Pest Megyei Hírlap, 1960. április (4. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-20 / 92. szám

«JT Mfc'C í/firfflP I960. ÁPRILIS 20. SZERDA Akik már nem cukros ételekről álmodnak Mai s7Íivnnó'L álmai — váffvai Keze alól lágyan omlik a textil. Szövőlány a Budaka­lászi Textilművekben. Kun Annának hívják. Mosolygós arcú, csillogó szemű és mind­össze 19 éves. — Három éve kerültem ide szövőtanulónak. Pedig fodrász szerettem volna lenni vagy gyors- és gépírónő. De édes­anyám özvegy, olyan szakmát kellett választanom, ahol ha­mar kereshetek. Édesanyám, aki szintén itt dolgozik, be­hozott a gyárba. S nem bán­tam meg! Nemcsak a havi 1600 forintért. Megszerettem a szakmát, a gyárat, a társai­mat — meséli, s közben ujjai fürgén egyengetik a szálakat a szövőgépen. — Anyukával közösen gaz­dálkodunk, együtt vásárolunk. Mióta én is dolgozom, vet­tünk bútort, csillárt, rádiót, szőnyeget. Emlékszem, azelőtt egy kis mosókonyhában lak­tunk a Magyar utcában. Ak­kor még egészen kicsi vol­tam. Aztán a gyár adott la­kást nekünk itt Budakalá- szon. A szép lakás most szinte kötelez arra, hogy szé­pen be is rendezzük. — Azért jut másra is a keresetből? — Járunk szórakozni, szín­házba, moziba. Mindenhová anyukával. Vele érzem a legjobban ma­gam. — Udvarlók? Nevetve rázza meg a fejét. — Nincs. — De azért elhatá­roztuk, hogy fele fizetésemet félretesszük. Mert hát mit le­het tudni! — s közben igazít egyet a hangosan kattogó gé­pen. — Elsejétől takarékbetét­könyvem lesz. Az én neve­men. Azt szeretném, hogy majd nekem is olyan szép la­kásom, bútorom legyen, mint a mostani otthonunkban. Ha esetleg mégis férjhez men­nék — mondja és cinkosan összemosolyog egy kis barát­nőjével. — Marika, azaz Izsó László- né — mutatja be. — Ö sem akart férjhez menni. De jött Laci és megváltoztatta az el­határozását. — Már majd egy éve, hogy összeházasodtunk. Laci is itt dolgozik az üzemben. Szere­tem ezt a munkahelyet. Külö­nösen mióta Lacival is össze­hozott. — Fizetés? — Mind a ketten jól kere­sünk. Jut mindenre. Az én fizetésemből élünk. A férje­mét félretesszük. Mindig gyűjtünk valamire. Most motorkerékpárt vettünk részletre. Azt, fizetjük. — Jut idő a háztartás mel­lett szórakozásra is? — Furcsán hangzik, de mi­óta férjhezmentem, több időm van. Pedig minden este főzök is. De sokat segít a férjem. Mindent együtt csinálunk. így aztán marad idő arra is, hogy gyakran menjünk színházba, moziba. A „Szegény gazdago­kat” láttuk legutóbb. Tetszett, de többet vártam tőle. Nem szeretem a megfilmesített re­gényeket. Az olvasás a szen­vedélyem. S mindig elképze­lem a regényhősöket. Olvasás köziben megelevenednek. Lá­tom őket. Aztán a filmen csa­lódás ér, mert én nem igy képzeltem el a hősöket. Az meg ritkán fordul elő, hogy előbb látom a filmet és aztán olvasom. — Mit jelent a gyakorlat­ban. hogy szenvedélyes ol­vasó? — Sokat és sokfélét olva­sok. Legalább hetenként egyet. Eleinte mindent elolvastam ami a kezembe került. Aztán rájöttem, hoev annyi ió könw van, hogy a rosszakat nem érdemes elolvasni. — Szeretem a szép verseket a— s igazolásul kinyitja táská­ját, egy Ady-kötetet húz elő —, Ady a legkedvesebb köl­tőm. Nem győzöm eleget ol­vasni. — És a másik kötet? — József Attila. Tőle a í,Hazám” tetszik nagvon, ahol azt írja „A szövőlány cukros ételekről álmodik"’ — rólunk írta. — Illetve az elődeinkről, akiknek a bére éppen csak a semminél volt több. De ezek a szövőlányok jól keresnek. A pénz és 3 barát­nők csábították a textilműbe Székely Erzsit. S a tizenhét­éves Békés megyei kislány útrakelt — Otthon nem tudtam mi­hez kezdeni. Nem volt szóra­kozási lehetőség. — És itt? — Itt van bőven. Rengete­get járok táncolni. Pesten van egy bátyám is, vele, meg a fiúkkal moziba is sokat me­gyünk. Van úgy, hogy heten­ként háromszor is. — S a munka, a KISZ-élet? — Még csak tanuló va­gyok. Három hónapja. A KISZ-nek nem vagyok tagja. Rendezvényeikre sem járok el, igaz, ho-gy még soha sem hívtak. Nem is tudom mikor tartják. Csak utána mesélik a lányok, hogy milyen jó volt. Már el is határoztam, egyszer elmegyek. Megnézem mit csir nálnak! Miért érzik olyan jól magukat, hogy napokig beszélnek róla. Ott van a csévelőknél Sza- luter Mari, aki minden klub- délutánra, összejövetelre el­jár. Megígérte, legközelebb együtt megyünk. Szaluter Mari már 9 éve dolgozik. — Egyenesen az iskolapad­ból kerültem ide. Nem is tu­dom. hogyan választottam ezt a pályát. Valami vonzott ide. Nem, nem, nem a pénz. Egy olyan megsejtés, hogy itt jó lesz. És valóban. Ahogy idekerültem, egészen meg­változott az életem. Felnőtt lettem. Nem mintha megko­molyodtam volna — neveli el magát. — Csak az igényeim, az életszemléletem lett más. — Milyen igények ezek? — Mint nőnek, természe­tesen az öltözködés is. Szere­tem a szép ruhát, cipőt. Jól keresek s mindent megve­hetek magamnak. Persze az öltözködés csak másodlagos szempont. Nagyon szeretnék utazni! Németországba vagy a Szovjetunióba. S ha az idén nem is, jövőre már biztos el­megyek valahová egv IBUSZ- társasutazá-ra. Olvasmány­nak is az útleírásokat szere­tem. Csuda érdekes a két cseh utazó, Hanzelka és Zik- mund könyve Afrikáról. Terveikről életükről mesél­nek a lányok. Az éhbérért dolgozó szövőlányok Utódai. Van közöttük, aki tudja s van, a... csak érzi, . megválto­zott az életük. Kádár Márta A szövetkezeti vendéglátóipar néhány problémájáról Gyógynövény-térkép készül Hazánk igen gazdag a kü­lönböző gyógyászati ható­anyagokat tartalmazó növé­nyekben; kétszáz fajtát rend­szeresen gyűjtenek, hiányoz­nak azonban a pontos adatok arról, hogy az egyes vadon termő gyógynövények hol ta­lálhatók tömegesen és melyik vidéken tartalmazzák a leg­több hatóanyagot; A Gyógynövény Kutató In­tézet most. elindította első útjára korszerűen felszerelt laboratóriumautóját. mely­nek segítségével a helyszínen vizsgálják a gyógynövények haíósnyagtartalmát, a ter­mőtalaj összetételét. Az idén a hetven legfontosabb, a kö­vetkező években mind a. két­száz gyógynövény faj előfor­dulási körülményeit tárják fel. „Szegény" vásárlók Pénteken délben megnyílt a fővárosban a Liszt. Ferenc téri újjáépített, elegáns AUTÓKER-szaküzlet. Illetékesek­től nyert értesülésem szerint az esti zárásig 3000 azaz háromezer vásárló fordult meg benne. A háromezerből ma­gam is láttam vagy nyolcvanat; aggódó szemekkel lestek befelé a kirakatüvegen: jut-e még nekik is a 13 000 forin­tos Pannóniából? Ahogy elmentem mellettük, eszembe villant; mit szól majd ehhez „jólértesütt” öreg csábosunk, a Szabad Európa Rádió? Mert amikor költséget és fáradtságot nem kiméi­vé siránkozik nyomorgó népünkről s a rongyos, fásult bu­dapestiekről, akkor a rongyos pestiek tizenküencezerért motort vásárolnak! Meg kell a szívnek szakadni. Nem marad- mű- hátra, mint világgá kiáltani az éter türelmes hullámain, hogy ha vesznek is, de sorbanállnak érte! Hiába, van pénze a proli­nak, ha kevés a motor. Mert ebben a koldus országbein az is gond, hogy mire költse azt a, rongyos tíz-húszezret a szegény dolgozó. Nyíri Éva Üzemszervezési és növénytermesztési kézikönyv a termelőszövetkezeteknek A Tudományos Akadémia agrártudományi bizottságai — elméleti kutató munkájuk mellett — segítenek a ter­melőszövetkezeti gazdálkodás Jó ütemben halad a gépesítés: júliustól kezdve megszűnik a kézi fejtés a szobi kőbányában Évtizedek óta nehéz, fárad­ságos munkával termelték az útkészítéshez szükséges ande­zitet a szobi kőbányászok. Bár a korábbi években több gépi berendezései kapott a bánya, a gépesítés fokozottabb ütem­ben csak tavaly indult meg. 1959 augusztusában a ma­lomvölgyi bányatelepen he­lyezték üzembe az ország legnagyobb kőtörő berendezé­sét, októberben készült el a bányatelep erőműve, s azóta is több új nagy teljesítményű gép könnyíti a kőbányászok munkáját. A korábbi években 1250— 1300 tonna követ adott naponta népgazdaságunk­nak a szobi kőbánya, s ennek nagy részét kézi erővel fejtették. Most, hogy a gépesítés erőtelje­sebben megindult, máris 1400—1500 tonna követ termel a bányaüzem. Több mint 20 millió forint értékű beruházást kapott a bánya és jelenleg is folyik az új gépek üzembe helyezése. Most még — bár három műszakban dolgoznak, még­sem tudják teljes mértékben kihasználni a nagy teljesít­ményű kötörő berendezést, de ha a csehszlovák gyártmányú Skoda kotrógépeket összesze­relik, megoldódik az úgyneve­zett kőjövesztés problémája is. Amilyen ütemben halad a gépesítés, olyan mértékben csökkentik a kézi fejtést. Amint a kőbánya vezetői elmondották, július végéig a szobi kő­bánya legnagyobb bánya­telepén, a malomvölgyi bányában teljesen meg­szűnik a kézi kőfejtés. Ettől kezdve csak a két ki­sebb bányatelepen dolgoznak majd kézi munkaerővel, ahol faragott követ készítenek. Ily módon a legnehezebb és leg­fárasztóbb munkától szabadít­ják majd meg a szobi kőbá­nyászokat. A felszabadult munkaerőt átcsoportosítják, s a kőbányászok egy részét tan­folyamokon képezik át a gé­pek kezelésére. Jelenleg két öthónapos tanfolyamon tanul­nak már a gépesített üzem új szakemberei. Tavaly 378 000 tonna követ bányásztak a szobi kőbányá­ban, az idén már 490 000 tonna követ ad népgazdasá­gunknak a szobi bánya. Ha a gépesítés befejező­dik, az ország egyik leg­korszerűbb gépesített bá­nyája lesz ez. És ha korábban sok nehézsé­get okozott is a szállítás, las­san ez a probléma is megol­dódik. A vasúti szállítás mel­lett ugyanis a Dunán megépí­tett rakodó napi 500 tonna követ rak a folyami uszá­lyokra. közvetlen, gyakorlati problé­máinak megoldásában is. Az ökonómiai és üzem­szervezési bizottság tagjai most szerkesztik a ter­melőszövetkezeti elnökök kézikönyvét, amelyből a szövetkezeti veze­tők könnyen választ kaphat­nak a társas gazdaságok ki­építése vagy továbbfejlesztése során felmerülő különböző üzemszervezési kérdésekre. Ugyancsak hézagpótló mun­kán dolgoznak a növényter­mesztési bizottság; tagjai: ők növénytermesztési kéziköny­vet állítanak össze. Az idei év végére elkészülő új növénytermesztési kézikönyv elsősorban a termelőszövetke­zeti mezőgazdászoknak szol­gál majd hasznos útmutatóul. Az Akadémia áilatorvos- tudományi bizottsága a különböző állategészség­ügyi intézmények munká­ját vizsgálja felül és javaslatokat dolgoz ki, hogy hatékonyabban fog! alkozlh 3s- sanak a nagyüzemi állat­tenyésztés egészségügyi prob­lémáival. Megyénk íöldművesszövet- kezetéi vendéglátóipari egysé­gei az elmúlt két esztendőben összehasonlíthatatlanul na­gyobb utat tettek meg, mint az ezt megelőző esztendőkben összevéve. Örvendetes tény ez, s az is, hogy igen sok helyen az ember örömmel ül be az új, korszerűen felszerelt cukrász­dákba, éttermekbe, mint pél­dául az abonyi étterembe, a tápióbicskei, zsámbéki cuk­rászdába, s lehetne még a sort folytatni tovább. Mindez azt bizonyítja, hogy a földműves- szövetkezetek jelentőd anyagi áldozatokkal az igényeknek minél magasabb fokú kielégí­tését igyekeznek biztosítani. Jelenleg 409 szövetkezeti ven­déglátóipari egység működik megyénkben, nyugodtan állít­hatjuk, hogy a vendéglátóipar zöme a földművesszövetkeze­teké, a gondok vagy örömök tehát az egész megye lakossá­gát érintik. Az üzletek korszerűsítésé­nek kérdésé ma már állandó­an napirenden van. Ezt bizo­nyítja, hogy az elmúlt eszten­dőben kilenc fagylaltgépet, 29 kávéfözögépet és 35 elektro­mos hűtőszekrényt vásároltak a földművesszövetkezetek, s állítottak munkába vendéglá­tóipar! egységeikben. Mindez azonban nem elég átgondoltan történik. Mert előfordul, hogy egy-egy községbe minden jut, máshová viszont semmi sem. így akadhatnak olyan igen el­hanyagolt egységek, mint Csévharaszton, Kőröstetétle- nen, Péteriben. Pusztavacson, Galgamácsán, s még nem egy helyen. De a korszerűsítés ma­gában nem elegendő. Megfele­lő szakemberek Is kellenek. Sajnos, sok helyen nem szak­emberek vezetik a különböző vendéglátóipari üzemeket, így például a monori Vigadó kony­hájában napi 150—200 ebédet főznek meg. s bármennyire is megvan az igyekezet a jelenle­gi alkalmazottakban, okvetle­nül kellene egy jól képzett szakember a konyha vezetésé­re. Hasonló gondok vannak Cegléden is. Bizonyos fokig helytálló a szövetkezeti veze­tők azon érvelése, hogy a meg­felelő szakembert nem tudják kellően megfizetni, s ezért nem kapnak. De ugyanakkor közrejátszik az is, hogy nem egy helyen lehetőség lenne a szakember alkalmazására, mert az szívesen vállalná a helyben maradást, mint a min­dennapi utazgatást, csak éppen azok, akiknek dolguk lenne, nem törődnek ezzel. A MLSZÖV megfejelő fo­gyóeszközökkel látja el a megyei szövetkezeti vendég­látóipart. Mégis: nem egy helyen előfordul, hogy minő­síthetetlen az ilyen irányú ki­szolgálás. így például Ceglé­den söröskorsókban adják a iröccsöt. Szigetszentmiklóson kávéscsészében a levest. De van olyan eset is, hogy ott van a korszerű, Ízléses felszerelés az egység — rak­tárában (például Nagykőrö­sön) s a rosszat, m iz-túste-- lent használják. Mindez csakis a helyi vezetőkön mú­lik. finnek ellenőrzése nem a felső szervek dolga! Nem is szólva arról, hogy a szo­cialista üzleti szellem is azt diktálja, hogy mindig — mindenből a legjobbat! Nem szívesen foglalkozik a földművesszövetkezeti ven­déglátóipar egy része a saját termeléssel. Pedig ennek gazdaságossága mindenképpen biztosított. Ennek ellenére jelentős idegenkedés tapasz­talható a gödöllői, ceglédi, nagyhutai járásban. Inkább veszik a készet, ha nincs, ak­kor nem árusítanak. Pedig a saját termelésű áru — pél­dául cukrászsütemény — ál­landóan ügyelve a jó mi­nőségre, közönség- és anyagi siker! Néhány gond csak ez, a problémák egy része. A MÉ­SZÖV a közelmúltban igaz­gatósági ülésen foglalkozott a vendéglátóipar problémáival, s most annak nyomán a járá­si szövetkezeti központokban kell, hogy meginduljon a munka. Ehhez kíván segít­séget adni a cikk is, a gon­dok felvetésével. Mert azok nagy részét a járási és he­lyi földművesszövetkezeti szervek megoldhatják, hiszen legtöbbjük nem különösebb anyagi alapot, hanem kö­rültekintést. ésszerűbb ter­vezést és szervezést kíván, s végül fokozott ellenőrzést az üzemágvezetők részéről. hi­szen végső soron ők a felelő­sek e terület munkájáért. Az igények jó kielégítése fokozott és jó munkát kíván. Ezért he­lyes, ha a földművesszövet­kezetek igazgatósági ülései­ken külön napirendi pontként beszélik meg a vendéglátó- ipari egységek helyzetét és munkáját, mert csakis így biztosítható, hogy elsősorban a termelőszövetkezeti közsé­gekben. de másutt is. zavar­talan legyen a nyári nagy szezon. M. O. A baleset cka: ittasság Egyetlen nap története a Pest megyei Rendőrkapitány­ság közlekedésrendészeti cso­portjának naplójából: KÉT APRÓSÁG tust. De a falusi kislány könnyed biccentéssel, zavar és elfogódottság nélkül, azt mondja. — A vendéget illeti az első­ség ... Tessék!... TAVASZ. Rügyező fák. Az országút gödröcskéiben tócsa csillog. Az áprilisi záporból maradt vissza. Az autóbusz magasra fröcs- csenti a sáros levet. Ahol már félretolták az ablaktáblákat, az utasok is kapnak a jóból. Legtöbb a kocsi középső ré­szén ülőkre jut. Szerencsére fiatalok. Két tizenhároméves forma kislány, előttük oedig eav náluk valamivel idősebb fiú. Mellette én. A baleset alkalom az is­merkedésre. A lányok letörül- getik vállukról a vizet. Oda­adják az iskolában tinta és ecsettörlésre használt ron­gyot a fiúnak is. Beszélge­tés kezdődik. — Hányadikba jársz? A fiú csuDaszképú, csinos kamasz, kicsit hánvaveti lesz. Nem nagvon. csak annvira. amennyire a férfias fölény megmutatásához dukál. Április 4-én Pilisen haladt át Orosz Pál budapesti motor- kerékpáros. Betartotta az elő­írt szabályokat és mégis, ön- , hibáján kívül elütött egy em- ! bért, Polgár János pilisi la- ! kost, aki részegen ült kerék- ! párra, s fütyült minden óva- í tossági rendszabályra. Előzött, ! amikor eszébe jutott. így ke- í rült Orosz Pál gépe alá. ! Nem sokkal később, s nem \ sokkal messzebb, Cegléden \ történt hasonló gázolás. Csak­hogy itt Tamási János motor- | kerékpárvezető nézett a pohár | fenekére. Elvesztette uralmát j a gép felett, s elütötte az előtte | kerékpározó Pálfi Gézánét. / Ugyanaznap Raffael István í lovaskocsit hajtott Nagykőrö- í sön. Részegen dülöngélt a ba- í kon. s elütötte Várkonyi Ambrusáét, aki igen súlyos í állapotban kórházba került. \ Dömsödön az útmenti árok­ba borult egy tehergépkocsi, í amelyet Polgár János vezetett. Í Vele utazott András László \ budapesti lakos, aki a baleset \ következtében súlyos sérülést \ szenvedett. \ Ceglédbercel és Cegléd kö- j zött rendszámtábla nélkül, este í 7 órakor kivilágításán motor- £ ral. ittasan száguldott Orbácz í Mihály cegléd—telelőmajori Í kocsirendező. Mivel hasonló ügyben már másodszor került \ összeütközésbe a rendőrség- I gél, megindították ellene a ä bűnvádi eljárást. Vezetői iga- í zolványát véglegesen bevon- 'ták. GYEREKEKRŐL —Találjátok ki!... — Nyolcadik!... — vágja oda egyszerre majdnem kórus­ban a két kislány. A fiú magasra emeli az ál­lát. — Negyedik gimnázium ... A lányok alaposabban meg­nézegetik. Felmérik a testma­gasságát, keresik arcán a le­génytől! nyomát. — Nem igaz... hangzik új­ra és egyszerre, mint antik- kórus szólama, az ítélet. A fiú arcán zárkózott fö­lény. Egy könyvet nyújt hát­ra, amelyben az előbb lapoz­gatott. A lányok belenéznek. Kétségtelenül tankönyv, a gimnáziumok negyedik osztá­lya számára. Az érv olyan súlyos és visz- szaverhetetlen, hogy a lányok elkomolyodnak és szó nél­kül előrenyújtják a könyvet. A fiú úgv tesz, mintha tanul­na, de végül is nem tudja ma­gába fojtani a hamis nevetést és az igazságot. Odasúgja ne­kem. a fültanúnak: — Kölcsönbe viszem a köny­vet — a bátyámnak ... Déri Károly AZ ÁLTALÁNOS iskola igazgatójával kell beszélnem a megírandó cikkemhez szük­séges adatok miatt. Hegynek fut a kanyargó utca, dél elmúlt, ilyenkor ta­vasszal kevés embert látni a faluban. Három lányka, kettő ki­sebb, úgy tizenkét esztendő­sök, a nagyocska nyolcadikos lelhet, már látni, hogy formás asszony lesz belőle. — Az igazgató bácsi? .;; — kérdezik vissza trillázva, az utolsó szótag hangsúlyát ki­tartva, éneklősen. — Itt az iskolánál... Már az épület előtt is va­gyunk,' amely mintha a hegy lábfején ütoe. Ez az egyetlen emeletes ház a községben. A csapóajtót kinyitom és udvarias meghajlással előre akarom engedni kísérőimet. A lányok szabódnak. — Tessék, a hölgyeké az elsőség! — mosolygok végül. Három szempár néz rám. csúfondáros önérzettel, végte­len báijal és könnyedséggel. Aztán a legnagyobb mintha má"-már fogadná a gyengébb nemnek kijáró udvarias gesz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom