Pest Megyei Hírlap, 1960. április (4. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-20 / 92. szám

1960. ÁPRILIS 20. SZERDA

KST

MECV

i&Círtap

EGY PÁIYÁIAÍ - ÉS TASM SÁG AI

A Pesl megyei képzőművészek kiállításáról

Tegnap este avatták Duna- bogdány új művelődési házát. Az ünnepélyes alkalomra sok vendég érkezett a megye távoli termelőszövetkezeti községeiből is, hiszen híre járt már jóval előbb, hogy Duna- bogdányban valami szokatlan, új dolog készül. Az avatásra összesereglett kultúrotthon- vezetők, termelőszövetkezeti elnökök, tanácsi vezetők nem is csalódtak várakozásukban. Nem csalódtak annak ellenére, hogy az épület külseje nem mond sok újat. Dísztelenek a terméskaőlapon nyugvó jalak, sőt kicsit szűkös még a most elkészült két terem is, — csak a négyszáz személyes színházi traktus felépítése után nyeri el majd végleges formáját a dunabogdányi művelődési ház.

Mi hát az újdonság, ami idevonzotta ezen a napon ezt a rengeteg embert? Talán az avatási ünnepség gazdag programja: az iskolásgyerekek reggeli zenés ébresztője?... a vízparton felállított lacikonyhák jó illatú csalogató ja? ... a dunabogdányi asszonyok szépséges hímzéseinek kiállítása?... az Úttörő és a Kossuth tsz lányainak és legényeinek sodró vidámságú népi tánca?

Szép volt mindez, de ilyet láttunk már valamennyien másutt is. Sőt talán az sem volt különleges meglepetés, hogy este, a művelődési ház televíziójának képernyőjén ott látták magukat (a TV figyelmes ötlete volt ez) a helybeli kőbánya munkásai, a KISZ, a nőtanács, az Úttörő és Kossuth tsz tagjai, a tanács, a földművesszövetkezet dolgozói, amint társadalmi munkában segédkeznek a falu új kulturális központjának építésénél.

Mondom, mindez érdekes és érdemes, hogy megjegyezze az emlékezet, mert gazdagabb lett ez a község, az egész megye egy szépen berendezett művelődési házzal, de úgy- hiszen (s ezt egybehangzóan megállapították a vendégek is) gazdagabb lett, aki eljött, egész sor hasznos tapasztalattal is.

A művelődési ház belső szervezete, az „üzemeltetés” módja az újdonság. Mielőtt nekiláttak az épület tető alá hozásához, összeültek a község vezetői és kimondták, hogy az egész falué lesz a művelődési ház, „Szocialista község a miénk, legyen az a művelődési ház is!” S mivel nem szeretnek a levegőbe beszélni, s jól tudják, hogy a szellemi kincsek alapja is anyagi természetű, úgy határoztak, hogy egyesítik a községben megmozgatható kulturális célra előirányzott összegeket, a közös művelődési ház számlájára.

Eddig úgy volt itt is (más szövetkezeti községben így van ma is), hogy a termelő- szövetkezetek, a tanács, a

földművesszövetkezetek... egyszóval minden szerv kü- lön-külön költötte el a kulturális alapra szánt pénzt. Itt is. például az Úttörő Szövetkezet vett TV-készüléket, nosza készülődött a Kossuth is, a földművesszövetkezet is. Ugyanígy gondolkodtak a könyvekről: volt szétszórtan egy csomó kisebb-nagyobb könyvtár és sokszor ugyanazt a kötetet megvették hat helyen, hatszor hat példányban, Jgy voltak a tánccsoport meg a színjátszók szervezésével: mindenki külön akarta megalakítani a magya együttesét, s végül már úgy csábítgatták a falu kevés fiatalságát ide- oda, mint átigazolás idején a futballcsapatok tették hajdanán. Jgy aztán hiába volt a lendületes nekiszaladás — az erőfeszítés és a jó szándék, összetartó értelem nélkül — vérszegény eredményt hozott.

Ezért ült össze annak idején az a bizonyos értekezlet, ahol kimondták, hogy közös kasz- szába csurgatják valamennyi illetékes szerv és intézmény kulturális pénzalapját. Azzal kezdték. hogy összehordták egy fedél alá, amijük van. Mindenekelőtt a könyveket, és a sok kevésből lett egy csaknem ezer kötetes szén könyvtár, a művelődési ház

szekrényeiben, ahol sokkal inkább megtalálja ezután mindenki, amit kíván. Nagyobb a választék, s most már tervszerűen bővítik tovább. Nem forgácsolják el a pénzt, ami úgyis mindig kevés. A Kossuth Tsz például nem vette meg külön a tervezett TV-készüléket, mert az Úttörő Szövetkezeté ott van mindenki szeme előtt. Ehelyett vettek a rászánt pénzen egy legújabb típusú rádiót a falu közös művelődési házába — olyat, amelyik nemcsak kiadja a hangot, hanem fel is veszi, mondjuk a verselők szavát, az énekkar hangját... mag- netofonosat.

Nem részletezem tovább, azt hiszem világos a módszer és ésszerű a cél. Talán még annyit, hogy a művelődési ház vezetése a változásnak megfelelően módosul Dunabogdányban. Igaz, ezután is Sas András tanár az igazgató, de a községi pártszervezet, a két helyi termelőszövetkezet, a földművesszövetkezet, a KISZ, a tanács képviselőiből alakult bizottság beleegyezésével dönt a közösen összeadott anyagi eszközök felhasználásáról és a művelődési ház egyes alkalmi programjáról.

Szeretném, ha igaz lenne, amit leírtam... de egyelőre még csak óhaj, csupán egy majdnem egésznapos beszélgetéssorozat gondolatcsíráinak összeillesztése. Remélem azonban, hogy a fentebb olvashatók (ma még utópisztikusnak tűnő) tudósítást nemsokára időszerűvé érleli az idő és főleg az elhatározás, ami gyökeret ver a du- nabogdányiak szívében.

Ha valahol — hát itt nagy szükség lenne érre.

Ha valahol — itt különösen nehéz a lecke.

Ha sikerül, csodaszép lenne ...

A művelődési házat felépítik — ehhez nem fér kétség. mert kevés község van a megyében, ahol annyi szívvel és kitartó erőriel segíti a lakosság a falu szellemi rangját emelő kuliuráls objektumok építését. Társadalmi munkával húzták fel az óvoda falait, most alapozzák (szintén társadalmi erőből) egy félig kész öttantermes új iskolarész szomszédságában a nevelői lakást. Ott lesznek a dunabogdányiak a művelődési ház munkáinál is, bár a tervek szerint az anyag és a munkaerő döntő részét a helybeli kőbánya vállalat adná.

Ez a dolog egyszerűbb ré- szf. Az épület. A dunabogdányi vezetők ehhez kapcsolódó súlyosabb gondja érzelmi eredetű. A falu lakóinak egy része régi tüskét hordoz szívében. 1945-ben, a még zavaros politikai pártharcok, szabadon burjánzó belvillongások idején, lezajlott kitelepítési akció felkavarta a vihart ebben, az akkor jórészt németajkú községben, s a konkollyal, a volksbun- dista szeméttel együtt szétszórt, vagy anyagilag súlyosan megrövidített bűntelen családokat is. Ki miben hibázott — aligha találná már meg az emlékezés nagyító üvege... de a megbántott családok egy része, s a rokonok itt élnek a községben. Gyógyuló sebekkel, de csigaházban szinte mindahány. Az eliramodott másfél évtized utolsó esztendői megtörték ugyan a jeget, de nem érkezett még el az általános olvadás.

A tavaly alakult Kossuth Tsz tagjai között akad jóné- hány komor ember, aki nem kedveli a tízéves Úttörő Tsz tagságát, rájuk hárítja a fél emberöltővel ezelőtt elszenvedett sérelmek okát. Mindez oda-vissza szülte és szaporította évek óta az ellentéteket, s a gyanakvást, mely a készséges segítöszándék vagy közeledés előtt is becsapja olykor a nagykaput. Itt van egykét jellemző eset a két szövetkezet ..példatárából”. Az Úttörő Tsz jól áll a libán. Erős,

fegyelmezett, jól szervezett közösség. Érvnek talán elég annyi, hogy az országos átlagnak majdnem dupláját, 60 forintot osztottak egy munkaegységre. A Kossuth — ha tekintélyesebb gazdák alapították is —, kezdő üzem. Idős Sas András, a Kossuth elnöke és Szabó István, az Úttörő elnöke szót értenek egymással, de a tagok egy része itt is, ott is meddő békétlenséggel méregeti egymást.

— Mondtuk, ... ne csináljatok külön tejboltot — meséli Szabó István —, átvesszük mi tőletek a tejet.

— Hogyne!... az Úttörőék spekulálnak — ez volt a válasz. — Aztán felajánlottuk, hogy elvállaljuk a Kossuth- , nál géppel a fejest. Csak a; minimális költségeket számi- j tottuk volna fel, s elsősorban ] azért jöttünk ezzel a javaslat- | tál, hogy segítsünk.

— Hogyne!... A szomszédj elnök megint keresni akar raj- j tunk — jutott hozzám a hir.\ — Ennek ellenére elmentem j a Kossxith közgyűlésére, ott \ voltam, beszélgettem, táncol- j tam ... de miért men jünk \ mindig mi?

©

A türelem, s a megértés \ mindig jobb tanácsadó, mint ■ a kérdőjeles mondatok. Kár • lenne hitelt adni a szóbeszéd- j nek, hiszen a közeledésnek j mindkét részről számos bíz- \ tató jele mutatkozik. Nemrég j zárult a dunabogdányi nép-[ főiskola tanfolyama, melynekj hallgatói között ott ültek vagy j tizenöten a Kossuth tagjaiból j is. A két szövetkezet emberei együtt hallgatták az előadásokat, együtt utaztak a budapesti Mezőgazdasági Múzeum- \ ba, együtt nézték végig a Pesti : embereket a Néphadsereg i Színházában. Ezek a l<ezdö i lépések. Szaporítani kellene őket: találkozni ,ezután is a közös munkában, a művelődés, á szórakozás sokféle, tisztító erejű ágában, formájában. Csak ez az út vezethet el ahhoz a bizonyos, elképzelt, művelődési ház avatóünnepélyhez, amelyet, (ha a valóságban Is úgy sikerül, mint ahogy beszéltünk róla), példaként, mintaként figyelhetne sok-sok falu. A józan ész azt diktálja, hogy így legyen. Hiszen nyilvánvalóan nem akarhatják az ellenérzések áldatlan szövevényét örökbehagyni gyermekeiknek és unokáiknak. \ Kár lenne háborítani n rossz; emlékekkel őket, amikor xnár nagyon is más, sokkal hasz-j nosabb dolgokkal lesznek el- j foglalva.

A falu vezetői (és nyilván [ a termelőszövetkezetek tagjai- \ nak, a község lakóinak java- j része is) egyetért ezzel: meg kell tenni az őszinte közeledés első lépései után a többit; a munkában, a művelődés és a szórakozás örömeiben is.

Nem véletlen, hogy éppen Dunabogdányban születtek meg ezek az új értelmű kulturális elképzelések, amelyeket esetleg később mintaképpen használnak majd más — természetszerűen kevesebb \ belső problémával birkózó —i tsz-községek. Azt is mondhatnám: törvényszerű, hogy ezek a gondolatok ebből a községből röppentek fel. A nagy szomjúság kívánja leginkább a vizet.

©

A község vezetői (ha a részletek körül akad is különvélemény) így gondolkodnak:

Rudolf József tanácselnök:

— Aprólékosan számba kell vennünk a kulturális célra fordítható anyagi eszközöket, nem szabad elapróznunk azokat, mert különben eredménytelen lesz a munkánk.

Zentko János községi párttitkár:

— Mindenben szívesen segítek.

Szabó István, az Úttörő Tsz elnöke:

— Nagyon helyeslem, hiszen igy, ahogy most van ... szamárság. Nem egészséges, hogy akarva-nem akarva kul( ikkiink ei^Q részében beszámoltunk a felszabadulási emlékkiállítás pályázatáról, illetve a díjnyertes művekről. Az alábbiakban az érdekes tárlat más szereplőit vesszük sorra, azokat, akik — a kiemelt művészek mellett — szintén jelentős értékekkel gyarapították a megye képzőművészeiét, s alkotázővel azt a bizonyos fantáziátlan objektivizmust, amivel a csoport alakjait jelemezték. Úgy tűnik: a művész tehetsége többre, nagyobb teljesítményekre alkalmas. Sok naturalista vonást találunk Hován László festményeiben is — de hatásuk valahogyan mégis elevenebb. Nem érezzük azt a fajta fáradt közömbösséget,

kezetességre törekedés. Itt „nem lóg ki a lóláb“ — a művész szinte észrevétlen természetességgel győz meg mondanivalója fontosságáról, igazáról. (Egyébként Lipovniczky László „Hajógyár” címmel kiállított akvarellje is ezt a fajta nemes egyszerűséget mutatja.)

Az emlékezetes hatású

képek sorában feltűnik Aradi Jenő „Napsütés” című olaj- festménye is. A régi — Szíri vein, Ferenczy Károlyon

nevelkedett — „napfényfestés” (a plein-air) iskolapéldája. Amire vállalkozik: szépen, hiánytalanul teljesíti. Derű, közvetlenség, üde hangulat — s mindezt frappáns, kellemes, festői eszközökkel. A mai néző már nehezen tudja elképzelni, hogy az effajta hatások valamikor _ valósággal „revelációkként” hatottak a kiállításokon.

Gammel József képei — noha témájuk semmivel sem nagyobb igényű — egészen más világba vezetnek. Az optikai jelenségek helyett a valóság mélyebb jellegzetességeit igyekszik megközelíteni, a csalóka fények mögött a jelenségek, tárgyak szilárdabb vázát keresi: a szerkezetet. Komorabb, mélyre fogott színeket vegyít, hangsúlyosan komponál, elhatárolja a főformákat stb. Persze, ezek sem új felfedezések. De mindenki megérti bennük a magasabb mondanivaló megformálására irányuló, őszinte törekvést. Bornemisza Gézát — idős mesterünket — elsősorban kitűnő vízfestményei miatt tartják számon a művészettörténészek. A tárlaton bemutatott műve is, az „Üdülőben” című olajfestmény, friss, tiszta fényű

Remsey Iván: Épülő iskola (II. díjat nyert)

saikkal emlékezetes élményeket szereztek a művészetszerető érdeklődőknek.

Bizonyára sok látogatót megállí.ott Gaál Imre „A határ új gazdái” című olajfestménye. Valóban a kiállítás legjobb művei közé tartozik — a díjkiosztásnál is latba esett. Elsősorban festői erényei révén. A kép alkotója jól ismeri a modern festészet vívmányait, ügyesen bánik az úgynevezett valőr- technikával, komponáló, at- mjpszféra-teremtő, képalakító készségé kitűnő szakmai fel- készültségét szemlélteti. Úgy érezzük, azonban, hogy az effajta sajátosságok kissé eluralkodtak a képen — a tartalom hátrányára. A szellemes fordulatok, festői hatások keresettnek tűnnek, s kissé elhalványul a címben jelzett patetikus, emelkedett szellemű mondanivaló.

Nagypál István, két kiállítót festményével — azt mondhatnánk — az ellenkező végletbe esik. A „Közös út követőik” és a „Vezetőség szemléje” csak illusztrálja a tsz-mozgalom egy-egy érdekes motívumát, de nem képes élményszerű hitelességgel megeleveníteni. A „Termelőszövetkezeti község” feliratú táblát felszegező parasztok figuráiban megérezzük, hogy a művész közvetlen élmény alapján formálta meg képét, de nem tudta eléggé érdekessé tenni a látottakat, keveset fedezett fel bennük — nem vette észre a táj sajátos atmoszféráját, halványan formálta meg a karaktereket stb.

A regisztráló _ szaknyelven naturalista — szemlélet nem egy más műben is felbukkan. Például Mohácsi György „Hatámézés” című festményében. A felszínesen alkalmazott technikai fogások (kaparás) nem feledtetik a némely a lapos szellemű természetmásolás sajátja.

Somodi László festményeiben kettősséget látunk. Helyesen ismeri fel az eszmei mondanivaló jelentőségét és művészi eszközökkel (ha nem is a legmodernebbekkel) igyekszik megfogalmazni elgondolásait. De a gondolati és a festői-mű- vészi tartalom mintha elválna egymástól. A „Három nemzedék“ alapállása félreérthetetlenül bölcselkedőtanító természetű. A régi témát — a sorsszerűség e meglehetősen közhely-ízű szemléltetését még kissé le is egyszerűsítette. A hóviharban — a természeti

Lipovniczky László: Hajógyár.

erők látványos kíséretével — bandukoló emberalakok az elemek elleni küzdelemre utalnak. Mindezek — úgy tűnik — mintha „beleerőszakolt" tényezők lennének. Az „Uj istálló” is (egy másik művérő van szó) 6zinte „kiugrik“ a képből — megbillentve annak természetes harmóniáját. A „Pomási Posztógyár” című kis akvarell- kép viszont arra utal, hogy művészünkből mégsem hiányzik az egyértelműségre, követfoltjaival, derűs közvetlenségével az akvarellfestőt juttatja eszünkbe. Kár, hogy a figurák megformálásában (kissé „rajzosak”, grafikus jellegűek) kevéssé érvényesülnek művészetének egyéni vonásai, ismert legjobb erényei. Talán a túl nagy méret teszi ezt csupán. Festményét így is a tárlat emlékezetes alkotásai közé sorolhatjuk.

•Cseh Miklós

^\\\\\\\\\\\\\V

Tizenöt év Nagykáta színpadán

Lapunkban már hírt adtunk arról, hogy mire készülnek a nagykátai „öreg színjátszók”. Most arról számolhatunk be, hogy a nagy örömmel fogadott kezdeményezést teljes siker koronázta. A hús vét vasárnapi előadás zsúfolásig megtöltött nézőtér előtt, állandó tapsviharban zajlott le. Nagy sikerrel szerepelt a műsorban a művelődési ház tangóharmonika- zenekara „vezető prímásukkal”, Chmelly Ödönnel, továbbá a tánccsoport és a stílusos dzsessz-zenét játszó tánczenekar. Az este kettős eredményt hozott: az egyik az, hogy a nagy sikerre való tekintettel meg kell ismételni, a másik, hogy az „öreg színjátszók” elhatározták, hogy a fiatalokkal együtt közösen kezdenek új bemutató próbájába.

Földeák Róbert

tvrális frakciók alakulnak. Mire lenne az jó, ha például mi is, meg a Kossuth Tsz is megvenne mondjuk egy-egy hatszáz forintos mezőgazdasági lexikont, amikor a közös művelődési otthon közös könyvtárában mindannyian forgathatjuk... Az elképzelés ideális, nagyon sok szép dolgot lehetne csinálni, de félek, hogy a közös művelődési otthoni a tsz-tagok nem látogatnák.

Az újságíró:

— A művelődési otthon sem az egyik, sem a másik tsz-á, hanem mindkettőé, az egész falué lenne. És ha elmentek közösen a népfőiskolára, úgy hiszem, elmennének ismét és más alkalmakra is. Előbb- utóbb szót értenének egymással az élet minden dolgában, a maguk hasznára.

Sas András, a Kossuth Tsz elnöke:

— Az ősszel megint megrendezhetnénk a népfőiskolát, amellé az asszonyoknak esetleg szabás-varrás tanfolyamot. Mindegy, hogy hol. Hasznos, jó dolog. Ez a lényeg. Ez az érv végül is meggyőz mindenkit.

Váradi Emil, a Kossuth Tsz agronómusa:

— A felkészülés ideje most van, a nyár elég arra, hogy szándékunknak megfelelően mindent alaposan megtervezzünk.

Debré József, a földművesszövetkezet üzemvezetője;

— Még nem tudom pontosan, van-e jogköröm a kulturális alap felhasználásának ilyen formájához, de elvben máris egyetértek az új tervvel.

Ésszerű.

Kezdjük el!

Kovalik Károly

¥

Egy hónap múlva megírjuk Dunabogdányról a második tudósításunkat. amelyben részletesen beszámolunk az időközben történt előrehaladásról és az esetleg felmerülő vitás kérdésekről*

Dunabogdányi tudósítás