok szövetkezeti tagnak szemet szúr az is, miért van­nak a szövetkezeti községben magánfuvarosok, amikor a fu­varozásokat — mint minde­nütt — a terme'őszövetkezet is el tudná látni, ami újabb munkaalkalom lenne a tagok­nak. Több taggal beszéltünk, akik nem értették, mit is jé- lent tulajdonképpen az, hogy valaki pártoló tagja a szö­vetkezetnek. Szinte lehetetlen ebben a nagy dologidőben minden szö­vetkezeti gazdával külön-kü- lön leülni és beszélgetni, vé­leményét kérni, válaszolni kérdéseire. Tengersok a ten­nivaló, minden perc drága. Mégis, meg kell találni a módját, hogy akár havonta közgyűlé­sen, vagy hetente brigádérte­kezleteken kérje ki a tagság véleményét a vezetőség, s az esetleges kérdésekre, kételyek­re mindenkor adjon választ. Csekö Ágoston ták össze a tagságot, pedig lenne miről beszélni. Olyan Biztosak lehetünk abban — írja az Izvesztyija pénteki számában J. Krilov, a műsza­ki tudományok kandidátusa —, hogy a kozmikus Kolum­busz szovjet ember lesz. A cikk írója arra a kérdésre vá­laszol: mi az oka annak, hogy a Szovjetunió immár bárom éve á'landó fölényben van a világűr meghódításáért folyó békés versenyben. Krilov rámutat, hogy a föld­re visszatérő űrhajó lényegé­ben maga is eléggé tekintélyes súlyú rakéta. Az űrhajó súlyá­nak számottevő részét az utas- fülke és annak berendezése teszi ki. Következésképpen annak az űrhajónak, amelyet hosszabb útra szerelnek fel és az űrhajós visszakozására is alkalmassá tesznek, igen ne­héznek kell lennie. A cikk írója emlékeztet ar­ra, hogy az Egyesült Államok­ban most kidolgozás alatt álló „Mercur-terv” mintegy 980 kilogrammos utasszállító fülke megépítését irányozza elő. A jelenleg keringő szovjet űr- hajó-szputnyik utasszállító fül­kéje ennél két és félszer ne­O ravecz Ferenc bá­nyász most már nyugdíjas. A postás nyolcszáztizennégy forintot visz neki havonta. Ehhez hozzá keres egy heti őrkö­déssel a Pilisi Szén­bányánál négyszáz­ötven forintot. A két összeg együttesen sem látszik soknak. A hatvannégy éves öreg és élete párja azon­ban minden szüksé­gest kikerekít belőle. A pilisszentiváni la­kótelepen havi tizen­öt forintot fizetnek a kétszobás lakásért. Itt laknak már 1937 óta. Van egy darabka kertjük is. Az asz- szonnyal kipepecsel- getik belőle a gyü­mölcsöt. zöldfélét, ami a konyhára kell. A hús meg a tojás lábon nő az udvar végében. Vetnek ugyan egy-két ma­roknyi szemet a tyú­koknak, de a jószág is kapargat magának élésre valót, így aztán Oravecz SZÉP ÖREGSÉG ták, berakom a taka­rékba. Aztán ha tu­dom, hogy valamelyi­kük nagyobb vásár­lásra készül, egyszer csak viszem a száza­sokat ... Sokszor két- háromezer forintot is megspórolgatok ne­kik a magukéból. tt a éppen nem jár Ll őrködni az öreg és a. családból se top­pan be senki várat­lanul, akkor a bányá­hoz sétálgat fel. A nyugdíjazás előtti három esztendőben oktató volt a vájár­iskolán. Keze alatt nőtt fel a lassanként derékhaddá váló törzsgárda java. Fiú­gyereke egy sincs Oravecz Ferencnek. Talán ezt a hiányt pótolja szívbelileg, amikor rendszeresen figyeli, számontartja. hogyan haladnak ta­nítványai az életben meg a munkában. Szép és örömmé1 teljes Oravecz Fe­renc vájár öregsége.- dk -

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom