Pest Megyei Hírlap, 1960. április (4. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-02 / 79. szám
MST MEftVEI '^JCMav I960. ÁPRILIS Z. SZOMBAT DANSZENTMIKLÓS ÚJ TÖRTÉNETE A történet, amelyet most elmesélek, egyidős szabadságunkkal. Akkor is virágnyitó tavasz volt, felhőtlenül ragyogott az ég, s bizakodóan sütött a nap a dánszentmiklósi határra. Az emberek előtt szé. lesre tárult a lehetőségek kapuja, s csak hozzá kellett kezdeni az új éleihez, amely ott ígérkezett a tavaszban ... Ennek az újnak a kovásza az a négy fiatal szovjet katona volt, akik harcostársaikkal együtt, szuronyaik hegyén hozták el a szabadságot a község lakóinak. A front még ősszel elvonult, s egy tiszt vezetésével négyen maradtak a faluban, hogy segítsenek megindítani az életet. Vezetőjüket, Andrejt, fiatal, kékszemű ukrán hadnagyot, (odahaza az egyik szövetkezetnek az agro- nómusa volt) a faluban any- nyira megszerették, hogy egyszerűen csak Andrisnak szólították ... Milyen is volt ez a falu? Nem jó erről beszélni. Igazában nem is volt falu, csak olyan „eszményi" település. Az útszélen alig állt egy pár ház, s a cselédlakások az úri kastélyok árnyékában húzódtak meg, kopottan, szegényesen, mintha könyörületből rakták volna őket a hivalkodó, cifra kastélyok köré. Hét földesúré volt itt minden: a föld. a víz és a cselédség munkájának, verejtékének minden gyümölcse. Wekerle pénzügyminiszter úr, vitéz Marton Béla és társai osztozkodtak mindenen. Háromszáz cseléd lakott néhány vizes, penészes falú, vályog hodály- ban. Muzsik Lajos földbirtokos majorjában például egy közös konyhára 12 család járt főzni... A „község” 1923-ban lett önálló. Kapott egy községházát, de egyébként minden maradt a régiben. Nemhogy kultúráról, de még civilizált állapotokról sem beszélhetünk ... Ilyen állapotok fogadták az 1945-ös esztendőt. A birtokosok elszeleltek, a majorok, tanyák népe nagyot lélegzett a szabad levegőből, de nemigen tudott mit kezdeni a szabadsággal. Jól jött Andrejék segítsége. A négy szovjet katona maga köré gyűjtötte az embereket, sokat beszélgettek, amelynek során elmondták, hogy odahaza náluk Ukrajnában hogyan és miként élnek a parasztok, hogyan munkálják a földet, mit lehetne itt csinálni. A beszélgetésből lassan barátság szövődött és egyre többen hallgattak a vendégekre. A kezdeményezők, a bátrabbak és az öntudatosabbak megalapították a Magyar Kommunista Párt helyi szervezetét. Köztük találjuk Milosevics Zsivotát, azaz most már Ménesi Zsigmondot, a falu kovácsát, aki még az első világháború után ragadt itt, mint szerb hadifogoly. Ittfogta egy kékszemű, barna hajú, tüzes menyecske tekintete. Milosevics Dánospusztán telepedett le, közben magyarrá vált, mint vöröskatona végigharcolta a Tanácsköztársa-_ ságot, később is hű maradt a i párthoz. Az öreg és a fiai so- i kát beszélgettek Andrejjel.j Mit lehetne tenni a határban ! elterülő 170 holdas gyümöl- j esőssel ég 40 holdas szőlőtáb- | Iával. Közben az élet ment tovább. Tavaszra már 22 tagú kommunista pártszervezet működött, amely élére állt a fel- szabadulással kibontakozó életnek... Az ideiglenes kormány földfeform-rendelete nem érte váratlanul a dán- szentmiklósiakat. Már februárban megalakították az előkészítő bizottságot és készültek a földosztásra. S itt kezdődik a dánszentmiklósi história, amely új életünknek egyik szép költeménye. Andrejék szellemi magvetése Jő talajba hullott. Az emberi lelkek és szívek megnyíltak, új bútor, „Szépasszony-tűz- hely”, a belső helyiségben hálószoba-berendezés, szőnyegek, a fürdőszobában modern fürdőkád. Mindez annál a Pal- csek Józsefnél, aki azelőtt az egyik vizes falú cselédházban lakott Coburg herceg Antónia- majorjában. így írják a falu új történetét.. j Kelemen György, ez a kékszemű, örökké tevékenykedő állami oazdasági igazgató néhány szóban summázza a történelmi változást. — Amikor, 1949-ben ide érkeztem, csak öt sovány lovat és egy elhanyagolt kastélyt találtam, meg rozoga cselédházakat. Most bárki szétnézhet ebben a gazdaságban. 80—90 millió forint vagyona van és az évi jövedelme meghaladja a kétmillió forintot. Minden az újról, a megváltozott életről beszél... — Tudja mit jelent az új orvosi rendelő? Sokat, nagyon sokat, hiszen régen még a környékben sem volt orvos — mdndja Ménesi Árpád, a gazdaság párttitkára, aki maga is bábáskodott 1945-ben a szövetkezet születésénél. — Jöjjön el az új gyógyszertár felavatására, amelyet felszabadulásunk ünnepén adunk át a lakosságnak — mutat a csinos, sárga épületre Papp Ferenc, akivel járom az utcákat és élvezem a friss tavaszi illatot, amely szétárad ebben a bimbózó, kertes faluban ... Búzazöld „Moszkvics” kanyarodik be a Fő utcára, a gazdaságból pedig vontatók dübörögnek ki az útra. Ez sem újság már nálunk, a faluban nyolc dolgozónak van gépkocsija, s hirtelen nem is tudom hánynak motorkerékpárja. Mire a Micsurin központjába érünk, megismerjük az újjászületett falut. S a Micsurinban? A tsz-gazdák serénykednek gyümölcsfáik között, mi pedig Pálinkás István párttitkárral, egykori alapító, taggal sétálgatunk az almáskertben. Felidézzük a múltat... 1945 tavaszát, s emlékezünk Andrejékre, a felszabadítókra, akiknek a példája nyomán született meg a dánszentmiklósi termelőszövetkezet. Gall Sándor Kiváló vállalat lett a Buda környéki Vendéglátóipari Vál'alat A Buda környéki Vendéglátóipari Vállalatot a tavalyi második félévben elért kiváló eredményeiért most másodszor tüntették ki a Belkereskedelem kiváló vállalata címmel. A kitüntető oklevelet a megyei tanács dísztermében Komor Béla elvtárs, a tanács kereskedelmi osztályának vezetője adta át. — Néhány évvel ezelőtt még — mondotta Komor elv- I társ — szinte hagyományosan évi ötmillió forintos ráfizetéssel dolgozott ez a vállalat. A veszteséget 1958-ban a vállalat vezetőinek és dolgozóinak jó kollektív munkával sikerült eltüntetni és 700 ezer forint nyereséget elérni. A múlt évben az eredmények még tovább javultak és a második félév nyereségtervét 4,3 millióra teljesítették. Az ünnepség keretében osztották ki a kitüntetéseket és a nyereségrészesedést is. A dolgozóknak 288 000 forint nyereségrészesedést fizettek ki. Mignjílt a mezőgazdasági építészeti és a gépesítési kiállítás Pénteken a Mezőgazdasági Múzeum termeiben két új kiállítást nyitottak meg: a mezőgazdasági építészet és a mezőgazdasági gépesítés kiállítását. Matolcsi János földművelésügyi miniszterhelyettes megnyitó beszédében ismertette a mezőgazdasági építészet és a gépesítés időszerű problémáit, legfőbb feladatait. Ezután a kiállításokat rendező szakemberek ismertették a kiállításokon látható legjelentősebb modelleket, gépeket, maketteket, táblázatokat. A rendkívül ötletes és gazdag kiállításokat a nagyközönség hétfő kivételével mindennap 10—17 óráig, vasárnap pedig 10—18 óráig tekintheti meg. — VLAGYIMIR SZIT- NYIK, a Szovjetunió hősének emlékművét április 4-én avatják Budakeszin. A fiúiskola újonnan felavatott úttörői az emlékmű előtt tesznek majd fogadalmat. Kiállítás az egészségügy 15 éves fejlődéséről Az Egészségügyi Minisztérium április 8—20 között kiállítást rendez a magyar egészségügy 15 éves fejlődéséről a Semmelweis-terem- ben. A kiállításon szemléltető ábrákkal, fényképekkel, modellekkel érzékeltetik az elmúlt 15 év egészségügyi eredményeit. Bemutatják az egészségügyi ellátás fejlődését a régi széttagolt, egyenlőtlen társadalombiztosítástól a mai egységes, magasszínvonalú ellátásig. Külön rész foglalkozik majd a kiállításon az üzemegészségüggyel, az üzemorvosi hálózat fejlesztésével. A népbetegségek, a tbc, a rák és a nemi betegségek elleni küzdelem, az anya-, csecsemő- és gyermekvédelem, a közegészségügy és járványügy fejlődése szintén jelentős helyet kap a kiállításon. Statisztikai adatokkal, ötletes ábrákkal mutatják be a fertőző betegségek elleni küzdelem eredményeit, a gyógyszertári hálózat és a gyógyszergyártás fejlődésének eredményeit. A harmadik szovjet mesterséges hold április első felében megsemmisül A hai-madik szovjet szput- nyik április első felében valószínűleg megsemmisül — Írja Viktor Bazikin, a moszkvai csillagvizsgáló igazgatója a Gudok című lapban. A hónap első felében a mesterséges hold olyan közel kerül a Földhöz, hogy a levegő sűrű rétegeivel való súrlódás következtében megsemmisül. Nincs kizárva, hogy egyes darabjai a Föld felszínére, valószínűleg az óceánba zuhannak. A harmadik szputnyiknak még sikerül megtennie a 10 000. fordulatot. Ez április 4-én következik be. A kilövéstől számítva a tízezredik .fordulatig 690 nap telik el, s a megtett út hosz- sza összesen 450 millió kilométer. A szputnyik jelenleg naponta körülbelül tizen- hatszor kerüli meg a Földet. A Földtől való legnagyobb távolsága 1880 kilométerről 600 kilométerre csökkent. A mesterséges hold napfény elemekkel működő rádióadója jelenleg is működik. Könyv a négy évtizedes szovjet—magyar fegyverbarátságról Harcostársak emlékeznek címmel a felszabadulás 15. évfordulója alkalmából díszes kiállítású kötetet jelentetett meg a Zrínyi Kiadó. A .gyűjtemény a Magyar Partizán Szövetség kezdeményezésére készült, hogy emléket állítson a szovjet—magyar fegyverbarátság immár több mint négy évtizedes történetének. A kötethez Révész Géza vezérezredes, honvédelmi miniszter írt előszót. A19. hadosztály harcai a magyar szabadságért Üzenet Maszlov őrnagynak elől bunkerbe vitette őket. Nyolc napig ült — ölében az újszülöttel — az anya egy pádon. Kényszer-házigazdái — gazdag volksbundisták — egy tenyérnyi fekhelyet, egy korty tejet sem adtak a magukéból. Kukoricakásával etette a pár napos gyermeket. Nyolc hosszú nap után me- ■ hettek vissza a szegényes otthonba. Az oda beszállásolt szovjet katonáktól kapták az első tányér ételt, az első jó falatot. S mellé a jó tanácsot, hogy forduljanak segítségért a szovjet parancsnoksághoz. a többit már ön is ismeri rí. Az ön parancsára kapott még aznap egy szekér élelmiszert — soha nem látott finomságokkal — egy szekér fát, fehérneműre, ruhára, kabátra való anyagokat a Szováti-család. Az ön parancsára vitték helyükbe naponta a két liter tejszínt, meg a két hófehér cipót. Az ön parancsára készítette a suszter — mérték után! — élete első pár új cipőjét a nyolc Szováti-gyereknek. ön küldte a tüdőgyulladásból nehezen gyógyuló anyának a finom borokat, hogy erősödjön. öntől tanulták meg az apróságok, hogy csokoládé is van a világon, s hogy az jobb, mint addigi egyetlen csemegéjük, a sütőtök. Ön volt az, aki harmadnaponként meglátogatta a családot, megtudakolni, mire van szükségük. S Ön volt az, akinek mindezt meg sem köszönhették, mert Budapest fel- szabadulása után önt váratlanul elszólította a kötelesség, Berlin alá .., T izenöt év telt el azóta. A gyerekek megnőttek, legtöbbje már dolgozik. A lányok, akik régen négyen jártak egy ruhában, ma szépen öltözködnek. Ruhájuk, cipőjük alig fér el a szekrényekben. Pedig sok szekrény van egy háromszoba, összkomfortos családi házban! Amire Ön tanította őket, hogy felemelt fejjel, embermódra kell élni, nem felejtették el. S nem felejtették el Önt sem, Maszlov őrnagy. Sem az apa, aki munkás- őrként vigyáz az Önöktől kapott szabadságra, sem az anya, aki vasárnap vette át jó munkája jutalmául a Magyar—Szovjet Baráti Társaság aranykoszorús jelvényét. Tizenöt év után most mindent megköszönnek önnek. Nyíri Éva apjainkban, amikor szputIV nyikok továbbítják az Ember üzenetét a világűrbe, amikor szovjet zászló hirdeti a holdon a szocializmus diadalát, hiszem, hogy ez az üzenet is eljut rendeltetési helyére: Önhöz, őrnagy elvtárs. Mindazt, amit most elmondok, egy budakeszi munkásasszony üzeni Önnek: Szováti Ferencné, kilencgyermekes édesanya. Akkoriban Önök keveset beszélgettek; szavak nélkül is megértették egymást. a szovjet hadsereg munkásból lett őrnagya, meg a szoba-konyhában tizenharmad magával nyomorgó munkásasszony. Őrnagy elvtárs, Ön bizonyára jól tudja, hogyan éltek nálunk régen a sokgyermekes munkásemberek. Ha most mégis felidézem a múltat, annak kérésére teszem, aki rámbízta ezt az üzenetet. Szovátiéknak mindössze két gyermekük volt még, amikor megismerték a nyomort. Akkor tették ki először az állásából az apát, illegális tevékenysége miatt. Talán elég, ha elmondom, miből állt akkoriban a Szováti-gyerekek szókincse: mama, adjál, éhes, kenyér, levest akarok ... j nyomor, az örökös „nincs” zi. űzte olyan messzire az Alföldről később a családot, a budakeszi szoba-konyhába. Ekkorra már — az öregszülőkkel együtt — tizenhármán voltak. Egy keresetre. Aztán már az sem volt, az az egy. Szováti Ferenc BESZKÁRT- kalauz nem tett esküt Szála- sira. Inkább két hónapig bujkált otthon, az üres krumpliveremben. Naponta keresték a nyilasok meg az SS-kato- nák. Nem találták meg. Helyette az apósát verték agyon, a 19-es kommunistát. Égy hónapig élt még szegény öreg, addig is csak a közelgő szovjet ágyúik hangja tartotta benne a lelket. Készült, várta a nagy találkozást. Nem érhette meg: meghalt — egy nappal a felszabadulás előtt. Másnap világra jött kilencedik unokája. Évike. Együtt érkezett a szabadsággal. Félórás lehetett mindössze, amikor az első szovjet katona benyitott az ajtón. Bujkáló németet keresett és siró gyermeket, kimerült, csontvázsovány anyát talált a szegényes göncökön. Szó nélkül kifordult, hogy tíz perc múlva babakelengyével és egy katonaorvossal térjen vissza. Az orvos tüdőgyulladást állapított meg anyán és gyermekén. Gyógyszert adott nekik s a német légitámadások az értelem nyiladozott, s egyre többen hallgattak a baráti szóra... Földet osztani kell,' ebben egyetértettek. Négyszázötven család lett hamarosan gazda. Szétparcellázták az úribirtokokat, leverték a birtokjelző karókat. A nagyüzemi gyümölcsössel mi legyen? Megvan a felszerelés, présház, permetezőgép, minden ami szükséges ilyen nagyterületű ' almáskerthez és szőlőföldhöz — tanakodtak. — Jó lenne, ha együtt munkálnák meg, úgy mint ahogyan mi tesszük odahaza — mondotta a fiatal hadnagy. — Jó lenne, megpróbáljuk — mondták a kommunisták. — Szét kell osztani, mindenki úgy dolgozza, ahogy akarja, meg ahogyan tudja — vélekedtek mások. A kommunisták lelkes, fel- világosító munkája megértésre talált. A dolgozó parasztoknak megmagyarázták, hogy tulajdonképpen szétosztják ezt a területet, mindenkinek te- lekkönyvezik a részét, vagyis ' tulajdonába megy át, csak a ' munkát végzik közösen és osztozkodnak a jövedelmen — magyarán szövetkeznek. így alakult meg a mai Micsurin Termelőszövetkezet őse, a gyümölcstermelők szövetkezete. Száz család tömörült — 1 az országban elsők között — fél hold, egy hold gyümölcsössel. Az eső évben a cseresznye árából lovat vettek, kocsikat Ősszel már 100 ezer pengőt, 20 liter étolajat, több hektó bort, s más növényféleséget osztottak egy-egy tagnak. Andrejék aztán elmentek. A szövetkezet pedig itt maradt, s virágzott, új embereket formált a volt cselédekből, az egyszerű emberekből. Ezt bizonyítja, hogy míg a 45-ös választáskor az MKP országosan 17 százalék szavazatot kapott, addig Dánszentmiklóson 50 százalékot. A szövetkezet több-kevesebb hibával mindvégig működött. Voltak nehézségek, kevés tapasztalatokkal rendelkeztek a vezetők. Egy időre, úgy 1916 táján a reakciós szövetkezeti központ kezébe került a vezetés, majd újra maguk a tagok vették át az irányítást és 1949-ben már a szántóföldet is bevitték a szövetkezetbe, sőt újabb 100 család csatlakozott . hozzájuk. A Micsurin 1949- ben már az ország egyik legnagyobb, legfejlettebb termelőszövetkezetévé fejlődött. Azóta is minden vihart kiállt ez a szövetkezet. Méltónak bizonyult a kezdeményezőkhöz. A szövetkezés nyomán virágzó, boldog élet fakadt a községben ... A község története tovább íródott. Ma a látogatót új falu fogadja. A kövesút két oldalán villaházak, takaros kertek sorakoznak. Mi minden épült itt! A négyszáztíz új családi ház közül térjünk be az egyikbe. Palcsek József tehenész éppen odahaza van, az asszony ebédhez készülődik, a kislány gyurmával játszik. Előszoba, konyha, a konyhában vízcsap, Tiienöt esztendeje jártam Magyarországon. Nehéz időkben: háború volt. Emlékezetemben hiába kutatok lankás szőlőhegyek, napsütötte tájak után; Egy-egy kiégett, üszkös házra emlékezem, egy utcára, ahol tüzelőállást foglaltunk, a Tiszára, ahol kemény csatákat vívtunk. És mégis büszkén gondolok vissza 1944 őszének és telének nehéz napjaira, amikor mi, román katonák a felszabadító szovjet csapatok oldalán küzdöttünk a győzelemért, a magyar szabadságért. Egységünk, a 19. gyalogos hadosztály Magyarország területén vívta véres és győztes harcait | a fasiszta megszállók ellen. ; Hadosztályunk Mindszent ! környékén bocsátkozott elő- > szőr harcba a német csapa- í tokkal. 1944. október 11-e es- ítéjén, 120 'kilométeres erőltetett menetelés utón érkeztünk Mindszent térségébe; Katonáink harci szelleme, a fáradtság ellenére sem tört meg. A 243. szovjet hadosztály súlyos harcokban állott az ellenséggel, hogy fenntartsa és kiszélesítse a Tisza nyugati hídfőjét. A fasiszták óriási erővel támadtak; gyalogságuk és tankjaik megközelítették a Tiszát, helyenként egészen a vízpartig jutottak. Innen vették tüzérségi- és aknatűz alá a hídfőt és az ott átvonuló csapatainkat. Mégsem tudták feltartóztatni az átkelést: katonáink a szovjet harcosokkal vállvetve keltek át, azonnal támadásba lendültek és megtisztították a jobbparti töltést. Egymásután tört meg erőnkön az 1. és a 4. SS páncélos zászlóaljakkal megerősített fasiszta csapatok ellentámadása. A hídfőt kiszélesítettük. Október 12-én reggel 10 órakor azt a parancsot kaptam, hogy egységemmel együtt menjek át a hídfőhöz. Valamennyien türelmetlenül vártuk ezt a parancsot. Az átkelés ellenséges légitámadások özöne és heves tüzérségi tűz közepette ment végbe. Előttünk még frissen látszottak az éjszakai harcok nyomai. Állásainkat — az ellenséges géppuskatűz ellenére — a fasiszták lövészárkaitól 800—900 méterre alakítottuk ki. Mellettünk szovjet zászlóalj harcolt. Egymást támogatva vertük vissza az ellentámadások sűrű hullámait. Ekkor harcoltunk először fasiszta tankok ellen. Ismerkedőnek ötöt láng- baborítottunk belőlük. A megmaradtak visszafordultak. Miénk lett a hídfő, győztünk! ★ Tizenöt év telt el azóta. E rövid időszak alatt a munkásosztály pártja által vezetett magyar nép nagyszerű eredményeket ért el a szocializmus útján; A román nép őszintén örül a testvéri magyar nép sikereinek, hiszen népeinket a barátság szálai fűzik egymáshoz. Ez a barátság, amely a fasizmus elleni harcok füzében edződött, szüntelenül erősödik. További sikereket kívánunk a testvéri magyar népnek abban a hősies munkában, amelyet a szocializmus teljes győzelméért folytat. Stefan Constantinescu ezredes
