Pest Megyei Hírlap, 1960. április (4. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-03 / 80. szám
«ST »I£G1 'iJCírlap im április 3. vasárnap Api*«'» Antal elvtárs ünnepi beszéde (Folytatás az 1. oldalról) felszabadult, országunk egyik gyorsan iparosodó városává lett. Ipari termelése több mint hatszorosa a felszabadulás előttinek. Tíz’ nagyüzem, számos kisvállalat működik itt, hajókat, vagonokat, rádiót, transzformátorokat és más sokfajta iparcikket gyártanak, 29 országba exportálnak és Vác ma már nem püspökségéről és fegyházáról híres, hanem a váci munkások, mérnökök szaktudását dicséri, hogy több mint tíz szocialista országba és fejlett kapitalista országokba szállít és mindenütt jó hímevet szerez a magyar iparnak. — Ma délelőtt a megye és a város vezetőségével néhány váci üzemet és építkezést látogattunk meg, meghallgattuk a város vezetőinek beszámolóit. Idejövet megnéztük a határt, láttuk a mindjobban erősödő termelőszövetkezeteket, a békés, szorgos alkotómunkát. Pártunk és kormányunk népgazdaságunk erejéhez mérten mindent megtesz, hogy a város iparosítását, fej- Jesztését elősegítse. Az utóbbi 15 év alatt a váciak szeme láttára alakult át és szépül tovább a város. ’Ezt a nagyszerű fejlődést törte meg rövid időre az ellenforradalom. Ma már túl vagyunk az 1956-os eseményeken, az országban rövid idő alatt helyreállt a rend. Az előbb azt mondtam, hogy tanulnunk kell a múltból, a felszabadulás előtti időkből. De tanulnunk kell az utóbbi évek történetéből is. Mindenekelőtt azt kell megtanulnunk, hogy a szocializmus védelmére, a szocializmus építésére mindig készen kell állnunk. Ezután államunk gazdasági, politikai megerősödéséről beszélt és mint a szilárd néphatalom egyik bizonyítékát említette meg a most megjelent amnesz- tia-rendeletet. — Fejlődésünkben eljutottunk odáig — mondotta —, hogy tovább folytatva azt, amit eddig tettünk, az ellenforradalomban különböző módon részt vett egyének büntetését felülvizsgálj uik és sokuknak amnesztiát adjunk. Kormányunk megszünteti az internálótáborokat, az igazságügyi szervek, az Elnöki Tanács döntése szerint közkegyelemben részesítettek jelentős számban olyanokat, akik társadalmi rendszerünk ellen, államunk törvényes rendje ellen 1956-ban, vagy az azt követő években felléptek. A most gyakorolt közkegyelemre nem gyengeségünk adott okot. Nem azért hoztuk a rendeletet, mert valaki, vagy valakik kérték, hanem azért, mert mi azt politikailag helyesnek látjuk. Állami és társadalmi rendszerünk szilárd, azt minden ellenséges törekvéssel szemben meg tudjuk védeni. Mi úgy véltük, a közkegyelem helyes volt, időszerű volt. De ha valaki fellépne a munkáshatalom ellen, arra a munkásosztály ökle kíméletlenül lesújt. Ezután arról beszélt Apró elvtárs, hogy az elmúlt három év alatt ielentősen nőtt az életszínvonal, nőtt a termelés és minden feltétel megvan ahhoz, hogy a hetedik kongresszus fő jelszavát, a szocializmus gyorsabb ütemű építését megvalósítsuk és a szocializmus alapjainak lerakását a közeli években befejezzük. — Fel szeretném használni ezt az alkalmat — folytatta Apró elvtárs —, hogy köszönetét mondjak pártunk mindent kövessenek el: 1963-ra az első gépegység már a tervben előirányzott ce- mentmennyiséget adja. A termelőszövetkezeti mozgalomról szólva, elmondotta, hogy az országban közel ötezer termelőszövetkezet mintegy 900 000 taggal dolgozik. Beszélt arról, hogy a terméskilátások biztatóak és, hogy a párt és a kormány mindent megtesz a termelőszövetkezetek megerősítéséért, műtrágyával és géppel való ellátásáért. — Itt, Pest megyében és a váci járásban — mondotta Apró elvtárs — arra kell ügyelni, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezésével együtt Baráti beszélgetés a megye és Vác város vezetőivel a nagygyűlés délelőttjén. A képen jobbról balra: Apró Antal, Kikillai Sándorné országgyűlési képviselő, Halmi Ferenc, az MSZMP Központi Bizottságának munkatársa. Fekete Sándorné, a megyei pártbizottság osztályvezetője és Horváth András, a megyei pártbizottság első titkára, or- szággyűlési képviselő. Központi Bizottsága és kormányunk nevében a nagygyűlés résztvevőinek, mindazoknak a becsületes embereknek a támogatásért, az építőmunkában való részvételért, amellyel elősegítették az ellenforradalom által okozott károk gyors felszámolását, a konszolidációt és a növekvő termelést, valamint azt a bátor kiállást, ahogyan szolidaritást vállaltak és támogatták pártunk és kormányunk politikáját. Ezután néhány gazdasági kérdésről beszélt Apró. elvtárs. Elmondotta, hogy, bár számos helyen megvan a lehetőség a terv túlteljesítésére, de a meglevő nyersanyagot csak olyan termékek előállítására szabad felhasználni, amelyek fontos hazai szükségletet elégítenek ki, vagy amelyeket exportálva, javítani tudjuk az. ország fizetési mérlegét. Elmondotta, hogy fokozott figyelmet kell fordítani a létszámgazdálkodásra, a munka jobb megszervezésére, a fegyelemre és a rendre, valamint a műszaki fejlesztésre. Apró elvtárs hangsúlyozta az épülő Dunai Cement- és Mészmű felmérhetetlen jelentőségét: a mezőgazdaság a belterjesség irányában fejlődjék, mert a váci járás és lényegében az egész megye a fővárost ellátó övezethez tartozik. A váci, a gödöllői és a szobi járásban vezető szerepe van a kertészetnek, a zöldség-, szőlő-, és gyümölcs- termelésnek. És ezentúl nagy szerepe kell, hogy legyen a baromfitenyésztésnek, a burgonya és ipari növények termelésének. A megyében kialakult termelési kultúrát a szocialista átszervezés idején is meg kell őrizni, sőt, most nagyüzemi méretekben, jobb feltételek között több zöldséget, gyümölcsöt, szőlőt, burgonyát, baromfit és más terméket kell termelnie a megyének. Mi azon leszünk, hogy az értékesítést jobban megszervezzük, mint eddig. Az állam azon lesz, hogy egyszerűbbé tegye a felvásárlást, meggyorsítsa a szállítást. Támogatjuk azt is, hogy a termelőszövetkezetek is értékesítsenek, de nem jó, ha minden termelőszövetkezet külön standot akar felállítani. Támogatjuk azt. hogy a termelőszövetkezetek is értékesítsenek, de a legjobb megoldás az, ha összefognak és nem külön-külön foglalkoznak az értékesítéssel, hanem közösen állítanak fel nagy elárusítóhel.yeket. A mezőgazdasági szakember-ellátásról szólva Apró elvtárs elmondotta, hogy a felsőoktatás fejlesztésével, jelentős beruházásokkal 1975- ig mintegy 13 000 mezőgazda- sági mérnököt képezünk ki. A második ötéves tervben 48 000 technikust fogunk képezni nappali és levelező tagozaton. A váci mezőgazdasági technikum nappali tagozatának létszámát kétszeresére kívánják emelni. Évente legalább háromezer traktorvezetőt képezünk ki. Jobban élni csak munkából lehet Az ötévé« terv második legnagyobb beruházása: a cementmü — A gyárépítkezések mellett nagyarányú lakásépítkezésekbe kezdünk — mondotta. — Pártunk Központi Bizottsága és kormányunk elhatározta, hogy 1975-ig egymillió lakást építünk. Ebből a szempontból a cementmű építkezésének óriási jelentősége van. A Dunai Cementes Mészmű megépítése, méreteit tekintve, hásonlít a Dunai Vasmű építkezéséhez. Ma az ország második legnagyobb beruházása Vácott folyik. Államunk mintegy hárommilliárd forintot irányzott elő erre az építkezésre, amelyet úgy kell folytatni, hogy a növekvő építőanyagigény kielégítéséhez ez az új üzem minél előbb hozzájárulhasson. Külön szólt az építőkhöz és tervezőmérnökökhöz, hogy Fizetéses szabadság a szövetkezetben A mendei Lenin Tsz-ben az elmúlt évben vezették be — kísérletképpen — a fizetéses szabadság rendszerét. A szövetkezet tagjai évente átlagosan 12 nap fizetett szabadságban részesülnek. Szabadságuk időtartamára az előző évben teljesített munkaegységeik egy napra eső részét kapják. Mende néhány hónappal ezelőtt alakult termelőszövetkezeti községgé. Az újonnan belépett tagok úgy határoztak, hogy továbbra is fenntartják a fizetéses szabadság rendszerét és a szövetkezet gazdái — ahogy a munkák megengedik — ki is veszik a részükre járó szabadságot. A megyei szervek segítségével lehetőség nyílik arra, hogy a mendei szövetkezeti gazdák egy része az ország legszebb üdülőhelyein töltse el szabadságidejét. — Lehet, hogy akad a gyűlésen olyan ember — folytatta Apró elvtárs —. aki arra gondol: mi mindig csak a munkáról beszélünk. Ez igaz. Mi beszélünk a munkáról, mert jobban élni csak munkából lehet, mert a jobb élethez több ipari, mezőgazdasági termékre van szükség; Elosztani csak azt lehet, amit megtermeltünk. Itt, Pest megyében is, a váci járásban is mind többet vásárolnak az emberek, jobban élnek, szebben és csinosabban öltözködnek, különösen a nők. A hat jelentősebb váci üzemben több mint 10 millió forint nyereségrészesedést osztanak ki a közeli napokban. Felemeltük a nyugdíjakat, a családi pótlékot. Minden állampolgár egészségének védelmére évi 1700 forintot áldozunk. Növekedett az élelmiszerfogyasztás, sok teltin-" tetben túlszárnyaltuk a legfejlettebb kapitalista országokat, például a cukorfogyasztásban, zsírfogyasztásban stb. Mindezek a tények bizonyítják: felszabadulásunk 15 esztendeje alatt hatalmas eredményeket értünk el, jobb és gazdagabb lett nálunk az élet, de ha még jobbá akarjuk tenni, meg kell érte dolgoznunk. A nemzetközi helyzetről szólva beszélt Apró elvtárs Hruscsov és De Gaulle tárgyalásairól, arról, hogy a szovjet államfő egy év alatt 14 országba látogatott el. Aláhúzta az ilyen látogatások, a tárgyalások jelentőségét és különösen két szempontból világította meg ezeknek fontosságát: a május 16-i párizsi csúcstalálkozó és ami ezzel összefügg, a világbéke megőrzése szempontjából. — Marx száz évvel ezelőtt azt mondotta — folytatta Apró elvtárs —, hogy a kommunizmus kísértete járja be Európát. Ma már nemcsak Európát járja be a kommunizmus „kísértete“, hanem mind az öt világrészt. Az egész világon hatalmas balratolódást észlelhetünk. Ez az egyetlen kiút, az új út, az egyedüli és leghelyesebb út. A világ lakosságának 32 százaléka már a szocialista tábor országaiban él. Ezt jelenti a kommunizmus tanának százesztendős fejlődése. A szocializmus ellen ma már nem lehet harcolni. A szocializmusnak hitele, tekintélye hatalmasra nőtt. A szocializmus győzni fog az egész világon. Végezetül, mint a Lengyel- országban járt küldöttség tagja, a lengyel munkások üdvözletét tolmácsolta a váci nagygyűlés részvevőinek és az egész magyar népnek, majd további jó munkát, egészséget, sok sikert kívánt megyénk legnagyobb munkásvárosa lakosságának. Magyarázat a „ E // emlékszünk? Először 1946 végén röppent fel, az azóta többször idézett mondat: magyar csoda. A világ- történelem egyik legnagyobb inflációjának egycsapásra történt nje&szüntetése, a jó forint megteremtése után a nyugati sajtóban szinte kedvelt dolog leit a magyar csodára hivatkozni. S azután jött az újjáépítés hősi korszaka, majd az újabb nagy nemzeti nekigyűrkőzés, az első ötéves terv. Rövid esztendők alatt megváltozott az ország arculata, az emelkedő jólét ismét felelevenítette a „csodát”. Amilyen hirtelen fedezték fel — többször is — a nyugati burzspá újságírók a nagyszerű felemelkedést, olyan gyorsan kaptak az alkalmon, az ötvenes évek során elkövetett hibákon, a saját magunk által őszintén feltárt visszásá- gokon. * Az ellenforradalom leverése utáni években szüntelen és mohó kíváncsisággal vetették magukat a burzsoá újságírók Magyarországra. Mi van ebben az országban azóta? Milyen mélyek a szocialista rendszer gyökerei? Hogyan volt lehetséges a bonyolult helyzet gyors rendezése? Stb. S mily érdekes! Már 1957 májusában olvastuk a Le Monde-ban: „Alkotó munkakedv, a rendszer melletti nagy politikai aktivitás, minden eddiginél jobb életnívó — ez Magyarország jelenleg. Hát nem valóságos csoda ez?” Ezek után még csak meg sem lehet lepődni a New-York Times itt járt munkatársának megállapításán, amelyet 1958 végén tett, miszerint: „Alig emlékeztet' itt már valami 1956-ra ... Ha fordulatról van szó, az emberek inkább 1945- ről beszélnek, ez jut elsősorban az eszükbe, hiszen a csodával egyenlő az a változás, ami bekövetkezett tizenöt esztendő alatt,’’ Nem, szó sincs róla, nincs itt semmi félreértés! Nem arról van szó, hogy a burzsoá újságírók megváltoztatták volna ellenséges szemléletüket a szocializmusról, a népi demokratikus Magyarországról. Inkább az a helyzet, hogy közülük sokban időnként felül tud kerekedni a tények által megerősített tárgyilagosság. Nem mindig van mód és lehetőség elmenni csukott szemmel az élet előtt. Márpedig az élet ilyen szavakat mondat például a londoni Times rendkívüli tudósítójával 1960 márciusában: „Magyarország jelenlegi vezetői sokat tanultak elődeik tévedéseiből és a legjobb benyomást keltik. Budapest és az ország derűs arcot mutat, maga a főváros sokkal szebb, mint bármikor volt amióta a kommunisták vannak hatalmon.” Még az olyan közismerten ellenséges beálh'tott- ságú lap. mint az osztrák Arbeiter Zeitung is azt írta a minap egyébként sok nevetséges állítást is megkockáztató cikkében: „A magyar kommunisták szeretik az erényt, a szerénységet, a szorgalmat, s ennek megvannak a maga előnyei. így például az oktatásügy terén: minden tehetséges gyerek tanulhat és'méghozzá pénzébe sem kerül.” Egy más témát érintve így ír az Arbeiter Zeitung tudósítója: „Beszéltem egy munkásasszonnyal, akinek egyébként nagyon is polgári vágyai vannak: egy kis családi ház kerttel és nyugalommal. De büszke volt a fiára, aki tovább tanulhat... Az asszony takarítónő egy üzemben és 900 forintot keres, férje villanyszerelő ugyanabban az üzemben, havi 1900 forint keresettel. A kettős kereset lehetővé teszi, hogy megvalósítsák álmukat a kis családi házról — sőt még mosógépet is vettek már... Ismételten meggyőződtem róla, hogy a mezőgazdasági munkások, a szakmunkások bére Magyarországon semmivel nem rosszabbak, mint nálunk.” TTgyancsak szívesen boncol- gatott téma, ahogy azt a Daily Mirror kifejezte „a magyarországi igen magas színvonalú társadalmi morál”. Ez az angol lap írta meg: „Az elmúlt másfél évtized minden hullámzása ellenére Magyar- országon olyan nagyfokú morális öntudat alakult ki az emberek belső gondolkodásában, amit valószínűleg a rendszer legnagyobb sikerének lehet elkönyvelni.” Egyszóval megvan a magyarázat a „csodára”, még ha a nyugati sajtó nagy része nem is meri levonni az egyébként teljesen logikus következtetést. Ám hadd segítsük mi hozzá őket... A társadalmi morál, a morális öntudat a mi felfogásunk szerint nem más, mint szocialista öntudat, szocialista morál, amelynek megvalósításában már elértünk egyet és mást. S ha voltak is gazdasági, politikai nehézségeink, mindenen átsegített bennünket a magyar nép hitvallása és kitartása a szocializmus mellett, s ami ezzel teljesen azonos, hitvallása és kitartása a párt mellett. Vajon „csoda” mindez? Ha úgy tetszik, nevezzék annak. A tárgyalások korszakának idején lesz még bőven alkalom és lehetőség ennek szívélyes megvitatására. Bácskai Lás-zló Reflektorfényben IV. SZEMES MARI 4 rádió 1-es stúdiójának ajtaján piros lámpa ég: Tilos a bemenet — azaz: felvétel folyik odabenn. A rendezőfülkében Molnár Mihály figyeli a színészek játékát. A mikrofon előtt csinos barna lány: Szemes Mari — azaz Szekeresné, Dömök Sándor: Azon az éjszakán című drámájának bányászasszonya. A felvétel szünetében beszélgetünk: — Gratulálhatok? — Köszönöm, nagyon köszönöm ... Nem is tudom, mit mondjak hirtelenjében... Olyan váratlanul ért... Nem számítottam rá ... A „meglepetés“: hazánk felszabadulásának ünnepére — eddigi sikeres alakításaiért — Jászai Mari-díjat kapott... Hogyan is kezdődött? — 1952-ben végeztem el a Színművészeti Főiskolát. A színészi pályát Szegeden 'kezdtem. Nagyon jó iskola volt. Egy vidéki színháznál tág lehetősége nyílik a fiataloknak. Az operettől a drámáig, a Boci-boci tarkától Gogol: Re- vizor-áig mindent játszottam... Két év után kerültem Pestre az Ifjúsági Színházhoz... Öt hónapig maradtam ott, akkor az alakuló József Attila Színházhoz hívtak. Örömmel tettem eleget a kérésnek, mert nagyszerű gondolatnak találtam: színházat alapítani Angyalföldön — a munkásoknak ... Itt, a József Attila Színházban Móricz Zsigmond: Nem élhetek muzsikaszó nélkül című színművének Pólika szerepében mutatkozott be az angyalföldi közönségnek — sikerrel. — Legkedvesebb szerepe? — Mindig amelyiket játszom. — Film? Mosolyog. — A film még nem fedezett fel... Néhány kisebb szerepet játszottam ugyan... de nem ez az igazi. Talán majd egyszer felfedeznek. Ki tudja? — Mivel tölti a szabad idejét? — Hajaj! — sóhajt nagyot. — A szabad idő a legkevesebb ... Majd‘ minden este játszom a színházban: Érdekházasság, Ugorj ki az ablakon, Felnőnek a gyerefkek ... Délelőttönként próba a Kispolgárokból ... Aztán énelcta- nulás... S végül, de nem utolsósorban: a Rádió. Nagyon szeretem. A színház után nyomban a Rádió következik. =- Tervei? — Sok-sok jó szerep. Vígjáték és dráma ... ami lehetőleg napjaink életét tükrözi. Ez a legizgalmasabb. Mond- jitk: találkozni az utcán az Érdekházasság Ilonkájával vagy az Ugorj ki az ablakon Kovács Marikájával... Nagyszerű dolog! Az ember érzi: igaz, amit a színpadon mond, cselekszik... — Más tervek? — Utazni szeretnék... A nyárra Prágát tervezzük. Eddig csak képekről, hallomásból ismerem. M ég beszélne, de már hívja a rendező. — Búcsúzóul még csak eny- nyit: — nyújt kezet — még sok jó játékkal szeretném meghálálni a Jászai Mari-díjat! Ez kötelességem! Prukner Pál
