Pest Megyei Hírlap, 1960. április (4. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-21 / 93. szám

1«60. ÁPRILIS 21. CSÜTÖRTÖK rt st MEGYEI Ki ii munkásosztály leghűségesebb szövetségese falun ? Az évekkel ezelőtt alakult és megszilárdult termelőszö­vetkezetekbe a tavaszi és az őszi fejlesztés során sok új dolgozó paraszt kérte felvéte­léit A meglevő tsz-eken kívül számos új nagyüzemi gazda­ság jött létre. Ma már két termelőszövetkezeti járásunk van, más járásokban pedig sok falu vált szövetkezeti köz­séggé. A négyszáz-hatszáz holdas gazdaságok helyett zö­mében ezer, kétezer holdas nagyüzemek alakultak. Ezek a számok nemcsak mennyisé­gi változást jeleznek, hanem azt a minőségi különbséget is, ami az elmúlt évekkel szemben ma már jellemző: a középparasztság nagy része is tsz-tag lett. Mint ahogy már sokszor el­mondottuk: igazi nagyüzemi gazdál­kodásról, a falu szociali- zálódásáról altkor beszél­hetünk, ha a középpa­rasztság is meggyőző­dött a mezőgazdasági nagyüzem fölényéről, s maga is ezt az utat vá­lasztja. Az a feladatunk, hogy be­vonjuk a középparasztok százezreit a szövetkezetekbe, mert csak így kapcsolhatjuk be őket a szocializmus épí­tésébe. Itt meg kell je­gyezni azt is, hogy ma már a szegényparasztság sem azt jeleníti, mint valaha.' A szegényparasztság túl­nyomó többsége a felszabadu­lás után földhöz jutott, s ügyessége, szorgalma és el­sősorban a munkásosztály segítése révén módosabbá vált. Egy részük középpa­raszttá, más részük kis­parasztié fejlődött, akinek életszínvonala jóval megha­ladta a volt agrárploretár életszínvonalát és megközelí­tette a középparasztságét. Ha­zánkban tehát megszűnt a dolgozó parasztságnak egyik legnagyobb rétege: a nincs­telen, nyomorgó, mindenétől megfosztott szegényparaszt­ság. S ma, , akik magukról, mint szegényparasztokról be­szélnek, szintén tudják, mit változott a sorsuk. Jelentős részük — mivel a legforra­dalmibb réteghez tartoznak — régóta szövetkezeti tag. A magyar középparasztság java része — ha vajúdva, ha sok problémázgatás, fontol­gatás közben — de eldöntöt­te, melyik utat választja. A múló hónapok igazolták: legtöbbjük megtalálta a helyét, szorgalmasan dol­gozik és mind jobban megbarátkozik az új élet­formával, noha számol a kezdeti nehézségekkel, az új életforma átmeneti zökkenőivel. Az eredmények, a tavaszi munka jó végzése, a meg­szilárdításért folyó harc ed­digi sikerei jelentik-e, hogy a termelőszövetkezetekben teljesen problémamentes, gondtalan az élet? A:kl ilyet állít, becsapja önmagát és másokat is. Van, ahol ne­héz volt a kellő mennyiségű vetőmag összehozása, a lovak leadása, az első előlegalap megteremtése, a közös is­tállók felépítése. Nagy gon­dot jelent az emberek gon­dolkodásmódjának megváltoz­tatása: az, hogy elfeledtessük a tsz tagjaival a maradi szo­kásokat, nézeteket. Megér­tessük az új lényegét, a kö­zös munka ezernyi szép vo­nását, előnyét. Nagykovácsin, Túrán, Zsám- békon, Galgagyörkön és má­sutt a vezetők, de a tagok is elmondották: olykor még fel­emlegetik: ki a régi, ki az új tag; ki volt szegény- és ki középparaszt. Néha ösz- szekoccannak: „Mi kapartuk ki nektek a gesztenyét1’! „Könnyű nektek a készre jönni!” Legyinthetünk erre? Elin­tézhetjük azzal, hogy „majd összeszoknak, csak ki kell várni az idejét”, meg „a mi községünk népe forrófejű, még könnyen összekap!” Ezeknek az összetűzéseknek, egymás sértegetésének — ha olykor rejtve is — gyökere a régi szemléleti mód, a régi szokások, előítéletek talajá­ba kapaszkodik. De nemcsak az előítéletekről van szó. Gondoljuk el, hogy akik évekkel ezelőtt alakították ki közös gazdaságukat, mennyire szívükhöz nőtt az. Mennyire kedves nekik min­den szeg, tégla és egy-egy munkagép mennyi emléket idéz fel! S most azzal a géppel, amelyet valaha ők nehezen *• vásároltak, épnen egy újonnan belépett tag dolgozik majd?! Az össze­gyűjtött vagyon most közös az újakkal, akiknek nem volt semmi részük annak megszerzésében! Emberileg érthető, kicsit talán elismerésre méltó, hogy féltik, óvják, ami az övék, a közösé. De helyes-e úgy félteni a tsz-t, hogy elzár­ják mások elől, hogy kire­kesztik belőle azokat, akik máris gyarapítják, szaktudá­sukkal, rátermettségükkel, saját kis vagyonkájukkal fej­leszteni készek a közös gaz­daságot? Akik az új tagoktól fél­tik a tsz-t, azok vélt har- cosságukkal, félreértett tsz-szeretetükkel épp an­nak ártanak, amit félte­nek: a közösnek. Kockáz­tatják valóságos érdekei­ket — a szövetkezet gyarapodását. Régi és új tagnak lehet-e más érde­ke, mint a közös felvi­rágzása?! Ha a helytelen nézetek t«7 rét kapnának, a termelő­szövetkezet bezárhatná a kapuját azok előtt, akiknek belépésével megszűnik a fa­lusi kisárutermelés. Pedig a kisárutermelés megszüntetése örökre elzárja falun is a kapitalizmus visszatérésének útját. Hasonlóan fellépünk a sze­gény- és a középparaszti szö­vetkezeti tagok megkülön­böztetése ellen.. Valamennyi tsz-tagot munkája. szorgal­ma, erkölcse, becsülete sze­rint osztályozunk. S ha egy volt szegényparaszti elnök it­tasan jelenik meg a határban, vagy izgiága, hatalmaskodó természetével ellentéteket szít, éppen úgy elveszti társai be­csülését, mint bárki más. 'S ha egy volt középparaszt mindennap időben elvégzi a rábízott feladatot, hasznot, hírnevet szerez a tsz-nek, bi­zonyosan senkinek nem jut eszébe, hogy hátrább való, mint a volt szegényparaszt. Szabó Ferenc nagykovácsi középparaszt például azt mondotta a szervezés során, hogy soha nem lép szövetke­zetbe. Ma pedig tisztelettel emlegetik: rendes, szorgal­mas tsz-tag. Hasonló példá­kat hallottunk Tinnyén, Perbálon, Túrán, Galgagyör­kön és másutt is. A legutóbbi időkig kevés figyelmet' fordítottunk arra, hogy a középparasztokat be­vonjuk a vezetésbe. Pedig bebizonyították, hogy többsé­gük kitűnő gazda. Ezt a hibát a legtöbb termelőszövetkezet­ben kijavították már. A leg­jobbakat beválasztották a ve­zetésbe és módot adnak ké­pességeik kifejtésére. Kik azok, akik mégis napi­renden tartják és megkísérlik élezni a két paraszti réteg kö­zötti különbséget? Elsősorban azok, akik még maradiak, tele vannak kétségekkel, nem bíznak eléggé a nagyüzemi gaz­dálkodás sikereiben. Akik még nem értik a mező­gazdaság átszervezésének célját, lényegét. Akik nem biztosak abban, hogy a szocialista nagyüzem az ő érdeküket, jövőjüket szol­gálja. Ezek hozakodnak elő újra és újra a „rangsorolással”, ezek esnek pánikba a nagygazdák miatt, ezek kicsinyük le a középparaszt szerepét. To­vábbá azok, akik a lenini hármas jelszóra hivatkozva előnyöket, kiváltságos helyze­tet akarnak biztosítani ma­guknak a tsz-en belül. Akik I nem értik azt, hogy a lenini hármas jelszó — támaszkodj | a szegényparasztságra, köss tartós szövetséget a közép­parasztsággal és folytass kí­méletlen harcot - az ellenség ellen! — a proletariátus ha­talomra jutása és a proletár- diktatúra megszilárdítása ide­jére — a fejlődésének egy hosszabb szakaszára — érvé­nyes. Ez a hármas jelszó a parasztság egymáshoz való vi­szonyát fejezte ki abban az időben és utalt a rétegeződés különbségére is. Ez a hármas jelszó határozta meg a mun­kásosztály és a parasztság szövetségét, mert a munkás- osztály abban az időben a volt agrárproletárra támaszkodha­tott leginkább. Forradalmisá- gánál fogva ez állt legköze­lebb hozzá. De mit jelent most a meg­változott helyzetben a lenini hármas jelszó? Mit jelent ma a legforradalmibb réteg? Mit jelent az, hogy bizonyos sza­kasz, fejlődési időszak tarta­mára vonatkozik a lenini hár­mas jelszó? Azt jelenti, hogy megindult a dolgozó paraszt­ság a tsz-be. Létrejött egy új paraszti réteg: a termelőszövetke­zeti tagság. Ez a réteg — bár agrárproletárokból és középparasztokból vegye­sen tevődik össze — ma­gasabb szintű támasza, szövetségese a munkás- osztálynak, mint a to­vábbra is egyénileg gaz­dálkodó szegény- vagy középparaszt. Természetesen az egyénileg gazdálkodókkal is tartós szö­vetségben áll a munkásosz­tály. A munkásosztály támo­gatja, segíti a dolgozó pa­rasztságot. de segíti abban is, hogy mielőbb a szövetkezeti útra lépjen. Tehát a kívülállók közül is az a hűségesebb szövetséges — akár kis-, akár közép­paraszt —, aki előbb érti meg, hogy számára és a magyar mezőgazdaság fel­virágzása számára elő­nyösebb a nagyüzemi gaz­dálkodás! Egyik községünk volt párt­vezetőségi tagja például gyű­léseken, egyéni beszélgetések során mindig a tsz mellett szólott. Ö azonban nem lépett be, bár nyolc holdon gazdál­kodik. Több értekezleten meg­ígérte, hogy nem telik bele egy hét, s szövetkezeti tag lesz. Azóta azonban sok hét telt el, s ma is kívül él. Arra hivatkozik, hogy a tsz-ben sok a nagygazda, akikkel nem haj­landó együtt dolgozni. De amíg, ez a volt pártvezetőségi tag hivalkodik, az általa lenézett „nagygazdák” a párt szavára a tsz-t választották. Nem kötöt­ték belépésüket ilyen vagy olyan személyi feltételhez, ez a volt pártvezetőségi tag pedig kívülről, egyéni gazdaként játssza a sértettet! Nem kétsé­ges, melyik választotta a he­lyesebb utat. Ha mi lemondanánk akár a „szegény-” akár a kö­zépparasztságról, nem tá­maszkodnánk erejükre, tu­dásukra, bizalmukra, le­mondhatnánk a nagyüzemi gazdálkodásról. A „szegény’-parasztság sokat szenvedett a kapitalizmustól, a földbirtoktól, míg' végre fel­szabadult, s földhöz jutott. Bi­zonyosan a tsz-tagság sem kí­vánná, hogy a tsz-ek helyett kisebb vagy nagyobb földbir­tokok alakuljanak és ne a szo­cializmus győzzön a falun. Hi­szen a kisparceila, a kisáruter­melés napról napra szüli a ka­pitalizmust. Az a célunk, hogy a falusi kapitalizmusnak ezt a bázisát megszüntessük, a középparasztságot is rávezes­sük a számára helyes, előnyös útra, a nagyüzemi gazdálko­dás útjára. Szólni kell arról is: mi a helyzet azokkal, akik valaha a szegény- és középparasztság nyúzói voltak? Pártunk több­ször kifejezte: nem éleztük az osztály- harcot. Mindenkinek mó­dot nyújtunk, aki becsü­letesen, a nép hasznára dolgozik, hogy beilleszked­jék társadalmunkba. A tsz-tagságra bízta: kiket ve­gyen fel szövetkezetébe. A fa­lubeliek ismerik legjobban egymást és minden bizonnyal nem hajlandók valamiféle népnyúzóval együtt dolgozni. Pusztavacson is megtörtént, hogy kirekesztettek maguk kö­zül olyan kulékot, aki sok ezer forintos adóhátralékával be­csapta az államot, megkárosí­totta a községet is. Ha valakit felvettek a tsz-be és ott bontja a fegyelmet, árt a közösség­nek. ezután is zárják ki maguk közül. A pártszervezetek pedig vi­lágosítsák fel a termelőszövet­kezetek tagságát: a termelőszövetkezetben mindenkinek egyformán kell dolgoznia, hiszen a földnek mindegy, hogy ki műveli meg, csak az nem. hogy hogyan — s a vezető tisztségekben, javakban, megbecsülésben mindenki munkája szerint részese­dik. Akár szegény — akár közép­paraszt volt valaha! Akár új, akár régi tag! Sági Agnes Történészek felszabadulási tudományos ülésszaka Az MSZMP Központi Bi­zottságának Párttörténeti In­tézete, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia Történettudo­mányi Intézete és a Hadtörté­nelmi Intézet hazánk felsza­badulásának 15. évfordulója alkalmából szerdán tudomá­nyos ülésszakot rendezett az Akadémia felolvasótermében. Az ülésszakon Szerényi Sán­dor, az MSZMP Központi Bi­zottsága tudományos és kul­turális osztályának helyettes vezetője, a Központi Bizott­ság tagja is részt vett. A meg­nyitó előadást Mód Aladár egyetemi tanár, a történet- tudományok doktora tartotta A népi demokrácia elméleti forrásairól címmel, majd szá­mos korreferátum hangzott el. ÖRÖMEINK — GONDJAINK Fiatalok nyári tervei Bár még csak tavasz van, az rendes fizetésért, hol pedig iskolákban, a KISZ-szerveze- „csak úgy”. S a „csak úgy” tekben már sok szó esik a mögött rejlik az, ami nagyon nyárról, s nemcsak arról, ho- örvendetes és biztató. Nemcsak gyan akarnak nyaralná, szóra- a fiatalok lelkesedése. Az is. kozni, hová mennek kárán- De az is, hogy ezek a f iatalok, dúlni, sátortáborozni, hanem a mi fiataljaink, mindinkább arról is, hová mennek a nyári részt kémek gondjainkból, vakáció ideje alatt: dolgozni, munkánkból, nem elégednek Mindinkább meghonosodó szó- meg azzal, hogy ők az iskola- kás, s tegyük hozzá, helyes padban ülnek és tanulnak. szokás, hogy a fiatalok jó ré- Meg akarják tanulni az életet sze a nyári szünidőben dolgo- is, a munkát, a fizikai munka zik, ami nemcsak azért elő- becsületét, s ha ezért még nyös, mert pénzt keresnek — pénzt is kapnak, akkor kétsze- per&ze, ez sem mellékes —, résén megfizetettnek érzik ma- hanem azért is, mert túl a po- gukat. litechnikai órák tapasztala- örülni kel-1 hát a fiatalok tain, megszerzik a fizikai mun- ilyen kezdeményezésének, s ka élményét, megismerik a minden eszközzel segíteni kell munkásembereket, azokat, azt. Módot kell nyújtani arra, akik az ország ellátását bizto- hogy dolgozzanak, törődni kell sítják két kezük munkájával, velük, az üzemekben, az álla­Nagykőrösön a gimnázium mi gazdaságokban olyan fel- KlSZ-szervezetének tagjai el- nőiteket kell megbízni irányí- váilalták, hogy mintegy nyolc- tűsükkel, akik szeretnek f ia- ezer óra társadalmi munkát, taloklcal foglalkozni, akik nem végeznek a nyáron. Többek türelmetlenek még akkor sem, között ötven lány az Alag— ha valamit netán sokszor el Váckisujfalui Állami Gazda- kell magyarázatok. így lesznek Ságba megy dolgozni, hetven a „nebulókból’1, ha csak né- fiú pedig a Váci Cementmű- hány hétre is, munkásoik, s höz, az ország' jelenlegi legna- minden bizonnyal sok élményt, gyobb építkezéséhez. Mindezt hasznos tanulságot szolgáltat — társadalmi munkában, s ön- számukra az effajta nyári ki­arra* i-SÄ rt't- * munkát vállalnak állami gaz- az munka területére, daságokban, üzemekben, hol M. O. Nyolcféle új általános Iskolai tankönyv jelenik meg az idén Az 1960—61-es oktatási év­ben nyolcféle új tankönyvet kapnak az általános iskolai tanulók. Az alsó tagozaton a negyedikes földrajzkönyv és a hozzá szükséges munkafüzet jelenik meg új kiadásban. A felső tagozaton új lesz a he­tedikes orosz, az ének-, a nö­vény- és állattan, a nyolcadi­kos magyar irodalmi olvasó, a magyar nyelvtan, a fizika- és a kémiakönyv. Az 1959-ben megjelent felső tagozati földrajz­könyveket több fontos anyagrésszel kiegészítve nyomják újonnan. A régi könyvekhez ezt a ki­egészítést füzet alakjában kapják meg a diákok. Az új tankönyvek alkotóit az a törekvés vezette, hogy enyhítsék a túlterhelést. A két évvel ezelőtt megje­lent ötödik és hatodik osztá­lyos kísérleti tankönyveknek már javított kiadásait kapják kézbe az idén a tanulók. Lesz láda a gyümölcsnek Csemőn a földművesszövetkezettől a Pest megyei MÉK vette át a felvásárlás feladatát. A községből minden év­ben sok korai cseresznyét küldenek a belföldi és a kül­földi piacokra. A gyümölcs érését a csemői felvásárlótele­pen mintegy ezer nemrég készült gyümölcsrekesz várja. (Csekő felv.) Magyar Ambrus érti a szakmát szótár segítségével. Ezért is akar tanulni, meg azért is, mert a konzervipar, a szak- irodalom nemzetközi nyelve: a német. ¥ A műhelyben fehérköpenyes iparitanuló-lányok tisztogatják a tavasz kényes primőrjét, a spárgát. A fiúk ezalatt őszi­barack-befőttet szerelnek ki félkilós, kilós üvegekbe. Leg­többjük az idén végez. Mint mondják, alig várják azt a pillanatot, hogy átvegyék a szakmunkás-bizonyítványt. Az a három év gyorsabban elsza­ladt, mint az a pár hét, ami még hátra van. A csoportvezetőt elhívták az irodába. Kihasználom az alkalmat, hogy megkérdezzem a fiúkat: mi a véleményük róla? Különböző fogalmazás­ban kapom a választ: rendes fickó, belevaló srác. És utána egyöntetűen: érti a szakmát, sokat tud. Azért lesz belőle — már nem is sokára — műszak­vezető. Nyiri Éva Három esztendeje már, hogy ismeretséget kötöttem Nagykörös városával. S három év során sem tudtam meg­szokni, hogy minden ötödik lakosát Ambrusnak hívják. (Nem statisztikai felmérés, csupán egyéni megfigyelés!) Azt az Ambrust, akivel a konzervgyárban hozott össze a sors — illetve az igazgató —, mindössze 21 esztendővel ez­előtt jegyezték be a városi anyakönyvbe. Teljes nevén Magyar Ambrusnak hívják, s az igazgató úgy ajánlotta fi­gyelmembe, mint egyik tehet­séges szakember-jelöltjüket, akire a gyárban szép jövő vár. ¥ Igazság szerint vegyésznek készült. Egy évet végzett a vegyipari technikumban. Az­tán választania kellett az egyéni érdek és a becsületbeli kötelesség között: tanuljon-e tovább vagy megbetegedett édesapja, katonasorba került bátyja helyett magára vál­lalja a családfenntartás gond­jait, Az utóbbit választotta: búcsút mondott a technikum­nak — akkor azt hitte, örökre — s elment tanulónak a kon­zervgyárba. Két év alatt el­végezte a konzervipari szak­iskolát, szakmunkás lelt. Egyike azoknak, akikre min­dig lehetett számítani. Dolgo­zott a sterilizálóban, pasztőrö­zött, s a téli hónapokban, ha úgy hozta a szükség, a kar­bantartó lakatosoknak segéd­kezett. 1958-ban, tizenkilenc éves fejjel, csoportvezető lett. Főszezonban 35—60 felnőtt, télen 20—30 ipari tanuló tar­tozik a keze alá. A felnőttek között akad olyan több is, aki az apja le­hetne. De olyan egy se, aki ne hallgatna a szavára. Mert a tudást tisztelik az emberek. Magyar Ambrus pedig tud. Amikor elvégezte a szakis­kolát, különbözeti vizsga után beiratkozott az élelmiszer­ipari technikum második osz­tályába. Délelőtt dolgozik, es­tig tanul: készül az érettsé­gire. Addig pedig nincs tánc, nincs szórakozás. Hetenként öt félnapját az iskolában tölti, szombat-vasárnap a té­teleken dolgozik. Most ez a legfontosabb. A többi ráér, azután: a szórakozás, a tánc, meg a nyelvtanulás. Mert el­határozta, hogy érettségi után németül tanul. Még akkor döntötte el magában, amikor tavaly nyáron hathetes tanul­mányúton járt a Német De­mokratikus Köztársaságban. Milyen jó lett volna, ha már akkor tud németül! így is fe­lejthetetlenül szép volt min­den: a munka a magdeburgi konzervgyárban, az egyhetes pihenő a Keleti-tenger part­ján, Drezda, Berlin, a lipcsei vásár. Azóta is levelez né­hány német fiatallal, egyelőre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom