Pest Megyei Hírlap, 1960. április (4. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-26 / 97. szám

I960. ÁPRILIS 26. KEDD rear MEGYEI Szovjet Komszomol- küldöttség érkezett hazánkba A KISZ Központi Bizottsá­gának meghívására vasárnap megérkezett hazánkba a lenini Komszomol ukrán központi bizottságának négytagú kül­döttsége Szvetlána Kirolová- nak, az Ukrán SZSZK Kom­szomol Központi Bizottsága titkárának vezetésével. A kül­döttség magyarországi tartóz­kodása idején megismerkedik a magyar fiatalok életével, munkájával, tanulmányozza a KISZ-szervezetek tevékenysé­gét. ____________ I fjúsági nagygyűlés a gyarmati ifjúság napjának tiszteletére A KISZ Központi Bizottsága április 28-án az Egyetemi Színpadon ifjúsági nagygyűlést rendez a gyarmati ifjúság nap­jának tiszteletére. A nagygyű­lés előadója Léderer Emma, az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem professzora. Megbirkóznak a kezdeti nehézségekkel a váckisújfalui Petőfi Tsz gazdái 830 000 forint beruházás saját erőből Este fél nyolcra zsúfolásig megtelt Váckisújíalu termelő­szövetkezeti községben a ta- nácsihóza legnagyobb szobája, ötvenegy férfi, ötvenegy nem­rég termelőszövetkezetbe lé­pett gazda vett részt a szabad pártnapon. Eljöttek, hogy meg­beszéljék néihány hónapos kö­zös tevékenységük eredmé­nyeit és hogy megvitassák — őszinte, baráti beszélgetés so­rán — milyen akadályok ne­hezítik előrehaladásukat. A 487 lakosú kis községben sokat je­lent, ha ötvenegy értelmes, egyet akaró szövetkezeti gazda a falu közös érdekében tanács­kozásra gyűl össze. Állattenyésztő község hírében áll Váckisújfalu, lakói eddig is megtalálták számítá­sukat, A falu száznégy házából Horány Gyöngye várja az üdülőket Az elmúlt két évben a Váci Vendéglátóipari Vállalat ve­zetőinek gondot okozott a korányi étterem és szálloda üzemel­tetése. A Szentendrei szigeten. Dunakeszi magasságában levő gyönyörű fekvésű Horány Gyöngye kihasználtsága nem volt megfelelő. Az idén megváltozott a helyzet. Az IBUSZ-on ke­resztül a 115 férőhelyes szálloda kapacitását nyolcvan száza­lékban az egész idényre lekötötték. Lengyelek, csehek, romá­nok és jugoszlávok jönnek ide üdülni. — Megoldódott a közlekedési gond is — mondja Forgács István elvtárs, a vállalat áruforgalmi osztályának vezetője. — Hamarosan megindul a Mahart vízibusz járata Horány és Bu­dapest, Petőfi tér között. A vízibúsz naponta négyszer teszi meg az utat. Ezenkívül még egy jó hírünk van: árainkat is mérsékeltük; 52 forint a napi panzió, szállodai szobával és na­pi háromszori étkezéssel együtt. A hatalmas étteremben vasárnap már az első csehszlovák túrista csoport számára terítettek. ötvenhétben szól a rádió, min­den család rendszeresen olvas újságokat, folyóiratokat. Az autóbusz — amely szinte órán­ként közlekedik — közel hozta őket a járási székhelyhez, a közeli városihoz. Amióta meg mindannyian beléptek a tsz- be, a földművesszövetkezeti bolt a korábbi 40 000 forint helyett minden hónapban 90 000—110 000 forintos forgal­mat bonyolít le. Az időszerű tavaszi mun­kákkal egyenesben vannak. Az 1100 holdas szövetkezet gazdái a tavaszi vetéseik gondját rég letudták. Burgonyájuk, cukor­répájuk már kibújt a földből, ezekben a napokban vetik a 200 holdon a kukoricát. A fia­tal szövetkezet gazdái az idén, az indulás évében, 830 000 fo­rint értékű építkezést végeznek el saját erejükből. És ezt szó szerint kell érteni. Május első napjaiban már tető alatt lesz hatalmas tehén­istállójuk. Az állami vállalat 850 000 forintért tudta volna felépíteni, így viszont csak 160 000 forintba kerül. Mivel a most létesítendő tanyaközpont­ban — amit a helyi viszonyok­kal nem ismerős mérnökök je­löltek ki — kút még nincs, a vizet lajttal hordják az épít­kezésihez. A szövetkezeti gaz­dák — jogosan — panaszkod­tak az erdőigazgatóságra. Na­pok óta kénytelenek tétlenked- az ácsok, ugyanis április 25-én még nem kapták meg a be­ígért faanyagot, a gerendának valókat. Pedig mint a falat kenyér, úgy kellene az istálló, hogy végre egy helyen lehes­sen a szövetkezet állatállomá­nya. A tanyaközponttal egyéb problémáik is vannak. Igaz, a kútgond a jelek szerint hama­rosan megoldódik. A Vízügyi Igazgatóság emberei a napok­ban kijelölik a kűí. helyét, hoz­zálátnak a fúráshoz, s akkor a tanyaközpontban helyet ka­pó 200 számosállatnak nem kell majd £00 méterről horda­ni a vizet. Gond azonban az is, hogy nincs a tanyához bekö­tőút és 300 méterre van a vil­lany. Most tárgyalnak az ille­tékesekkel. Az úthoz a tsz el­végzi a földmunkákat, vállalja az anyag szállítását. A villany bevezetésénél is segítenének és adnák az oszlopokat. Ha min­den jól megy, nyár derekára talán ezek a gondok a múlté lesznek. Azon a szabad pártnapon sok szó esett arról, hogyan aratják le 200 holdnyi gaboná­jukat, ugyanis a gépállomás csak 50 hold levágását vállal­ta. Azóta változás történt. A szomszédos állami gazdaság aratás idejére kölcsön ad egy aratógépet. Jövőre saját erejé­ből vesz a tsz traktort is, ara­tógépet is. mert most még 14 hold föld jut egy-egy tagra. Az nincs még megoldva, hová teszik aratás után az állatok­nak szükséges 20—30 vagon- nyi takarmánygabonát, vető­magot, ugyanis nincs raktár a faluban. Gondok ezek, az indulás gondjai. Olyan problémák azonban, amelyek megoldód­nak, mert mindenki a leg­messzebbmenőkig segíti a fa­lut. S a szövetkezet gazdái sem várnak a sültgalambra, hanem azon fáradoznak, hogy minél előbb egyenesbe kerül­jenek, legyőzzék a kezdeti ne­hézségeket. Ezekben a napokban egy másik istállót, egy ötven férő­helyes növendékmarhaistálló építését kezdik meg a Petőfi Tsz gazdái. Ha ezzel végeznek, újabb istállókat, ólakat, górét építenek, szintén saját erejük­ből. Biztosak vagyunk benne, cséplésig megoldódik a raktár- probléma is. Ha másként nem, a szövetkezet rátermett, ügyes vezetői, s tagjai összeütnek va­lami ideiglenes raktárhelyisé­get. Mert egyszerre, egy év alatt, nem lehet mindent megolda­ni, még ha olyan szükséges lenne is az. Ezt tudják, s a szabad pártnapon el is mond­ták a megjelentek. Egészséges türelmetlenség készteti tettre a váckisújfa- luiakat, ami dicsérendő és kö­vetésre méltó. Ez azt is jelzi, hogy változik a falu paraszt­jainak gondolkodásmódja, az „enyém” helyére a „mienk“’ került. Gondok, problémák lesznek a későbbi években is. Ám ha a falu lakosai oly egy­ségesen, cselekvőén látnak hozzá megoldásukhoz, amint azt a szövetkezet fennállásá­nak néhány hónapja óta teszi, nem lesz erő, mely akadályoz­hatná előrehaladásukat. Csekő Ágoston ÖRÖMEINK — GONDJAINK Iskolások a tanácsülésen Nem mindennapi közönség népesítette be pénteken a nagykőrösi tanácsháza ülés­termét. A városi tanács tag­jain kívül az Arany János ál­talános iskola nyolcadik osz­tályának tanulói foglalták el a padsorokat, s hallgatták vé­gig, hogyan folyik le a ta­nácsülés, a város vezető tes­tületé hogyan foglalkozik a mindennapi élet problémái­val. Történelemórát tartottak — mint később kiderült — nagyon is szemléltető okta­tással. Most tanulják népi hatalmunk tanácsszerveinek munkáját, s az elmélet mel­lett most azt is megismerték, milyen a gyakorlat. Elgondolkoztató dolog. Nem arra gondolok, hogy haj­dan a „városatyák” korában hogyan is mehetett volna be „holmi munkás- vagy pa- rasztkölök” a szent terembe, ahol az urak egymás között intézték el a város dolgát, hanem arra, hogy ezek a gye­rekek, akik már hírből is alig ismernek olyan fogalma­kat, hogy főjegyző, főszol­gabíró, most belecsöppentek egy testület ülésének kellős közepébe, s ez számukra leg­alább annyira izgalmas dolog volt, mintha földrajzórán tá­voli földrészek titkairól hal­lottak volna. Végighallgatták a vitát is. Az pedig élénk, nagyon aktív volt, így a saját szemükkel láthatták, hogy mit is je­lent tanácstagnak lenni, a i vá­lasztók bizalmának eleget ten­ni, azok érdekeit képviselni. Jó dolog ez azért is, mert még mindig akad, akiben idegenkedést kelt az a szó, hogy: hivatal. Nos, a gyere­kek tágranyílt szemmel hall­gatták a tanácsi „hivatal” ve­zető testületének, a tanács­ülésnek vitáját, határozatait, s saját fülükkel hallhatták, hogy ott nagyon is alaposan, sokrétűen vitatnak meg egy- egy problémát, míg határozat­ba foglalják. Hasznos és jó dolog az effajta ’ „politechnikai okta­tás” is. M. O. Dinnye- és uborkaspeM'st® kertészek kezdik meg munkájukat a megyében A Kertimag Vállalat az idén új, igen értékes kertészeti magvakat hozott forgalomba. Ezek közül többek között nagy az érdeklődés az újfajta vékony héjú, gömb alakú, apró barna magú, bő termésű Mar- sovszky görögdinnye és az új, legkorábbi cukordinnye: a Magyar kincs, valamint a ja­vított, tompa végű, őszi, ecetbe való Rajnai fürtös uborka iránt. Ezek a magvak a vállalat kísérleti telepein kitűnően beváltak és az ott dol­gozó szakképzett kerté­szek egy csoportját a vál­lalat most Pest megyében a termelés szolgálatába állította. A megyében ugyanis kiváló, meleg talajú földek vannak Monor környékén, Vecsés hatá­rában, a volt Halmi-pusztán, Dabas és Gyón területén, va­lamint Gödöllő és Máriabes- nyő vidékén. Az itt felsorolt területek kitűnően megfelel­nek a cukor- és a görög­dinnye termesztésének. A fő­város határában pedig Cin- kota és Mátyásföld területén nagy termést biztosító ubor­kaföldek vannak. A vállalat kiküldött dinnye- és uborka­specialista kertészei fogják e területeken irányítani a ter­melést éspedig dinnyéből 380, őszi uborkából pedig 190 hold­nyi területen. Az újfajta Marsovszky- féle görögdinnyét már­kázva hozzák majd forga­lomba. E célra már megrendelték az apró szögecskékből készülő jelzőket, a termelőszövetkeze­tek neveit viselő bélyegeket, amelyeket beérés előtt nyom­nak rá a görögdinnye héjára. A Magyar kincs elnevezésű új cukordinnyéről a Magter­melő Vállalatnál Ijjas Sándor főosztályvezető a következő­ket mondotta: — A Magyar kincs a sárga­dinnyék sorozatába tartozik. A szürke, recézett héjú, zöld húsú dinnye — amint azt kí­sérleti telepeinken megállapí­tottuk — illatos, zamatos és édes, mint a méz. Emellett a hosszabb szállítást is jól bírja: nem nyomódik össze, nem kap pecsétet. így bizonyos, hogy mint exportcikk is ke­lendő lesz. A javított Rajnai fürtös uborka fontos őszi cikk lesz. Már szeptember közepén je­lentős mennyiségben piacra kerül és bizonyos, hogy az ecetbe való őszi uborka ed­digi állandóan magas árszint­jét — a háziasszonyok örö­mére — lényegesen mérsé­kelni fogja. Németh Jenő Lelkiismeret szerinti válasz Lászlónét. A pártvégrehajtó­bizottság tagjai, majd tájékoz­tatják. Ezzel búcsúzik. Aztán visz- szaül az asztalhoz és elmúlt korok történéseit elemzi, hogy jobban értse a mát és igazít­hassa a holnapot. ★ A gyerek aprókat lép, ti­peg. A felnőtt lépései hosz- szúak, járása biztonságos, ki­tartóbb, messzi útra alkalmas. Csak ezt a hasonlatot érzem helyesnek, ha a Nagykőrösi Konzervgyárra gondolok. Fel­serdült. Férfi korba lépett. Emlékszem tíz évvel ezelőtt­re, amikor még csak egy ké­ményke állt a gyár poros ud­varán. Ma utak betonszalagja köti össze a megnagyobbodott és megsokasodott épületeket, két kémény füstölög. És az em­berek? Hát igen. az emberek, akik akkor is itt dolgoztak, ugyan­azok. de mégis mások. Leskó László akkor még munkás volt, most diplomás közgazdász, a párt-végrehajtó­bizottság szervezőtitkára és az üzemgazdasági osztály vezető­je. Harsányt Lászlóné betaní­tott munkás volt, most már gimnáziumi érettségivel a sze­mélyzeti osztályt vezeti és a Most még kellemesebb az étteremben, de néhány hét múl­va a kerthelyiség is benépesül Dorner Géza és szólistái gondoskodnak a táncot és zenét kedvelők szórakoztatásáról párt-végrehajtóbizottság ágit. prop. felelősének választották. Bujdosó László, a kettes te­lep raktárának vezetője Mé­száros Istvánnal együtt techni­kumba jár. Friss Antalné gim­náziumi érettségit szerez, Far­kas Béláné az idén fejezi be a nyolcadik általánost, Antal László főmérnök pedig a ker­tészeti főiskola anyagából vizs­gázik. Nem hoztak ugyan külön határozatot arra, hogy mind a hét párt-végrehajtóbizottsági tagnak legalább érettségiznie kell, de — ahogyan Meskó elv­társ mondja — ebben állapod­tak meg. A párt-végrehajtóbizottság tagjain kívül még sokan tanul­nak. A kimutatásokról azt olva­som le. hogy az általános isko­lát huszonegy konzervgyári munkás látogatja, negyvenen technikumot végeznek, egye­temre négyen iratkoztak be és mérnök-továbbképzőre öten jelentkeztek. A gyár dolgozói­nak tizenöt százaléka pedig szakmai tanfolyamot végez. ★ A szamok láttán az az érzése az embernek. mintha valamilyen feladatot. leckét adtak volna fel ennek a kol­lektívának, amelyre lelkiisme­rete szerint a legjobban akar felelni mindegyik. És ebben a „jól felelni aka­rásban” a párt-végrehajtóbi­zottság tagjainak a hozzáállá­sa, példája — úgy gondolom a döntő. Hiszen a negyven techniku­mi hallgatóból harminc a munkás és közöttük tíz a kom­munista. A négy egyetemista is párttag, a továbbképzösök közül pedig kettő. Nem szeretnék nagy szava­kat koptatni, de mégis le kell írnom: ez a ma forradalma, az értelem, a tudás csiszolásának forradalma. Mert iskolán, szaktanfolyamon párt­szakszervezeti és KlSZ-oktatá- son, ismeretterjesztő előadá­sokon a gyár mintegy 1800 dolgozója közül majd mind­egyik részt vesz. A szakma ifjú mestere cí­mért tanfolyam indult. Tizen­hatan vizsgáztak. Az egy-két éve szakmunkás bizonyítványt szerzett húszévesek. Erdei Ká­roly és Tompa Zsigmondné aranyérmet. Nagy Sándor és Meszes Lajos ezüstöt. ketten pedig bronzérmet kaptak. Az ősrégi monda szerint az ember „lelopta a tüzet az ég­ről”. Ebből egy szikra ebbe a gyárba is jutott. Ezt a szikrát vigyázza, okosan, kitartóan táplálja a pártszervezet, hogy a tűz messze világítson és so­kan melegedjenek mellette. Déri Károly Mészáros István, a Nagy­kőrösi Konzervgyár pártbizott­ságának titkárát keresem. A lakásán találom. Szabadnapos- Tanul. Az élelmiszeripari technikumot végzi. A történe­lemkönyvvel társalog inkább, mint velem. Párbeszédünk ennyi volt: — Nehéz az iskola? — Mondjam azt, hogy nem? Hazudnék... De kell. Enélkül nem juthat az ember tovább. — Hová akar jutni? — Hová? ... Én... Furcsa kérdés... Meg kell értenünk azt, amit csinálunk és ami kö­rülöttünk történik. Hogy bele­szólhassunk és igazíthassuk a dolgokat... — Már beleszóltak és igazí­tották a dolgokat, mert elnyer­ték a Minisztertanács és a SZOT elnökségének vándor­zászlaját. — Igen. Tizenháromszor kaptuk meg az élüzem címet, most másodszor a vörös ván­dorzászlót. De ezt azért kap­tuk, amit tegnap tettünk. Min­dig újat kell csinálni. Az meg nem megy. ha nem iskolázik hozzá az ember. Az órájára pillant, aztán vá­rakozóan rámnéz. — Keresse meg a gyárban Leskó Lászlót, vagy Harsányi

Next

/
Oldalképek
Tartalom