Pest Megyei Hírlap, 1960. április (4. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-03 / 80. szám
?wm i PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP . P, £ S t ' M E G Y E I IV. ÉVFOLYAM, 80. SZÄM ARA I FORINT i!>eo. Április 3. vasárnap ( ............... T izenöt szabad esztendő • írta: Kcleii Ferenc, a megyei tansies elnöke A z elmúlt év nyarán ünnepelték hazájuk fel- szabadulásának 15. évfordulóját lengyel és román testvéreink. Az idén ünnepük csehszlovák, bolgár, albán, keletnémet testvéreink, valamint a baráti jugoszláv nép. Ma ünnepiünk mi, magyarok! íme, államok és népek egész sora ünnepelt mostanában, vagy fogja ünnepelni hazája felszabadulásának 15. évfordulóját. Ennek rendkívüli nemzetközi jelentősége aligha vitaiható. Az első világháború befejezése után, részben pedig a második világháború elejétől — a hitleri beavatkozás következtében — barbár, terrorisztikus, a népet minden jogtól megfosztó fasiszta kormányok kerültek ez országokban hatalomra. Uralkodásuk borzalmas és szégyenteljes volt. Ha a második világháborúban a fasizmus sötét erői győznek, a világ a barbárságba süllyed vissza. A magyar nép sorsa a szláv népekkel esett volna egyforma elbírálás alá. A történelem azonban, különösen nagy sorsfordulók idején, előre viszi a népek ügyét és nem hátra. A hitleristák rabló, igazságtalan háborújával szemben a szövetségesek, a Szovjetunió megtámadása után, annak vezetésével igazságos, felszabadító háborút folytattak. A fasiszta—imperialista rombolás és pusztítás reakciós erejével szemben a Szovjetunió képviselte a társadalmi haladás, a tartós béke biztosításának szent eszméit, amelyeket győzelemre juttatva — történelmi hivatást teljesített. Egyetlen ország felszabadítása is nagy nemzetközi esemény lett volna, de ennyié: világtörténelmi jelentőségű. Megváltoztatta Európa, a világ képét. Összeszűkült a kapitalista elnyomatás, a háborúk szításának területe, kitágult. megnagyobbodott a béke és a szocializmus tábora. Ä fasiszta seregek veszett ellenállásának szétzúzása Lengyelországban, Romániában. Csehszlovákiában. Bulgáriában. Albániában. Magyarországon, Jugoszláviában és magában Németországban — kezdve a megszállt szovjet területek felszabadításától — súlyos áldozatokat követelt a Szovjetunió népeitől. Természetes ezért, hogy ezen a legnagyobb nemzeti ünnepünkön, amikor a második világháború befejezésének és a fasiszta elnyomás alóli felszabadításunk 15. évfordulóját ünnepeljük, vártunk, kormányunk, összeforrva népünkkel. legfőbb erkölcsi kötelességének tartja, hogy a Szovjetunió és dicső hadserege felé soha el nem múló hálájának forró köszönetét küldje. Ha hála és hűség tekintetében lehet fokozatról beszélni. akkor ez a magyar nép részéről még mélyebb és magával Tagadóbb az utóbbi három évben, mint korábban. Mert ki ne vetne számot a jövőben is annak a segítségnek rendkívüli jelentőségével, amelyet a Szovjetunió nyújtott 1956-ban ahhoz, hogy az ellenforradalmi árulásig süly- lyedt revizionisták, s népünk más belső és külső imperialista ellenségei által veszélyeztetett népi demokratikus hatalmunkat fenntartsuk és a hibákat kiküszöbölve olyan igazi népi hatalommá fejlesszük, amelynek keretei között töretlen vonalban megyünk előre a szocializmus útján! Szocialista rendszerünk lényegéből fakadóan egymás közt 15 év óta békében élünk mi, felszabadult népek, és fogunk élni, míg a világ világ lesz. Ez azonban kapcsolataink lényegét még nem teljesen fejezi ki. A Szovjetunió és a népi demokratikus államok egymáshoz való viszonya több az egymás közt megőrzött békés állapottól: életre-halálra elkötelezett kölcsönös barátság és segély- nyújtás. A kölcsönös támogatásnak, a proletár internacionalizmusnak a kapitalista államok viszonylatában nem ismert formája ez, egyik legsarkalatosabb tényezője a ví- lágbéke megőrzésének. Táborunkon belül az „egy mindenkiért, mindenki egyért” jelszó önként vállalt, kötelező érvénnyel bír. Ennek felismerése a dolgozók józanabb bírálatára készteti az agresz- szió híveit is. Mennél erősebbé tesszük országaink között e nemes kapcsolatokat, mennél több olyan állama lesz a világnak, amely a hidegháborút következetesen elítéli, annál reálisabbá válik a népek számára a háborúnak, mint a vitás kérdések eldöntése eszközének végleges kiküszöbölése. A magyar nép büszke ar- -r»- ra. hogy pártja és kormánya vezetésével 15 év óta hűen tesz eleget történelmi hivatásának. A kor parancsoló követelményeinek megfelelően bátran száll szembe az elmaradottsággal és a kapitalizmustól maga- sabbrendű társ<rdalom, a szocializmus megteremtéséért küzd befelé — kifelé pedig a béke fenntartásáért, a más társadalmi rendszerű országokkal való békés együttélésért. Népünk a Szovjetunió és a népi demokratikus államok oldalán harcol valamennyi ország általános és teljes lefegyverzéséért, mint a különböző berendezésű államok közötti bizalom helyreállításának, a világbéke végleges megteremtésének biztosításáért. E nagy nemzeti évfordulón azonban másra is büszkén tekintünk: társadalmi életünk anyagi-gazdasági és kulturális területén elért 15 éves előrehaladásunkra, Nincs és nem is lehet a világon egyetlen kapitalista állam, amely az elmúlt 15 év alatt csak megközelítőleg is olyan eredményeket tudna felmutatni, mint Magyarország. Ilyen és még nagyobb eredményeket csak a Szovjetunió és a népi demokratikus államok képesek viszonylag rövid idő alatt elérni, ahol örökre megszűnt az ember ember általi elnyomása, a munkanélküliség, ahol a párt, a kormány és a nép egy célért küzd: a szocializmus felépítéséért, a háború végleges kiküszöböléséért. Pártunk múlt évi VII. kongresszusának határozatai hűen tükrözik dolgozó népünk további céljait, reményeit. E határozatok szellemében és népünk érdekeinek megfelelően kell teljesítenünk és túlteljesítenünk hároméves népgazdasági tervünk utolsó évének előirányzatait, hogy a legkedvezőbb feltételeket teremtsük meg az 1961—1965-ig terjedő II. ötéves terv megkezdéséhez, öt év alatt főbb vonásaiban le kell raknunk a szocializmus szilárd alapjait, ami a szocialista ipar és mezőgazdaság nagyszabású fejlesztését és népünk anyagi-kulturális színvonalának emelését jelenti. E legnagyobb nemzeti ünnepünkön is az egész ország — nem tévesztve szem elől más kérdéseket sem — a mezőgazdaság felé fordítja figyelmét. Mezőgazdaságunk fejlődése, jövője a nagyüzemi gazdaság kibontakoztatásának alaposságától, gyorsaságától függ. A mezőgazdasági gépi technika, a vegyipar, a szputnyikok és a rohamosan növekedő élelmiszerigények mai korában nem lehet tovább fenntartani a kisüzemi gazdálkodást, amely szűk voltánál fogva nem képes a fejlődésre és állandóan visszafelé húz, a kapitalizmushoz. Ezt parasztságunk többsége már megértette és felszabadulásunk 15. évében országosan már 72, megyénk viszonylatában 55 százalékban nagyüzemi keretek között gazdálkodik. Kormányzatunk minden rendelkezésére álló támogatást megad termelőszövetkezeteink gazdálkodásának jó megalapozásához, megerősödéséhez. Most a párt vezette tanácsok, tsz-elnökök és más vezetők, a tagok szorgalmán, jóakaratán, becsületes munkáján múlik az idei évre szóló, termelési és felvásárlási tervek teljesítése és túlteljesítése. De múlik a város dolgozóinak további áldozatkész munkáján, az egyénileg dolgozó parasztok baráti jóindulatán is, mert a szocialista gazdálkodás győzelme a város után a faluban — egész társadalmunk legfőbb érdeke. Ü nnepelve hazánk felszabadulásának 15. évfordulóját, boldogan tekintve vissza a sikerekben gazdag megtett útra, végezze mindenki szorgalmasan munkáját. Különös szeretettel és odaadással tegyen eleget közösségi feladatának a termelőszövetkezetek tagsága, hogy a szorgalma eredményeként megnövekedett terméshozam és jószágállomány saját javát és gyarapodását, és egyben az egész nemzet életszínvonalának emelkedését biztosítsa. Legyen minden becsületes dolgozó szorgalmas építő- munkása szocialista rendszerünknek. Aki a gép mellett, a mezőn, a tervező asztalnál, az iskolában, a háztartásban, a haza belső rendjének és védelmének őrző helyein eleget tesz állampolgári köte- telességének — megbecsült építője új életünknek. A maga egyszerű, hétköznapi tetteivel sok millió névtelen és neves hőse a munkának, immár 15 éve építi és szépíti országunkat, a magunk jelenjét, gyermekeink jövőjét. E munka harc is egyben, mégpedig kemény harc a régivel szemben az újért, amelyben naponta születnek hősök és hőstettek. A párt szavára, szívünk sugallatára hallgatva olyanná formáljuk szocialista rendszerünket, amely az emberi boldogság, a béke megvalósításának biztosítéka és oltalmazója lesz. TernuSőszövetkezeti tagokat tünUtUk ki Felszabadulásunk 15. évfordulója alkalmából a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa termelőszövetkezeti vezetőket és tagokat tüntetett ki a termelőszövetkezeti mozgalomban kifejtett tízéves példamutató munkájuk elismeréséül. A kitüntetéseket Dobi István az Elnöki Tanács elnöke adta át. Munkaérdemrend kitüntetést Pest megyéből Erdős Sándor, az albertirsai Szabadság Tsz elnöke kapott. fl szocializmus az új út, az egyedüli és leghelyesebb út Tízezres nagygyűlés Vác főterén a z ország és a dolgozó magyar nép felszáll badulásának 15. évfordulóját Pest megye Vácott, legősibb városában ünnepli meg. Nincs hivalkodó diadalkapu és nincs sallan- gas bandérium sem. Az üzemekben zavartalanul folyik a munka, a város határában a traktorok megállás nélkül porhanyítják a barázdákat, az épülő falak tovább emelkednek, az üllőkön zeng a kalapács és épül, izmosodik a jövendő. Mindez pedig minden rezesbandánál harsogóbban hirdeti az ünnepet. Az ünnepet, amely éppen ezért lélekemelő. Derűs ég, tavaszi napsütés, tisztára sepert utcák fogadták azokat, akik szombaton reggel Vácra érkeztek, hogy részt vegyenek a megye ünnepén. A város zavartalanul folytatja mindennapi életét, a szemekben mégis az ünnep fénye ragyog. Reggel 10 óra. Néhány autó kanyarodik a pártbizottság székháza elé. Az egyik kocsiból Apró Antal elvtárs, a Minisztertanács első elnökhelyettese, a Politikai Bizottság tagja száll ki és Horváth András elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára társaságában otthonosan siet a kapu felé, ahol a váci vezetők fogadják. Nincs semmi ceremónia, szinte hivatalos jellege sincs a fogadásnak. Csupa ismerős találkozik itt. Régi elvtársak, küzdőtársak. A kormány és a Központi Bizottság képviselője, aki különben szónoka a délutáni nagygyűlésnek, mintha hazaérkezne. Otthonosan siet föl a lépcsőkön és fog kezet régi ismerőseivel. A második emeleti tanácskozási teremben körülfogják a váciak. Mosolyogva hallgatja, hogy mi minden kéne ennek a városnak: nagyobb kórház, színház, szélesebb utak, több lakás. Igazat ad nekik. És vidáman mondja: minden meglesz, csak ki kell várni. Addig is — teszi hozzá tréfásan — amíg fölépül a váci operaház, a váciak televízión is hallgathatják az operaelőadásokat. Mindenki nevet és mindenki igazat ad Apró Antalnak. így beszélik meg, ebben a kedélyes, közvetlen légkörben a helyi problémákat. Aztán fölkerekedik a társaság. Az autók végigsuhannak a fellobogózott váci utcákon: Lassan elmarad mögöttük az ódon város és már azon a területen járnak, ahol most bontakoznak ki az ország egyik legkorszerűbb, legnagyobb ipari üzemének, a Dunai Cement- és Mészműnek körvonalai. Ez már sokkal több, mint látomás. Ez már a valóság, de fölötte ezekben az órákban az ünnep hangulata lebeg. Talabér József, a DMC főmérnöke rövid ismertetővel szolgál. Néhány műszaki adat, egy-két szám, és a hallgatóság előtt reálisan rajzolódik ki az épülő hatalmas üzem monumentális képe. A cementről szólnak ezek az adatok, a cement tonnamillióiról, amelyekre biztonságosan épülhet a szocialista jövendő. Áhitatos csendben hangzanak el a főmérnök szavai. A kísérőzenét hozzájuk az odakint folyó munka ritmusa szolgáltatja. A váci utcákon, a piros és a nemzetiszínű zászlócskák alatt a tavaszi napfényözönben derűsen járnak-kelnek az emberek. rezekben a percekben talán senki sincs, aki J-j ne arra gondolna, ami volt, ami van és főleg ami lesz ebben az ősi városban és ebben a tizenöt év óta szabadon élő országban. Apró Antal elvtársi ünnepi beszéde A diákok voltak a legfrissebbek. Ök már délután 3 óra tájt megindultak a főtér felé. És utánuk végeláthatatlan sorokban következtek a többiek: a Finomfonó, a Kötöttárugyár, a Forte dolgozói és a környék népe, a rádi és a többi termelőszövetkezet parasztsága. A kötöttárugyáriak sorait többek között Oszoli elvtárs rendezgette. Intézkedés közben azonban még beszélgetésre is jutott ideje. A kérdésre, hogy mi újság a gyárban, elsőnek csak annyi mondott: „fellendülés“. Később részletezte: „Már csak 1961-re fogadhatunk el exportrendelést, tele vagyunk, a világ minden részébe szállítunk. Exportunk 70 százaléka a tőkés államokba megy. Pedig még néhány évvel ezelőtt Jcisüzem voltunk“ ezen a téren. Száz, százötven darabos megrendeléseket küldözgettünk Angliába, ma pedig egyedül ebbe, az iparilag Talabér József főmérnök átadja Apró Antal elvtársnak az ötéves terv egyik legnagyobb alkotásának, a Dunai Mész- és Cementműnek rajzát. fejlett országba havi 1500— 2000 darab tréningruhát küldünk,“ Fellendülés. Errői beszélt Apró Antal elvtárs, a váci. felszabadulási ünnepi ‘nagygyűlés szónoka is. Beszédét azzal kezdte, hogy tolmácsolta a Központi Bizottság és a kormány forró, elvtársi üdvözletét a nagygyűlés részvevőinek, majd emlékeztette a teret zsúfolásig betöltő közönséget a 15 évvel ezelőtt történtekre. — Sokan közülünk már elfelejtették mindazt, ami 15 évvel ezelőtt történt. Pedig 15 esztendő nem nagy idő egy ország életében. Emlékeznünk kell, mert aki nem tanúi a múltból, az kevésbé tudja megérteni és nem tudja megbecsülni a jelent. Idézte a háború pusztításait és a háború előtti évek munkanélküliségét, nyomorát, valamint az egykori váci püspök mondását, amely szerint „nem szabad, hogy Vácra üzemek kerüljenek, mert az üzem megfertőzi a várost, idegen eszméket terjeszt, nemkívánatos formában világosítja fel a lakosságot.“ Nos, a püspök úrnak nem_ lett igaza — folytatta Apró Antal elvtárs. _ Vác ( Folytatás a 2. oldalon)
