Pest Megyei Hírlap, 1960. április (4. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-02 / 79. szám

1960. ÁPRILIS 2. SZOMBAT 0K9f MFC* kJCíritw 3 Felszabadulási ünnepségek az üzemekben Fizetik a nyereségrészesedést - Jutalmazások A felszabadulási munkaver­seny első szakasza a mai nap­pal befejeződik. Előzetes je­lentések szerint nemcsa.k az elmúlt hetekben, hanem az utóbbi napokban is sok ki­váló munkateljesítmény szü­letett. Üzemeink dolgozói be­csülettel teljesítették vállalá­saikat, s most a jól végzett munka örömével ünnepelhe­tik a nagy évfordulót. Sok helyen már tegnap megtartot­ták a felszabadulási ünnepsé­get, de a legtöbb üzemben ma kerül sor az ünnepi meg­emlékezésre, Ahol még nem fizették ki, most osztják majd a nyereségrészesedést, úgy­szintén a különböző jutalma­kat. Híradásunk a már lezaj­lott vagy a ma sorra kerülő üzemi ünnepségekről számol be. A Dunakeszi Járműjavítóban tegnap megkezdődött a fel- szabadulási ünnepség. Délben megkoszorúzták az üzem te­rületén felállított szovjet emlékművet, délután pedig a kultúrotthon nagytermében gyűltek össze a gyár dolgozói. A párt- és a szakszervezet képviselői, valamint a válla­lat gazdasági vezetői meleg szavakkal emlékeztek meg az elmúlt tizenöt esztendő ered­ményeiről. A legjobb dolgo­zókat megjutalmazták; közel nyolcvanezer forintot osztot­tak szét a munkaverseny győztesei között. ötvenkét dolgozó kapott Kiváló dolgozó oklevelet. Jelenleg a Dunake­szi Járműjavítóban 161 bri­gád vetélkedik egymással a szocialista brigád címért. A Budakalászi Gyapjúszövőben ünnepi pártnapon emlékeztek meg csütörtök délután a fel- szabadulási évfordulóról, s ugyanitt osztották ki a nyere­ségrészesedést. 1959. évi jó munkájukért átlagban 12 napi keresetnek megfelelő részese­dést kaptak a gyár dolgozói. Negyven dolgozó kapott pénz­jutalmat. A Csepel Autógyárban ma délután kerül sor az él- üzemavatással egybekapcsolt felszabadulási ünnepségre. A gyár immár negyedszer nyerte el az ellenforradalom óta az élüzem címet. Ma a megyei pártbizottság kongresszusi ver­senyzászlaját is átadják a gyárnak. Az ünnepi megemlé­kezést a gyár igazgatója, Sző- nyi elvtárs tartja, s ugyan­csak ő adja át a Kiváló dol­gozó okleveleket. Az élüzem- avató alkalmából 108 ezer fo­rintot osztanak szét a dolgo­zóknak. a kiváló dolgozók ju­talmazására 111 ezer forintot fordítanak. A munkaverseny legjobbjai között 76 ezer fo­rintot osztanak ki; a legjobb eredményt elért hajtóműgyári dolgozók 14 ezer forint pénz­jutalmat kapnak. Az ünnep­séget kultúrműsor egészíti ki, majd reggelig tartó táncmu­latság követi. A Diósdi Csapágygyár dolgozói ma délután közösen ünnepelnek a község lakossá­gával a diósdi tanácsháza előtti téren. Itt kerül sor a kiváló dolgozók megjutalma- zására is; 25 jelvényes és 43 okleveles kiváló dolgozó kap pénzjutalmat. A gyárban há­rom brigád versenyzett az el­múlt hónapok során a szocia­lista munkabrigád címért, s a versenyből a Mező Imre-bri- gád került ki győztesen, amelynek mind a nyolc tagja Kiváló dolgozó oklevelet kap. A nyereségrészesedést szerdán osztották ki, átlagosan 18 és félnapi keresetnek megfelelő összeget. A Kistarcsai Fésüsfonógyár kimagasló teljesítményt ért el tavaly, s amint az értékelés­ből is kiderült, az elmúlt fél esztendőben szinte élüzem szinten dolgozott a vállalat. Az elmúlt év jó munkája után járó nyereségrészesedést — mintegy 14 napi átlagkere­setnek megfelelő összeget — tegnap délután osztották ki a dolgozóknak. A minisztérium­tól oklevelet kapott az üzem, a megyei pártbizottság ugyan­csak oklevéllel jutalmazta a gyárat. A felszabadulási ün­nepségre holnap délelőtt ke­rül sor. Levél a baráti NDK-ból Kiváló földművesszövetkezetek A Szövetkezetek Pest me­gyei Központjának és a KPVDSZ Pest megyei bizott­ságának közös közleménye: Pest megye földművesszö­vetkezetei részt vettek az MSZMP VII. kongresszusa tiszteletére rendezett munka- versenyben. A SZÖVOSZ igazgatósága és a KPVDSZ országos elnöksége a legjobb szövetkezeteket a versenyben elért eredményeikért kitün­tette. Ennek alapján Kiváló földművesszövetkezet címet nyert a Jászkarajenő és Vi­déke Körzeti Földművesszö­vetkezet, a Tápiósüly és Vidé­ke Körzeti Földművesszövet­kezet, a Kalcucsi Földműves­szövetkezet és a Törökbálinti Föidművesszövetkezet. Eredményes munkájuk elis­meréséül pénzjutalmat és ok­levelet kaptak; a Vecsési Földművesszövetkezet, a Nagykátai Földművesszövet­kezet, az Üllői Földművesszö­vetkezet. Ezenkívül a Vecsési Földmű vessző vetkezet kong­resszusi serleget is kapott a SZÖVOSZ igazgatóságától és a KPVDSZ országos elnöksé­gétől. A Szövetkezetek Pest me­gyei Közipontjától ég a KPVDSZ Pest megyei bizott­ságától elismerő oklevelet és pénzjutalmat kapott a Nagy­kőrösi Földművesszövetkezet, az Ujihartyán és Vidéke Kör­zeti Földművesszövetkezet, valamint az Ürömi Földmű­vesszövetkezei . Budapestre érkezett a Mojszejev-együ ttes Többhetes magyarországi vendégszereplésre pénteken délután Budapestre érkezett a Szovjetunió Állami Népi Táncegyüttese, a világhírű Mojszejev-együttes. Az együt­tes szombaton este a Csepeli Sportcsarnokban kezdi meg vendégszerepléseinek soroza­tát. Kedves Barátaink! rüzonyára emlékeznek azok­■D ra a cikkekre, amelyek lapunk, a Sächsische Zeitung munkatársa, Hans Schwarz tollából jelent meg a Pest megyei Hírlapban. Ha ma én írem meg gondolataimat, — anélkül, hogy bárki is dik­tálna —, ezt nem azért te­szem, mert Hans nem akar diktálni, hanem azért, mert a két lap közötti barátság nem csupán az újságírók ügye. Amikor én iskolás korba kerültem, a „Deutschland. Deutschland, über alles” hang­jától visszhangzott a „biroda­lom”. S idegen országokat gázoltak le a német katona- csizmák, vér- és könnyözönt zúdítva a népekre, nyomort és tömegsírokat. Ma ezt éne­keljük nemzeti himnuszunk­ban: „Wenn wir brüderlich uns einen, schlagen wir des Volkes Feind. Lasst das Licht des Friedens scheinen, dass nie eine Mutter mehr ihren Sohn beweint.”' (Ha testvéri egységben összefogunk, meg­verjük a nép ellenségét. Ra­gyogjon a béke fénye, hogy egy anyának se kelljen soha többé fiát siratnia.) Drága barátaim, mi vala­mennyien boldogok vagyunk, hogy a békéért és a boldog jövőért egységben és közösen vívott harc országhatárokon keresztül is oly szorosan ösz- szefűz bennünket a Magyar Népköztársaság népével is! Ez a boldog jövőbe vezető út IS évvel ezelőtt vette kezde­tét. Önöknél, Magyarországon április 4-én. nálunk május 8-án. amikor népeinket a di­csőséges szovjet hadsereg fel­szabadította a fasizmus alól. F.n most újból átéltem azo­kat a, súlyos harcokat, ame­lyek a magyar főváros felsza­badításáért folytak, amikor néhány nappal ezelőtt elol­vastam Illés Béla két köny­vét, a Fegyvert s vitézt éne­kelek és a Vígszínházi csata címűt. Akkor, 1945-ben még nagyon fiatal voltam■ s ami­kor most, a felszabadulás év­fordulója alkalmából szívből jövő jókívánságaimat küldöm Önöknek, ennek különleges jelentőséget ad az, hogy mi innen, a mi köztársaságunk­ból közvetlenül látjuk Nyu­léd élt a vármegyében, akik­nek egyetlen talpalatnyi föld­je sem volt. Kár, hogy nincsen mód a földért vívott harc drámai részleteiről itt szót ejteni, ám a könyv a legteljesebb tör­ténelmi hűséggel vetíti elénk a történteket egészen nap­jainkig. amikor már átütő ] győzelmet aratott országunk- ] ban és megyénkben a tér- ] melőszövetkezeti mozgalom, j Pest megye — elsősorban az : 1945 előtti agrárproletárok! révén — kezdettől fogva él- j harcosa volt a termelőszövet- ] kezet! mozgalomnak, amire j jellemző, hogy az 1948-beli í 920 tagtól 1955-ben már a ! 21 000 tsz-tagig jutott el. Ha j ezt összevetjük a jelenlegi, j csaknem 50 000 termelöszövet- j kezet! taggal, akkor kerek i képet alkothatunk erről a S valóban történelmi fejlődés- i ről. í ★ 4 SZÁZNYOLCVAN OLDA-í LÓN egy nagy megye élete, í annak tizenöt éves fejlődése, j rezdülése, formálódása. Meny- í nyíre meggyőző, lenyűgöző a < tények sorakoztatása: a mü-| yelódésügy, az iskolaügy, a ! könyvtár- és olvasómozgalom, í a népművészet, az egészség- j ügy és a sport, a megyei él- j sport és tömegsport fejlődé-; se. í Ez, a 180 oldal egy darab a ; felszabadult Magyarország; történetéből is, annak hű- J séges krónikája, a mezítelen; igazság hiteles és nagyhatású hirdetője. Remélem, legalább némi- í képp sikerült érzékeltetni en- / nek a nehéz, de mindenkép- \ pen hálás, szép kiállítású, igaz ; szívvel készült könyvnek né- / hány jellemvonását, amely- \ lyel kedvet kap mindenki / annak olvasására. > Bácskai László ' gat-Németgrszágot, ahol a német fasizmus és militariz- mus gyökereit nem irtották ki s ahol ezekből a gyökerek­ből ismét kifakadtak az ag- ressziás tervek, a zsidópogro­mok, a béke erőinek elnyo­mása, a dolgozó nép szerve­zeteinek üldözése. S ezen a mi számunkra oly világosién látható különbségen, amely a két német állam között van, tisztán lemérhető az a kü­lönbség, amely az imperialista tábor és a felszabadított munkás-paraszt államok szo­cialista közössége között fenn­áll. Ebben a viszonyban az a szép, hogy az egyik kiáll a másikért, hogy az egyik or­szág sikere és boldogulása si­ker és boldogulás a másik számára is. így osztozunk mi Önökkel, elvtársák, abban az örömben, hogy felépült a Ti- szalölci Vízierőmű s a puszta nem szomjazik többé, büsz­kék vagyunk a Sztálinvárosi Vasműre, a mezőgazdaság szo­cialista átalakításában elért eredményeikre. Boldog öröm­mel vettük hírét, hogy a ma­gyar állami ipar termelése az elmúlt tíz év alatt meghá­romszorozódott, hogy 1959-ben ötször annyi villamosenergiát termeltek, mint 1938-ban, hogy 1300 faluban kigyulladt a villany. Tudjuk, hogy a Magyar Népköztársaság há­rom új egyetemet hozott létre, úgy, hogy az egyetemek és fő­iskolák száma ma már har­mincra emelkedett, s az or­szágban 119 kutatóintézet mű­ködik. De nemcsak a nagy ered­mények lelkesítenek bennün­ket. A magyar dolgozók élet- színvonala emelkedését mu­tatja, hogy évenként csupán a fővárosból 20 000-en utaz­nak külföldre, hogy csupán Budapesten 40 millió, az egész országban pedig 140 millió mozijegyet adnak el évenként. JVje haragudjanak, Bará- l » taim, hogy így egysze­rűen felsorolom, ami éppen eszembe jut. A mi újságíróink — és nyilván a Pest megyei Hírlap újságírói is — azt mondják majd erre, hogy mindezt zsurnalisztikailag másképpen, jobban kellene elmondani. Pedig még mi mindent, lehetne felsorolni! A izép, új lakótömböket, a böl­csődéket, a kórházakat, a sza­natóriumokat! Dehát Önök ott Magyarországon jobban ismé­nk hazájukat és az elért eredményeket, mint én, a drezdai lakos. Talán érezni lehet ebből a levélből, milyen nagy az ér­deklődés nálunk Magyar- ország és a magyar nép iránt. Ezzel kapcsolatban jutott eszembe a következő epizód. Amikor a magyar kormány­delegáció itt járt az NDK­ban, tévedés folytán a Säch­sische Zeitung munkatársai közül senki sem került rá a meghívottak listájára. De. la­punk olvasói nagyon rossz néven vették volna, ha nem saját élmények alapján szá­molunk be erről az esemény­ről, Egyik munkatársunk az­tán elkönyörögte két hivata­los meghívottól a meisseni porcelánt tartalmazó aján­dékdobozokat s ezekkel sike­rült feljutnia a különvonatra. Így aztán beszélhetett dr. Münnich Ferenc miniszter- elnökkel, s beszámolhatott az olvasóknak. Lehet, hogy nem volt he­lyes kifecsegnem ezt a proto- kollvétséget, de ezzel is érzé­keltetni szerettem volna, mi­lyen szoros kötelékek fűznek össze bennünket. Ez a köte­lék is a legnagyobb, legszebb értékek közé tartozik, ame­lyek birtokunkban vannak! Megnyilatkozott ez abban a mintegy 20 nyilatkozatban is, amellyel a Magyar Népköz- társaság kormánya és más hivatalos helyek csupán az 1959-es évben aktív támoga­tásban részesítették a német kérdés békés megoldására irányuló erőfeszítéseket. őszintén örülünk annak is, hogy a Szovjetunió Után mi vagyunk a második legna­gyobb kereskedelmi partnere i Magyar Népköztársaságnak. Csupán ebben az évben 30 százalékkal emelkedik a két ország közötti áruforgalom. Sok egyében kívül a berentei hőerőmű, a hidasi kísérleti brikettgyár, a nyergesújfalui oerlon-műszálüzem beszél er- ’■ől az együttműködésről, az VDK-ban pedig az Ikarus- nitóbuszok, a dömperek, a szerszámgépek, a cipők, a gyiimölds- és főzelékfélék és i nagyszerű borok állnak a magyar áruk hosszú listája élén. D rága magyar Barátaim! Folyton hallom, amint munkatársaink a hosszú új­ságcikkeket szidják és azon siránkoznak, hogy az újság iasábjai nem nyújthatók, mint a gumi. Hogy tehát a °est megyei Hírlap szerkesz- öit ne bosszantsam, befeje- :em levelemet. Még egyszer jratulálok a fasizmus alól :aló felszabadulás 15. évfor- lulójához és azokhoz a gyö- lyörű sikerekhez, amelyeket i Magyar Szocialista Mun­kás párt vezetésével elértek. Megkértek, tolmácsoljam a sächsische Zeitung egész kol- ektívájának jókívánságait is mindannyiunk nevében ^szinte szívvel kívánok min­ien jót a szocializmus építé­snek nagyszerű feladatához s Önöknek személy szerint s’ Christa Michel, a Sächsische Zeitung zerkesztőségének gyorsírónője, Drezda Kis könyv — nagy gondolatokkal AMIKOR kézbe veszed a kék-piros színekben hivalko­dó kis könyvecskét, megcsap a nyomdaszag illata. Mindig kellemes érzés egy olyan saj­tóterméket böngészni, amely csak alig hagyta el szülőjét, a rotációs gépet. Ám még kelle­mesebb valami lapozgatni, csemegézni benne, hisz az el­ső ismerkedés mindig a leg­izgalmasabb. Amint megkaptam a Pest megye 15 éve című szép kivi­telű kis könyvecskét, elkezd­tem ezt a bizsergető lapozga­tást. Hadd adjak közre ebből va­lamit. ★ BÁR A CÍM nem ígér töb­bet a tizenöt esztendő hűsé­ges krónikájánál, mégis mind­járt az elején többet ad. Mily’ nagyszerű is lehetett azokban a régi szép időkben!1 Nem volt a népnek választójoga? Kenyere? Földje? Oda se ne­ki. Volt a megyének helyet­te jó egynéhány „híressége“, olyanok, mint báró Orczy Lő­rinc, báró Kaas Albert, báró Prónay Gábor, gróf Szapáry Lajos, gróf Teleky Gyula, We- kerle Sándor és természete­sen vitéz Endre László ... Azt hiszem, velük jól is la­kott a nép — egy életre. A mai Pest megyei ember méltán büszke a megye je­lentőségére, hiszen lélekszám- ban az ország legnagyobb me­gyéje, igen komoly iparral, mezőgazdasággal. ■ kultúrával. Az 1940-es években viszont a helyi államgépezetnek úgy­szólván semmi beleszólása sem volt a helyi ügyek vite­lébe, szinte minden érdemi döntést a minisztériumok hoz­tak. Egy rossz termés azon­nal éhínséget idézett elő a megyében. S ha hinni lehet az akkori megyei alispánnak, hát álljon itt 1932-ben megfo­galmazott bizalmas jelentése, miszerint „A gyenge termés és a kereseti lehetőségek hiá­nya miatt a földmíves mun­kásság téli élelmiszerszükség­letét nem tudta megkeresni, a ruházati szükségleteit pótolniv nem tudta.“ Ennyi talán elég is lesz a múltról... * A JELEN. Ez a mi értelme­zésünk szerint a felszabadult tizenöt esztendő. Milyen izgal­mas is olvasni a nemzeti bi­zottságok megalakulását, első tevékenységét. S manapság sem kell szégyenkeznünk a nemzeti bizottságok összetéte­le miatt, hiszen a budai já­rás összesített vizsgálata sze­rint a gyári munkások 19,6, a kisipari munkások 15,3, a sze­gényparasztok 20,8 százalék­ban, tehát többségben voltaik képviselve a megyében. A tanácsok létrehozása már a magasabbrendű államigaz­gatás feltételeit teremtette meg. A könyv tanúsága sze­rint az 1958-ban lezajlott ta­nácsválasztás során így ala­kult a dolgozóknak a hata­lomban való konkrét részvé­tele: Nagyipari munkás 18,5, kis­ipari munkás 1,8, mezőgazda- sági munkás 2,3, tsz-tag 17,0, egyénileg dolgozó paraszt 1 kh alatt 9,0, egyénileg dolgozó paraszt 7 kh felett 5,0, önál­ló 2,8, értelmiségi 9,4, alkal­mazott 24.7, egyéb 9.5 száza­lék. S az is tanulságokkal szolgál, hogy jelenleg a me­gyében a férfi tanácstagok száma 87,2 százalék, a nők 12,8 százalékával szemben. HARMINCHAT minisztériu­mi üzem, 36 helyiipari válla­lat, 100 kisipari termelőszö­vetkezet — s mindez együtt: több tízezer ember! A sem­miből, hiszen a váci és szent­endrei járáson kívül a felsza­badulás előtt egyetlen jelen­tősebb ipari létesítmény sem volt a megyében. Egy kicsit az is róillenók a mostani me­gyei iparra, hogy: export me­gye, miután a Ganz Árammé­rőgyár, a Csepel Autógyár, a Forte-gyár, a Budakalászi Textilművek és a többiek több mint negyven szocialista és kapitalista országgal tartanak fenn állandóan erősödő kap­csolatot. S hogy csak a leg­utóbbi napoknál maradjunk, a Nagykőrösi Konzervgyár el­nyerte a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága oklevelét a kongresszusi versenyben, a Csepel Autó­gyár, a váci Dunai Hajógyár pedig az élüzem címet szerez­te meg. Remélem, nem lesz sértődés, ezért is írom ide: a lista ko­rántsem teljes. * A FÖLDESURAK nem­csak mondták, hanem na­gyon is komolyan gondolták: akié a föld, azé az ország. Evégbői igen egyszerűen meg­oldották a dolgot. A könyv hiteles tanúsága szerint így. 1938-ban az akkori Pest- Pilis-Solt-Kiskun vármegyé­ben 4982 közép- és nagybir­tokos közel 1 milliókétszáz­ezer (!) holdat bitorolt, míg több mint 200 000 törpebirto­kos alig 1 millió holdon ten­gette életét., S mindehhez hozzá kell tenni: csaknem másfélszázezer olyan mező- gazdasági napszámos és cse-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom