Pest Megyei Hírlap, 1960. április (4. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-03 / 80. szám

1960. ÁPRILIS 3. VASARNAP «*T MECIEI ygipfap AZ ÚJ PARASZTI ÉLET ÚTJÁN Í!!!»MÜBH!!!!!Ü!!ÍÍ!ÍÍI A SZÜLŐFALUÉRT Alapító tagja volt a ver‘ — 1---------— segi Törek­v ő Termelőszövetkezetnek Szi- ráki József, a mostani elnök. 1949-ben, a szövetkezet meg­alakulása előtt minden ide­jét, energiáját arra szentelte, hogy megalakuljon a tsz. Hat­vani báró egykori napszámo­sai és részesaratói között igyekezett híveket szerezni a szövetkezeti gondolatnak. Si­került. Ha kevés taggal és kis területtel is, de megala­kult a szövetkezet. Azt csak természetesnek vették a ta­gok, hogy őt választják el­nöknek. A hatholdas új gazdából lett tsz-elnök hallatlan szorgalom­mal kezdett a szövetkezet ügyeinek intézéséhez. Talán éppen ezzel hívta fel magára a felsőbb szervek figyelmét. Röviddel a tsz megalakulása titán felkérték: vállalja el az egyik állami gazdaság vezeté­sét. Napokig gondolkodott az ajánlaton. Szíve, lelkiismerete szülőfalujához húzta, a roko­nokhoz, ismerősökhöz, akik az Ő szavára hallgatva alakítot­ták meg a szövetkezetei. Ne­met mondott a felszólításnak, de amikor közölték vele, „ve­gye pártutasításnak a megbí­zatást”, elvállalta. Az ország bármely részére --------------— került is, szülő­falujától véglegesen nem sza­kadt el. Évenként legalább Egyszer-kétszer hazalátogatott, körülnézni, mi is van otthon, hogyan boldogulnak az ottho­niak a termelőszövetkezetben. A búcsúzás, az otthoniaktól Való elválás egyre nehezebb Volt. A szövetkezet ugyanis, amelyet ő szervezett, nem­igen boldogult. Megéltek a tagok, a legszükségesebbre fu­totta a jövedelemből, de ő hem erről álmodozott, ami­kor az embereknek magya­rázta, milyen is lesz a közös­ben az élet. Különösen az fájt neki, hogy egy-egy ba­rátja borozás közben, ha nem Is sértő szándékkal, de meg­jegyezte: — Legjobb neked, Jóska, Igazgató vagy, nincs semmi bajod. Ilyenkor mindig igyekezett megmagyarázni: ne higgyék, nem a nehézségek elől futa- modott meg, kötelességből tette. Maga is érezte azon­ban, hogy szavai nem hang- Eanak meggyőzően. Két évvel ezelőtt a Császár­töltési Állami Gazdaság igaz­gatója volt. Időközben elvé­gezte a mezőgazdasági tech­nikumot, a gazdaság ügye jól állt, felettesei elismerték munkáját. A gyermekek is felcseperedtek, lánya ott ment férjhez. Már-már maga is úgy érezte, hogy véglegesen gyökeret ver, távol Versegtől. Újév táján vette ki szabadsá­gát, s látogatóba szülőfalu­jába utazott. Barátai, ismerő­sei minden eddiginél kedve­zőtlenebb hírekkel fogadták: a termelőszövetkezet ugyanis a tönk szélére jutott. A ta­gok mindegyike megpróbál­kozott a vezetéssel, de egyi- kőjüknek sem sikerült rend­behozni a közös gazdaság szénáját. A kedvetlenség, az elkeseredettség széthúzást eredményezett. Többen kilép­tek, s a tekintélyes nagyságú földterülethez mindössze 13 tag maradt csak. Közülük is többen elpályáztak a szövet­kezetből. Csak keserűséget, elégedetlenséget hallott azok­tól is, akikre annak idején a legjobban számított. Egyik este beszélgetés közben, ami­kor tanácsokat igyekezett ad­ni. hogy mit, hogyan csinál­janak, először hallotta egyik legjobb barátjától: — Hiába, nincs más hátra, fel kell oszlatni a szövetkeze­tét. — Erről ne is beszéljetek, ezt nem lehet megcsinálni — fakadt ki dühösen. — Mást pedig nem tudunk csinálni — mondták barátai. A régi gondolat, amelyet az utóbbi időkben már alig táp­lált, most minden más érzé­sen felülkerekedett, amikor kijelentette: — Hazajövök, de egy kis ideig még tartsatok ki! Tavasszal, amikor megkez­--------------dődött a ter­melőszövetkezet földjein a munka, Sziráki József a ha­tárt járta. Utasította az em­bereket, mit hogyan csinálja­nak, de maga is a vetőgép után járt és ugyanúgy dolgo­zott, mint a többi tag. Szük­ség volt a munkáskézre. S okat vártak a tagok Szirá­ki Józseftől, s bíztak benne, mégis gyakran előfordult, hogy nem értették meg. A modern, nagyüzemi gazdaság vezetéséhez szokott, a mező- gazdasághoz értő szakember magas követelményeket állí­tott. Nem tűrte a lazaságokat, a munkakerülést. Az évek óta gyengekezű vezetéshez szo­kott tagoknak persze — kevés kivétellel — nem igen tetszett a határozott, halogatást nem tűrő irányítás. Egy esetben előfordult, hogy az egyik táb­lán dolgozó négy tagot haza­küldte a munkából, mert azok nem fogadták el az utasítását. Amikor összepakolták holmi­jaikat és hazafelé vették út­jukat, visszatekintve, a legna­gyobb megrökönyödésükre azt látták, hogy az elnök folytatja azt a munkát, amit ők félbe­hagytak. Másnap kora reggel mindannyian megjelentek a táblán és most már úgy dol­goztak, ahogyan az elnök az előző nap mondotta. A munkafegyelem megszi­lárdítása mellett nem kisebb harcot kellett folytatnia az emberek gondolkodásmódjá­nak megváltoztatásáért. A tsz-ben éveken át egyoldalú, külterjes gazdálkodást folytat­tak. Főleg gabonát termeltek és kevés takarmányt. Kukori­cából, burgonyából jóformán csak annyit, amennyi a ház­tájihoz szükséges volt. Sziráki József nem így értelmezte a nagyüzemi gazdálkodást és ezért bizony elég sokszor ösz- szeütközésbe került a tagság­gal. Ilyenkor nem sajnálta a felvilágosító szót, de az is elő­fordult, hogy önhatalmúan in­tézkedett. Ilyenkor azzal nyugtatta meg lelkiismeretét, hogy éppen azoknak az érde­kében cselekszik, akik ragasz­kodnak a régihez és ellenezik az újat. Meghonosodott szokás volt a tsz-ben, hogy a szénát a falubeliekkel kaszáltatták le felesben, mondván: nincs elég tagjuk. Ez azt is jelentette, hogy takarmány híján állato­kat nem tudtak a közösben tartani. Sziráki József fűka­szát, rendsodrót kért az egyik közeli állami gazdaságtól és a 100 hold rét egész termését a közös szérűre takaríttatta be. A keménykezíi vezetés-----------------------Láttán vol­tak, akik kiléptek a ter­melőszövetkezetből, de olyan is akadt, akit a tagság zárt ki soraiból. A megváltozott munkarendnek, az új szel­lemnek tulajdonítható azon­ban, hogy 1959 tavaszán, ami­kor az egész község paraszt­sága magáévá tette a szö­vetkezeti gondolatot, mint­egy háromszázan kérték fel­vételüket a Törekvő Tsz- be, a földterület pedig 2300 holdra növekedett. A nagyobb föld, a sok munkáskéz újabb, nagysze­rűbb lehetőséget jelentett a gazdaság fellendítésére. Nem kellett attól tartania. hogy kapálatlanul maradnak a fö'- dek. Sokkal inkább attól, hogy nem jut minden kéz­nek munka. A tsz elnöke el­érkezettnek látta az időt arra. hogy változtasson a gazdálkodás módján, hogy szakítson a külterjes gazdál­kodással. — Állattenyésztéssel, ker­tészkedéssel és aprómag ter­mesztésével kell foglalkoz­nunk — mondotta a tervtár­gyaló közgyűlésen a tagság­nak. Az állattenyésztés fejleszté­sével és az aprómag-termesz- téssel még csak egyetértettek a tagok, hanem a kertészke­désnek ugyancsak sok ellen­zője akadt. — Sohasem kertészked­tek a mi határunkban — szólaltak fel sorra a ta­gok. — Éppen ezért kell meg­próbálnunk — bizonygatta igazát az elnök. Kísérletként 15 holdas par­cellát mégiscsak kijelöltek kertészetnek a falu alatt. A nyáron már csodájára jár­tak a tagok a gyöhyörű pap­rikának és paradicsomnak. A pénztárkönyv bevételi ro­vatába pedig több mint 100 000 forint jövedelmet je­gyeztek fel a 15 holdról, ami ugyancsak nagy szerepet ját­szott abban, hogy a munka­egység értéke tavaly 38,63 forint volt. Az idei tervtár­gyaló közgyűlésen már el­lenszavazat nélkül' 50 hold­ra emelték a kertészet terü­letét Kialakultak 2000 vagon zöldség és gyümölcs Az idén több mint kétezer hodon termelnek zöldségfélé­ket (zöldborsót, paprikát, pa­radicsomot, uborkát stb.) az aszódi járás termelőszövetke­zetei. Minden holdról átla­gosan 60—80 mázsa — csak­nem egy vagon — zöldség- árut küldenek a járás tsz-ei a piacokra. A tervek szerint 1600 vagon zöldárut adnak belföldi fogyasztásra, ezen­kívül az elmúlt évi 240 va­gon helyett^ mintegy 400 va­gon — zömében korai — zöldségfélét küldenek ex­portra. A legtöbb zöldárut a túrái, a galgahévízi, a hé- vízgyörki, a kartali és a bagi termelőszövetkezetek adják. a fejlett nagyüzemi gazdálkodás körvonalai a vérségi Törekvő Tsz-ben. Állatállományukat a tava-, lyihoz képest megtízszerez- i ték. Szűknek bizonyultak a korábbi férőhelyek, ezért gyors ütemben építkeznek. Traktorokat vásároltak, hogy minél több kézi erőt irá­nyíthassanak a nagyobb jö­vedelmet adó munkaigé­nyes növények termesztésé­hez. Az idén már 400 hízott sertést 70 hízómarhát és 150 ezer liter tejet szállítanak a város ellátására. Zöldségfé­lékkel megrakott autók gör­dülnek ki a falúból, drága valutát érő aprómagvakkal teli zsákok indulnak az or­szág határain túlra Verseg- rőL Sziráki József léHkiismere- tére hallgatott becsületbeli kötelességének tartotta visz- szaimenni falujába, segíteni barátainak, ismerőseinek, a falujabelieknek. Szívéhez kö­zel álló megbízatást teljesít Mihók Sándor Még több segítséget kapnak a zöldségtermelő tsz-ek Messzemenő segítségei nyújt a zöldségtermeléssel foglal­kozó tsz-eknek a Szövetkeze­tek Pest megyei Értékesítő Központja. A termelőszövet­kezetek termelési munkájá­nak elősegítése érdekében 1960-ban, mintegy 2 200 000 palántát (az elmúlt évinek, mintegy kétszeresét) ad a tsz-eknek. A melegágyi ker­tészkedés elősegítése érdeké­ben 12 000 darab melegágyi ablakkeretet és 24 000 négy­zetméter melegágyi üveget, valamint 2000 vagon trágyát biztosítanak a szövetkezetek­nek. Fentieken túlmenően — az elmúlt évek gyakorlatának megfelelően — a szövetkeze­tek részére, igényeiknek meg­felelően traktorokat, palántá- zógépeket biztosítanak, vala­mint segítséget adnak öntöző­berendezések beszerzéséhez. Minden rendelkezésére álló eszközzel elősegíti a MÉK, hogy a szövetkezetek fokoz­zák a hagyományos, jól fizető kultúrák termesztését, ami­lyen például a spárga, az őszibarack, a málna, a földi­eper. stb. A termelőszövetkezeti terü­letek jelentős arányú megnö­vekedése szükségessé tesz bi­zonyos átcsoportosításokat a i felvásárlási apparátusban. | Ahol az gazdaságos és ész-1 szerű, a MÉSZÖV s a helyi | földművesszövetkezetek egyet- £ értésével, a MÉK a felvásár- ^ lást saját apparátusával bo- 4 nyolítja le. Ilyen jellegű át- J szervezést kizárólag ott és ^ annyiban fognak végrehajtani, j ahol és amennyiben az segíti j a termelést és meggyorsítja £ az áru útját a fogyasztókhoz, | A város termelőszövetkezetei az Idén 2009 hold szőlőt és gyümölcsöst művelnek. A rossz szőlőkre nagyüzemi gyü­mölcsöst telepítenek s amikor az termőre fordul, csak, ak­kor dobják ki az elaggój g^Iőt. 600 darab hízott sertést ad el az idén a ceglédi Hunyadi Tsz Ezekben a napokban kez­dik meg a ceglédi Hunyadi Tsz-ben egy 150 férőhelyes sertéshizlalda építését, nagy­részt saját erőből. A tervek szerint a szövetkezet az idén 600 hízott sertést ad el az Ál­latforgalmi Vállalatnak. Je­lenleg 25 anyakocája van a tsz-nek, ezt viszont az év vé­gére kétszeresére növelik. Saját erejükből 4000 férő­helyes baromfitelepet is épí­tettek a szövetkezet fiatal tagjai. Az első 2000 dara­bős naposcsibe-szállítmány J már megérkezett a tsz-be. ^ Nyo'c-tíz hét múlva küldik | piacra az első rántanivaló \ csirkeszállítmányt, majd egész éven át folyamatosan ne-1" veinek rántanivaló csibéket | a tsz-ben. Elképzeléseik sze- j- rint az idősebb szövetkezeti, f .gazdák üresen álló istállóik- j ban a szövetkezet részére j 100—300 darab libát pulykát i és csirkét nevelnek fel mun- : kaegységtérítés ellenében. j Tehenenként 6200 liter tej A péceli Zöld Mező Tsz tehenészetében tavaly min­den tehén évente átlagosan 6200 liter, 3,7 százalékon fe­lüli zsírtartalmú tejet adott. Pécel a tavasszal termelő­szövetkezeti községgé alakult, csaknem nyolcvan tehenet fejnek azóta a tsz-ben. A szövetkezet vezetői és gaz­dái elhatározták, hogy te­henenként ezután is legalább 6200 liter tejet adnak köz- fogyasztásra. A péceli szövetkezet több száz hízómarhát is elad az Állatforgalmi Vállalatnak. Ál­latállományuk növelését sa­ját erejükből biztosítják. Meg­vásárolják a szövetkezeti gazdák háztáji gazdaságában született borjakat, az üsző­ket és a bikákat felnevelik. Mivel a péceliek állománya törzskönyvezett, a bikákat | nem hizlalják meg, hanem í tenyészállatként adják át más § tsz-eknek. Egy-két éven be-1 lül a szövetkezetben beve- i zetik az itatásos borjúneve- í lést. aminek révén olcsóbban I tudják felnevelni a borjakat. | Harmincöt a nyakoca | A tizenegyedik éve műkő- \ dő túrái Galgamenti Tsz az ^ aszódi járás termel őszövet-1 kezetei részére az idén har- ^ mincöt anyakocát nevel. A ^ szövetkezet persze nemcsak | a járás tsz-eire gondot ha- | nem saját sertésállománya í növelésére is. A szaporulat- ^ ból növelik sertésállományu- ^ kát, mind a hízók, mind a | kocák számát, Sertéshúsból százholdanként 51,2 mázsát adnak közfo­gyasztásra a ceglédi termelőszövetkezetek az idén. Ennek elérése érdekében ezernél több anyakocát nevednek s a hí zónák valót saját állományuk szaporulatából fedezik. •m ,r±A­Százholdanként 101 hektoliter tejet adnak 1960-ban az ál­lamnak a város szövetkezetei. Ennek megfelelően száz hold szántónként 10,6 szarvasmarhát tartanak, aminek fele te­hén. Az egy tehénre jutó átlagos évi tejhozam alig vala­mivel lesz kevesebb 3000 liternél. MÁR AZ IDÉN Cegléd, tavaly ősszel alakult termelőszövetkezeti várossá, f Azóta a város dolgozó parasztjai tizenegy termelőszövetkezet- £ ben tevékenykednek. Nagy kedvvel, lelkesedéssel dolgoznak a % szövetkezetbe lépett dolgozó parasztok s hogy szorgos mun- kálkodásuknak meglesz az eredménye, azt nemcsak gazdag í terveik, hanem eddig elért eredményeik is tanúsítják. A tervek szerint a ceglédi tsz-ek az idén átlagosan 45,55t f forintot fizetnek egy-egy munkaegységre. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a szövetkezetek minden tagja (tehát nem csa- $ ladja) húszezer forintnak megfelelő jövedelemhez jut egy évi (j derekas munkája révén. Felvetődött a kérdés, miből tudják ; ezt az összeget fizetni a tsz-ek? Az alábbi képek és az azokra \ írt szöveg azt illusztrálják, hogy a szövetkezetek valóra tudják i váltani elképzeléseiket, nagy alapossággal, körültekintéssel ké- ; szítéit terveiket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom