Pest Megyei Hírlap, 1960. május (4. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-01 / 102. szám

MEGVei k/Círlap I960. MÄJUS 1. VASÁRNAP Szigethalmon megszületett egy új magyar iparág, az autó­gyártás. Nagyrészt mérnökök, autóipari szakemberek nélkül egyszerű munkásokból neve­lődött ki ez a kiváló gárda, amely már a Csepel-teher- autókkal szerte a világon ki­vívta az elismerést. Ez a nem­zedék is bebizonyította, élni tud a szabadsággal, s méltó részese népi hatalmunknak. —sp— Budapest—Kfoszkva között közlekedik a MALÉV új IL—18-as repülőgépe A Magyar Légiközlekedési Vállalat, a MALÉV büszkesé­ge: az IL—13-as repülőgép, amely a legkiválóbb gépek közé tartozik. A MALÉV az IL—13-assal a viszonylag hosz- szútávú járatokat is le tudja majd bonyolítani. Rendszere' sen, előreláthatólag május 17' tői hetenként kétszer, kedden és pénteken a Budapest Moszkva útvonalon jár majd, s ezt a távolságot két óra negy­ven perc alatt teszi meg. VJKXXXX^.\XVX^XXVX^XXXKXXl^>>^VO^X^^XN'^C^XV\XV<^^C^XX^.XVXXXV'AXXVXV>^XX^a^^X^^^XVX^^>'/ í MÁJUSI EMLÉKEZTETŐ LÁNCBAVERT DALOK al cserélte íel a könyveket, lóra hajnaltól késő estig gyütt dolgozott apjával kint földeken. Jobbmódú osztály- írsai állandóan, kicsúfolták, regalázták. Aztán egy szép apón Etelka napja is felvir- adt, igaz, ehhez az kellett, ogy véglegesen a munkásosz- ály vegye kezébe a hatalmat, zülei elsőként léptek a So- aksáron megalakult termelő- jövetkezetbe, ő pedig a Ke­rn földi Textilművekben pró- ált szerencsét. Egy ideig a kikészítő üzem­en dolgozott, hamar feli'i- yeltek rá, s szövőgép mellé ;tték. Amit rábíztak, azt lindig lelkiismeretesen el is égezte. Itt kapcsolódott be az 'júsági mozgalomba, s ez a yár küldte el továbbtanulni: jakérettségire. Örömében majd kiugrott a őréből, amikor meghallotta, ogy ismét tanulhat. És tanult :, szorgalmasan, minden per­ét kihasználva. Idős szüleit ííntiszta kitűnő érettségi bi- onyítvánnyal lepte meg. 1951 szén már ő is ott ült azok özött a munkásgyerekek kö- ütt a műegyetem padjaiban, honnét a felszabadulás előtt irekesztették az egyszerű mberek fiait. Továbbra is szorgalmasan forgatta a szakkönyveket, ta­nult, sok-sok álmatlan éjsza­kán át dolgozott a rajztábla mellett. Az eredmény most sem maradt el, ma már a Cse­pel Autógyár gépkarbantartó izemének egyik megbecsült, tehetséges gépészmérnöke. 1956-ban került ide, s a legne­hezebb napokban is bátran kiállt a népi rendszer mellett. Még le sem verték az ellen­forradalmat, már szervezte a pártot. Belépett a munkásőrök közé, ma is szorgalmasan el­jár a nehéz gyakorlatokra. Most tovább akar tanulni, úgy tervezi, hogy a gépészmérnö­ki diploma mellé idővel a közgazdász oklevelet is meg­szerzi. Aztán még néhány nyelvet is szeretne megtanul­ni. Életéivé, amint sokszor mondani szokta: „Nem is len­ne szép az élet, ha nem kelle­ne állandóan harcolni.” Vígh József gépészmérnök ma is azzal a jóízű északma­gyarországi dialektussal be­szél, amelyet még inas korá­ban szívott magába egy Bor­sod megyei kis faluban. — Elmesélem a karrieremet — mondja mosolyogva, s már kezdi is: — Vidéki gyerek vagyok, maszeknál tanultam a mű­szerész szakmát. Amint meg­szereztem a segédlevelet, nyomban otthagytam a mes­tert, feljöttem Pestre. Minden­áron autószerelő akartam len­ni. Azt kérdezték tőlem a 2. számú Autójavító Vállalat­nál, értelc-e az autószerelés­hez? Értettem. Náluk marad­tam. Közben, ahogy a Csepel Autógyárban elkezdődött az autógyártás, idekért a minisz­térium ... Azóta is itt dolgo­zom". .. Igen, tíz éve dolgozik már, a szigethalomi gyártelepen Vigh József. Amikor ideke­rült, mindössze tizennyolc esz­tendős volt. Kezdte a szereidé­ben — a szalagon dolgozott. Olyan jól végezte a munkát, hogy rá is hamar felfigyeltek, s elküldték továbbtanulni aka­démiára. Közben, hogy a gyá­ri egyetem is megindult, Vigh József is beiratkozott! 1953-ban, mint technikust kiemelték munkahelyéről és a szerkesztési főosztályra ke­rült. Sikeresen elvégezte az egyetemet és mint szerkesztési ellenőr a licenc-osztályon dol­gozik. Még talán annyit kell róla elmondani, hogy nyilt- szivű, bátor fiatalember, vé­leményét mindenkor és min­denkinek megmondja. Emel­lett természetesen rendíthe­tetlen híve a proletárdiktatú­rának. Párttag, dolgozik 8 KISZ-ben, s tagja a munkás­őrségnek .. .• Tíz év telt el azóta, hogy Aláírták a Szovjet-Magyar Baráti Társaság és a Magyar—Szovjet Baráti Társaság 1960. évi együttműködési tervét Szombaton a Kulturális Kapcsolatok Intézetében alá­írták a Szovjet—Magyar Ba­ráti Társaság és a Magyar— Szovjet Baráti Társaság kö­zötti 1960. évi együttműködés tervét. A Magyar—Szovjet Baráti Társaság részéről Va­dász Elemér Kossuth-dijas akadémikus, az MSZBT al­elnöke, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság részéről V. P. Druzin, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság elnökhelyet­tese írta alá a munkatervet. Az együttműködési terv aláírása után Vadász Elemér és V. P. Druzin rövid be­szédben méltatta a két társa­ság közös munkájának jelen­tőségét. r. í J — Milyen volt akkoriban? /, £ Kérdéssel felel a kérdésre: $ — Abban a reakciós világban? % Azután elmondja a Váci Általános Munkásdalárda rö- fj í vid életének történetét. í f 7 j — Beszed közben — milyen jelképes véletlen — a j magyar néphadsereg egyik tiszti klubjának havi program- ját vágja a gépen, Men Pohl Nándor, a mesélő. A váci fj 'j nyomdában dolgozik évtizedek óta, akkor is itt volt, ami- ff kor megszervezte a harmincas évek közepetáján a da- ff ff lárdát. amelyben 30—40 dalos énekelt. Szinte valamennyi ff ff váci üzemből verbuválódtak a tagok, és énekeltek, éne- f, 'f kellek, amíg hagyták őket. ff | A történet tulajdonképpen nem is a dalolás, hanem ff ff inkább az üldözés krónikája. ff — Detektív állt mellettünk szinte minden egyes pró- 'f < bán... i y ő í — Figyeltek, miről nótáztunk, így munkásmozgalmi f f dalokról nemigen lehetett szó. .. ff ^ — Nem kaptunk állandó helyiséget. Kocsmák mellék- ff £ helyiségeiben, kis szobáiban próbáltunk. amíg ki nem tét- ff | te a kocsmáros a szűrünket. Félt ugyanis, hogy miattunk í ^ elveszti italmérési engedélyét... ff ff És két évi működés után a vége mégis csak az lett, í hogy a püspöki város urai nem tűrték tovább az ének- ff ^ kart. Az énekkart, amelyik nem a templomban, nem az ff ff igazgatók felköszöntésére énekelt, mint a többi, hanem ff £ a munkások szórakoztatására, vidítására. £ Egyszerű volt az eljárás: | | — Behívattak a rendőrségre engem, meg az elnököt. ff ff Nagy Jánost, rátették a kezüket kottáinkra, elkobozták 'f harmöniumunkat. Ha nem vonultatnak éppen akkor be, \ ff talán még le is internáltak volna... \ 'f — Hát ilyen volt — akkor... De azért szép volt? ff — Szép? Hát igen. Május elsején fogadtuk a pesti 'f | munkásokat. Mert az volt a szokás, hogy kijártak ide í ff Vácra. Énekszóval fogadtuk őket a Vízmüveknél, indulók- \ | kai és szocialista dalokkal, azután a Büki szigeten elszó- ff ff rakoztunk. ff ff Felsóhajt. | fff — Látja, akkoriban megszenvedtünk a dalárdáért. Ak- ^ ff koriban énekeltünk, pedig nem volt szabad... Most pedig ff ff nincsen Vácott munkáskórus... £ Igaz. Most, amikor művelődhetnek, szórakozhatnnak ff ff kedvükre a munkások, akár minden váci üzemben lehetne | | énekkar. Persze, ezért, hogy legyen, a kipróbált öreg szerve- ff í ző, az 57 esztendős Pohl Nándor is tehetne valamit... És í í y f vele a volt dalárdisták — ahogyan Pohl bácsi mondja: „va- ^ £ lamennyien kipróbált kommunisták” —, akik deres fejjel $ % bár, de alapító tagjai lehetnének az új. szabad Váci Ál- 'f ff talános Munkáskórusnak. ff ? Garami László í í 2 .XXXXXXXXXXX\XXXXXXXX\XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX> 79 000 liter bor A MAGYAR VÖRÖSKERESZT SEGELYKULDEMENYE Ebben a hatalmas, 35 mázsás hordóban ezer híján 20 000 liter bor fér el. Tápiószelén, az állami pincegazdaság pin­cészetében a kádárok. Pál Mihály, Tóth Mihály és Lázár József szétszedik az udvaron álló hordóóriást és a pince mélyén állítják újra össze, egy heti munkával (Csekő felv.) Az iráni Vörös Oroszlán és Nap Társaság felhívással for­dult a Vöröskereszt Társasá­gok Ligájához az április 24-i földrengés áldozatainak meg­segítésére. A felhívás alapján élelmiszerre, kötszerre, gyógy­szerekre, s mindenek előtt antibiotikumokra van sürgős szükség. , A Magyar Vöröskereszt mély együttérzése kinyilvá­nítása mellett 100 000 forint értékű segélyt ajánlott fel az iráni Vörös Oroszlán és Nap Társaság útján a károsultak­nak. Segélyküldeményének jelentős része gyógyszerekből tevődik össze. ! EGY PROLIGYEREK „ VO M\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\ mentem, néhány atyai szó ér­tésemre adta, hogy kölök va­gyok még, s tízkor otthon a helyem, még akkor is, ha ta­vasz van, meg május éjsza­kája. Ezek után elhatároztam, hogy megnősülök, márpedig nekem ne parancsolj an senki, azt teszek, amit akarok. Editnek hívták a kislányt, eléje is álltam másnap, s mondom neki:. — Te Edit, elveszlek felesé­gül) Fönnakadt a szeme, tizenöt éves volt, de komoly lány, nem lehetett vele „csak úgy” beszélni, mint a legtöbb tizen­öt évessel, hanem: csak ko­molyan! Csodálkozott, végül elne­vette magát: — Ne marháskodj! — De én komolyan besze­lek! — Engem? — Téged. Persze. Hát kit? — Engem ugyan nem! — Miért? 99 be, nem szólt egy szót sem. Szegény anyám ijedt volt, azt hajtogatta a hátam mö­gött apámnak: — Meglátod, még kicsap­ják ... Apám leintette. Hozzám fordult: — A tanító nem burzsuj. — De... — Hallgass! Egyszer majd megtudod, ki az, ki " nem. Addig meg fogd a szád az' iskolában, mert ha sokat ug­rálsz, megint baj lesz, s vé­gül engem is firtatni kezde­nek. Abból pedig nem lenne semmi jó. Érted? Bólogattam csak, mert ugyan nem értettem, de azt megtanultam, hogy nemcsak beszélni kell tudni, hanem hallgatni is. 1943-at írtunk. • Olyan örömmámorban úsz­tunk, mint talán még soha­sem. Hiszen lehet-e szebb, jobb dolgot elgondolni, mint azt, hogy a tömegben végig­cikázhatunk, nem nézve, ki­nek a lábára ugrik az ember, kedvünkre ordíthatunk, s oly­kor sikerül még egy zászló nyel ét is megkaparintani. De csak addig, amíg egy felnőtt el nem vette, azzal, hogy: —- Mentek innét, rossz köl- kök! Rányújtottuft a nyelvünket, s azt kiabáltuk: — Te burzsuj... te bur­zsuj ... Ö is nevetett, mi is nevet­tünk. Pedig nem volt akkor olcsó a nevetés. Melasz meg kukoricakása, . gyerekbendő- nek nem éppen kívánatos dolog, de ha nem volt más. Amit fizetést hozott apám, azt anyám azt sem tudta, ho­gyan ossza be. Mert minden méregdrága volt a Haller téri piacon. Mégis: nevettünk. Munkásünnep van ... mun­kásünnep! Rettentően büszkék vol­tunk arra, hogy apánkat ün­nepük. Csak azt nem értet­tük, hogy ők is ott vannak. Magukat ünnepük? Ezt latol­gattuk egymás között, srá­cok, végül nem jutottunk semmire, s elmentünk a le­pényevést bámulni. Benevezni nem engedtek bennünket, azt mondták, hogy nem érjük föl a madzagra kötött íángost. Pedig ha egymás nyakába érve is, de elértük volna. Mégsem engedték. Ezért meg­állapítottuk, hogy nincsen szabadság. Hiába kiabálják. De amikor ingyen egy-egy bucit nyomtak a kezünkbe, azonnal megváltozott a véle­ményünk. 1945. május elseje volt. • Mindenáron meg akartam nősülni. Mentségemre szol­gáljon. hogy tizenhat eszten­dős voltam, s elhatározásomat egy május éjszaka érlelte meg bennem. Kissé hosszabbra si­került a séta a kislánnyal a tervezettnél, s amikor haza­— Mert én nem megyek férjhez! — Soha? —- Soha! — Miért? — Mert én forradalmár le­szek! — És azok nem mennek férjhez? — Nem. De nem is nősül­nek, Te ezért nem leszel for­radalmár. — Ez nem iciaz. Könny szökött a szemébe. Nem szerette, ha ellenkeznek vele. Otthagyott. Hiába próbál­tam vele beszélni másnap, harmadnap. Egy hét után le­Éijen má^us 1, a világ munkásainak harci seregszemléje! Néphatalmunk autógyári birtokosai Nehéz feladatra vállalkoz­nék az, aki össze akarná szá­molni, mennyien szereztek érettségi bizonyítványt, hány munkásból lett tervező mér­nök, s kik kerültek fontos, ve­zető beosztásba az elmúlt tíz ■ esztendő alatt a Csepel Autó­gyárban. Egy-két névre talán még az újságolvasó is emlék­szik, hisz annak idején pél- : dául tucatnyi cikk jelent : meg Medgyánszki Annáról. ■ A fiatal parasztlány 1949- ben még mint malterhordó 1 vett részt a gyári építkezésen. Amikor az irodaépület elké- szült, Medgyánszki Anna to- , vábbra is ott maradt, aztán mint átképzős, a motorgyár­ban tanult szakmát. Marós lett. Jó munkája elismerése­ként megkapta a sztahanovis- , ta oklevelet, nevét a rádió ' hullámai is felkapták, sőt, még könyvet is írtak róla. így lett aztán később Med- j gyánszki Anna technikus, vé- ; gül a műegyetem hallgatója... j Mészáros Károly technikus 1 sem gondolta volna, hogy 1 1953-ban ipar-ügyi kormány- : zatun'k őt állítja majd a gyár 1 élére igazgatónak. Máté Ti- 1 borné még szamárfogatos kis- : kocsival hordta annak idején : a szétbombázott repülőgép- gyár romjait, s szintén nem i sejtette, hogy néhány év múlva mint bérelszámoló dol­gozik a romok helyére tele­pített, első ötéves tervünk j nagy ipari létesítményében. , Kopácsi István is nagyon , sokat tudna mesélni ezekről az időkről, arról, hogy mint ; egyszerű munkásember, ho- . gyan lett végül is a motor­gyár vezetője. j Persze, ha sorra akarnánk venni, kik kerültek ki ebből a gyárból az állami élet te­kintélyes posztjaira, vagy akárcsak az üzemen belül fe- ■ lelős vezető helyre, egy füzet is kevés lenne a felsorolás- ; hoz. Engedtessék meg, hogy most csak néhány vonással 1 három egyszerű munkásból J lett műszaki értelmiségit.- ve- 1 zetőt mutassunk be az olvasó- ’■ nak, s rövid életpályájukkal 1 érzékeltessük . a nagy váltó- i zást, amely felszabadulásunk i óta társadalmunkban végbe- J ment. : Korona Janos jófejű mun­kásgyerek volt, de szülei nem gondolhattak arra, hogy to- ; vább taníttassák. Hosszú : inaskodás után. éppen 22 év- ] v«l ezelőtt kapta meg a cse- . peli WM-gyárban segédleve­lét a műszerész szakmáról. . Ez is nagy szó volt akkori- ban, s a tehetséges fiatalem­ber csakhamar kitűnő szak- , ember lett. Közben bekö- , szöntött negyvenöt, s amint va , szigethalomi gyáralapítók ! megszállták a repülőgyár ! romjait, elsők között vett részt a gyárépítésben. Jóformán még fel sem zú- . gott a legelső Csepel-motor, a fiatalembert máris kinevez­ték technikusnak. Olyan jól dolgozott, hogy rövidesen az egyik legnagyobb gyárrész- ; leg, a szerszámüzem vezeté­sével is megbízták. Később a szakmai gyakorlat mellé meg­szerezte az elméleti tudást "is — méghozzá a gyárban szer­vezett esti egyetemen. Neki sem volt könnyű har­mincegy éves fejjel — két családdal — hozzálátni a ta­nuláshoz, de kommunista em­ber nem ismer lehetetlent. Márpedig Korona Jánost negyvenötben szíve és agya a kommunista pártba vitte. Azóta is rendíthetetlen har­cosa pártunknak. Jelenleg a több száz fővel dolgozó szer­számgyár vezetője, feladatát nagy rátermettséggel végzi. Egyedüli vágya, hogy a fia — aki most szerzi majd meg a segédlevelet — legalább olyan autóipari szakember le­hessen, mint ő. Gróf Etelka, a nincstelen pa­rasztszülők gyermeke, alig volt tizenegy esztendős, ami­kor a négy elemi és az egy polgári után ott kellett hagy­nia az iskolát. A törékeny kis gyermeklány kapával és sarló­Bőgve mentem haza az is­kolából. Frivaldszky Dezső igazgató úr két hatalmas po­fon közepette adta tudtomra, hogy: jöjjön be apád vagy anyád, te büdös kölök! Nem a hangnemért sírtam, mert ez megszokott dolog volt a prolinegyed elemi iskolájá­ban, hanem azért, mert igaz­ságtalannak tartottam a dol­got. Könnyeim nyalva mo­rogtam magamban, hogy: te is rohadt burzsuj vagy. Azt ugyan, hogy ki a burzsuj, ki nem, nemigen tudtam, ment­ségemre szolgáljon azonban, hogy a negyedik elemi pad­jait koptattam, s ebben a korban különösebb ideológiai képzettség nem várható még egy proligyerektől sem. Aki vert bennünket, akinek volt ennivalója, meg több ruhája, az burzsuj volt. Ezt mi dön­töttük el, Mester utcai, Tűz­oltó utcai, meg Gát utcai srácok, s annak az egy-két úrigyereknek, aki az osztá­lyunkba járt, ezt mondogat­tuk. Ezért kaptam a két po­font Frivaldszky igazgató úr­tól, s ezért kellett megint be­menni valakinek az iskolába j a családból. Amikor este odaálltam ; apám elé, s közöltem vele, ! hogy az igazgató hívatja, ; rámemelte a szemét: : — Miért? \ Előadtam sorjában a dol- ; gokat, apám előtt soha nem ; hallgattam el semmit (az első • szerelemig). Nem vágott köz-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom