Pest Megyei Hírlap, 1960. április (4. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-09 / 84. szám
nst ma i/IíHtw I960. ÁPRILIS 9. SZOMBAT POLITECHNIKAI ÓRÁN UTCÁT ÉPÍTENEK AZ ASZÓDI GIMNAZISTÁK JVmi tis .í I'YIItI'-ot vs <i ,1#.í 1 -fii npiii érdvhli Az aszódi állomás előtt valóságos eártenger riasztja meg a vonaton érkező látogatókat. A mélyebb részeket víz borítja, a járművek kerekei szanaszét fröcskölik a híg sarat, a gyalogosok pedig kétségbeesve keresik a szárazabb pontokat, ahová veszélytelenül léphetnek, hogy bejuthassanak valahogy a járási székhelyre. — Hosszú évek óta levelezünk ebben az ügyben a MÁV-val — panaszolják a tanácsházán —, de eredménytelenül. Csak ígéreteket kapunk, de semmi sem történik. A terület a vasúté, annak kellene gondoskodnia víztelenítéséről. Sokszor húsz centiméter magas víz is borítja ezt a területet és valósággal elrekeszti a községet a vasútállomástól. A látvány, amely az érkező utast fogadja, valóban nem méltó egy járási székhelyhez, nem méltó Aszódhoz, amely olyan nagy erőfeszítéseket tesz, hogy lépést tarthasson a folyton növekvő igényekkel. Az állomás közelében van a község egyik igen nevezetes intézménye, a Munkaügyi Minisztérium iparitanuló-in- tézete. Korszerűen berendezett tanműhelyeiben nevelődnek megbecsült szakemberekké azok a fiatalok, akik — a legtöbb esetben önhibájukon kívül — összeütközésbe kerültek törvényeinkkel. Az intézet kapui tárva-nyitva, a növendékek szabadon jár- hatnak-kelhetnek még a község utcáin is. Szinte már sötét emlékként sem kísért a letűnt korszak embertelen és oktalan rendszere, amely letörölhetetlen bélyeget sütött a megtévedt gyerekekre is, valósággal gonosztevőt nevelve belőlük a börtönőrök ;gzutnnygyűr.üjébenr:... Az intézet egyik hátsó kapuja a vasútállomás felé nyílik. Három fiú könyököl a tetején és figyeli a munkát, ami a kerítés mellett folyik. . Uj utcát nyitottak itt nemrég, amely az állomás előtti teret a gimnáziummal köti össze. Eddig a vonaton érkező bejáró diákoknak óriási kerülőt kellett tenniük, ha el akartak jutni iskolájukhoz. Az új utca alaposan megrövidíti ezt az utat. A hepehupás új utcatest egyengetése most l'oWk' >, Vidám leánycsapat í dolgozik rajta, fiatal fiúkkal í vegyesen. Öblös kosarakban / hordják a földet a magasabb ^ részekből, hogy betöltsék ve- ; le a mélyedéseket. í Válamennyien gimnazisták. ; Az aszódi általános gimná- ; zium I/c. osztályának nővén- ; dákéi. Jeney László poli-; technikai tanár a brigádveze- ! tőjük. i — Politechnikai óránk van ! — mondja a tanár —, diák- í jaink most ismerkednek a fi- í zikai munkával. A gyakor- ! lati oktatás itt a közérdeket í is szolgálja. Rendbehozzuk \ ezt az új utcát. Kiégyenget- j jük, aztán salakréteggel von- j juk be addig is, amíg kőbur- ; kolatot nem kaphat. A kipirult arcú lányok ver- ■ senyt kubikolnak a fiúkkal. \ — Érdekesebb, mint a né- i met óra — kiáltja pajkosan I az egyik fruska. . Közben-közben nótára gyúj- I tanait. Daluk vidáman árad : szét a tavaszban. Az utca torkolatánál — az „intézet" kapuja mellett — nagyobb kupac áll. Itt három gyerekember dolgozik nagy buzgalommal. A lányok kosaraiba lapátolják a földet. — Azok nem a mi diákjaink — súgja Jeney tanár úr —, hanem intézet beliek. Kijöttek, hogy lovagias szolgálatukkal segítsenek a diáklányoknak. Bele-beleénekelnek ők is a nótába. És semmi sincs, a kerek égvilágon semmi, ami megkülönböztetné őket egymástól. A másik oldalon, az intézet főbejáratával szemben frissen ásott fundamentum látszik a hatalmas telek mélyén. A mély árkok közelében széles meszesgödör, fehér gőz felhőzik fölötte. Néhány fiatal gyerek oltja szorgalmasan és nagy szakértelemmel benne a meszet. Szintén intézetbeliek. — Mi készül itt? — A központi szakrendelő- intézet — mondják és büszkén hozzáteszik: — Mi építjük, az intézet kőművestanulói. Az aszódi szakrendelőt építik a gyerekek. Nagy dolog Lesz ez, ha elkészül. Az aszódi járás népének nagyon régi vágyát váltja valóra. A tanácsházán megtudjuk, hogy az egész akció mintegy százezer forint megtakarításával kezdődött. Aszód megkapta a szakrendelő kész terveit az Egészségügyi Minisztériumtól, és ezzel takarította meg a terveztetés százezer forintra becsült költségét. A munka most kezdődött. néhány héttel ezelőtt. Aszód eddig a gödöllői szakrendelőhöz tartozott, de az már nem bírja az alaposan megnövekedett igénybevételt. A jái'ási pártbizottság és a járási tanács ezért határozta el az új szakrendelő felépítését. A munka körülbelül hárommillió forintba kerül. Az ösz- szeg jelentős részére a fölajánlott társadalmi segítség biztosít fedezetet. Az Aranykalász Tsz vállalta az anyag- szállítást. az iparitanuló-inté- zet és az aszódi állami fiúnevelő intézet növendékei az alapozást, a falak felhúzását, a villanyszerelési munkálatokat, sőt a belső munkálatoknál is közreműködnek. A "kőműves kisiparosok szakmunkájukat ajánlották fel, a járási tanács műszaki csoportja a műszaki irányítást és ellenőrzést, a részlettervek kidolgozását. Aszód község 100 ezer forintot és bontásból kikerülő értékes anyagokat, az állami gazdaságok és gépállomások tekintélyes anyagi segítséget. A költségekhez hozzájárulnak a járás községei is. Az a terv, hogy a szakrendelőt még ebben az évben tető alá hozzák. A megyei tanács egészségügyi osztálya gondoskodik aztán az intézet berendezéséről, fölszereléséről és orvoskarának megszervezéséről. Ha minden jól megy. az j aszódi járás betegei jövőre már nem szorulnak a gödöllői szakrendelőre, helyben megkapják a szükséges orvosi segítséget. Amerre néz az ember, mindenütt Látja a fejlődés jeleit. Csinos, új családi házak nőttek ki a földből, egyre szebbek, rendezettebbek az aszódi utcák. Csak az állomás előtti sártenger, no meg a Szabadság téren éktelenkedő benzinkút miatt szégyenkeznek az aszódiak, öt éve sürgetik a kút áthelyezését, meid itt, ebben az éles kanyarban, veszedelmes forgalmi akadályt jelent, és lehetetlenné teszi a szép, levegős tér parkosítását. De az ÁFORT öt év óta csak Ígéri a kút áthelyezését, pedig a község már régen kijelölt számára megír1 előbb helyet a Kossuth Lajos utca és a Petőfi utca torkolatánál. Az aszódiak szégyenkeznek miatta, akárcsak az állomás pocsolyás környéke miatt. De — úgy látszik — az ÁFORT éppen úgy nem szégyenlős, mint a MÁV. Magyar László Még egyszer a munkaképtelenségi járadékról Több olvasónk fordult szerkesztőségünkhöz, adjunk Választ a közelmúltban megjelent, a termelőszövetkezeli tagok öregségi és munkaképtelenségi járadékáról szóló rendelettel kapcsolatos egyes kérdésekre. A rendeletet lapunk márciusi és áprilisi számaiban részletesen ismertettük. Többek kérdésére válaszoljuk, hogy hetven éven aluli termelőszövetkezeti tag csak akkor kaphatja meg a havi 260 forintos járadékot, ha teljesen munkaképtelen. vagyis 100 százalékos rokkant. HOL AZ AUTÓBUSZMEGÁLLÓ? Csereterményért baromfitáp A termelőszövetkezetek baromfiállományuk szakszerű és eredményes takarmányozása érdekében cseretermény ellenében baromfi- tápot kaphatnak hatósági kiutalás nélkül az Erőtakarmánygyártói (Budapest.- IX.. Soroksári út 3.3.). Száz kilogramm májusi morzsolt értékű kukoricának, vagy száz kilogramm árpának a helyi terményforgalmi telep részére történő eladása ellenében a következő baromfitápok rendelhetők meg: száz kilogramm csibetáp (mázsánként 331—319 forint), vagy 100 kilogramm tojótáp (mázsánként 318 forint), vagy 10. kilogramm baromiitakarmány koncentrátum (mázsánként 377 forint). A télen felépült a Visegrádi Községi Tanács jóvoltából az autóbusz-váróhelyiség Szentgyörgypusztán, a menetrendben „kisoroszi rév megálló-’ néven található autóbuszállomáson várakozó utasok számára. Visegrád várához méltóan termes- kőből épült. A kis épület nemcsak stílszerű, de nagyon csinos is és felette alkalmatos. Esős időben a sok széntgyörgypusztai felszálló mellett elférnek benne a kompon érkező kisorosziak, akik napközben csak így juthatnak fel autóbuszra, mivel községükből kora reggel és késő este indul járat. Az utazóközönség rendkívül örült, amikor az első esős napon fedél alá húzódhatott és biztonságos, száraz helyen várakozhatott az autóbuszra, amely azután jött is Esztergom felől és megállás nélkül tovarobogott Budapest felé. A sofőr által megszokott helyen ugyanis nem állott senki a szabadban. Nincs utas — gondolta az utó- buszvezető és nem állt myg. Azóta, ha egyáltalán megáll, nem a várócsarnok előtt teszi. Vagy 15 méterrel odébb, ahol azelőtt szokta. Hiába, az előírás az előírás. Úgy látszik, az Autó- közlekedési Vállalat il’;- tékes szervének egyelőre nem jutott még a tudomására. hogy a kisoroszi révnél az autóbuszutasok kényelmére várócsarnok épült. A széntgyörgypusztai és kisoroszi utasok kérésére, ezúton hozzuk szíves tudomására. azzal a kérelemmel. szíveskedjék pár méterrel áthelyezni a megállót. pontosan az úi épüle- tecske elé. Mert jövet is, menet is könnyebb az autóbusznak a csarnok elé állni. mint az utasoknak esőben, szélben, hóban az autóbuszhoz rohanni. Sz. E. Szaktanácsadó A vasutasok túi akarják szárnyalni a múlt évi kimagasló teljesítményeket Az első negyedévben belföldön 470000 tonnával több árut szállítottak a tervezettnél Arra jöjjön horgászni, ott több halat láttam. A MÁV az első negyedévben 470 000 tonnával több árut szállított az előirányzottnál, s a vasutasok jelentős mennyiségű szenet is megtakarítottak. A verseny most folytatódik, s nem kisebb célokért, mint a tavalyi — a vasút történetében páratlan — teljesítmények túlszárnyalásáért. A vasutasok az idén — csak belföldön — 1 500 000 tonnával több árut szállítanak, mint amennyit a terv előír. Ez nem lesz kis feladat, hiszen a második, harmadik és negyedik negyedév előirányzata lényegesen feszítettebb, mint az elsőé volt. A múlt évben egy-egy teherkocsira átlagosan 16,2 tonna terméket raktak — jobban kihasználták a kocsikat, mint bármikor. Az idén az első negyedévben, különösen márciusban. még jobban alakult a kocsik kihasználása, már 16,64 tonnát raktak: az éves felajánlás 16.7 tonnás átlag. Ez egyben azt is jelenti, hogy ugyanannyi kocsival több árut továbbíthatnak, kevesebb mozdonyra lesz szükség. Míg egy-egy teherszerelvény átlagosan a múlt évben 799 tonna árut vitt, a felajánlás szerint az idén 810 tonnát. Megvan a remény arra. hogy sikerül elérni ezt a célt, mert februárban ugyancsak 787 tonna volt egy-eg.v tehervonat rakománya, márciusban azonban már 800 felett volt. Azt szeretnék. hogy még pontosabban járjanak a vonatok. mint tavaly. A múlt évben pedig ez nemzetközi viszonylatban is nagyszerű eredmény volt. száz róhat közül 97.07 közlekedett a menetrend előírásának megfelelően. A MÁV dolgozói az idei versenyben el akarják érni, hogy száz vonat közül 97,3 egyetlenegy percet se késsen. A feladat tehát nagy. s egész évben nagy lendülettel kell versenyezniük a vasutasoknak, hogy ezek a célok valóra váljanak. PÁRIZSIAK ITTHON magyar kolóniának. 1950-ben nem a Metrón, a párizsi földfogta magát és hazajött, alattin érzi magát az ember. Egyetlen napig sem volt mun- Ezt Zádor mondta el, a ka nélkül. A viszontlátás erő- Pestről elszármazott látogató, me elcsitult és a kérdések Fellnertől is a napi realitá- Az elképzelés közös volt sokat puhatolták. A keresete mindkettőjüknél: úgy indul- 2000 forint, s ha 60 esztendős ; a Íz haza magyarországi téka rá bu n nyugdíjba megy, kö- reikhez, azzal az érzéssel, rülbelül 1200 forintot kap ha- hogy a szegényebb, az elma- vonta. Most hat hétig feküdt radottabb rokonokat, az életei kórházban a szívével, 74 tel nehezen küzdő embereket kilogrammról százon felüli látogatják meg, akiknek a súlyra hízott és a vérkerin- legelemibb közszükségleti cilt- gése nem bírja a nagy meg- kek beszerzése is — a nyu- terhelést. Le kell fogynia, gáti lapok szerint — problé- mégpedig sürgősen. mát jelent. Fellner bácsi külön hang- Az árubóség a kirakatok súlyozta a regi ismerősöknek, váitozatossága annyira meg- hogya korházi kezeles egyet- lcpte őket h az ;fc len fillérjébe sem került. A boltban megkérték a vezetöt foga’l™ "W?n ,h0Z!a rendbe mutatná meg nekik a raktá- az SZTK. Csak lakást nem tu- raí js Ke:n szemfényvesztés-e dott meg szerezni. Albérletben án a sok s,é holmi cz lakik. igaz. hogy hideg-meleg {,iéses elrendezés a kirakatvíz van es a szobája is eleg ta- ^an? cas. Havi 170 forintot fizet ' , ,,, — Szóval a raktar is, a A két látogató most már F“K alía is te}e v°lt minden- nem kérdezősködött sokat. In- nel’ amit a kirakat mutogat kább ők mondták el Fellner nevetett Zador Gyula. Jenőnek, hogy mi mindent Általában mind a ketten láttak és hogyan hat rájuk a úgy érzik, hogy nálunk, Hu- mindennapi élet Magyaror- dapesten és az ország váro- szágon. saiban, minden szűk. minden — Kiskunhalas mindig egy hely kevés. Zsúfoltak az ételmaradott porfészek volt, termek, tömve vannak nézők- most pedig egész csinos vá- kel a mozik, színházak. Kes- ros. Járda is van már min- kény a most kiszélesített új denütt, új házak, gyár, meg járdaszalag is. mert az utcán mindenféle... — kezdi Sze- mindig akkora tömeg hul- kulesz a beszámolót. lámzik. mintha ünnepi felvo— A Körút és a Rákóczi nulás készülődne. A felser- út kereszteződése igazán tn- dűlő szocialista ország kinőtte lágvárosi. Párizsban sínese- a régi méreteket, a régi ru- nek különb neonreklámok, hókat és legjobb úton van, Az új csemegeüzlet, ott a sor- hogy erőteljes, izmos testű, ken, nagyon szép. Csak az a egészséges, boldog óriás vál- baj vele, hogy mindig zsú- jék belőle, folt. Nem is áruházben, ha—dk— Két ember eljött látogatóba. Franciaországban élnek, Párizsban laknak, abban a nagyvárosban, amelyet még nemrégiben a világ fővárosának neveztek. Szekulesz László asztalos szakmunkás 1932 óta él távol a magyar hazától. Felül van az 50 esztendőn, A haja már teljesen megőszült és erősen kiritkult. Kiskunhalasi származású. A Kunsághoz való tartozását ma is szájraboruló harcsabajusz- szal dokumentálja. Látni akarta nyolcvan esztendő körüli édesanyját. Zádor Gyulát a szülei vitték ki gyerekkorában, 1929- ben a. Sipőcz-konyhás Budapestről. Odakint a műszerész szakmában dolgozik. Most a nénjéhez jött el rokont-látni. Mindketten 1948-ban jártak utoljára Magyarországon. A Csepel Autógyárban akadtunk össze velük. Odakint olvasnak ugyan magyar újságokat, de mégis, a saját szemükkel akarták látni, milyen is a valóságban egy állandóan fejlődő szocialista nagyüzem. i ügy jutottak ki agyárba, : hogy Szekulesz László az j öccse üdvözletét hozta Szó- I nyi Miklósnak, a Csepel Autó- : gyár igazgatójának, akivel az i öccs együtt inaskodott a va- \ sas szakmában. ; Legelőször a szociális in- \ tézményeket járták végig. A £ bölcsődében Szekulesz László £azt kérdezte a vezetőnőtől, hogy ugyebár a jól ápolt, egészséges pufók csemeték többsége a mérnökök és a tisztviselők gyerekei? Amikor megkapta a csodálkozó és kissé sértődött választ, hogy „miért csak azok volnának?”, megkérdezte, mibe kerül ez az intézmény és honnan jön rá a pénz. A válasz rövid volt, A gyár adja az évi mintegy másfél milliót, a szülők pedig jelképesen pénzt adnak a gondozásért: napi egyetlen forintot. Az ipari tanulók életét tanulmányozva és a sportfelszerelést nézegetve a látogatók azt kérdezték: nem kényeztetik-e el itt túlságosan az ifjúságot? Mert nekik annak idején — Kiskunhalason — a saplzá- juk volt a kapufa és a mezei tréning után kétszer pofozták meg őket. Először a munkaadónál, mert elcsavarogtak, másodszor pedig este odahaza, a cipőtalp lerugdo- sása miatt. Amikor eljött az ebédidő, kijelentették, hogy szívesen fogadják a meghívást, de a munkásétkezdében óhajtanak ebédelni. A gyárbeliek csodálkozó meghökkenésére elmagyarázták, hogy franciahonban háromféle étkezőhelyiség és kategória van: a vezetők, a tisztviselők és külön a munkások részére. Az autógyári menü aznap húsleves volt, utána a főtt marhahúst rizzsel és paradicsommártással tálalták. Végül elkérték a két hétre előre megtervezett étlapot, amelyen a külön menükártyáról választható ételek is szerepelnek. Ezeknek az árát a gyári hozzájárulás átlagosan két forinttal csökkenti a vendéglői árakhoz viszonyítva. Aztán megállapító- dott, hogy válunk egy üzemi ebédért az átlagórabér felét fizetik ki a munkások, náluk pedig odakint háromórai munkabérért mérik az ebédet. Hasonlóképpen puhatolóztak — hiszen megszokták a számokban, közgazdasági logikával való gondolkodást — az iránt, hogy mibe kerül az új kultúrház építése, a leányfalui, a balatoni üdülőtelepek, a munkásszállások fenntartása és ki bővítteti, építteti a gyár új lakótelepét. A lakbérek nálunk az átlag- kereset öt százalékát teszik ki, míg odakint körülbelül a 15— 22 százalékot. Amikor az igazgató szájából könnyedén röppentek elő a milliós költségvetés számadatai, először megcsöndesed- tek, aztán kijelentették, hogy vártak ugyan fejlődést 1948- hoz viszonyítva, de ekkora ugrásra nem voltak felkészülve. Votot Ionul ismerősre is találtak. Fellner Ernő, aki az egyik üzemrész meósa, húsz évig volt tagja Párizsban a
